Nemzeti Ujság, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

Kedd, 1927 február 1. NEMZETI ÚJSÁG Mussolini szenzációs beszéde Olaszország terjeszkedéséről és az osztrák-német csatlakozásról „A nagyhatalmak politikája ingadozó és következetlen“ „Bizonyos csomókat karddal kell átvágni.. . A nemzetközi politika vizein bizonyáratős hullámverést fognak kelteni azok ajelentések, amelyeket Mussolini egy intrvjú keretében az osztrák sajtó vezető rgánumának munkatársa előtt tett. Mussolini már hozzászoktatta a világot, így nem rejti véka alá gondolatait és újjászületett olasz nemzet törekvést, de ezúttal a szokottnál is határozottabban jelezte, hogy Olaszország, ha kell, ég karddal is érvényt szerez aspirációinak. A fascizmus vezére meg akarja fitetni Európával és az utópista pacistákkal, hogy Olaszországnak, miután Flyton szaporodó népét nem tudja tapíteni, okvetetlenül terjeszkednie kell, kütlben explodál. Magától értetődő, hogy Mussolini feligása legelsősorban Franciaországot érinti kínosan, amely — okkal vagy okkal — attól tart, hogy az olasz tetszkedés és a Nagy-Olaszország kialaklása a francia érdekeket hátrányosan fgja befolyásolni. A franciák nyugtanságának növelésére még inkább alkalmas Mussolininak az a kijelentése, hogy Berlin és Dróma megérthetik egymást és hogy számolni kell Ausztriának Németországhoz való csatlakozásával. A duce tudvalevőleg a múlt év elején még fenyegető hangot használt a németekkel szemben és az osztrák-német csatlakozás eszméjét ellenezte. Hogy milyen motívumok idézték elő tavalyi álláspontjának megváltoztatását, még nem egészen világos, bár sejthető, de tény, hogy Mussolini megkezdte a közeledést Németországhoz. Ahhoz az erőteljes külpolitikai akcióhoz, amelyet Mussolini inaugurált, Olaszországnak szükséges a németekkel való jó viszony is. Berlin és Róma megegyezése azonban nem hozza magával föltétlenül a francia—német viszonyban mutatkozó közeledés fennakadását. A locarnoi politika szükségszerű helyességét a józan gondolkozású államférfiak Németországban is épp úgy belátták, mint a franciáknál, s a német—olasz megértés legfölebb a versaillesi szerződés revíziójának gyorsítását fogja elősegíteni. A nemzetközi helyzet nem poétikus A beszélgetés kezdetén, amelyet Mussolini a bécsi Neue Freie Presse tudósítójával folytatott, először Európa pénzügyi kérdéseiről és a fascizmusról nyilatkozott. Kijelentette, hogy Olaszország nem vár a pénzügyi békekonferenciára, mert Olaszországnak sikerült rendet teremteni, anélkül, hogy konferenciázott volna. „Nem hiszek a konferenciákban“ — mondotta Mussolini —, az én hitem a munka. Nekünk nincsenek nehézségeink a munkásokkal, ha a munkanapot meghosszabbítani kell, kiadjuk az erre vonatkozó rendeletet és a nép engedelmeskedik. A fascizmus győzött, mert nem eszköze sem a tőkének, sem a munkásságnak. A szocializmussal ellentétben mi az osztályok együttműködésében hiszünk. Az erőszakra szükség van, de azt igazsággal és az emberi társadalom javára kell alkalmazni. Olaszország nem fecsérelheti az időt üres parlamenti fecsegésekre. Az ország emberfölöslege számára ki kell hajtani a földből az utolsó gram táplálékot- A tudomány minden erőfeszítése mellett is nyilvánvaló, hogy Olaszország nem tudja táplálni az egész népet, tehát terjeszkednünk vagy explodálnunk kell. Nem hiszek a pacifisták humánus