Nemzeti Ujság, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
Mezopotámia birtokában, tehát brit hatalom alatt vagy visszacsatolják Törökországhoz. A Nemzeti Újság olvasói tudják, hogy itt petróleum-érdekek forognak kockán. Egyiptomhoz, illetőleg Szudánhoz a Szuezi csatorna jelentőségein kívül a gyapot miatt ragaszkodik Anglia.. Már régebb idő óta ismeretes, hogy az angol ipar az amerikai Egyesült Államok helyett Egyiptomból és Szudánból iparkodik gyapotszülőségletet fedezni, ügyelve azonban arra, hogy — miként Indiában — lehetőleg korlátozza a szövőgyárak létesülését és ekkér megakadályozza a Myere anyag ipari feldolgozását a termelő országban. Ez a kérdés nemcsak a manchesteri angol gyárost, hanem a lanceshirei és middandi összes munkásokat érdekli, jelentősége tehát túlhaladja a tisztán katonai vagy politikai problémák kereteit. Egyiptomot illetően remélhető, hogy a kormány hajlandó lesz poétikai koncessziókra, — erre mutat аз a at is, hogy lord Allenby főbiztost, aki az 1919 —20-in elnyomó politikát folytatta és újabban ismét túlzott éréit tanúsított— visszahívni szándékoznak. Szudán tekintetében ellenben a konzervatív kormány még hajthatatlanabb marad, mint munkáapárti elődje, Вау В. Munkás katolikus, diákélet a francia fővárosban Ötvenéves az „Institut Catholique“ j Páris, február 27. A Luxembourg-kert zöldelő bokrai fázósan bújnak össze, mert az idén Jégtörő Mátyás Páriában is búval harmatozott s a Sorbonne felől begombolkozott diákok sietnek a Quartier 4 latín diákszállói felé. "Csodálatosan tarka világ ez a tanuló Páris! A tenvér francia mellett madagaszkári négerek ülnek, akiknek a francia nyelv csöpp nehézséget se okoz, hisz gyermekkoruk óta beszélik. Szélesképű kínai Дик, meg pápaszemes japánok képviselik a hatalmas Ázsiát, melynek kevés az ősi kultúra s a kicsiny, fiatal Európától akadárig többet tanulni Melléjük telepszik Sem fiai képviseletében egy-egy burnuszos tuniszi arab s az amerikai yankek, meg meszticekee hiányoznak. Talán csak Ausztrália késik még, de ha a pápuák is úgy találják, hogy nem maradhatnak meg a kőkorszakban, mikor a világ már drót nélkül telefonáló repülőgépen utazik, akkor majd egyéb is lesz a messze Ausztráliából Parisban, mint az állatkert kenguruja. Ki hitte volna húsz évvel ezelőtt, hogy a Lemoine, a foszfor nagynevű kutatója, Lapparens, a kiváló geológus, a két hónapja megboldogult Rousselot, a kísérleti hangtan megalkotója. Ma is ittműködik fizikai laboratóriumában a szerény ősz Branly, Franciaország büszkesége, aki a drótnélküli távlatozás elméleti alapját rakta le. Az Institut Catholique, a párisi katolikus egyetem ma öt karra oszlik. Hittudományon, bölcseleten, egyházjogon kívül nyelvészetet, történelmet, földrajzot, mennyiségtant és természettudományokat ad elő mintegy száz tanár. A hallgatók száma ma már meghaladja az ISOQ-at, köztük rendesen hat százalék az idegen. A délszlávok, főleg a szlovének és dalmátok, nagy számmal keresik fel. Csak a ferencrendiek délszláv tartományából hét rendtag tanul most itt, úgy, hogy ha így tart, tíz esztendő elteltével a jugoszláv papság tanult része folyékonyan ír és olvas franciául. Lillében hat orosz konvertita készül a papi méltóságra, Strassburgban angolok, írek és kanadaiak tanulnak s viszik magukkal a francia klérus szellemét és a tiszteletét. Magyar hallgató ezidőszerint se a párisi Institut Catharque-on, se a többi katolikus főiskolán nincs. A franciák annyira gondosak, hogy a szegényebb sorsú idegen származású főiskolai hallgatókat jelentékeny ösztöndíjjal is gyámolítják, amit a magyaroktól se tagadnának meg. Az Instituten egyébként érdemes munka