Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

s 'fi / vjá káoP, )*i le­­___________ 0i / " JP( __ ________________, 4 pest,V.,Honvéd-tulC fe&mQk ffl ,®|ji A rjNg»& fiBgjjSg JBKpi A || |||||[ Iliik. ¥jSfcp§L SSE Tol.: 127-47» 127-48 . Pr£|Sf& gg RSS H H BK| Mflfan­ IfigR H Eary«** »Kém. ér* ^ 1. 65.-Fiókkiadóvive M H pHB|| jWWjftf WW MSSI pBBPBl BBB M ... ^B ■ BBBl ggg| ’■WgP K, ruinup 3000 K. taioki vili., Rákóci, SS hasasa Sraaa ^ ff W B SmB BB f -raL'itt BB «£§ B BB a B BB Wm wi»b» MiUn^ «ti.T.tj.156-06,Teréz M Bi Bjffjg 1 ff yQB fásra JbsSw WSm * 1-VraBf BB mm 85 ^B^BB BB fi» sa» kfirat62, Tel.: 121-4* H jttsSg ff W §|§j§ MW 51BB . fgjB tfjgi 1 Bf V Bf. osztrék­ kor. — HIn IL.Ffi.utca 58. RekU. JB ^*§g Sfff» lentflT|W * BBa USE Bl____MUM B^UP JEUM detétok mlUlméca. nációk i Tel. i 18­8*. re» dljzzabá* szerlat. Felelős szerkesztő: T­ÓTH LÁSZLÓ dr. # KERESZTÉfiy^POLITIKAI NAPILAP ♦ Fomunkatár«: TÚRI BÉLA VII. évfolyam 144. szám Szerda ♦ Budapest, 1925 július 1 MAI CIKKEINK: O'dal­­Vass megcáfolja az emigránsok visz­­szatéréséről szóló híreket .... 2 Óriási földrengés Kaliforniában ... 2 4000 birkát pusztított el a hideg a Hortobágyon.....................................3 Vágiékat őrizetbe vette a rendőrség . 4 Lédererné a bíróság előtt.....................5 Ötévenként állítják össze a választói névjegyzékeket.................................7 Színészek és színigazgatók nem tud­nak megegyezni.................................7 A francia bizottságok megkezdik mű­ködésüket .............................................7 Húszmillió koronára ítélték a Nép­szavát ...............................................12 Szépen szerepeltek a finn atléták . . 12 Közvetlen vasúti áruforgalom indult meg Németországgal.......................13 A paprikatermelők közraktárt sür­getnek ...............................................14 KÉPEINK: Simonyi Sándor: Az erdei szeladon . 3 Nagy József dr.: Kultúránk válsága • 3 Az emigráció szomorú alakjaira semmi szüksége sincs a magyar közéletnek. Az októberi forra­dalom tevékeny részesei, vezetői és saj­nos, felelőségre nem vont miniszterei kint Bécsben megtetézték forradalmi hibáikat, amikor a Magyarország ellen rendezett rágalomhadjáratban nemcsak részt vettek, hanem abban vezető szerepet is vállaltak. Sem a magyar politikai élet, sem a magyar társadalmi élet nem érezte a hiányát ezeknek az uraknak, akiknek visszatérése lehet érdeke a forradalmi szociáldemokráciának és az októbrista pártoknak,­­de nem érdeke az országnak és nem kívánsága a közvéleménynek. Az emigráció bűneivel szemben már­is túl­ságos elnézést tanúsított a kormányzat, amikor megengedte, hogy ezek az egyé­nek hazatérjenek és szabadlábon védekez­hessenek a bíróság­ előtt az ellenük indí­tott bűnvádi eljárásban. Ekörül is már igen furcsa tapasztalatokat meríthettek az illetékesek, mert láthatták, hogy töb­ben ezzel a kegyelemmel visszaéltek. Ha most mégis lehetővé tennék a vezető emigráns forradalmároknak, hogy visz­­szatérhessenek a politikai életbe, ezzel mérhetetlen felelősséget vonnának ma­gukra azok, akik a választójogi törvény­nek a radikálisok és a szociáldemokra­ták által követelt változtatását keresztül­vinnék. Örülünk, hogy erről nincs szó. A kormány egyik tagja helyesen mondta, hogy Magyarországon többé nem lesz forradalom. Jó lesz hát vigyázni, hogy azok, akik mégis egy új forradalom elő­készítésére törekszenek, itt újra szerephez ne juthassanak. A szíve szakadt meg ifjú Niamessay Mihálynak arra a napra virradó éjszakán, amikor a Pázmány egyetem rector magnificusa és dékánjai doktora fogadták volna. Egy fiatal élet ilyen tragikus