Nemzeti Ujság, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-28 / 192. szám
Péntek, 1925 augusztus 28. NEMZETI ÚJSÁG fél—7.52 és fél, Milánó 15.72 és fél—15.76 és fél, Peris 19.73—19.77, Zürich 81.30—81.50, London 207.40—2042.60, Newyork 419.50—420.50, Amsterdam 169.02—169.44. — Valutapiac: magyar korona 0.00584-0.00588. Prága, augusztus 27. (Devizazárlat.) Budapest 0.0106 és háromnegyed—0.0486 és háromnegyed, Bécs 476—479, Berlin 804.25—808.25,Varsó 595.----601.—, Belgrád 50.68-61.15, Milánó 126.62 ée fél—128.12 és fél, Zürich 655.25—658.25, Páris 158.87 és fél—160.37 és fél, London 16395 —16535, Newyork 3375.----3405.----Amsterdam 1363.50—1369.50. — Valutapiac: magyar korona 0.0470 és egynegyed—0.0480 és egynegyed. Hivatalos valuta- és devizaárfolyamon Augusztus 27. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos jelentése a valuta- és deviza-klíringről: osztrák scilling 9970—10.046, Bécs 9990— 10.050, német márka 16.840—16.990, Berlin 16 890 —16.990, cseh korona 2097—2115, Prága 2103— 2115, lengyel zloty 12.770—12.920, Varsó 12.870— 12.950, dinár 1246—1268, Belgrád 1266—1274, leva 510—518, Szófia 515-519, lei 353—359, Bukarest 355—357, lira 2660—2674, Milano 2653—2669, francia frank 3347—3377, Páris 8342-8362, belga frank 3204—3234, Brüsszel 3234—3254, svájci frank 13.783—13.883, Zürich 13.763—13.843, angol font, london 345.000—347.000, dollár 70.930— 71.560, 5 dollártól lefelé 70.830—71.560, Newryork 70.980—71.410, holland forint 28.335—28.605, Amsterdam 28.635—28.805, dán korona 17.105—17.255, Kopenhága 17.305—17.395, svéd korona 13.810— 18.970, Stockholm 19.060—19.170, norvég korona 13.630-13.810, Oszló 13.830—13.910. Külföldi értészpanírpiacok Bécs, augusztus 27. Az értéktőzadón az irányzat nyugodtan indult, csak magyar értékekben állott be kisebb lemorzsolódás budapesti eladások következtében. Később a magyar értékek részben megjavították árfolyamukat. Záróárfolyamok: Magyar Hitel 343, Osztrák Hitel 127.9, Pesti Kereskedelmi Bank 988, Angol Magyar Bank 35, Wiener Bankverein 97.50, Magyar Jelzálog 33.5, Államvasut 380.5, Délivasut 42.5, Spódium 82, Rima 115, Egyesült Fa 50, Szlavónia 60, Szászvári 233, Kohó 240, Salgó 484, Általános Szén 3040, Magyar Hofherr 1409, Magyar Vasútforgalmi 195, Győri Olaj 595. A bankok ragaszkodnak a régi arany- koronakölcsönök kötvényekben való visszafizetéséhez. A kötvényhossz egyik oka, hogy a bankok ragaszkodnak ahhoz, miszerint a régi aranykorona tartozásokat jelzálogadósaik záloglevelekben, a városok pedig községi kölcsönkötvényekben fizessék vissza. Ebből kifolyólag már több összeütközés is volt. Legújabban Pécs városa és a Kereskedelmi Bank között merült fel differencia egy békebeli 1300.000 koronás kölcsön visszafizetése ügyében. A bank ragaszkodik ahhoz,hogy Pécs városa községi kölcsönkötvényekben fizesse vissza régi kölcsönét, úgy hogy az 1.300.000 koronáért ma 600 millió községi kölcsönkötvényt kellene összevásárolnia a városnak. Pécs városa úgy határozott, hogy a kölcsönt ennek dacára visszafizeti. Az amerikai gombkirály Bécsben. Bécsi lapjelentéseik szerint William Hobo, a híres amerikai gomkirály megjelent Bécsben és ott a kisiparosok körében nagy megrendeléseket eszközölt, miután Bécsben lényegesen olcsók GOM Regényei Írta: Uahinasanata Tagore Midőn Gora a kaikulitai utcák forgatagába sodródott, nem látott és nem hallott semmit sem mindabból, ami körülötte történt, annyira arra az egy célra irányult a lelke. Sucharita háza elé érve, egyszerre újra öntudatra ébredt. Mostaniig a kapuajtó