Nemzeti Ujság, 1925. október (7. évfolyam, 220-245. szám)

1925-10-01 / 220. szám

­ NEMZETI ÚJSÁG 7ЩШШШV7AK: 1Э25 Oktober*­1. racgállapieotMh ii fedzszolgálatialkalmazottak és swigciiasoft lakbérei Az új rendezés a novemberi nedvedtől kezdve három laftbérneg­yedre szól (A Nemzeti Tíjság tudósítójától.) A szanálási törvény alapján kiadott lakbér-s­zandálét szerint a há­zibérek évnegyeden­­fként bizonyos százalékkal emelkednek. Ez az intézkedés szükségessé teszi a köz­­solgálati alkalmazottak és nyugdíjasok lakbéreinek időközönként való szabályo­­zását is, mert részükre a kormány min­denkor az általános emeléssel lépést tartó lakbért biztosít. A lakáspénzeknél csak az a baj, hogy a tisztviselők alap­­lakbére kevés, mert erre a békében is rá­fizettek a legtöbben, így most, midőn az emelés az alaplakbérek figyelembe vételé­­­vel történik, ismét kevés majdnem min­denkinek a megállapított lakbér. A múlt alkalommal a kormány csak az augusz­tusi negyedre rendezte a lakáspénzeket, mert még nem volt eldöntve, hogy a kincstári h­ázh­aszon részes­e­üléssel mi fog történni véglegesen. A mostani rendezés három évnegyedre, vagyis a költségvetési év végéig szól, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a 12 és fél százalékos kincstári ház­haszonrészesedés a költségvetési év vé­géig megmarad. A minisztertanács szeptember 18-án tartott ülésén foglalkozott az állami, vár­megyei, álamvaslúti és állami vasgyári tisztviselőknek és egyéb als­alapozottak­­nak, valamint a honvédség, csend­őrség, vámőrség, folyamőrség és államrendőr­­ség tagjainak, továbbá a felsorolt­ csopor­tokhoz tartozó nyugdíjasoknak és özve­gyeknek lakáspénzével és az 1925 novem­ber 1-től az 1926 július 31-éig t­erjedő időre újból szabályozza azokat A kormány az állami tisztviselők lakás­béréről részletes táblázatokat bocsátott ki, amelyeknek első csoportja a tényleges szolgálatban álló állami, vármegyei, államvasúti és állami vasgyári tisztviselők és egyéb al­kalmazottak részére megállapít­ott lakás­pénzeik új megállapítását tartalmazza. Azok az állami, vármegyei,­­ államvas­­úti és állami vasgyári nyugdíjasok, aki­ket tizenöt beszámítható évnél hosszabb beszám­í­tható szolgálati idővel helyeztek nyugalomba, tekintet nélkül a család­tagok számára, ugyanolyan összegű la­káspénzt kapnak, mint azok a tényleges szolgálatban álló tisztviselők, _ akiknek legfeljebb két olyan családtagjuk van, 'víík után családi pótlékban részesülnek, '"'tikét tizenöt beszámítható évnél -■ 1­ati idővel helyeztek ngut­­felsorolt tisztviselők­­.mazottaknak az öz­­utatósok szerint meg­­romyabb lakáspénzeket А ко.. , csendőreiéig, vámőrség és­­folyamőrség tényleges szolgálatban álló, valamint átmeneti illetékekkel nyugállo­mányba helyezett havidíjasai és lakille­­tékre igényjogosult legénységi állományi egyénei, az államrendőrség őrszemélyze­tének tényleges szolgálatban álló tagjai. Több vevő volt a boltban és Olga eze­ket szolgálta ki, ez nagyon kellemetlenül hatott rá és rövid üdvözlés után leült a sarokba, várva, hogy a vevők eltávozza­­zanak, de a vevők sokáig válogattak, sőt mintha egy fiatal úr lopva pillantást ve­tett volna a térdén szorongatott cilinde­rére, azután őrá és valamit súgott Olgá­nak, amire mindketten nevettek. Már bánta, hogy eljött, de elmenni mégsem­­bírt. Mintha odanőtt volna székéhez. Majd belső hőség fogta el és