Nemzeti Ujság, 1926. május (8. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-05 / 100. szám
Szerda, 1926 május 5. NEMZETI ÚJSÁG A közigazgatási bíróság Wlassics-ünnepe Wlassics Gyula báró húsz éve elnöke a közigazgatási bíróságnak . Meleg ünneplésben részesítette a bíróság elnökét kitüntetése alkalmából (A "Nemzeti Újság tudósítójától.) A magyar közélet egyik legszorgalmasabb munkáját, a magyar tudománynak egyik legteranékenyebb művelőjét, Wlassics Gyula bárót ünnepelte ma a közigazgatási bíróság. Az ünneplés a bíróság elnökének szólott, aki húsz éve áll a közigazgatási bíróság élén és több mint ötven esztendeje munkálkodik a magyar közélet terén. Midőn a kormányzó a magyar érdemkereszt legmagasabb fokozatával, a nagykereszttel tüntette ki, csak kifejezést adott a nemzet hálájának és tiszteletének, amellyel a kiváló tudós, a kitűnő államférfi és a nagy bíró iránt viseltetik.A kitüntetés alkalmából a közigazgatási bíróság tagjai ma délben testületileg keresték fel Wlassics Gyula bárót, a bíróság elnökét és Benedek Sándor másodelnök, hosszabb beszédben méltatta a kitüntetett elnök közéleti pályáját és húsz évi elnöki működését. Beszédében, amelyet sokszor szakított meg a helyesléshangja és a szeretet szava, többek között ezeket mondotta: — Ma nincs tényleges magyar király és nincs meg a régi ezeresztendős Magyarország. Ilyen sötét korszak a magyar históriában nem volt soha. Sem a tatárjárás, sem a mohácsi vész után. A lezajlott világháború s az azt követő forradalmak alatt a legszentebb értékek mentek veszendőbe. Országunk fel lett darabolva s a magyar nép jórésze idegen uralom járma alá jutott. Pusztulás van mindenütt, a nemzeti vagyonban és a nemzeti erkölcsökben egyaránt. Hozzá a katasztrófák szivettépő fájdalmából fakadó ellentétek, melyek felbillentették a lelkek egyensúlyát. — Nemzeti szerencsétlenségünk eme legsötétebb korszakában domborodott ki legfényesebben Nagyméltóságod jogászi és államférfiui egyénisége. Ausztriával fennállott közjogi viszonyunkat s a trianoni uj nemzetközi jog kiáltó igazságtalanságait tárgyazó irodalmi dolgozatai, az európai közvélemény előtt is, a szellemi arisztokrácia méltó képviselőjévé avatták Nagy méltóságodat. A főrendiház elnöki székében tanúsított magatartása pedig a történeti alkotmány és a jogfolytonosság védelmének legragyogóbb példája lett. Ismertette a közigazgatási bíróságon Csütörtöki tárcáink Endrődi Béla: Aranytrombita. Kozmán József: Egyszerű történet. Az irodalom, mint magánügy Írta: Surányi Miklós Minden irodalomtörténetben megtaláljuk a következő fejezeteket: romantikus és naturalista irányzat, szimbolisták és dekadensek, udvari irodalom, X. Y. és köre, N. N. iskolája , Epigonok. Ezzel nem akarunk mást mondani, mint, hogy az irodalomtörténetírók bizonyos összefüggéseket keresnek az irodalmi élet jelenségeiben, amelyek szerint csoportokba, vagy másképen szólva, iskolákba lehet osztályozni az egyidőben vagy egymás mellett, vagy egy irányban működő egyéniségeket. És ez nem az irodalomtörténet önkényes és pedáns szisztematizáló természetéből fakad, mert a valóságban csakugyan csoportosan jelentkeznek bizonyos irodalmi irányzatok képviselői és minden kimagasló egyéniség köré koncentrikusan helyezkednek el a tudatos vagy öntudatlan, tehetséges vagy tehetségtelen tanítványok és követők. Sokszor megtörtént, hogy a tanítvány felülmúlja mesterét. Raphael a Perugino-iskola tanítványa volt és Cherbuliez egész elméletet épít arra, hogy a művész legtöbbször úgy tesz szert eredetiségre, hogy előbb sokáig más mestert utánoz. .Viszont vannak magányosan álló lángelmék, akik sohasem tudtak iskolát csinálni, mint Leonardo da Vinci. Van tehát kollektív irodalmi és művészeti élet és vannak nagy magánosok, akik akkor is egyedül és elszigetelten állanak, ha véletlenül húsz más hasonló nagysággal dolgoznak és élnek egyidőben és egyugyanazon helyen. Vannak iskolák, mint pl. Franciaországban a Palais Royal, Oroszországban a Mereskovszki