Nemzeti Ujság, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-31 / 196. szám
0 pápai segélyeiből. Tömöri látva a helyzet tarthatatlanságát, ismételten lemond úgy a főkapitányságról, mint az érsekségről, s VII. Kelemen pápát is kérte, hogy eressze vissza szerzetesi cellájába. Mikor azonban megtudta, hogy Szulejmán hatalmas sereggel közeledik az ország határához, fölülkerekedett benne a hazafi és lesietett a végekre. Biztos szemmel, tisztén látta teljes reménytelenségét az ellenállásnak, melynek vezetésére elhivatott. . . . mint igazi férfi, emelt fővel ment szembe a sötét jövővel. A nagy magyaroknak ahhoz a típusához tartozik, akiknek, midőn a nemzettől a katasztrófát elhárítani, nem tudták — Vörösmarty szavaival élve —, volt bátorságuk a nagyszerű halálhoz. Sorsa Batthyányi Lajoséhoz és Tisza Istvánéhoz hasonlatos. Történelmünknek revideálni kell fölötte ítéletét, a magyar haza legnagyobb fiai közé tartozik. Szülejmán megérkezett Belgrádba, a török sereg átkelt a Száván és Pétervárad ellen fordult, mely Nándorfehérvár eleste után az ország fő védbástyája volt. Tömöri védte, de megtartani nem tudta. Csapataival átkelt tehát a Dunán, hogy a királyi sereghez csatlakozzék. — Az a generáció, mely Mátyás alatt, miikor Magyarország még nagybatolom volt, beletanult diplaimáciai és katona;* téren a nagy ügyekbe és a nagy méretekhez hozzá*17.0*011, lassan kint kihalt s a kisszerű viszonyok között felnőtt uj nemzedék a nagy föladatokra képtelennek bizonyult. Nem volt senki, a sí nagyobb hadsereg vezetéséhez értett volna. Ismét Tomorát belőtterősisakzatni, bár szabadfociztott megint, hiszen ő is csak a végbeni csatározásaik között nőtt fel, hol csupán pár ezer ember állott rendesen egymással szemiben. A Tomori-probléma — És most elérkeztem az események előadásában oda, midőn röviden foglalkozmom kell a Tomori-problémával. O 301 tudta, hotgy Magyarország teljes készü létne Vissgédán a török túlerőnek képtelen ellenállni, ezt ismételtemn jelentette Budára, a végén pedig azt is ajánlotta a királynak, hogy még adófizetés árán is sürgősen kössön békét a szultánnal. Pár napra rá, már mint fővezér az azonnali megütközést sürgői a segédcsapatok bevárása nélkül. A Tomori-probléma ismét megdöbbentően hasonlatos a Tisza-pro-lémához. Tisza is világosan látta a világháború kedvezőtlen kilátásait, határozottan ellenezte azt s mégis a végén kénytelen volt belemenni. Én a Tömöri* Phohéína magyarázatát abban látom, hogy a hadseregeknek az ellenség szemeláttára való visszavonuláshoz nagyobb katonai morál kell, mint az előrenyomuláshoz. Tudjuk, hogy a köznemességben az a hit terjedt el, hogy az urak el akarnak vonulni s őket cserben akarják hagyni. A magyar hadsereg nyen lelki hangulatban, ugy látszik, nem volt viszszavonulóképes állapotban. Tömöri előtt az az alternativa állhatott, hogy vagy megütközik, vagy megbomlik a Seregben az egyetértés s akkor kardcsapás nélkül felbomlik. A magyar becsület megóvása érdekében az elsőt választotta s bizakodott abban is, hogy ha egyszer megszólal a trombita, az ősi virtus csodákat fog művelni. — Elhatározták tehát a döntő ütközet elfogadását, melynek lefolyása szomorúan áemeltetés minden magyar ember előtt. A támadó fellépés lendületével igyekeztek pótolni a számibéli erők kiáltó aránytalanságát Hiszen mintegy 30.000 magyar állam 70.000 fő török rendes katonasággal és 1000-nél jóval több martalóccal szemben. A