Nemzeti Ujság, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-03 / 197. szám

2 a börtönbe, a megvetésbe, de ha a gyáva hamisító csak bitorolta a vallási jelvényeket, akkor maga a zsidóság tagadja meg vele a közösséget. Az olaszliszkai csodarabbi úgy látszik bízott a szolidaritásban, amelynek a ЪосЬетек és a bankár olyan ragyogó példáit adták. Mi hisszük, hogy ez a szolidaritás mégsem terjed a csodarabbi udvarán túl és ezzel a bűnügygyel végre olyan eseményt jegyezhetünk fel, amikor a zsidóság egyik tagját nyilvánosan és egy egész életre kihatóan ellülönítik a többitől. A román megyebeosztások ügyében még nem történt végleges intézkedés — n ■мина‹‹—дм«— A közigazgatási reform elbukott a terveken — А ЬеШдуmlnlszter értesítette az érdekelt megyéket, hogy egyelőre minden a régiben marad (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A bukaresti és az erdélyi sajtó, mint befejezett tényről számolt be az új megyebeosztások elrendeléséről, azonban a véglegesnek minősített tervek ellen annyi ellenérvet juttattak el az illetékesekhez, hogy kezdik belátni a tervek végrehajtásának lehetetlenségét. A reformtervek és az állítólagos végleges inttézkedések olyan zúgolódást és elégedetlenkedést keltettek mindenütt, hogy a kormány jónak látta megnyugtatni az érdekelt megyék közönségét. A napokban belügyminiszteri távirat értesítette az érdekelt megyék prefektusait, hogy ne vegyék készpénznek a végleges beosztásokra vonatkozó híreket. A távirat szövege a következő: • Tekintettel arra, hogy az előterjesztések és táblázatok csak előkészítő anyagot képeznek a közigazgatási reform alkalmazására összeállított bizottságnak és a járási és megyebeosztások kérdésében semmi végleges intézkedés nem történt, egyelőre minden a régiben marad. A távirat nem megnyugtató egyik változás elé néző megye közönségére nézve sem, mert Steal mindenki tisztában van, hogy az érdekelt nép nélkül határoznak és ezek egyes befolyásos politikusok legtöbb esetben egyéni érdekből kialakult tervét és javaslatát veszik tekintetbe. Az alsó rakpartot 20-25 centiméternyire önti el az áradás Nincs veszély Óbudán . Csütörtöktől kezdve a Duna apadása várható (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Duna veszedelmes áradása, amely néhány nap alatt rohamosan érte el az alsó rakpart peremét, nem lesz olyan nagyméretű, mint azt eleinte várni lehetett volna. Mindamellett nem voltak hiábavalók a kellő időben előre megtett óvóintézkedések, mert az eddigi jelentések szerint, ha az óbudai és megyeri védőgátakat nem is lépi túl az áradás, a város belterületén az alsó rakpart raktárait és egyéb épületeit minden valószínűség szerint mintegy 20—25 centiméteres magasságban el fogja önteni. Az apadás beálltát legfeljebb két napon belül lehet várni. A Duna felső szakaszáról kapott jelentések egybehangzóan apadást jeleznek s így nagyon valószínű, hogy minden különösebb veszély nélkül fog elmúlni az idei árvíz. A hajóktól felkavart hullámok egyelőre még csak itt-ott csapnak ki a mederből, de valószínű, hogy estig el fogják önteni a rakodóhelyeket. Jókedvű, mezítlábas gyerekek ugrándoznak a pocsolyákban és álldogálnak nagy tömegben a felsőparti gőzszivattyúk körül amelyek a mélyen fekvő házak pincéiből szállítják vissza a felgyülemlett talajvizet a Dunába. A külső perifériák lakosai még mindig félre nézik az egyre növekvő hullámokat, sehogy sem akarnak megnyugodni a földmivelésügyi minisztérium jelentésében, amely szerint a Duna árvize szerdán Komáromnál tetőzött 588 centiméter magassággal, úgy hogy csütörtökön Budapesten is beáll a maximum 550 centiméter körüli vízállással. A Komárom fölötti szakaszon már mindenütt erős apadás észlelhető. A Tisza csak Tiszabecsnál apad, másutt árad, közepes vissállású. