Nemzeti Ujság, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
a nemzeti Újság regényinterom«^^^^^^^ Felelős szerkesztő TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY OKAI NAPILAP ♦ FSn.Dk.u. sz TÚRÓ BÉLA IX. évfolyam 1. szám 0 Szombat ♦ Budapest, 1927 janunkl MAI CIKKEINK: Újabb kormányválság előtt áll Jugoszlávia Két ismeretlen Rákóczi-kéziratot fedezett fel Zolnai Béla Franciaországban A magyar ifjúság zarándoklata Rómába Olasz-szerb háború esetén ismét a Rigómezőn dől el Szerbia sorsa Nádassy Imre nem akar szanatóriumba kerülni A nemesített vetőmagvak szerepe Gáspár Jenő: Szerelem R. M. Rilke: Lovag (vers) Móra László: Új esztendőre (vers) Gergely István: Gyermek a színházban Marsehall Ferenc dr.: Reformálni kell állattenyésztésünk irányát Nyulászy János dr.: Közgazdasági parazitizmus IRODALOM, KÖNYV, TUDOMÁNY Kállay Miklós: Surányi Miklós negyedszázados írói jubileuma Majthényi György: Két megálló között (novella) Berend Mklósné: A sötét nevetés A NEMZETI ÚJSÁG SZALONJA Endrődi Béla: A hölgy és a pengő Fleischer Gyula: A „tehetségtelen“ Munkácsy Gallai-Gaibel Sándor: Meghal a nóta A Nemzeti Újság ajándéka a hölgyközönségnek Tisztviselői előléptetések és kinevezések az Államvasutaknál Az olvasó viszonya a sajtóhoz ugyanaz, mint a kereszteny ember viszonya az et enyvez es a bűnhöz: szabad akarata ail fogva válogathat a jó és a rossz között, aiindenkir.r't joga van Vaugye-t ni, hogy miben fürditi meg a testet: ti.;zi vizoen-e, ár. *-rl öle:' tisztaság kite-a ttt dójában, vagy ro.-smi Ez az olvasónak és a sajtak egymás viszonyában érvérbe ülő törvénye. „Mondd meg, mit, amit olvasni szoktál és megmondom, ki vagy", nem csupán érdekes aforizma, hanem cáfolhatatlan igazság, mert az ember jellemének megértéséhez vezet, az olvasó és a sajtó rejtett szellemi köteléke. Ez a kötelék élő, bár láthatatlan valóság. Senki sem érzi ezt annyira, mint mi, akik naponta fonjuk a nyomtatott betűk millióinál, sokaságán át a szálakat, amelyek az olvasók lelkéhez, szívéhez és elméjéhez vezetnek. Hogy a mi olvasóink az erkölcsi tisztaság, a magasabbrenáli szellemi élet kristályos vizében fűrödnek, arról most már bizonyítékunk is van: az olvasók által szerkesztett amatőrszámhoz beküldött cikkek özönében. Ezek a közlemények, amelyekben elvétve sem találtunk egyet sem, amely nem az erkölcsiség magaslatai felé törekedne, ha tükörképét adják annak a szellemi igénynek, amelyet tőlünk megköveteltek s amelyet, hogy megadtunk, bizonyítják az amatőr számból felénk sugárzó szellemnek köztünk és olvasóink között élő, széttéphetetlen, tiszta, eszményiséget jelentő kötelékei. Vitatásra sem szorul, hogy a keresztény világnézet, a nemzeti gondolat, a konzervatív társadalompolitika, a tradíciók tisztelete, a Szent Koronához való hűség, a legitimitás a jogfolytonosság puszta elméletek volnának, ha nem lenne meg az olvasók széles táborában, ennek a társadalmi és történelemszemléletnek széleskörű közönsége. Hogy megvan, ez a mi erőnk s hogy ekötelékekkel hozzánk fűzve környez és kávéz minket az olvasók rendíthetetlen tábora, ez a mi legfényesebb igazolásunk. Ennek a tábornak nem kell buzdításalmad hogy fizessen elő, nem kell terror, hány támogasson, nem kell csábítás és ígéret, hogy kövessen. Előfizet, támogat és követ, mert a keresztény szabad akaratnál fogva jót, tiszta eszményiséget, magasabb erkölcsiséget, lelki acélfürdőt