Nemzeti Ujság, 1925. október (7. évfolyam, 220-245. szám)

1925-10-01 / 220. szám

fuMlantblf (i IUUUviUi Bed«­­•art, V„ Hon v4d­u.10. Tal.« 117-47,117-4* Л. J. &(.­ Eldkkladöbk­a. falok i Via, Rákóezl. «l.Telefon i J.116-06, Tnda­ kSrdt 63. Tel.« trUU. Boktaiadrtdk. ♦ Talataai OT-47. ОNEMZETI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA VII. évfolyam 220. szám Csütörtök, Budapest, 1925 október 1 bdta 40.000 К, во» n«4im 170.000 *. Efy» п4ш Ara MM К, wilraap MOO К. Wtaaban ЫШ«ваг 4а vaaámao MM oaarbdk kor. — Bit» datdaak аВПЬаМа. Nemzeti Újság minden tizedik előfizetője ingyen kapja a lapot A páratlan kedvezmény részletei a 8-ik oldalon. MAI CIKKEINK: Oldal Központosítják a fővárosban az elek­tromos üzemtermelést .... 2 Magyarország elvesztette földmivelő népességének kétharmadát . . 2 Halálos szerencsétlenség a rákosi agyagbányában ........................ 2 Milyen adót kell októberben fizetni? 2 A kormány rendeletet adott ki a sors­játék elharapózása ellen ... 3 Csicser­in. Berlinbe érkezett .... 3 Megállapították a közszolgálati al­kalmazottak és nyugdíjasok lak­bérét .............................................4 A Csorbatónál megtalálták Bazsanth Henrik egyik áldozatának holt­testét .................................................4 Felszínre hozták az elsü­lyedt ame­rikai búvárhajót ....... 4 A burgszinházi gyilkosság a bécsi es­küdtszék előtt­­.................................4 Emigráns internacionale alakult Pa­risban . . . ............................4 Újra támadják Apponyit a csehek . . 5 Pénteken indul el a német delegáció a locarnoi konferenciára ... 5 Hlinka a magyarok, tótok és németek összetartását­­ sürgeti.......................5 Mért akart öngyilkos lenni Morav csík tanár özvegye.........................6 A Kamara Színház első főpróbája . . 9 A mai színházi est........................... 9 Rádió-műsor ..............................................10 Javult Peltzer dr. állapota .... 11 összeállították a válogatott csapatot 11 A Sennyei-emlékverseny eredménye . 12 Sértés-e, ha egy nőre azt mondják, hogy ki van festve a szája? . . 12 Izgalmas közgyűlése volt a Központi Jelzálogbanknak ..........................13 Aranykorona lesz az új magyar va­luta! .......................... 13 A kormány megállapította a mező­­gazdasági hitel feltételeit ... 13 Lényegesen emelkedett a kivitel . . 13 Alig kötnek üzletet az értéktőzsdén . 14 Pénteken nyílik meg az országos ser­téskiállítás .......................... . 15 A gazdák méltányos elbánást sürget­nek az adókivetésnél......................15 Vilsmándy Jenő: A kis púpos (No­vella) .............................................3 Kertész K. Róbert: A párisi és monzai kiállítások .......................5 Endrődi Béla: Anna-bál .....................9 Kállay Miklós: Szomkin és a főnyere­mény .... 