Nemzeti Ujság, 1927. március (9. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-16 / 61. szám

IC 6 Az ifjúság márciusi ünnepe Már jóval 9 óra előtt gyülekeztek zászlók alatt a bajtársi ifjúság tömegei az Egyetem-teret környező utcákban. A bajtársi szervezetek között ott láttuk a Turul Bajtársi Egyesületet, a Hungáriát, a Katolikus Diákszövetség képviseleté­ben a Foederatio Emericanát, a területi szövetségeket, még­pedig a Székely, a Délvidéki és a Felvidéki Egyetemi és Főiskolai hallgatók Egyesületét. Az if­júság száma meghaladta a négyezret. _ Az irredenta-szobroknál jobban elvonult a fővárosi Vigadóba. Ugyanakkor kétszáz tagú küldöttség in­dult a várbeli honvéd szoborhoz, ame­lyet ünnepélyes külsőségek között meg­koszorúztak. A Vigadóban Délelőtt 11 órakor kezdődött a székes­­fővárosi emlékünnep. Az egyetemi ének­karok „Nemzeti imája” után Ladányi Gulyás Béla, a diákügyi bizottság igaz­gatója megnyitó beszédet mondott, majd Petőfi-verseket szavalt Bakó László, a Nemzeti Színház örökös tagja s a Turul Szövetség tiszteletbeli dominusa. Ezután általános figyelem közepette Doma­­novszky Sándor dr. egyetemi nyilvános rendes tanár, bői csészerkari dékán, a Turul Szövetség patrónusa állott fel szólásra. Ünnepi beszédében összehason­lította a 48-as időket a mai hasonló ne­héz időkkel és lelkes szavakkal további munkára, kitartásra buzdította az ifjú­ságot. Az ünnepi beszéd után M. Némethi­ Ella, a m. kir. Operaház tagja énekelt, Balázs Árpád zenek­öltő, a Hungária Bajtársi Egyesület tiszteletbeli dominusa dalokat adott elő, végül Kiss Mihály, a Turul Szövetség „Árpád“ bajtársi egye­sület vezére záróbeszédet mondott. A hazafias emlékünnep az egyetemi ének­karok „Nem, nem, soha” énekével ért véget. Az ifjúság délután a Múzeumkertben tartott még ünnepséget, ahol vitéz Dobray Gyula, délután 4 órakor pedig a Petőfi szobornál, ahol Reisehl Marcel, László Zoltán és Lendvay Béla mondot­tak lelkesítő szónoklatokat. Iskolai ünnepségek Március 16ét a hagyományokhoz híven megünnepelték az ország valamennyi iskolá­jában. Többek közt a következő iskolákban folytak le ünnepségek: A budapesti állami felsőkereskedelmi isko­lában Sassi Nao­y Lajos tanár mondott löszé­det. Közreműködött Stolpa Károly vezetésé­vel az ének- és zenekar, továbbá Marnitz Ede Szántó János, Laki József, Szabó Kálmán, Lossonczy Endre A Rákócziánum érseki reálgimnáziuma fé­nyesen megünnepelte március idusát Első al­katommal működött közre az intézeti zenekar, melyet Csernussi Ferenc zenetanár tanított be. Az ünnepi beszédet Gyulay László dr. mondotta és az énekkart Mathia Károly tr­deklését, mely elveszett a nép eszeveszett üvöltésében. A Nilus nagyot csobbanva elnyelte ál­dozatát, iszonyú erőlködéssel az még egy­szer válli­g kiemelkedett, de Seran csak eltorzult ajkai kin­cs vonaglását láthatta, mert arcára tapadó nedves haja elfödte ragyogó szemét. Újra elmerült. A hullámok elcsendesedtek. Minden úgy volt, mint rö­viddel ezelőtt, csak a víz táguló gyűrűjén himbálódzott két-három fehér lótuszvirág. Seran összerogyott, már vezette. Ifjúsági beszédeik és szavalatok egészítették ki az