Nemzeti Ujság, 1925. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

A nagykövetek értekezlete illetőleg Herriot és Chamberlain, jobban mondva a francia tábornoki tanács, illetőleg az a katonai diktatúra, amely most a népszövetség ügyeit intézi, végre valahára alapos megbeszélés és a helyzet objektív mérlegelése után, tekintettel a versaillesi és saint-germaini békék eredményeire, azaz az európai örökbéke gondolatának érdekében megegyezésre jutott az iránt, várjon minden megállapodás és szerződésés közkívánat és észszerűség és lojalitás és nemzetközi szükségesség ellenére miért nem üríti ki a kölni zónát, amelynek kiürítése ezúttal már igazán halaszthatatlannak látszik. Megvan az indokolás. Vagyis végre-valahára sikerült megtalálni az okot, amelynek alapján az imperialista Chamberlain és a szocialista és pacifista Herriot kart karba öltve pirulás és szemlesütés nélkül megszeghették egy angol és egy francia miniszterelnök adott szavát. A farkas végre szabatosan megformulázta, hogy miért nem ereszti ki karmai közül a bárányt, és mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem veszítettünk illúziót a kölni zóna kiürítésének elhalasztása által, minthogy ismerjük Chamberlaint, Herriot-t, a francia irodalmat, La Fontaint és a Farkas és a bárányt. MAI CIKKEINK Zichy János gróf levele ...... 3 Kiszabadult a csehországi németek első mártírja Scitovszky akciója Iparművészeti világkiállítás lesz Parisban............................ Az uj vámtarifa.................... A debreceni egyetem . . . A békék nem hoztak békét . Megdrágult a posta .... Társasági hírek. ...... A vár kisértetei................ Surányi Miklós: Paradoxonok a kritikáról ........................................ Rezek Román: Kakas (Novella) . Csomorkányi Pál: A vándor éjszakája (Vers) . Bisztray Gyula: Új esztendőre (Vers Georges Bouteleau: Áhitat (Vers) Alfred Coling: Confucius (Novella) Papp Viktor: Dohnányi Ernő . . Endrődi Béla: A pesti dámák Ábc-je Tormay Béla: Külkereskedelmünk mérlege...................... Fersták Jenő: Zichy Nándor gróf emléke 4 4 5 5 5 6 fi 7 KÉPEINK: Zichy János gróf .... Hordóssy Gedeon .... A párisi világkiállítás terve • • • B. u. é. k. "Íme mi is a Nemzeti Újság minden előfizetőjének, olvasójának, barátjának — sőt ellenségének is. Ez a vársoros névjegy, amit ezennel az új év hajnalán mindenek küszöbére letessünk, vadában mindenek boldogságát óhajtja. Jobb évet kívánunk, mint aminő ez volt, mert az 1921. bizony cudarul bánt el velünk. Bort, búzát, békességet! Hejde régen volt, mikor ez a három ‰ minden jót jelentett.Azóta e ‰ már listát jelent, meg hát még sok bolondot. Mert ezekkel a B- kel látott el bennünket az elmúlt év. "Adja Isten, hogy az 1925. mindezt jóra fordítsa és hozzon vissza háromat: az aranyat, az álmot és az áldást. Oldal 12 3 4 4 8 11 11 11 7 14 12 I lnikuiUi(1 )■ Idadohivatal , Budapest, V., Ilonvid.n. 10. Tel. 137—47, 127-43 4. J6caef (5. - 14k. kiadóhivatal, vili., K4k4cxlat 1. Tel. ■ J. 134—04. Teréz-krt. 61. Tel.121-41. Reklamidóki Telefon 13—34. Feleto Merkeeatff: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TŰRI Bái. VII. évfolyam 1. számCsütörtök, Budapest, 1925 január 1 Magyarországot az egész olaszság szimpátiája övezi Amendola, volt miniszter, az ellenzéki pártok vezérének kedvező nyilatkozata Magyarországról Milano, december 28. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az ellenzéki képviselőknek egy a napokban Milánóban tartott összejövetelén alkalmam volt beszélgetést folytatni Giovanni Amendolával, volt koloniális miniszterrel, az ellenzéki blokk egyik vezérével. — Jól tudom, — mondotta Amendola — hogy Magyarország rendkívül szigorú és igazságtalan elbánásban részesült és hogy a trianoni szerződés fájdalmasan megcsonkította, éleskétárok közé szorította s tisztán magyarlakta vidékektől fosztotta meg, mindezt a nemzetiségi princípiumok evidens megszegésével. — Ön tehát lehetségesnek és tanácsolhatónak tartja a békeszerződések revízióját? — Ez idő szerint nem — hangzott a válasz. — Ez