Nemzeti Ujság, 1924. december (6. évfolyam, 256-274. szám)

1924-12-02 / 256. szám

Kedd, 192­1 december 2. NEMZETI ÚJSÁG A szudáni zendülést leverték Az egyiptomi új kormány teljesül Angiin követeléseit . Nacionalista kép­viselők fogságban London, december 1. Khartumi jelentések szerint Szudánban a helyzet javult. Azok a lázadó katonák, akik a katonai kór­házban torlaszolták el magukat, a harc során legna­­gyobb részben elestek. A többiek részint megadták magukat, részint az ország belsejébe szöktek. A lá­zadók összes veszteségét még nem állapították meg, m­ert az ágyukkal szétlőtt épületek romjai alatt sok halott hever. Kairóban az angol főm­egbízott és az egyiptomi kormány között a tárgyalások folyamat­ban vannak a brit követelések tekintetében. Hír sze­rint az egyiptomi kormány elegei lesz azoknak s így az alexandriai megszállott vám­házból az angol csa­patokat rövidesen vissza fogják vonni. A Szudánból kivonult egyiptomi gyalogság egy része Kairóba ér­kezett és egy hétig összpontosítva marad. A nacio­nalista képviselők küldöttségileg tiltakoztak 5 társuk letartóztatása és a mendthi jog megsértése ellen. A szélsőbal „ideiglenes passzivitásba“ ment TuliicitáMárt a mentelim bizottságot­­ A demokratiku­s szövetség népgyű­lé­­seien válaszol Bemiennel. — EMenziu­l neveli a határon listáján (A Nemzeti Uszály tudósítójától.) A nemzet­gyűlés minden számottevő pártja és min­den komoly politikusa megegyezik abban a véle­mény­ben, hogy a házszabály re­vízióra szükség van és köt­elesé­gének érzi, hogy a vitáiban leg­jobb tudása, lelkiismeretessége szerint részt­­vegyen. Csak a szélsőbaloldal padsorai tá­tongtak üresen a vita megkezdésekor, csak a szociáldemokrata párt tüntetett távolmaradá­sával a nemzetgyűlés elnöksége és a ház­­sza­bályrevizió ellen. Nem rajta múlt, hogy a tüntetés csúfos kudarccal járt és csak a par­lamenti munkára való alkalmatlanságuknak volt új és frappáns bizonyítéka. A szociál­demokraták és a demokratikus szövetség tagjai egy szánalmas deklaráció után kivonul­tak az ülésteremből. E deklarációban diktatú­rával vádolják meg a kormányt és kijelentik, hogy „a fegyveres erő igénybevételével léte­sülő házszabály-revízió tárgyalásában nem vesznek részt és a fegyveres erővel megalko­tott házszabályokat a maguk részéről érvénye­seknek el nem ismerik." Ha komoly politikus vagy politikai párt tenné ezt a nyilatkozatot, akkor könnyű volna abból a­­passzivitásra következtetni. Csakhogy a demokratikus ellenzéki szövetség rövid és hányatott életében olyan merész fordulatokat vett, olyan meglepetések elé állította már a közvéleményt, hogy a passzivitással való fe­­nyegetődzést senki sem veheti komolyam. ők maguk is csak „az ideiglenes passzivitást” hangoztatták ma a nemzetgyűlés folyosóján és hogy ennek az ideiglenes passzivitásnak mi­kor lesz vége, azt egyelőre maguk sem­ tud­ják. Mivel azonban a demokratikus szövet­ségbe tömörült ékesszóló tehetségeket nem akarják sokáig hevertetni, ma este értekezle­tet tartottak, amelyen úgy határoztak, hogy a miniszterelnök mai beszédére nyilvános nép­­gyűléseken adják meg a választ. Ez minden­esetre könnyebb és egyszerűbb megoldás. A népgyűlések közönsége már hozzászokott a hordóhoz. Nemcsak a házszabályok, sőt a jó­­ízlés szabályainak megsértéséért sem jár ki­­vezettetés. A passzivitás ideiglenességére vall a demo­krata és szociáldemokrata szövetségnek az a délelőtti határozata is, hogy a mentelmi bi­zottság javaslatára kitiltott