9 Balogh Elemér dr.: A Hangya jövője 11 Tiszta kommunista szervezet a Rote Hofe — mondja ma egy nyilatkozatában a szociáldemokrata egyik vezetője. Végre bevallják tehát, hogy a szervezet, amely a magyarországi szo­ciáldemokrata pártot pénzelte, kizárólag a kommunizmus szolgálatában áll és nem holmi nemzetközi munkás szer­vezet, amint azt az első Rote Hilfe-botrány kipatta­nása után el akarták hitetni a közvéle­ménnyel. A Rote Halfe tegnapi bárgyú és pökhendi sürgönyéig kellett várni, hogy ez a vallomás elhangozzék, hogy az ártatlan nemzetközi segítőbizottságról a szociáldemokrata pártvezetőség is meg­állapítja, hogy tisztán kommunista szer­vezet, így változott meg alig néhány hó­nap alatt a Rote Hilfe a szociáldemo­krata párt nyilatkozataiban, csak egy nem változik: a szociáldemokrácia harc­modora, amely mindig tudatos hazugsá­­gokk­al, sunyi alkalmazkodással és sze­­m­érmetlen átváltozásokkal, operál. „ Csodálkozo од, ily bánnak velünk 00 Kákosi Mátyás maga cáfolja meg a Hofe Hilfe vádjait — Az őrizetben levő KommunistáRkal szemben semmi pressziót nem gyakoroltak — Szombaton a fogházba kisérik a bolsevistákat (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A le­hető legrészletesebben számoltak be a la­pok, de különösen a Nemzeti Újság ar­ról, hogy miként élnek a főkapitányságon őrizetbe vett kommunisták. Mindenki, aki csak a rendőrség épületében megfordult, láthatta a bolsevisták tömegét és meg­győződhetett arról, hogy a letartóztatott személyeket senki sem bánthatta. A legna­gyobb meglepetést természetesen a főka­pitányságon keltette a Rote Hilfe förmed­­vénye. Már akkor, amikor a bécsi lapok arról számoltak be, hogy a budapesti rendőrségen brutális eszközök alkalmazá­sával bírták rá a kommunistákat a beis­merő vallomásra, a nyomozást vezető rendőrtisztviselő Rákosi Mátyással kihall­gatása alkalmával közölte ezeket a híre­ket. A volt népbiztos mosolyogva vála­szolt: — Én magam is csodálkozom, hogy ily emberségesen bánnak velünk. Amikor még szabadlábon voltam, nem hittem, hogy esetleges elfogatásom esetén semmi­féle erőszakos eszközt­ sem fog alkalmazni a rendőrség. A főkapitányságon rábeszéléssel próbál­tak hatni az őrizetben lévő kommunis­tákra. A kihallgatást végző, rendőrtisztvi­­selő a foglyok családi állapota iránt ér­deklődött s igyekezett lelkükre hatni. Szinte hihetetlennek tetszik, hogy Rákosi Mátyás könnyek között mondotta el egész élete történetét. Weinberger Zoltán, ami­kor édesanyjáról és testvéréről kezdtek neki beszélni, meghatódva mondott el rész­leteket gyermekkoráról. A rendőrtisztvi­­selő ezeket a pillanatokat használta fel arra, hogy a foglyok szentimentális han­gulatukban beismerő vallomást tegyenek. A külföldi kommunisták vádjairól egyéb­ként Hetényi Imre főkapitány helyettes a következőket mondotta: — Az egész vád légből kapott kohol­mány. A rendőrtisztviselők és detektívek hónapokon át végeztek alapos munkát s amikor már a bizonyítékok meg­voltak, akkor tartóztatták le a gyanúsítottakat. Ha a törvény nem tiltaná, hogy idegenek a foglyokkal érintkezhessenek, szívesen belemennénk abba, hogy bármilyen bizott­ság orvosilag vizsgáltassa meg az itt lévő kommunistákat. Ezen a szemlén a külföldi lapok tudósítói és a különböző ál­lamok diplomáciai megbízottai is részt­­vehetnének. A politikai foglyokat nemhogy bántal­mazták volna, de annyira kedvező elbá­násban részesülnek, hogy rendesen étkez­hetnek, dohányozhatnak, sőt detektívek társaságában szobáikat el is hagyhatják. A rendőrség egyébként nagy energiával folytatja a kommunisták ügyében meg­kezdett vizsgálatot. Előreláthatólag pén­teken már az összes technikai munkákat is bevégzik s