kezdet sikere után a török túlerő mindinkább érvényesült, de a veszteség nagysága mutatja, hogy atyáink hihetetlen hősiességgel küzdöttek. Ailg volt történeti nemzetség, melynek o® Tették volna halottai. Drágfy János országbíró kezében az ország zászlajával esek el. A főpapság szerepe — És itt meg kell dillni egy ténynél. A XVI. századbeli viszonyok megítélésénél a történetírók általánositanak s a mi főpapságunk szemére is ugyanazokat a hibákat lobbartjáka, melyek egy is nyugati nemzetek klérusában felmerültek. A mohácsi sikfon hősi halált halt a magyar egyház mindkét érseke: Szálkai László a prímás és Tömöri a kalocsai, továbbá Perényi Ferenc váradi és Palinay György boszniai püspökök. A haza hivő szavára bandériumaikkal hűségesen megjelentek a mohácsi sicon a magyar püspökök s csekély kivétellel az egész episcopatus hősi halált halt a bécsi dal mezején. Amely főpapságban ekkora erkölcsi erő élt, azt nem szabad más országaikból és más viszonyok közül kölcsönzött vádakkal illetni. 11. Lajos tragikus halála — H. Lajos a mohácsi vész idején rövid&$*re 20 éves volt. Minthogy a nemesség csak a király személyes vezetése alat volt hajlandó hadrakelni, kötelességét Zéetől vezetve ő is táborba szálló bér ha dvezéri tudása nem lehetett. Eredetileg Ráskai Gáspár, Török Bálint és Kállay János voltak személyes védelmével megbízva, de ezeket oldal támadás elhárítása végett elvezényelték. A király, úgy látszik, csak későn tudta magát a menekülésre rászánni. A magyar Acél István és a cseh Zedric Ulrik kísértek. Midőn Lőjesbelebukott a Cécile-plátiautba, Aczél segítségére sietett, de ő is belefullott a mocsárba. Zedric ellenben elvitte halálának hírét s utóbb visszatért ura holttestéért a csatamezőre, hogy elvigye Szétaafehérvárra. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1926 augusztus 31. A kettős királyválasztás A többi menekült közül Báthory István és az udvari párt Invei Pozsony felé tartottak, hogy Ferdinánd királyságának útját egyengessék; a nemzeti pártiak meg a Tisza vidékére siettek, hol előkészítették Szapolyai János trónját. Szulejmán rövid pusztítás után elhagyta az országot, a Vérgyárak kivételével, még őrséget sem hagyott hátra. Lett volna tehát alkalom és idő a magábaszállásra és erőgyűjtésre. De a rettenetes csapás nem térítette észre a dulakodó pártokat, hanem még nagyobb megpróbáltatásokba döntötték a szerencsétlen nemzetet. Megtörtént a kettős királyválasztás, egyik párt a németet, másik a törököt hívogatta segítségül s voltaképpen nem is annyiraMohács, mint inkább a Mohács utáni pártoskodás hozta meg a végleges török hódítást. Trianon — Trianon Mohácshoz fogható nemzeti szerencsétlenség, de ma még sem olyan sötét a láthatár. Akkor a szinmagyar terület került török iga alá s a magyar hatóságok és műveltség a nemzetiségeklaikta Felvidékre és Erdélybe vonult vissza. Ma megmaradt nekünk a tősgyökeres Dunántúl és a szinmagyar Alföld áldott földje. És a katasztrófák egész sora után is meg tudtuk tartani egységünket s hozzáláthattunk a rekonstrukcióhoz, mig a 160 évre nyúlt török uralom idején eleink erre alig gondolhattak. — De bennünk Trianoni magyarokban, kik annyi hősi halottat gyászolunk s kitk annyit szenvedtünk, megvan a lelki képesség arra, hogy utólag is átérezzük a mohácsi nemzedék egész fájdalmát. Az ott elesettek közül sokan részesek voltak a katasztrófa felidézésében, de vérükkel minden bűnt