folyik. Fennállása óta közel tizenegyezer egyetemi rangfokozatot adott, legtöbbet a jogi karon. Négyezer kötetből álló kis könyvtára ma már háromszázezerre gyarapodott s a könyvtár olvasótermében nemcsak szerény katolikus diákkisasszonyokkal, hanem néha a Sorbonne tanáraival is találkozunk. A párisi katolikus egyetem kormányzótanácsát Franciaország huszonkilenc főpapja alkotja, élükön a párisi bíboroséra ek kel, mint az egyetem kancellárjával. E kormányzótanács nevezi ki az öttagú vezetőséget, köztük az egyetem rektorát. Csodálatos szerencséje a párisi katolikus egyetemnek, hogy félszázados léte alatt eleddig csak három rektora volt: d'Hulst, Péchenard s tizennyolc esztendő óta a kiváló Bandrillart Alfréd. Mindegyiknek volt ideje tervet szőni s álmait valóra is váltani az egyetem érdekében. Msgr. Bandrillart külön fejezetet érdemel nemcsak a katolikus egyetem, hanem az újabb Franciaország életében is. Akinek egyszer, alkalma nyílt meleg, sugárzó egyénisége közelébe jutni, eolcse felejti őt el. Előszobájában szegény diákok, jeles tanárok, magas egyházi személyek várakoznak, míg nyílik az ajtó s a francia katolicizmus vezető egyénisége kilép. Híréből ítélve sugár, magas, erőteljes egyéniségnek tartanak, olyan ötvenesnek, aki tudja, mit tesz s megvan még az ereje is hozzá. A valóságban egy apró növésű, nagyon deres francia főpap toppan elénk, akinek törékeny teste misse sejtet erőteljes lelkéből Csak a nagyon értelmes arc s a hang melegsége az, ami páratlanul megkap s felejthetetlenné teszi őt. Bandrillart püspök ma már hatvanhetedik évét tapossa. Ereiben akadémikusok vére csörgedez. Anyai nagyatyja, de Lacy, az Akadémia tagja, atyja Henrik, a kiváló közgazdász meg éppen a negyven halhatatlan közé jutott. Alfréd fia már korán kifejezte abbeli óhaját, hogy az egyházi pályára lépjen, amit azonban atyja hosszasan ellenzett. Megszereztette fiával a legmagasabb tanári minősítést s mikor Alfréd már „agpégé“ lett a tanárképző főiskolán, kikötötte, hogy legalább tíz esztendőt töltsön valamelyik állami tanszéken. Bandrillart harminckétéves koráig tényleg tanít is a lavali és caeni líceumokban, majd a híres párisi College Stanislas-n. Közben minisztere megbízásából a spanyol állami levéltárakban kutat . 1889—1899. években közzéteszi öt kötetben élete főművét, a Philippe V. et la Cour de France-ot. Atyja ellenállását legyőzve, harminckétéves korában az oratoriánusok társulatába lép és mint ilyen nyer 1894-ben történelmi tanszéket az Institut-n. Mint tanárt az előadás világossága, az érvelés alapossága, a szerkesztés áttekinthetősége s a lelkesedés heve jellemezték. Közben szakadatlanul, dolgozik irodalmilag is és sorra teszi közzé történeti dolgozatait. 1903-ban a kongregációs törvény következtében Bandrillart kénytelen az oratóriumtólmegválni s a párisi egyházmegyében helyezkedik el. 1907 januárjában a francia püspöki kar bizalma őt hívja meg az Institut rektori lisztjére s e méltóságban tizennyolc évet tölt immár szakadatlan munkában. Ő szervezi meg az Institut keretében a nyilvános eladásokat, melyek nagy közönséget vonzanak, ő indítja meg 1908-ban a szaklexikonokban csöppet se szegény francia irodalomban a Dictionnaire de Biographie, d'Histoire et de Geographie ecclesiastiques c. hatalmas lexikont. Figyelme kiterjed a szellemi apostolkodás minden formájára, de kiterjed a gyakorlati élet apró mozzanataira is. Ezer szálat tart kezében és nyugodtan, öntudatosan intelkedik íróasztala mellől. Reggel ötkor talpon, van mir s csak éjjel fél 12-kor alszik ki dolgozószobájában a világosság. Valami kiolthatatlan belső tűz emészti hazája és egyháza érdekében. Mélyen meg van