Nemzeti Ujság, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

■ NEMZETI ÚJSÁG ffl Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. # KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatár.: TÚRI BÉLA Vil­. évfolyam 249. szám Sszerda Budapest, 1926 november 3 MAI CIKKEINK: A demokratikus blokk két tanácsnokot akar kibuktatni Impozáns ünnepélyen hódolt a társada­lom Tisza István szellemének Mussolini újból megmenekült egy me­rénylettől Degré Miklós dr. átvette az Ítélőtábla vezetését A szociáldemokrata pártkongresszus szembefordult a rendőrséggel A Klotild-szeretetház jubileuma Százezrek zarándokoltak Halottak nap­ján a temetőbe Orkán, árvíz és hóviharok voltak Európa­szerte Vasárnap szentelték fel a Rákócziánum­ templomát Maurice Rostand új verses drámája Vezető sportegyesületeink impozáns sze­replése Kedvezően folynak a szőlősgazdák köl­­csönének tárgyalásai A szalámigyárak ismét a sertésárak le­szorításával kísérleteznek Rágalmazási per a Speyer-kölcsön körül Barthos Tivadar: Epistola lugubris Angyal Pál dr.: Hírneves jogászok kéz­­iratkiállítása Spectator: Halhatatlanok sír­ja Kádas Károly: Magyarország külkeres­kedelmi forgalma Negyedik merényletet követték el Mussolini ellen és az orgyilkos lövések, robbanó bombák füstjéből diadalmasan, erejében, hatal­mában és népszerűségében megizmosodva emelkedik ki az olasz diktátor karekte­­risztikus alakja. Az olasz nép hajlamos a miszticizmusra, fantáziája legendát gyúr a valóságból és csodának látja a vélet­lent. A legenda és a csoda hőse lesz Musso­lini, akiről visszapattan a golyó, bomba, méreg nem fogja, akiben hinni kell va­kon és fanatikus rajongással, mert kül­detése van és feladatát el kell végeznie. Ő nem fél, egyenesen megy a maga ut­ján, amelyen bomba a göröngy, puskacső az árok és tőr a kavics. Megy mint egy új élet új prófétája és feje körül már szinte vakít az utána sereglő nemzet bi­zalmának és túláradó szeretetének gló­riája. Olasz viszonylatban szinte gigászi méretűre növekedett, neve prograam, alakja: bálványkép, szava: parancs, tette: példa, ellensége: a nemzet gyilkosa, sért­hetetlensége: csoda. Nemzetközi viszony­latban ma egyik legsúlyosabb szavú európai államférfi, egy sajátságos állami berendezkedés merész elgondolója és vas­­kezű megvalósítója, az új kor egyik leg­érdekesebb egyénisége, aki már eddig is kivételes helyet szerzett magának a tör­ténelem lapjain. Ez a pozitívum, amit az eddigi Mussolinit vizsgáló közvélemény megállapíthat, a negatívum pedig talán még ennél is több és nemzetközi szem­pontból még jelentősebb. A szociálde­mokrácia és a radikalizmus teljes és tö­kéletes csődjét semmi nem demon­strálta pregnánsabban és messzebbre láthatóan, mint Mussolini diadala és azok a merényletek, amelyekkel ezt a férfit el akarják tenni az útból. Olaszország erős, hatalmas, dolgozik és mérföldes léptek­kel közeleg a boldogság felé, a dolgos, boldog országban pedig a szociáldemo­kráciának nincs mit keresnie. Csak ott élhet, ahol dologtalanság, elkeseredés, butaság van, mert gyökere a gyűlölet, kivirágzása pedig a halál. Mussolini lé­tében támadta meg, munkára fogta a do­­logtalant, az éhezőnek kenyeret adott és az osztályharc gyűlölete helyébe a nem­zeti öntudatot ébresztette föl a lelkében. És a szociáldemokrácia válaszai Merény­letek. Merényletek, amelyek csak hasz­nára váltak Mussolininek és a fascista rendszernek, de irtózatos rombolást vit­tek végbe a szociáldemokráciában és a radikalizmusban Merényletek nélkül mennyit kellett volna Mussolininak még dolgoznia, amíg ilyen hathatósan bebi­zonyíthatta volna, hogy a szociáldemo­krácia csak gyűlölni és gyilkolni tud és hogy minden tisztességes embernél csak megvetést és utálatot érdemel? Harc a lengyel trónért A monarchiaiak Pilsudskit kormányzónak akarják megválasztani Konfliktus a kormány és parlament között Varsó, november 2. