Nemzeti Ujság, 1926. december (8. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-01 / 273. szám

ittrktitlliég ét klodAh­ivataii i Buda Mat, Vh Hot vífi-n.10 «W.I 137-47,127*48 G. J. U-- Fióklaadóhl v» tffilok: Vili., Rákóczi, át 1. Telef­on i J. 136-06 T*réz-karet 62. Tel. 121*41. Reklamációk : ♦ Telefon ■ 127-47. 35 Klifta»tGelk­iny hóra 50.000 K. m. gyedévr® 135.000 K, Egyen szám ára 2000 K, vasárnap 4000 K*­llenben hétköznap és vasárnap 2500 osztrák kor.­­ Hir­­detések milliméte­­res díjszabás szériáik Felelős szerkesztő : TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatársi TÚRI BÉLA VIII. évfolyam 273. szám # Szerda ♦ Budapest, 1926 december 1 MAI CIKKEINK Harminc kerületben állapították meg edd­ig az egyhangú választást Milyen kérdések foglalkoztatják a fővá­rosi tanítóságot? Küzdelem a leány­kereskedelem és por­nográfia ellen Gázháború Budapesten Megháromszorozódott a zálogházi árve­rések száma. Csődbe megy a Belvárosi Színház Nehezen vergődik az amatőr futball Ha kétszer annyi idős az udvarló Egy színésznő megnyerte perét a Renais­sance Színház ellen Kötelezővé kell tenni a téli gazdasági is­kolák látogatását Összeütközés a tőzsdén a pengőszámítás bevezetése miatt Kijelölték a spanyol túra válogatott já­tékosait Végrehajtás és árverés a temetőben Harc a Pálffy-palota körül Filmkritikát kérnek a színpadi szerzők Bibó Lajos: Amikor minden összeomlik. Endrődi Béla: Háromszáz bál Kállay Miklós: Gyakorlati útmutatás a Nemzeti Újság ötvenmilliós pályá­zatára Harminc vagy még több kerületben nem lesz vá­lasztás, mert a választás sorsa már, el­dőlt az ajánlási ívek benyújtásával. Ezek­ben a kerületekben csak egy jelölt van, egy között pedig nem lehet választani, egy jelölt és ez az egy sehol sem bal­­párti, sehol sem radikális, sehol sem szo­­ciud­emokrata, hanem kivétel nélkül min­­denütt valamelyik jobboldali párthoz tar­tozik. Ez az egyik eredménye a ma be­nyújtott ajánlóíveken szereplő aláírások­nak, a másik eredmény pedig az, hogy a választás már nem hozhat meglepetést, csak teljessé teheti a jobboldali pártok győzelmét. Azokban a kerületekben, ahol több jelölt áll egymással szemben, a jobb­oldali pártok jelöltjei az ajánlások olyan túlnyomó nagy számát kapták, hogy a választás sorsa ezzel mér eldőltnek te­kinthető s a baloldali jelöltek a bukás biztos reményével folytatják a harcot. Mi ennek az előrelátott és most bekövet­kezett■ megsemmisítő eredménynek az oka, miért nem történt meg véletlenül sem, hogy egyetlen hatpárti jelölt egy­hangú választással jutott volna be a par­lamentbe, vagy a választók többségének bizalmával várhatná a választás napját? Semmi más, mint az a tehetetlen és te­hetségtelen jelszavas politika, amelyet a baloldal hirdetett, azok a sorozatos ku­darcok, amelyeknek a tervével a válasz­tási harcba indult és nala kiábrándulás, amellyel az ország véglegesen elfordult minden baloldali radikalizmustól. Pol­gár és munkás egyaránt élni és dolgozni akar, az élet és a munka lehetőségét pe­dig abban a programban találja meg, amelyet a jobboldali pártok akármik megvalósítani. Ennek a bizonyítéka a harminc egyhangú mandátum s ezért kell meg­semmi­sülnie a jelszavas balol­dali politikának, amely alkotni nem­ tud, csak rombolni akar. Tizenháromezeren jelentkeztek a szellemi szükségmunkára, amelyet a keresztény községi párt igazi szociális érzéke és elhatározása juttatott a