Nemzeti Ujság, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-23 / 215. szám

w»» ** fr* ^ y i/^ -yFö,A kfr^lóhivatal t Buda- fErffilK W BbIm ffljPjT hóra 501000. K, ne*e*t, V«, Hol»véd-a.lO. ■ HB ^ gyedévpfc 1 35.000 K. 121-41. Reklamációk fejletetések mill ittlétei a Telefon« 127-47. • ^^Wces díjszabás szerint* Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY politikai napilap ♦ Főmunkatársi TÚRI BÉLA Vil. évfolyam 215. ssdm -Csütörtök Budapest, 1926. szeptember 23 MAI CIKKEINK Csak a szociáldemokraták tartanak ki Bárczy mellett A numerus clausus születése a budapesti ügyvédi kamarában Teljes nyugalom az egyetemeken A Poincaré-kormány a német-francia megegyezés hívének vallja magát A román kormány kultúrpolitikája az angol és amerikai közvélemény előtt Bethlen hétfőn átveszi hivatala vezetését Radics nyilatkozata és az egységes párt A floridai tornádó pusztításai Valószínűségi kalkuláció a XVI. században Lingauer Albin a Professzionista Labdarúgó Szövetség elnöke A Hegedűs-turné bukása Nurmi mégsem versenyez Budapesten A párisi nemzetközi filmkongresszus A „Nagybácsi álma“ a Kamara Színházban A Kúria elrendelte Nádosy és Windischgraetz további fogvatartását Káposztásmegyeri lóversenyek Külön törvény készül a záloglevélkibocsátó intézetek biztosítéki alapjáról A kereskedők egy része ellenzi a kényszeregyezségi eljárás reformját Október elsején lép életbe a nemzetközi vaskartel Pusztítsuk a szántóföldeken a növények kártevőit Fáy Ilona: Partenope (novella). Endrődi Béla: Pesti lámpák Kertész Kálmán: Tájékvédelmi törvényt kérünk A nemzeti aspirációk s a nemzet életlehetőségei ellen irányult mindig a magyarországi szociáldemokrata párt politiisitája. A szociáldemokrácia mindig szembehelyezkedett a legelemibb nemzeti érdekekkel és dérré módon még a nemzet ellenségeivel is mindenkor szívesen kezet fogott, hogy a maga szűklátókörű politikájának érdekeit mozdítsa elő és vaksággal határos rövidlátása miatt sosem vette észre, hogy az ellenségeinkkel való cimborálással nem csak hogy a nemzet öszessége, tehát a munkásság érdekeinek is árt, hanem a saját politikai céljaihoz sem juthat közelebb, ellenben erősen támogatja a bennünket körülvevő ellenséges államoknak a magyar nemzet élete ellen irányuló törekvéseit. Az a memorandum, melyet a Pravo Lidu közöl, szintén nem szolgál más célt, csak azt, hogy a kevés, de éveken át kitartó és céltudatos munka árán mindjobban növekvő megbecsülést, mely az ország és a nemzet iránt mind sűrűbben és mind több helyen nyilvánul meg, ismét alámossa és alapjaiban ingassa meg. Ebben a memorandumban nemcsak hazudozás van, nemcsak rágalmak vannak, hanem van benne hazaárulás és nemzetgyalázás s a nemzet becsületének és jó hírnevének lábbal tiprása ennek a memorandumnak minden egyes sora, minden egyes szava. Emellett a memorandum mellett nem lehet szó nélkül elmenni és ügyészért kell kiáltaniok mindazoknak, akiknek megvan az a csöpp eszük, mely annak megértéséhez szükséges, hogy az az ember, vagy az a társaság, mely ezt a memorandumot fogalmazta, sokkal veszedelmesebb ellensége ennek az országnak és a nemzet minden egyes tagjának, mint bármelyik cseh légionárius, rác granicsár, vagy regátbeli oláh. Nem lehet tovább tűrni a szociáldemokratáidnak ezt a vérlázító nemzetgyalázását. Az ország józan közvéleménye követeli, hogy a bíróság és a rendőrhatóság a legrövidebb idő alatt nyomozza ki, hogy kinek az agyában fogamzott meg a hazaárulásnak ez a példátlanul vakmerő gondolata, ki fogalmazta meg ezt az országrontó cikket, kik fogadták el ezt, mint memorandumot és kik járultak hozzá ennek a memorandumnak külföldre juttatásához. Meg kell állapítani, vájjon tényleg a szociáldemokrata párt határozta-e el ezt a nemzetgyalázást vagy csak misztifikációról van-e szó. Meg kell állapítani, hogy a pártvezetőség, a parlamenti frakció, a városházi frakció, vagy a szakszervezetek tanácsa követte-e el ezt a bűncselekményt és kíméletlenül le kell sújtani irgalmatlanul össze kell zúzni azt az embert, vagy azt a társaságot, amely a nemzet életérdekei és az ország becsülete ellen ezt a gaztettet elkövette. Véget kell vetni egyszer s mindenkorra annak, hogy itt beteglelkű és foszlott idegzetű emberek abban leljék gyönyörüket, hogy nap-nap mellett bepiszkolják a nemzet becsületét és sárba rántsák az ország legszentebb érdekeit! Szombatra véget ér a Népszövetség közgyűlése A bizottságok utasítást kaptak munkájuk gyors befejezésére Genf, szeptember 22. