Nemzeti Ujság, 1927. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 nemzet bűnös, ha bűnhődik és nem mindig a nemzeté az érdem, ha emel­kedik. De tetteivel, világszemléletével, akaratával, erkölcseivel, célkitűzései­vel, minden nemzet hozzájárul sorsá­nak kialakulásához. Trianont nem mi kovácsoltuk magunknak, de némi vi­gasztalásul szolgálhat, hogy az idő rok­káján lepergett szürke esztendőben nagy energiával kovácsoltuk sorsun­kat, amely a nemzeti lét ideáljaihoz erőgyűjtéssel közelebb juttatott. Nem puszta naptári jókívánság tehát, ami­kor „boldog újévet“ írunk, mert van okunk rá, hogy a magyarnak, saját sorsa kovácsolójának, reménykedéssel, több boldogságot, minden embernek az élet javaiból nagyobb darab kenyeret s az élet szépségeiből több örömet kí­vánhassunk. Amely nemzet fogát ösz­­szeszoritva, panasztalanul, néma szen­vedéssel, de soha nem lankadó erővel tudta átvergődni az elmúlt szürke esz­tendőt, rászolgált, hogy 1927-ben meg­lássa­ a teljes ragyogásban életének egén­ a több boldogságot sugárzó napot. A nemzet tud akarni: Isten kegyelmén s a nemzet akaratán múlik, hogy saját jobb jövőjének érdekében élje ki ere­jét. Búcsúzunk az elmúlt esztendőtől s a Nemzeti Újság hűséges olvasó­közön­ségének és az egész keresztény Ma­gyarországnak, boldog újévet kívá­nunk. Ma vonul be­­ a péniső hivatalosan a közéletbe Az ellenőrző detektíveknek pénteken sem akadt munkájuk (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A pengő hivatalosan ma, január elsején vonul be a közéletbe. Mától kezdve hivatalosan csak pen­gőben szabad számolni. A pengő premierje azonban nem kelt meglepetést, mert december utolsó napjaiban ízelítőt kaptunk már az új valutára való áttérés nehézségeiről. A közönség bizony csak­ lassan tud megba­rátkozni az új pénzzel. Pengőből mindenki nagyszerűen tud visszaadni, ha elegendő pengő­­aprópénze van, de ha a váltásnál koronával kell kombinálni - pengőt, egyszerre megzava­rod'c ei -\ w ,, ti.^sen-.—ité'»' t*«zimitáe! -itK. * 0Zl, 0671V vntato ,an megy s kiezo«, 'ás, a vásárlók összetorlóidnai , a végén már min­denki nagy a ráz ugy, hogy egészen összezavar­ják a szegény pénztárost, vagy trafik-tündér- sokan hosszas viták után sóhajtozva teszik el a tízpengőst miután már visszaadtak belőle, de azért nem mernének mérget venni rá, hogy rendben van az üzlet. Hiába, szokni kell az r-1 pénzhez és le kell mondani a koronákban való gondolkozásról. Ennek az elérésére igen fontm, hogy minél előbb az új pénz olyan tönyvben kerüljön a közéletbe, hogy elnyomja a régit és mindenki kénytelen legyen foglalkozni vele. Mert most bizony még általában kerülik az uj valutában való számítást. Lényeges javulást hoz ezen a téren az ultimo. A fizetéseket a legtöbb helyen pengőben adták ki , ezek a pengők pár nap alatt forgalomba kerülnek, mert a gázsik most nem olyan természetűek, hogy sokáig pihen­hetnének a­ tárcák mélyét Még megmeledésre sem marad idejük. A vásárcsarnokokban, nyílt piacokon s egyéb árusító helyeken egyébként ma is szél­csend uralkodott. A kivezényelt detektívek ébe­ren figyeltek, de számottevő munkájuk nem akadt. A felfelé való kerekítésről s általában a kerekítésről úgy látszik, lemondtak a kal­márok. A vásárlóközönség is erősen figyel s ahol csak pár fillérrel is olcsóbbnak látja az Árut, ott vásárol. Ezért az egészséges konkur­­renciától az árak csökkenését lehet várni. America nem regelte vissza csapa­tait Kikaragu­ából Kettőd­ áll­amtikok­ erélyes cáfolata Washington, december 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Kul­log államtitkár erélyesen cáfolja a bék­és külföldi sajtónak azt a szenzációs hí­rét, hogy Coolidge elnök elrendelte volna a Nicaraguában partra szállított