ünnepséget. A budapesti kegyestanítórendi gimnázium március 15-én délelőtt szép ünnepély kereté­ben ünnepelte március idusát. Az ünnepélyen megjelentek Szölgyésy János h. rendfőnök, kormányfőtanácsos, Mátray János házfőnök, Bartos József kormányfőtanácsos, Hannig István jószí­n kormányzó, kormány főtanácsos, Kisparti János dr., a budapesti gimnázium igazgatója, Friedreich Endre dr., Zimányi Gyula kalazantinumi igazgató, Balkó Tamás Voracicky An­talné, Jalsovszk­y János minisz­teri tanácsos és felesége és még sokan. Az ünnepi beszédet Boltori József dr. kegyesrendi tanár mondotta nagy hatással. Közreműköd­tek Gyimessy László, Emke László, Halász József, a gimnáziumi zenekar Vaszy Viktor hangversenymester és a gimnáziumi énekkar Walter János dr. vezetésével. Az V. ker. Kozs. Báskai Lea­ leánygimnázium növendékei tanáraik vezetése mellett elvonul­tak az irredenta­ szobrok előtt , virágot hintet­tek a magyar fájdalom szimbólumaira. Majd a Batthriny-örökmécs előtt, rótták le kegyeletük adóját. A márciusi ünnepet szép közönség je­lenlétében az intézet tornatermében tartották meg. A nemzeti imádság után Feltóthy Anna dr. intézeti tanár méltatta a nap jelentőségét. A növendékek éneke és szavalatai után Szabó Ignác dr. igazgató zárószavaival és a Szózat elének­lése után ért végett az ünnep. A VII. ker. Kertész­ utcai ,il. Rákóczi Fe­renc­ felsőkereskedelmi iskolának Gyalokay Artúr igazgató védnöksége és Pongrátz Ele­mér tanár vezetése alatt álló Vörösmarty Ön­képzőköre is március 15-iki ünnepélyt tartott. Az ünnepi beszéd Vasvári Pál emlékének hó­dolt, az intézet ének- és zenekara Zagajsky „Magyar eskürt-jét mutatta be, Pongrátz Ele­mér szavalt. Előadták még Kozma Andornak „A táltos álma“, Sas Edének „A nábob fia“ c. versét és két tanulónak „A szabadság és a költő“ cimű hazafias jelenetét.. Az ünnepélyen Nagy György és Károly, Weisz Árpád és Ist­ván, Förstner, Horkay, Kellner és Forgách sze­repeltek nagy sikerrel. Egyesületek ünnepségei A Regnum Marianum Egyetemi Szövetség tegnap este fél 9 órakor Damjanich­ utcai szék­házának nagytermében március 15-iki dísz­­gyűlést tartott. A hazafias műsor keretében az ünnepi beszédet Sik Sándor dr. mondotta. Ma­gyar dalokat énekel­t Föscilné Gadányi Sárika, verseket szavalt­­Müller Ferenc díj,­­ énekelt Csóka Béla operaénekes. Az ünnepség, a ma­gyar Hiszekegy hangjaival ért véget. A Kézműiparosok és Kereskedők Országos Szövetsége március 19-én, szombaton este fél 8 órakor Jókai­ tér 3 alatti helyiségében tartja márciusi ünnepségét. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt krisztinavárosi csoportja a Koronaőr­ utcai polgári iskolában tartotta március 15-iki ün­nepélyét, amelynek ünnepi szónoka Gombó István dr. miniszteri titkár volt- A mindkét tekintetben jól sikerült ünnepély a Himnusz hangjaival ért véget A Pátria Klub március 15-ét ma este jól sike­rült vacsora keretében ünnepelte, amelyen a klubnak igen sok író, újságíró és mű­vésztagja vett részt A vacsorán Milotay István, a klub elnöke mondott rövid beszédet, amelyben­­a márciusi ifjak emlékét idézte és az ő igazsá­gukra ürítette poharát. A vacsora