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése). A Népszövetség teljes közgyűlése minden valószínűség szerint legkésőbben szombaton véget ér. Legalább is ez az elnökség eltökélt szándéka. A Népszövetség 6 bizottsága utasítást kapott, hogy munkálatait a legrövidebb időn belül fejezze be s az eszetes bizottságok ily körülmények között tegnap óta éjszaka is üléseznek. (T.) A szociáldemokraniapárt a Giisse így a lássó memorandummal fordult asz Internationalé&psz tenanciálja a bíróságot — Asszál vádolja a magyar Kormányt,hogy tervei a külföldi munkásságot is veszélyeztetik — Fantasztikus állítások a „nemesek'' önkénykedéséről Bevallja, hogy a szociáldemokratapárt gyengül és a külföldi pártok segítségét kéri Prága, szeptember 22. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése. A prágai Pravo Lidu „A magyarországi diktatúra ellen“ — „A magyar szociáldemokraták memoranduma“ címmel ma hoszszabb közleményt hoz, amelyről azt állítja, hogy , ez a magyarországi szociáldemokrata párt vezetőségének memoranduma az Amsterdamban székelő szociális munkás internacionale vezetőségéhez s ebben a magyarországi szociáldemokraták a következőképpen informálják a világ munkásságát a magyar munkások gazdasági és politikai helyzetéről. — A magyar munkásság nehéz harcot vív a reakcióval s a kormány és az államhatalom a legbrutálisabb eszközeivel nyomja el a munkásmozgalmakat. Az uralkodó osztály nemzetközi kölcsönnéliszzanáltja azt államgiaszdnságos, de ezt a dolgozó nép széles rétegeinek rovására hajtotta végre. A munkanélküliség egyre nő, ami a munkanélküli segély hiányában egyre rosszabb helyzetet teremt. 1919-ben 213.408 szakszervezeti tagja volt a szociáldemokrata pártnak, 1925-ben már csak 125.024. A szakszervezeti tagok csökkenése jelenti a szociáldemokrácia gyöngülését. A forradalom bukása után rosszabbodott a helyzet. A munkásságot megfosztották gyülekezési szabadságától. A reakció első ténye volt az általános titkos választójog eltörlése. A választójogot két évi egyhelyben lakáshoz kötötték. Titkos szavazással csak ötven városi kerületben választanak, 195 vidéki kerületben nyílt a szavazás. Ezzel a vidék szegény földmíveseit és munkásait kiszolgáltatták a nemesek kénye-kedvének. Választójoga Magyarországon csak a lakosság 28 százalékának van, Csehországban és Németországban 60 százaléknak. Az eredmény természetesen olyan, aminőt csak csinálhat magának a reakciós kormány. 245 képviselő közül csak 24 szociáldemokrata, akiket a városokban választotak titkos zavazással. A reakciós választójog kétmillió felnőtt férfit és nőt foszt meg választójogától és a választók háromnegyed részét attól a lehetőségtől, hogy szabadon választhasson. Megtiltja a törvény, hogy politikailag büntetetteket, emigránsokat és politikailag megbízhatatlanokat lehessen jelölni. A háború idejére bevezetett kivételes rendszabályokat még ma is érvényben tartják. Nincs sajtószabadság, nincs gyülekezési szabadság és nincs független bíróság. A politikai sajtópereket „szakbírák“ vezetik. A bíróságok csakis az uralmon lévő reakciós hatalom szolgálatában állanak. A Népszavát nem engedik meg szabadon kolportálni. Az ellenzéki lapok üldözése még rosszabb, mint volt a háború alatt. Új lapot nem lehet kiadni, politikailag megbízhatatlanok erre nem kapnak engedélyt. A szociáldemokrata sajtót elkobzásokkal és hallatlan üldözésekkel teszik tönkre. 1922-ben a Népszavának 20 sajtópere volt, 1924-ben betiltották a megjelenését. 1924-től 1926-ig 165 sajtópere volt. A Népszava szerkesztőségét összesen 11 évi és 2 hónapi börtönre ítélték, kiadóját összesen 125.500.000 korona, pénzbírságra. Mindezzel lehetetlenné akarják tenni a Népszava megjelenését. A legjobb elvtársaknak és munkásoknak több százai vannak elítélve a kivételes rendszabályok alapján 54 évre. Rengeteg szakszervezeti vezetőt és politikai tényezőt ítéltek el a gyülekezési és társadalmi rend védelméről szóló intézkedések alapján. Gyűléseket ok nélkül betiltottak. Konferenciákat ok nélkül feloszlattak. Az utóbbi időben nemcsak szakszervezetek létesítését, hanem munkás sportegyesületek, dalegyesületek, sőt sakk-egyesületek létesítését is betiltották azzal az indokolással, hogy feleslegesek