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A parlament őszi ülésszaka csak holnap, szerdán nyílik meg, de máris kontrover­­zió merült fel a kormány és a képviselő­ház között, még­pedig egy ceremónia-kér­désben. Posudski tábornagy miniszterel­nök ugyanis közölte a képviselőház elnö­kével, hogy a kormány ragaszkodik ah­hoz, hogy a képviselők a köztársaság el­nök­ének a kéziratát állva hallgassák meg. Minthogy eddig ez nem volt szokásban, Rataj képviselőházi elnök tanácskozásra hívta össze a pártok vezéreit. Ellenzéki körökben rossz vért szül Pisudski lapjá­nak, a Glos Pravdi-nak a fenyegetése, úgy hogy a kormány és a szejm között ke­nyértörésre kerül a sor, ha Pilsudski ki­­vednsága nem teljesül. Sok szó esik a lengyel mágnások leg­utóbbi nieswiczi értekezletéről, amelynek jelentőségét a hivatalos hírszolgálat leki­csinyíteni igyekezett. Ezzel szemben be­avatott körök megerősítik, hogy az arisz­tokrácia és a nemesség a királyság ki­kiáltására készül. Saphieba volt külügyminiszter új mo­­narchista szervezetet alapított, amely máris élénk tevékenységet fejt ki. A Radziwill herceg kastélyában megtartott konferencián 400 monarchista mágnás és egy újságíró, a wilnai Slowo főszerkesz­tője, Mackiewicz vett részt, akinek a jelen­tése szerint a konferencián megállapodtak abban, hogy a köztársasági államformát okvet­enü­l monarchista államformának kell követnie. A jelen pillanat még nem alkalmas a királyválasztásra, főleg azért nem, mint­hogy egyenlőre még nincsen komoly je­löltje a lengyel trónnak. Külföldi semmi­esetre sem jöhet számításba, csak arról lehet szó, hogy valamelyik lengyel mág­nást választják meg királlyá. A konferencia döntő jelentősége abban áll, hogy a tanácskozásokon mindvégig jelen volt Pilsudski tábornagy is, aki mi­niszterelnök és hadügyminiszter egy­ sze­­mélyben s egyúttal a lengyel hadsereg főparancsnoka is. A lengyel katolikusok szócsöve, az Oberschlesische Kurier azon a véleményen van, hogy a monarchieták egyenlőre Pilsudskit akarják megválasz­tani Horthy kormányzó mintájára len­gyelországi kormányzójává. A lapnak ez a véleménye elsősorban azért tekint­hető mérvadónak, minthogy a lap képvi­seli hivatalosan a lengyel nemességet és a klérust. (T.) ........................ • ----------------------------------------­Welk® miniszter taeszámol a külügyi politika eredményeiről és terveiről a Le Tempsban A jugoszlávok hajlandók Magyarország tengni kijárójának kérdését jugoszláv termeten keresztül rendezni — Milyen gazdasági szerződéseket kötöttünk eddigi Páris, november 2. A Le Temps budapesti tudósítója be­szélgetést folytatott Walkó Lajos kül­ügyminiszterrel, aki nyilatkozatában a következőket mondotta: — Idáig két tárca ügyeit intéztem, amennyiben kereskedelemügyi miniszter­ségemen kívül másfél évig a külügymi­nisztérium vezetésével is meg voltam bízva. Kettős tisztemmel járó feladatom igen kellemes volt, mert hiszen a két tárca szoros érintkezésben állt egymással. Ez az érintkezés különösen a gazdasági tárgyalások terén nyilvánult meg, amely egyformán érdekli mindkét minisztériu­mot. — Külpolitikánk