Nemzeti Ujság, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

Vil­. évfolyam 172. s­zám Vasárnap Budapest, 1926 augussstus 1 MAI CIKKEINK: Hauszman­n Alajos meghalt A francia kamara általánosságban elfo­gadta a szanálási javaslatot Miért nem függesztik fel Ausztriában a katonai ellenőrzést? A belügyminiszter felszabadította a me­gyéket a bürokratikus gyámkodás alól Budapest tele van külföldi pénzügynö­kökkel Megérkezett Magyarországba az első vil­lamos harangozó Száz­­ magyar nemesi család egy gyö­nyörű magyar automobilt ajándéko­zott Ottó örökös királynak Respighi, a modern olasz zene mestere nyilatkozik a Nemzeti Újságnak Új utakon a magyar labdarúgó-sport Meghosszabbították Jugoszlávia számára a pécsi szénszállításokat AUTO — MOTOR — REPÜLÉS Bartók Tibor: Izgalmas motorkerékpár­­verseny a bécsi ügetőpályán Kiss Gyula ceglédi olvasónk nyerte meg harmadik motorpályázatát Surányi Miklós: Már mindenki ott van P. Ábrahám Ernő: Pozsonyi diéta Hadik János gróf: Magyarország gaz­dasági jövője IRODALOM, KÖNYV, TUDOMÁNY Kosztolányi Dezső: Legújabb regényem Berend Miklósné: A zöld kalap. Sacelláry Pál: Steier­ajos új könyve Georges Pourcel: A helyettes. A tudományos világ köréből A NEMZETI ÚJSÁG SZALONJA A szalon sarkában Endrődi Béla: Hogy adta férjhez Gida bácsi kilenc unokahugát? Madelaine: Elegancia. Szekeres József: Oh Jazz . . . Mrs. Satterhwakte: A tenniszsport jövője IPAR ÉS SZÖVETKEZET Elérkezett a mexikói vallásgyilkos törvények élet­belépte­tésének napja és a katolikus vi­lág látható fejének, a pápának a sza­vára széles e világon imára kulcsolódik minden katolikus kéz, hogy kegyelmet, segítséget kérjen az Egek Urától a mexi­kói katolikusoknak. Millió és millió ösz­­szetett kéz fordul szembe a mexikói kor­mány lövéssé emelt puskáival, az ima az istenkáromlással, a hit, a lihegő, vad gyűlölettel. Millió és millió ajakról száll az ima: múljék el a keserű pohár a mexikói katolikusoktól és világosítsa meg az Úr azoknak az elvadult ember­ek­nek az elméjét, akik ezt a szörnyűséget cselekedték. Ez a válasza az egyháznak arra a vad és vérlázító támadásra, amely Mexikóban érte, de ebben a vá­laszban több erő, hatalom és a győzelem­nek több záloga van, mint a világ min­den puskájának gyilkos méhében. Az a millió és millió imádkozó kéz nem bánt senkit, nem börtönöz be ártatlanokat, nem küld rohamra szuronyos katonákat, jámbor tömegek ellen és éppen ezért győzött mindig és győzni fog Mexikóban is. Mert a földi hatalmasságokon mindig diadalt arat az, akinek a hatalma nem e világból való. A csehek hazug ürügyekkel tömegesen kergetik el megint a felvidéki magyarokat, tesznek­­ tönkre exisztenciákat és száműzöttekké családokat. Harminc év óta ott lakó em­berekre kimondják, hogy nincs illetősé­gük és az elrabolt országrész magyar­sága, a legnagyobb bizonytalanságban várja, mikor kerül a többire a sor. A cél nyilvánvaló: meg akarják félemlíteni a magyarság vezetőit, hogy ne merjenek följajdulni és tiltakozni a cseh önkényes­kedés ellen. Régi és fájdalmasan gyako­rolt elve ez a cseh kormányzati politiká­nak, csak az a feltűnő, hogy éppen most, a magyar-cseh gazdasági tárgyalás ide­jén tombol ilyen veszettül. A csehek, akik­nek nagy szükségük van a magyar piacra, számtalanszor hangoztatták a békés at­moszféra megteremtésének szükségessé­gét, amely a gazdasági közeledés előfel­tétele. A gazdasági közeledés megkezdő­dött, a magyar kormány megbízottai Prágába utaztak. Az