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1925 szeptember 5. (Folytatás az első oldalról) károsodásuk nélkül nem lehet kényszerűen. — Kértem ezenkívül, hogy az összeállítandó jegyzékben tüntesse fel az ipartestület azt a körülményt is, amely szerint az egyes vendéglők fényűzési adó szempontjából elbíráltatnak. Ennél a pontnál megjegyezem, hogy a fényűzési adó bizonyos vonatkozásban való revíziójáról már hátlapokkal ezelőtt tárgyaltam a pénzügyminiszterrel. E tárgyalások serán különösen arra mutattam rá, hogy nézetem szerint a tisztán étkezési célokat szolgáló ételeket luxusadóval sújtani nem lehet. Az ipartestület elnöksége útján beterjesztendő adatok kétségtelenül alkalmas anyagot szolgáltatnak majd a kérdésnek ilyen irányú megvitatására is. A népjóléti miniszter ezután elmondotta még, hogy a bevezetendő egységes menü minőségét és kielégítő mennyiségét éppen úgy a vendéglős ipartestület garanciája alá helyezi, mint ahogy ezt a kenyérnél tette a pékipartos tünettel. A továbbiakban arról tájékoztatott bennünket a miniszter, hogy felkérte a pékipartestület elnökét, hogy a péksüteményekről terjesszen be kalkulációt, külön eme, arra való tekintettel, vájjon nem lehetne-e a fogyasztónál — épen úgy, mint a kenyeret — a péksütemények árát is egységessé terni. A számítások alapja az volna, hogy a pékektől közvetlenül a kisfogyasztás céljaira vásárolandó süteménynek az ára 600 koronában volna megállapítandó, a viszontelárusító kezéből a fogyasztásba kerülő sütemény ára pedig 650 svaromban. E kalkuláció magyarázata abban volna keresendő, hogy a viszontelárusító, aki nagyba vásárol péktől, 500 koronáért kapná a süteményt és így megtalálná számítását. Hogy e gondolat megvalósítható-e, az attól függ, vájjon mennyire tudják a pékipartestüléi, számításai alátámasztani a gondolatot, másrészt azonban — mondotta a népjóléti miniszter — szívesen lát a maga részéről bármilyen más olyan megoldást, amely az árakban ma mutatkozó egyenetlenségek megszüntetésére alkalmas. Arra a kérdésünkre, hogy a kávéházi árakról folytat-e megbeszélést az érdekeltekkel, a miniszter kijelentette, hogy a legközelebbi alkalommal erre vonatkozóan külön tárgyalást tervez a kávésipartestület vezetőségével. Pénteken délutánra újabb ankétot hív egybe, amelyre a nagyrigalmok képviselőit és a gabonatőzsde illetékes tényezőit kéri magához. Ezen az ankéton a lisztáraknak és a gabonaáraknak egymáshoz való viszonyát és az árak lehetőség szerint való mérséklését fogják megbeszélni. Alkalmunk volt beszélni az értekezleten résztvett ipartestületi vezetőkkel is, akik elmondották, hogy az ankéton arra kérték a népjóléti minisztert, hogy amennyiben hatósági étkeztető üzemeket is szándékozik felállítani, akkor ezeknek ne adjon semmiféle kivételes kedvezményt, hogy azokkal egyenlő feltételek mellett vehessék fel a versenyt. A helyzet ugyanis az volna, hogy ha a vendéglősök mai rezsikiadásai mellett bevezetnék a 15.000 koronás menüt s ugyanakkor a hatósági üzemek esetleges kedvezményeik alapján ugyanezt a menüt 12.000 koronáért adnák, akkor a vendéglősök ráfizetnének az üzletre, mert senki sem látogatná helyiségüket. A népjóléti miniszter megígérte, hogy az egységes menüt felszolgáló helyiségeknek ugyanazokat a kedvezményeket fogja nyújtani, mint a hatósági üzemeknek, de ugyanakkor elvárja, hogy a lehetőség szerint még ezt a megállapított árat is mérsékeljék. A menüt természetesen nemcsak délben, hanem este is felszolgálnák az erre kijelölt középfokú vendéglők. Ötezerkétszáz korona lesz a „kétszeres kenyér“ Mai számunkban jeleztük, hogy a pékipartestület tegnapra ígért kalkulációit nem mutatta be a népjóléti miniszternek Minthogy időközben két sütőmester újabb kedvező ajánlatot tett a miniszternek, a pékipartestület mára jónak látta ,benyújtani, adatait, nehogy esetleges huzavonája újabb árleszállításra kényszerítse. A pékiparteetület elnöke ma délelőtt megjelent a népjóléti miniszternél, akivel közölte, hogy csütörtöktől kezdve a város egész területén forgalomba hozzák az újtípusú kenyeret. A kenyér