ideáljaiban. Ezek gyönyörű teóriák és poétikaiak utópisztikus stílusukban, de ezekkel szemben áll a tények valósága, amely figyelmeztet, hogy számot kell vetni a nemzetközi helyzettel. Ez a helyzet pedig egyáltalán nem poétikus. Olaszország terjeszkedni fog Ezzel nem akarom azt mondani, hogy Olaszország valamelyik szomszédját meg akarja támadni. A gyarapodás a fejlődés dolga. Türelemmel kell lennünk, amint százados türelme volt Angliának. Egy világbirodalom nem olyan valami, amit hamarosan megteremteni lehet. Két évszázad telt el, míg Anglia megszerezte azokat a pontokat, amelyeken mai világ Aggodalma nyugszik. — Olaszország a történelem lassú logikája szerint ki fog terjeszkedni. Sohasem mellőzhetjük Olaszország szükségleteit. Ahol csak lehet, elő kell mozdítanunk a természetes gyarapodást, amely meggyőződésem szerint békés lesz. Az osztrák „Anschluss“ bekövetkezhet... Áttérve a német-olasz viszonyra, Mussolini kijelentette, hogy Németország és Olaszország könnyen megérthetik egymást. Ausztria csatlakozása a német államszövetséghez Németországnak sokkal fontosabb probléma, mint Olaszország számára. Valamikor bekövetkezhet, de a birodalmak gyarapodása lassú menetű. Sokak véleménye szerint száz év múlva a legtöbb kis állam el fog tűnni. A nemzetközi politikában és a nemzetközi iparban nincs helye a kis egyedeknek. Arra a kérdésre, várjon a szövetséges hatalmak megengedik-e egy Nagy-Oaszország és Nagy-Németország alakulását. Mussolini válasza ez: — A szövetséges és társult hatalmak politikája a versaillesi béke aláírása óta nem állandó, tele van ellenmondásokkal és következetlen A jövőben előreláthatólag még ingatabb, ellentmondóbb és következetlenebb lesz. Olaszország be fogja tölteni hivatását, mert nem túlbüszke, hogy dolgozzék, sem nem túlbüszke ahhoz, hogy harcoljon. A toll hatalmas, de az írógép mostani korában a kardot alkalmasabbnak tartom bizonyos csomók átvágására. Az, az ember azonban, aki tud harcolni, nem keresi a veszekedést. Olaszország gyarapodni kíván, de kívánja a békét is. A francia sajtót megdöbbenti Mussolini nyilatkozata Páris, január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Neue Freie Presse vasárnapi számában megjelent Muscolini-interjú Parisban óriási izgalmat keltett. A mai reggeli lapok hasábos cikkekben foglalkoznak az olasz miniszterelnök legújabb nyilatkozatával s a nyilatkozatnak főleg azt a részét kommentálják szokatlan izgalommal, amelyben Mussolini a népesség túlszaporodásáról nyilatkozik s azt mondja, hogy ez a tulszaporodás egy szép naponrobbanásra fog vezetni. Az Oeuvre csodálkozásának ad kifejezést, mert Mussolini az osztrák csatlakozás kérdésében úgy nyilatkozott, hogy Ausztria és Németország egyesülése elkerülhetetlen s hogy a nyugati hatalmak Nagy németország megalakulását éppúgy nem tudják majd megakadályozni, mint ahogy nem tudják megakadályozni azt sem, hogy a mai Olaszország helyébe Nagyolaszország lépjen. A lap véleménye szerint Mussolini ezzel a kijelentésével nyíltan hitvallást tett a német-olasz barátság mellett s Olaszország, úgy lászik — írja a lap —imperialista céljai szolgálatában attól sem retten vissza, hogy felborítsa a locarnoi szerződéseket s ismét halálos ellenségévé tegye Németországot Franciaországnak. Az Echo de Paris, amely eddig a francia-olasz barátság szószólója volt s a locarnói szerződések