Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-26 / 166. szám

­Vasárnap, NEMZETI ÚJSÁG fiel a Bernina altén — Eies geográfus naplójából - Pontersina, 1925 julius . Az éjjel esett és a Bernina-von­alat négy­­trust méteres cellesain új hótaklató födte "be Ba emberi nyomokat hegyeire sűrű köd bo­rított be mindent s Így az amúgy sem tág látóhatár még kisebbre zsugorodott A világ­hírű nyaralóhely vendégei álmosan ébredtek. A máskor Igán rövid reggeli idő megnyúlik. Valamennyiünk arcáról leolvasható a kérdés: lesz-e még ma Jó Idő. Végre tinóra tájban a m­indenneket éltető Nap megadja a feleletet Dandázó sugarai át­törik a ködtakarót s aa lomha, kóválygó ca­fatok alakjában vándorol a völgyben ide­­oda. A hó fed­te csúcsok vakító fehéren csil­lognak s valami leírhatatlan titkos varázs­­zsal csalogatnak. Megindul nyomában az em­beri áradat Dói tájban Pontresina már úgy fest mint valami üres hotelváros. l­akói szétszéledtek a nagy hegyek világába. Magam is elindulok. Tegnap a Pl* Lart­­guard 3300 m-t meghaladó csúcsáról szemlél­tem a környéket , a páratlannul fönséges sziklabirod­almat. A tem­enet hatalmas erői: a glecser és a rohanó hegyipatak vívják ott ezer formában elkeseredett küzdelmüket a gránittal. Napról-napra megújul közöttük a küzdelem az évezredek hosszú során át és a figyelmes szemlélő látja már az eredményt: gutta pavat kapidem . . . Mai átázásom célja a Bemm­a-Past. Ez va­lamivel alacsonyabb, kb. kétezerháromszáz méter magasságban húzódik a hasonnevű csúcs alatt • az egyik összekötő útvonal Itália és Alpeseken inneni tájak között Nem is olyan régen, körülbelül egynegyed század­dal ezelőtt még postakocsival bonyolódott le rajta a forgalom. Hatalmas, négy lóval vont kocsik (a zürichi Landesmuseum kapualjá­ban van kiállítva két drb.) gördültek végig a nagyszerű országúton. Szólt a kürt, szikrát vert a kemény után a lovak patkója, fojt a szél ... a hófedte csúcsok feszesen tiszteleg­tek ... s távolról csábítóan integetett a citrom hazája . . . Régi romantikus idők Isten veletek! Ma a Bemima-vasút (kontinen­­sünk legnagyobb adhesiós vonala) kényelmes kocsijaiban utazik a természet szépségeiért rajongó halandó. Segítségeivel K óra tájban elérem a hágót. Só. Nap perzsel­tén süt alá Ritka szép idő fo­gad a havasok világában. Tőlem jobbra a hó­­fedte csúcsok egész sorozata: Piz Palu, Piz Morberandh, Pia Rosetich és a csúcsok ki­rálya a Pia Bernina. Lejtőjük hóval és jéggel fedett Glecsereik lassan kúsznak le a völgybe. Ott még folyik az az elkeseredett küzdelem, amelynek mását tegnap a Piz Languardon láttam. Balkéz felől a Lagalle és Camposcio hegyei zárják el a látóhatárt Ezeken csak itt­­ott ragyog a hópalást Régen őket is befedte a jégpáncél. S ez a rémséges sziklavilág kö­rülöttem páratlanul nagyszerű múltról beszél. Ennek tanai mindenütt itt láthatók: gömbö­lyűre csiszolt sziklák s a közöttük meghúzódó mélyedések. Ma ezekben meggyűlik az eső és az olvadó hó viz© s az egykori jégpáncél he­lyén számos kicsi tó csillog. A nagyobbak vizét hullámokba fodrozza a havasi szél, a kisebbeket meg rövid i­d­ő alatt kiszárítja. Zor­don élet ez, a jégvilág élete... Sziklán, jégen, havon és vizen kívül még mást is talál itt a természet szerény tanulmá­nyozója. Csodás szépségű havasi flóra köszönti. Fának, erdőnek természetesen nyoma sincs. Az elmarad az 1700—1800 m régióban. A jég­től lecsiszolt köveket sárgás-zöldes foltokban zuzmók vonják