elmúlása min­dig megrendítő, de százszorosan az, ha eszünkbe jut, hogy ez a fiatalember egyike volt a román zsarnokság által rendezett kom­or emlékezetű Levente-per vádlott­jainak, ahol a magyar gyerekeket az iskolapadból hurcolták a vádlottak pad­jára. Hamis vádak alapján hónapokig tartották börtönben a szerencsétlen ma­gyar fiukat, közöttük ifjú Niamessay Mihályt, mindaddig, amíg az európai közvélemény felháborodása miatt és a hitvány vádak tarthatatlansága miatt végül is fel kellett őket menteni. De a fogság kínzásai, szörnyű brutalitásai halálra sebezték a fiatal szervezetet és az ifjú szív, amely a hazáért nemcsak do­bogni, de olyan korán rettenetesen szen­vedni is megtanult, elgyengült, kimerült és most szombat hajnalra végkép fel­mondta a szolgálatot. A csonkaország megkínzott magyarságának egyik fiatal mártírja lett ifjú Niamessay Mihály, akinek emlékét kegyelettel kell megőrizni és akinek frissen hantolt sírja előtt tisz­telegve áll meg a toll, amely egy ezeréves ország dicsőséges és­­fájdalmas törté­nelme mai legszomorúbb napjainak kró­nikáját írja. A felvidéki magyarság memorandummal fordult a N€pszOvet Řegn­ez Nemzetközi segítséget kér a cseh kormány jogfosztásai ellen A felvidéki illetőségi kérdés a varsói népszövetségi liga kon­gresszusán is szóba kerül . Miért fosztották meg Körmendu­­£kes Lajost az állampolgárságától? (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A prá­gai közigazgatási bíróságnak az a hatá­rozata, amely Körmendy-Ékes Lajos kép­viselőt, Kassa város régi polgárát meg­fosztotta állampolgárságától, mélységes fölháborodást keltett nemcsak a fal­vidéki magyarság körében. A cseh uralom alá került többi kisebbség is tisztában van azzal, hogy a közigazgatási bíróság nem jogi alapon döntött, hanem a cseh nacio­nalizmus és a jelenlegi kormány inten­cióit szolgálta. Tobler, keresztényszocia­lista képviselő után Körmendy-Ékes La­jos a második magyar képviselő, akit ál­lampolgárságának megvonásával képvi­selői mandátumától is meg fognak fosz­tani. Mindenki előtt világos, hogy ez az eljárás most, az új választások küszöbén, tulajdonkép­pementó a Felvidék egymil­­liónyi magyarsága számára. Benesék figyelmeztetni akarják a magyarságot és eddigi bátor szószólóit, hogy jó lesz el­hallgatni, félreállani vagy behódolni, kü­lönben elkövetkezik a kirekesztés és kiuta­sítás, mint Toblernél és Körmendy-Ékes­­nél. A cseheknek olyan emberek kellenek, mint a Csánki-Neumanok, akik ellátás és 230 cseh korona napidíj mellett küldött­ségeket vezetnek a Felvidékről Prágába s hajlandók közremunkálni abban, hogy a magyarság a hivatott vezetőket cserben­hagyva, renegátokat, emigránsokat és ge­rinctelen puhányokat küldjön képviselő­­kül a prágai parlamentbe. A közigazga­tási bíróság által ellenjegyzett memento és Benes zsoldosainak akciói azonban a Felvidék magyarságát nem fogják Sem megfélemlíteni, sem a kipróbált vezetők­től eltántorítani. Ellenkezőleg: az erőszak és az ármánykodás szorosabban fűzi az összetartást a magyar pártok között s megnöveli a vezetők elszántságát. Az elbizakodott cseh imperialistáknak alkalmuk lesz meggyőződni, hogy a kül­­­földet sem lehet mindvégig bolonddá tar­tani hivatalos és félhivatalos hazugságok­kal. A szavak és a cselekedetek ellentéte sokkal szembeszökőbb, semhogy az igaz­ság ki ne derüljön. Amikor Benes dr. külügyminiszter molt­ hangokon hirdeti, hogy közeledést kíván Magyarországhoz és gyorsítani óhajtaná a kereskedelmi szerződés létrejöttét s amikor nem röstel­­lik azt állítani, hogy a cseh állam a tria­noni meg a kisebbségi szerződésen túl­menő jogokat biztosított a magyarságnak, ugyanakkor