képviselők, tekin­tet nélkül a kitiltás idejének különbözőségére, szolidárisak és 25 napig egyikük sem jelenik meg a nemzetgyűlés ülésein. Ez a határozat, amely szigorúságában a mentelmi bizottság ítéletét is meghaladja — akárhogy nézzük is — komikus. A szociáldemokrata botrányhősök mint flagelláns önsanyargatók sehogyan sem illenek bele szerepükbe. Vagy­­ mentelmi bi­zottság és a nemzetgyű­dés határozatának semmibevevése akar, lenni ez a határozat? "Akkor sokkal férfiasabb és egyenesebb eljárás lett volna az egyszer és mindenkorra való távolmaradás, amelyhez, úgy látszik, a harag­­szomrádot játszó uraknak sem kedvük, sem menszük nincsen. A sok vihart fölvert panama-ügyek adatai­hoz van még egy hozzátenni valónk, egy tel­jesen megbízható helyről származó értesülé­sünk a ki­járók listájáról. A kijárók listája, amely a miniszterelnök kijelentése szerint a kormány kezében van, nemcsak kormánypárti neveket sorol fel, hanem­­ ellenzéki képvise­lők neveit is. A lista nyilvánosságra hozata­lát tehát nemcsak a szélsőbaloldali ellenzék kívánsága, hanem osztatlanul és egységesen követeli mindenki, aki végre szabadon akar lélegzeni, egy tiszta erkölcsű ország lég­körében. A mentelmi bizottság izgalmas ülése A nemzetgyűlés mai ülésére rendkívüli eseményte­ket jósoltak. Ha délelőttre hívták össze a mentelmi bizottságot, hogy a pénteken kivezetett képviselők ügyében ítéletet mondjon és a mentelmi joguk meg­sértésére vonatkozó bejelentést elbírálja. A bizottság tagjai korán délelőtt, kilenc órakor megjelentek a folyosón, ahol már ott találtak három-négy szociál­demokratát és a demokratikus szövetség néhány tag­ját. Tíz óra tájban megérkezett Bethlen István gróz miniszterelnök, aki nyomban Scitovszky Béla házel­­nök szobájába vonult vissza több, mint egy órai ta­nácskozásra. A folyosón egyre forróbb lett a hangu­lat, amikor híre jött, hogy a szociáldemokrata és a demokrata képviselők értekezletet tartanak a szo­ciáldemokrata párttitkárság Erzsébet-körúti helyi­ségében. Ez a hír egyszeriben lehűtötte a kedélyeket. A legizgágább képviselők, akiknek szerepléséhez a botrány folytatásának reményei fűződtek, gyorsan elhagyták a nemzetgyűlés épületét, egyedül Hegy­­megi Kiss Pál maradt ott, hogy az összekötő tisztét ellássa. Elcsendesült az ellenzéki folyosó, a kormány­párt oldalán pedig érdeklődéssel várták a mentelmi bizottság ülését, amely 10 órakor kezdődött meg. A mentelmi bizottság ülésén Fáy Gyula elnökölt. Az ellenzéki pártok részéről Haller József és Rassay Károly vettek részt. Az egy óráig tartó tanácskozás meglehetősen izgatott hangon folyt le. Rubinek Ist­ván előadó jelentése után Vargha Gábor, a Keresz­tény Nemzeti Gazdasági Párt tagja szólalt fel. Fel­szólalásában helytelenítette, hogy az előadói javaslat ilyen súlyos büntetést akar. Igaz ugyan, hogy a szociáldemokrata képviselők súlyos sértést követtek el, de a politikai rezo­n enyhébb ítéletet javasol. Az elnök eljárása feltétlenül jogos volt, de a büntetés ki­szabásánál enyhébb mértéket kell alkalmazni. Rassay Károly az előadó indítványával szemben csak jegy­zőkönyvi megrovást indítványozott, Buday Dezső túlságosan enyhének ítélte meg az előadó javaslatát. Sokkal szigorúbban kellene eljárni a rendbontó s a nemzetgyűléssel mereven szembehelyezkedő képvise­lőkkel szemben. Mikovényi Jenő, Patacsy Dénes és Barla-Szabó József felszólalásai után a bizottság az előadó indítványát fogadta el. Vargha Gábor indít­ványa mellett csak Kaas Albert báró