első feladata az volt, hogy rendezzük viszonyunkat — minde­nekelőtt gazdasági viszonyunkat — a kü­lönböző államokkal. Az utóbbi évek fo­lyamán tényleg sikerült e feladatnak igen nagy részét megoldanunk. — Időrendben és sorrendben Magyar­­ország a legutóbbi három évben a követ­kező államokkal kötött kereskedelmi szer­ződést: Észtország, Lettország, Olaszor­szág, Spanyolország, Görögország, Len­gyelország, Norvégia, Hollandia, Finnor­szág, Franciaország, az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Ju­goszlávia. E szerződések közül az Olasz­országgal, Spanyolországgal, Görögor­szággal, Lengyelországgal, Franciaor­szággal és Ausztriával kötött szerződé­sek tarifális szerződések, közü­lök egyik­másik igen széleskörű tarifális engedmé­nyeket tartalmaz. Ezek a szerződések igen hatályosan mozdították elő, hogy Magyarország kereskedelme a harmadik államokkal való viszonylatban is kifej­lődjék. Egyébként ideiglenesen rendeztük kereskedelmi viszonyunkat jegyzék­váltás útján — még­pedig a legtöbb kedvezmény biztosítása mellett — Romániával, Bulgá­riával, Belgiummal, Törökországgal és legutóbb Cseh­országgal. Kereskedelmi vi­szonyunkat már megelőzően rendeztük Németországgal, Svájccal, Svédország­gal és Dániával, az utóbbi három állam­mal ez a rendezés olyképpen történt, hogy­­ meghosszabbítottuk az egykori osztrák-­ magyar monarchiával kötött kereske­delmi szerződések érvényét. Európa álla­mai közül csupán Oroszország, Litvánia, Albánia és Portugália azok az államok, amelyekkel kereskedelmi viszonyunkat még nem rendeztük. Ami az utóbbit illeti, már megindultak a tárgyalások abból a célból, hogy kereskedelmi egyezményt kössünk.­­ A gazdasági egyezmények sorában megemlítést érdemelnek még azok az elő­zetes egyezmények, amelyeket Ausztriá­val és Jugoszláviával kötöttünk, továbbá azok a vasútügyi egyezmények, amelye­ket e két állammal, úgyszintén Csehor­szággal, Jugoszláviával, nemkülönben Németországgal és Olaszországgal kötöt­tünk.­­ A gazdasági kérdéseken kívül a bé­keszerződésből származó pénzügyi és jogi kérdések szintén megoldást kívánnak. Ezt a munkát is már megkezdtük és részben be is fejeztük egyes államokkal szemben. — Legutóbb Belgiummal kötöttünk egyezményt — hasonlót a Franciaország­gal és Nagybritanniával megelőzően léte­sített egyezményekhez —, amelyben sza­bályoztuk a clearing-eljárás alá vetett háború előtti adósságokat, valamint a Bel­giumban elhelyezett magyar államadós­ság hátralékait.­­ Ami a közel­jövő terveit illeti, remé­lem, hogy hamarosan megkezdhetjük a tárgyalásokat Jugoszláviával. E tárgya­lások anyagát a két állam közt még függő kérdések fogják alkotni, azok a kérdések, amelyekre vonatkozóan a Nép­szövetség legutóbbi közgyűlése alkalmá­val Genfben szerencsém volt Nincsics ju­goszláv külügyminiszter úrral megbe­szélést folytatni. A megbeszélés alkalmá­val megvitattuk mindazokat a kérdéseket és elvben megegyeztünk abban is, hogy döntőbírósági szerződést kötünk.­­ Ha megemlítem még, hogy jugoszláv politikai körök hajlandók Magyarország tevarzi kijárójának kérdését jugoszláv területen keresztül rendezni, akkor öröm­mel állapíthatom meg, hogy Magyaror­szág és Jugoszlávia viszonya kedvezően fejlődik. Nem kétlem, hogy összekötteté­sünk, amely most a szélesebb­ körre való (Folytatása a második­ oldalon) Lapunk mai száma 2000 korona Had­rar külpolitika írta: Semssich József íróf "A volt magyar külügyminiszternek ezt az érdekes cikkét készséggel közöljük, bár annak főbb pontjaival