lemostak, mindent elpiáltak. S mi késői utódok szomorú büszkeséggel gondolunk ma a nagyszerű képre, amint az ország szine-virága, valamennyi talpig férfi, csudás bátorsággal rohan neki a túlerőnek, a szinte biztos halálnak. Legyen közöttünk áldott emlékezetük! Kossofm szászai Az ünnepély első része Klebelsberg Kunó gróf beszéde után a Himnusz eléneklésével ért véget A kormányzó a főhercegekkel és kíséretével visszakapta,tott a hajóállomásra és a Zsófia-gőzösre szállt, amely őket a Csele-patak melletti emlékműhöz vitte. Az ünneplő közönség nagy része szintén különhajókon közelítette meg az ünnepség színhelyét, legtöbben azonban már előzőleg gyalog és kocsin siettek az ünnepség színhelyére. A Zsófia-gőzös nem messze a Csele-patak torkolatától kötött ki az erre az alkalomra készített kikötőnél. A kormányzó és a főhercegek kocsira szálltak s a II. Lajos emlékoszlophoz hajtattak, ahol a Turáni Társaság rendezett, ünnepélyt. Az ünnepélyt József Ferenc főherceg az egyesület védnöke nyitotta meg ünnepi beszédével. — Az elmúlt évszázadoknak hatalmas emlékei — mondotta többek között. — elemi erővel törnek fel, mindannyiuntban a mai napon. Emlékezésünk láthatóra : viharfelhőkkel van tele, egyenetlenség, széthúzás vonul rajta végig s fájdalommal emlékeztetnek bennünket a megtörtént tragédiára. A szenvedések négyszáz éves átkát magunk kell, hogy megtörjük és a lelkekben meg kell keresnünk az egységes és uj irányt Évszázadok egészséges és rejtett erői vannak a magyar lélekben s a fejlődésnek természetes és egészséges irányát keresik. Érintse meg mindannyiunk lelkét a megdicsőült magyar király emlékezete, hogy uj életre keljünk. A lelkes éljenzéssel fogadott, beszéd után Pekár Gyula mondott ünnepi beszédet. — A nagy csata, amelyet a nemzeti visszavonás már Mohács előtt elveszített, hamias feldőlt. A Csele-patak szimbolikus mocsár, a magyar bűnök, a magyar visszavonás, az önző, torzsalkodó magyar pártoskodás fertője vagy te igazában. Gyászos Csele-patak, a te királyok országot vesztő ingoványod maradjon örök szimbóluma a mi nemzeti bűneink veszedelmének. Adja Isten, hogy a mai közéleti ingovány fenekedő mocsárdémonai ne ránthassák hanyatt vissza abba az iszaptemetőbe, amelybe a nemzet négyszáz évvel ezelőtt II. Lajossal odaveszett Pekár Gyula után Huszrév hét török kötet török nyelven mondott beszédet, amire az ünnepség véget is ért s következett az emlékmű megkoszorúzása. Száz és száz köszörút helyeztek el az emlékmű alapzatán. A kormányzó koszorúja Élkőnek a kormányzó helyezte el koszorúját a következő beszéd kíséretében. — A négyszáz, év előtti mohácsi tragédiát egyik nagy költőnk méltán nemzeti nagy létünk nagy temetőjének nevezte. A királlyág élén elveszett a magyarság ezme-java, mártírhalált halva akkor, amidőn a nyugati kultúra védelmében fegyvert ragadott nyugat felé törő fajrokonai ellen. Egyenetleneség, belviszályok és a fegyelem teljes hiánya semmisítették meg nemzetünk erejét, rabszolgasorsba juttatva a nemzedékek egész sorát. Hosszú, nehéz idők múltak el, amíg újra megindult a vérkeringés az ország megcsonkított, elernyedt testében és újra életre kelt a nemzet. Okulva a múltakon, a késői utódok mégis csak megérték azt, hogy még egy ily nagy bukás után is feltámadás követte a vigasztalan reménytelenséget. — Az egykori ellenségből jóbarát lett. A két ősi rokonfai közötti ellentétek elsimultak és helyükbe lépett a megértő barátság