résztvevői ■a késő esti órákig a legjobb hangulatban maradtak együtt. A Budapest Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó folyó, hó 14-én fényes sikerrel ülte meg március idusát. Pekár Gyula ny. miniszter nagyhatású ünnepi beszéde. Bakó László sza­valata, Hahnné Gáthy Ilona irredenta dalos, Némethy Ferenc h-h­egedűjátéka és Maleczky Oszkár éneklése voltak az ünnepély fénypont­jai. A megnyitó beszédet Karch Kristóf, a záróbeszédet pedig Keresztes Béla dr. alelnökök tartották Ünnepély után nagy társasvacsora következett, melyen többek közt Pekár Gyula tartott igen szellemes és nagyhatású beszédet. Tíz órakor az egyetemi hallgatók vitéz Bánsághy György dr. fővezér és Weörös ílászló vezér vezetésével zárt sorokban felvonultak a Szabadság-téri irredenta szobrok elé. Elől ment a Turul Bajtársi Szövetség díszszázada fekete tányér­sapkában aranyszegéllyel, utána követ­keztek a területi szövetségek világoskék sapkás zászlóaljai, a Hungária Bajtársi Szövetség sötét sapkás ifjúsága­­és az arany szegélyes zöldsapkás­­Emericana egyetemi polgárok. A menet zászlósán, trombitaszó mellett vonult végig az Egyetem-utcán, a Petőd Sándor­ utcán, a N­ádor-utcán a Szabadság-térre és min­denütt lelkes ovációt váltott ki a járó­kel­ők­ből Az irredenta-szobrok előtt megkezdő­dött a tulajdonképeni ünnepség. A fő­vezér vezényszavára lekerültek a fejek­ről a színes sapkák meghajtották a zászlókat s feszes vigyázzban elénekelték a Himnuszt. Majd mindegyik szobor előtt hazafias beszédet mondottak. A Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hall­gatók Egyesülete részéről Kálmán Ká­roly­ elnök, a Délvidéki Otthon képvisele­tében Barna Fidél dr. tanár a Dél-szobra előtt mondottak beszédet. Nagy Béla dr. a Székely Egyetemi Hallgatók elnöke a Kelet-szobra előtt beszélt és ugyanott Bánó György joghallgató a Tűnci Szö­vetségbe tömörült „Werbőczy’* B. E. le­ventéje Végvárinak „Nem nyugszunk bele’* című költeményét szavalta nagy hatással. Az Észak-szobornál Komlósi István dr., a Felvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egye­sülete ügyvezető elnöke mondott lelkes beszédet, a Nyugat-szobra alatt Saád Béla, a Jroccumia korporáció szeniorja beszélt a Foederáció Emericana nevében. Ezután ünnepélyesen megkoszorúzták a szobrokat, elénekelték a Magyar Hiszek­egyet, majd az egyetemi ifjúság zárt so­k­­ára előtt és nézte az eget, mely lassan halványult, s a hold­felhők mögé rejtőző fakuló arcát. Megriadva a közelgő, éjsza­kát hirtelen felváltó nappali világosság­tól, vagy a pstpok iránti félelemtől elin­dult, de zsibbadt lábai összecsuklottak alatta. Feltápászkodott és lehajtott fejjel haza v­á­n szó­r­go­tt. A Nílus partján morajlott a tömeg. Han­gos beszédük csak akkor halkult kissé, ha félénk borzadással a folyó felé tekintet­tek, miközben suttogva állították, hogy haragszik Nílus és azért árad ilyen nehe­zen, áldozatot követel, menyasszony kell neki. A nép folyton gyűlt. Lármájuktól hangos volt a vidék. A nap perzselő su­garai már ezernél több barnabőrű testet izzasztottak fényesre. Az állandóan moz­gó egyiptomiak között szoborszerű­ me­revséggel