az olyan egyletek. A legjobban az emigránsokon akarja megbosszulni magát a ma uralkodó reakció. Akiket az 1918. és 19. évi forradalmakért elítéltek, még ma is valamennyien börtönben sínylődnek. Amnesztiát csak azok kamuik, akik megöltek egy-egy forradalmárt. A börtönökben vértanúk ülnek. Az emingrások közül csak azok jöhetnek vissza, akik reverzálist imák alá, hogy politikailag ténykedni nem fognak. A reakció egyre erősebb és előkészíti a Habsburg-uralom visszatérését. Hogy ezt elérje, elnyomja a szociáldemokrata mozgalmat, mert abban látja magára nézve a legnagyobb veszedelmet. A szociáldemokrácia sikere ugyanis a demokrácia visszaállítását és a földreform végrehajtását jelenti. A demokráciában Folytatása a második oldalon Lapunk mai száma 2000 korona Neo-germanizmus Irta:Túri Béla \ Karlsbad, szeptember 20. " Uj idők, uj eszközök, és tegyük hozzá, uj lélek, így lehet jellemezni azt a forr zdulatot és helyzetet, mely Németországra nézve bekövetkezett a Nemzeteik Szövetségébe való belépése és Franciaországgal való barátságosra fordult viszonya folytán. Stresemannak genfi beszédéből szinte túl erősen kicsendült ez az uj hang és lé- . lek. És nagyon tévednének azok, akik azt hinnék, hogy Stresemann csak kényszerűségből és a genfi miliőben mondott olyan beszédet, melyből a németségnek egészen uj felfogása, a maga feladataiét illetőleg egészen uj hivatása hangzott ki. Stresemann beszéde őszinte volt és a lélekből jött. Abból a lélekből, melyet a németség uj lelkének nevezünk. Ha pedig röviden akarjuk jellemezni ezt az uj német hangulatot, irányzatot és egyheti politikát, a neo-szlávizmus mintájára neo-germánizmusnak nevezhetjük. A neo-szlávizmusnak a pánszlávizmus t-val szemben az volt az ismertető jele, az A A. volt a tartalma, hogy nem imperialista - szláv politikát hirdetett, hanem a szláv civil kulturális egységét és hatását a világra. A Stresemann által hirdetett új német felfogásból is hiányzik a germanizmusnak imperialista íze és célja. A Berlin—s Bagdad politikai jelszó helyett Stresemann a németség nevében lelki, szellemi befolyást hirdet, melyet minden nemzet és faj olyan mértékben gyakorolhat az emberiségre, amennyire saját szellemi és lelki tehetségeit a legjobban kifejleszti. Új gazdasági formák alakulásáról is beszél Stresemann és mindezen kijelentéseit a nemzetek kölcsönös bizalmában és megértésében való hite lengi át. Ez más hang, más lelki diszpozíció, mint amilyent a német császárság reprezentánsai hallattak és fejeztek ki. Kétségtelen — és az igazságos történetírást meg fogja állapítani —, hogy sokszor félremagyarázták a német nyilatkozatokat és közel sem volt azokban olyan politikai tendencia és veszedelem, mint fel szerették tüntetni. De azért még sem tagadható, hogy a német republikában sok új hajtása, árnyalata van a németség szellemének és hogy ám ezt Streseman és azok képviselik, kik Németország politikáját irányítják. Stresemann sikerei után pedig még biztosabb, hogy a mai kormányzat irányával elégedetlenek talajt fognak veszteni. Hiába írják a német nemzeti párt legintranzigensebb lapjai, hogy Stresemann azon végzetes „tévelynek áldozata és azon tévútra viszi Németországot, hogy a nemzetek kibékülése lehetséges“. A siker sok embert fog megingatni, a jobb állapotok megteremtése mind erősebben magával fogja ragadni azokatis, kik eddig más irányban keresték a németség jövőjét. Hiába való volna a tények, a jelenségek tagadása, ezek mind az új lélek kialakulására vallanak. Itt van maga a konzervatív pártnak tartott katolikus centrum. Teljesen Stresemann politikájának követője. Akik — köztük régebbi vagy az arisztokráciához számító politikusok — aggodalommal nézték a centrumnak háború utáni politikáját, ma jobbára vagy elhallgattak vagy csendesen eveznek az új vizeken. A legutolsó katolikus nagygyűlésen néhány hét előtt az elnök, Horion dr., a rajnai tartományfőnök olyan beszédet mondott a katolikusok tapsai között, melyek majdcsakhogynem a monarchikus gondolattal való végleges leszámolásra vallanak. Maga Marx, Stresemann partnere az új politika irányításában, mely mindennek mondható, csak a régi német császári politika foktatásának nem. Sőt Hindenburg, aki elsősorban a jobb pártok szavazatával lett elnök, alig jelent ma többet, mint azt az erkölcsi tőkét, melyet a német nemzet nem dobott el magától.