Nemzeti Ujság, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-31 / 196. szám

0 pápai segélyeiből. Tömöri látva a hely­zet tarthatatlanságát, ismételten lemond úgy a főkapitányságról, mint az érsek­ségről, s VII. Kelemen pápát is kérte, hogy eressze vissza szerzetesi cellájába. Mikor azonban megtudta, hogy Szulej­­mán hatalmas sereggel közeledik az or­szág határához, fölülkerekedett benne a hazafi és lesietett a végekre. Biztos szem­mel, tisztén látta teljes reménytelensé­gét az ellenállásnak, melynek vezetésére elhivatott. . . . mint igazi férfi, emelt fő­vel ment szembe a sötét jövővel. A nagy magyaroknak ahhoz a típusához tarto­zik, akiknek, midőn a nemzettől a ka­tasztrófát elhárítani, nem tudták — Vö­­rösmarty szavaival élve —, volt bátorsá­guk a nagyszerű halálhoz. Sorsa Batthyányi Lajoséhoz és Tisza Istváné­hoz hasonlatos. Tört­énelmünknek revi­deálni kell fölötte ítéletét, a magyar haza legnagyobb fiai közé tartozik.­­ Szül­ej­mán megérkezett Belgrádba, a török sereg átkel­t a Száván és Pétervá­­rad ellen fordult, mely Nándorfehérvár eleste után az ország fő védbástyája volt. Tömöri védte, de megtartani nem tudta. Csapataival átkelt tehát a Dunán, hogy a királyi sereghez csatlakozzék. — Az a generáció, mely Mátyás alatt, mi­ikor Magyarország még nagyba­tolom volt, beletanult diplaimáciai és katona;* téren a nagy ügyekbe és a nagy méretek­hez hozzá*17.0*011, lassan kint kihalt s a kisszerű viszonyok között felnőtt uj nem­zedék a nagy föladatokra képtelennek bizonyult. Nem volt senki, a sí nagyobb had­sereg vezetéséhez értett volna. Ismét Tomorát belőtt­erősisak­zatni, bár szabad­­fociztott megint, hiszen ő is csak­ a végbeni csatározásaik között nőtt fel, hol csupán pár ezer ember állott rendesen egymás­sal szemiben. A Tomori-probléma — És most elérkeztem az események elő­adásában oda, midőn röviden foglalk­oz­­mo­m kell a Tomori-problémával. O 301 tudta, hotgy Magyarország telj­es készü­ létne Vissgédán a török túlerőnek képtelen ellenállni, ezt ismételtemn jelentette Bu­dára, a végén pedig azt is ajánlotta a ki­rálynak, hogy még adófizetés árán is sür­gősen kössön békét a szultánnal. Pár napra rá, már mint fővezér az azonnali megütközést sürgői a segédcsapatok be­várása nélkül. A Tomori-pro­blém­a ismét megdöbbentően hasonlatos a Tisza-pro-­lémához. Tisza is világosan látta a vi­lágháború kedvezőtlen kilátásait, határo­zottan ellen­ezte azt s mégis a végén kénytelen volt belemenni. Én a Tömöri* Phohéína magyarázatát abban látom, hogy a hadseregeknek az ellenség szeme­­láttára való visszavonuláshoz nagyobb katonai mor­ál kell, mint az előrenyomu­láshoz. Tudjuk, hogy a köznemességben az a hit terjedt el, hogy az urak el akar­nak vonulni s őket cserben akarják hagyni. A ma­gyar­ hadsereg nyen lelki hangulatban, ugy látszik, nem volt visz­­szavonulóképes állapotban. Tömöri előtt az az a­lternativa állhatott, hogy vagy megütközik, vagy megbomlik a Seregben az egyetértés s akkor kardcsapás nélkül felbomlik. A magyar becsület megóvása érdekében az elsőt választotta s bizako­dott abba­n is, hogy ha egyszer megszólal a trombita, az ősi virtus csodákat fog művelni. —­ Elhatározták tehát a döntő ütközet el­­foga­dását, melynek lefolyása szomorúan áemeltetés minden magyar ember előtt. A­ támadó fellépés lendületével igyekeztek pótolni a számibéli erők kiáltó arányta­lanságát Hiszen mintegy 30.000 magyar állam 70.000 fő török rendes katonaság­gal és 100­0-nél jóval több