Nemzeti Ujság, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

Mezopotámia birtokában, tehát brit hata­lom alatt vagy visszacsatol­já­k Török­­országhoz. A Nemzeti Újság olvasói tud­ják, hogy itt petróleum-érdekek forognak kockán. Egyiptomhoz, illetőleg Szudán­hoz a Szuezi csatorna jelentőségein kívül a gyapot miatt ragaszkodik Anglia.. Már régebb idő óta­ ismeretes, hogy az angol ipar az amerikai Egyesült­ Államok he­lyett Egyiptomból és Szudánból iparko­dik gyapotszülőségletet fedezni, ügyelve azonban arra, hogy — miként Indiába­n — lehetőleg korlátozza a szövőgyárak lé­­tesülését és ekkér megakadályozza a Myere anyag ipari feldolgozását a ter­melő országban. Ez a kérdés nemcsak a manchesteri angol gyárost, hanem a lan­­ceshirei és middandi összes munkásokat érdekli, jelentősége tehát túlhaladja a t­isztán katonai vagy politikai problémák kereteit. Egyiptomot illetően remélhető, hogy a kormány hajlandó lesz poétikai koncessziókra, — erre mutat аз a a­t is, hogy lord Allenby főbiztost, aki az 1919 —20-in­ elnyomó politikát folytatta és újabban ismét túlzott éréi­­­t tanúsított— visszahívni szándékoznak. Szudán tekin­tetében ellenben a konzervatív kormány még hajthatatlanabb marad, mint mun­­k­á­apár­ti elődje, Вау В. Munkás katolikus, diák­élet a francia fővárosban Ötvenéves az „Institut Catholique“ j Páris, február 27.­­ A Luxembourg-kert zöldelő bokrai fázósan bújnak össze, mert az idén Jégtörő Mátyás Páriában is búval harmatozott s a Sorbonne felől begombolkozott diákok sietnek a Quartier 4 latín diákszállói felé. "Csodálatosan tarka világ ez a tanuló Páris! A tenvér francia mellett m­adagaszkári nége­rek ülnek, akiknek a francia nyelv csöpp ne­hézséget se okoz, hisz gyermekkoruk óta be­szélik. Szélesképű kínai Дик, meg pápaszemes japánok képviselik a hatalmas Ázsiát, mely­nek kevés az ősi kultúra s a kicsiny, fiatal Európától akad­árig többet tanulni Melléjük telepszik Sem fiai képviseletében egy-egy bur­­nuszos tuniszi arab s az amerikai yankek, meg meszticek­ee hiányoznak. Talán csak Ausztrália késik még, de ha a pápuák is úgy találják, hogy nem maradhatnak meg a kő­korszakban, mikor a világ már drót nélkül telefonál­ó repülőgépen utazik, akkor majd egyéb is lesz a messze Ausztráliából Paris­ban, mint az állatkert kenguruja. Ki hitte volna húsz évvel ezelőtt, hogy a Lemoine, a foszfor nagynevű kutatója, Lap­­parens, a kiváló geológus, a két hónapja meg­boldogult Rousselot, a kísérleti hangtan meg­alkotója. Ma is itt­­működik fizikai laborató­riumában a szerény ősz Br­anly, Franciaor­szág büszkesége, aki a drótnélküli távl­atozás elméleti alapját rakta le. Az Institut Catholique, a párisi katolikus egyetem ma öt karra oszlik. Hittudományon, bölcseleten, egyházjogon kívül nyelvészetet, történelmet, földrajzot, mennyiségtant és ter­mészettudományokat ad elő mintegy száz ta­nár. A hallgatók száma ma már meghaladja az ISOQ-at, köztük rendesen hat százalék az idegen. A délszlávok, főleg a szlovének és dal­mátok, nagy számmal keresik fel. Csak a fe­­rencrendiek délszláv tartományából hét rend­­tag tanul most itt, úgy, hogy ha így tart, tíz esztendő elteltével a jugoszláv papság ta­nult része folyékonyan ír és olvas franciául. Lillében hat orosz konvertita készül a papi méltóságra, Strassburgban angolok, írek és kanadaiak tanulnak s viszik magukkal a francia klérus szellemét és a tiszteletét. Ma­gyar hallgató ezidőszerint se a párisi Institut Catharque-on, se a többi katolikus főiskolán nincs. A franciák annyira gondosak, hogy a sze­gényebb sorsú idegen származású főiskolai hallgatókat jelentékeny ösztön­díjjal is gyá­­molítják, amit a magyaroktól se tagadnának meg. Az Instituten egyébként