neve „Kétszeres kenyér“ lesz, ára a pékeknél és a viszonteladóknál egyformám 5200 korona. Minősége és kidolgozása tőkéletesen kielégítő lesz, nagysága pedig azonos a tiszta búzalisztből készült kenyér terjedelmével. A miniszter a mai tárgyalás folyamán leszögezte, hogy a „kétszeres kenyér“ olcsóbb áron való forgalombahozatala révén a tiszta fehér kenyér, illetve tealécskenyér ára semmiképpen nem emelhető. Egyes lapoknak az a mai híradása tehát, hogy a kétszeres kenyér forgalomba hozatala megdrágítaná a fehér kenyeret, teljesen alaptalan. A megegyezésben bent foglaltatnak a Budapest területén működő kenyérgyárak is, kivéve egyelőre a fővárosi kenyérgyárat, amelyiyl a megegyezés még nem történt meg, de rövidesen ez is bekövetkezik. ggTM.—... Ilt€No€ílNo Шшгвот Conradot 11ШМИЦВДИИИ Katonai pompádat, szaftaná záporb an golg! le a gyászszertartás Bécs, szeptember 2. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) A nagy hadvezért megillető katonai pompával ma temette a bécsi helyőrség Hotzendorfi Conrad Ferenc tábornagyot, a magyar-osztrák monarchia egykori vezérkari főnökét. A tiszti kaszinóban egybegyűlt az alkalomra a múlt és a jelen minden nagy katonája, ott láttuk nemcsak Ausztria vezető politikusait, de Magyarország és Németország reprezentánsait is és megjelentek az összes külföldi követségek képviselői is. A temetés pompáját kedvezőtlenül befolyásolta ugyan a rossz időjárás, de még ez sem tudta visszariasztani a soksok ezer főre menő tömeget, amely megjelent, hogy kifejezést adjon részvétének az elhunyt tábornagy iránt. Amint a gyászszertartás elkezdődött, valóságos felhőszakadás zúdult a városra, a Schwarztenberg-téren egyik együik óriási embertömeg azonban az oda kirendelt katonasággal együtt híven kitartott és várta a gyászmenet indulását. Délután 3 órakor karének nyitotta meg a gyászünnepet, majd Pavikovszky tábori prépost nagyszámú papi segédlettel beszentelte a koporsót. Az elhunyt szorosabb értelemben vett családján kívül megjelentek a temetési szertartáson Harnisch szövetségi elnök képviseletében Loeberdhal dr. ostályfőnök, Vaugoin szövetségi miniszter, Miklas, a nemzetgyűlés elnöke, Seipel dr. volt szövetségi kancellár társaságában számos kercsztényszocialista képviselő, a német és magyar diplomáciai ügyvivő, a német és a magyar véderő küldöttségei, Hoffmann német tábornok s a volt osztrák-magyar hadsereg és a szövetségi hadsereg számos tábornoka és tisztje, a szövetségi országok több küldöttsége, közöttük a tiroli császárvadászoké. A halottasházban megjelent személyiségek között ott volt Prónay báró államtitkár is, Magyarország kormányzójának és a magyar kormánynak képviseletében. Kíséretében volt Alt követséeri tanácsos, továbbá Czibur ezredes a magyar vezérkari tisztek képviseletében. Bangha ezredes a magyar hadsereg képviseletében, Scheider ezredes és tizenkét tagból álló tiszti küldöttség polgári ruhában. A koporsóra helyezték a magyar honvédség, az osztrák, német hadsereg és Hindenburg birodalmi elnök koszorúját is. A beszentelés után Vaugoin szövetségi miniszter beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a mai Ausztria köszönettel tartozik az elhunytnak, amiért katonai rendelkezéseivel az ellenséges inváziótól megóvta az országot. A miniszter magasztalta az elhunyt tábornagy katonai és hazafiúi tevékenységét, amelyeknek követésére a köztársaság véderője ünnepélyes fogadalmat tett. Ezután Krobatin volt hadügyminiszter vett búcsút néhány szóval régi bajtársától. Miután még egy férfikart adtak elő, a koporsót kivitték a ravatalozó helyiségből a Schwarzenberg-téren felállított ágyú tolęта. Erre megindult a temetési menet. A Schwarzenberg-tértől az Operáig a Kingstraesen sűrü sorfal állott s ez a sorfal a Mariahüferstrasse egész hosszában Hietzingig folytatódott. A Mariahilferstrasse sarkán megállott a menet. Vezényszavak hangzottak el, a zászlók mélyen a földig hajoltak, majd az ott felállított kísérő lovasszázad a menet élére állott, hogy azt Hitzingbe vezesse. Mikor az ágyú talpa koporsóval elvonult a kíséret előtt, a katonaság díszlövést adott, majd a koporsót hat fekete paripától vont díszes gyászkocsira tették. A zenekar az „Ich hatte einen Kameraden...