helyett a Róma felé való orientálódást sürgette, szintén annak a véleményének ad kifejezést, hogy az Olaszországgal szemben folytatott politika elhibázott volt s hogy ezért elsősorban Franciaország római követét terheli a felelősség. Wlassics Gyula báró elnöki székfoglalójában kifejtette a felsőház feladatát Megválasztották a felsőház tisztikarát . „Nem akarunk prejudikálni a törvényes király jogainak“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ma délelőtt tizenegy órára hívták össze a felsőházat, hogy a tisztikarát megválassza. A felsőház tagjai követésre méltó pontossággal jelentek meg, már tizenegy óra előtt majdnem teljes számban együtt voltak a felsőház folyosóján. József főherceg tábornagyi tábori egyenruhában, József Ferenc és Albrecht főhercegek fekete zakkóban jöttek. Korán érkeztek a püspöki kar tagjai és a többi felekezet lelkészei, akik között ma jelent meg elsőnek Löw Imánuel szegedi főrabbi. Tizenegy óra után néhány perccel nyitotta meg az ülést Berceny Jenő korelnök. Jelentette, hogy újabb megbízóleveleket nyújtottak be és hogy az igazolóbizottság megalakult, amely elnökévé Csekonics Endre grófot, helyettes elnökévé Radvánszky Albert bárót, jegyzőjévé Némethy Károlyt választotta meg. Az igazolóbizottság jelentését Bethlen Pál gróf körjegyző olvasta fel. A felsőház tagjai között közben kiosztották a szavazólapokat, amelyeken a következő nevek szerepeltek. Elnök: Wlassics Gyula báró. Alelnökök: Széchenyi Bertalan gróf és Thaly Ferenc. Háznagy: Rakovszky Endre. Jegyzők: Bethlen Pál gróf, Borbély György, Dani Balázs, Jankovics Pál, Khuen-Héderváry Károly gróf, Kühne Lóránt, Latinovics Endre, Wekerle Sándor. Bethlen Pál gróf körjegyző jelentette, hogy még harmincnyolcan nem nyújtották be mandátumukat. A mandátumok benyújtására február 12-ig adtak határidőt. Jelentette ezután, hogy az igazolóbizottság Bernáth Géza indítványára, Huszár Aladárnak, Somogy vármegye törvényhatósága által megválasztott felsőházi tagnak, a kaposvári törvényszék elnökének megbízólevelét, mint kétségeset uttalta a megalakítandó állandó igazolóbizottság elé, mert a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény értelmében aktív szolgálatot teljesítő bíró nem lehet a törvényhozás tagja. A felsőház bizottsági jelentését elfogadta. Ezután megválasztották a felsőház tisztviselői karát. Először az elnökre szavaztak. Frigyes főherceg nem volt jelen. Utána Albrecht főherceget szólította Kühne Lóránt jegyző. Albrecht, József és József Ferenc főhercegek felállottak és úgy nyújtották át az eléjük lépő jegyzőnek a szavazócédulát. A felsőház többi tagja a Ház asztalához lépett és az urnába tette szavazatát. Tizenkét órára vége volt a szavazásnak és Berczelly Jenő korelnök kijelentette, hogy összesen 179 szavazatot adtak le, amelyek mind Wlassics Gyula báróra estek, akit ezzel megválasztott elnöknek jelentett ki. A választás eredményeit a felsőház tagjai nagy tapssal fogadták. Következett az alelnökök megválasztása. Dessewffy Aurél gróf indítványozta, hogy egyszerre szavazzanak az alelnökiekre és a jegyzőkre, de Berczelly korelnök kijelentette, hogy a főrendiház szabályai, amelyek a felsőházra is érvényben vannak, az összetett szavazást nem engedik meg s igy csak az alelnökökre rendelték el a szavazást, amelynek során 166 szavazatot adtak le. Három érvénytelen volt, a többi 