az én véleményem szerint jelenleg veszélyes volna, Olaszországnak igen nagy körültekintéssel kell kezelnie ezt a kérdést. Szerintem inkább lassan, szisztematikusan kellene keresztülvinni a békeszerződések elkerülhetetlen revízióját. Ezt a folyamatot rengeteg elővigyázattal és előre megállapított biztosítékokkal szabad csak megindítani, hogy ne kavarhassa fel Európa békéjét és a különböző érdekelt államok között fennálló baráti vagy barátságos viszonyt. Az a nézetem, hogy Olaszország vállalhatja a döntőbíró szerepét ezek között az államok között és értékesítheti konciliáns tekintélyét az esetleg meginduló békés tárgyalásoknak konkrét eredményre való vezetésénél. De amennyire bizonyos az, hogy a jelenlegi Középeurópa helyzete túlságosan mesterségesen előidézett ahhoz, hogy végleges maradhasson, ugyanannyira meg vagyok győződve arról, hogy Olaszország nem tűrhetne egy olyan erőszakos kísérletet, amely az Európának annyira szükséges békét felkavarná. Összegezve azon az állásponton vagyok, hogy a jogos revendikációkat orvosolni kell arbitrázs útján, hogy az elkövetett igazságtalanságokat eliminálhassuk. Meg kell alkotni a középeurópai államok között egy új antantot, hogy az egyensúlyozza az újjáéledő német imperialista törekvéseket és a terjeszkedni akaró szlávizmust. Íme az az a feladat, amelyet Olaszországra nézve fennállónak látok. — Mi a véleménye Excellenciádnak az Olaszország és a Szláv államok, valamint a kisantant között létrejött baráti szerződésekről? — úgy találom, hogy a magunk részéről feltétlenül szükséges volt szerződést kötni a velünk határos Jugoszláviával, hogy több fenyegető kérdést gyökerében megöljünk és javítsuk a délszláv állammal való viszonyunkat. — Mi a véleménye Excellenciádnak a magyar kormányról? — Nem ismerem a magyar kormány tagjait, de azt hisztem, bátran állíthatom, hogy ha a közeljövőben pártom kerülne kormányra, a legjobb összeköttetéseket tarthatjuk fennt Magyarországgal anélkül, hogy előítélettel lennénk kormányának politikai színezetére. A lényeges az, hogy ez a kormány stabil legyen, hogy valóban az ország többségét reprezentálja és hogy kellő garanciákat nyújtson a békés szellemben való kormányzásnak. Amendola beszélgetésünk közben felhívta figyelmemet arra a körülményre, hogy lapjában nyomatékosan igyekezett it nemzetközi közvéleményt Magyarország érdekében hangolni. Biztosított róla, hogy a jövőben is mindenkor hajlandó lesz élénk rokonszenvvel támogatni olyan kezdeményezést, amely a békeszerződések által teremtett áldatlan középeurópai helyzetet igyekszik megjavítani. — Ha pedig a politka teréről a kultúra és művészet terére lépünk — mondotta végezetül az ellenzéki vezérpolitikus — rokonszenvem és csodálatom Magyarország iránt csak növekszik. Magyarország civilizáltságának és kulturáltságának magas fokával még csak össze sem hasonlíthatók bizonyos szomszédai. A különbség közöttük — fejezte be mosolyogva szavait — ugyanaz, mint egy született grandseigneur és egy klompos kondás között. E valóban jelentőségteljes hasonlat után Amendola barátságos kézszorítással búcsúzott. Corrado Rossi A szociáldemokraták becsapták a kormányt a paktummal A szocialisták leközölték a kormánnyal 1921-ben kötött megegyezésüket — Egy pillanatig sem tartották magukra kötelezőnek a paktumot — Miért kellett kibukni a legitimista politikusoknak a választáson? — ■— -— (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bethlen István gróf miniszterelnök néhány nappal ezelőtt a Neue Freie Pressében nyilatkozott a politikai helyzetről, amelyben többek között a következőket mondotta: — Ha az ellenzék tagjai mandátumukról lemondanának, ‚g kénytelen leszek azt a paktumot, amelyet a szociáldemokrata párttal kötöttem, hogy lehetőséget nyújtsak neki a parlamenti életben való részvételre, nyilvánosságra hozni. A szocialistákat ugy hajtotta a miniszterelnöknek ez a nyilatkozata, mint a villámcsapás. Hiszen beszéltek már régebben is erről a paktumról, de eddig senki sem tudta azt, hogy mi foglaltatik benne, sőt még különböző nyilatkozatokkal