az arca égett, szinte kigyulladt. Végre felléleg­zett. Elmentek a vevők. Itt lett volna a pillanat, de most meg a szavakat nem tudta megtalálni, végre is Olga szólalt meg vidáman, pajkosan: — Már felém sem néz a nagyságos úr. Ma is ki van csípve. Talán készül va­lahová? — Nem a, — felelt a kis púpos —, csak magához jöttem Oigi­a és valami igen fontos dolgot akarok magának mondani, illetőleg kérdezni magától. Olga bűnbánóan hajtotta le szép fe­jecskéjét: — Talán már tetszett róla hallani? — kérdezte felpillantva. — Nem. Miről? — Hogy a Gerendás Péter megkért az apámtól. A Peti kertészlegény az apám­nál — folytatta szaporán — és már ré­gen megegyeztünk Most, hogy a nagy­ságos úr olyan jó volt hozzám, már el is vehet. Szép kis pénzt szereztem össze, jut a kelengyére s marad is elég. — És hazamegy? — kérdezte a kis pa­pos, hogy énen mondjon valamit. — Haza bizony, a Petihez, — válaszolt Örömteli arccal a leány. — Nem akarok én úri dáma lenni — tette még hozzá őszintén. A kis pupos fölemelkedett székéről: — Hát az Isten áldja meg Olgica — mondotta csöndesen — azután gondolja­nak rám is néha. — Isten áldja meg a jóságáért — felelt könnyes szem­nél a szép leány —, nem felejtjük el mi a nagyságos urat, soha. Vevő jött be és a kis pupos elment. Lassan, roskadozó léptekkel haladt az utcám, ez is meglökte, az is, nem törő­dött vele. Végre a szobájába ért, az utolsó szeg­fűk, rózsák még ott pompáztak a vázá­ban, sokáig nézte őket és lassam megin­dult a könnye útja. továbbá az ugyanebbe a kategóriába tartozó tizenöt évnél hosszabb szolgálati idővel nyugalomba helyezettek lakáspén­zét, istálllóbérét, kocsiszínbérét és bútor­­bérét a rendelethez mellékelt további ki­mutatások tartalmazzá­k. H­asonlóképei a­ külön rendelkezéseik érvény­esek, a tizenöt beszámítható évnél rövidebb­ idővel nyug­állományba helyezettek, továbbá az özve­gyek lakáspénzei. A Csorba-tónál vasárnap megtalálták a tátrai asszonyirtó egyik áldozatát Tetemrehívás a hegyi vadonban — Két fejlövés okozta Safarzik Mária halálát Prága, szeptember 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) Bazsanth Henrik első áldozata holttestének felleléséről a követ­kező részleteket jelentik: Vasárnap dél­előtt 10 órakor érkeztek meg a csendőrök a Csorba-tóhoz. Magukkal hozták Ba­­zsamb­ost is. A Zöld-tó irányába indultak a gyilkos útmutatása mellett. Alig hogy a Csorba-tót elhagyták, Bazsamik állan­dóan arról kezdett panaszkodni, hogy nagyon fáradt. Többször le is ült az utcba­­eső kövekre. Órák hosszat bolyongtak vele eredménytelenük Végre délután két óra tájban egy kis patak partján meg­állapodtak. Itt Bazsanth sémáni hajlan­dóságot nem mutatott arra, hogy tovább menjen. Mikor a csendőrök egyre erőseb­ben nógatták a tová­bbmenetelre, végre nagynehezen klinyögte: — Nem megyek tovább. Itt valahol kell lenni Máriának! Nyomban hozzákezdtek a környék ala­pos felkutatására. Valósággal egyenként mozgattak meg minden egyes szikladara­bot. Segített nekik a kutatásban Staffel cseh festőművész, aki éppen kiránduláson volt és csatlakozott hozzájuk. Ő volt az, aki a fáradtságos keresgélés közben egy kis fehér vászondarabot talált az egyik felemelt szikladarab alatt. Nyomban oda­hívta a többieket, akik nagy izgalomban kezdték szétdobálni a gyanúsnak látszó kőrakást és csakhamar észrevették, hogy helyes nyomon járnak. Amint sikerült a