163 Széchenyi Bertalan grófra és Thaly Ferencre esett. Berczelly Jenő korelnök most kijelentette, hogy feladata véget ért, megköszönte a támogatást s megkérte Széchenyi Bertalan gróf alelnököt és a körjegyzőket, hogy a megválasztott elnököt értesítsék a választás eredményéről. Az elnök megérkezéséig az ülést felfüggesztette. A felsőház tagjai a teremben maradtak és várták Wlassics Gyula bárót. Fél egy után néhány perccel megjelent Wlassics Gyula báró fekete díszmagyarban a magyar érdemrend nagykeresztjének aranyszegélyes zöld szalagjával. Belépésekor a Ház lelkesen megtapsolta és megéljenezte. Berczelly Jenő: Van szerencsém az országgyűlés felsőházának megválasztott elnökét mély tisztelettel üdvözölni. Engedje meg nagyméltóságod, hogy hálát adhassak az Istennek, hogy megengedte érnem ezt a napot, amikor én, mint volt főnöke, akinek már akkor módomban volt meggyőződni a nagyméltóságod tudásáról és nagyszerű képességeiről, itt most mély tisztelettel köszönthetem. Kérem Nagyméltóságodat, hogy foglalja el az elnöki széket. Wlassics Gyula báró elnöki székfoglalója Wlassics Gyula báró megköszönte az üdvözlést, elfoglalta az elnöki széket és elmondotta elnöki megnyitó beszédét: " Midőn a tisztelt felsőház kitüntető bizalmából a legélénkebben érzett hálám kifejezésével az országgyűlés felsőházának elnöki székét elfoglalni szerencsém van, mélyen át vagyok hatva annak a nagy megtiszteltetésnek értékétől, melyben szerény közéleti pályámat részesíteni méltóztattak. — Ha gondolkoztam is azon, vájjon rendelkezésemre állanak-e még azok a tulajdonságok, melyekkel ezt a nagy bizalmat kiérdemelhetem, mégis megnyugvást találok abban, hogy ezen a helyen a leg 3 lényegesebb kellék, sőt az egyedül sziklaszilárd alap, melyen az elnöki állásnak igazi benső tekintélye fölépülhet, a teljesen igazságos pártatlanság. Ide nem szabad utat engedni sem a felső, sem az alsó hatalom önkényének.. . sem a többség, sem a kisebbség zsarnokoskodásának. Elnöki kötelességem teljesítésében hű segítőtársam lesz az a mintegy második természetemmé vált pártatlansági érzet, melyet lelkiségem a bírói szék hosszú gyakorlatában szívott fel. Ilyen irányú elnöki vezetésre kérem kegyes jóindulatukat és támogatásukat és ha sikerül kiérdemelnem a nagy bizalomnyilvánítást, ezt életem legbecsesebb közéleti értékének fogom tartani. Most engedjék meg, midőn a nemzet a politika.A konszolidáció irányában nevezetes lépést tett előre azzal, hogy a magyar országgyűlés ismét a kétkamarás rendszerben folytatja törvényhozói működését, néhány alapvető kérdésre kérhessem ki a tisztelt ház nagybecsű figyelmét. úgy érzem, hogy a tisztelt felsőháznak joga van tőlem, midőn az elnöki széket elfoglalom, követelni, hogy bizonyos irányokban kellő felvilágosítással szolgáljak. — Előrebocsátom, hogy midőn az entente kiküldöttje, Clark úr, megjelent Budapesten, hogy a nemzeti akarat kifejezésére alkotmányos törvényhozási szerv irányában megállapodjék — azok között voltam, akik reámutattunk arra, hogy nálunk nem kell új szervről gondoskodni. A magyar alkotmány szerint az országgyűlés az erre hivatott alkotmányszerv. Az entente képviselője részéről azonban a legszélesebb választói jog alapján öszszeülő szuverén nemzetgyűlést jelölték meg oly szervül, melyet ők is hajlandók elismerni és csak azt a kormányt, mely mögött ez a nemzetgyűlés