és a kölcsönös meleg rokonszenv. — Attól a jóbaráttól viszont, akivel oly soká fűzött össze minket a déli végeken a közös védekezés életbevágó érdeke, utóbb, sajnos, mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem, hogy itt is hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés. — Ma körünkben itt van a török nemzet képviselője is és együtt, érez velünk a visszaemlékezés nekünk Oly, szomorú perceiben. — Meghajtom fejemet a király és hős harcosai emléke előtt, és leteszem mélyen átérzett kegyeletem jeléül e koszorút. A kormányzó szavai végeztével az ünneplőközönség éljenzése közben elhelyezte koszorúját, átfolynék szalagján a következő felirat volt: „If. tejes király őfelsége és vitézei emlékének Magyarország kormányzója“. A kormányzó után József főherceg helyezte el koszorúját. — Mint a világháború egyik hadvezére — mondotta — elhoztam koszorúmat, hogy letegyem itt a 100 év óta itt nyugvó hős véreim sírjára. Mélyen meghatva teszem ezt, de egyszersmind azzal a bensőséges meggyőződéssel, hogy úgy mint Mohácsból volt, Trianonból is lesz feltámadás. Albrecht főherceg: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért“ Szávak kíséretében helyezte el koszorúját, majd József Ferenc főherceg „A hit fog bennünket nézetni s biztos, hogy feltámadunk" szavak kíséretében. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter után, ki a kormány koszorúját helyezte el, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke a nemzetgyűlés nevében, Bulcsú-Jánky Rocsárd lovassági tábornok a honvédség, Lukinich Imre dr., a M. Tudományos Akadémia és Nemzeti Múzeum, Domanovszky Sándor dr. egyetemi tanár a Magyar Történelmi Társulat, Petényi Zsigmond báró a Magyar Nemzeti Szövetség és a mohácsi csatában elesettek utódainak nevében helyezett el koszorút, majd az egyetemek, vármegyék, városok, az egyetemi ifjúság, a bajtársi szövetségek és a különböző társadalmi egyesületek helyezték el koszorújukat. Az ünnepély ezzel véget ért. A kormányzó este 9 órakor érkezett meg a Keleti pályaudvaron a fővárosba s aután Gödöllőre ment. Orsénigo, Césare nuncius autón utazott a fővárosba. Ünnepély a Bunda Este fél 9 órakor megtörtént a monitorok ünnepélye a Dunán, amely alkalommal 20 koszorút sülyesztettek el a Duna habjaiba, a mohácsi Csatában elesett magyarok emlékére. különvonat, amely Pécs, Dombóvár, Budapest felől hozta a közönséget. Percek alatt tízezer főre menő tömeg hullámzott a város utcáin. Ekkor már kordont von a Székesfehérvárról és Pécsről kivezényelt többszáz főnyi rendőrlegénység, Issekutz Aurél kerületi főkapitány, Török Lajos rendőrfőtanácsos, Türkő Gyula és Hoboda Aurél rendőrfelügyelők parancsnoksága alatt. A belügyminisztérium részéről a városban látjuk Diószegiy János és Vay Kázmér miniszteri tanácsosokat A diadalkapu előtt is fölállt a díszszázad, hosszú lombfüzér vonul végig egészen a diadalkapu bejáratáig, a tribünöket roskadásig ellepte a közönség. Az oltár előtt hosszú sorban helyet foglaltak a városi előkelőségeik. Nemsokára megérkezett a MFTK hatalmas gőzöse, a „Deák Ferenc“ és újabb ezer ember árasztotta el az utcákat és a térséget Nem sokkal utána az „Erzsébet királyné“, ezzel érkeznek a törvényhatóságok képviselői, Simon Elemér dr., Péchy László, Purgly Emil, Fáy István, Sopron, Szatmár, Csanád, Kecskemét főispánjai, azonkívül a Beszkár 859 leventéje Platthy György kormányfőtanácsos képviselő parancsnoksága