mindignyitva volt, ma nemcsak hogy be volt zárva, de még el is reteszelve. Egy pillanatig habozott, aztán hangosan kopogni kezdett, míg előkerült egy szolga, aki Gorát fölismerve így szólt: — A fiatal úrnő nincs itthon. — Hol van? — kérdé Gora. Megtudta, hogy néhány napja nincs odahaza, segíteni mert Lolita menyegzőjét előkészíteni. Gora egy pillanatig habozott, hogy felmenjen-e az esküvőre. Szinte már rászánta magát, midőn egy ismeretlen bábu lépett ki a házból és így szólt: — Mit kivan, uram? — Semmit, köszönöm, — felesé Gora, a kérdezőt tetőtől-talpig ,végigmérve. — Nem jönne be egy pipára? — szólt Kailas előzékenyen. Kailámak az élet társaság nélkül nagyon unalmasnak tetszett és nagy könnyebbségére szolgált volna, ha valaki bejött volna hozzá egy kis tereferére. A nap meg csak tűrhetően telt el azzal, hogy pipával kezében lement az utcára és figyelte a járókelőket. De midőn leszállt az éj és visszavonult a házba, olyankor majd meghalt unalmában. Harimohinivel majd minden témát kimerített, mert beszédanyaga nagyon is korlátolt volt. — Köszönöm, most nem maradhatok. — felesé Gora és mielőtt Kailas tovább unszolta volna, már az utca másik oldalán volt. Gorának az volt a szilárd meggyőződése, hogy élete legtöbb eseménye nem a véletlen szülötte és nem függ az ő személyes kívánságaitól. Úgy hitte, hogy aki hazája sorsát intézi, annak vele valami határozott célja van. Ezért különös jelentőséget tulajdonított élete legcsekélyebb körülményeinek is. Midőn tehát ma este erős vágya ellenére zárva találta Sucharita házát, meg volt róla győződve, hogy reményei meghiúsulásának valami mélyebb értelme volt. Aki a lépteit kormányozza, így akarta akaratát tudomására hozni. Világos, hogy ebben az életben ennek az ajtónak előtte zárva kell maradnia. Sucharita nem volt neki rendelve. Olyan emberinek, mint ő, nem szabad, hogy a vágyainak rabul essék, közömbösnek kell lennie öröm és szenvedéssel szemben. Brahman hivatásához híven egész életét szigorú fegyelemben India ügyének kell szentelnie. Nem szabad földi vonzalomnak és vágyaknak engednie. hiszen nyilvánvalóvá tette, hogy az ilyen szerelem nem tiszta és nem vezet békéhez Piros az miként a bor és mámorító, megfosztja nyugalmától a lelket és másmilyeneknek mutatja a dolgokat, mint a valóság. Kaim vasi vagyok, életemben és szolgálatomban nem szabad tért hódítania. LXII. Miután Sucharita Harimohini zsarnokságát oly sokáig tűrte, Anandamov társaságában oly megkönynyebbülést érzett, mint annakelőtte sohasem. Anandamoy oly szorosam magához vonta, hogy az volt az érzése, mintha örökké ismerte és vele élt volna. Mintha Anandamoy mindent megértett volna, ami a szívét nyomta és anélkül, hogy egyetlen szót ejtett volna, békét öntött a lelkébe. Soha az anyu szót nem mondta ki ily mélyen a szivéből. Midőn az esküvői előkészületekkel elkészültek és a lány fáradtan dőlt az ágyra, csak egyre az járt az eszében, hogy miképp bir megválni Anandiamovtól és egyre ezt suttogta: Anyám! Anyám! Anyám! A szive annyira tele volt, hogy a könnyei megeredtek, midőn egyszerre ágya előtt látta Anandamoyt. — Hívtál, lányom? — kérdezte Anandamoy, Sucharita haját simogatva. Midőn a lány ráeszmélt, hogy hangosan anyjának szólította, nem bírt válaszolni, csak zokogva Anandamoy keblére rejtette arcát. Az asszony csitítgatta, simogatta és mellette maradt éjszakára. Anandamov nem akart az esküvő után azonnal elmenni és igy szólt: — Nem hagyom cserben az új párt, előbb megindítom kissé a háztartásukat. — Hadd maradhassak akkor veled néhány napig, — kérlelte a lány. — Igen, anyám, maradjon néhány napig velünk Suchi Didi, — kardoskodott Lolita hevesen. Midőn Satis ezt az indítványt meghallotta, örömében táncolni kezdett és karját Sucharita nyaka köré fonva szólt: — Igen, Didi, én is itt maradok.