szikladarabokat széjjelszí­rni, szörnyű kép tárult eléjük. Kődarabok, falevelek, rögök és erdei hulladék közül lassanként előtűnt Safarzik Mária holtteste. Semmi egyéb nem volt rajta, csak fehér ing és kis fekete nadrág. Teste egészen ép volt, csak az arca volt teljesen eltorzulva, a felismerhet ellenségig összeégetve. Halálos remegésben, sápadt arccal állott a bor­zalmas munka alatt áldozata holtteste fö­lött a gyilkos. Mikor a halott leány egé­szen látható lett, görcsös zokogásra fa­kadt és nem akart elmozdulni a helyéről. A csendőrök még az est folyamán beszál­lították a holttestet a községbe, ahol Szász Ágoston dr. szepesszombati orvos megej­tette a hatósági boncolást. Megállapította, hogy a halált két fejlövés okozta. Hétfőn újra kimentek az erdőbe, hogy Pavelka Jozefin holtteste után is kutas­sanak. A gyilkos a Kopár-hegység táján jelölte meg a helyet, ahová emlékezete szerint második áldozatát elrejtette. Ez a kutatás azonban az egész napon át ered­ménytelen maradt. Bazsanth­a szepesszombati járásbíró­ság útján azt a kérést küldötte a pardu­­tetzi csendőrséghez, értesítsék a két leány szüleit, hogy ő akarja fedezni a leányok holttestének hazaszállítási költ­ségeit Azóta ismételten mentek ki az asszonyirtó által megjelölt helyekre, de még mindig nem sikerült Pavelka­­Joze­fin holttestének nyomára jutni. (1.) wmw&m Nehezen megy az amerikai francia adósság rendezése Egy elfelejtett 245 milliós tartozás Pár is, szeptember 30. (A Nemzeti Újság tudósítójának tele­­fonjelentése.) Élénk föltűnést kelt a Matin politikai szerkesztőjének, Stéphane Lau­­zanne-nak, aki Caillaux kíséretében uta­zott Washingtonba, az a távirati értesí­tése, hogy az adósságrendezés problémá­ját egy nem várt reklamáció nehezebbé tette. A francia delegáció abban a hitben volt, hogy a 3,340 millió dolláros adósság — az amerikai hadianyagok átvételéért járó 407 millió kivételével — teljesen há­borús tartozás. Csak a washingtoni tár­gyalások megkezdésénél tudta meg a dele­gáció, hogy az amerikai kincstár a háború alatt 245 milliót előlegezett a Banque de France-nak a váltóárfolyamán fentartá­­sára. Az Angol Bank is kölcsönzött pénzt a Banque de France-nak, de ezt kereske­delmi kölcsönnek minősítette és megkapja a kamatokat; az amerikai kincstárnak Franciaország elleniben eddig egy fillér kamatot sem fizetett. Az amerikaiak azt mondják, hogy lehetetlen belenyugodni, hogy az egyik tartozás a kereskedelmi­nek, a másik politikainak tekintessék, az egyikért fizessenek a kamatot, a másikért nem. Lauzanne figyelmezteti a francia közönséget, hogy Amerika jóindulattal van ugyan­­ Franciaország iránt, de nem remélhető, hogy amikor Anglia pénzt kap francia követelésére, Amerika csupán jó szavaikkal megelégedjék. (T.) Washington, szeptember 30. Caillaux pénzügyminiszter és Mellon államtitkár elhatározták, hogy a delegá­tusok ma délutánra kitűzött ülését elejti. Azután az értekezlet után, amelyet Cail­laux, Mellon és a szakértők tartottak, hi­vatalosan kijelentették, hogy ezen az érte­kezleten jelentékeny haladást értek el. Caillaux pénteken utazik vissza Washington, szeptember 30. Caillaux pénteken kíséretével együtt visszautazik. Minden jel arra vall, hogy végleges megegyezés nem jön létre, nem­csak a még át nem hidalt ellentétek miatt, de mert egyre-másra új tervezetek készülnek, melyeknek áttanulmányozása e pár