martalóccal szemben. A kezdet sikere u­tán a török túlerő mindinkább érvényesült, de a veszteség nagysága mutatja, hog­y atyáink hihetetlen hősiességgel küzdöt­tek. Ailg volt történeti nemzetség, mely­nek o® Tették volna halottai. Drágfy Já­nos országbíró kezében az ország zászla­jával esek el. A főpapság szerepe — És itt meg kel­l dilln­i egy ténynél. A XVI. századbeli viszonyok megítélésénél a történetírók általánositanak s a mi fő­papságunk szemére is ugyanazokat a hi­bákat lobbartjáka, melyek egy is nyugati nemzetek klérusában felmerültek. A mo­hácsi sikfon hősi halált halt a magyar egyház mindkét érseke: Szálk­ai László a prímás és Tömöri a kalocsai, továbbá P­erényi Ferenc váradi és Palin­ay György boszniai püspökök. A haza hivő szavára bandériumaikkal hűségesen megjelentek a mohácsi si­con a magyar püspökök s csekély kivétellel az egész episcopatus hősi halált halt a bécsi dal mezején. Amely főpapságban ekkora er­kölcsi erő élt, azt nem szabad más orszá­gaikból és más viszonyok közül kölcsön­zött vádakkal illetni. 11. Lajos tragikus halála — H. Lajos a mohácsi vész idején rövid­­&$*re 20 éves volt. Minthogy a nemesség csak a király személyes vezetése alat volt hajlandó hadrakelni, kötelességét­ Zéetől vezetve ő is táborba szálló bér ha dvezéri tudása nem lehetett. Eredeti­leg Ráskai Gáspár, Török Bálint és Kál­lay János volt­ak személyes védelmével megbízva, de ezeket oldal támad­ás elhárí­tása végett elvezényelték. A király, úgy látszik, csak későn tudta magát a mene­külésre rászánni. A magyar Acél István és a cseh Zedric Ulrik kísértek. Midőn Lőjes­­belebukott a Cécile-plátiautba, Aczél segítségére sietett, de ő is belefullott a mocsárba. Zedric ellenben elvitte halálá­nak hírét s utóbb visszatért ura holt­testéért a csatamezőre, hogy elvigye Szé­­taafehérvárra. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1926 augusztus 31. A kettős királyválasztás A többi menekült közül Báthory Ist­ván és az udvari párt Invei Pozsony felé tartottak, hogy­ Ferdinánd királyságának útját egyengessék; a nemzeti pártiak meg a Tisza vidékére siettek, hol előkészí­tették Szapolyai János trónját. Szulej­­mán rövid pusztítás után elhagyta az or­szágot, a Vérgyárak kivételével, még őrsé­get sem hagyott hátra. Lett volna tehát alkalom és idő a magábaszállásra és erő­gyűjtésre. De a rettenetes csapás nem térítette észre a dulakodó pártokat, ha­nem még nagyobb megpróbáltatásokba döntötték a szerencsétlen nemzetet. Meg­történt a kettős királyválasztás, egyik párt a németet, másik a törököt hívo­gatta segítségül s voltaképpen nem is annyira­­Mohács,­ mint inkább a Mohács utáni pártoskodás hozta meg a végleges török hódítást. Trianon — Trianon Mohácshoz fogható nemzeti szerencsétlenség, de ma még sem olyan sötét a láthatár. Akkor a szinmagyar te­rület került török iga alá s a magyar ha­tóságok és műveltség a nemzetiségek­­laikta Felvidékre és Erdélybe vonult vissza. Ma megmaradt nekünk a tősgyö­keres Dunántúl és a szinmagyar Alföld áldott földje. És a katasztrófák egész sora után is meg tudtuk tartani egysé­günket s hozzáláthattunk a rekonstruk­cióhoz, mig a 160 évre nyúlt török ura­lom idején eleink erre alig gondolhattak. — De bennünk Trianoni magyarokban, kik annyi hősi halottat gyászolunk s kitk annyit szenvedtünk, megvan a lelki ké­pesség arra, hogy utólag is átérezzük­ a mohácsi nemzedék egész fájdalmát. Az ott elesettek közül sokan részesek voltak a katasztrófa felidézésében, de