Nemzeti Ujság, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
Vil. évfolyam 172. szám Vasárnap Budapest, 1926 augussstus 1 MAI CIKKEINK: Hauszmann Alajos meghalt A francia kamara általánosságban elfogadta a szanálási javaslatot Miért nem függesztik fel Ausztriában a katonai ellenőrzést? A belügyminiszter felszabadította a megyéket a bürokratikus gyámkodás alól Budapest tele van külföldi pénzügynökökkel Megérkezett Magyarországba az első villamos harangozó Száz magyar nemesi család egy gyönyörű magyar automobilt ajándékozott Ottó örökös királynak Respighi, a modern olasz zene mestere nyilatkozik a Nemzeti Újságnak Új utakon a magyar labdarúgó-sport Meghosszabbították Jugoszlávia számára a pécsi szénszállításokat AUTO — MOTOR — REPÜLÉS Bartók Tibor: Izgalmas motorkerékpárverseny a bécsi ügetőpályán Kiss Gyula ceglédi olvasónk nyerte meg harmadik motorpályázatát Surányi Miklós: Már mindenki ott van P. Ábrahám Ernő: Pozsonyi diéta Hadik János gróf: Magyarország gazdasági jövője IRODALOM, KÖNYV, TUDOMÁNY Kosztolányi Dezső: Legújabb regényem Berend Miklósné: A zöld kalap. Sacelláry Pál: Steierajos új könyve Georges Pourcel: A helyettes. A tudományos világ köréből A NEMZETI ÚJSÁG SZALONJA A szalon sarkában Endrődi Béla: Hogy adta férjhez Gida bácsi kilenc unokahugát? Madelaine: Elegancia. Szekeres József: Oh Jazz . . . Mrs. Satterhwakte: A tenniszsport jövője IPAR ÉS SZÖVETKEZET Elérkezett a mexikói vallásgyilkos törvények életbeléptetésének napja és a katolikus világ látható fejének, a pápának a szavára széles e világon imára kulcsolódik minden katolikus kéz, hogy kegyelmet, segítséget kérjen az Egek Urától a mexikói katolikusoknak. Millió és millió öszszetett kéz fordul szembe a mexikói kormány lövéssé emelt puskáival, az ima az istenkáromlással, a hit, a lihegő, vad gyűlölettel. Millió és millió ajakról száll az ima: múljék el a keserű pohár a mexikói katolikusoktól és világosítsa meg az Úr azoknak az elvadult embereknek az elméjét, akik ezt a szörnyűséget cselekedték. Ez a válasza az egyháznak arra a vad és vérlázító támadásra, amely Mexikóban érte, de ebben a válaszban több erő, hatalom és a győzelemnek több záloga van, mint a világ minden puskájának gyilkos méhében. Az a millió és millió imádkozó kéz nem bánt senkit, nem börtönöz be ártatlanokat, nem küld rohamra szuronyos katonákat, jámbor tömegek ellen és éppen ezért győzött mindig és győzni fog Mexikóban is. Mert a földi hatalmasságokon mindig diadalt arat az, akinek a hatalma nem e világból való. A csehek hazug ürügyekkel tömegesen kergetik el megint a felvidéki magyarokat, tesznek tönkre exisztenciákat és száműzöttekké családokat. Harminc év óta ott lakó emberekre kimondják, hogy nincs illetőségük és az elrabolt országrész magyarsága, a legnagyobb bizonytalanságban várja, mikor kerül a többire a sor. A cél nyilvánvaló: meg akarják félemlíteni a magyarság vezetőit, hogy ne merjenek följajdulni és tiltakozni a cseh önkényeskedés ellen. Régi és fájdalmasan gyakorolt elve ez a cseh kormányzati politikának, csak az a feltűnő, hogy éppen most, a magyar-cseh gazdasági tárgyalás idején tombol ilyen veszettül. A csehek, akiknek nagy szükségük van a magyar piacra, számtalanszor hangoztatták a békés atmoszféra megteremtésének szükségességét, amely a gazdasági közeledés előfeltétele. A gazdasági közeledés megkezdődött, a magyar kormány megbízottai Prágába utaztak. Az