ame­rikai haderők haladéktalan visszahívását. Az amerikai csapatok mindaddig Nikaragua területén maradnak, amíg a Nikaraguában élő amerikai állampolgá­rok élet- és vagyonbiztonságát bárminő veszély is fenyegeti. (T.) NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1927 január 1. (folytatás az első oldalról) középiskolai tanárok óraadói és helyet­tesi minőségben eltöltött hosszú kínlódás után tudnak csak szervezett állásba kine­vezést nyerni. Négy évi keserves kínló­­dás a filozófiai karokon, utána még több évi vergődés óraadói és helyettesi minő­ségben, olyan kálváriaút, melynek meg­­járására mindig kevesebben fognak vál­lalkozni. Az idén nagy lépéssel megyünk előre az ösztöndíjügy megoldásában, a jövő költségvetésnek pedig fő feladata lesz, hogy a középiskolai tanári pálya megkezdésénél mutatkozó megélhetési krízis szanáltassék. A mostani költségve­tés hozni fogja a lelkészi kérpótlékok va­lorizálását, a rákövetkező költségvetés­nek ez lesz a megoldandó problémája.­­ Visszatérve a jövő terveitől a jelen­a­dósághoz, újévi örömhír gyanánt beje­lentem a magyar közalkalmazottaknak hogy az új tanévtől kezdve egymillió pengi áll ösztöndíjakra rendelkezésre. Újabb kormányál­ság előtt áll Ju­gOSEM 13 A radikális párt fele nek­i témo­gatja az Usunovics- kabinetet Belgrád, december A (A Nemzeti Újság tudósítójától). Ma délelőtt 10 órakor kezdődött meg a ,radi­­kális párt döntő ülése, amelyen a párt­tagoknak határozniok kellett abban a kérdésben, támogatják-e az ötödik Uzu­­novica-kormányt vagy sem. Az ülés rend­­kívül viharos lefolyású volt és a radiká­lis párt két szárnyának szónoka: többiz­­ben hevesen összetűztek. Minthogy a párttitkárságnál összesen 33-an elentkez­­tek szólásra, a déli órákban mi úgy­ lát­­szott, hogy az értekezlet éjfél­ sem ér véget. Uzunovics minisztereinknek vé­gül is kifogyott a türelme és kife­rt­­ette, hogy a sok szóbeszédnek semmi él­e­me sincs és a leghelyesebb volna, ha a pst azonnal áttérne a szavazásra. A tagok nagy része csatlakozott véleményéhez és megkezdődött a döntő szavazás. Leadtak összesen 87 szavazatot, 66-an az Uzunovics-kormány támogatása mellett, 22-en pedig ellene szavaztak. Heten, kö­zöttük Slavko Miletics egészségügymi­niszter tartózkodtak a szavazástól. A kormány támogatása ellen szavazott töb­bek közt a szkupstina elnöke, Marko Trif­­kovics és alelnöke, Nikola Szubotics is. Tekintettel arra, hogy a radikális párt­­ képviselőt­agjainak szám­a 129, a j6 kor­mánypárti szavazat nagyjában véve ép­pen hogy a fele a radikális párt taglét­számának. Az a 35 képviselő, aki a mai pártértekezleten nem vett részt, nagy­részt azért tartotta magát távol az ülés­től, hogy ne hozza kínos helyzetbe az Uzunovics-kormányt. A szavazás eredményének kihirdetése a szenzáció erejével hatott és a kormány két minisztertagja, Slavko Miletics egész­ségügyi miniszter és Milan Szimonovics bánya- és erdészeti miniszter azonnal be­jelentette, hogy a pártban uralkodó kor­mányellenes hangulatra való tekintettel lemondanak miniszteri tárcájukról. Politikai körökben a helyzetet rendkí­vül kritikusnak tartják. A két miniszter lemondása okvetlenül az összkormány le­­mondását fogja maga után vonni, tekin­tettel era, hogy a mai szavazás eredmé­nye alapja bizonyosra vehető, hogy a kormány már a szkupstina első í­lésén kisebbségben marad. Általában véve szá­molnak azzal,hogy Uzunovics még az esti órákban ejelenti Sándor királynak lemondását és hogy a király kifejezetten választási kormány megalakítására ad megbízást egy pártokon kívül álló poli­tikusnak. A szkupstina felszlatítsa ilyen körülmények között küszöbön ál * 7' f Páris, december. (A Nemzeti Újság tudósítójától). A bankok kirakatai előtt