— Hát az iskola, kis csacsogom? — vele ellene Sucharita. — Binoy majd' megtanulja velem a leckét, — szólt a gyerek. — Binoy most nem tud tam tüsködni, — jegyezte meg a lány. — Már hogy te ne tudnék! — szól Binoy a vitába. — Tán egy nap elfelejtettem mindent, amit annyi éjszakán át tanultam? — A nőnéd várjon beleegyezik-e? — kérdezte Anandamov. — Írni fogok neki, — felelé a lány. — Ne, inkább én írok neki, — indítványozta Anandamoy. Anandamoy tudta, hogy nénje sértésnek venné, ha a lány még továbbra is el akar maradni tőle, inkább magára akarta venni a neheztelését. A levélben megírta Harimohininek, hogy az új pár otthonában még néhány napi elrendezni valója van és nagy segítségére lenne, ha Sucharitát addig elengedné. Midőn Harimohini ezt a levelet megkapta, nemcsak haragra gerjedt, hanem gyanút is fogott. Úgy gondolta, miután ő véget vetett a Gora látogatásának a házukban, most már az anyja vetette ki ügyesen a hálót, hogy Sucharitát bekerítse és hogy ezt Gora és anyja együttesen eszelték ki. Megemlékezett róla, hogy mindjárt kezdettől fogva idegenkedett Anandamov fenyőtől. Csak már férjhez adná Sucharitát az ő ura híres családjába: nagy tehertől szabadulna meg vele. Meddig lehet még várakoztatni az olyan férfit, mint Kailas? A szegény ördög már feketére pipálta a szobája falát unalmában. Amint Harimohini megkapta a levelet, hordszéken elvitette magát Binoy házába. Az alsó szobában találta Sucharitát, Lolitát, Anandamoyt, amint az ebéd előkészítésével foglalatoskodtak. Az emeletről Satis éles hangja hallatszott ki, amint angol szavakat magolt. Anandamov nagy szívességgel üdvözölte Harimohinit, ez azonban nem vett róla tudomást és minden bevezetés nélkül szólt. — Eljöttem Sucharitáért. — De csak leülsz előbb egy percre? — kérdé Anandamov. — Nem, köszönöm, — felele Harimohini, — még reggeli imámat sem végeztem el, azonnal haza kell mennem. Sucharita éppen egy tök fölszeletelésével volt elfoglalva. Nem szólt egy szót sem, míg Uariimohini egyenesen feléje fordulva így szólt: — Nem hallod? Későn van! Lolita és Ananda moy hallgattak. Sucharita abbahagyta munkáját és így szólt: — Menjünk, nőném! Midőn azonban a hordszék felé kisérte Harimobinit, előbb bevezette egy szobába és szilárd hangon monda: — Minthogy érteim jöttél, nem akartam, hogy szégyenszemre nélkülem fordulj vissza. Most veled megyek, de délére visszajövök. — No még ilyet! — szólt Harimohini dühösen. —11 bak a termelési viszonyok, mint Amerikában. A gumikirály nagy nyilatkozatokat adott le erről az iparágról és kijelentette, hogy ez teljesen versenynélkül áll a világon és még hatalmasan ki lehet fejleszteni. Ezután William Hohe Berlinen át elutazott Bécsiből. Októberben tartják meg a városok nemzetközi kongresszusát Párisban. Értesülésünk szerint a városok nemzetközi kongresszusát október hónapban tartják meg Párisban. Erre az értekezletre máris több magyar város elhatározta, hogy delegátust küld ki. MEZŐGAZDASÁG A gazdasági akadémiák jövedelmezősége Ismeretes, hogy mind a három gazdasági akadémiánk rendelkezik (304—600 holdas) gazdasággal, mely gazdaságok részint a hallgatók gyakorlati kiképzésére szükségesek, részint egyéb tanügyi és kísérleti szempontokat szolgálnak. Mivel pedig ezen tangazdaságok a tanügyi cél mellett jövedelmezőségre is törekszenek és