Nemzeti Ujság, 1926. december (8. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-01 / 273. szám
ittrktitlliég ét klodAhivataii i Buda Mat, Vh Hot vífi-n.10 «W.I 137-47,127*48 G. J. U-- Fióklaadóhl v» tffilok: Vili., Rákóczi, át 1. Telefon i J. 136-06 T*réz-karet 62. Tel. 121*41. Reklamációk : ♦ Telefon ■ 127-47. 35 Klifta»tGelkiny hóra 50.000 K. m. gyedévr® 135.000 K, Egyen szám ára 2000 K, vasárnap 4000 K*llenben hétköznap és vasárnap 2500 osztrák kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szériáik Felelős szerkesztő : TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatársi TÚRI BÉLA VIII. évfolyam 273. szám # Szerda ♦ Budapest, 1926 december 1 MAI CIKKEINK Harminc kerületben állapították meg eddig az egyhangú választást Milyen kérdések foglalkoztatják a fővárosi tanítóságot? Küzdelem a leánykereskedelem és pornográfia ellen Gázháború Budapesten Megháromszorozódott a zálogházi árverések száma. Csődbe megy a Belvárosi Színház Nehezen vergődik az amatőr futball Ha kétszer annyi idős az udvarló Egy színésznő megnyerte perét a Renaissance Színház ellen Kötelezővé kell tenni a téli gazdasági iskolák látogatását Összeütközés a tőzsdén a pengőszámítás bevezetése miatt Kijelölték a spanyol túra válogatott játékosait Végrehajtás és árverés a temetőben Harc a Pálffy-palota körül Filmkritikát kérnek a színpadi szerzők Bibó Lajos: Amikor minden összeomlik. Endrődi Béla: Háromszáz bál Kállay Miklós: Gyakorlati útmutatás a Nemzeti Újság ötvenmilliós pályázatára Harminc vagy még több kerületben nem lesz választás, mert a választás sorsa már, eldőlt az ajánlási ívek benyújtásával. Ezekben a kerületekben csak egy jelölt van, egy között pedig nem lehet választani, egy jelölt és ez az egy sehol sem balpárti, sehol sem radikális, sehol sem szociudemokrata, hanem kivétel nélkül mindenütt valamelyik jobboldali párthoz tartozik. Ez az egyik eredménye a ma benyújtott ajánlóíveken szereplő aláírásoknak, a másik eredmény pedig az, hogy a választás már nem hozhat meglepetést, csak teljessé teheti a jobboldali pártok győzelmét. Azokban a kerületekben, ahol több jelölt áll egymással szemben, a jobboldali pártok jelöltjei az ajánlások olyan túlnyomó nagy számát kapták, hogy a választás sorsa ezzel mér eldőltnek tekinthető s a baloldali jelöltek a bukás biztos reményével folytatják a harcot. Mi ennek az előrelátott és most bekövetkezett■ megsemmisítő eredménynek az oka, miért nem történt meg véletlenül sem, hogy egyetlen hatpárti jelölt egyhangú választással jutott volna be a parlamentbe, vagy a választók többségének bizalmával várhatná a választás napját? Semmi más, mint az a tehetetlen és tehetségtelen jelszavas politika, amelyet a baloldal hirdetett, azok a sorozatos kudarcok, amelyeknek a tervével a választási harcba indult és nala kiábrándulás, amellyel az ország véglegesen elfordult minden baloldali radikalizmustól. Polgár és munkás egyaránt élni és dolgozni akar, az élet és a munka lehetőségét pedig abban a programban találja meg, amelyet a jobboldali pártok akármik megvalósítani. Ennek a bizonyítéka a harminc egyhangú mandátum s ezért kell megsemmisülnie a jelszavas baloldali politikának, amely alkotni nem tud, csak rombolni akar. Tizenháromezeren jelentkeztek a szellemi szükségmunkára, amelyet a keresztény községi párt igazi szociális érzéke és elhatározása juttatott a közelgő tél legaggodalmasabb idején a főváros állás nélkül tengődő szellemi munkásainak. Tizenháromezer család nehéz gondjának sötét napjaiba hozta a reménykedés enyhe derűjét a város vezetőinek ez az igazán életrevaló gondoskodása, amely egyelőre nem tud még minden dolgozni akarónak foglalkozást, keresetet adni, de ezreket ad vissza a mindennapi rendes munkának és talán megindítja azt a folyamatot, amelynek irányában más helyek is megtalálják a pillanatnyi segítésnek és talpraállításnak ezt az egyetlen helyes módját. Íme, ez az igazi munkatermelő, gyakorlati politika, a nemzetmentő szociális politika és az igazi szabadságnak is a politikája, mert visszaadja a kenyerei, a boldogulást, az életlehetőséget a dolgozni akaróknak. Újra a maguk szabad embereivé lesznek, akik nem szédelegnek a vigasztalan nyomorúság keserűségeit rendbontó törekvésekre kihasználó, uszító, hajtogató elemek bolondításai után, hanem a munkájukkal nyert szabadságukban, visszanyert lelki egyensúlyban haladnak egyenesen azok becsületes útján, akik nem néphalonditó frázisokkal, hanem életadó munkával