Nemzeti Ujság, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
lMrt*iitt.| Ii kiadóhivatalt Badefail, V., Hanvolda.10. Tahi 137-47,137-48 és Fiók kiadó hivataloki VIII., RéhócsletUT.iJ.lSS-Oé.Tarér kSr*t 63. Tel. ■131-41. IL, re-atca 58. RokkaAcsoki Tel.i 18-84.NEMZETI ÚJSÁG FileNo, nerkentff, TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Frank.líra. TÓM BÉLA VII. évfolyam 74. szám , Szerda ♦ Budapest, 1925 április 1 Httflithlór, Iff hóm 40.000 IC, Megyedévra 120.000 K. KfTa —óm óra 3000 K, vaaórnap 3000 K. Wlandea hétköznapra vaaárnap 3800 pantrók kor. — Hír*datónak aeilenete. Szóljaaabea aaarlat. MAI CIKKEINK: Oldal Négyszázmilliás Uwn forgalom mellett néhány száz pa_!korona nyugdíjat fizet a csepeli gyár.....................3 Lloyd George leleplezi a cseheket és románokat.........................................3 Stettner Vilma öngyilkos lett ... 4 Opker-Aschhoff lett a porosz miniszterelnök . .................................4 A rendőrség razziákon ellenőrzi a ping-pongozó diákokat ..... 4 Megtalálták a meggyilkolt Kodelka holttestének részeit.........................6 A pénteki minisztertanács dönt a kishaszonbérletek fizetési módjáról . 7 Bukás szélén áll Heriot kormánya . 7 A gazdasági krízis ellenére szép eredménnyel járt a Hangya múlt évi működése ....................................12 Ötszázmilliónál kisebb alaptőkéjű részvénytársaságokat nem engedélyeznek ........................................12 Gratz Gusztáv nyilatkozik a Magyarország tőkeszükségletéről .... 13 A banktisztviselők a pénzügyi kormány támogatását kérik .... 13 A Nemzeti Újság ankétje a mezőgazdasági szakoktatásról...................14 Szini Gyula: A pillangó (Novella) . 3 Túri Béla: Történetpolitikai tanulmányok .............................................3 Kállay Miklós: Puskin legnagyobb rajongója ................................8 Harsány Lajos: Emlékszel még Reá? (Versi .............................................9 A német választási harc, ha nem is dőlt el véglegesen, néhány tanulsággal mégis szolgái. Itt van például a demokraták jelöltjének, Hellpachnak az esete, akinek népszerűségét, befolyását és hatalmát heteken át harsogva zengte az egész szélsőliberális német sajtó. A választás lezajlott és kiderült, hogy Hellpach úr kevesebb szavazatot kapott, mint például Held, aki pedig csak a bajor néppártnak, tehát egy lokális szervezetnek volt a jelöltje. Mi következik ebből? Hellpach óriási pártja, hatalmas tömegei talán azutolsó pillanatban meggondolták magukat? Nem. A hatalmas párt és az óriási tömeg csak a szélsőliberális sajtóagitáció fantáziájában élt — addig, amíg az igazi tömegek oda nem állottak az urnák elé, hogy megnyilatkozzanak. Érdekes tanulság ez különösen nekünk, akik a budapesti községi választások kapcsán a magyar Hellpaekokról olvasunk mindennap hasábokat. Szerencse, hogy a mi demokrata vezéreink „népszerűsége" is csak addig tart, amin a választásoi majd kiderül, hogy senkinek sem kellenek. A nemzetgyűlés választójogi bizottsága ma hosszú, több órán át tartó tanácskozás után újra végzett a választójogi törvényjavaslat egy — mondd: egy szakaszával. A felszólaló képviselő urak, akik kétségtelenül magvas beszédekben indokolták meg a maguk álláspontját, erre azt mondhatják, hogy a választójogi törvényjavaslat bizottsági vitájának lassú előrehaladása csak azt bizonyítja, hogy ilyen nagyjelentőségű kérdésben a leglelkiismeretesebben fontolnak meg minden intézkedést, amelyet majd a nemzetgyűlés törvényerőre emel. A képviselő uraknak talán igazuk van. De azok, akik nem vettek részt a vitában, valahogy egészen mást éreznek ki abból, hogy a parlamenti szónoklatok és érvelések mindjobban elhúzódnak és ellaposodnak nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon. Mert nemcsak a magyar nemzetgyűlésben veszíti el erejét, érdekességét és fontosságát mindaz, amit a képviselő urak mondanak, hanem másutt is. Valahogy egy újabb világhistóriai evolúcióban a parlmentarizmus alkonya veti előre árnyékát. Nem vagyunk egy véleményen azokkal, akik a parlamentarizmus csődjéről beszélnek. De sokan beszélnek róla s épen ezért, azt hisszük, a parlamentek tagjain volna ak sor meggyőzni a világot arról, hogy a parlamentarizmus a haldoklásáról elterjesztett hírek elenére is be tudja még tölteni hivatását. Furcsán hangzik, de közkívánsággá lett, hogy a szónoklatok var exelence arénájában kevesebb szónokdatot akarunk már hallani. Kevesebb szónoklatot és több munkát. Mert bárminő szépek a szavakba nemzetek sorsát mégis csak a munka viszi előre. Győrben Bárczy belső a legtöbb szavazatot Vámbéry Russzem Elbukott (Tudósítás a S. oldalon) leischmann Gyula kiszabadult a cseh fogságból Óvadék ellenében szabadlábra helyezték a felvidéki keresztényszocialista párt titkárát Клава. március 31. Fleischmannt, a magyar keeresztényszocialista párt titkárát, akit annak idején a kassai püspökség épületében történt eseményekkel összefüggésben letartóztattak, ma 100.000 cseh korona letétbe helyezése elenében szabadlábra helyezték. A törvényes eljárást folytatni fogják ellene. 