akar. Amikor mégha sokan olvastuk az amaőr számhoz beküldött közlemények ezreit,, az olvasók és a lap közt élő harmónia volt, a feledhetetlen benyomásunk. Azonosság magyar lélekben és szívben, széttéphetetlen egység a kereszt''i*! gondolatban, a nemzeti eszmében. *a polgári felfogásban s a Szent Kororkíhfi z vrdó ragaszkodásban, a legitimitás Hűségében. Az új év csak új számot jelent ebben a kölcsönös viszonyban, de a sok esztendőkön át élt múlt megmarad és a jövő éreivé válik, az olvasók és a lap harmóniájában. Ezért nem szabad a keresztény olvasónak egy percre sem elfeledkezni a ma a a katelvssépáról saját mifájával szemben, mint ahnnn az is állja h''rr kitartóan és lelkesedéssel a mnaa őrhelyét. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mi hoz az uj esztendő a magyar intelligenciának? —erre a kérdésre kértünk válasz a magyar intelligencia sorsának egyi legfőbb intézőjétől, a kultuszminisztertől A kultuszminiszter válasza, amely alibi következik, örvendetes ígéret, sőt több ennél tett, amely alkalmas arra, hogy sem reménykedő, jobb jövőt váró családi esztendejét boldogabbá tegye. Klebelscher Kunó gróf nyilatkozata a következő: — Nagy szerencséje a kultusztárcánk — mondotta a kultuszminiszter —, hogy egyetemi professzor a pénzügyminiszír, akinek igazán nem kell magyar nyalni azt az igazságot, hogy mosetünkben elsősorban székén. i .-iközöklő, remélhetjük nemzetünk sorsák jobbrafordulását. Annak nagy megértésnek, amelyet Bod Játtka a kurírpolitika alapvető kérdései iránt termi, köszönhetem elsősorban, hogy note-vuk újévi jókívánságot küldhet*. 4 magyar ntelligenciánaik, hanem ,?a táj alkalmával örömbírt ia áthatok e, i magyar közalk*/.iázottak fyerm. lse- «-./¡' mii Hójává’ t '4sér nyer.n s .. % r- tó . “*» -V. ¡ ' i ííKtHn.. hogy év. gymi.ll, a p. ,it n bocsát c. közoktatásügyi tárca rendelkezésére oly cél kól, hogy abból a magyar közalkalmazottak szorgalmas és tehetséges gyermekei számára ösztöndíjakat létesítsünk. Sohasem volt nagyobb szükségtanulmányi ösztöndíjak alapítására, mint ma, két okból. Először azért, mert ösztönülő alapítványaink többnyire állampapírokban és záloglevelekben voltak elhelyezve, amelyek az infláció következtében semmivé váltak. Bízvást elmondhatjuk, hogy az egész magyar ösztöndíjügy összeomlott éppen abban a pillanatban, amidőn pedig ösztöndíjak adására a legégetőbb szükség lett volna. Ez átvezet az egész akció második indokához, amely abban áll, hogy a magyar intelligencia elszegényedése következtében nem képes gyermekeit tovább taníttatni. A magyar értelmiségben hihetetlen hazafiély és erkölcsi erő van. Míg más országokban a közalkalmazottak gyakran sztrájkokkal fenyegetőztek, addig a magyar hivatalnok páratlanul nehéz helyzetében hűségesen teljesítette hazájával szemben kötelességét. A szanálás sikerét is — az adófizetők áldozatkészsége mellett — a magyar közalkalmazottak kötelességtudása tette lehetővé. Abba beletörődött ez a magyar értelmiség, hogy az ő sorsa borús, legtermészetesebb és legjogosabb reménye és kívánsága azonban, hogy gyermekeinek jövőjét biztosítsa. Ebben a reményében támadta meg a magyar középosztályt az, hogy nem volt képes gyermekeinek taníttatásáról gondoskodni. A választások alkalmával bejártam jóformán az egész országot és az intelligenciától majdnem egyhangúan mindenhol azt hallottam, hogy a gyermekek taníttatása okozza a legtöbb