ragyogó arcú em­bercsoportok állanak s az előlállók bol­dogan újságolják a félóránként, tizper­­cenként emelkedő kurzusokat. A „Paris Midi” felemelt példányszámmal jelenik meg, mindenki boldog s Pária arca bol­dog megelégedettséggel fordul kormánya felé. Reménykednek. „Lates étrangers“ A nemrégiben tettlegességekben is meg­nyilvánult frapeia idegengyűlöletet a frank katasztrofális zuhanása okozta. Most, hogy a frank biztatóan emelkedik, azt lehetett várni, hogy az idegenek ellen érzett ellenszenv csökken valamit, hiszen ezernyi ember van Páriában, aki kizá­róan az idegenekből él. A Quartier Latin rengeteg apró, rossz, de drága szállodái­nak lakói kilencven százalékban idegenek s mondhatni, az idegenek pénzéből élnek a pazarul berendezett mulatók is. Ez az, amit a párisi utca szikrázó szem­mel figyel! Mert a frank ugyan emelke­dik, de az emelkedése nem jár együtt vásárlóértékének emelkedésével s nem csinálhatja az idegen után azt, amit azok­nak a külföldi valuta megenged. Mert a párisi kereskedőember is olyan, mint a világ bármelyik kereskedője: ha a frank esik, az árakat azonnal emeli, viszont nem szállítja le, ha a pénzük szilárdul. Talán ez az oka annak, ho­­y az idegen­­gyűlölet semmit nem enyhült. Az idege­neket még ma sem tekintik úgy, hogy ők hoznak pénzt Franciaországnak azo­kért a külső bámulnivalókért, melyek in­kább más idegen népeknek a múltját szemléltetik. A francia nép még mindig úgy érzi, hogy az idegenek eleszik előle a burgonyáját, elisszák borát, tejét s mi­vel minden pénzt megadhatnak az áru­kért , drágaságot csinálnak. Ezért ki­mondhatatlanul gyűlölik az idegent s nem mulasztan­ak el semilyen kínálkozó alkalmat, hogy antipátiájukat kifejezésre ne juttassák. Néha finoman, néha brutá­lis módon, de az idegen mindig el lehet készülve arra, hogy reá szólnak, ha anya­nyelvit meri használni. — Sales Strangers — piszkos idegen. Nem a pillanatnyi elkeseredés kirobba­nása ez. A francia tén, vagy inkább: a párisi nép idegengyűlölete mély és ko­moly. Annyira komoly, hogy az szinte imponáló. Nem is esett hát rosszul, de szinte meghatott, amikor­ a villamoson egy őszhajú uriasszomy égő szemekkel te­kintett felénk, hallva magyar beszédün­ket: — Ne beszéljenek előttem idegen nyel­ven, mert — nem bírom hallgatni... Elhallgattunk. Nem értettük, de tisztel­tük azt a fájdalmat, amit ennek az őszülő hajú úriasszonynak az idegen nyelv hal­lása okozott. Tiszteltük s Pestre gondol­tunk, hol úton-útfélen az idegen nyelveket beszélve tüntetnek a dámák s nem számit társaságbelinek az a hölgy, aki a villamo­son nem franciás kiejtéssel kéri a jegyét. Kétségtelen, hogy a francia nemzeti ér­zést nem lehet összehasonlítani a magyar nemzeti érzéssel. Mert a francia kereskedő az üzletében ugyan tüntető udvariassággal szolgál ki, de sem a kiszolgálólány, sem a pintér nem mulasztaná el alkalomadtán az üzle­ten kívül odáik lá­­tani a­ „sales etran­­gers“-t. Az üzletben azonban vásárlót vár a kereskedő, borravalót a kiszolgál­ólány és a pincér. Néha ugyan csalatkoznak is — különösen a németekkel, akik centimes pontossággal számítják ki a köteles, tíz­százalékos borravalót. Van is mozgás­ztán­ok. Csak a hivatalos Páris tudja, hogy vannak barátságos és kevésbé barátságos idegenek, hogy vannak volt szövetsége­sek és a volt ellenségek. Mert a párisi nép nem tud­ különbséget tenni az idegen nyelvek között s ezért mindenki idegen előtte, aki nem franciául beszél. Az a­ngol ép úgy, mint a német, cseh, olasz, vagy a megvár. Érdekes játéka a sorsnak, hogy énen eg, angolok azok, akik a leggyakrabban érzik ennek a francia tájékozatlanságnak az eredményét olyankor, amikor a világ bábomban szerzett jogaikra és érde­meikre támaszkodva hangfogó