Nemzeti Ujság, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-03 / 249. szám
■ NEMZETI ÚJSÁG ffl Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. # KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatár.: TÚRI BÉLA Vil. évfolyam 249. szám Sszerda Budapest, 1926 november 3 MAI CIKKEINK: A demokratikus blokk két tanácsnokot akar kibuktatni Impozáns ünnepélyen hódolt a társadalom Tisza István szellemének Mussolini újból megmenekült egy merénylettől Degré Miklós dr. átvette az Ítélőtábla vezetését A szociáldemokrata pártkongresszus szembefordult a rendőrséggel A Klotild-szeretetház jubileuma Százezrek zarándokoltak Halottak napján a temetőbe Orkán, árvíz és hóviharok voltak Európaszerte Vasárnap szentelték fel a Rákócziánum templomát Maurice Rostand új verses drámája Vezető sportegyesületeink impozáns szereplése Kedvezően folynak a szőlősgazdák kölcsönének tárgyalásai A szalámigyárak ismét a sertésárak leszorításával kísérleteznek Rágalmazási per a Speyer-kölcsön körül Barthos Tivadar: Epistola lugubris Angyal Pál dr.: Hírneves jogászok kéziratkiállítása Spectator: Halhatatlanok sírja Kádas Károly: Magyarország külkereskedelmi forgalma Negyedik merényletet követték el Mussolini ellen és az orgyilkos lövések, robbanó bombák füstjéből diadalmasan, erejében, hatalmában és népszerűségében megizmosodva emelkedik ki az olasz diktátor karekterisztikus alakja. Az olasz nép hajlamos a miszticizmusra, fantáziája legendát gyúr a valóságból és csodának látja a véletlent. A legenda és a csoda hőse lesz Mussolini, akiről visszapattan a golyó, bomba, méreg nem fogja, akiben hinni kell vakon és fanatikus rajongással, mert küldetése van és feladatát el kell végeznie. Ő nem fél, egyenesen megy a maga utján, amelyen bomba a göröngy, puskacső az árok és tőr a kavics. Megy mint egy új élet új prófétája és feje körül már szinte vakít az utána sereglő nemzet bizalmának és túláradó szeretetének glóriája. Olasz viszonylatban szinte gigászi méretűre növekedett, neve prograam, alakja: bálványkép, szava: parancs, tette: példa, ellensége: a nemzet gyilkosa, sérthetetlensége: csoda. Nemzetközi viszonylatban ma egyik legsúlyosabb szavú európai államférfi, egy sajátságos állami berendezkedés merész elgondolója és vaskezű megvalósítója, az új kor egyik legérdekesebb egyénisége, aki már eddig is kivételes helyet szerzett magának a történelem lapjain. Ez a pozitívum, amit az eddigi Mussolinit vizsgáló közvélemény megállapíthat, a negatívum pedig talán még ennél is több és nemzetközi szempontból még jelentősebb. A szociáldemokrácia és a radikalizmus teljes és tökéletes csődjét semmi nem demonstrálta pregnánsabban és messzebbre láthatóan, mint Mussolini diadala és azok a merényletek, amelyekkel ezt a férfit el akarják tenni az útból. Olaszország erős, hatalmas, dolgozik és mérföldes léptekkel közeleg a boldogság felé, a dolgos, boldog országban pedig a szociáldemokráciának nincs mit keresnie. Csak ott élhet, ahol dologtalanság, elkeseredés, butaság van, mert gyökere a gyűlölet, kivirágzása pedig a halál. Mussolini létében támadta meg, munkára fogta a dologtalant, az éhezőnek kenyeret adott és az osztályharc gyűlölete helyébe a nemzeti öntudatot ébresztette föl a lelkében. És a szociáldemokrácia válaszai Merényletek. Merényletek, amelyek csak hasznára váltak Mussolininek és a fascista rendszernek, de irtózatos rombolást vittek végbe a szociáldemokráciában és a radikalizmusban Merényletek nélkül mennyit kellett volna Mussolininak még dolgoznia, amíg ilyen hathatósan bebizonyíthatta volna, hogy a szociáldemokrácia csak gyűlölni és gyilkolni tud és hogy minden tisztességes embernél csak megvetést és utálatot érdemel? Harc a lengyel trónért A monarchiaiak Pilsudskit kormányzónak akarják megválasztani Konfliktus a kormány és parlament között Varsó, november 2. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A parlament őszi ülésszaka csak holnap, szerdán nyílik meg, de máris kontroverzió merült fel a kormány és a képviselőház között, mégpedig egy ceremónia-kérdésben. Posudski tábornagy miniszterelnök ugyanis közölte a képviselőház elnökével, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a képviselők a köztársaság elnökének a kéziratát állva hallgassák meg. Minthogy eddig ez nem volt szokásban, Rataj képviselőházi elnök tanácskozásra hívta össze a pártok vezéreit. Ellenzéki körökben rossz vért szül Pisudski lapjának, a Glos Pravdi-nak a fenyegetése, úgy hogy a kormány és a szejm között kenyértörésre kerül a sor, ha Pilsudski kivednsága nem teljesül. Sok szó esik a lengyel mágnások legutóbbi nieswiczi értekezletéről, amelynek jelentőségét a hivatalos hírszolgálat lekicsinyíteni igyekezett. Ezzel szemben beavatott körök megerősítik, hogy az arisztokrácia és a nemesség a királyság kikiáltására készül. Saphieba volt külügyminiszter új monarchista szervezetet alapított, amely máris élénk tevékenységet fejt ki. A Radziwill herceg kastélyában megtartott konferencián 400 monarchista mágnás és egy újságíró, a wilnai Slowo főszerkesztője, Mackiewicz vett részt, akinek a jelentése szerint a konferencián megállapodtak abban, hogy a köztársasági államformát okvetenül monarchista államformának kell követnie. A jelen pillanat még nem alkalmas a királyválasztásra, főleg azért nem, minthogy egyenlőre még nincsen komoly jelöltje a lengyel trónnak. Külföldi semmiesetre sem jöhet számításba, csak arról lehet szó, hogy valamelyik lengyel mágnást választják meg királlyá. A konferencia döntő jelentősége abban áll, hogy a tanácskozásokon mindvégig jelen volt Pilsudski tábornagy is, aki miniszterelnök és hadügyminiszter egy személyben s egyúttal a lengyel hadsereg főparancsnoka is. A lengyel katolikusok szócsöve, az Oberschlesische Kurier azon a véleményen van, hogy a monarchieták egyenlőre Pilsudskit akarják megválasztani Horthy kormányzó mintájára lengyelországi kormányzójává. A lapnak ez a véleménye elsősorban azért tekinthető mérvadónak, minthogy a lap képviseli hivatalosan a lengyel nemességet és a klérust. (T.) ........................ • ----------------------------------------Welk® miniszter taeszámol a külügyi politika eredményeiről és terveiről a Le Tempsban A jugoszlávok hajlandók Magyarország tengni kijárójának kérdését jugoszláv termeten keresztül rendezni — Milyen gazdasági szerződéseket kötöttünk eddigi Páris, november 2. A Le Temps budapesti tudósítója beszélgetést folytatott Walkó Lajos külügyminiszterrel, aki nyilatkozatában a következőket mondotta: — Idáig két tárca ügyeit intéztem, amennyiben kereskedelemügyi miniszterségemen kívül másfél évig a külügyminisztérium vezetésével is meg voltam bízva. Kettős tisztemmel járó feladatom igen kellemes volt, mert hiszen a két tárca szoros érintkezésben állt egymással. Ez az érintkezés különösen a gazdasági tárgyalások terén nyilvánult meg, amely egyformán érdekli mindkét