érdemes munka folyik. Fennállása óta közel tizenegyezer egyetemi rangfokozatot adott, legtöbbet a jogi karon. Négyezer kötetből álló kis könyv­tára ma már háromszázezerre gyarapodott s a könyvtár olvasótermében nemcsak szerén­y katolikus diákk­is­asszonyokkal, hanem néha a Sorbonne tanáraival is találkozunk. A párisi katolikus egyetem kormányzóta­nácsát Franciaország huszonkilenc főpapja alkotja, élükön a párisi bíboroséra ek kel, mint az egyetem kancellárjával. E kormányzóta­nács nevezi ki az öttagú vezetőséget, köztük az egyetem rektorát. Csodálatos szerencséje a párisi katolikus egyetemnek, hogy félszáza­dos léte alatt eleddig csak három rektora volt: d'Hulst, Péchenard s tizennyolc esz­tendő óta a kiváló Bandrillart Alfréd. Mind­egyiknek volt ideje tervet szőni s álmait va­lóra is váltani az egyetem érdekében. Msgr. Bandrillart külön fejezetet érdemel nemcsak a katolikus egyetem, hanem az újabb Franciaország életében is. Akinek egyszer, alkalma nyílt meleg, sugárzó egyénisége köze­lébe jutni, eolcse felejti őt el. Előszobájában szegény diákok, jeles tanárok, magas egyházi személyek várakoznak, míg nyílik az ajtó s a francia katolicizmus vezető egyénisége kilép. Híréből ítélve sugár, magas, erőteljes egyéniségnek tartanak, olyan ötve­nesnek, aki tudja, mit tesz s megvan még az ereje is hozzá. A valóságban egy apró növésű, nagyon deres francia főpap toppan elénk, akinek törékeny teste misse sejtet erőteljes lelkéből Csak a nagyon értelmes arc s a hang melegsége az, ami páratlanul megkap s felejt­hetetlenné teszi őt. Bandrillart püspök ma már hatvan­hetedik évét tapossa. Ereiben akadémikusok vére csörgedez. Anyai nagyatyja, de Lacy, az Akadémia tagja, atyja Henrik, a kiváló köz­gazdász meg éppen a negyven halhatatlan közé jutott. Alfréd fia már korán kifejezte abbeli óhaját, hogy az egyházi pályára­ lépjen, amit azonban atyja hosszasan ellenzett. Meg­szereztette fiával a legmagasabb tanári minő­sítést s mikor Alfréd már „agpégé“ lett­ a tanárképző főiskolán, kikötötte, hogy legalább tíz esztendőt töltsön valamelyik állami tanszé­ken. Bandrillart harminckétéves koráig tény­leg tanít is a lavali és caeni líceumokban, majd a híres párisi College Stanislas-n. Köz­ben minisztere megbízásából a spanyol állami levéltárakban kutat . 1889—1899. években közzéteszi öt kötetben élete főművét, a Phi­lippe V. et la Cour de France-ot. Atyja ellenállását legyőzve, harminckétéves korában az oratoriánusok társulatába lép és mint ilyen nyer 1894-ben történelmi tanszéket az Institut-n. Mint tanárt az előadás világos­sága, az érvelés alapossága, a szerkesztés át­tekinthetősége s a lelkesedés heve jellemezték. Közben szakadatlanul, dolgozik irodalmilag is és sorra teszi közzé történeti dolgozatait. 1903-ban a kongregációs törvény következté­ben Bandrillart kénytelen az oratóriumtól­­meg­válni s a párisi egyházmegyében helyezkedik el. 1907 januárjában a francia püspöki kar bi­zalma őt hívja meg az Institut rektori liszt­jére s­ e méltóságban tizennyolc évet tölt im­már szakadatlan munkában. Ő szervezi meg az Institut keretében a nyilvános eladásokat, melyek nagy közönséget vonzanak, ő indítja meg 1908-ban a szaklexikonokban csöppet se szegény francia irodalomban a Dictionnaire de Biographie, d'Histoire et de Geographie ecclesiastiq­ues c. hatalmas lexikont. Figyelme kiterjed a szellemi apostolkodás minden formájára, de kiterjed a gyakorlati élet apró mozzanataira is. Ezer szálat tart ke­zében és nyugodtan, öntudatosan intelkedik íróasztala mellől. Reggel ötkor talpon, van mir s csak éjjel fél 12-kor alszik ki dolgozó­­szobájában a világosság. Valami kiolthatatlan belső tűz emészti ha­zája és egyháza érdekében. Mélyen