szavazott. A bizottság ezután Baross János mentelmi beje­lentésével foglalkozott és megállapította, hogy a ki­vezetett képviselők mentelmi jogát nem sértették­ meg. A mentelmi bizottságnak ezt a határozatát megle­hetős nyugodtan fogadták a folyosón tartózkodó kép­viselők, akiket az elnöki csengő hívó szava nyom­ban a bizottság ülése után a terembe szólított. A szo­ciáldemokraták pártihelyiségében tanácskozó radiká­lisokat és szociáldemokratákat telefonon értesítették a bizottság határozatáról. A határozatot, amelyet a nemzetgyűlés többsége elfogadott, nemzetgyűlési tu­dósításunkban közöljük. A Barna-féle levél is hom­lsktvány illetékes helyről közült: Friedrich István nemzet­­gyűlési képviselő „A Nép“ 1924. évi november 30-án megjelent számában egy nyilatkozatot tesz közzé, amelyben a pénteki ülés folyamán tanúsított maga­tartása tekintetében igyekszik mosakodni. Ebben a nyilatkozatban a Friedrich Istvánnál már megszo­kott metódus szerint újból egy hamisítvánnyal áll elő, közölvén „Az Est “-re való hivatkozással azt a levelet, melyet Barta-Szabó József nemzetgyűlési kép­viselő írt Estütt Lajoshoz. Ez a levél a következőképen hangzik: „Kedves Lajos. A miniszterelnök úrral megbeszél­tem a Karácsonyi-féle állatszállítás ügyét. A miniszterelnök úr megígérte, hogy meg fogja beszélni az ügyet és támogatni fog. Közben Zeőke Antal nemzetgyűlési képviselő kijelentette, hogy az engedélynek nem lehetnek különösebb akadályai. A miniszterelnök úr felhívta figyelmemet, hogy a kérvényt hozzád küldje­n és a kérvény hozzád való juttatásáról értesítsem őt. Üdvözöl Barla:“ Ezzel szemben illetékes helyein megállapítják, hogy az Eskütt-per iratainál elfekvő levél szó sz­erint a következőképen hangzik: „Kedves Lajos! A miniszter ural átjövet meg­beszéltem Karácsonyi Gyula állat átszállítási ügyét. A miniszter úr megígérte, hogy ő teljes jóindulat­tal fogja az ügyet kezelni, de mindenesetre az illetékes ügyosztálytól utána érdeklődik a m­­ost érvényben levő elvi rendelteteknek. Közben Steetke fel­világosította, hogy demarkácionális vonalon túli állatok átszállítása Ausztriába akadályokba nem­ ütközik, így az engedélynek nincsen nagyobb alka­ti ily­a. A miniszter úr nekem azt az utasítást adta, hogy a kérvényt neked juttassam át és hívjam fel figyelmedet az őhozzá juttatásra. Szívességedet igen kéri, pártunk igen lelik és tagja, barátunk ügyének gyors lebonyolítása érdekében, kiválóan tisztelő barátod Barla.” A két tévés szembeállításából mindenekelőtt meg­állapítható, hogy itt nem a miniszterelnökről, hanem a miniszterről — tehát nagyatádi Szabó Istvánról — van szó. Megállapítható továbbá hogy itt nem állat­­szállítás, hanem állatátszállítás iránti kérelem ter­jesztetett elő. Illetékes helyen megállapították azt, hogy a levél 1020 szeptember 1-én kelt, tehát olyan időben, amikor Bethlen István gróf nem is volt miniszterelnök. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a Fried­­rich-f­éle akció ismét csütörtököt mondott, de jel­lemző egyszersmind Friedrich István politikai harc­modorára, hogy ismét hamisítvánnyal lépett a nyil­vánosság elé. December 14-én lesz Andrássy beszámolója Andrássy Gyula gróf, a budai kerület egyik képviselője, december 14-én mondja el beszá­molóját a budai Vigadó nagytermében. A be­­számo­­ó, amely nagy dem­onstrác­iónak ígér­kezik, a keresztény pártok is képviseltetik magukat. Schandl államtitk­ár a szociáldem­okraták forradalmi kísértetéről Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár, a