Nemzeti Ujság, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

Vasárnap, 1925 március 29-NEMZETI ÚJSÁG ­­agok lettek Kulc­sár József és Nilsen Rudolf i­s. Ezután már csak néhány sablonos pontot t­árgyaltak le és Po­povits Sándor a késő esti­­­rákban bezárta a­ gyűlést. A közgyűlést köv­v­etőleg a régi Osztrák-Magyar Bank Isokáeá-­h­oz híven Popovits Sándor vacsorát adott a k­itanács tagjainak tiszteletére. K' J' . A szanálás sikeresen folyik,­­ le a magángazdaság nehéz időket él — mondja a TÉBE jelentése­ ­­ós hátráltatja a záloglevelek valorizá­­l­ását . Az elmúlt évben 2,5 milliárd k­oronát fordított jótékony célra a TÉBE Most jelent meg a TÉBE múlt évi működésé­ r­ől beszámoló jelentés, amelyet Sichermann I­ern­át dr.­­ igazgató, Kresz Károly dr. igaz­­g­a­tóhelyettes, Nyúlás­i János dr. és Szászy­­­yörgy dr. előadók és Imrédy Béla főtitkár­­ ütött össze. A jelentés bár a legtöbb helyen i­meretes adatokat tartalmaz, összeállításában i­­ és megbízható tükrét­ adja az elmúlt év t­űzügyi helyzetének és annak a gigantikus­­ írónak, amelyet az ország pénzügyi körei a m­agyar korona megmentése érdekében kifej­­t­etek. Az ország gazdasági energiája ugyanis a elmúlt évben csaknem kizárólagosan az ei­l­­mi pénzügyek kérdésének a megoldására ö­szpontosult. A jelentés egyes fejezetei szem­­b­ltető képét nyújtják annak, hogy az állam­p­nzügyi szanálás egyes fejezetei miképen fo­rr­­anak össze a magángazdaság eseményeivel. H­a az elmúlt esztendő mérlegét a tulajdon­­k­épeni cél szemmeltartásával figyeljük, meg­­á­lapíthatjuk, hogy a siker felé vezető út je­le­ntékeny részét megtettük és az út további r­éze elé is a legnagyobb bizalommal tekint­­h­­ünk, a magángazdaság azonban kétségtele­nül megroppant és nehéz időket él. Ezzel kap­csolatosan a jelentés bevezetésében utal arra, hogy ha fájdalmas is a gazdasági krízis tüne­teit, a termelés lefokozódását a munkanélküli­ség növekedését, a lüktető kereskedelmi és ipari élet elcsendesedését nézni, nem szabad el­felejtenünk, hogy ezen az úgynevezett gyó­gyulási krízisen mindazok az államok, ame­lyek az infláció ingoválnyából kimenekültek, kisebb-nagyobb mértékben átmentek. Az or­szág törhetetlen élniakarása és a megmaradt erőforrások azonban azzal a reménnyel ke­csegtetnek, hogy ez a krízis az európai gaz­dasági viszonyok kétségtelen konszoldációja folytán gyors és aránylag enyhe lefolyású igsz. A jelentés ezután részletesen ismerteti a Tébének a szanálással kapcsolatos kérdések­ben kifejtett közreműködését, foglalkozik a valuta előlegkölcsön, az úgynevezett százmil­liós garancia, a népszövetségi kölcsön, a Ma­gyar Nemzeti Bank alapításának kérdésével, továbbá a kényszerkölcsön problémájával és itt utal arra, hogy miképpen sikerült a Tébének AZ illetékes köröket meggyőzni arról, hogy az eredeti koncepció alapján tervbe vett rendelke­zést, az újabb vagyonváltságot módosítsák. A békeszerződési ügyek című fejezetben a jelen­tés foglalkozik a szomszédos államokkal kö­tött egyezmények kérdésével és utal arra, hogy különösen a magyar-román egyezmény­nek van rendkívüli fontossága, mert az a pénzügyi kérdéseknek teljes komplexumát ma­gában foglalja. Mert míg a Csehországgal létrejött egyezmény csak a letétek kiadását szabályozza véglegesen és a régi koronában fennállott tartozásoknak egyelőre csak össze­írását rendeli el, addig a magyar román egyezmény a két állam polgárai között