közelgő tél leg­aggodalmasabb idején a főváros állás nélkül tengődő szellemi munkásainak. Tizenháromezer család ne­héz gondjának sötét napjaiba hozta a re­ménykedés enyhe derűjét a város vezetői­nek ez az igazán életrevaló gondoskodása, amely egyelőre nem tud még minden dolgozni akarónak foglalkozást, kerese­tet adni, de ezreket ad vissza a min­dennapi rendes munkának és talán meg­indítja azt a folyamatot, amelynek irá­nyában más helyek is megtalálják a pil­lanatnyi segítésnek és talpraállításnak ezt az egyetlen helyes módját. Íme, ez az igazi munkatermelő, gyakorlati politika, a nemzetmentő szociális politika és az igazi szabadságnak is a politikája, mert visszaadja a kenyerei, a boldogulást, az életlehetőséget a dolgozni akaróknak. Újra a maguk szabad embereivé lesznek, akik nem szédelegnek a­ vigasztalan nyo­morúság keserűségeit rendbontó törekvé­sekre kihasználó, uszító, hajtogató ele­mek bolondításai után, hanem a munká­jukkal nyert szabadságukban, vissza­nyert lelki egyensúlyban haladnak egye­nesen azok becsületes útján, akik nem néphalonditó frázisokkal, hanem életadó munkával akarják, és fogják is meggyó­gyítani a beteg társadalmat. első ajánlási ívek­ benyújtásának eredménye Harminc h­elyen lesz egyhangú választás Tudósítás a 3. és 4. oldalon A francia kamara ünnepelte Brinndt németbarát beszédéért Franciaország kész enyhíteni a rajnai megszállást Paris, november 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának tele­fonjelentése Berlinen át.) A kamarában a kül­politikai tárca költségvetésének vitája során ma Briand külügyminiszter hosszabb beszédet mondott. — Európa tartós békéje elképzelhetetlen — mondta Briand — Franciaország és Németor­szág megegyezése nélkül. A locarnoi szerződés három hónapja életbe lépett. E szerződés alá­írásával Németország nagy dolgot vitt véghez, mert elismerte a francia határokat és a jövő konfliktusaiban lemondott az erőszak alkal­mazásáról. A franciák viszont nem azért szál­lották meg a Rajna-vidéket, hogy megtartsák, hanem csupán garanciaképpen. A megszállást azonban még enyhíteni is lehet. A biztosítékok kérdésénél még folyik a tárgyalás és minden­nap közelebb haladtunk egy lépéssel. A jó­akarat mindenesetre mind a két félnél meg­van és Franciaország saját magát becsüli meg, midőn békéért kiált. (Óriási taps a ház min­den oldalán.) Egy újabb háború után már nem lehetne győztesről vagy legyőződről beszélni, csupán arról, hogy katasztrófa következett be. Ezért mindenáron gondoskodni kell Európa bé­kéjéről. .. A külügyminiszter ezek után az ellenőrzés kérdésével foglalkozott és kijelentette, hogy ha a katonai ellenőrző bizottságot visszahívják Németországból, a néps­rö­ve­tségi ellenőrző bi­zottság tevékenysége a francia határok biz­tonságát csak növelni fogja. Briand beszédét óriási tapsvihar fogadta s Poincaré miniszter­elnök maga is tüntetően lépett az emelvény­hez, hogy ikeszet szorítson a külügy­miniszter­rel. (T.) A román király szózata népéhez „A korona sorsa nem függhet halandó emberek múló akaratától“ Királyhoz illő módon akarja teljesíteni kötelességét Ferdínánd király állapota lényegesen javult Bukarest, november 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefon jelentése.) Romániában a pártok megszakítás nélkül tanácskoztak a trón­­öröklés kérdéséről. Délben azután szen­zációs fordulat állott be. A kamara és a szenátus ma délutáni ülésén