csongrádi választókerü­let nemzetgyűlési képviselője tegnap részt vett a Csongrádi Gazda- és Földműves­kar ünnepi nagygyűlésén. A nagygyűlésen Schandl államtitkár vázolta a kormány eddigi munkásságát és kiemelte azt, hogy Heu­den István gróf miniszter­elnök a külföldi kölcsön megszerzésével komoly gaz­dasági alapot tudott teremteni az országnak. Ezeket a hatalmas eredményeket veszélyeztetné a forra­dalmi gondolatnak újraéledése — mondotta Schandl­e államtitkár —, amivel pedig bizonyos körök újból élénken kísérleteznek. A kormányban és pártunkban azonban meg­van az erő és az elszántság arra, hogy a­ forradalmi gondolattal, jelentkezzék az bárkin, akár a törvényhozás szentélyében is, kérlelhetetlenül leszámoljon. Inkább feláldozzuk pillanatnyilag,újkép­­aaszüségünket, de az országot meg akarjuk menteni. A parlamentben a pénteki szomorú események alkal­mával győzött a nemzeti eszme és ha a kormány ne­héz munkájában a jövőben is maga mögött érzi a földmivelő nép széles rétegeinek támogatását, ez a győzelem végérvényes lesz. A kormány a törvényen után marad, de másokkal is megtartatja a törvénye­ket, hogy rend és béke légyért az országban lain Ferenc és a miniszteren­k bűnpártolása. Ulain Ferenc nemzetgyűlési­­képviselő, mint azt jeleztük, szombaton egy délutáni lapban az igaz­­ságügyminiszterhez nyílt levelet intézett, amelyben a bűnvádi eljárás megindítását kérte Bethlen miniszterelnök, Vass József és Rakovszky Iván mi­niszterek ellen bűnpártolás miatt. Illetékes helyről erre azzal válaszoltak, hogy Ulaimn­ak, mint a tör­vényhozás tagjának tudnia kellene, hogy az 1848: III. törvénycikk 32. §-ának és az 1920. évi X. tör­vénycikk 1. §-ának értelmében a minisztereket az általuk hivatali minőségükben elkövetett állítólagos törvénysértések miatt egyedül és kizárólag a nem­zetgyűlés vonhatja felelősségre. Ulain Ferenc ma válaszol az „illetékes helynek“ s azt állítja, hogy az 1848: III. törvénycikk 32. §-ában megállapított miniszteri felelősség a minisztereknek hivatalos hatáskörben elkövetett csak olyan cselekményükre vonatkozik, amelyek nem büntetendő jellegűek. Minthogy a bűnpártolás szerinte megállapítható cselekménye nem ilyen jellegű, a vád alá helyezést továbbra is az igazságügy miniszter kötelességének tartja. 3 Gömbös Gyula mih­atk­ozása a szociáldemokraták támadásáról A fajvédőknek az legutóbbi parlamenti esemé­nyekre vonatkozó állásfoglalásáról elterjesztett kü­lönböző híresztelésekkel szemben Gömbös Gyula a következő nyilatkozatot tette: " Az egész ügy a Friedrich István által szóvá­­tett átirat alapján került szőnyegre. A zárt ülésen meggyőződtem arról, hogy az átirat hiteles szö­vege eltér a ház folyosóján felolvasottól és hogy tartalma összefügg az ante-aktával és megfelel az ország érdekeinek. Tehát az alap hamis lévén, a tá­madás nem vezethetett célhoz, ötletszerűen soha nem cselekedtem és nem fogok cselekedni Ha kellő bizonyítékokkal rendelkeztek volna és ha pro­gramszerűen jártak volna el, akkor lehetett volna szó a fajvédők csatlakozásáról, feltéve, ha a közös világnézeti alapon állók szervezték volna a táma­dást. A szociáldemokratákkal való kooperáció el­­lenkezik felfogásommal. Pártunk leszögezi újra a kormány előrelátás nélkül vezetett politikájának teljes kudarcát és a kormányra hárítja a külön­féle visszaélésekkel szemben tanúsított erélytelen eljárásának káros, az ország érdekeit és a nemzet­gyűlés tekintélyét csorbító következményeit.

Next