vérükkel minden bűnt lemostak, mindent elpiál­tak. S mi késői utódok szomorú büszke­séggel gondolunk ma a nagyszerű képre, amint az ország szine-virága, valamennyi talpig férfi, csudás bátorsággal rohan neki a túlerőnek, a szinte biztos halálnak. Legyen közöttünk áldott emlékezetük! K­ossofm­ szászai Az ünnepély első része Klebelsberg Kunó gróf beszéde után a Himnusz eléneklésével ért véget A kormányzó a főhercegekkel és kísére­tével visszakapta,tott a hajóállomásra és a Zsófia-gőzösre szállt, amely őket a Csele-patak melletti emlékműhöz vitte. Az ünneplő közön­ség nagy­ része szintén kü­lönhajókon közelítette meg az ünnepség színhelyét, legtöbben azonban már előzőleg gyalog és kocsin siettek az ün­nepség színhelyére. A Zsófia-gőzös nem messze a Csele-patak torkolatától kötött ki az erre az alkalomra ké­szített kikötőnél. A kormányzó és a főhercegek kocsira szálltak s a II. Lajos emlékoszlophoz hajtattak, ahol a Turáni Társaság rendezett, ünnepélyt. Az ünnepélyt József Ferenc főherceg az egyesület védnöke nyitotta meg ünnepi be­szédével. — Az elmúlt­ évszázadoknak hatalmas emlé­kei — mondotta többek között. — elemi erővel törnek­ fel, mindannyi­untban a mai napon. Emlékezésünk láthatóra : viharfelhőkkel van tele, egyenetlenség, széthúzás vonul rajta vé­gig s fájdalommal emlékeztetnek bennünket a megtörtént tragédiára. A szenvedések négyszáz éves átkát magunk kell, hogy megtörjük é­s a lelkekben meg kell keresnünk az egységes és uj irányt Évszázadok egészséges és rejtett erői vannak a magyar lélekben s a fejlődésnek természetes és egészséges irányát keresik. Érintse meg mindannyiunk lelkét a megdi­­csőült magyar király emlékezete, hogy uj életre keljünk. A lelkes éljenzéssel fogadott, beszéd után­ ­Pe­kár Gyula mondott ünnepi beszédet. — A nagy csata, amelyet a nemzeti vissza­vonás már Mohács előtt elveszített, hamias fel­dőlt. A Csele-patak szimbolikus mocsár, a ma­gyar bűnök, a magyar visszavonás, az önző, torzsalkodó magyar pártoskodás fertője vagy te igazában. Gyászos Csele-patak, a te király­ok országot vesztő ingoványod maradjon örök szimbóluma a mi nemzeti bűneink veszedel­mének. Adja Isten, hogy a mai közéleti ingo­­vány fenekedő mocsárdém­onai ne ránthassák hanyatt vissza abba az iszaptem­etőbe, amelybe a nemzet négyszáz évvel ezelőtt II. Lajossal odaveszett Pekár Gyula után Huszrév hét török kötet török nyelven mondott beszédet, amire az ün­nepség véget is ért s következett az emlékmű megkoszorúzása. Száz és száz köszörút helyez­tek el az emlékmű alapzatán. A kormányzó koszorúja Élkőnek a kormányzó helyezte el koszorúját a következő beszéd kíséretében. —­ A négyszáz, év előtti mohácsi tra­gédiát egyik nagy költőnk méltán nem­zeti nagy létünk nagy temetőjének ne­vezte. A királlyág élén elveszett a ma­­gyarság ezm­e-java, mártírhalált halva akkor, amidőn a nyugati kultúra vé­delmében fegyvert ragadott nyugat felé törő fajrokonai ellen. Egyenetlene­ség, belviszályok és a fegyelem teljes hiánya semmisítették m­eg nemzetünk erejét, rabszolgasorsba juttatva a­ nem­zedékek egész sorát.