be. A sziklák közötti repe­désben és mélyedésben, ahol némi termőföld keletkezik, havasi Centianák, Primulák, Sol­­danellák, Ranunculusok és Anemonek húz­zák meg magukat és bontják ki csodaszép virágukat. A kisebb vizenyős mélyedéseket a Carex és Eriophorum kezdi benőni. Vala­mivel lejebb megjelenik a havasi rózsa­, a Rhododandrion is. Mily nagyszerűen szemlél­hető itt a növényvilág lépésről-lépésre tör­ténő térfoglalása! Alig 200—300 m. távolság­ban az örök halál birodalma, a glecser (újab­ban fedeztek fel ugyan rajta is egysejtű lényeket), itt meg az állati élet előfeltétele a növénytakaró. Számtalan problémát rejt ma­gában ez az élet, mert nemcsak leirhatatla­­nul szép, hanem végtelenül érdekes is. Ez­­irányú kutatások a havasok tanulmányozásá­nak egész külön fejezetét alkotják. Jegyzeteket készítve járok-kelek ebben a szinte álomvilágba illő birodalomban. Szem­lélődésemből szokatlan zaj ver föl. Valami jókedvű turista alighanem egy pisztolyt sü­tött el s, erre felel szörnyű dörgés közepette a havasok rengetege. Amint szétnézek, egy­szerre csak észre veszem, hogy lassan megele­venedik körülöttem a táj. Turisták csoportja itt is, ott is. A Beminia-vasúton halkan kú­szik tova a villamos. A régi százados ország­úton nyikorló kocsik gördülnek Poschiavo felé. A mélyből a legelésző nyájak kokenp­­csengését hozna falum a szellő. Ez is élet, de egészem más. Ez az ember élete. Tekintetem az országúton akad meg. A hágó legmaga­sabb pontjáig együtt halad a vasúttal a ro­hanó hegyipatak medrében. Itt elválik tőle s merész szerpentinában ereszkedik le Poschi­­aváig. Mint valami fehér, ezüst szalag, úgy emelkedik ki a zöld mezőből. Merész kanya­rulatain lavinafogókat építettek. Nem állha­­tom meg, hogy néhány kilométert ne gyalo­goljak rajta. Mennyiem taposták már előt­tem! Barbár hadseregek nyomakodtak Itt dél felé az örök nyár és tavasz hazájába, ahol illatosabb a virág és forróbb a csók. Bűnbánó zarándokok méregették végig számtalanszor, hogy lelkükre vigaszt és enyhületet találjanak az örök város templomaiban. Furfangos diplo­maták vágtattak rajta végig nem egyszer gyorsan és sürgősen, hogy az észak és dél között lévő s magaiban a tájban, természet­ben gyökerező ellentéteket elsimíts­ák emberi forfanggal. Kalandra és szerelemre vágyó lovagok hányszor, de hányszor lépdelték vé­gig. És ezt a különös emberi életet látták ezek a hőfedte óriások. Még elképzelni is bor­zasztó, hogy milyen urak­ áll ezek mögött Érdekes most már az a kérdés: mit látnak ezek a vén csúcsok mostanában! Éppolyan nyüzsgő és tolongó életet mint azelőtt­i harc más formában. A Bernina alja és az Enga­din völgye ma­ga a népek találkozóhelye. A hetenként háromszor közlekedő Enga­­din-espressa Európa minden népét össze­hordja ide. Bad St.-Moritz, Schoul-Tararo, Pontresina ma az előkelő világ nyári és téli találkozóhelye. Angol, német olasz, francia beszéd halls­zik a szállók fényes éttermeiben. Jó idő esetén nekivágnak a hegyek világá­nak. Kitűnően gondozott hegyiutak vezetnek mindenfelé az örök hó övéig. Nők és gyer­mekek egész könnyedén elsétálhatnak idáig. Ezen felül kezdődik a bátrak világa. Edzett hegymászók vezetők segítségével vakmerő túrákat végeznek. A visszamaradottak között szinte moziba való jelenetek játszódnak le. Távcsövön figyelik minden mozdulatukat s nem egyszer reszketheti meg őket az aggo­dalom. A délutáni órákban azután gysztenyebar­­nára sült (csodás