gondot. Mint kultuszminiszternek e ponton nem áll módomban segnyen közbelépni. ss. De ez nekem nemcsak mint kultuszminiszternek kötelességem, hanem, mint olyanminiszternek is, aki hivatalnokpályát futott meg. Mint segédfogalmazó léptem a miniszterelnökségnél szolgálatba a X. fizetési osztályba s ott mentem elő az osztálytanácsosíságig, majd közigazgatási bíró s agból kultuszminiszter adminisztratív államttkár lettem. Innét lépten át a politikai pályára, amikor Tiszt István a miniszterelnökség politikai álamtitkári állásába ivott meg. Ha Mayer Pás is kollégáim méltóképpen és teljes joga képviseli a parlamentben és a kabintben a kisgazda érdekeket, akkor nekem, a tipikus hivatalnok-miniszternek jogm és kötelességem egyaránt, egy a kilmazottak érdekeiért helytü ak. , '.. '. . ösztöndirakciót teljesen protekció- ¡• » szerviem meg, még a pályázat is megözni akarnám, kezdeményezés az érdekelttől nem indulhat ki. Az iskolának szándékozom kötelességévé tenni, hogy amennyiben azt tapasztalja, hogy a közalkalmazottnak szorgalmas és tehetséges gyermeke van, aki nehéz anyagi helyzettel küzd, akkor maga az iskola tegye meg az ösztöndíj iránt a kezdeményező lépéseket. A képzelhető legszebb feladata a minden fokú oktatónak — kezdve a tanítótól fel az egyetemi tanárig —, hogy erkölcsös? és tehetséges nö-i vedékének e továbbte.nutást lehetővé terve. Meg .k. r süni a magyar fcko% 1 (ftl i*TO ' ** w «)-..S®ebb «•.». .. á""’’ (] — A gyem- lev . gy^t. at.ii»fi a’ -ez^,..- 1 kora hetC'iik um-ai,. 'tól kezdve Mf-j ,ii lyosabb kötelességek' Az öszUi,,i,->-■!, ,i hát legkésőbb a hetedik oszla.''íme kezdetét vennie és megfelelő szorgalomú magaviselet mellett végig kellene kisérne a tanulót a kenyéradó diploma megszerzéséig. — Kenyéradó diploma! Nagy ez a cróma, midőn az üresedő állásokra még a családos B-listásokat szoktuk az aktív szolgálatba visszahívni, így az egyetemet végzett ifjússágnak átmenetileg nehéz a sora. Bár a kultúrpolitikának egyik fő alapelve az, hogy mindenkit tehetségének megfelelő irányban kell támogatni, mégis most kivételes helyzetünkben ügyelni kell arra, hogy ne tereljünk olyan pályák felé, amelyeken egyébként is túltengés mutatkozik. Ilyen elsősorban a jogi és amellett az orvosi pálya. Már más a helyzet a bölcsészeti karoknál, amelyekre a magyar társadalom nevetséges előítélete következtében a jobb családok legfeljebb leányaikat adják fiaikat ellenben elsősorban a jogra, vagy legfeljebb a jogi és mérnöki pályákra terelik. Innét van az, hogy bölcsészeti karainkon is a nőhallgatók mellett mindig kevesebb a férfihallgató, azok nagy része is csak magánóráik adásával tudja életét tengetni. Ha ez az állapot továbbra is igy tart, középiskoláink tanárhiánnyal fognak küzdeni s aki kinevezésre jelentkezni is fog, az az önfentartási harcban kimerült, sok esetben meghasonlott, korán elfáradt ember lesz. Ezen a bajon két eszközzel lehet segíteni. Először azzal, hogy most ösztöndíjaikat elsősorban a bölcsészeti karokra adunk. Ezt a tervet természetesen nem fogom kíméletlen merevséggel érvényesíteni különösen akkor, ha kiváló szorgalom és tehetségnél egész kifejezett hajlam is nyilvánul Inog más pályák iránt. Azzal azonban, hgy az ösztöndíjaknál most különös tekintettel leszünk a bölcsészeti karokra, ahogy középiskolai kérdés, amely lényegében tanárkérdés, megoldva még koránt sincs. Középiskolaügyünknek rákfenéje, hogy