így minden valószínűség szerint szombaton már át is kísérik a le­tartóztatott bolsevistákat az ügyészség Markó­ utcai fogházába. Szerdán délelőtt újabb előállítás történt. Kiderült, hogy a­ bécsi­ agitátoriskolában egy Vig István nevű fővárosi vámőr is megfordult, aki­nek az volt a feladata, hogy Budapesten segítse megszervezni az itteni agitátor­képző tanfolyamot. Vig István már meg is kezdte működését, közben azonban le­leplezték a bolsevista mozgalmat. A volt fővá­rosi vámőr a kommunban semmiféle szerepet nem játszott, csupán a legújabb időkben sodródott bele a kommunista mozgalomba. Az agitátoriskola legújabb leleplezett előadóját a rendőrség őrizetbe vette. Bauer osszirátú szociáldem­ok­rata Vesér Vágtávat védi Mint bécsi tudósítónk jelenti, Bauer szociáldemokrata vezér az Arbe­iterzei­­tungban nyilatkozatot közöl, amelyben mint annak a bizottságnak egyik tagja, amelynek az lett volna a hivatása, hogy kiegyezést hozzon létre a magyar szociál­demokrata párt vezetősége és a szocia­lista ellenzék, az úgynevezett Vági-cso­­port között a Vági-csoport jellegéről a következő benyomásokról számol be: „Ismerem a kommunistáknak azt a módszerét, hogy a szocialista pártok ke­retében kommunista sejteket alakítanak. Minden bizonnyal lehetséges az, hogy az ő szervezetükben is voltak burkolt kom­munisták, egészen bizonyosan nem igaz azonban az, hogy az egész csoport kom­munista volt. Ugyanazt a benyomást, amit én szereztem, az egyeztető bizottság többi tagjai is magukkal hozták, amint az a bizottság határozataiból kiderül. Az Internacionale egyeztető akciója, sajnos, eredménytelen maradt. Hogy a Vági­­csoport végül is mint párt alakult meg, nagyon súlyos hibának tartottam. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról hogy a magyar rendőrségnek az a beál­lítása, mintha az egész csoport tudatosan a kommunistáiknak tett volna szolgálatot, csupán rendőrfogás. A Budapesten letar­tóztatott és bántalmazott munkások kö­zött kétségtelenül sok jó szocialista van, akiknek a kommunistákhoz semmi közük sincsen.“ Bauer fenti nyilatkozatára vonat­kozó­­lag illetékes helyen kijelentették, hogy Bauer amaz állítása, hogy a rendőrség kitalálása az, hogy az egész Vágs-párt fedező­szervezete a kommunisták ma­gyarországi pártjának, egészen önkényes állítás. Hogy az itt előállítottak közül egyetlenegy, beleértve Rákosit és Weiin­­bergert is, sem részesült még a legkisebb mértékű fenyegetésben sem, azt azóta illetékesek már megállapították és Bauer részéről semmi egyéb, mint inszinuáció. A bekövetkezendő főtárgyaló®, mely tel­jesen nyilvános jellegű lesz, dokumen­tálni fogja a következőket: Hogy a rend­őrségen az előállítottakat a leghumánu­sabb bánásmódban részesítették, hogy a rendőrség politikai csoportja jóval Rá­kosi elfogatása előtt informálva volt a legkisebb részletekről és amikor az embe­reket behozták, az összegyűjtött tények bizonyítéka alatt és ezen bizonyítékok sú­lya alatt valamennyien beismerő vallo­mást tettek minden külső kényszer nélkül Ha a magyar törvények nem tiltanák azt, hogy a rendőri eljárás során a gya­núsítottakkal bárki is érintkezhessék, ak­kor az összes előállítottakat már régen bemutatták volna a külföldi sajtó képvi­selőinek is. így is számtalanszor