hatása van a bőrre ennek a magas hegyi klímának) s némileg fáradt utasokkal telik meg a Bemb­a-víist. S amint tova robog velük, merész tekintetek szegződ­­nek itt is, ott is valami pontra. A nap ese­ménye ez, amely elfeledtette a diplomatával, a bankárral, az üzletemberrel, a gyárossal, a kutatóval is legalább 24 órára az idegölő, mindennapi problémát. Az esti vacsorán azután Pária, London, Berlin és Zürich divatújdonságaiban gyö­nyörködhet az érdeklődő. A villanylámpák fényében ragyog a sok ékszer s csodás va­­gyonokról mesél a hullámzó selyem.­­ az ezüst evőeszközök csengése közben egyszerre csak megszólal az olasz muzsikusok zenéje. Sorra kerülnek a részletek Verdi, Rossin­i, Puccini műveiből. A hóval fedett s nagymúltú havasok fölé­nyesen mosolyognak be a nagy ablakokon át. Ők az életből már sokat láttak s ezért csak azt kérdezik: mondjátok emberek — mi az Sset céljai Kan János dr. nogy lefed Csereországfean fagyon­ szerezni? Della Woinöfl, az „uj iöMesnn* — Evangélikus lelkészből többszörös milliárdos­­ A ki elök­ megnyilnak az ajtófa — Amikor a pozsonyi zsupán üzleteket köt — Mi lesz a felvidéki magyarok elrablóit bir­tokából — Akinek érdemes cseh­ hazafinak lenni Pozsony, július 23. (A Nemzeti Újság külön tudósítójától.) Bella Method, volt rózsahegyi evan­gélikus lelkész, jelenleg pozsonyi nagy­­zsupán nem tartozik a jelentéktelen em­berek közé. Jelentőségét ugyan nem szel­lemi képességei, hanem nagy vagyona adja meg. Hogy ehhez a vagyonhoz hogyan jutott, hogy a Felvidéken a ma­gyaroktól és a katolikus egyháztól el­rabolt vagyonokból hogyan­­ születnek meg az új földesurak, akik egyáltalában nem nevezhetők Ankersohmiedteknek, álljon itt az a cikk, amely a Hlinka-párt hivatalos lapjában, a Slovakban jelent meg a mai nap folyamán. Uj Pálffg János gróf a Nyitra völgyé­ben focimét visel a cikk és a focim alatt a következő alcímek sorakoznak: Mese arról, hogyan gazdálkodnak most az emberek. Bella pozsonyi zsupán több­szörös milliomos. A cikk, melyet érdemes elolvasni, szóról-szóra így hangzik: Pálffy János gróf nyugodtan pihenhet a bajmóci vár kriptájában elhelyezett hatalmas szarkofágjában. Minden tekin­tetben méltó utódja akadt a Nyitra völgyében. Ezt az utódot Bella Method­­nak hivják és foglalkozására nézve a pozsonyi nagymegye zsupánja. Tudunk arról, hogy Bella Methód abban az idő­ben, amikor még Rózsahegyen volt evan­gélikus lelkész, sokgyermekes családjá­val együtt a legnagyobb nyomorban élt. Lehet, hogy ez azért volt így, mert Bella Methód akkor még tót ember volt. De rajta kívül még sok olyan igazi tótot, sőt nálánál jobb tót embert is lehetett találni, akiknek nem volt egy rendes nadrágjuk, csakhogy ezeknek ma egy jó ingük sincsen. Holott Bella Methód ma a nyitramegyei Cserenye községben kastéllyal, parkkal és 700 hold prima termőfölddel rendelkezik. Ez a birtok ma testvérek között is megér harmadfél millió cseh koronát. A volt Rózsahegyi Hitelbanknak, ma Szlovák Hitelbanknak, Nyitranovákiban volt egy szép birtoka, amelyen szeszfőző is volt. Különös véletlen, hogy a bank volt igazgatója, Makovicky Péter ma Bella Method cserenyei birtokának igaz­gatója. Hogy ezt megértsük, tudni kell, hogy a bank nyitranovákii birtokát Bella Method még évekkel ezelőtt megvásárolta ötszázezer cseh koronáért. Volt ugyan más reflektáns is a birtokra, aki kétszer ennyit ígért a birtokért, de szerencsés véletlen folytán Bella lett a birtok