fenn­álló magánjogi viszonylatra vonatkozó kérdé­seknek úgyszólván összességét véglegesen ren­dezi Ismerteti a jelentés a felvidéki, (Szlo­­venszkó) pénzintézeteknek egyesülésével, a Jednotával kötött megállapodást, amelynek lényege abban állott, hogy a ТЁВЕ tag­­intézetei régi koronatartozásaikat 1 száza­lékos magyar koronajáradékkötvények szál­lításával egyenlítették ki. A továbbiak so­rán a mérlegvalódiság helyreállításának ügyé­vel, az adó és illetékügyek kérdésében kifej­tett akcióval foglalkozik a jelenti, majd rész­letesen ismerteti a valutapolitika kérdését és itt különösen a takarékkorona lényegét és annak hatásait ismerteti. A jelentés a valorizációs problémákkal fog­lalkozva, utal arra, hogy a közvélemény meg­nyugvása szempontjából kívánatos volna, hogy a valorizációs kérdés egyéb vonatkozásaiban és általánosságban mielőbb rendezést nyerjen. A közvéleményt különöse­n a fekamatozású címleteiknek, nevezetesen az állami címleteken kívül a zálogleveleknek valorizációja foglal­koztatja és ennek indító oka — a jelentés sze­rint — egyeseknek a záloglevelek hosszára való indokolatlan spekulációja. Az utóbbi idő­ben külföldi, különösen német példára való hivatkozással a valorizációval kapcsolatosan többféle teória kerül a felszínre és ezekkel szemben a jelentés két momentumra mutat rá. Az első momentum az, hogy a záloglevelek Németország esetében úgyszólván kivétel nél­kül német területen voltak plaszírozva, míg a magyar záloglevelek jelentékeny része kül­földi kezekben volt és az ezekből folyó kötele­zettségeknek a békeszerződés intézkedései sze­rint való kiegyenlítése igen jelentős áldozatot rótt a pénzintézetekre. A másik momentum pe­dig az, hogy az ország területe kétharmad ré­szének elvesztésével a jelzálogok legnagyobb része, amelyek a kölcsönök biztosítására szol­gáltak, idegen impérium területén fekszik és ezek a jelzálogos követelés­ek a legjobb esetben az utódállamok elértéktelenedett valutájában, illetve annak egy tört részeiben kerülnek ki­egyenlítésre. A záloglevelek felértékelése a jelzálogos követelések felértékelése nélkül el­képzelhetetlen. Már­pedig az elszakadt terüle­teken fekvő jelzálogos kölcsönöknek a béke­szerződés, illetően az egyezményeken túlmenő felértékelése lehetetlen és ami csekély előnyt a magyar papí­r koronával szerviben az elszakított területekről visszafolyó követelések nyújtanak, az távolról sem ár fel azokkal az áldozatokkal, amelyeket a pénzintézeteknek a külföldön levő záloglevelekből kifolyóag hozniuk kellett. A jelentés foglalkozik a lakásépítési akció­val és utal arra a nagy teherre, amelyet a pénzintézetek a lakásínség leküzdése céljából magukra vállaltak. A pénzintézetek a lakás­építési akció keretében 116 lakást építettek. A bank adminisztráció egyszerűsítésének problé­májával több ízben foglalkozott a TÉBE és ja­vasolta, hogy az atlonminiigráció lényegesen megkönnyebbülne azáltal, ha az intézetek min­den vonalkázásban áttérnének az ezer koroná­ban való számolásra. A pénzügyminiszter azonban ehhez a tervhez nem járult hozzá, mert ezer korona mintegy 7 arany fillért jelen­tett s ennek kiküszöbölése, a pénzügyminisz­ter véleménye szerint, esetleg drágulást von­hatna maga után és igy azután a pénzintéze­tek a felekkel való elszámolásokat átmenetileg 100 koronára kiskeretítve eszi­szti­k. A jelen­tés végül a szociális kérdésekről számol be és úgy­szintén összegezi azt, hogy