volt al­kalmuk az újságíróknak meggyőződni akár Rákosi, akár Weinberger testi épsé­géről, amikor azokat kihallgatásra vitték és onnan visszakisérték­ celláikba. Lapunk mai száma 2000 korona Nincsen, de Jubilál írta: Gergely István Araikor a Székesfőváros­i Népszín­ház félszázados jubileumának megün­neplésére készül, voltaképen szünetelő intézménynek emlékezetét és csapás egy helyrajzi fogalomnak képzetét idézi­­. Állnak ugyan a falak, ame­lyek a főváros és polgárságának ada­kozásából ezelőtt ötven esztendővel fölépültek, játéktól hangos a színpad, lelkes közönségtől élénk a nézőtér, de kiköltözött innen a szellemi tartalom, amely ama műintézetben szerény mus­tármagból terebélyes fává növekedett, majd korhadozó karccsá silányult. Azon a helyen, ahol ma művészetünk szemefénye, a Nemzeti Színház ven­dégszerető helyre talált, létesült­ a nép színháza, nemcsak művészi és irodalmi célból, hanem városmagyarosító és vá­rosfejlesztési hivatással is. Tehát: a Népszínház a nép színháza volt, mit jelent ez? Azt, hogy ez a fes­tett világ összefoglaló kifejezője akart lenni a fiatal Budapest egyetemes ízlé­sének, az a hely, ahol az arisztokratá­tól kezdve a kakasülő viceházmeste­réig mindenki talál olyasvalamit, amit megért, aminek örül, mert benne föl­ismeri önmagát. Igen ám, csakhogy ilyen hatást csupán ott érhet el a népies művészet, ahol a nyelvben és érzésben egységes társadalom minden rétege vérrokonságban találkozik. A Népszínháznak tehát mindenek­előtt úttörő munkát kellett végeznie, hogy tulajdonképpeni céljának megfe­lelhessen: m­egmagyarositotta a várost, ahol nyelvünk sváb, rác, görög, tót kakofóniában szinte elveszett és mi­alatt a József-, Ferenc- és Terézváros az új daltól mámorosan megtanult ma­gyarul, nyugateurópai körutak, pom­pás palotasorok keletkeztek az új mű­­intézet körül. "A Népszínház tehát mű­vészetének arányával még azt is meg tudta valósítani, amit csak a legrit­kább esetekben tudnak elérni kincsek szétszórásával áldozatkész fejedelmek: várost fejlesztett és kultúrát, szellemi pompát, anyagi gazdagságot gyara­pított. Megvolt tehát az új Budapest, a magyar Budapest, a mindenképpen föl­­virágzó országnak csodálatos fővárosa, olyan polgársággal, amely ormától kezdve talapzatáig közös vonásokat mutatott ízlésben, szellemben, lelkű­lésben! Megvolt a nép! Ezzel a fogalommal nagyon sok visszaélés történik úgy pró­zában, mint versben, különösen a túl­zás részéről, amely forradalmasítva kiküszöbölné ebből az egységből az élet kiváltságosait. Tévedés: a párisi nép, a londoni nép, a bécsi nép magá­ban foglalja úgy a herceget, mint ko­csiját, valamennyien hajtásai lévén ugyanannak a törzseknek, — és van dal, aminek valamennyien örülnek — és van ész, amin valamennyien nevet­nek, — és van eszmény, amit vala­mennyien tisztelnek. Ilyen értelemben jön a budapesti nép­színháza a Népszínház! Akár a magyar népszínmű nótái zengedeztek, akár paj­kos operettdallamok hancuroztak a le­vegőben, akár úgynevezett fővárosi életkép mutogatta Budapest arcát Bu­dapestnek, s egyformán figyelt a pá­holy arisztokratája, a támlásszék pol­gára, a karzat balája. A Népszínház a szorosan vett Budapest ajka lön, amelyről jókedvének, humorának, em­berismeretének igéi szálltak el

Next