előfeltételét, a békés atmoszférát pedig most teremtik meg a csehek a kiüldözött magyarok jajszava és a magyar bíróság ellen szabadon agi­táló kommunisták gyalázkodása közben. Ha miamikor szobrot fognak állítani a politikát szemtelenségnek és per fin­ának, Prágáról mintázzák meg: — bizonyos. Vasárnap: a mexikói templomok elrablásának napja Szombaton egész Mexikóban kitört a polgárháború -----——■♦IIIIBI—­ A katonaságot utasították, hogy a Sei kisebb incidensnél fegyverét használja — Sorfőzzel kergeti ki a híveket a templomokból a katonaság - Asszonyokat gyilkolnak az oltár előtt ----- i ■llll■■IHHf-H^TT♦«gg——mm (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Há­ború dühöng Mexikóban, vad, elkesere­dett, egyenlőtlen harc a kormány és az ország katolikus lakossága között. Az egyik oldalon az erőszak, a jogbitorlás s a fegyveres hatalom, a másik oldalon a hit, a meggyőződés és az erkölcsi igazság. A harc kimenetele nem lehet kétséges, de a mexikói katolikusoknak közben annyi szenvedést kell elviselniük, lelkiismere­tük és vallásuk védelmében olyan hős­tetteket visznek végbe, hogy az egész vi­lág minden katolikusa csak a mártírokat megillető tisztelettel gondolhat rájuk. A rendőrség, amelyet a hívők ellen a kormány felvonultatott, már kevésnek bizonyult, most a katonaságot szabadítot­ták rá a hitükhöz hű tömegekre. Puská­val, ágyúval küzdenek a fegyvertelen ka­tolikusok ellen, akik nem akarnak mást, csak hitüket gyakorolni, vallásos meg­győződésüknek kifejezést adni. A mexi­kói botránytörvénynek holnap kellene életbe lépnie. Megtörténik-e, ez nm még kérdés, mert a vérszomjas üldözés olyan egységbe kovácsolta a katolikusokat, annyi erőt öntött beléjük, hogy öngyil­kosságot követ el a kormány, amely ezt a gyalázatot meg akarja valósítani. A legutóbbi táviratok az alábbiakban tüntetik fel a mexikói helyzet képét. Tegnap este minisztertanács volt, amely el­határozta, hogy az egész országban kihirdeti a hadiállapotot. Minden város zsúfolva van katonasággal és rendőrséggel. A távolabbi községekbe automobilokon küldtek csapato­kat. Az utcákon mindenütt állig fel­fegyver­zett őrjáratok cirkálnak. Ezekre az intézkedé­sekre azért volt szükség, hogy az esetleges tüntetéseket megakadályozzák. A fegyveres erő természetesen csak a katolikus tömegek ellen fordul és nem akadályozza meg, hogy ki­sebb szocialista csapatok végigjárják a váro­sokat és tüntessenek a kormány mellett. A kormány utasította a vasúti és közlekedési vállalatok alkalmazottait, hogy holnapra, szükség esetén, szüntesse meg a forgalmat, így akarja megakadályozni, hogy a katol­iku­­sok a fővárosiba juthassanak. Holnap kellene megtörténnie a templomok átvételének. A kormány rendeletet készül ki­adni, amely szerint nyomban lefoglalja azo­kat a templomokat, amelyeknek papjai nem engedelmeskednek a vallásgyilkos törvénynek és a lefoglalt templomokat középület céljaira akarja felhasználni. Minden katolikus megmozdulást nyomban kegyetlenül elfojtanak. A vallásszabadság nemzeti szövetségének vezetőit elfogták és ka­tonai fogházba vetették. A szövetség azonban nyom­ban új vezetőket választott, akik to­vább végzik életveszélyes feladatukat. A pa­pok és katolikus vezetők letartóztatása egyre fokozza a katolikus tömegek ellenállását. Gaz­dasági bojkottot hirdettek az állami monopó­liumok cikkei ellen és a bojkott máris erősen érezteti hatását. Mexikó egész kereskedelmi forgalma a bojkott következtében teljesen megbénult. A