állt Serán. Szívében még min­dig élt a földi halandók legnagyobb kin­csének, a reménynek, egy paránya. Sá­padt arcát azon homokhegy felé fordí­totta, mely mögül kellett a papoknak ér­kezni Katutival. Nem látta maga körül­­a fecsegő asszonyokat, hadonoszló férfia­kat, a veszekedő gyermekeket, csak nézte a kopár hegyet és szorongatta jobb mar­kába nyilát. Megszokásból-e, vagy célza­tosan, maga sem tudta, elhozta azt ide. Lelkében irtózatos harcot vívott a gyer­mekkora óta belénevelt, istenek iránti tisztelet és az emberi fájdalom. Egyszerre csend lett. Mindenki elhall­gatott, A­ hegy tetején megjelent az öreg főpap és két fiatalabb között Katuti, ki­nek sötét hajában és homlokán lótuszvi­rág ,fehérlett, derekára bokáig érő szok­nya csavarodott, nyakát különböző vízi­növényekből készült koszom fonta, körül, melyek lecsüngő indái alól kivillantak gyöngéd, ifjú testének körvonalai. A főpap beszélni kezdett. Kérlelte a Ní­lust, biztosította Egyiptom népének en­gedelmességéről és felajánlotta áldozatát. Serán nem hallotta a hosszú beszéd egyetlen szavát sem. Előre görnyedt törzs­­zsel Katuti sápadt arcát figyelte és a két pap erős markát, amint jobbról, balról a leány kezét szorosan fogva a hegytető szélére vezették. A főpap befejezte beszédét, s mikor a tömeg elégedetten felzúgott, intésére _a két pap megragadta a Katuit, karját és kissé fölemelve a mélyben örvénylő­en lueba lökték. A tömeg ujjongva felor­­ditott Serán megdermedtem hangtalanul tá­tongó szájjal állt ott. Látta a félelemtől kimeredt szemek kétségbeesett nézését és fátotta a szivettépő sikoly téfeolyitó­cá­t Már elszéledőben volt a nép, mikor ma­gához tért. Őrjöngve felorditott és nyilát tartó jobb kezét rázva átkozta Nílust. Az asszonyok szörnyüködve hallgatták, a férfiak rámordultak, megfenyegették, de ő eszelősen tovább átkozódott, mire azok verni kezdték A sok embert meglátva maga körül, értelmetlen­ül rájuk nézett és elrohant. Futott, futott. Szeméből sűrűn hullott a könny. Még akkor is rázta a sírás, mikor léptei lassabbodtak és saját lábába megbotolva elterült a földön. Órákho­sszat tartó kábultságából a hűvös esti szél riasztotta fel. Fásultan szétte­kintett kint volt a sivatagban. A hold ezü­sttányérja felette ragyogott és besugá­rozta annak végtelenségét. Ugyanaz, melyhez tegnap segítségért rimánkodott, ma megvil­ágí­totta sorsa kegyetlenségét és változtathatatlanságát . . . .Felült. Karjával átkulcsolta felhúzott lábszárait állat térdére támasztotta és belebámult a sivatag fölött libegő halvány éjszakába. Reggel didergő testtel botorkált a Nilus felé. Valami erő ellenállhatatlanul húzta a folyóhoz. A part közelébe érve, meglátta a vörös áradatot és irtózattal hördült fel. — Az ő vére! Katuti vére! — Térdre omlott s fejét földhöz verdeste. Majd felemelte és hajába markolt, melynek sötét szálai között itt-ott a szörnyű éj­szaka ezüstös fénye csillogott. Azután a még mindig kezében szorongatott nyilvesz­­szőket tördelte el és szórta szerteszét Ijját felkapta s saját balkezébe fogva, jobbjá­val tépni kezdte a rajta feszülő burt Az megrezdülve halkan búgott mint egy női