Nemzeti Ujság, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

Párn­ak­, 1926 oktober 1. NEMZETI ÚJSÁG Német vendégek tanulmányozzák Magyar­­ország tudományos viszonyait A kultuszminiszter vacsorája a vendégek tiszteletére (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ma déliben Budapestre érkezett Schreiber György prelá­­tus münsteri egyetemi tanár, német birodalmi gyűlési képviselő Meinertz münc­heni tanár, Wegmann német birodalmi képviselő és Hoeber Károly dr. a Kölnische Volkszeitung főszerkesztője társaságában. A vendégeik, akik a német centrumpárthoz tartoznak, Magyar­­ország tudományos viszonyait jöttek tanul­mányozni. Schreiber prelátus a Kaiser Wil­helm Gesellschaftnak fe szenátora és mint ilyen, a német kutatóintézetek fejlesztésében nagy érdemeket szerzett, a német birodalmi­­gyűlés pénzügyi bizottságának tagja és kul­turális ügyekben előadója és egyik fő előmoz­dítója a Notgemeinschaft des deutschen Wis­senschaft ügyeinek is. Egyébként a német politikai életnek egyik legbefolyásosabb tagja, akinek állásfoglalása a centrum magatartá­sára döntő súlyú szokott lenni. A vendégek meglátogatták a budapesti ke­­gyesta­nítórendi főgimnáziumot, továbbá a Szent Imre Kollégiumot és "meg fogják nézni az egyetemet s némely tudományos intézetün­ket, az Országos Levéltárat, stb. A német politikusok tiszteletére Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ma este a Nemzeti Casinóban szűkkörű vacso­rát adott, amelyen jelen voltak: Lewetzow né­met ügyvivő, Petri Pál, Gévay-Wolff Nándor, Breyer István államtitkárok, Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke, Ernszt Sándor, Al­­m­ássy László nemzetgyűlési képviselők, Mészá­ros János érseki helynök, Preisz Hugó, a Páz­mány Péter Tudományegyetem rektora, Szarvassy Imre, a Műegyetem rektora, Bara­­nyay Jusztin, Pataky Arnold, Mihályfi. Ákos, Szekfü Gyula egyetemi tanárok, Petrovácz Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója Zsembery István ny. főispán, Tóth László dr. főszerkesztő, végül Magyary Zoltán miniszteri tanácsos. A vacsora során Klebelsberg Kuno gróf mi­niszter felköszöntőjében kiemelte, hogy a nem­zetek közötti együttműködésben azoknál a szervezeti megoldásoknál, amelyekkel a háború után kísérleteztek, nagyobb jelentőségű az európai nemzetek vezető kultúrpolitikusainak személyes érintkezése. A hivatalos tényezők után, akikhez az utóbbi időben szerencsénk volt, most kiváló politikusok és publicisták látogatnak el hozzánk. A legmelegebben üdvö­zölte őket, kiemelve, hogy különösen jól esik nekünk magyaroknak, ha becsületes törekvé­seink iránti megértésre találunk épen a volt szövetséges részéről. Schreiber prelátus válaszában kifejezte örö­mét, hogy eljöhettek ezt az országot megismerni és meleg köszönetet mondott a fogadtatásért. — A miniszter — mint mondotta — nekik nem idegen, mély hatással volt rájuk, hogy az első idegen miniszter volt, aki Berlinbe ment és ott mert új eszméket kifejteni. Elő­adása, amely Németországban nyomtatásban is megjelent, a legmélyebb hatást keltette, ők is meg vannak győződve arról, hogy a kultúr­politikának nagy szüksége van a decentralizá­cióra és a vidékre. Másik gondolat, amely Németországban mély visszhangot keltett, az, hogy a nemzet mély erkölcsű­ fogalom. Buda­pest szépsége, technikai és művészeti alkotá­sainak nagyszerűsége a legmélyebb, hatással voltak rájuk és láttáik, hogy erős nemzettel állanak szemben, amelytől ők is tanulhatnak. A németek sohasem a tömegek szerint ítélték meg a népeket, hanem tisztában vannak a kis