kíméletlenül, a legprimití­vebb jogok kijátszásával lesújtanak a magyarság vezetőire és lehetetlenné ipar­kodnak tenni, hogy a magyarság szabadon nyilváníthassa meggyőződését. Ez a kétszínű játék nem tarthat sokáig. Mi elhisszük Benesnek, hogy óhajtja a kereskedelmi szerződést, mert a cseh ipar­nak szüksége van a magyar piacra. De közel­esésről,­­megértésről és jó viszonyról mindaddig nem lehet komolyan szó, míg a cseh kormány a magyarsággal szem­ben ezt a politikát folytatja. Alább közöljük Flachbarth Ernő dívnak, a felvidéki magyarság egyik vezetőjének rendkívül érdekes nyilatkozatát, amely­ből kitűnik, hogy a Körmendy-Ékes-ügy a Népszövetségi Ligák varsói kongresz­­szusán is szóba kerül, sőt az illetőségi ügyekről beterjesztett memorandummal kapcsolatban valószínűleg a Népszövet­ség tanácsa is foglalkozni fog ezzel a gya­lázatos jogfosztással. K­achhartti Ernő dr. nyilatkozata Prága, június 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójától.) A Népszövetségi Ligák Uniója július 3—8. között fogja megtartani ezévi kongresszusát a lengyel fővárosban. A liga ülése elé ezúttal fokozott ér­deklődéssel tekint a felvidéki magyar közvé­lemény, mert napirendjén az illetőségi kérdés­nek, az utódállamokban, különösen pedig Cseh­szlovákiában való embertelen kezelése szere­pel. A felvidéki Magyar Népszövetségi Liga tudatában van ez ügy nagy fontosságának és a varsói kongresszuson két delegátussal kép­viselteti magát. A felvidéki magyarság sú­lyos panaszait Szüllő Géza volt magyar or­szággyűlési képviselő, a felvidéki magyar népszövetségi liga díszem­üfce és Flachbarth Ernő dr., a felvidéki és erdőskárpátokbeli szö­vetkezeti ellenzéki pártok központi irodájá­nak igazgatója fogják előterjeszteni. Varsóba való elutazása előtt alkalmunk volt Flach­­barth Ernő dr. igazgatóval beszélni, aki a következőket volt szíves a Nemzeti Újság ré­szére kijelenteni: — A Népszövetségi Ligák Uniójának, ennek az előkelő nemzetközi társaságnak jelenlegi kongresszusa nagy jelentőség­gel bír. Most kerül ugyanis tárgyalás alá a németeknek az állampolgárság ren­dezéséről szóló javaslata, amelyet Schmiedt-Solislau Bolf dr. miniszteri osztálytanácsos dolgozott ki. Ez a javas­lat, amelyet a liga előkészítő bizottsága már magáévá tett és az ünnepies köz­gyűlés is minden bizonnyal el fog fogad­ni, az óriási tömegű kétes, illetőségi ügyek eldöntését egyes államok képvise­lőiből összeállított olyan vegyes döntő­bíróságra kívánja ruházni, amelyben az érdekelt, kisebbségek képviselői is helyet foglalnak. —* Meg vagyok győződve arról, hogy a különböző nemzetek delegátusai megdöb­benéssel fogják tőlünk hallani, hogy a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság megfosztotta Körmendy-Ékes Lajos dr. keresztényiszocialista nemzetgyűlési kép­viselőt, a szlovenszkói magyarság repre­zentáns vezérét illetőségétől és állampol­gárságától, noha Körmendy-Ékes Lajos dr. több mint két évtized óta lakik a mai Szlovenszkó területén, évtizedeken át volt tanácsnoka Kassa városának, amely­nek felvirágoztatása körül elvitazhatat­­lan érdemei vannak. Ez az ítélet Varsó­ban bizonyára a legnagyobb megdöbbe­nést fogja kelteni, mivel az Unió leg­utóbbi brüsszeli konferenciáján is kíván­ság merült fel, hogy az illetőségi és ál­lampolgársági ügy terén lévő tarthatat­lan állapotokat az utódállamok végre­­valahára rendezzék, sőt Brabec cseh sze­nátor, a cseh delegáció elnöke megbízást kapott arra, hogy kormányánál, mely a jogfosztások terén kiérdemelte az elsőség pálmáját, e tekintetben interveniáljon.