­­ Hosszú, nehéz idők múltak el, amíg újra megindult a vérkeringés az ország megcsonkított, elernyedt testé­ben és újra életre kelt a nemzet. Okulva a múltakon, a késői utódok mégis csak megérték azt, hogy még egy ily nagy bukás u­tán is feltámadás követte a vi­gasztalan reménytelenséget. — Az egykori ellenségből jóbarát lett. A két ősi rokonfai közötti ellen­tétek elsimultak és helyükbe lépett a megértő barátság és a kölcsönös meleg rokonszenv. — Attól a jóbaráttól viszont, akivel oly soká fűzött össze minket a déli vége­ken a közös védekezés életbevágó ér­deke, utóbb, sajnos, mélyreható ellen­tétek választottak el. Hiszem és remé­lem, hogy itt is hamarosan visszatér­het a régi barátság és megértés. — Ma körünkben itt van a török nemzet képviselője is és együtt, érez velünk a visszaemlé­kezés nekünk Oly, szomorú perceiben. — Meghajtom fejemet a király és hős harcosai emléke előtt, és leteszem mé­lyen átér­zett kegyeletem jeléül e ko­szorút. A kormányzó szavai végeztével az ünneplő­­közönség éljenzése közben elhelyezte koszorú­ját, átfolynék szalagján a következő f­elirat volt: „If. tejes király őfelsége és vitézei em­lékének Magyarország kormányzója“. A kormányzó után József főherceg helyezte el koszorúját. — Mint a világháború egyik hadvezére — mondotta — elhoztam koszorúmat, hogy le­tegyem itt a 100 év óta itt nyugvó hős véreim sírjára. Mélyen meghatva teszem ezt, de egy­szersmind azzal a bensőséges meggyőződéssel, hogy úgy mint Mohácsból volt, Trianonból is lesz feltámadás. Albrecht főherceg: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért“ Szávak kíséreté­ben helyezte el koszorúját, majd József Ferenc főherceg „A hit fog bennünket nézetni s biz­tos, hogy feltámadunk" szavak kíséretében. Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter után, ki a kormány koszorúját helyezte el, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke a nemzetgyűlés nevében, Bulcsú-Jánky Rocsárd lovassági tábornok a honvédség, Lu­­kinich Imre dr., a M. Tudományos Akadémia és Nemzeti Múzeum, Domano­vszky Sándor dr. egyetemi tanár a Magyar Történelmi Társu­lat, Petényi Zsigmond báró a Magyar Nemzeti Szövetség és a mohácsi csatában elesettek utódainak nevében helyezett el koszorút, majd az egyetemek, vármegyék, városok, az egyetemi ifjúság, a bajtársi szövetségek és a különböző társadalmi egyesületek helyezték el koszorújukat. Az ünnepély ezzel véget ért. A kormányzó este 9 órakor érkezett meg a Keleti pályaud­varon a fővárosba s aután Gödöllőre ment. Orsénigo, Césare nuncius autón utazott a fővárosba. Ünnepély a Bunda Este fél 9 órakor megtörtént a monitorok ünnepélye a Dunán, amely alkalommal 20 ko­szorút sülyesztettek el a Duna habjaiba, a mo­hácsi Csatában elesett magyarok emlékére. különvonat, amely Pécs, Dombóvár, Budapest felől hozta a közönséget. Percek alatt tízezer főre menő tömeg hullámzott a város utcáin. Ekkor már kordont von a Székesfehérvárról és Pécsről kivezényelt többszáz főnyi rendőr­­legénység, Issekutz Aurél kerületi főkapitány, Török Lajos rendőrfőtanácsos, Türkő Gyula és Hoboda Aurél rendőrfelügyelő­k parancsnok­sága alatt. A belügyminisztérium részéről a városban látjuk Diószegi­y János és Vay Káz­­mér miniszteri tanácsosokat A diadalkapu előtt is fölállt a díszszázad, hosszú lombfüzér vonul végig egészen a diadalk­apu bejáratáig, a tribünöket roskadásig ellepte a közönség. Az oltár előtt hosszú sorban helyet foglaltak a városi előkelőségeik. Nemsokára megérke­zett a MFTK hatalmas gőzöse, a „Deák Fe­renc“ és újabb ezer ember árasztotta el az utcákat és a térséget Nem sokkal utána az „Erzsébet királyné“, ezzel érkeznek a törvényhatóságok képviselői, Simon Elemér dr., Péchy László, Purgly Emil, Fáy István, Sopron, Szatmár, Csanád, Kecs­kemét főispánjai, azonkívül a Beszkár 859 le­ventéje Platthy György kormányfőtanácsos képviselő