győződve fajának értékéről, a latin, c kereszténység fölényéről és missziójáról. U1A van Varsóban és Buenos Airesben, hogy meggyőzzön, lelkesítsen és hódítson. Tiszteletreméltó, okos és meleg egyénisége valóban alkalmias is arra, hogy rokonszenvessé tegye a frlucia katolicizmust. ,. Szatmáry Pál Is NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1925 márciusi Najaoah£nf halnak meg Pesten oHfoholni£rgez£-ben - Pestéinél haláleseten az utcán - Botrányos éjszakai verebeeesett - Čаkság elleni erőszak a leggyakorian vétség — Sohasem fogyott annyi elHohol, mint most, amikor drága kihalazás a beteges mámor városában (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Aurélien zárkózott Tibet 1925 farsangján lámáit is végigmeri már sétálatul a boulevardokon , leereszkedik 4990 méter magas felföldjéről a Szajna partjára. Kevesen sejtik Párisban is, hogy ezzel a tanulmányúttal az ázsiai történelem új szakasza kezdődik, enért a buddhisus fellegvára önként megnyitotta kapuit, hogy legalább apránként bebocsássa Európa kultúráját, először orvosait, majd mérnökeit és íróit. A lámák hazatérnek ugyan Dalába és Lhasszába, de magukkal viszik szomjas lelkük benyomásait s e benyomások fényesebbek, mint a sötét tibeti buddhizmus. Páris tele van idegen diákkal, éppen úgy, mint amikor Abelard tartotta sziporkázó előadásait, mikor lombardiai Péter fejtegette a teológia problémáit és Aquinó Tamás értelmezte Petrus Lombardust. Akkor persze egyszínű és egyhitű volt a tarka diáksereg, melyet Európa küldött „a paradicsom előcsarnokába“, ,,a gyönyörűségek városába“, aminek ezt a csodálatos metropolist már a középkorban hívták. Lukács diák, a későbbi ess-ztergomi érsek, itt ismerkedett össze Map és Valter angol barátjával; a „Gesta Hungaqoгша“ titokzatos szerzője, P. mester itt barátkozott meg N. mesterrel, akinek óhajára megírta nemzetének honfoglalását. A Sorbonne hittudományi kara világhírssé vált s volt esztendő, hogy harmincezer diák, egész tábor, gyűlt miatta Párisban össze. Került-fordult azonban az idő s éppen a tudományok anyját, a teológiai kart szorította ki az ősi egyetemről leányainak, az ifjabb karoknak csoportja. Az örökifjú francia katholicizmus természetesen segített magán. Mikor a törvényhozás 1875-ben megengedte a szabad egyetemi oktatást, gyorsan megszervezték a karmeliták százados kolostorában a katolikus egyetemet Az idén novemberben lesz ötven esztendeje, hogy az első előadásokat megkezdték s a rövid ötven év alatt társadalmi támogatással olyan színvonalra emelte a francia katholicizmus az intézményt, hogy a Sorbonne csak nagyrabecsüléssel tekinthet reá- E félszázad alatt olyan tudósokat adott a világnak, mint mi hoz a hajnal? A nap minden szakának megvannak a maga jellegzetes szerencsétlenségei, balesetei, tragédiái. Amentők mindenről értesülnek. Még meg sem virrad és máris megszólal a telefon csengő. Egy rendőr jelenti: — Цду férfi fekszik a kövezeten mozdulatlanul s nem lehet bele életet verni. Még nem halt meg, de merev ... — Valószínűleg súlyos alkoholmérgezés, — mondja az orvos és nyomban ki is adja az utasítást az indulásra. Az automobil elrobog, hogy segítsenek azon a szerencsétlenen, aki a mámor perceiért mérgezte meg magát Lehet, hogy jókor érnek. Az emberpárját, akitől az ébredő, munkábasiető főváros undorral fordul el, kórházba viszik, ahol kimossák a gyomrát. Mindig voltak részegek, de a legritkább esetben kellett a mentőket hívni hozzájuk. Ma pedig a hajnali órákban sűrűn hívják a mentőorvosokat Aki éjszakánként bebarangolja a fővárost, más szomorú tüneteket is észlel. A külvárosok csendes utcácskáiban ép úgy, mint a legforgalmasabb