­­ Az illetőségi ügy mai állása mellett, amelynek vigasztalan volta Körmendy- Ékes Lajos dr. esetében is kifejezésre ju­tott, egyetlen reményünk csak az lehet, hogy ezt a kérdést nemzetközi úton fog végre-valahára sikerülnünk rendezni. El­árulhatom, hogy a szlovenszkói és ru­­szinszkói magyar képviselők Herkina Alfonz báró volt londoni orosz rokonnul szíves közvetítésével Genf­ben a Népszö­vetségnél e napokban nyúlták be az ille­tőségi ügyre vonatkozó rendkívül ala­pos és terjedelmes memorandumukat. Szeretnék hinni, hogy ennek alapján a Népszövetség tanácsa mellett a hágai (Folytatása a második­ oldal 11. és III. hosábján) Lapunk mai száma 2000 korona Hamis vágányon írta: Túri Béla Mielőtt Németország megadná a vá­laszt az angol-francia garancia javas­latokra, nehéz végleges ítéletet for­málni az európai békét előkészíteni akaró ezen újabb akcióról, mely Né­metország ajánlatával kezdődött ugyan de nyilvánvaló volt, hogy Anglia áll a kezdeményezés mögött. Ez a tény kezdetnek biztató lett volna, ha Fran­ciaországnak, de kivált Briand ügyes­ségének nem sikerült volna a német ajánlatra olyan választ adatni an­gol és francia részről, mely nagyon megcsappan­totta ama reményeket, melyet a versailles-i békében megálla­pított nyugati határok biztosítása, de egyben a keleti határok kérdésének nyitva hagyása ébreszthetett elsősor­ban azokban, kik ezen keleti határok miatt szenvednek. Ugyanis úgy, ahogy az angol-fran­cia garad­ajavaslat hangzik, az semmi egyéb, mint a rossz békediktátumok stabilizálni akarása hadsereg helyett egy sereg garancia-javaslattal. A ka­tonai terhek könnyítése nélkül a mai európai gazdasági helyzet nem javul­hat meg. Franciaország és az új álla­mok roskadoznak a katonai terhek alatt. Viszont a tarthatatlan békedik­tátumok miatt a helyzet oly feszült, hogy maga Chamberlain legutóbbi be­szédében , úgy jellemezte az európai helyzetet, hogy „a háború kísértete nemhogy fogyna, hanem növekszik.“ Chamberlain pedig azt hiszi, hogy az angol - francia garancia - javaslatok meghozhatják az enyhülést, illetve megteremthetik „a jobb és békésebb jövőt“. Anglia azonban ezúttal hamis vá­gányon keresi Európa békéjét. Mert a leszerelés, illetve a garancia-javas­latok elfogadása esetén a leszállított katonai terhek egyedül nem biztosít­hatják a nyugodtabb és jobb jövőt, Chamberlain, ki angol külügyminisz­ter létére természetesen világrészek-­i ben gondolkodik, kissé elhanyagolja a­ középeurópai problémát, mely pedig­­sarkalatos pontja az európai békének. Chamberlain odáig ment, hogy „szelle­mileg nem normális embernek“ dek­larálta azt, aki ma, hat évvel a szer­ződések után Európa békéjét új ha­­tármegállapítás gondolatával zavarja. De a nagy Anglia itt megfeledkezik arról, hogy kisebb nemzetek lehetet­len határok és életfeltételek közé szo­rítva épp úgy nem bírják az életet el­viselni, mintha Anglia világbiro­dalmi pozíciójában és így a szigetor­szág a maga életében volna meg­zavarva.­ Nem is beszélünk tehát ma­gukról az igazságtalanságokról, me­lyek elkövettettek és amelyek maguk is reparáció után kiáltoznak. De itt van a mesztelen faktum, hogy Közép­­európában úgy a legyőzött és az életkép­telenségig megcsonkított országok,­ mint az újonnan kiszabott államok is a legnagyobb gazdasági krízisekkel küzdenek éppen az új határmegálla­­pítások és a feszült ellenséges helyzet folytán. Már Angliából is nemegyszer hallottunk olyan hangokat, melyek ezt a tényt megállapították és teljes világossággal felismerték a megcson­kított és az utódállamok betegségeit is, annál feltűnőbb és fájóbb, hogy most az angol külügyminiszter hirdet olyan tételt, mely útját állja a középeurópai helyzet megjavulásának és így a jobb és békésebb európai jövőnek. *

Next