nélkül be­szélnek. Idegengyűlölet öt frankért Nem minden aggodalom nélkül, de bi­zonyos­ jóleső érzéssel szemlélve hallgat­tam végig egy, az idegen gyűlöletben fo­gant francia-angol összetűzést a napok­ban. A Boulevard Saint Michelen, a Sor­bonne és a rend éber őrének közelében egy csoport angol beszélgetett. Fesztelenül és «•. célos hangossággá!. Beszélgetések föl-. ! tűnt néhány franciának. Mivel nem akar- E Idegengyűlölet frankért !A francia frank emelkedik, az árak és az idegengyűlölet lépést tart vele — „Sales étrangers“ — Az angolokra rájár a rúd ták vállalni az esetleges utcai botrány ódiumát, eszközt kerestek, hogy az ide­gengyűlöletüknek kifejez­ést adjanak. A párisi utcán még mindig található olyan ténfergő kamasz, ki kevés biztatásra nad­rágzsebbe dugott kezekkel, kihívó mo­solygással eleget tegyen megbízatásának. Akkor is akadt, szemtelenül mosolyogva állott az angolok csoportja elé s kihivóan vágta a szemükbe: — Sales etrangere! Az angolok tanácstalanul, meglepetten néztek össze. Az egyiknek ütésre emel­kedett a karja, de meggondolva a dolgot, csendes undorral állt odébb társaival együtt. A nagyrahivatott francia pedig diadal­mas mosollyal lépett a megbízóihoz a markát is tartva. — Ezért csak nem kérsz pénzt? — Mit gondol ön — felelte méltatlan­kodva az apacs — öt frankért csak nem verekszem . . .? És az öt frankját megkapva jelentéseit kacsintott a rendőr felé s rohant, hogy élelmiszerre átváltsa munkásságának ju­talmát. Vve la Trance A kenyér aggodalmas féltésén kívül a furcsaságokig menő sovinizmus a másik főforrása­­ ennek az idegengyűlöletnek. Az erős és erejében elbizakodott francia lenézi az idegent. A politikusok, a világ­történelem látszólagos irányítói kínlód­hatnak kibékülési és kibékítési program­jaikon, a francia népbe nem lehet bele­beszélni, hogy van, akadhat a franciánál különb náció is. A hangulata hullámzik, mint a csende­sedő tenger, de alig erősödik viharrá es a hullámzás, elementáris erővel tör ki a tömegből épen úgy, mint az egyénből: — Vive la Francéi Magukat éltetik, dicsérik. Egész Budapest mulatott Szilveszter éjszakáján .............. Vidám hangulatban köszöntötte a főváros az uj évet (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A pengő je­gyében ránk köszöntő új esztendő előrelátható­lag több bort, búzát és békességet fog hozni, mint a ma éjjel tizenkét órakor lezáruló Oesz­­tendő. Budapest kora reggeltől kezdve lázasan készülődött Szilvesztere, a kávéh­ázakban, ven­déglőkben, klubbokban és egyéb helyiségekben nemcsak pengőért, de még aranyért sem lehe­tett már a délutáni órákban helyet kapni: a főváros apraja-nagyja kivonult az esti évék­ben, megteltek a mozik és színházak, az éjjel évékben pedig a közönség elözönlött vala­rjyi z\ piacon r a h^utesitzie*'ty.-ju '.* nem léc tott forgalom zajlott fo százéval i^k M áx eleven és a szép rézcasziniire koppa.'/yt* kis malacok. A vételkedvhez erősen hozzájárult az, hogy ez árakat ezúttal kivételesen nem emel­ték s a közönség boldogan vásárolt az új pénz­zel. Nyolc pengőért egész anyányi kis mala­­cot adtak már, egy kilónak az ára pedig átlag két és három pengő között ingadozott. Az éjfél természetesen talpon találta az egész­­ fővárost, vidám éljenzés, pezsgődurrogás kö­­­­szöntötte az újévet s az emberek egymás nya­­­­kába borulva, a gyermek önfeledtségével és­­ bízó reménységével ürítették poharaikat a el­következő új esztendőre. Közvetítjük a MM Újévi szer­encse k­ívánat­ai­t és egyben olvasóközönsé­günk figyelmébe ajánljuk lapunk mai számában, a 29.­­ oldalon megjelent hirdetését is, mely úgy gazdasági, mint a pengőárak lekerekítése folytán pénzn­yi szempont­ból is méltán általános érdeklődésre számíthat

Next