nemzetek nélkülözhetetlen szerepével az embe­riség kulturális fejlődésében. Gondol Svájcra, de Magyarországnak még nehezebb viszonyok között még nagyszerűbbek a teljesítményei. A berlini magyar intézet kiválóan alkalmas arra, hogy ennek a magyar léleknek az isme­retébe behatoljanak és azért tartja azt nagy­jelentőségű alkotásinak. Poharát a magyar nemzetre emelte. A német vendégek több napig maradnak Budapesten. Schreiber egyetemi tanár szomba­ton, október 2-án délután 5 órakor a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében „A német kutatóintézetek és a német kulturális fejlődés“ címűnél előadást fog tartani Szombati tárcáink­ Bisztray Gyula: Az óriás Ifj. Toldy László dr.: Nagyapámról Szent Ferenc és Szent Klára Irta: Lányi Viktor*­ Leone: Istentől megvilágosíttatván És megtisztulván minden földi sálaktól Ferenc atyánk útnak indult. Hogy hirdesse Krisztus igéit: Szent Ferenc és a Kar: Boldogok a lelki szegények. Mert övék a mennyek országa. Boldogok akik sírnak. Mert ők megvígasztaltatnak. Boldogok az alázatosak, Mert örökség gyanánt bírják a földet. Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák­­az igazságot,­­Mert ők megelégíttetnék. Boldogok az irgalmasok, Mert irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek. Mert meglátják az Istent. Boldogok a békességesek. Mert az Isten fiának mondatnák. Boldogok, akik szenvednek az igazságért. Mert elnyerik a mennyek országát. Leone: Sokan, kik halták szavát És látták dicső példáját Magukba száttván, ígyen szólnak vala: Kar: Testvérek, őt kövessük Krisztus szegény szolgáját. Szivünkbe befogadjuk Szentséges reguláját. *) Részlet Beretvás Hugó Assisi Szent Fe­renc c. oratóriumából, amelyet ma mutatnak be Salzburgban. Első maagyar előadása októ­ber 9-én lesz a m. kir. Operaház díszelő­adásán. Mennyei tisztasággal Magunkat ékesítsük. Isten minden parancsát Örömmel teljesítsük. Múló földi javakról Mondjunk le mindörökre; E három szent erénynek Legyünk mi tiszta tükre. Leone: És midőn számos tanítványai Seregiének körülötte, Ferenc elmérte velük Róma városába. Krisztus helytartójához S imigyen szála néki. Szent Ferenc: Áldj meg minket. Szent Atyám, Regulánkat hagyjad jóvá. Ajkunkon a tiszta hit Hadd válhasson szárnyas szóvá. Élhessünk szegénységben. Viselvén Krisztus keresztjét. Rendünk légyen Istermel Egyesítő szent szövetség. Leone: A Szentatya Krisztus nevében Megáldotta Ferencet És a többi atyafiukat, M­ond­vám n­ékik A Megváltó szavával. III. Ince pápa: Menjetek Izráel házának Eltévelyedett juhaihoz, Elmenvén pedig prédikáljatok: Elközelített a mennyek országa. Ne gyüjtsetek se aranyat, Se ezüstöt, se pénzt, Se útravaló tarisznyátok. Se két ruhátok ne legyen. Mert méltó a munkás Az ő táplálására. Leone: Midőn egy napon Ferenc Atyánk Együtt ült híveivel. Hogy szerény ebédjét fogyasztaná. Zörgettek a klastrom ajtaján S egy hajadon leányzó kérte Bébocsáttatását. A francia liberális burzsoáziától a radikális burzsoá­ állam teljes csődéig Georges Valois, a francia fascisták vezére az új filozófiáról, a pénz hierarchiájáról és a pénz emberek békéjéről . A burzsoázia radikalizmusa nem való az állam vezetésére Igazaknak bizontyuttak azok az erények, amelyeket több mint száz­an óta megtagadtak Paris, szeptember 27. (A Nemzeti Újság tudósítójától). „La Révolution Nationale” cím alatt könyv jelent meg a párisi Nouvelle Librairie Nationale kiadásában. Szerzője: Georges Valois, a francia fascisták egyik legelső vezére, aki az Action Francaise táborá­ból ment át, mert nem tartotta az Ac­­tion-t