minisztériumot. — Külpolitikánk első feladata az volt, hogy rendezzük viszonyunkat — mindenekelőtt gazdasági viszonyunkat — a különböző államokkal. Az utóbbi évek folyamán tényleg sikerült e feladatnak igen nagy részét megoldanunk. — Időrendben és sorrendben Magyarország a legutóbbi három évben a következő államokkal kötött kereskedelmi szerződést: Észtország, Lettország, Olaszország, Spanyolország, Görögország, Lengyelország, Norvégia, Hollandia, Finnország, Franciaország, az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Jugoszlávia. E szerződések közül az Olaszországgal, Spanyolországgal, Görögországgal, Lengyelországgal, Franciaországgal és Ausztriával kötött szerződések tarifális szerződések, közülök egyikmásik igen széleskörű tarifális engedményeket tartalmaz. Ezek a szerződések igen hatályosan mozdították elő, hogy Magyarország kereskedelme a harmadik államokkal való viszonylatban is kifejlődjék. Egyébként ideiglenesen rendeztük kereskedelmi viszonyunkat jegyzékváltás útján — mégpedig a legtöbb kedvezmény biztosítása mellett — Romániával, Bulgáriával, Belgiummal, Törökországgal és legutóbb Csehországgal. Kereskedelmi viszonyunkat már megelőzően rendeztük Németországgal, Svájccal, Svédországgal és Dániával, az utóbbi három állammal ez a rendezés olyképpen történt, hogy meghosszabbítottuk az egykori osztrák- magyar monarchiával kötött kereskedelmi szerződések érvényét. Európa államai közül csupán Oroszország, Litvánia, Albánia és Portugália azok az államok, amelyekkel kereskedelmi viszonyunkat még nem rendeztük. Ami az utóbbit illeti, már megindultak a tárgyalások abból a célból, hogy kereskedelmi egyezményt kössünk. A gazdasági egyezmények sorában megemlítést érdemelnek még azok az előzetes egyezmények, amelyeket Ausztriával és Jugoszláviával kötöttünk, továbbá azok a vasútügyi egyezmények, amelyeket e két állammal, úgyszintén Csehországgal, Jugoszláviával, nemkülönben Németországgal és Olaszországgal kötöttünk. A gazdasági kérdéseken kívül a békeszerződésből származó pénzügyi és jogi kérdések szintén megoldást kívánnak. Ezt a munkát is már megkezdtük és részben be is fejeztük egyes államokkal szemben. — Legutóbb Belgiummal kötöttünk egyezményt — hasonlót a Franciaországgal és Nagybritanniával megelőzően létesített egyezményekhez —, amelyben szabályoztuk a clearing-eljárás alá vetett háború előtti adósságokat, valamint a Belgiumban elhelyezett magyar államadósság hátralékait. Ami a közeljövő terveit illeti, remélem, hogy hamarosan megkezdhetjük a tárgyalásokat Jugoszláviával. E tárgyalások anyagát a két állam közt még függő kérdések fogják alkotni, azok a kérdések, amelyekre vonatkozóan a Népszövetség legutóbbi közgyűlése alkalmával Genfben szerencsém volt Nincsics jugoszláv külügyminiszter úrral megbeszélést folytatni. A megbeszélés alkalmával megvitattuk mindazokat a kérdéseket és elvben megegyeztünk abban is, hogy döntőbírósági szerződést kötünk. Ha megemlítem még, hogy jugoszláv politikai körök hajlandók Magyarország tevarzi kijárójának kérdését jugoszláv területen keresztül rendezni, akkor örömmel állapíthatom meg, hogy Magyarország és Jugoszlávia viszonya kedvezően fejlődik. Nem kétlem, hogy összeköttetésünk, amely most a szélesebb körre való (Folytatása a második oldalon) Lapunk mai száma 2000 korona Hadrar külpolitika írta: Semssich József íróf "A volt magyar külügyminiszternek ezt az érdekes cikkét készséggel közöljük, bár annak főbb