meg van­ győződve fajának értékéről, a latin, c keresz­­ténység fölényéről és missziójáról. U1A van Varsóban és Buenos­ Airesben, hogy meggyőz­zön, lelkesítsen és hódítson. Tiszteletreméltó, okos és meleg egyénisége valóban alkalmias is arra, hogy rokonszenvessé tegye a frlucia katolicizmust. ,. Szatmáry Pál Is NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1925 márciusi Najaoah£nf halnak meg Pesten oHfoholni£rgez£-ben­ - Pestéinél haláleseten az utcán - Botrányos éjszakai verebeeesett - Čаk­­ság elleni erőszak a leggyakorian vétség — Sohasem fogyott annyi elHohol, mint most, amik­or drága kih­alazás a beteges mámor városában (A Nemzeti­ Újság tudósítójától.) Aurélien zárkózott Tibet 1925 farsangján lámáit is vé­gigmeri már sétá­latul a boulevardokon , le­ereszkedik 4990 méter magas felföldjéről a Szajna partjára. Kevesen sejtik Párisban is, hogy ezzel a tanulmány­úttal az ázsiai törté­nelem új szakasza kezdődik, enért a buddhis­­­us fellegvára önként megnyitotta kapuit, hogy legalább apránként bebocsássa Európa kultúráját, először orvosait, majd mérnökeit és íróit. A lámák hazatérnek ugyan Dalába és Lhasszába, de magukkal viszik szomjas lelkük benyomásait s e benyomások fényeseb­bek, mint a sötét tibeti buddhizmus. Páris tele van idegen diákkal, éppen úgy, mint amikor Abelard tartotta sziporkázó elő­adásait, mikor lombardiai Péter fejtegette a­ teológia problémáit és Aquinó­ Tamás értel­mezte Petrus Lombard­ust. Akkor persze egy­színű és egyhitű volt a tarka diáksereg, me­lyet Európa küldött „a paradicsom előcsar­nokába“, ,,a gyönyörűségek városába“, ami­nek ezt a csodálatos metropolist már a kö­zépkorban hívták. Lukács diák, a későbbi ess-z­te­rgomi érsek, itt ismerkedett össze Map és Valter angol barátjával; a „Gesta Hungaqo­­гша“ titokzatos szerzője, P. mester itt barát­kozott meg N. mesterrel, akinek óhajára megírta nemzetének honfoglalását. A Sorbonne hittudományi kara világhír­­ssé vált s volt esztendő, hogy harmincezer diák, egész tábor, gyűlt miatta Párisban össze. Kerü­lt-fordult azonban az idő s éppen a tudományok anyját, a teológiai kart szorí­totta ki az ősi egyetemről leányainak, az if­jabb karoknak csoportja. Az örökifjú francia katholicizm­us természe­tesen­ segített magán. Mikor a törvényhozás 1875-ben megengedte a szabad egyetemi okta­tást, gyorsan megszervezték a karmeliták százados kolostorában a katolikus egyetemet Az idén novemberben lesz ötven esztendeje, hogy az első előadásokat megkezdték s a rö­vid ötven év alatt társadalmi támogatással olyan színvonalra emelte a francia katholi­­cizm­us az intézményt, hogy a Sorbonne csak nagyrabecsüléssel tekinthet reá- E félszázad alatt olyan tudósokat adott a világnak, mint mi hoz a hajnal? A nap minden szakának megvannak a maga jellegzetes szerencsétlenségei, balesetei, tragédiái. A­­mentők mindenről értesülnek. Még meg sem virrad és máris megszólal a telefon csengő. Egy rendőr jelenti: — Цду férfi fekszik a kövezeten mozdulat­lanul s nem lehet bele életet verni. Még nem halt meg, de merev ... — Valószínűleg súlyos alkoholmérgezés, — mondja az orvos és nyomban ki is adja az utasítást az indulásra. Az automobil elrobog, hogy segítsenek azon a szerencsétlenen, aki a mámor perceiért mérgezte meg magát Lehet, hogy jókor érnek. Az emberpárját, akitől az ébredő, munkába­­siető főváros undorral fordul el, kórházba vi­szik, ahol kimossák a gyomrát. Mindig vol­tak részegek, de a legritkább esetben kellett a mentőket hívni hozzájuk. Ma pedig a haj­nali órákban sűrűn hívják a mentőorvosokat Aki éjszakánként bebarangolja a fővárost, más szomorú tüneteket is észlel. A külváro­sok csendes utcácskáiban ép úgy, mint a­ leg­forgalmasabb