pénzintézetek rövid időre kény­telenek voltak pénztáraikat lezárni, mert a betéteket olyan tömegesen követelték vissza, hogy a bankok pénzkészlete elfogyott. Azok a gyárak és iparvállalatok, amelyek katolikusok kezén vannak, megszüntették az üzemet és el­bocsátották a munkásokat. A mexikói szocia­lista munkásszövetség most azzal fenyegetőd­­zik, hogy az üzemeket erőszakkal el fogja ra­bolni a tulajdonosokt­ól. A kormány erőszakossága nem ismer ha­tárt. Azokba a szövetséges államokba, ame­lyek a szégyentörvény életbeléptetését megta­gadták, Durangóba, Queretaróba és Znahilába fegyveres csapatokat küldött azzal az utasí­tással, hogy az ellenkező állami funkcionáriu­sokat tartóztassák le. Ez természetesen nem ment simán és sokhelyütt véres összeülő edzé­sekre került a sor, melyeknek sok sebesültje és halottja van. Az egyetlen katolikus lapot, az „El Pais“-t minden indokolás nélkül betil­tották és se szeri se száma azoknak a katoli­kus papoknak és világi vezetőknek, akik bör­tönben sínylődnek. Azokra a hírekre vonatkozóan, amelyek Amerika beavatkozásáról szóltak, a mexikói amerikai követ kijelentette, hogy hivatalosan semmi utasítást nem kapott és úgy tudják, hogy Coolidge elnöknek egyelőre nincs szán­dékában felfüggeszteni a fegyverkiviteli ti­lalmat, amely kimondja, hogy Mexikóban csak a kormány vásárolhat fegyvert. Minden jel arra vall, hogy a mexikói kor­mány végletekig akarja vinni a harcot és nem riad vissza a vallás és lelki­ismereti sza­badság véres lábba tiprásától, amellyel már az egész művelt világ gyalázatát magára vonta. Véres összeü­tközések a katolikusok és a katonaság között Mexikó, július 31. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának kábeltávirata.) Péntek este óta az egész országban mindenfelé erős rendőri és ka­tonai őrjáratok cirkálnak állandóan, hogy elejét vegyék a zavargásoknak. A városok utcáin katonasággal megrakott és gépfegyverrel felszerelt teherautók lát­hatók éjjel-nappal. A katonák és rend­őrök a legszigorúbb utasítást kapták, hogy a legcsekélyebb ellenálásnál minden tekintet nélkül használják fegyverüket. A vidék egyes városaiból rendkívül nyugtalanító hirek érkeznek. Az indiánok és mesztikcek, akik a legvallásosabb br­ut­el­ közé tartoznak és vadságukról isme­retesek, hir szerint, mindenütt a végsőjéig menő ellenállásra szervezkednek. A hely­zet ismerői kétségesnek tartják, hogy a kormánynak elegendő hatalmi eszköz ál­lana rendelkezésére, hogy szándékát ke­resztülvigye. Calles elnök egy munkás­párti ülésen kijelentette, hogy most kell eldőlnie, várjon a forradalom Mexikóban végleges győzelmet aratott-e vagy sem. Több helyen máris többé-kevésbbé sú­lyos összeütközések történtek a katonaság és a lakosság között. A hivatalnokokat, akik a templomokat a kormány rendelete értelmében át akarták venni, sok he­lyütt kövekkel és tégladarabokkal dobál­ták meg. Komoly kimenetelű zavargás színhelye volt a Mexikó City-beli Katha­­rina-templom előtti térség. A templom előtt nagy tömeg verődött össze, amely a­­ katonai őrjárat többszöri felszólítására se­m oszlott szét. A tüntetők magatartása Folytatása a második oldal Ii. és III. Hasábján Lapunk mai száma 4000 korona Ami fitalin marad - Feljegyzések Csernoch János herceg­prímás amerikai útjáról — lila: Téri Béla I. A Nemzeti Újság és a magyar sajtó távirati jelentések alapján beszámolt Csernoch János hercegprímás ameri­kai útjának eseményeiről. Ezekből is látható volt, hogy a magyar bíboros