központi utakon, a dülöngők csapatai vonulnak fel. Különös emberek ,ezek. Kopott ruhájú, sáppadt párcák, akik hangos kurjantozások között bizonytalan lépésekkel botorkálnak. Csak akkor némul el a népszó, kiabálás, vitatkozás, ha feltűnik egy rendőr. A kiskorcsmák tájékán mindennaposak a verekedések is. Éjszakákon, ha a mentőket hívják, tíz eset közül kilencnél feltétlenül sebesült verekedőknek kell első segítséget, nyújtani. A Rókus-kórházban különtermet nyitottak az utca éjszakai sebesültjeinek s ez a szoba sohasem ürül ki, mindennap újabb és újabb paciensek érkeznek . A sérülések legnagyobb részben, — tmondották — könnyű természetűek, de elég gyakori, hogy a duhajkodók hetekig feküsznek. Vannak notórius éjszakai verekedők, akik időnként visszakerülnek. A büntetés, amit testi sértésért kapnak, nem riasztja el őket . (A Nemzeti Újság tudósítójától.) N. gyilkosságok, rablások, tömeges öngyilkosságok szomorú sorozatáról számolnak be naponként a lapok s a nagy bűncselekmények miatt a rendőri riportage szó nélkül megy el, a szenzáció szempontjából kisebb jelentőségű események mellett. A jégrcoi megfigyelő azonban látja, hogy a milliós főváros mindennapos krónikáját olyan raeg sem írt események tarkítják,amelyek a mostani beteges élet leghűbb , tükörképei, összeesik egy ember az utcán, a mentők jönnek és elviszik. Meghalt, szívszélhüdés ülte meg, mondják. .De ezek az utcai összeesések mind gyakoriabbak lesznek. Nem múlik el nap, hogy három-négy hirtelen halál ne fordulna elő. A közönség csak az ismert emberek haláláról értesül, a névtelen tömegről azonban szó sem esik a lapokban. Pedig súlyos okai vannak ezeknek a nyilvános helyeken történő nemvárt haláleseteknek. Budapest most a beteges mámor városa s elég egy napot eltölteni a mentők központjában, hogy erről a szomorú tényről meggyőződjünk, alkoholmérgezéses emberekhez. És sokszor későn érkeznek, nagyon sokszor holtan találják azt, aki néhány perccel előbb még az örömet kereste a borban, vagy pálinkában. A tientők a kora reggeli, talán legszomorúbbmunkájukról a következőket mondották: „ Érthetetlen, hogy az utóbbi hónapokban, a bor és más szeszes italok drágasága mellett még több alkoholmérgezésekhez kell kivonulnunk, mint régebben, amikor olcsó volt az ital. Pedig így van. Halálos alkoholmérgezés a legritkább esetek közé tartozott, most, pedig elég gyakori. Ebben a hónapban hét ilyen halott volt. Leginkább napszámosok, munkanélküli csavargók voltak, de szomorú az, hogy egy nő és egy fiatal, tizenhatéves fiú fió volt közöttük. Mi csak azt tudjuk, hogy a mostani időkben szaporodnak a hirtelen halálesetek és az alkoholmérgezés okozta elhalálozások, de ennek okát adni természetesen nem tudják. Az utca sebes tiftel A legutóbbi időkben nagyon sok utcai botrány lehet, mert soha ennyi sebet nem kötöttünk be, mint mostanában. Az éjszakták reisaoil stromistója Természetesen a rendőrségen is nyoma van annak, hogy a legutóbbi hónapok éjszakái hangosak. A rendőrőrszobák, kerületi kapitányságok mindennap foglalkoznak néhány csendháborítóval, duhajkodóval. A legtöbb munkájuk a perifériák rendőrőrszobáinak van, ami érthető is, mert a kiskorcsmákból kiözönlő mámoros vendégek legnagyobbrészt a külvárosokban laknak. A legtöbb verekedés Angyalföldön, Újpest határában és Kőbányán történik. Hivatalos megállapítás szerint sohasem volt annyi becsületsértés, testi sértés, hatóság elleni és magános elleni erőszak, mint a legutóbbi hónapokban. A budapesti törvényszéken nap-nap után tízesével tárgyalják a hasonló bűncselekményeket és vétségeket s a legtöbb esetben kiderül, hogy alkoholos lázban történt a becsületsértés, vagy