sóhaj. Megbököm­­ve abbahagyta. De pil­lanat múlva ujjaival óvatosabban érin­tette. Lágyan, majd erősen pengette s a búr zokogott, panaszkodott tovább. Nagy, nehéz könycseppek peregtek le arcán. Halkan susogta Katuti hangja... Katuti... Katuti... — És remegő kezében megszólalt az első hárfa. NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1927 március 11 Angua nem hajlandó tengeri leszerelésre isn­i mommi A locarnói szellem elmúlhat - írja a Borning Post • London, március 15.­­(A Nemzeti Újság tudósítójától). Az al­sóház tegnap véglegesen jóváhagyta a tengerészeti minisztérium költségvetését s nagy szótöbbséggel leszavazta a munkás­párt­ módosító indítványát, amelyben a munkáspárt a túlzott fegyverkezés el­leni tiltakozása jeléül a haditengerészet legénységi állományának száz fővel való csökkentését javasolta. A haditengerészet költségvetésének vi­­­tája az angol sajtóban szokatlanul élénk visszhangot keltett s rendkívül kiélezte az ellentétet a konzervatív és a liberális­­lapok között. A liberális sajtó már napok óta a tengeri leszerelés mellett száll sikra, hivatkozással arra, hogy a további fegyverkezésnek most már semmi ér­telme sincsen, hiszen a német hadiflotta'' megsemmisült. A konzervatív párt zető lapja, a Morning Post ma szenzációs' cikkben válaszol a liberális lapok lesze­relési cikkeire s többek közt a következő­ket írja: „A locarnói szellem amint jött, úgy el is múlhat. A Népszövetség ezer­számra gyárthatja a jó és rossz jegyző­­könyveket, a világbéke ügyét ezek a jegy­zőkönyvek egy lépéssel sem fogják előbbre vinni. A mai zűrzavaros helyzet­ben az angol hadiflotta a béke egyetlen komoly biztosítéka. Beszélhetnek leszere­lési konferenciákról, és tehetnek Angliá­nak különbözőbbnél különbözőbb javaslat­­okat, az angol közvéleménynek tudnia kell, hogy az angol hadiflottát holmi ké­tes értékű jelszavaidért nem szabad fel­áldozni”. A Nemzeti­­ság Surányi Miklós regényeit adja ajándékul előfizetőinek Maradandó értékes emléket és gyönyörű ajándékot adunk lapunk mindazon barátainak olvasóinak, előfizetőinek, akik ismerőseik köréből új előfize­­tőket szereznek a Nemzeti Újság nagy táborába. Minden egyes új előfizető után egy-egy regényt adunk Surányi Miklós, a nagy magyar író műveiből Kérjük Itt levágni és kitöltve beküldeni. A régi előfizető A régi előfizető n6VC?»,!*»=='‚,**®!isMe!r­‘o=Boitsa*'a=,,*‘,sBooMs3cc,*®a?“,’ut'»oui*®=« , pontos lakcíme——.........„........­ pontos lakcíme———..................................... Az új előfizető Az új előfizető pontos lakcíme..—... pontos lakcime--.-——TM—.. Az alant felsorolt Surányi-regényekből annyi választható ahány új előfizetőt szerzünk. Bolti ára: Bolti árai floriche _____ 2 P 80 i Kantate___________3 Ju 40 t­ omoszlay László____4 P —­­ Trianoni Páva_____3 P 40 1 Kain és Abel_______3 P 40 i A mester—________2 P 40 í Syujtogatók_______2 P 80 ! Szörnyeteg________4 P 50 ! A kivont művet kérjük aláhúzni. A könyvajándékot az új előfizető előfizetési díjának beérkeztekor azonnal porta­­mentesen postára adjuk Budapesti előfizetőink a kiadóhivatalban veszik át a kiválasztott jutalomkönyvet

Next