alatt és Bence Ferénc parancsnoksága alatt a Turul ifjúsági egyesületeinek díszszázada. Pontosan fél 9 órakor megszólalnak az első ágyúlövések. — Jön a kormányzó! — morajok végig az óriási tömegen, a tribünökön mozgolódás támad. A diadalkapu előtt csoportosulnak a vendégváró előkelőségek, s köztük feltűnik Orsegino Cesare pápai nuncius alakja. Ott van Zichy Gyula gróf kalocsai érsek, Rott Nándor veszprémi, Virág Ferenc pécsi püspök, Horváth Győző kalocsai felszentelt püspök, Frey János dr. mohácsi apátplébános, Boád Gallért, párosrendi prior, Mosonyi Dénes dr. prelátuskanonok és számosan a környék papsága köréből. Ezalatt állandó ágyúzás közben kiköt a „Zsófia“. Horthy kormányzó száll ki elsőnek a hajóból. Utána Anna , főhercegasszony, József főherceg Albrecht és József Ferenc főhercegek, Algya-Papp Sándor altábornagy, a honvédelmi minisztérium képviselője, Orczy Elemér báró, Ilardy Kálmán szárnysegédek, Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, Scitovicky Béla házelnök, Jánky Kocsárd altábornagy, a honvédség főparancsnoka. Nuber rendkívüli követ, Károlyi József gróf, vitéz aszemlélés&lopom /Iss ünneplő Mohács Mohács, augusztus 30. (A Nemzeti Újság kiküldött tudósítójától.) Mohács illő módon készülődött a nagy napra. Szombaton délután egyetlen emberáradat volt a mohácsi városháza. Futárok jöttek-mentek, táviratok, telefonok jelentették az ország minden tájából érkező előkelőségeket. Hét órakor sűrű embersereg hullámzott a kis dunaparti városka utcáin. Mindenki a vasárnapi készülődések izgalma alatt állott. A házakra lombfüzéreket kötöttek, az erkélyeket drapériákkal vonták be. A Széchenyi-téren, a fogadalmi templom előtt épült a diadalkapu . . . 9 órakor hirtelen a hajóállomás és a vasút felé indul a tolongás: ekkor érkeztek a városok és vármegyék kiküldöttei. A zarándokok serege érkezett az ország minden részéből Mohácsra. Szép kivitelű köszörűk kerülnek elő: aranyos, piros-fehér-zöld szalagokkal Szebbnél-szebb felírással . . . Vasárnap reggel ünnepi díszben van a város. Reggel 7 órakor megérkezett a három IllMIETI IJglig iillió feMiÉÉD ! a magyar társadalom szine-javának részvételével heti képes EMlékletünkben jelenik meg. A fotókiállításban rászívs&sla SapmiHfen olvasója . A közismerten jónevű Mör&séf Sittexi Iroda ÁLDOK DEZSŐ belvárosi fényképészeti műterem (Budapest, IV., Kossuth Lajos- i utca 15. Telefon: J. 154—35.) MfflMlfénWMe I mindazokat, akik a NEMZETI I ÚJSÁG alábbi szelvényével nála I I jelentkeznek. Ezek közül a tel- I vételek közül a legszebbeket közli ! |a Nemzeti Ujság képes máméi- fáléklete, de minden felvétel cső- jj Sportosan kiállításra kerül a fényképező művész Kossuth Lajosutcai kirakatában is. Mindenki vágja ki az alanti szelvényt, töltse ki, és jelentkezzék vele a Kossuth Lajos utc. alatti műteremben. Felvételek naponta i-eegel 9-től este 7-ig Részélnek. -------------------------------------------------Szelvény, amely a Kamzeti Újság állandó fotókiállításában egy díjtalan felvételre jogosít Molnár István utóda fényképészeti műteremben .Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 15. lNCv tSkSkktkS««.»kkS»MakM»i f E Lakás 1 ■ ---mr--,rr V.Ttt.- »-M. —i Foglalkozás:..............................*................. Előfizetőit* vagy állandó olvasója lapunknak : ................................................ ..................................................................—