1925 végéig össze kell hívni a felsőházat Új törvényhatósági bizottságok hiányában a mostaniak küldenek ideiglenes tagot . Az egyesített bizottság részleteiben is elfogadta a felsőházi javaslatot (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés közjogi és igazságügyi együttes bizottsága kedden délután 5 órakor Platthy György elnöklete alatt illést tartott, amelyen folytatta az országgyűlé felsőházáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Pesthy Pál igazságügy miniszter voltak jelen. A 16. szakasznál, amely a felsőházi tagok választásáról szól, Illés József előadó módosítást javasol. Az első bekezdés helyébe azt a szöveget ajánlja, hogy a törvény alapján végbemenő előd választást a közigazgatási bíróság elnöke vagy helyettese vezeti a későbbi választásokat pedig a felsőház elnöke, az országgyűlés együtt nem létében pedig a közigazgatási bíróság elnöke vagy helyettese. A második bekezdést is ennek megfelelően kell átszövegezni. A bizottság a módosítást elfogadja. A 19. szakaszalét, amely a szervezetek és intézményk részéről kiküldendő felsőházi tagok választásáról rendelkezik. Orffy Imre szóváteete, hogy eszerint az ügyvédi kamarák együttesen két tagot választanak, a későbbi 2. §-ban pedig meg van határozva a budapesti ügyvédi kamara választási joga. Szerinte vagy úgy kell segíteni ezen az anomálián, hogy a 19. §-ba fel kell venni, hogy a két tag közül az egyiket a budapesti kamara választja, vagy pedig a 2. §-ból kell kihagyná azt a részt, hogy „De legfeljebb összesen tíz kiküldöttet”. A minroszterelnök az utóbbi módosítást magáévá teszi, mire a szakaszt ezzel a módosítással fogadja el a bizottság. Ugron Gábor szükségesnek tartaná, hogy a közgazdaság három legnagyobb ága, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és a Gyáriparosok Országos Szövetsége is képviseletet пуегзеи. Eckhardt Tibor javasolja, hogy a vitézi széket három tag képviselje, ami nem lépi túl azt a keretet, ami a vitézi szervezetet méltányosan megilleti. Orff Imre elejét szeretné venni a konkrét számadatokkal való nemes vetélkedésnek és ezért azt javasolja, vegyék fel a bizottság jelentésébe azt, hogy a bizottság megfontolandónak tartja a törvényben nem szabályozott nagy gazdasági érdekképviseletek felsőházi tagválasztási jogát korlátolt számban. Nagy Emil szerint hiányzik a képviseletek között a népies alakulat, pedig a szövetkezeti eszmének nagy jelentősége van. Azt javasolja, hogy az OKH és a HANGYA is kapjon egyes képviseletet. Lukács György az Országos Közegészségügyi Tanácsnak és az Országos Képzőművészeti Tanácsnak kíván képviseletet. Bethlen István gróf miniszterelnök honorálni kívánja Eckhardt Tibor indítványát. Azt hiszi bőven elegendő, ha a vitézi szervezetet egy tag képviseli- kéri a bizottságot, hogy Eckhardt indítványát ezzel a módosítással fogadja es Javasolja, hogy egyéb tekintetben fogadja el a bizottság az eredeti szöveget változatlanul és a bizottság jelentésében tegye —örffy javaslata szerint — megfontolás tárgyává, hogy korlátolt számban és igazán csak a legtekintélyesebb szervezeteket véve figyelembe a gazdasági szervezetek és esetleg szövetkezetek valamilyen formában szintén képviselethez jussanak. A bizottság a szakaszt azzal a módosítással fogadta el, hogy a vitézi szervezet egy tagot választ.