a­ TÉBE az elmúlt év folyamán mennyit fordított jótékony­ és kulturális célokra. Az erre a célra megszava­zott összegek 2,5 milliárd koronát tettek ki, tagy felügyelő b­izottság megválasztása volt. Az alapítók, miután a Jednotának alapszabá­lyai az ő szabad mérlegelésükre bízzák, hogy az alakuló közgyűlés összehívását mi módon tegyék közzé és az érdekelt pénzintézeteket hogyan hívják meg, gondoskodtak arról, hogy a magyar és a német intézetek vezetői az ösz­­szehívásról későn kapják­ meg az értesítést és ne legyen módjuk az egységes eljárás megbe­szélésére. Ezzel a taktikával el is érték, hogy az ő jelöltjeik kerültek be úgy az igazgató­ságba, mint a felügyelőbizottságba és így a felvidéki magyar és német pénzintézetek egyet­len képviselője sem kapott helyet ennek az új érdekképviseletnek vezetőségében. A Jednoia vezetőségéből kibuktatták a magyar és a német pénzintézeteket A csehek a közgazdasági életben is ragyogó bizonyítékát adták most annak, hogy milyen nagy súlyt fektetnek a nemzeti kisebbségek jogainak elismerésére. Egy múlt esztendőben hozott törvény ugyanis kötelezővé tette, hogy a cseh köztársaság területéhez tartozó bankok egyesülésbe tömörüljenek, amely mint bejegy­zett, korlátolt felelősségű társaság alakuljon meg. Ennek a rendelkezésnek következtében a felvidéki Jednota, amely 180 magyar és német pénzintézetet magába foglaló szövetség, szintén ehhez az általános Jednotához volt kénytelen csatlakozni. Csütörtökön tartotta Prágában alakuló üléseit ez az új társaság és ennek egyetlen tárgya a 15 tagú igazgatóság és 15 Tízmiliárd korona provízió Debrecen ötmillió dolláros kölcsönéért Debrecen városa már hosszabb idő óta tár­gyal egy amerikai pénzcsoporttal 5 millió dol­­lár kölcsön felvétele céljából. A tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy Magosi György dr. polgármester előterjesztései alap­ján a jogi és pénzügyi bizottság elfogadta a kölcsön feltételeit és a hétfőre összehívandó rendkívüli törvényhatósági közgyűlésnek a kölcsön felvételét fogja javasolni. A kölcsönt Miznajecky Emánuel közvetítette és ezért a város 135.000 dollár províziót fizet, ami közel 10 milliárd koronának felel meg. Mint látható, ilyen városi kölcsön közvetítése egészen jól jövedelmező mesterség. Madarassy Beck Gyula báró lemondott a Jelzálogbank vezérigazgatói állásáról Mint elnök megmarad az intézet élén A mai közgyűlésen befejeződött a Jel­zálogbank reorganizálása Nagy érdeklődés mellett tartotta ma évi közgyűlését a Jel­záloghitelbank. A magyar ér­dekelteken és részvényeseken kívül a francia kiküldöttek is részt vettek a közgyűlésen. Hosszú tárgysorozata volt a Jelzáloghitel mai közgyűlésének, mert szankcionálni kellett a külföldi záloglevéltula­jdonosokkal kötött meg­állapodásokat és ezenkívül új tőkeemelést kel­lett elhatározni. A franciák ugy látszik abban a véleményben vannak, hogy részvényekkel, folytonos újabb részvény nyom­ással kompen­zálhatják magukat. Azt elfelejtik, hogy eköz­­ben a részvény árfolyama folyton lefelé csú­­szik és nem lesz sok hasznuk, hogy ujabb részvénytömegekkel ajándékozzák meg magu­kat. A közgyűlésen felszólalás hangzott el a tisztviselők érdekében is, akik közül sokat nyugdíjaztak. Odry Lehel tette szóvá a tiszt­viselők helyzetét és beszédére Madarassy Beck Gyula báró válaszolt. A közgyűlésről és az azt követő események­ről a következő hivatalos jelentést adták ki: A Magyar