“ hangjaival vett búcsút a halott hadvezértől s a menet a szakadó esőben lassan tovább indult a temető felé. Elől haladt a lovas díszszázad, azután öt koszorúkkal súlyosan megrakott virágoskocsi következett, közvetlenül a halottaskocsi előtt pedig egy középkori díszbe öltözött fekete páncélos lovag léptetett. Azután jöttek a hozzátartozók kocsijai, majd a végelérhatatlan tömeg, amely Conrad tábornagyot utolsó útjára kisérte. . A gyászmenet délután fél hat óra felé érkezett a hietzmszi temetőbe. A sárnál Pawlikowski tábori püspök újból beszemtette a koporsót és meleg szavakban bucsúzott el az elhunyttól. A koporsót ezután ugyanabba a sírba bocsátották, amelybe az elhunyt Kurt fiát temették. Amikor az utolsó göröngy is ráhullott a koporsóra, a temető közelében felállított tüzér osztag huszonnégy lövést tett, s ezzel a gyászünnepség véget ért. Hainisch dr. szövetségi elnök Hötzendorfi Соптав tábornagy özvegyéhez a következő részvétlevelet intézte: Igen Tisztelt Kegyelmes Asszony! Bocsásson meg, hogy csak ma fejezem ki legszümbébb részvétemet ama nagy veszteség fölött, amely önt és családját sújtotta. Néhány napig ágyban fekvő beteg voltam és képtelen voltam írni. Elhunyt férjével sohasem találkoztam, azonban mindig a legnagyobb nagyrabecsüléssel viseltettem iránta, már csak azért is, mert mindig síkraszállott meggyőződéséért. Az a véleményem, bár ennek helyességét természetesen nem tudom bebizonyítani, hogy sok minden másképp történt volna, haelejében megfogadták volna az elhunyt tanácsait. Találjon vigasztalásra abban a tudatban, hogy férje dicsőséges helyet fog az osztrák történelemben elfoglalni. Őszinte részvéttel Hainisch. (T.) Öngyilkos lett kisfia sírjánál egy volt gyárigazgató Halálba menekült, mert sógora elbocsátotta állásából a Régi családi perpatvar drámai befejezése (A Nemzeti Újság tudósítóiáól.) Ma délben a rákoskeresztúri köztemetőben főbelőtte magát a kisfia sírjánál Jellem Béla 50 éves volt gyárigazgató. Körülbelül 22 évvel ezelőtt mint bankhivatalnok vette feleségül Gottermayer Nándor gazdag könyvkötőgyáros leányát. A fiatal férj a Gottermayer-gyárban kapott alkalmazást, később a gyár egyik igazgatója lett. A gyár műszaki vezetője a feleségének testvére, Gottermayer József volt. Gottermayer Nándor, a cég tulajdonosa a múlt év nyarán meghalt, azóta a sógorok állandó civakodásban éltek, végül is Jellenz Bélának el kellett hagynia a gyárat. Feleségével és gyermekeivel addig a gyár épületében, a Királyi Pál utca 7. szárny hatemeletes bérházban lakott, amely az apósának tulajdona volt. A sógorával folyt családi perpatvar azonban legutóbb már olyan súlyos mérveket öltött, hogy Jellenz ezelőtt mintegy hat hónappal a családjától is elköltözött. A volt gyárigazgató azóta állás nélkül, nagy nyomorban élt időközönként felkereste gazdag feleségét és gyermekeit. Ma délelőtt is ott járt náluk, amikor szerencsétlenségére összetalálkozott a sógorával és ismét heves szóváltás támadt közöttük. Erős felindulásban hagyta ott a feleségét és egyenesen a temetőbe ment, ott felkereste a négy évvel ezelőtt elhalt hároméves kisfia sírját, kis Frommer-pisztolyával főbelőtte magát és nyomban meghalt. Rendőri bizottság ment ki az öngyilkosság színhelyére, megvizsgálták a holttestet és az egyik ruhazsebben egy darab ezerkoronást találtak, mellette noteszből kitépett lap volt, rajta a következő bucsusorok: — Édes jó anyukám! Te csak nevess! Te csak mulass! Én mindenkinek mindent megbocsátottam, de a mai fogadtatást nem bírtam elviselni. Ti is bocsássátok meg. A rendőrség a holttestet a törvényszéki orvostani intézetbe szállíttatta.