áll, ismerik el olyan kormányul, mellyel tárgyalásokba bocsátkozhatnak, így jött létre a nemzetgyűlés. Nem az volt hivatása, hogy mint állandó intézmény illesztessék be alkotmányunk közrendjébe, hanem mint átmeneti intézmény teljesítse azt a feladatot, hogy a nemzetet a kaotikus állapotokból kivezesse. Ki merné kétségbevonni, hogy ha elháríthatlan akadályok miatt az alkotmány által arra rendelt közhatalmi tényezőik nem működhetnek, akkor ha a nemzetet az anarchia rombolásának nem akartuk átengedni, az életszükség, tehát a szükségjog parancsolta a közhatalmak átmeneti szervezetét és mindaddig míg az alkotmányos törvényhozás másként nem intézkedik, ennek a szervezetnek köteles tiszteletét is. Ez adta meg törvényhozási létjogát a régi alkotmányunkban ismeretlen intézménynek — a nemzetgyűlésnek és ha a teljes jogfolytonosság megvalósításához még ma sem juthattunk, azt mégis határozottan megállapíthatjuk, hogy a kétkamarás törvényhozással, mely a magyar alkotmányos fejlődés évszázadokra terjedő hagyománya, a haladás útjára léptünk és ezzel épen nem állított fel a nemzetgyűlési törvényhozás oly akadályt, mely a teljes jogfolytonosság helyreállítását veszélyeztetné. A tradíció szerepében — Nem lehet az elnöki széknek feladata az újonnan alakított felsőház összeállításának kritikai boncolgatása, vagy a gyakorlati politika körén kívül eső elvont elméleti fejtegetésekbe való bocsátkozás. Csak annyit akarok kiemelni, hogy már a főrendiház tagjai élénken érezik a főrendiházi reform szükségességét. Szilárd volt az a meggyőződés is, hogy az ezeréves alkotmányos Magyarországban nem doktriner elméletek szabják meg az országgyűlési reform tartalmának helyességét , hanem a vezérlő gondolatnak annak kell lennie, hogy ki kell elégíteni ugyan a haladás követelményeit, de ezeknek a történelmi életképes tradíciókkal teljes összhangban kell maradni. Az tehát bizonyos, hogy midőn a volt nemzetgyűlés megszüntette az egy kamarás rendszert és életbe léptette a két kamara rendszert, a jogtörténeti tradíció szellemében járt el. — A két kamarás rendszer gyökerei visszanyúlnak az első szent koronás királyunk alkotmányáig. Mi nem kölcsönöztük a két kamarás rendszert az angol alkotmánytól, a mi két kamarás rendszerünk nem a tudományos elmélkedés, előrelátó spekulációk eredménye, hanem az accidentális körülmények történeti fejlődése. Az nem kétséges, hogy az ország nagy közvéleménye ’ csak helyesléssel kíséri, hogy a magyar törvényhozásban, hosszabb szünetelés után újra a kétkamara rendszer érvényesül. Diene! az elszakított részekre — Abban is csaknem mindnyájan egyetértünk, hogy végzetes hiba lett volna, ha a történeti hagyomány teljes félretételével a nemzetgyűlés valamely újkeletű papíralkotmány utánzásában kereste volna feladata teljesítésének útját. Abban csaknem mindnyájan egyetértünk, hogy törvényhozásunk tízezéves fejlődése alapján kialakult rendszerét kell alapul vennünk. Nekünk nemzeti kincsünk a mi történeti alkotmányunk. Ez nem királyi kepv egyoldalú adománya, nem szobatudás munkája, nem feudális, nem patrimoniális rendszer szülöttje, a mi alkotmányunk évszázadok óta a közjog területe, melyből a királyi és nemzeti hatalom egységének gondolata emelkedik ki. Nekünk nem szabad a hevenyészett papíralkotmányok radikális útjára tévelyegni, nekünk bele kell kapcsolódnunk a történeti folytonos-