nap alatt már nem lehetséges. Leg­újabban az amerikaiak azt az eszmét ve­tették fel, hogy moratóriumot adnak ugyan, de utólag felszámítják a kamatot. Ezt Caillaux visszautasította, utalással arra, hogy ebben az esetben Franciaor­szágnak nagyon megnövekednék az évi kötelezettsége. A franciák Coolidge intervenciój­át várják Páris, szeptember 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) Francia körökben arra számítanak, hogy az utolsó órában mégis lehetséges lesz a francia-amerikai pénz­ügyi tárgyalásokat kedvezően befejezni. Bíznak abban, hogy az amerikaiak mégis engedményeket fognak tenni és remény­kednek abban is, hogy Coolidge elnök lép közbe a tárgyalások sima befejezése érde­kében, mivel az elnök tegnap kijelentette, hogy teljesen tájékozva van a megbeszé­lések eddigi menetéről és azokat figyelem­mel kíséri továbbra is. A vita most tulaj­donképpen akörül az amerikai követelés körül féljük, hogy a legelső években ese­dékes törlesztések után évi öt százalék ka­matot kell leróni. Ez az évi törlesztések 25 millió dollár emelkedését vonná maga után. A törlesztések tizedik évétől kezdve Franciaország évi 130 millió dollárt lenne köteles fizetni. Caillaux azonban a leghatározottabban visszautasította, hogy az első törlesztések után kamatot fizessen, amire az amerikaiak avval válaszoltak, hogy" ebben az esetben ragaszkodnak az átengedett hadianyagokért fizetendő 407 millió dollárnak 1930-ig való lefizetésé­hez. Párisi pénzügyi körökben ezt a köve­telést úgy tekintik, mint kényszerítő esz­közt, amellyel az amerikai kormány rá akarja venni Franciaországot feltételei el­fogadására. Caillaux, aki pénteken indul vissza Európába, megcáfolta azt a hírt, hogy Londonban is látogatást szándékozik tenni. Lehetséges azonban, hogy Párisban találkozik Churchillel, aki jelenileg Olasz­országban üdül. (T.) Gyomorbélza­varoknál, felfúvódás­nál, felböfögésnél, étvágytalan­ságnál 1—2 pohár természetes »Ferenc József« A csert­­­víz alaposan kitisztítja az emésztés útjait. Közkórházi jelentésekben olvassuk, hogy a bete­gek a Ferenc József vizet nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. Kapható gyógyszertárak­ban, drogériákban és fűszerüzletekben. A birgsim­b­üzl pontb­at gynlkosság a bécsi esMMMi eNM raencia Cornb­in a meggyilkoltban a macedón szabadságmozgalom ellenséges lava vécs, szeptember 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A bé­csi esküdtszék szerdán kezdte tárgyalni Immar a politikai gynk­osságnak a bumpe­­rét, amely ez év tavaszán játszódott le a jewra-szánház egyik eléadásém és amely­nek során Mencia Carnieiu agyonlőtte Theodor Panizát, a macedón szabadság­mozgalom árulóját. Az ügyészség emiatt orgyilkosság címén emelt vádat ellene. ivtencia Carnieiu 191­8-ig Jugoszláviá­ban. (M. Betegsége miatt megszakította gimnáziumi tanulmányait és vagyonos szüleinek üzletében dolgozott. A vádlott 1918 szeptemberében Münchenbe utazott egy családdal, ahol megismerkedett Theo­dor Ponti­zával, akit a macedóniaiak sza­­badsághősként ünnepeltek. Amit hallott, nagy megbecsüléssel töltötte el Paniza irányában, később azonban nagy megdöb­benésére megtudta, hogy Panizát a há­ború alatt a Sztambot­inszki-kormány jogtalan meggazdagodás miatt perbe fogta . Paniza az eljárástól úgy szaba­dult meg, hogy a bolgár kormány szolgá­latába lépett. Ő, mint a macedón szabadságmozgalom