eléggé aktionnak. A könyv megállapításai, mély gyökerű és világos következtetései új, meglepően találó képét adják a népek tagozódásá­nak a letűnt századok alatt s a jelenben. Egyben osztályfeletti, szinte patriarkáli­­san nemzeti, de főképp nem a régi érte­lemben liberális és demokratikus, hanem csupán szilárd és igazságos jövő állam­­rendet vetít elénk, amelynek megkapó ideológiája eltörölhetetlen nyomot hagy a rokon- és ellenéb­e­sü lélekben egy,­alánk A könyv első része a burzsoá­ államból kiábrándult burzsoá kritikáját adja, a második rész, amelyről további cikkünk­ben lesz szó, az „új filozófián’’ felépült „fascizmus” jövő államáról szól. Az első rész gondolatmenetét, amely természete­sen erősen magán viseli a nacionalista francia frontharcos mentalitásának jelle­gét, itt adjuk: A marnei csata eldöntötte a francia­­elsőbbséget Az 1914. év augusztus 2-ával új kor­szakba lép Franciaország: ezen a napon megdőlt a háború előtti állam szociális, politikai és filozófiai rendszere, az a hit, hogy a haladás a parlamentek útján ki­küszöböli a háborút. Kiderült, hogy az erő és a nagyság a nemzet erkölcsi egy­ségének, fegyelmének és az egyetlen ,,fel­ső­bbség!’ (Chef) elvének eredménye és igazaknak bizonyultak azok az erények, amelyek értékét több mint száz év óta megtagadták. Franciaország számára azt a kérdést vetette fel a háború első napja s azt kel­lett eldönteni: egyénenként és összesen jobb munkás-e a francia a németnél, jobb-e a Sorbonne professzora, mint pl. a müncheni egyetemé. — Erre a maine-i csata, ez a modern catalaumumi ütközet adott választ s véglegesen eldöntötte a francia felsőbbséget. A hivatalos Franciaország szerint a francia katonák a Jogért, a Demokrá­ciáért, az Igazságért harcoltak. Valois amellett tesz hangos tanúságot, hogy a fronton erről szó sem volt s azok, akik­nek vérére ment a harc, egészen más­ként látták a háború céljait. Az új filozófia A frontharcosok megteremtették az uj filozófiát, amelynek lényege a következő: A háború korbács, amely arra a népre sújt legerősebben, amely fél tőle s főként — nem bízik önmagában. Kötözni való álmodozók az örökbéke hirdetői, mert há­ború valószínüleg mindaddig lesz, amíg a bor, a narancs és a gabona nem terem egyformán a Föld minden országában. Veszedelmes olyan országban lakni, amely természettől áldott, de ahol nem születik sok gyermek s olyan nép szom­szédjának lenni, ahol sok a gyermek és­­ kevés a kenyér; okos dolog tehát, ha Franciaország fegyverben marad s Né­metországot lőfegyverei. Ezzel az ideológiával a frontharcosok megnyerték a háborút; a politikusok dolga lett volna ugyanebben az értelem­ben nyerni és megszervezni a békét. Ám a régi pártok, amelyek már 1915-ben ön­magukra leltek, nem a harcosok, hanem a pénzemberek békéjét teremtették meg s már a békeszerződésben elsikkadt az egyik hadseregnek a másikon aratott győzelmi ténye. 1919 óta pedig tudatosan a győzelem eredményének megsemmisítésén dolgoz­nak a pénzemberek; a frontharcosok for­radalmi elan­ját parlamentizálják, aspi­rációikat kicsinyes materiális követelé­sekbe vészejtik, parlamenti képviseletü­ket a régi pártok kereteibe kényszerítik, vezéreikből nemzeti utazó-ügynököket, a dicsőség mezejéből temetőt csináltak. 