körül csoportosuló szimbolisták, akik mintegy cédszerűleg valamiféle kollektív irodalmat termelnek, sőt vannak korok, amelyekben az irodalom annyira közügy, hogy abban a legkiválóbbak is valósággal korrespondenciát folytatnak egymással alkotásaikban. Goethe és Schiller évekig írták egymásnak a xéniákat, Turgenyev az egyik szemével mindig Dosztojevszkijre nézett, amikor itt és az Új föld című regénye t. k. válasz volt Dosztojevszkij könyvére, amelynek a címe az ördöngösek. Egészen bizonyos, hogy Turgenyev, Dosztojevszkij és Tolsztoj egymás nélkül egész másképen fejlődtek volna, vagy legalább is nem tudtak volna az általuk elért magaslatokra felemelkedni. A magyar irodalomnak nem egy korszaka van, amelyben az írók tulajdonképen inkább egymásnak írtak, mint az olvasóknak. A magyar irodalomban is vannak mesterek és tanítványok, de csak nagyon erőltetve és sok rabulisztikával lehetne kimutatni, hogy például Vörösmarty, Arany és Petőfi olyan közvetlen korrenpondenciában lettek volna egymással, mint pl. Turgenyev és Dosztojevszkij. A magyar irodalomban is vannak iskoláik, Petőfi lángelméje egy negyedszázadra nyomta rá a maga egyéni bélyegét és Jókai hatása Mikszáthon, Gárdonyin és Herczeg Ferencen keresztül még a mai napig is érezhető a magyar regényírás terén. Érdekes azonban, hogy az újabb magyar irodalomban — éppen a virágzás tetőpontján, éppen a millenáris évek előtt és alatt — hiába keressük Magyarországon a kollektív irodalmi élet jelenségeit. A magyar regényirodalom a múlt század kilencvenes éveiben fényes lendületet vett, ekkor indult el útjára Mikszáth, Herczeg, Gárdonyi, Tolnay, Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Ambrus s ezek egyike sem tudott ellenállni Jókai lenyűgöző s frappáns hatásának. Tárgyválasztás, témakör, módszer és írástechnika tekintetében ép úgy Jókai teremtményei ők, mint ahogy az egész orosz irodalom Gogoly Miklóst vallja az ősének. Ez a hatás azonban öntudatlan volt, az akkori magyar kulturális élet atmoszférájában lengett a Jókai-féle nacionalista romanticizmus, de az irodalomnak nem volt szigorúan megállapított programja, nem volt irodalompolitika, nem voltak irodalmi pártok és nem voltak éles irodalmi harcok, mint a jelen század elején Ady Endre fellépése óta. A kilencvenes évek elején Gyulai Pál volt a magyar irodalmi élet pápája, akiről szintén el lehetett mondani, hogy: Roma locuta, causa finita. Gyulai Pál a régi István főherceg szálloda egyik külön szobájában szokott vacsorázni, a társaságában rendesen ott ültek Beöthy Zsolt, Vadnay Károly, Szász Károly, Berczik Árpád, Herczeg Ferenc és Görgey Artur, a tábornok. Később a Bajzautcai Jókai-ház gyűjtötte össze a magyar kultúrálét előkelőségeit és az úgynevezett Feszty-szalonban gyakran regigeiig együtt maradt a társaság, amelynek törzstagjai voltak Jókain kívül Juszt Zsigmond, Gárdonyi Géza, Bársony István, Bródy Sándor és a politikusok közül Tisza Kálmán és Szilágyi Dezső — de, ahogy Herczeg Ferenc mondja —, ezeken az összejöveteleken sohasem voltak irodalmi viták, sőt az irodalomról egyáltalában alig esett szó. Pedig ezalatt az évek alatt született meg az új magyar regényirodalom, ekkor virágzott Kiss József lapja, A Hét, ekkor zajlott le az országban a Jókai-jubileum, ekkor készülődtek a milleniumra és ez volt Magyarország legragyogóbb kulturkorszaka. — Úgy kezeltük akkor az irodalmat — mondja Herczeg Ferenc —, mint kinekkinek legbensőbb magánügyét, amelyet szeméremmel és tartózkodással mertünk emlegetni. Az írók sokszor találkoztak egymással, talán jobban is szerették egymást, mint ahogy szeretik manapság, de érintkezésük alapja nem az irodalom volt, hanem az írók emberi és társadalmi egyéniségében rejlő sok közös vonás, gondolkozásukban, ízlésükben és szokásaikban lévő rokonság. Az irodalom, mint magánügy, — ez a jelenség azóta a magyar kuturélet terén csak a háború után ismétlődött meg. Közvetlen a háború előtt lett ismeretes ez a szó, hogy irodalompolitika és ez a szó