örffy Imre javaslatával a bizottság a javaslatról szóló jelentését egészíti majd ki A 23. §-hoz, mely a kinevezésen alapuló felsőházi tagságról intézkedik, Nagy Emil szól hozzá. A bizottság a Nagy Emil által kifejtetteket magáévá téve kimondja, hogy a bizottsági jelentésbe felveendő, hogy a bizottság ezt a szakaszt azzal az értelmezéssel fogadta el hogy az „érdemes polgárok közül” szavak alatt nők is értendők. Egyébként az-t a bizottság az előadó szilárie módosításával fogadta el. A felsőházi tagság megszűnéséről intézkedő 24. §-nál, amely a tagság megszűnéséről szól, az első bekezdés helyébe az előadó a következő szöveget javasolja: Felsőházi tagsága megszűnik annak a tagnak, akinek felsőházi tagsága tartama alatt merült fel vagy lesz nyilvánvaló olyan ok, amelynek értelmében a felsőház tagja nem lehet. Többek hozzászólása után a bizottság a §-t az előadó módosításával fogadta el. A felsőházi tagság megszűnése Az előadó javasolja ezután, hogy a 26., 27. és 28. §-ok összevonassanak egy új 27. §-sá, amelynek szövege a következő volna: felsőházi tagságot megszűntnek kell kimondani arra a tagra nézve: 1. aki a meghívó vagy megbízólevél bemutatását elmulasztja és mulasztását a felsőház elnökének hivatalos felszólítására sem pótolja; 2. aki az eskü letételét megtagadja vagy elmulasztja; 3. akinek működése az esküben fogadott kötelezettségével ellentétbe kerül. Akinek tagságát megszűntnek mondták ki, azt öt éven át az országgyűlés egyik házának tagjává sem lehet megválasztani.” . Rassay Károly aggályait fejezi ki e szakasz intézkedései tekintetében, különösen kifogásolja, hogy a főrendiház egyes tagjaira nézve nem lehet a szövegben foglalt jogi konzekvenciákat levonni, így pl. a főpapság tagjaira nézve, akik az egyháznagyoknak számot kell hogy adja(folytatása a második oldal II. és III- i hasábjan) Lapunk mai száma 2000 korona Holt hadak útja Holnap, 1925 április elsején lesz harmadik évfordulója annak, hogy IV. Károly, Magyarország apostoli királya örök álomra hunyta le fáradt szemeit, amelyek mint az integritás mécsesei virrasztották a fekete trianoni éjszakát.• A történetíró, aki a századok távlatából fog majd visszatekinteni a trianoni Magyarország vergődésére, a történetie, aki valaha meg fogja írni Károly király visszatérési kísérleteit, a dunántúli diadalmenetet, a budaörsi ágyuk tompa és halálos dördülését, a kiomló és egymásba patakzó magyar vér szörnyű tragédiáját, a tatabányai viharos éjszakát, a tihanyi magányt, a Gloworn fedélzetét s az óceán harsogását egy magányos sziget és egy magányos ember körül — bizonyára a magyar történelem legszomorubb fejezeteként fog megemlékezni mindarról, ami azokon a gyászos és szégyenteljes emlékű napokon reánk szakadt. Ez a történetíró meg fogja írni, hogy Magyarország élete és boldogsága ezer esztendőn át az apostoli királyságban, gyökeredzett, a szent istváni gondolatban, a magyar alkotmány örök és csorbíthatatlan erejében, amely eggyé forrasztott királyt és nemzetet. Ez a történetiró meg fogja írni, hogy 1918 október havában faji és nemzeti érzéseikből kivetkőzött lázadók felborították az ezeresztendős magyar történelmet és az elűzött király trónjára a maguk őrült, agyrémektől terhelt ideológiáját ültették. Ez a történetíró meg fogja írni a nagy nemzeti katasztrófa első kirobbanását, szent István birodalmának feldarabolását és a két leggyávább és legszomorúbb forradalmat, amely példa nélkül áll a magyar történelemben. Meg fogja írni, hogy az összeomlás után a vérző, csonka testben újra felsóhajtott a magyar lélek és meg fogja irni, hogy ez a sóhajtás elszállott a Kárpátok tövéből a svájci hegyek fölé. Meg fogja irni, hogy ettől az egyetlen sóhajtástól, ettől az egyetlen vágytól hogy reszkettek körülöttünk északon, délen és keleten. Meg fogja irni, hogy a király felkent személye az egyetlen összetartó kapocs, amely elválaszthatatlanul egymásba fonta a csonka országot és az elszakított részeket. És meg fogja írni, hogy voltak nagysándori gőgben tetszelgő politikusok, akik a magyar állameszme és a magyar alkotmány felbonthatatlanul egymásba fonódó gordiusi csomóját saját kardjukkal vágták ketté. Mi a trianoni magyar tragédiát a mohácsi vészhez szoktuk hasonlítani, a mohácsi vészhez, amelyben nem az óriási csatavesztés volt a legnagyobb tragédia, hanem hogy meghalt a nemzet összetartója, a király. Az eljövendő századok történetírója nem fog a mohácsi vész hasonlatosságára rámutatni. Nem fog, mert a mohácsi síkon a magyar királyt 28.000 magyar vitéz élén az ellenség fullasztotta be a Csele patakba, Budaörsnél pedig a pártokra szakadt nemzet támadt egymásra és az ellenség kívánságára önmaga temette az összeomlás romjai alá az országot és a királyt. Mohácsnál a török állt szemben a királlyal, Zápolya pedig Szegeden vesztegelt. Budaörsnél Zápolya került szembe a királlyal, a török rddig kárörvendve lapult Szeged alatt. A hasonlatosság csak egy volt, a halál, angy a történelem kérlelhetetlen jogi-