1921 május 11-én aztán teljes győzelemre ju­tott az ellenforradalom a radikális párt uralomra kerülésével, de Herriot és Cail­­laux útját Millerand és Poincaré egyen­gették s ők felelősek elsősorban a győze­lem eredményeinek elsikkadásáért. A világ legpolgáribb állama Valois szerint mindennek sokkal mé­lyebben kell az okát keresni; a francia — liberális, demokrata és radik­ális — pol­gári államban. Franciaország a világ legpolgáribb, leg­­burzsoább állama; a mai francia bur­zsoázia évszázadok történeti fejlődésének eredménye s egyszersmind a világ leg­régibb burzsoáziája. Minden túlzás nél­kül mondható, hogy a mai francia ál­lam a burzsoá képére és hasonlatossá­gára épült. A­z emberi civilizáció szem­pontjából letagadhatatlan érdemei van­nak a burzsoáziának; a római szent bi­rodalom felbomlása után először a bur­zsoázia épített városokat, amelyekben őrizte és fejlesztette a civilizációt; sőt, amit ma már teljesen elfelejtett, védte is városát, tehát egyszersmind katona is volt. A burzsoá mindenekelőtt üzletember; értékelési princípiuma a vagyon, a minél nagyobb vagyon s ennek érdekében min­denről megfeledkezik, mindent hajlandó feláldozni. Éles fényt vet a burzsoá jel­lemvonásra napjainkban, hogy a bur­­zsoá államok egymást leteperve sietnek a szovjettel tárgyalni, mihelyst az üzleti Szent Klára: Ó, fogadj be engemet Áhítatod asztalához. Jámborságod kenyeréből Csak egy morzsát adj nekem És engedd, hogy ízlelhessem Hited tiszta italát. Hogy betöltse telkemet Üdvözítőnk szent malasztja. Ó, fogadj be engemet Áhitatod asztaláhozl Szent Ferenc: Ki vagy húgom, honnan jössz, mit id­e vánsz’! Szent Klára: Klára vagyok. Assisiben születtem. Atyám a nemes Favorino Scifi. És Ortolana Fiumi az anyám. Világi frigyre késztetnének ők. De eljöttem, mert lelkem Istené. Eljöttem, hogy téged kövesselek. Szent Ferenc: Mondd, hogy fogant meg elhatározásod? Szent Klára: Vir­ágvasárnap zúgtak a harangok, Püspök misézett az oltár előtt. Fehér ruhában, fehér koszorúsan Vonultak el Assisi lányai. Ott voltam én is, láttalak, Ferenc Fejed fölött dicsőség ragyogott. Szemed sugára rám derült szelídes­g én némán, elbűvölve néztelek. Szent Ferenc: Már emlékszem rád. Klára: — láttalak A nép közt és mert nem mentél el érte. Magam vittem el hozzád a pálmaágat. Szent Klára: Úgy volt, Atyám! S e pálmaág szívemben A szentség erdejévé lombosult S e lombok árnyában dicsőn aranylett Az üdvösség Ígéretes gyümölcse. Világ­hívságát immár elvetettem. Eldobtam mindent, itt vagyok szegényen, Kérlek, fogadj magad mellé. Atyámé Vezess a jóra és mutass utat A túlvilági boldogság honába. Szent Ferenc: Isten hozott, leányom. Vártalak. Ülj le közénk. Ím,­­itt a bor, kenyér, Helyed van e testvéri lakomán. Szerzetesek kara: Ó éltető kenyér, Ó üdvösség bora.­­Mely mindennel felér Mi bűbáj és csoda! Ó lelkek áldomása. Boldogság látomása. Ó, szentséges malaszt Üdíts fel, adj vigaszt! Szívünknek éjjelét Derítsd fel fénysugár. Az irgalom jelét Ó tárd élénkbe már. A bűnben tespedőknek. A kínban szenvedőknek küldj áldást, küldj vigaszt, Ó szentséges malaszt! Leone: S míg tartott az áldott ebéd, Künn összegyűlt a nép, Mert a klastrom tetejét S a környező kis erdőt Vakító fényben látta tündökölni. A nép: Lobog a tűz, ég a klastrom! Lobog a tűz, ég a templom! A fák sudaráról felcsap a láng. Segíts szent ég! Bent ég Ferenc atyánk/ Mentsük meg őt s az atyafiakat, Verjétek félre a harangokat. Hej, ide a vedreket, járjon a kút, Zúzzátok be a kaput! Egy hang: Ferenc atyám, tűz van, menekülj! Szent Ferenc: Testvéreim, ne féljetek. A tűzfény rólunk árad el, A szent isteni szeretet Csodája volt ez égi jel. E tisztes egyszerű ebéden Klárának nyújtok én kezet. Ki vélem Krisztus szent nevéb Nagy munkára szövetkezett. Miként én itt e férfinyájnak Vagyok vezérlő pásztora, Asszonynép közt a régumnak Ő lesz szelíd apostola. 3

Next