előfeltételét, a békés atmoszférát pedig most teremtik meg a csehek a kiüldözött magyarok jajszava és a magyar bíróság ellen szabadon agitáló kommunisták gyalázkodása közben. Ha miamikor szobrot fognak állítani a politikát szemtelenségnek és per finának, Prágáról mintázzák meg: — bizonyos. Vasárnap: a mexikói templomok elrablásának napja Szombaton egész Mexikóban kitört a polgárháború -----——■♦IIIIBI— A katonaságot utasították, hogy a Sei kisebb incidensnél fegyverét használja — Sorfőzzel kergeti ki a híveket a templomokból a katonaság - Asszonyokat gyilkolnak az oltár előtt ----- i ■llll■■IHHf-H^TT♦«gg——mm (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Háború dühöng Mexikóban, vad, elkeseredett, egyenlőtlen harc a kormány és az ország katolikus lakossága között. Az egyik oldalon az erőszak, a jogbitorlás s a fegyveres hatalom, a másik oldalon a hit, a meggyőződés és az erkölcsi igazság. A harc kimenetele nem lehet kétséges, de a mexikói katolikusoknak közben annyi szenvedést kell elviselniük, lelkiismeretük és vallásuk védelmében olyan hőstetteket visznek végbe, hogy az egész világ minden katolikusa csak a mártírokat megillető tisztelettel gondolhat rájuk. A rendőrség, amelyet a hívők ellen a kormány felvonultatott, már kevésnek bizonyult, most a katonaságot szabadították rá a hitükhöz hű tömegekre. Puskával, ágyúval küzdenek a fegyvertelen katolikusok ellen, akik nem akarnak mást, csak hitüket gyakorolni, vallásos meggyőződésüknek kifejezést adni. A mexikói botránytörvénynek holnap kellene életbe lépnie. Megtörténik-e, ez nm még kérdés, mert a vérszomjas üldözés olyan egységbe kovácsolta a katolikusokat, annyi erőt öntött beléjük, hogy öngyilkosságot követ el a kormány, amely ezt a gyalázatot meg akarja valósítani. A legutóbbi táviratok az alábbiakban tüntetik fel a mexikói helyzet képét. Tegnap este minisztertanács volt, amely elhatározta, hogy az egész országban kihirdeti a hadiállapotot. Minden város zsúfolva van katonasággal és rendőrséggel. A távolabbi községekbe automobilokon küldtek csapatokat. Az utcákon mindenütt állig felfegyverzett őrjáratok cirkálnak. Ezekre az intézkedésekre azért volt szükség, hogy az esetleges tüntetéseket megakadályozzák. A fegyveres erő természetesen csak a katolikus tömegek ellen fordul és nem akadályozza meg, hogy kisebb szocialista csapatok végigjárják a városokat és tüntessenek a kormány mellett. A kormány utasította a vasúti és közlekedési vállalatok alkalmazottait, hogy holnapra, szükség esetén, szüntesse meg a forgalmat, így akarja megakadályozni, hogy a katolikusok a fővárosiba juthassanak. Holnap kellene megtörténnie a templomok átvételének. A kormány rendeletet készül kiadni, amely szerint nyomban lefoglalja azokat a templomokat, amelyeknek papjai nem engedelmeskednek a vallásgyilkos törvénynek és a lefoglalt templomokat középület céljaira akarja felhasználni. Minden katolikus megmozdulást nyomban kegyetlenül elfojtanak. A vallásszabadság nemzeti szövetségének vezetőit elfogták és katonai fogházba vetették. A szövetség azonban nyomban új vezetőket választott, akik tovább végzik életveszélyes feladatukat. A papok és katolikus vezetők letartóztatása egyre fokozza a katolikus tömegek ellenállását. Gazdasági bojkottot hirdettek az állami monopóliumok cikkei ellen és a bojkott máris erősen érezteti hatását. Mexikó egész kereskedelmi forgalma a bojkott következtében teljesen