és ellennyilatkozatokkal sikerült a dolgot úgy összezavarni, hogy a közvélemény nagy része nem is hitt e paktum létezésében. A szocialisták most Bethlen nyilatkozatával egérfogóba kerültek ■ egyetlen kivezető útnak úgy látszik azt tartották, ha ők megelőzve a miniszterelnököt, saját lapjukban leközlik a paktumot, megfelelő kommentárokkal kísérve, így is történt. A paktumot a Népszava mai száma leközölte, abból több épületes dolgot tudhatunk meg. Mindenekelőtt kiderült, hogy a kormány és a szociáldemokrata párt megleljesen rövid idő alatt,, 1921 december 8-tól december 21-ig minden fontosabb kérdésben megegyezett. A jegyzőkönyv első felében a kormány vállal bizonyos kötelezettségeket, mégpedig elsősorban az egyesülési és gyülekezési jog helyreállítását. Külön kikötéttként szerepel, hogy a budapesti szocialista párt szerdai pártnapjai egyszers mindenkorra engedélyeztetnek. Külön megállapodást kötött a kor (Folytatása a 2-ik oldalon) Lapunk mai száma 2000 korona Magyarosa újéve Az újév megvirradt. Elmúlt az a boldog idő, amikor horatiusi derűvel, vagy ovidiusi kedélyességgel köszöntöttük az évek fordulását, amikor életünk táncos szilveszter-éjszakáin jókedvünk és örömünk színes szerpentinszalagjaival szórtuk be az idő száguldó kerekét. Ma már nem bámulhatjuk és nem kacaghatjuk át ezt az éjszakát s nem nézhetjük vidáman és örömteljesen az Idő kerekének fordulását. Ma már nem szemlélői, hanem szenvedői vagyunk mindezeknek, mert sorsunk odaszegezett bennünket a véres küllők elé. . Boldog szilveszter-éjszakák elmúltak fölöttünk s boldog uj esztendőt hosszú idő óta nem látott már a magyar. Álmaink és vágyaink roppant hótakarója fölött szürke decemberi ég dermedezik. A fény eltűnt a lelkünkből s az öröm ezüstös harsonái sem zendülnek föl életünk zugó őserdejében. Letiporva fekszünk az idő rohanó kereke előtt, némán és csendesen, mint Varus légiói a teutoborgi rengeteg titkoktól reszkető mélységeiben. Halottak vagyunk, nem a szó fizikai értelmében, de mert annak tartanak minket s mert néha kishitűségünk keserves óráiban mi is halottnak érezzük magunkat. Halottnak, aki életében az örök világosságot szomjúhozta és belezuhant a sötétség irdatlan mélységeibe. Nemzet nem süllyedhetett olyan mélyre és nem mehetett keresztül annyi szenvedésen, mint mi az utolsó esztendők alatt. Ha teremnek közöttünk egy Praxiteles, vagy egy Michel Angelo és márványba faragná a mai Magyarország vérző csonka testét és fájdalmas arculatát s ha ezt a szobrot az idők múlásával kiásnák az évezredek törmelékei alól, úgy mutogatnák, mint hajdan a meggyötört arcú Dantel, a ravennai hídon: Eccovi Г nom‘ ci‘è stato alle Inferno! Íme az ember, aki a pokolban járt! Életünk borongós szilveszert éjszakáján mégis kigyúlt egy tündöklő csillag a fejünk felett. A legnagyobb magyar képzelőerőnek, Jókai Mórnak centenáriumát ünnepeljük. Most lesz száz esztendeje annak, hogy a magyar faj és az emberi kultúra örök dicsőségére megpillantotta a napvilágot a most elszakított Komárom falai alatt. Megpillantotta a napot és szerelmes lett a napba a Nagyság és a Fény örök szépségeibe. Jókai személyénél nem válaszhatott volna a sors markánsabb példát arra, hogy megmutassa nekünk milyen óriási magasságban tornyosodnak föl álmaink hegyóriásai valóságunk apró zsombékai előtt. Csak az ő világraszóló nagyságával mérhetjük meg, hogy milyen törpévé töpörödtünk. Törpék vagyunk. De a törpék is vágynak s a törpék is álmodnak tovább. Mert a lélek független az ember fizikai nagyságától s mert a koldusoknak is megadta az Isten azt a jogot, hogy felmerjenek nézni az égboltozatra. A rabszolgakirály, akit II. Ramses diadalszekere elé köttetett csakúgy szomjúhozta a Fényt, mint maga a nagy és győzhetetlen fáraó.Ami törpe életünk új esztendején is tündöklő délibábok kergetőznek. A három halom és a négy folyó s egy szent és ezeresztendős nemzeti klenodium csillogó drágakövei. Úgy lobognak föl ezek előttünk az újévbe hajló téli éjszakában, mint csillagok ezüstös dárdahegyei örök vártájukon a Végtelen fölött...