akarják, és fogják is meggyógyítani a beteg társadalmat. első ajánlási ívek benyújtásának eredménye Harminc helyen lesz egyhangú választás Tudósítás a 3. és 4. oldalon A francia kamara ünnepelte Brinndt németbarát beszédéért Franciaország kész enyhíteni a rajnai megszállást Paris, november 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése Berlinen át.) A kamarában a külpolitikai tárca költségvetésének vitája során ma Briand külügyminiszter hosszabb beszédet mondott. — Európa tartós békéje elképzelhetetlen — mondta Briand — Franciaország és Németország megegyezése nélkül. A locarnoi szerződés három hónapja életbe lépett. E szerződés aláírásával Németország nagy dolgot vitt véghez, mert elismerte a francia határokat és a jövő konfliktusaiban lemondott az erőszak alkalmazásáról. A franciák viszont nem azért szállották meg a Rajna-vidéket, hogy megtartsák, hanem csupán garanciaképpen. A megszállást azonban még enyhíteni is lehet. A biztosítékok kérdésénél még folyik a tárgyalás és mindennap közelebb haladtunk egy lépéssel. A jóakarat mindenesetre mind a két félnél megvan és Franciaország saját magát becsüli meg, midőn békéért kiált. (Óriási taps a ház minden oldalán.) Egy újabb háború után már nem lehetne győztesről vagy legyőződről beszélni, csupán arról, hogy katasztrófa következett be. Ezért mindenáron gondoskodni kell Európa békéjéről. .. A külügyminiszter ezek után az ellenőrzés kérdésével foglalkozott és kijelentette, hogy ha a katonai ellenőrző bizottságot visszahívják Németországból, a népsrövetségi ellenőrző bizottság tevékenysége a francia határok biztonságát csak növelni fogja. Briand beszédét óriási tapsvihar fogadta s Poincaré miniszterelnök maga is tüntetően lépett az emelvényhez, hogy ikeszet szorítson a külügyminiszterrel. (T.) A román király szózata népéhez „A korona sorsa nem függhet halandó emberek múló akaratától“ Királyhoz illő módon akarja teljesíteni kötelességét Ferdínánd király állapota lényegesen javult Bukarest, november 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefon jelentése.) Romániában a pártok megszakítás nélkül tanácskoztak a trónöröklés kérdéséről. Délben azután szenzációs fordulat állott be. A kamara és a szenátus ma délutáni ülésén felolvasták Ferdinánd király levelét, amelyet a király Averescu miniszterelnökhöz intézett. A király levelét a késő délutáni óráikban a hivatalos lapban is kiadták és a hivatalos lap ebből az alkalomból külön kiadást csinált, amelyet este már Bukarest minden utcájában árusítottak. A király a levélben elsősorban köszönetét fejezi ki a román népnek azért a ragaszkodásért, amellyel betegsége alatt körülvette őt. Hangsúlyozza azonban, hogy egészségi állapota most mér jelentékenyen megjavult. — Ugyanekkor azonban — mondja a levél — szomorúan kellett látnom, hogy néhányan arra akarták felhasználni betegségemet, hogy kétségbevonják, az alkotmányos monarchia alapvető elveit és az uralkodóház törvényeit, amit annál kevésbbé sem lehet tűrni, minthogy a korona sorsa nem függhet halandó emberek múló akaratától. Hiszem és érzem, hogy rövidesen teljesen felgyógyulok és remélem, hogy Isten segítségével teljesíthetem majd mindazokat a kötelességeimet, amelyekkel szeretett hazámnak és hit népemnek tartozom. — Nehéz napokban többször is bizonyságát adtam annak, hogy tudok áldozatokat hozni népem és hazám érdekében. Bebizonyítottam, hogy hazáim és népem érdekében sok mindenről le tudok mondani. Lemondottam baráti összeköttetésekről s végett vetettem szeretett fiam tévelygéseinek is. Ily körülmények között, azt hiszem, jogomban áll feltételezni, hogy senki sem vonja kétségbe, hogy életem egyetlen célja kötelességeim teljesítése úgy, amint az egy királyhoz illik. — Dicsőséges nagybátyám, Románia első királyának hatalmas művét nem engedem megdönteni s könyörtelen szigorral minden eszközt fel fogok használni ahhoz, hogy Románia és a dinasztia jövőjét biztosítsam és a konszolidációt fejlesszem. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a törekvésemben minden jó román hazafi és elsősorban hű tanácsadóim, akik trónralépésem óta szünetlenül mellettem állanak, továbbra is támogatni fognak és falként fogják körülvenni trónusomat, mindenütt érvényre juttatva királyi elhatározásaim feltétlen tiszteletben tartását. Amit elhatároztam és amit cselekedtem, azt a törvény szellemében, a monarchia és az állam érdekében tettem. A király levelét politikai körüikben úgy kommentálják, hogy a Károly megmásíthatatlan akaratának hangoztatásával Károly trónörökös kivett akarja jobb belátásra bírni. A király levele mindennél fényesebb bizonyítéka annak, hogy Ferdinánd király életében sohasem fogja megengedni, hogy Károly trónörökös trónöröklési jogait visszakapja. A király egészségi állapota egyébként mára már annyira megjavult, hogy a déli órákban Goga Oktavián belügyminiszter másfél óra hosszat tárgyalt vele állítólag folyó ügyekről. (T.) Mária királyné Cherbourgba érkezett Páris, november 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) Mária román királyné Nicola herceg és Ileana hercegnő kíséretében a Berengária fedélzetén ma délután megérkezett Cherbourgba. A királyi vendégek azonnal folytatták útjukat a számukra készen tartott külőútvonalon Páris felé. Mircseszku hadügyminiszer különös megbízatással külföldre utazik Belgrád, november 30. Hír szerint Mircseszku hadügyminiszter különös megbízással külföldre utazik. Helyettesíteni Avarescu fogja. Politikai körökben úgy vélekednek, hogy mindez azért történik, hogy Avarescu állhasson a hadügyminisztérium élére és könnyebben megakadályozhassa Károly herceg visszatérését. A nemzeti parasztpárt gyűlését betiltották. A párt hivatalos lapja, a Romania élesen bírálja a kormány eljárását. A párt mindenre el van készülve, még arra is, hogy lezárják a határt és a kormány katonai erővel viszi keresztül tervezett rend-, szabályait. Lapunk mai száma 2000 korona Az új Anglia Azon a bucsulakoanán, amelyet az angol kormány is brit birodalmi értekezleten résztvett miniszterelnökök tiszteletére rendezett, Stanley Baldwin, az angol premier, beismerte, hogy volt idő, amikor Angliát a gyarmatszerzés vágya vezette, ez az idő azonban végleg elmúlt. Két körülmény tette szükségessé, hogy Anglia szakítson a múlt századbeli imperialista politikával és erejét meglevő birtokállományának konzerválására fordítsa. Az egyik az, hogy a földgömbön ma már nincsenek gazdátlan területek és a nagyhatalmak, köztük az Amerikai Egyesült Államok és Japán, féltékenyen ellenőrzik egymást. Ma már kereskedelmi szerződést sem lehet kötni mások hátrányára s protektorátus sem szerezhető valamely terület fölött a többi nagyhatalom hozzájárulása nélkül. A másik ok, amely Angliát a békés és konzerváló politika útjára vezette, a tengerentúli domíniumok megtartásában rejlik. Az egykori gyarmatok az utolsó félszázad alatt a gazdasági és politikai fejlődésnek oly fokára jutottak, hogy az anyaország kénytelen volt fokozatosan megadni nekik az önkormányzati jogot. A világháború óta, amelyben a brit lobogó alatt valamennyi domínium önkéntesei résztvettek, Ausztráliában épp úgy, mint a Délafrikai Unióban, nemkülönben a másik három domíniumban is egyre erőteljesebben kifejezésre jutott az önállóság és az anyaországgal való egyenrangúság utáni vágy. Nacionalista jellege ennek a vágynak talán csupán az egykori búr országokból alakult Délafrikai Unióban mutatkozik, a többi domínium inkább gazdasági okokból követelte az egyenjogúságot. Az anyaország és a domíniumok gazdasági érdekei megszűntek azonosak lenni, amióta önálló ipara és kereskedelme van a domíniumoknak. De egymáshoz való viszonyukat is megváltoztatta a folytonos fejlődés, mert Kanadának például mások a gazdasági érdekei, mint Új-Zélandnak vagy a Délafrikai Uniónak. Az angol politika számot vetett mindezzel és látszólag nagylelkű gesztussal honorálta a domíniumok kívánságait. A most véget ért brit birodalmi értekezlet, mint már jelentettük, kimondotta a domíniumok egyenrangúságát és szabályozta politikai és gazdasági viszonyukat. A november 23-án aláírt jegyzőkönyv a brit világbirodalom alkotmányának tekinthető, amely az angol korona egységében egy időre biztosítani fogja a birodalom összetartozását. Szándékosan mondjuk, hogy csak egyidőre, mert már most jelek mutatkoznak, amelyek igazolják egyes angol politikusok aggodalmát, hogy az anyaországgal való kötelékek meglazítása egyes domíniumok részéről a teljes elszakításra fog vezetni. A Délafrikai Unió egyik államában, Transvaalban például az intranzigens nacionalisták úgy üdvözölték a londoni megegyezést, mint az első lépést a teljes függetlenség és a brit birodalomtól való elszakadás felé. Az elkövetkező decenniumok megfogják adni a választ a kérdésre: a brit világhatalom napjának alkonyodását jelenti-e az egykori gyarmatok nagykárúsítása, vagy új keretek között tovább is dominálni fog a világ mind a négy táján?