megbénult. A pénzintézetek rövid időre kénytelenek voltak pénztáraikat lezárni, mert a betéteket olyan tömegesen követelték vissza, hogy a bankok pénzkészlete elfogyott. Azok a gyárak és iparvállalatok, amelyek katolikusok kezén vannak, megszüntették az üzemet és elbocsátották a munkásokat. A mexikói szocialista munkásszövetség most azzal fenyegetődzik, hogy az üzemeket erőszakkal el fogja rabolni a tulajdonosoktól. A kormány erőszakossága nem ismer határt. Azokba a szövetséges államokba, amelyek a szégyentörvény életbeléptetését megtagadták, Durangóba, Queretaróba és Znahilába fegyveres csapatokat küldött azzal az utasítással, hogy az ellenkező állami funkcionáriusokat tartóztassák le. Ez természetesen nem ment simán és sokhelyütt véres összeülő edzésekre került a sor, melyeknek sok sebesültje és halottja van. Az egyetlen katolikus lapot, az „El Pais“-t minden indokolás nélkül betiltották és se szeri se száma azoknak a katolikus papoknak és világi vezetőknek, akik börtönben sínylődnek. Azokra a hírekre vonatkozóan, amelyek Amerika beavatkozásáról szóltak, a mexikói amerikai követ kijelentette, hogy hivatalosan semmi utasítást nem kapott és úgy tudják, hogy Coolidge elnöknek egyelőre nincs szándékában felfüggeszteni a fegyverkiviteli tilalmat, amely kimondja, hogy Mexikóban csak a kormány vásárolhat fegyvert. Minden jel arra vall, hogy a mexikói kormány végletekig akarja vinni a harcot és nem riad vissza a vallás és lelkiismereti szabadság véres lábba tiprásától, amellyel már az egész művelt világ gyalázatát magára vonta. Véres összeütközések a katolikusok és a katonaság között Mexikó, július 31. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának kábeltávirata.) Péntek este óta az egész országban mindenfelé erős rendőri és katonai őrjáratok cirkálnak állandóan, hogy elejét vegyék a zavargásoknak. A városok utcáin katonasággal megrakott és gépfegyverrel felszerelt teherautók láthatók éjjel-nappal. A katonák és rendőrök a legszigorúbb utasítást kapták, hogy a legcsekélyebb ellenálásnál minden tekintet nélkül használják fegyverüket. A vidék egyes városaiból rendkívül nyugtalanító hirek érkeznek. Az indiánok és mesztikcek, akik a legvallásosabb brutel közé tartoznak és vadságukról ismeretesek, hir szerint, mindenütt a végsőjéig menő ellenállásra szervezkednek. A helyzet ismerői kétségesnek tartják, hogy a kormánynak elegendő hatalmi eszköz állana rendelkezésére, hogy szándékát keresztülvigye. Calles elnök egy munkáspárti ülésen kijelentette, hogy most kell eldőlnie, várjon a forradalom Mexikóban végleges győzelmet aratott-e vagy sem. Több helyen máris többé-kevésbbé súlyos összeütközések történtek a katonaság és a lakosság között. A hivatalnokokat, akik a templomokat a kormány rendelete értelmében át akarták venni, sok helyütt kövekkel és tégladarabokkal dobálták meg. Komoly kimenetelű zavargás színhelye volt a Mexikó City-beli Katharina-templom előtti térség. A templom előtt nagy tömeg verődött össze, amely a katonai őrjárat többszöri felszólítására sem oszlott szét. A tüntetők magatartása Folytatása a második oldal Ii. és III. Hasábján Lapunk mai száma 4000 korona Ami fitalin marad - Feljegyzések Csernoch János hercegprímás amerikai útjáról — lila: Téri Béla I. A Nemzeti Újság és a magyar sajtó távirati jelentések alapján beszámolt Csernoch János hercegprímás amerikai útjának eseményeiről. Ezekből is látható volt, hogy a