nem értünk egyet. Közérdeknek tartjuk azonban, hogy a diplomácia nagy külpolitikai kérdéseit a közvélemény nyilvánossága előtt is meg­tárgyalják. Egy kormánypárti lapban olvastam a minap, hogy a rekonstruált Bethlen-kor­­mánynak egyik sürgős teendője lesz a követendő külpolitikai orientáció meg­állapítása. Feltéve, hogy az említett kor­mánylap helyesen volt informálva, ön­magától felvetődik a kérdés, hogy vájjon eddig volt-e egyáltalában külügyi orien­tációnk, ha nem volt, miért nem volt s­o­ha lesz ezután, az milyen legyen, illető­ . / J leg minő politikai orientációt leszünk ! rk. képesek nemcsak elméletileg, de prakticet i­t is keresztülvinni. I J A kérdések első csoportjára nem nehéz a felelet. Eddig magyar külpolitikát nem űztünk, külpolitikai orientációnk nem volt, nem volt pedig azért, mert nem lehetett. Oly gyengéik, oly kicsinyek, oly szegényeik voltunk és vagyunk, fájdalom, még mindig úgy politikailag mint gazda­ságilag, hogy barátságunk senki számára sem képvisel nagyobb értéket, egy­old­alú­­lag barátkozni pedig nem lehet, ahhoz tudvalevőleg kettő kell. Még leginkább lehetett volna mindjárt a kommün letö­rése után valami külügyi orientációt nyélbe ütni, de az akkor hazánkban divó, egyébként nagyon érthető és természetes irredenta mozgalom, a hivatalos és nem hivatalos integritási láz megakadályo­zott minden ilynemű törekvést. Emlék­szem, mintha tegnap történt volna, egy, a külügyminiszterségem alatt, szomszé­daink egyikétől kiinduló barátságos ajánlatra, melyet majdnem ugyanabban az órában s anélkül, hogy módomban lett volna megakadályozni, úgyszólván em­brionális állapotában megfojtott egy hi­vatalos állásban levő politikus barátom­nak véres hangú szónoklata, mely éppen ama szomszédunk ellen irányult. Az akkori irredenta hangulat sokat ártott az integritás elvének és kétségkívül te­kintélyes mértékben járult hozzá a tria­noni békének reánk nézve oly végzetes határozmányaihoz. Egy, a háborút foly­tatni akaró országtól mindenki vissza­vonul és éhes szomszédaink a nagy­hatalmak által igen hamar el tudták fogadtatni a jelszót, hogy a rakoncátlan magyarokat, nehogy bajt okozzanak, le­hetőleg gyengíteni kell. Abban az időben azonban minálunk belpolitikailag csak kardcsörtetéssel lehetett érvényesülni s vajmi kevesen voltak, akik belátták, hogy kard nélkül kardot csörtetni balga­ság és hogy ha az ország integritására mindig is kell gondolnunk, az eszmének mi sem árthat jobban, mintha azt a nagy dobra verjük. A román megszállás s a trianoni béke, e két Isten­ csapása annyira lerongyolt, hogy minden erőnket a gazdasági szaná­lásra kellett fordítanunk. Túl nagyok vol­tak belső bajaink, mintsem hogy külügyi szereplésre még csak gondolhattunk volna is. Így érkeztünk el a mai napig, amidőn — ha sok magángazdaság tönkremene­tele árán is — az állami háztartás szaná­lása úgy ahogy sikerült és, mint a kor­mánypárti lap állítja, elérkezett az idő, hogy egy célirányos külpolitikai orien­táció megállapítását megfontolás tár­gyává tehetjük. Mindjárt előre kijelentem, hogy egy a háború előtti stílusban felépített külügyi orientáció, nézetem szerint, egyelőre ki van zárva. Ma ilyet még a nagyhatal­mak sem képesek csinálni; azt látjuk legalább, hogy pl. még Franciaország sem tudja, hogy Angliához vagy Német­országhoz vonzódjék-e inkább, Olasz­országról pedig már épen teljesen kétsé­ges, hogy végeredményben mely nagy­­­ hatalomhoz vagy nagyhatalmakhoz fog­­ szegődni. S azt látjuk, hogy majdnem

Next