parancsnoksága alatt és Bence Fe­rénc parancsnoksága alatt a Turul ifjúsági egyesületeinek díszszázada. Pontosan fél 9 órakor megszólalnak az első ágyúlövések. — Jön a kormányzó! — morajok végig az óriási tömegen, a tribünökön mozgolódás tá­mad. A diadalkapu előtt csoportosulnak a ven­dégváró előkelőségek, s köztük feltűnik Orse­gino Cesare pápai nuncius alakja. Ott van Zichy Gyula gróf kalocsai érsek, Rott Nándor veszprémi, Virág Ferenc pécsi püspök, Hor­váth Győző kalocsai felszentelt püspök, Frey János dr. mohácsi apátplébános, Boád Gallért, párosrend­i prior, Mosonyi Dénes dr. prelátus­­kanonok és számosan a környék papsága köré­ből. Ezalatt állandó ágyúzás közben kiköt a „Zsófia“. Horthy kormányzó száll ki elsőnek a hajóból. Után­a Anna , főhercegasszony, József főher­ceg Albrecht és József Ferenc főhercegek, Algya-Papp Sándor altábornagy, a honvédelmi minisztérium képviselője, Orczy Elemér báró, Ilardy Kálmán szárnysegédek, Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, Scitovicky Béla házelnök, Jánky Kocsárd al­tábornagy, a honvédség főparancsnoka. Nuber rendkívüli követ, Károlyi József gróf, vitéz asz­emlélés&lopom /Iss ünneplő Mohács Mohács, augusztus 30. (A Nem­zeti Újság kiküldött tudósítójától.) Mohács illő módon készülődött a nagy napra. Szombaton délután egyetlen emberáradat volt a mohácsi városháza. Futárok jöttek-mentek, táviratok, telefonok jelentették az ország minden tájából érk­ező előkelőségeket. Hét órakor sűrű embersereg hullámzott a kis du­­naparti városka utcáin. Mindenki a vasárnapi készülődések izgalma alatt állott. A házakra lombfüzéreket kötöttek, az erkélyeket drapé­riákkal vonták be. A Széchenyi-téren, a foga­dalmi templom előtt épült a diadalkapu . . . 9 órakor hirtelen a hajóállomás és a vasút felé indul a tolongás: ekkor érkeztek a váro­sok és vármegyék kiküldöttei. A zarándokok serege érkezett az ország minden részéből Mohácsra. Szép kivitelű köszörűk kerülnek elő: aranyos, piros-fehér-zöld szalagokkal Szebbnél-szebb felírással . . . Vasárnap reggel ünnepi díszben van a vá­ros. Reggel 7 órakor megérkezett a három IllMIETI IJglig iillió feMiÉÉD ! a magyar társadalom szine-javának részvételével heti képes EMlékletü­nkben jelenik meg. A fotókiállításban rászívs&sla Sapmi­Hfen olvasója­­ . A közismerten jónevű Mör&séf Sittexi Iroda ÁLDOK DEZSŐ belvárosi fényképészeti műterem (Budapest, IV., Kossuth Lajos- i utca 15. Telefon: J. 154—35.) MfflMlfénWMe I mindazokat, akik a NEMZETI I ÚJSÁG alábbi szelvényével nála I I jelentkeznek. Ezek közül a tel-­­ I vételek közül a legszebbeket közli ! |a Nemzeti Ujság képes máméi- f­áléklete, de minden felvétel cső- jj Sportosan kiállításra kerül a fény­képező művész Kossuth Lajos­­utcai kirakatában is. Mindenki vágja ki az alanti szelvényt, töltse ki, és jelentkezzék vele a Kossuth Lajos u­tc. alatti műteremben. Felvételek naponta i-eegel 9-től este 7-ig Részélnek. -------------------------------------------------­Szelvény, amely a Kamzeti Újság állandó fotó­­kiállításában egy díjtalan felvételre jogosít Molnár István utóda fényképészeti műterem­ben .Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 15. lNCv tSkSkktkS««.»kkS»MakM»i f E Lakás 1 ■ ---mr--,rr V.T­­tt.- »-M. —i Foglalkozás:..............................*................. Előfizetőit* vagy állandó olvasója lapunk­nak : ................................................ ..................................................................—

Next