központi utakon, a dülö­ngők csapatai vonulnak fel. Különös emberek ,ezek. Kopott ruhájú, sáppadt párcák, akik hangos kurjantozások között bizonytalan lépésekkel botorkálnak. Csak akkor némul el a né­pszó, kiabálás, vitatkozás, ha feltűnik egy rendőr. A kiskorcsmák tájékán mindennaposak a ve­rekedések is. Éjszakákon, ha a mentőket hív­ják, tíz eset közül kilencnél feltétlenül sebe­sült verekedőknek kell első segítséget, nyúj­tani. A Rókus-kórházban különtermet nyi­tottak az utca éjszakai sebesültjeinek s ez a szoba sohasem ürül ki, mindennap újabb és újabb paciensek érkeznek . A sérülések legnagyobb részben, — tmon­­dották — könnyű természetűek, de elég gya­kori, hogy a duhajkodók hetekig feküsznek. Vannak notórius éjszakai verekedők,­­ akik időnként visszakerülnek. A büntetés,­­ amit testi sértésért kapnak, nem riasztja el őket . (A Nemzeti Újság tudósítójától.) N. gyilkos­ságok, rablások, tömeges öngyilkosságok szo­morú sorozatáról számolnak be naponként a lapok s a nagy bűncselekmények miatt a rend­őri riportage szó nélkül megy el, a szenzáció szempontjából kisebb jelentőségű események mellett. A jégrco­­i megfigyelő azonban látja, hogy a milliós főváros mindennapos króniká­ját olyan raeg sem írt események tarkítják,­­amelyek a mostani beteges élet leghű­bb , tükörképei, összeesik egy ember az utcán, a mentők jönnek és elviszik. Meghalt, szívszél­­h­üdés ülte meg,­­ mondják. .De ezek az utcai összeesések mind gyakoriabbak lesznek. Nem múlik el nap, hogy három-négy hirtelen halál ne fordulna elő. A közönség csak az ismert emberek haláláról értesül, a névtelen tömegről azonban szó sem esik a lapokban. Pedig sú­lyos okai vannak ezeknek a nyilvános helye­ken történő nemvárt haláleseteknek. Buda­pest most a beteges mámor városa s elég egy napot eltölteni a mentők központjában, hogy erről a szomorú tényről meggyőződjünk, alkoholmérgezéses emberekhez. És sokszor ké­sőn érkeznek, nagyon sokszor holtan találják azt, aki néhány perccel­ előbb még az örömet kereste a borban, vagy pálinkában. A ti­en­­tők a kora reggeli, talán legszomorúbb­­mun­kájukról a következőket mondották: „ Érthetetlen, hogy az utóbbi hónapokban, a bor és más szeszes italok drágasága mellett még több alkoholmérgezésekhez kell kivonul­nunk, mint régebben, amikor olcsó volt az ital. Pedig így van. Halálos alkoh­olmérgezés a legritkább esetek közé tartozott, most, pedig elég gyakori. Ebben a hónapban hét­ ilyen halott volt. Leginkább napszámosok, munka­­nélküli csavargók voltak, de szomorú az, hogy egy nő és egy fiatal, tizenhatéves fiú fió volt közöttük. Mi csak azt tudjuk, hogy a mostani időkben szaporodnak a hirtelen halálesetek és az alkoholmérgezés okozta elhalálozások, de ennek okát adni természetesen nem tudják. Az utca sebes tiftel A legutóbbi időkben nagyon sok utcai bot­rány lehet, mert soha ennyi sebet nem kötöt­tünk be, mint mostanában. Az éjszakták reisaoil stromistója Természetesen a rendőrségen is nyoma van annak, hogy a legutóbbi hónapok éjszakái hangosak. A rendőrőrszobák, kerületi kapi­tányságok mindennap foglalkoznak néhány csendháborítóval, duhajkodóval. A legtöbb munkájuk a perifériák rendőrőrszobáinak van, ami­ érthető is, mert a kiskorcsmákból ki­­özönlő mámoros vendégek legnagyobbrészt a külvárosokban laknak. A legtöbb verekedés Angyalföldön, Újpest határában és Kőbá­nyán történik. Hivatalos megállapítás sze­rint sohasem volt annyi becsületsértés, testi sértés, hatóság elleni és magános elleni erő­szak, mint a legutóbbi hónapokban. A buda­pesti törvényszéken nap-nap után tízesével tár­gyalják a hasonló bűncselekményeket és vét­ségeket s a legtöbb esetben kiderül, hogy al­koholos lázban történt a becsületsértés, vagy a hatóság elleni erőszak. A szolgálatát híven teljesítő rendőrt nap-nap után érik inzultu­sok s amikor a tettest kihallgatják, ez az egyedüli védekezése: — Részeg voltam. Rideg számok, a különböző bűncselekmények számai híven megmutatják, hogy az alkohol szörnyű mértékben hódít. A főváros éjszakái sohasem voltak egészen csendesek, de ennyi munkájuk a rendőröknek mint most, még ak­kor sem akadt, amikor úgy két év előtt a leg­olcsóbb árucikk a bor volt.