felolvasták Ferdinánd király levelét, amelyet a ki­rály Averescu miniszterelnökhöz intézett. A király levelét a késő délutáni óráikban a hivatalos lapban is kiadták és a hiva­talos lap ebből az alkalomból külön ki­adást csinált, amelyet este már Bukarest minden utcájában árusítottak. A király a levélben elsősorban köszö­netét fejezi ki a román népnek azért a ragaszkodásért, amellyel betegsége alatt körülvette őt. Hangsúlyozza azonban, hogy egészségi állapota most mér jelen­tékenyen megjavult. — Ugyanekkor azonban — mondja a levél — szomorúan kellett látnom, hogy néhányan arra akarták felhasználni be­tegségemet, hogy kétségbevonják, a­z al­kotmányos monarchia alapvető elveit és az uralkodóház törvényeit, amit annál kevésbbé sem lehet tűrni, minthogy a ko­rona sorsa nem függhet halandó emberek múló akaratától. Hiszem és érzem, hogy rövidesen teljesen felgyógyulok és remé­lem, hogy Isten segítségével teljesíthetem majd mindazok­at a kötelességeimet, ame­lyekkel szeretett hazámnak és hit népem­nek tartozom. — Nehéz napokban többször is bizony­ságát adtam annak, hogy tudok áldoza­tokat hozni népem és hazám érdekében. Be­bizonyít­ottam­, hogy hazáim és né­pem érdekében sok mindenről le tudok mondani. Lemondottam ba­ráti összeköttetésekről s végett ve­tettem szeretett fiam tévelygéseinek is. Ily körülmények között, azt hiszem, jo­gomban áll feltételezni, hogy senki sem vonja kétségbe, hogy életem egyetlen célja kötelességeim teljesítése úgy, amint az egy királyhoz illik. — Dicsőséges nagybátyám, Románia első királyának hatalmas művét nem engedem megdönteni s könyörtelen szi­gorral minden eszközt fel fogok használ­ni ahhoz, hogy Románia és a dinasztia jövőjét biztosítsam és a­ konszolidációt fejlesszem. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a törekvésemben minden jó román hazafi és elsősorban hű tanács­adóim, akik trónralépésem óta szü­­netle­nül mellettem állanak, továbbra is támo­gatni fognak és falként fogják körülvenni trónusomat, mindenütt érvényre juttatva királyi elhatározásaim feltétlen tisztelet­ben tartását. Amit elhatároztam és amit cselekedtem, azt a törvény szellemében, a monarchia és az állam érdek­ében tet­tem. A király levelét politikai körüikben úgy kommentálják, hogy a Károly megmásít­hatatlan akaratának hangoztatásával Ká­roly trónörökös kivett ak­arja jobb belá­tásra bírni. A király levele mindennél fé­nyesebb bizonyítéka annak, hogy Ferdi­nánd király életében sohasem fogja meg­engedni, hogy Károly trónörökös trón­­öröklési jogait visszakapja. A király egészségi állapota egyébként mára már annyira megjavult, hogy a déli órákban Goga Oktavián belügyminiszter másfél óra hosszat tárgyalt vele állítólag folyó ügyekről. (T.) Mária királyné Cherbourgba érkezett Páris, november 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának telefonjelentése.) Mária román királyné Nicola herceg és Ileana­ hercegnő kísére­tében a Berengária fedélzetén ma délután megérkezett Cherbourgba. A királyi ven­dégek azonnal folytatták útjukat a szá­mukra készen­ t­artott külőútvonalon Páris felé. Mircseszku hadügy­miniszer különös megbízatással külföldre utazik Belgrád, november 30. Hír szerint Mircseszku hadügyminisz­ter különös megbízással külföldre utazik. Helyettesíteni Avarescu fogja. Politikai körökben úgy vélekednek, hogy mindez azért történik, hogy Ava­rescu állhasson a hadügyminisztérium