Jelzálog­ Hitelbank ma tartott közgyűlésén az igazgatóság előterjesztette a bank külföldi hitelezőivel létrejött, immár végleges megáll­apodásokat, melyeket a köz­gyűlés teljes terjedelmében elfogadott. Elha­tározta továbbá a közgyűlés, hogy ezen mag­ 15 állapodások értelmében a bank alaptőkéje 1­2.600 darab, egyenként 10.000 korona névér­tékű „B“ jelzésű részvénynek a tartalékala­pok terhére leendő kibocsátása útján 9.570 millió koronára emeltessék. Ezen „B“ részvé­nyek osztalék jogosultsága az „A“ részvények osztalékának egy tized részét teszi és a rész­vények forgalom tárgyát nem képezik, hanem összességükben a külföldi pénznemre szóló kötvények birtokosai összességének szolgál­­tattatnak ki. A közgyűlés az 1921. évre szóló osztalék összegét 3000 koronáiban állapította meg, mely összeg 1. évi augusztus hó 1-én kerül kifizetésre, minthogy ezen időpontban esedékes évenként a kötvények fix és változó kamata. Az igazgatóság új tagjává Gavarry Fernand meghatalmazott miniszter úr (Páris) választatott meg. A közgyűlés után megtartott igazgatósági ülésen megállapítást nyert, hogy a hitelezők­kel kötött kedvező megegyezések alapján a Magyar Jelzálog Hitelbank rendezése immár véglegesen tető alá jutott. Madarassy-Beck Gyula báró elnök erre való tekintettel java­solta, hogy az intézet vezetése a mai közgyű­lési határozatok értelmében létesített új szer­vek bekapcsolásával reorganizáltassék, hogy ő maga a­ vezérigazgatói teendők alól felmen­tessék és hogy részére igazgatósági elnöki állásában továbbra is az intézet felső irányí­tásában és a külföldi kapcsolatok ápolásában való intenzív részvétel tar tessék fenn. Az igazgatóság Madarassy-Beck Gyula báró úr ezen javaslatát a felhozott indokok tekintetbe­vételével magáévá tette és ismételt köszönetet mondott neki azokért az igen nagy szolgála­tokért, melyeket mint, elnök a múltban és az intézet reorganizációja alkalmával tett. Üzletfelen volt a magán­forgalom A mai magánforgalom rendkívül szek kere­tek között mozgó üzleti tevékenységgel indult, a hangulat azonban sokkal barátságosabb volt, mint tegnap és ha a forgalomba nagyobb réteg kapcsolódott volna bele, úgy az irányzatban is határozottabb javulás mutatkozott volna, így azonban csak néhány speciális okból favorizált helyiérték iránt mutatkozott élénkebb érdeklő­dés. Az arbitrázsüzlet, tekintettel arra, hogy Bécs részéről kereslet, egyáltalában nem­ volt tapasztalható, teljesen szünetelt. A pénzpiacon ma is negyedszázalékos kamat mailért igen jelentékeny tételeket kiíráltak, kötés azonban nem törté­nt, mert a kereskede­­lem és az ipar, amely szombatonként a piacon szokta kielégíteni pénzigényeit, teljesen távol­tartotta magát a piactól. A Nemzeti­ Bank és a Pénzintézeti Központ kam­akábleszállítása semmi hatással nem volt a pénzpiacra. A mai magánforgalomban a következő tájé­koztató jegyzések történtek: Pénzintézetek: Magyar Hitel 402—401, Föld­hitelbank 154, Hazai 108, Ingatlan 190, Cseh­­bank 16­5, Osztrák Hitel 150, Kereskedelmi Bank 1065—1070, Jelzáloghitel 405, Általános Takarék 118—119, Pesti Hazai 2575—2585. Malmok: Eke Budapesti Gőz 116, Гeet,­ Vik­tória 305—306. Bányák és téglagyárak: Kohó 303, Magnezit (NEMZETI SZÍNHÁZZAL SZEMBEN) Értesítjük is vevőinket, hшду az összes tavaszi újdonságok megérkeztek Mielőtt bevásárlásait eszközölné, tekintse meg saját érdekében vételkényszer nélkül dúsan felszerelt raktárunkat.

Next