híve, megvetette Panizának ezt a köpö­nyeg­ forgatását, de amikor Paniza 1923 júniusában, Sztambulinszki bukása után kénytelen­­volt Jugoszláviába menekülni, mégis győzött lelkében a részvét érzése. Nemsokára kiderült azonban, hogy a szerb biztonsági osztály főnökétől pénzt vett fel azoknak a szerb bandáknak jobb megszervezése céljából, amelyek a mace­dón szabadságmozgalom elfojtására ala­kultak. _ Ekkor, orthatatlan gyűlölet fogta el Pariza irányában, akiben most már a macedón szabadságmozgalom kimondott ellenségét látta. Meg akarta bosszulni ezt az árulást, de nem kínálkozott rá jó alkalom. Időközben súlyosan megbetege­dett és szülei Bécsbe küldték. Itt barát­nőjénél szállott meg és mind sűrűbben találkozott Pamirával, aki előtt gondo­san leplezte gondolatait. Végre elérkezett a kedvező alkalom. A gyilkosságot má­jus 8-án hajtotta végre a Burg-színház­ban, Ibsen Peer Gynt-jének előadása köz­ben. Két lövést tett Panizára és amikor látta, hogy talált, még ötször rásütötte a fegyvert. A mai tárgyaláson mindenekelőtt a vádlott kihallgatására került a sor, aki minden bánat nélkül vallotta be tettét. Kihallgatásának végeztével a védő tett előterjesztéseket, majd evvel a­ kérdéssel fordult a Carm­soiuhoz. Bosszúból vagy ■népe iránti részvétből követte el tettét. A­ vádlott habozás nélkül válaszolt: Részvéből, kötelességből és szeretetből a haza iránt. Holnap a meggyilkolt Paniza özvegyét, valamint Bogatinov sajtófőnö­köt hallgatják, ki, aki szintén a páholy­ban volt a merénylet alkalmával és meg is sebesült. Az ítéletet szombatra vár­ják. (T.) Emigráns internacionalé Párisban Prága, szeptember 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefon jelentése.) A prágai Tribuna írja: Érdekes megegyezés jött létre néhány radikális emigráns csoport között Páris­ban. A magyar emigránsok főtanyája eddig Bécsben volt. Amióta Vér Imrének sikerült kapcsolatot találnia Parisban az Emberi Jogok Ligájával és ilyen módon a liga magyar csoportját megszervezni, a bécsi emigránsok Párisba vonultak, és ma már ott élnek a radikális és szocia­lista emigráció vezetői. A magyar emigránsok letettek minden reményről, hogy Magyarországra vissza­­k­erüljenek és új irányú tevékenységbe kezdtek. Páris ma az olasz, spanyol és magyar emigráció menedéke. Ezeknek a csoportoknak vezérei most megállapodást kötöttek, hogy megalapítják az emigráns internacionalét. A megállapodásban kö­telezik­ magukat arra, hogy ha valamely emigráns csoport odahaza politikai ha­talomhoz jut, a másik két emigrációt be­fogadja. (1.) Felszínre f­ozták az elsü­lyedt amerik­ai búvárnaszád­ot Newyork, szeptember 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának kábeltávirata.) New­ Londonból érkezett jelentés szerint ma délelőtt kiemelték a múlt héten elsülyedt amerikai búvárna­­szád roncsait. Az F 21 felszínre hozata­lának tulajdonkén már hétfőn meg kellett volna történnie s az előkészületeket már meg is tették, az óceánon támadt hirtelen erős vihar azonb­an lehetetlenné tette a munka folytatását és az elsülyedt tenger­alattjáró kiemelésére kiküldött két von­­tatógőzös kénytelen volt visszatérni a ki­kötőbe. Az­­ is ül ved. tengeralattjáró tél­ies vér­es és a víz a réseken keresztül be­hatolt csaknem az egész hajótestbe. Ed­dig még nem sikerült megállapítani, van-e még élő ember a kiemelt tenger­alattjáróban. (T.)

Next