magyar bíboros amerikai útja valóságos diadalút volt. A hercegprímás útjánnak nagy jelentőségére is jó érzékkel mutatott rá a magyar sajtó. Itthon is megérezték, hogy ez az út több volt, mint a chicagói eucharisztikus kongresszuson a magyar nemzet és katolicizmus legméltóbb képviselete. De ezen képviseletnek és az egész amerikai útnak történelmi jelentőségét azok látták, tudták, érezték, kiknek megadatott részt venni a magyar bíboros amerikai útjában. A történelem folyamatát megtapasztalni, a történelem folyamának áradatában érezni magunkat, emberi élvezetnek is nagyszerű. Már ez is kötelességévé teszi az írónak, hogy közölje másokkal tapasztalásait, megérzéseit. De jelen esetben többről van szó. A magyar bíboros amerikai útja része marad mindenkorra a magyar történelemnek. Ezt vallották az amerikai magyarok, erről akarnak tanúságot tenni e feljegyzések. Ezért is lépek vele a nyilvánosság elé, bár a krónikás tisztjét már betöltötte a Nemzeti Újság is és az események már jórészt ismeretesek. Valamennyit apró részleteiben ezúttal se fogom előadni, de meg akarom e feljegyzések útján érzékeltetni, átfogóan megismertetni a magyar közönséggel, hogy miért is volt és marad Csernoch János bíboros-hercegprímás amerikai útja történelem. Valljuk meg őszintén, hogy mikor amerikai magyar testvéreink a chicagói kongresszus előtt annyira sürgették a magyar nemzet méltó és nagyszámú képviseletét a nemzetek nagy találkozóján, az Eucharisztikus Jézus mellett, nem fogtuk fel eléggé ezen kívó sürgetés lényegét és horderejét se. A magyar bíboros hercegprímás tapintó érzéke és éles ítélete finomabb szeizmográf volt. Nem hagyta magát lebeszélni, hogy magas kora miatt már ne vállalkozzék e nagy útra. () érezte, hogy neki, a magyar nemzet legfőbb egyházi méltóságának ott kell lenni, ahol a katolikus világ eddig nem ismert méretekben és pompával akarja hitét manifesztálni. Úgy indult tehát útjára, mint akit nagy hivatás szólít erre, mint akinek küldetése van erre — nem emberi szempontokból és megbízásból, de onnan, ahonnan az emberiség történetének sorsa intézhetik. S a hercegprímás amerikai útja ilyen missziós, nagy rendeltetést betöltő út lett — a magyarság számára. Magyarország a magyar bíboros megjelenése által közelebb jutott nagy világokhoz, ismertté lett milliók előtt, kik eddig létezéséről se tudtak. Az Egyesült Államok felett elterülő mérhetetlen égboltra a magyar bíboros amerikai útján ráírta Magyarország — Hungary — nevét épen úgy, amint Amerikában repülőgépről ráírják az égre hatalmas betűkkel egyes ünnepeltek, új találmányok, vagy reklámirozott cikkek nevét. Ezúttal ezt a leghatalmasabb és feltűnőbb propagandamunkát a sajtó végezte. A százmillió példányokban megjelent amerikai sajtó heteken át hirdette a chicagói kongresszussal kapcsolatban az ünnepségek fényét, nagyszerűségét és mindenekelőtt azoknak a bíborosoknak neveit, kik a kongresszusra országaik képviseletében eljöttek. Az amerikai nép és az Egyesült Államok maguk, mintha csak azt akarták volna megmutatni, hogy a szabadság országában az erkölcsi tekintélyeik nagyobb tiszteletnek örvendenek, mint minden tekintély, melyet emberek adnak és teremtenek. A bíborosokat amúgy is az egyház fejedelmeinek tekintik. Született trónörökösök, a pápai trón várományosai, örökösei. De ünneplésük, fogadtatásuk, a velük szembentanúsított hódolat annyiban a fejedelmeknek nyújtottaknál is nagyobb volt.