jövedelmet mutatnak fel, ezért gyakran halljuk azon véleményt, hogy az akadémiai gazdaságoknak tisztán a tanügyet kell szolgálniuk tekintet nélkül arra, hogy jövedelmet produkálnak-e vagy nem. Tény, hogy a tanüggyel kapcsolatban olyan kiadásokra és kísérletezésekreis szükség van, melyek nem jövedelmezők, de azon véleménnyel mégsem érthetünk egyet, hogy az akadémiai gazdaságoknál mellékes dolog a jövedelmezőség. Ezzel ellenkezőleg azt kell mondanunk, hogy egy olyan tangazdaság, amely jövedelmet mutat fel, a hallgatóság szemében sokkal jobb példakép lesz és ezáltal a tanügyet is jobban szolgálja, mintha az deficittel dolgoznék. Természetesen tisztán a tanügy érdekében eszközölt ilyen nem jövedelmező kísérlet a gazdaság mérlegét nem terhelheti és így az ilyen tehertételektől elválasztott tangazdaság kell, hogy jövedelemre is dolgozzék és azt fel is mutassa. A jövedelmezőség alapja általában a megfelelő tőke, a változatos termelés, a helyes üzemszervezés, de mindezeken belül az akadémiai gazdaságok jövedelmét legjobban fokozza és biztosítja az, ha mindegyik gazdaság a viszonyok szerint egy-két speciális üzemágra elsősorban berendezkedik és ezt tökéletességre viszi és fejleszti. Ezen irányzatot tényleg meg is találjuk a gazdasági akadémiáknál, így pl. a magyaróvári gazdasági akadémia híres simmentihali tehenészettel rendelkezik (melyhez újabban friz juhászat is csatlakozott), a keszthelyi akadémia pedig kiváló merino-précoce juhtenyésztést tart fenn, míg a debreceni gazdasági akadémia az ottani klímának és viszonyoknak megfelelően a növénytermelés stb. tekintetében juthat vezető szerepre. Hogy egy-két jól vezetett üzem,ág mily fontos a jövedelmezőségre, azt látjuk a magyaróvári akadémia állattenyésztéséből, ahol bábom előtt a jobb tenyészbikákat 2—3 ezer koronáért adták el darabonként, sőt a folyó évben is, amikor pedig a szarvasmarha árak elég alacsonyak voltak, 35 millió koronát is kapott egy bikáért az akadémia. És amidőn az akadémia tehenészete révén elsősorban biztosítja a maga számára a legfőbb jövedelmi forrást, ugyanakkor a tanügy és a köztenyésztés érdekét is szolgálja. Országos érdek tehát, hogy a tangazdaságokkal kapcsolatban olyan elsőrendű tehenészet, juhászat stb. tartassák, form, hogy ezen tenyészetek tényleg regenerálói és nemesítői legyenek az ország állattenyésztésének. Az akadémiák, mint tudományos gazdasági intézmények ugyanis elsősorban alkalmasak arra, hogy az állattenyésztést minden irányban a legnagyobb gonddal űzzék s ide tenyészanyagért a gazdatársadalom mindig bizalommal fordulhat. És e tekintetben megnyugvással mondhatjuk, hogy e téren pl. a magyaróvári akadémia fontos szerephez jutott az ország szarvasmarha - tenyésztésében, amennyiben 27—28 év óta körülbelül 50 darabból álló tehenészete után mintegy 400 drb. tenyészbikát adott tenyésztésbe részint uradalmaknak, részint községeknek. Hasonló szerepet tölt be a juhászat terén a keszthelyi gazdasági akadémia. Azért tehát úgy a közérdiek, mint az állam jelenlegi fiskális szempontjai azt kívánják, hogy a külföldről importálandó tenyészanyagnak legkiválóbb egyedei elsősorban az akadémiai tangazdaságokhoz kerüljenek, honnan azok utódai kiadva, a köztenyésztés javítására fognak szolgálni és ezáltal úgy a közre, tanügyre, mint az akadémiák jövedelmezőségére csak jó hatással lehetnek, illetve lesznek. De nemcsak az állattenyésztést lehet az akadémiákkal kapcsolatban kiváló eredménnyel űzni, hanem más üzemágakat is. Ezúttal azonban még csak a mezőgazdasági iparokról kívánok megemlékezni, mint