tu­lajdonosa. De Bella ambícióit nem elégí­tette ki ez a birtok. Ambíciói kivált akkor nőttek magasra, amikor meg­tudta, hogy a Vogronich-féle cserenyei nagybirtok (kastély, park és 700 hold prima legelő) eladó. A gyors Bella nem sokáig gondolkodott. A nyitranováki birtokot gyorsan eladta és a cserenyei birtokot állítólag 1.200.000 cseh koroná­ért megvette. Meg kell említeni, hogy a novákii birtokot Bella a parasztok kö­zött osztotta szét és volt szive a rossz földért holdankint 5—8000 cseh koronát elkérni. Az igazság kedvéért azt sem sza­bad elhallgatni, hogy ugyanebben az időben Tarnóczy magyar földbirtokos is parcellázni akarta földjét és a sokkal jobb földet 4000 koronás holdankénti árban akarta a parasztoknak odaadni, de a parcellázást a földhivatal nem hagyta jóvá, mert az árat túl magasnak találta. Persze Bellánál ez nem volt baj, sőt még kölcsönt is szerzett a parasztoknak, akik az ő birtokát vették meg. Arról azután igazán nem tehet, hogy a szegény tót parasztok nemcsak törleszteni nem tudnak, de még a kamatokat sem tudják megfizetni, az adókról ne is beszéljünk. De a fődolog az, hogy a méltóságos csupán úr nem fizetett rá az üzletre. Kerek két millió cseh koronát vett be azért a novákii birtokáért, amely neki mindössze 500.000 cseh koronába került. Bella Methód­vig életet él a kastélyban. Nagy lakomákat rendez, vendégsereget hív meg Pozsonyból és Rózsahegyiül. Egy ilyen mulatozás közben rájött arra, hogy a cserenyei birtok kicsi neki. Vala­hogy megtudta, hogy a szomszédos Tar­nóczy magyar földesur birtokát a föld­hivatal parcellázni akarja. A parasztok is megtudták ezt és már előre örültek annak, hogy földhöz juthatnak. De Bella gyors ember volt és nem habozott. Fiával együtt nyomban beült hivatalos autójába és villámgyorsan Tarnóczynál termett. A magyar földbirtok­oshoz mindjárt új­tes­tül rohant be és ezekkel a szavakkal for­dult hozzá: „Ha a birtokát nekem bérbe adja, ak­kor ki fogom eszközölni, hogy azt nem fogják parcellázni. De ezt csak abban az esetben járom ki, ha a bérbeadás nyomban meg­történik és Ön a birtokot a mai napon átadja nekem úgy, ahogy van. Megdol­gozva és bevetve. És így történt a dolog. Néhány héttel az aratás előtt Bella bérbevette a birto­kot, amely hatszázötven hold prima szántóból és legelőből áll. Más halandó, ha csak ötven holdat akar bérbeadni, ak­kori a földhivataltól kell erre engedélyt kérnie, ami csak nehezen, hosszas kilin­cselés után történhetik meg, ha egyálta­lában megkapja rá az ember az engedélyt. De Bella úr előtt maguktól nyíltak meg az ajtók és a birtokok úgy hullanak be­ 23 zébe, mint a sült galamb. Szakértők be­szélik, hogy ezen a bérbevett birtokon egy millió cseh korona értékű termése lesz az új földesúrnak. Azt talán mondani sem kell, hogy a földhivatal természete­sen eltekintett a birtok parcellázásától. Bella Method jó üzletember. Adót­­nem fizet, túlteszi magát a törvényeken, sőt az adás-vételi szerződéseket sem bélye­gezte felül. Emiatt meg is büntették a pénzügyi hatóságok, de csak természe­tes, hogy a büntetést elengedték neki. Bella most már meg lenne elégedve, csak az fáj neki, hogy a birtokán katolikusok laknak. Ha nem szégyelné magát, bizo­nyára érvényesítené azt a középkori el­vet, hogy cuius regio, eiis religio. De így belenyugszik abba, hogy a parasztok Rómára esküsznek és csak a maga nagy­úri passzióira gondol. Mindezeket azért tartottuk szükséges­nek elmondani, — fejezi be a lap cikkét , mert amíg a katolikus egyházak bir­tokait elrabolják, addig Belláék ezerhol­das urak lesznek. Az ilyen esetek nem szúrják ki senkinek a szemét, így azután érdemes csehszlovák hazafinak lenni.” (i­. 