a hatóság elleni erőszak. A szolgálatát híven teljesítő rendőrt nap-nap után érik inzultusok s amikor a tettest kihallgatják, ez az egyedüli védekezése: — Részeg voltam. Rideg számok, a különböző bűncselekmények számai híven megmutatják, hogy az alkohol szörnyű mértékben hódít. A főváros éjszakái sohasem voltak egészen csendesek, de ennyi munkájuk a rendőröknek mint most, még akkor sem akadt, amikor úgy két év előtt a legolcsóbb árucikk a bor volt. Ricsi a mámor! т£гШ A szomorú adatok mutatják, hogy Budapestnek most is van éjszakai élete, ha ez az élet nem is bárok, orfeumok és más mulatóhelyek parkettjén zajlik. A lokálok némák, elhagyottak, a négerek ásítva verik a jazz-band dobot, de annál hangosabbak a zugkorcsmák. A valamikor elhagyott söntésekben az utolsó ezresek egymásután vándorolnak a vendéglős kasszájába, hogy borrá, pálinkává változzanak. Aszegénység, a gond és munkátlanság keresi a mámort. A pénznélküliek tömege költi azt a kevés pénzt, ami kenyérre kellene. A korcsmák asztalainál sáppadt rongyosak ülnek meredten és hívják a mámort, hogy feledtessen. Az évekig üres pálinkamérésekben sorban állnak a víziósszemü, borotválatlan kétségbeesettek. Ahol a mámort mérik, azok a legszomorubb helyei a fővárosnak s amíg azok keresik az örömet, akik a legkúsabbak, addig nagyon-nagyon beteg marad Budapest. Tehát van éjszakai élete a fővárosnak az elnémult lokálok után is, de talán még lehangolóbb, szomorúbb, hogy nem a konjunktúralovagokszórják beteges mámorukban a pénzt, hanem azok, akiknek még enniök sincs elég. Magyar intézet és magyar propaganda kell Párisban Beszélgetés Sauvageot tanárral Sauvageot francia professzor, a báró Eötvös Collégian tanára — akinek párisi előadásáról annak idején lapunkban megemlékeztünk —, a napokban visszaérkezett és hétfőn délután három órakor megkezdi előadásait a budapesti egyetemen. Sauvageot a filozófiai kar megbízásából a francia nyelvtörténet köréből hirdetett kolégiumot és ezzel felújítja a romanisztikai tanulmányoknak azt a hagyományát amely Becker Fülöp Ágost és Gombocz Zoltán ilyenirányú működése óta szünetelt egyetemünkön. Munkatársunknak alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatni .Sauvageot professzorral aki a magyarság párisi feladatairól a következőket mondotta: — Szomorúan tapasztaltam Parisban, hogy Magyarország népes szellemileg képviselve a francia fővárosban. A Sorbonneon és a Keleti Nyelvek Főiskoláján előadják a szerb, horvát, török és bolgár nyelvet és irodalmat, csak a magyar nyelvnek nincs tanára, sem lektora. — Örömmel értesültem, hogy Klebelsberg Kunó gróf miniszter magyar, intézetet szándékozik fölállítani Párisban.. Erre a célra igen megfelelő volna a XIV. kerületben egy kisebb házat megvenni vagy egyelőre kibérelni, ami nem kerülne sokba. A Párisi Magyar Intézet igazgatója legcélszerűbben, egy olyan párisi tanár lehetne, aki a budapesti Eötvös-Colegium tanára volt. — A legközelebbi lépés lenne egy magyar tudományos könyvtár fölállítása Párisban. A könyveket a Keleti Nyelvek Főiskoláján kellene elhelyezni, mert Itt megfelelő publikum kapná kézhez őket és állandóan szem előtt volnának. — Fontosnak tartom a Párisban tanuló magyar diákság szervezését és fölügyelését is. A diákok — sajnos, több esetben tapasztaltam — magukra hagyatva olyan környezetbe kerülnek, amely elvonja őket a komoly tanulmányoktól. A Károlyi-féle franciaországi propaganda könnyen eszközül nyerheti meg a felügyelet nélkül álló magyar diákságot. Sauvageot professzor elmondotta még, hogy magyar nyelvészeti tanulmányait tovább folytatja és eredményeit legközelebb egy magyar tudós társaság előtt is bemutatja