olyan üzemágról, mely mindig nagyobb és nagyobb jelentőséget nyer hazánk köz- és mezőgazdasági életében. Ezért tehát szükséges úgy a tanügy, mint a jövedelmezőség további emelése szempontjából, hogy az akadémiai gazdaságok megfelelő ipari üzemekkel szereltessenek fel, mert intenzív ipari, technológiai képzés elsősorban a helyben levő ipari üzemekkel kapcsolatban lehetséges, márpedig jelenleg ipari üzeme egyik akadémiának sincs, mert a kassai elveszett. A gazdasági haladás szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági iparokhoz, ezért az intenzív ipari képzést minél jobban meg kell adni az ifjúságnak, nehogy a gazdasági evolúcióban a nyugati országoktól elmaradjunk. Mindezek után elmondhatjuk, hogy az akadémiai gazdaságok helyes úton haladnak akkor, amikor a tancél mellett a jövedelmezőséget is szem előtt tartják, melynek legfőbb eszközei az egyes speciális, helyesen vezetett, és fejlesztett üzemágak és a felállítandó ipari üzemek. Végül felemlítem, hogy a most lezárt 13 1024/25-ifei tanévben a gazdasági akadémiák dologi kiacSaukban nemcsak fenntartották magukat, hanem még jövedelmi többletet is mutatnak fel. Világhy Károly, gszd. akad. rfk. tanár, Magyaróvár. A szőlősgazdák kívánságaik teljesítését várják A szőlő- és borgazdasági érdekeltséget nagygyűlése, amelyet a múlt héten tartottak a Köztelek nagytermében, impozáns megnyilatkozása volt annak az aggodalomnak, amely ma a szőlőtermelőket eltölti. A Köztelek mai számában Drucker Jenő dr. foglalkozik ezzel a problémával és utal arra, hogy néhány hét múlva megkezdődik a szüret, amely az idén igen bőnek ígérkezik s a gazdák még egyálollábait nem tudják hogyan fogják tudni azt értékensíteni. Ennek elősegítésére követelik a borfogyasztási adónak 5 aranyfilérre való leszállítását, miután ez a súlyos teher okozza, hogy nálunk a legkisebb a borfogyasztás az összes bortermelő államok közül. Ezzel együtt azonban mérsékelni kell igen jelentékenyen a különféle borforgalmi és kimérési illetékeket, amelyek annyira megdrágítják a bort, hogy míg a termelő az önköltségi árat sem kapja meg, a fogyasztó nem tudja megfizetni. A szőlőtermelést az is megdrágítja, hogy a szükségleti cikkek nálunk drágábbak, mint más bortermelő államban. Súlyos sérelme a bortermelésnek, hogy a szőlősgazdák felsőbb biztatásra a jobbminőségű borok termelésére tértek át, most pedig ezeket a borokat luxusadó sújtja s igy fogyasztásuk sokkal kisebb, mint a háború előtt. Ez az oka annak is, hogy a pezsgőgyártás jóformán megszűnt és a konyakipar is válsággal küzd. A szőlősgazdák abban biznak, hogy a nagygyűlésen elhangzott kívánságokat illetékes helyen méltányolni fogják s megvalósítják azokat az intézkedéseket, amelyek nélkül ez a nagy mezőgazdasági termelési ág elsorvad. Gyenge a világ komlótermése A világ idei komlótermését az egyik legnagyobb csehországi komlókereskedőcég alig egy millió félmázsára becsüli, a múlt évi 1,34 millió félmázsával szemben, míg a világfogyasztás 1,12 millió félmázsára tehető. Tekintettel arra, hogy Angliában még igen nagy készletek vannak, a szükséglet fedezve látszik, azonban az európai kontinens csak kis részben használja az angol és amerikai eredetű komlót. Külön fogyasztó területnek vehető tehát az európai szárazföld, amelynek szükségletét a termés eredménye nem tudja kielégíteni. A legjelentősebb komlótermő vidék az északcsehországi Saaz környéke, amelynek ez évi termése nem lesz több, 110—125.000 félmázsánál, míg a múlt évben 200.000 félmázsára rúgott. Ez a körülmény lényegesen felszöktette