1.) sasa m­m­né D Jim Megyeri utolsó szerepe Tóth Béla híres adomagyűjteményébe Szí­nészek bucsuzása címén az az apróság csú­szott bele, hogy Megyeri valamelyik szerepé­ben búcsúzott el a színészi pályától és a kö­zönségtől. Ez tévedés. Megyeri, hosszas beteg­ség után 1842. nov. 3-án eljátszotta A peleskei nótárius címszerepét. A Nemzeti Színház Me­gyeri javára bérletszünetben rendezte az elő­adást, amit a sajtó is egyértelműleg helyeselt — „ez a nagy színészünk megérdemli, hogy beteges állapotjában gyámolíttassék“ — min­denki azt várta, hogy majd gyakran gyö­nyörködhetik Megyeri művészetében, de bi­zony erre nem került a sor. A közönség dédel­getett kedvence megint ágynak esett és fel sem kelt többé. Tóth szerint valamely — meg nem nevezett — szerepében így búcsúzott volna el a kö­zönségtől: — Az imént azt adtam elő, amit nem érzek; most meg nem tudom előadni azt, amit­ érzek. Ez­ a búcsúzás csakugyan megtörtént,, de a mielőbbi viszontlátás reményében, vidéken. Megyeri akkor Schiller Haramiái­ban lé­pett fel. A különös recept Haynald Lajos erdélyi püspök bérma­kör­­utjában egy este Tordára érkezett. Nemsokára azt tapasztalta,­h hogy pénze a több heti bérma­­körutban fogytán van. Ekkor eszébe jutott, hogy van neki Tordán egy jó ismerőse: Wolf­ Gábor örmény gyógyszerész, kit, mint szintén növénytudóst, már előzőleg ismert. Erre az is­meretségre gondolva, elővett egy recept-for­­máju papirost s azon a recepteken szokásos latin szövegben 50 darab körmöd aranynak kölcsönkép előkészítését kérte. Ezzel a recept­tel aztán elküldött© inasát a gyógyszertárba. Az inas csengetett, felköltötte a segédet és átadta a receptet Azonban a segéd többször elolvasta az írást s bár a recept végén dr. Haynald aláírását orvosi aláírásnak vélte, mégsem tudta a recepten megjelölt orvossá­got elkészíteni. Ekkor bement főnökéhez, hogy tőle tanácsot kérjen. Amint azonban főnöke Haynald aláírását meglátta, a segédet aludni küldötte azzal, hogy majd elkészíti ő a recep­tet. Erre a főnök elővett egy közönséges fa­skatulyát, beletette az ötven aranyat, s a do­bozra kívül ráírta latinul „utasítás szerint“. Az inas pedig nemsokára átadta a püspök­nek a gy­ó­gysze­r­ész-k­ész­­­tet­te orvosságot. Autoszuggesztiv Néhai Török Aurél kolozsvári egyetemi ta­nársága idejében is foglalkozott az antropoló­giával. Egy alkalommal átrándult a közel­fekvő Szamosuj­várra, hogy ott egy örmény koponya­felvétellel gyarapítsa antropológiai gyűjteményét. Evégből az ottani városi or­vos kíséretében elment a régi, örmény gim­názium öreg, de egyúttal süket pedellusához. A pedellus nagyon megijedt, mikor a két, pápaszemes orvost maga előtt látta s csak ak­kor vigasztalódott, midőn a szamosujvári or­vos kijelentett©, hogy azért jöttek, hogy a süketségét meggyógyítsák. Erre a pedellust leültették egy székre, azzal a kéréssel, hogy egy negyed óráig nyugodtan ülve maradjon. Ekkor a doktor egy tál gipszet hozott, Török azzal bekente a pedellus fejét s mindhárman v jártak addig, mig a gipsz megszáradt. Ez­után a gipszes lenyomatot levették a fejről, mire a doktor azt kérdezte, most már hall bá­tyám ! Igen, felelte az öreg, mintha most már, egy kicsit jobban hallanék.

Next