az okleveles Folytatása a irtásodus*. oldalon Boldog ujévémm A hivő emberek alázatával hajlunk meg Isten végtelen jósága előtt, amelyiket a magyar nemzetnek a jövőbe vetett reménnyel engedte üdvözölni, 1926. év utolsó stációján, az új 1927-ik esztendőt. Nem történelmi évet búcsúztatunk, amikor az uj esztendőt üdvözöljük, mert a lezajlott év a mindennapi élettel való küzdelmek s az új életre való felkészülések esztendeje volt. De ha hiányzik is az elmúlt év színeiből a nagy történelmi események fénye, vagy árnya, az elért reális eredmények igazolják a munka esztendejének szürkeségét. Mi az ó-esztendő utolsó óráiban nem egyoldalú szempontból mondunk ítéletet az elmúlt év eseményei fölött, a legmagasabb, egyetemes nemzeti érdek szempontjaira fölemelkedve összegeszük az év jelentőségét. Íme, ez az eva. I tendő volt az, amely befejezte a ,,halj Hatatlan adófizető“ megpróbáltatásai.- nak érdeméből a szanált nagy művét. Ez az esztendő hozta m a trrgyár pénzügyi függetlenséget, a népszövetségi ellenőrzés megalázó , da pofából való felmentést igen. egyéb az egészséges irányban fejlődő gzdasági élete*. .Ez volt az év legnagyobb eseménye, mert a politikai \ "*\v. kezmény, a kón. /is diffét igazoló választás, az alkotó st ívhít politika fölényes győzelme a nem,.., -hí ,«tártak e fán,’ gósdii* 'Ö^Étv '/,«,■-'r .!»•' 1? folt. Ez az es/ni. nco, ej" azt az uj parlamenti korszakot, mmely a jogfolytonosságra való közeledéssel a nemzet törvényhozásának kétkamarás országgyűlést adott. Ez az esztendő búcsúztatta el a zürichi láz-néző idején végelgyengülésbe sülyedt Piárkorona pénzt és vezette be — ki tudja mily hosszú időre s mily jelentős szerepre - » pengőt, amelynek aranycsengése a ...izet életére, a szellemi villamosú mmevet teremtő benyomásával hatott, a.tíz esztendő búcsúztatta el a baloldali forradalmat a politika arénájából. íijaival, alantas erkölcsiségénel lasz ■ szinvomásával, a mások zsebéből adako... demagógiájával és a nép verejtéjéből kisajtolt pártadók kitartottjaiva egyetemben. Ez az esztendő búcsúztata el azt s le* nézést és'szánalmat, amellyel a '’Hág a macar élet vergődését kisérte s amelynek helyébe a megbecsülés lépett, igazolván a mindenütt derékba tört demokráciák és Internacionálék szakagyu világszemléletével szemben, a legszörnyűbb helyzetekben is diadalmas keresztény világnézetet és nemzeti gondolatot. Hálátlanság lenne Isten iránt, aki ezt a szürke 6-esztendőt végig küzdeni engedte, de hálátlanok volnánk a nemzet iránt is, amely a kegyetlen megpróbáltatásokat végig élte, ha meg nem hajtanák térdünket s ha nem mondanék el az óévtől való bucsuzás pillanatában Isten és Nemzet iránt érzett alázattal, az eredményükért s a jövőbe vetett reményekért, köszönetünket. Nagy igazság van abban a történelmi megállapításban, hogy egy nemzet valamiképp mindig megérdemli azt a sorsot, amelybe jutott. A gyöngeségek, hibák, mulasztások, bűnök, egyetlen nemzet élete fölött sem múlhatnak el nyomtalanul. Nem mindig a nemzet kovácsolja a maga sorsát, ifiért kovácsolják azt mások is, nem mindig a — lí M pengő a kOipikdiL M gyermekeinek ■ ■------n t r ■ni i — A BfiElAiszrainiszfer Hit ezendái bejeLenti a magtár Közalkalmazottaknoit, Sem éti egymillió pengő áll gyermekeik számára ösztöndijakra rendelkezésre Kiefsels Sierg gróf myilatkozda ’ második nemzetgyűlést r.s készt^.ca Lapunk mai száma 32 fillér , 4000 korona