élére és könnyebben megakadályozhassa Károly herceg visszatérését. A nemzeti parasztpárt gyűlését betil­tották. A párt hivatalos lapja, a Romania élesen bírálja a kormány eljárását. A párt mindenre el van készülve, még arra is, hogy lezárják a határt és a kormány ka­tonai erővel viszi keresztül tervezett rend-, szabályait. Lapunk mai száma 2000 korona Az új Anglia Azon a bucsulakoanán, amelyet az angol kormány is brit birodalmi érte­kezleten résztvett miniszterelnökök tiszteletére rendezett, Stanley Baldwin, az angol premier, beismerte, hogy volt idő, amikor Angliát a gyarmatszerzés vágya vezette, ez az idő azonban végleg elmúlt. Két körülmény tette szükségessé, hogy Anglia szakítson a múlt század­beli imperialista politikával és erejét meglevő birtokállományának konzervá­lására fordítsa. Az egyik az, hogy a földgömbön ma már nincsenek gazdát­lan területek és a nagyhatalmak, köz­tük az Amerikai Egyesült­ Államok és Japán, féltékenyen ellenőrzik egymást. Ma már kereskedelmi szerződést sem lehet kötni mások hátrányára s protek­torátus sem szerezhető valamely terü­let fölött a többi nagyhatalom hozzá­járulása nélkül. A másik ok, amely Angliát a békés és konzerváló politika útjára vezette, a tengerentúli domíniumok megtartásá­ban rejlik. Az egykori gyarmatok az utolsó félszázad alatt a gazdasági és politikai fejlődésnek oly fokára jutot­tak, hogy az anyaország kénytelen volt fokozatosan megadni nekik az önkor­mányzati jogot. A világháború óta, amelyben a brit lobogó alatt vala­mennyi domínium önkéntesei résztvet­tek, Ausztráliában épp úgy, mint a Délafrikai Unióban, nemkülönben a másik három domíniumban is egyre erőteljesebben kifejezésre jutott az ön­állóság és az anyaországgal való egyen­rangúság utáni vágy. Nacionalista jel­lege ennek a vágynak talán csupán az egykori búr országokból alakult Dél­­afrikai Unióban mutatkozik, a többi domínium inkább gazdasági okokból követelte az egyenjogúságot. Az anya­ország és a domíniumok gazdasági ér­dekei megszűntek azonosak lenni, amióta önálló ipara és kereskedelme van a domíniumoknak. De egymáshoz való viszonyukat is megváltoztatta a folytonos fejlődés, mert Kanadának például mások a gazdasági érdekei, mint Új-Zélandnak vagy a Délafrikai Uniónak. Az angol politika számot vetett mind­ezzel és látszólag nagylelkű gesztussal honorálta a domíniumok kívánságait. A most véget ért brit birodalmi érte­kezlet, mint már jelentettük, kimon­dotta a domíniumok egyenrangúságát és szabályozta politikai és gazdasági viszonyukat. A november 23-án aláírt jegyzőkönyv a brit világbirodalom al­kotmányának tekinthető, amely az an­gol korona egységében egy időre biztosí­tani fogja a birodalom összetartozását. Szándékosan mondjuk, hogy csak egy­időre, mert már most jelek mutatkoz­nak, amelyek igazolják egyes angol politikusok aggodalmát, hogy az anya­országgal való kötelékek meglazítása egyes domíniumok részéről a teljes el­­szakításra fog vezetni. A Délafrikai Unió egyik államában, Transvaalban például az intranzigens nacionalisták úgy üdvözölték a londoni megegyezést, mint az első lépést a teljes függetlenség és a brit birodalomtól való elszakadás felé. Az elkövetkező decenniumok meg­fogják adni a választ a kérdésre: a brit világhatalom napjának alkonyodását jelenti-e az egykori gyarmatok nagy­­kárúsítása, vagy új keretek között to­vább is dominálni fog a világ mind a négy táján?

Next