vagy másfél évtizednyi ádáz harcot lobbantott lángra a magyar zsurnalisztikában. A harcok most már nagyjában elcsendesedtek, az irodalom ismét magánüggyé lett, sőt, sajnos, sokaknál nemcsak magánügy lelki értelemben, hanem magánüzlet és magánvállalkozás, amelynek egyetlen szempontja a befektetett tőke lehető legnagyobb kamatoztatása. tézményének megizmosodását az utolsó húsz esztendő alatt és rámutatott arra, hogy Wlassics Gyula báró lelkének kisugárzó ereje a legnehezebb időkben is megerősítette a bíróság tagjainak aggódó lelkét s az ő vezetése alatt mindig meg tudták őrizni a jog uralmába vetett bizalmukat. Utalt arra, hogy a testületi szellem kifejlesztésében az egyetértés és a lelkek harmóniájának létrehozatalában milyen nagy munkát végzett. Végül méltatta az elnök jogászi bírói és államférfiai érdemeit és üdvözölte a bíróság tagjai nevében. Wlassics Gyula báró, ki minden nagyobb keretű ünneplés elől elzárkózott, meleg közvetlenséggel köszönte meg bírótársainak üdvözletét és különösen kiemelte, hogy a közélet emberének nincs boldogítóbb érzése, mintha azt érezheti hogy munkatársaival nemcsak a hivatalos viszony szálai, de az igazi szeretet melege fűzi össze, így lehet áldásos munkát teljesíteni. Százmilliós felesleget mutat föl a főváros idei költségvetése Ötven százalékra szállítják le a községi pótadót (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A főváros tanácsa ma délelőtt kezdte meg a költségvetés tárgyalását, amelyet a legrövidebb időn belül kivon a pénzügyi bizottság, majd a közgyűlés elé vinni. Az idei költségvetés nemcsak hogy sokkalta kedvezőbb, mint a tavalyi, hanem olyan, amilyen a békeévekben is csak ritkán volt. Deficitmentes, sőt közel 100 millió felesleget tüntet fel és ez az egyenleg minden tekintetben alkalmas arra, hogy a főváros polgárságát teljes nyugalommal töltse el a város pénzügyi helyzetét és városgazdálkodását illetően. A főváros deficitjének eltüntetéséhez ugyan szükség volt arra, hogy az üzemek feleslegeiket ezentúl a központi pénztárba szállítsák be, mindenesetre azonban a főváros gazdálkodásának dicséretére válik az a körülmény, hogy az üzemeket sikerült annyira rendbehozni, hogy ma már olyan tekintélyes feleslegekkel rendelkeznek, amelyekkel a város adminisztrációs költségeinek egy részét fedezni lehet és el lehet kerülni az adók és egyéb közterhek emelését. Ez utóbbi tekintetben is kellemes meglepetéssel szolgál egyébként a költségvetési tervezet, amennyiben bejelenti, hogy a községi pótadót 60 százalékról 50 százalékra fogják leszállítani. A tanács pénzügyi ügyosztálya elkészítette a székesfőváros 1926. évi költségvetésének tervezetét. A tervezet szerint a rendes bevétel 1,713.139 milliárd, a rendkívüli bevétel 2096 milliárd, az összes bevétel tehát 1,715.235 milliárd. A rendes kiadások 1,695.389 milliárd, a rendkívüli kiadások 19.747 milliárd, az összes kiadás 1,715.136 milliárddal szerepelnek s ehhez képest a fölösleg 99 millió. A szükségletek az 1925. évi 1.570.441 milliárdnyi előirányzattal szemben 144.695 milliárd korona (9,2 százalékos) emelkedést mutatnak. Az emelkedést túlnyomórészben a külföldi kölcsönök terhei, az alkalmazottaknak a múlt héten elhatározott illetményrendezése és az okozza, hogy a tervezet már magában foglalja az újabban felveendő beruházó kölcsön I. félévi törlesztőrészletét és kamatját. A költségvetési tervezet csoportjai szerint az előirányzat a következő: Új közszolgáltatást a tervezet nem veszi a községi pótadó kulcsát 1926 január számításba, meglévő adót nem emel, 60t 11-étől 60 százalékról 50-re szállítja le. I. Ingatlan- és ingó-vagyon • , « ■ ■ II. Közélelmezés .. t ii III. Közegészségügy IV. Vallásügy •·•«•••••••• V. Közoktatás . ......................utat VI. Népjólét és szegénygondozás................ VII Közművelődés . . . . VIII. Városépítés és közüzemek . . . . . , VI. Különféle intézmények X. Általános igazgatás . . ................. XI. Hitelügy................................ XII. Községi közszolgáltatások.................... XIII. Önálló vagyonkezelésű intézmények , Bevétel Kiadás Fölösleg Hiány milliárdokban 38.852 16.112 22.740 — 79.966 48.112 3.854 — 72.634 153.380 — 80.746 0.010 21.794 — 21.784 34.326 386.063 — 351.737 26.381 69.557 — 43.176 0.670 17.127 — 16.457 124.571 331.428— 306.857 58.294 121.900 — 63.606 40.396 282.211 — 241.815 8.387 198.084 — 189.697 948.061 68.580 879.481 — 282.687 0.788 281.899 — Ou Bernstroff gróf német képviselő, Németország voltwashingtoni követe, jelenleg mint a németek delegátusa vesz részt a genfi leszerelési konferencián A nagyobb bevételi és kiadási tételek A bevételek nagyobb tételei milliárdokban: A tanács már a legközelebb foglalkozik a költségvetés-tervezettel, úgy, hogy az a hó közepe táján kerül a pénzügyi bizottság elé s a hó végefelé foglalkozik azzal a közgyűlés. 1. Általános kereseti adó * : 204.000 2. Községi adópótlék . . , , 171.670 3. Forgalmi adó részesedés . . 130.000 4. Községi fogyasztási adó . , 130.255 5. Elektromos művek . , , , 129.000 6. Vizművek..................... , a 112.672 7. Közlekedési adó , , , , , 72.000 8. Városi vám ......................... 69.000 9. Bpest Székesfőv. Közi. R.-t. 67.200 10. Gázműveik , , . 58.989 11. Vigalmi adó , a , , • ■ , 36.000 12. Házbérkrajcár 34.400 13. Iskolák , 34.325 14. Vásárcsarnokok , . . , , 33.086 15. Szemétfuvarozási illeték , , 27.907 16. Sertésiköztvágóhid , . . . , 25.262 17. Házinyomda 23.745 18. Temetők...................... . , 19.005 19. Marhaközvágóhid . . . , 17-316 A kiadások nagyobb tételei milliárdokban: 1. Iskolák 386.063 2. Általános igazgatás . . . 282.211 3. Hitelügy................. 198.083 4. Utak épitése és fentartása . 133.231 5. Vízművek. .............................. 85.590 6. Népjóléti és szegügyi célok , 69.557 7. Utcák tisztogatása . . . , 69.444 8. Csatornák építése s fentart. , 43.386 9. Tüzérség 34.144 10. Közvilágítás.................... ■ 32.823 11. Háziszemét kifuvarozása 27.893 12. Házinyomda ..«»••■ 20.047 13. Vásárcsarnokok » ■ ■ « • 16.070 14. Marhaközvágóhid , ■ ■ . 14.414 15. Sertésközvágóhid , . . . . 12.992 Szegénység — gazdagság Irta: Bisztray Gyula Péterke lassan, határozatlanul lépkedett a járda szélén. Fejében különös gondolatok motoszkáltak, lelkében homályos sejtelmek zsongtak — az iskoláról, ahová most megy először . . . — Az iskolában padok vannak . . . sok pad és sok gyermek ... és tanító úr, aki jól elnásságolja őket, ha nem tudják a leckét ... A leckét ugyanis meg kell tanulni . .. Ezen töprengett a gyermek, mert lecke, tudás, tanulás csupán szavak voltak előtte, különös értelmű, vagy inkább értelemnélküli szavak, nem vallotta be ugyan magának, másnak még kevésbé, mert afelől tisztában volt, hogy kérdezősködésére ez lenne a válasz: — Péterke, te még szamár vagy hozzá! Rábizta inkább bölcsen az időre s később valóban meg is tudta mindezt, egyebet is, sok mindent megtudott még, mert szorgalmas jó tanuló volt s csakhamar az osztály dísze lett . . . Most azonban maradjunk meg amellett, hogy Péterke először ment az iskolába. Az iskolában Péterkét az a meglepetés érte, hogy tanító helyett tanítónő lépett a terembe. A tanítónő összeállította a névsort, azután csendre intette a gyermekeket, mert valami nagyon fontosat akart mondani. Arról volt szó, hogy a szegénysorsú gyermekek tanszerszükségletét az állam fedezni fogja, azért hát álljanak fel a fiúk egyenként, ahogy ő felolvassa a nevüket s diktálják be, hogy szegények-e vagy gazdagok? Péterke nem sokat értett az egész bők Szegénység — gazdagság, ez a két szó súrolta talán leginkább a lelkét, de még a leghalványabb kép sem alakulhatott ki előtte a szavak nyomán, már szólították is, őt legelsőnek: Ambrus Péter! — Szegények vagytok-e vagy gazdagok? — kérdezte a tanítónő. —■ Gazdagok vagyunk, felelte Péterke és kihúzta magát a padban. A tanítónő a gyermekre nézett. A gyermeken semmi kifogásolni valót nem talált. Péterke rendes, tiszta, barnaarcú