amerikai útja valóságos diadalút volt. A hercegprímás útjánnak nagy jelentő­ségére is jó érzékkel mutatott rá a magyar sajtó. Itthon is megérezték, hogy ez az út több volt, mint a chicagói eucharisztikus kongresszuson a ma­gyar nemzet és katolicizmus legmél­tóbb képviselete. De ezen képviselet­nek és az egész amerikai útnak törté­nelmi jelentőségét azok látták, tudták, érezték, kiknek megadatott részt venni a magyar bíboros amerikai útjában. A történelem folyamatát megtapasztalni, a történelem folyamának áradatában érezni magunkat, emberi élvezetnek is nagyszerű. Már­­ ez is kötelességévé teszi az írónak, hogy közölje másokkal tapasztalásait, megérzéseit. De jelen esetben többről van szó. A magyar bí­boros amerikai útja része marad min­denkorra a magyar történelemnek. Ezt vallották az amerikai magyarok, erről akarnak tanúságot tenni e feljegyzé­sek. Ezért is lépek vele a nyilvánosság elé, bár a krónikás tisztjét már betöl­tötte a Nemzeti Újság is és az esemé­nyek már jórészt ismeretesek. Vala­mennyit apró részleteiben ezúttal se fogom előadni, de meg akarom e fel­jegyzések útján érzékeltetni, átfogóan megismertetni a magyar közönséggel, hogy miért is volt és marad Csernoch János bíboros-hercegprímás amerikai útja történelem. Valljuk meg őszintén, hogy mikor amerikai magyar testvéreink a chica­gói kongresszus előtt annyira sürget­ték a magyar nemzet méltó és nagy­számú képviseletét a nemzetek nagy találkozóján, az Eucharisztikus Jézus mellett, nem fogtuk fel eléggé ezen k­ívó sürgetés lényegét és horderejét se. A magyar bíboros hercegprímás tapintó érzéke és éles ítélete finomabb szeizmográf volt. Nem hagyta magát lebeszélni, hogy magas kora miatt már ne vállalkozzék e nagy útra. () érezte, hogy neki, a magyar nemzet legfőbb egyházi méltóságának ott kell lenni, ahol a katolikus világ eddig nem ismert méretekben és pompával akarja hitét manifesztálni. Úgy indult tehát útjára, mint akit nagy hivatás szólít erre, mint akinek küldetése van erre — nem emberi szempontokból és­ megbízásból, de onnan, ahonnan az emberiség történetének sorsa intézhe­tik. S a hercegprímás amerikai útja ilyen missziós, nagy rendeltetést be­töltő út lett — a magyarság számára. Magyarország a magyar bíboros meg­jelenése által közelebb jutott nagy vi­lágokhoz, ismertté lett milliók előtt, kik eddig létezéséről se tudtak. Az Egyesült­ Államok felett elterülő mér­hetetlen égboltra a magyar bíboros amerikai útján ráírta Magyarország — Hungary — nevét épen úgy, amint Amerikában repülőgépről ráírják az égre hatalmas betűkkel egyes ünne­peltek, új találmányok, vagy reklámi­­rozott cikkek nevét. Ezúttal ezt a leghatalmasabb és feltűnőbb propagan­damunkát a sajtó végezte. A száz­millió példányokban megjelent ameri­kai sajtó heteken át hirdette a chica­gói kongresszussal kapcsolatban az ünnepségek fényét, nagyszerűségét és mindenekelőtt azoknak a bíborosoknak neveit, kik a kongresszusra országaik képviseletében eljöttek. Az amerikai nép és az Egyesült­ Államok maguk, mintha csak azt akarták volna meg­mutatni, hogy a szabadság országában az erkölcsi tekintélyeik nagyobb tiszte­letnek örvendenek, mint minden te­kintély, melyet emberek adnak és te­remtenek. A bíborosokat amúgy is az egyház fejedelmeinek tekintik. Szüle­tett trónörökösök, a pápai trón váro­mányosai, örökösei. De ünneplésük, fogadtatásuk, a velük szemben­­tanú­sított hódolat annyiban a fe­jedelm­ek­nek nyújtottaknál is nagyobb volt.

Next