pontjaival nem értünk egyet. Közérdeknek tartjuk azonban, hogy a diplomácia nagy külpolitikai kérdéseit a közvélemény nyilvánossága előtt is megtárgyalják. Egy kormánypárti lapban olvastam a minap, hogy a rekonstruált Bethlen-kormánynak egyik sürgős teendője lesz a követendő külpolitikai orientáció megállapítása. Feltéve, hogy az említett kormánylap helyesen volt informálva, önmagától felvetődik a kérdés, hogy vájjon eddig volt-e egyáltalában külügyi orientációnk, ha nem volt, miért nem volt soha lesz ezután, az milyen legyen, illető . / J leg minő politikai orientációt leszünk ! rk. képesek nemcsak elméletileg, de prakticet it is keresztülvinni. I J A kérdések első csoportjára nem nehéz a felelet. Eddig magyar külpolitikát nem űztünk, külpolitikai orientációnk nem volt, nem volt pedig azért, mert nem lehetett. Oly gyengéik, oly kicsinyek, oly szegényeik voltunk és vagyunk, fájdalom, még mindig úgy politikailag mint gazdaságilag, hogy barátságunk senki számára sem képvisel nagyobb értéket, egyoldalúlag barátkozni pedig nem lehet, ahhoz tudvalevőleg kettő kell. Még leginkább lehetett volna mindjárt a kommün letörése után valami külügyi orientációt nyélbe ütni, de az akkor hazánkban divó, egyébként nagyon érthető és természetes irredenta mozgalom, a hivatalos és nem hivatalos integritási láz megakadályozott minden ilynemű törekvést. Emlékszem, mintha tegnap történt volna, egy, a külügyminiszterségem alatt, szomszédaink egyikétől kiinduló barátságos ajánlatra, melyet majdnem ugyanabban az órában s anélkül, hogy módomban lett volna megakadályozni, úgyszólván embrionális állapotában megfojtott egy hivatalos állásban levő politikus barátomnak véres hangú szónoklata, mely éppen ama szomszédunk ellen irányult. Az akkori irredenta hangulat sokat ártott az integritás elvének és kétségkívül tekintélyes mértékben járult hozzá a trianoni békének reánk nézve oly végzetes határozmányaihoz. Egy, a háborút folytatni akaró országtól mindenki visszavonul és éhes szomszédaink a nagyhatalmak által igen hamar el tudták fogadtatni a jelszót, hogy a rakoncátlan magyarokat, nehogy bajt okozzanak, lehetőleg gyengíteni kell. Abban az időben azonban minálunk belpolitikailag csak kardcsörtetéssel lehetett érvényesülni s vajmi kevesen voltak, akik belátták, hogy kard nélkül kardot csörtetni balgaság és hogy ha az ország integritására mindig is kell gondolnunk, az eszmének mi sem árthat jobban, mintha azt a nagy dobra verjük. A román megszállás s a trianoni béke, e két Isten csapása annyira lerongyolt, hogy minden erőnket a gazdasági szanálásra kellett fordítanunk. Túl nagyok voltak belső bajaink, mintsem hogy külügyi szereplésre még csak gondolhattunk volna is. Így érkeztünk el a mai napig, amidőn — ha sok magángazdaság tönkremenetele árán is — az állami háztartás szanálása úgy ahogy sikerült és, mint a kormánypárti lap állítja, elérkezett az idő, hogy egy célirányos külpolitikai orientáció megállapítását megfontolás tárgyává tehetjük. Mindjárt előre kijelentem, hogy egy a háború előtti stílusban felépített külügyi orientáció, nézetem szerint, egyelőre ki van zárva. Ma ilyet még a nagyhatalmak sem képesek csinálni; azt látjuk legalább, hogy pl. még Franciaország sem tudja, hogy Angliához vagy Németországhoz vonzódjék-e inkább, Olaszországról pedig már épen teljesen kétséges, hogy végeredményben mely nagy hatalomhoz vagy nagyhatalmakhoz fog szegődni. S azt látjuk, hogy majdnem