­­ Ricsi a mámor! т£гШ A szomorú adatok mutatják, hogy Buda­pestnek most is van éjszakai élete, ha ez az élet nem is bárok, orfeumok és más mulató­helyek parkettjén zajlik. A lokálok némák, el­hagyottak, a négerek ásítva verik a jazz-band dobot, de annál hangosabbak a zugkorcsmák. A valamikor elhagyott söntésekben az utolsó ezresek egymásután vándorolnak a vendéglős kasszájába, hogy borrá, pálinkává változza­nak. A­­szegénység, a gond és munkátlanság keresi a mámort. A pénznélküliek tömege költi azt a kevés pénzt, ami kenyérre kellene. A korcsmák asztalainál sáppadt rongyosak ülnek meredten és hívják a mámort, hogy fe­ledtessen. Az évekig üres pálinkamérésekben sorban állnak a víziósszemü, borotválatlan kétségbeesettek. Ahol a mámort mérik, azok a legszomorubb helyei a fővárosnak s amíg azok keresik az örömet, akik a legkúsabbak, addig nagyon-nagyon beteg marad Budapest. Tehát van éjszakai élete a fővárosnak az elnémult lokálok után is, de talán még le­hangolóbb, szomorúbb, hogy nem a konjunk­­túralovagok­­szórják beteges mámorukban a pénzt, hanem azok, akiknek még enniök­ sincs elég. Magyar intézet és magyar propaganda kell Párisban Beszélgetés Sauvageot tanárral Sauvageot francia professzor, a báró Eötvös Collégian tanára — akinek párisi előadásáról annak idején lapunkban megemlékeztünk —, a napokban visszaérkezett és hétfőn délután há­rom órakor megkezdi előadásait a budapesti egyetemen. Sauvageot a filozófiai kar megbízásából a francia nyelvtörténet köréből hirdetett kolé­­giumot és ezzel felújítja a romanisztikai ta­nulmányoknak azt a hagyományát amely Becker Fülöp Ágost és Gombocz Zoltán ilyen­­irányú működése óta szünetelt egyetemünkön. Munkatársunknak alkalma volt hosszabb be­szélgetést folytatni .Sauvageot professzorral aki a magyarság párisi feladatairól a követ­kezőket mondotta: — Szomorúan tapasztaltam Parisban, hogy Magyarország nép­es szellemileg képviselve a francia fővárosban. A Sorbonneon és a Keleti Nyelvek Főis­koláján előadják a szerb, horvát, török és bolgár nyelvet és irodalmat, csak a magyar nyelvnek nincs tanára, sem lek­tora. — Örömmel értesültem, hogy Kle­­belsberg Kunó gróf miniszter magyar, intézetet szándékozik fölállítani Páris­ban.. Erre a célra igen megfelelő volna a XIV. kerületben egy kisebb házat megvenni vagy egyelőre kibérelni, ami nem kerülne sokba. A Párisi Ma­gyar Intézet igazgatója legcélszerűbben, egy olyan párisi tanár lehetne, aki a budapesti Eötvös-Colegium tanára volt. — A legközelebbi lépés lenne egy magyar tudományos könyvtár fölállí­tása Párisban. A könyveket a Keleti Nyelvek Főiskoláján kellene elhelyezni, mert Itt megfelelő publikum kapná kézhez őket és állandóan szem előtt volnának. — Fontosnak tartom a Párisban ta­nuló magyar diákság szervezését és föl­ü­gyel­és­ét is. A diákok — sajnos, több esetben tapasztaltam — magukra ha­gyatva olyan környezetbe kerülnek, amely elvonja őket a komoly tanulmá­nyoktól. A Károlyi-féle franciaországi propaganda könnyen eszközül nyerheti meg a felügyelet nélkül álló magyar diákságot. Sauvageot professzor elmondotta még, hogy magyar nyelvészeti tanulmányait tovább folytatja és eredményeit legközelebb egy ma­gyar tudós társaság előtt is bemutatja

Next