Nemzeti Ujság, 1927. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

Péntek, 1927 április 1. NEMZETI ÚJSÁG Átszervezik a rendőri és törvényszéki sajtószolgálatot Ankét az igazságügyminisztériumban (A Nemzeti T­jság tudósítójától.) A sajtóban és politikai körökben sokat be­széltek arról, hogy a tiltott közlés címén az újságok ellen indított perek milyen zavart keltenek a sajtószolgálatban. Erről legutóbb ankét volt az igazságügy­m­­in­i­szté­rium­ban, amelynek eredményé­ről Pesthy Pál igazságügyminiszter úgy informálta a Nemzeti Újság munkatár­sát, hogy a fennálló törvényes rendelke­zések épségben tartása mellett meg fog­ják, változtatni a rendőrségen és a tör­vényszéken a sajtószolgálat lebonyolítá­sát. Az elv az, hogy megkönnyítsék a sajtó munkáját, hogy hozzáférhetőbbé tegyék a nyilvánosságra szánt anyagot, hogy az újságírónak ne kelljen kerülő utón­a felelőtlen forrásból értesülnie az eseményről, hanem arra illetékes ténye­zők informálják arról, amit megírhat, amiből per nem származhatik. Olyan­formára akarják átszervezni a rendőr­ségi és törvényszéki sajtószolgálatot, amilyen a politikai hírszolgálat és bíz­nak abban, hogy ezzel a hatóságokat és az újságokat is megkímélik a tiltott köz­lés címén indított pörök lavinájától. Francia, angol, japán, amerikai közös jegyzék készül a kínai kérdésben A nankíngi véres események miatt a japánok erélyes rend­szabályokkal fenyegetnek — A sanghaji kommunisták támadá­saiknál gyermekeket vettek soraikba védelemül — Újabb rém­tettek miatt távoznak a kínai városokból az idegenek Nankingban két tudós jezsuitát gyilkoltak meg a kínaiak London, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­tése.) A man­k­ingi, a sanghaji véres ese­mények és más katasztrofális jelentőségű összeütközések szükségessé teszik a diplo­máciai helyzet tisztázását. Pekingben Franciaország, Anglia, Japán és az Egye­sült Államok követei megbeszélést foly­tattak arról, hogy veszély esetén milyen rendszabályokhoz amdjanak állampolgá­raik védelmére. Elhatározták, hogy közös jegyzéket tesznek közzé, amelyben ismer­tetik kormányuk magatartását. Egyelőre semmi célját sem látják annak, hogy már most bárminemű diplomáciai tár­gyalásokat kezdjenek a kínaiakkal, mert hiszen megtörténhetik, hogy a Kanton­párt nem tudja megtartani nyereségeit. Most az a fontos, hogy a veszélyeztetett területen biztosítsák az idegenek védel­mét. A Moszkvából érkezett hírek min­denben megerősítik azt a vádat, hogy a kínai mozgalmat bolseviki agitátorok szítják. Maga Stalin dicsekszik el egy be­szédében azzal, hogy a kínai „naciona­lista“ mozgalomnak új és új erőforrásai nyílnak és a tolnai forradalmi mozgalom hatalmasan megerősödött. A nankingi vérfürdő London, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Egy­előre még tisztázatlan az a kérdés, hogy lesz-e közös diplomáciai lépés a kínai na­cionalista kormánynál. Az angol lapok feltűnő helyen közlik a Foreign Office jelentéseit, amelyek brit állampolgárok­nak a mankin­gi eseményekről eskü alatt tett vallomásait tartalmazzák. A lapok annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy London, Washington és Tokió közös lépést fognak tenni a nacionalista kor­mánynál. A Times ezzel szemben azt je­lenti Tokióból, hogy az a hír, amely sze­rint a japán kormány a nankíngi esemé­nyek ügyében folytatott tárgyalásoknál megbeszéléseket fog folytatni az­ angol és az amerikai kormánnyal, több japán mi­niszter tiltakozását hívta ki. Egyelőre a véres nankíngi események foglalkoztatják a kormányok kínai kép­viseleteit. A súlyos természetű óraszeütkö­­zéseket igen szigorúan fogják fel az ame­rikai és a japán­ képviseletek is. A hely­zetet jellemzik a következő­­ tények: Egy amerikai torpedó rombol­óról negyvenhét Nankingból jött angol és amerikai mene­kült szállott partra, akiket hajóraszállá­­saik előtt kövekkel dobálták meg. Csang-Kai-Sek tábornok vezérkari fő­nökét és titkárát a japán csatahajó fedél­zetére küldte és ezek útján sajnálkozását fejezte ki a nankingi események miatt. A japán tengernagy kijelentette, hogyha délkínai katonák törvényellenesen járnak el, vagy ok nélkül lövetnek japán gőzö­sökre, akkor a japán tengerészet szigorú rendszabályokhoz fog folyamodni. A nankíngi japán követség védőrségé­­nek parancsnoka, egy japán hadnagy ha­rakirit követett el, afölötti bánatá­ban, hogy nem tudta megvédeni a nankingi japán kon­zulátust a kínai csőcselék tá­madásától. Nankingban megöltek két tudós jezsuita hith­irdetőt Páris, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A pá­risi La Croix jelenti, hogy Nankingban két jezsuita hithirdetőt, a francia szüle­tésű ötvenkétéves Dugout-t és a turini születésű negyvennyolcéves Vanara-t a kantoni katonák kegyetlenül meggyilkol­ták. P. Bugout híres matematikus és kar­tográfus volt, ő készítette el pontosan a Kiang-Su tartomány térképét. P. Varsóra a nankingi Ritchi kollégiumnak volt az igazgatója és zeneszerző hírében állott. Kommunista támadás a sanghai francia terület ellen Paris, március 31. Sanghajban a kommunisták megkísé­relték a francia koncesszió kapuit lerom­bolni. A francia katonák kénytelenek vol­tak tüzelni és egy vagy két kommunistát megöltek. A bolsevisták mindig többre vállakoznak. Az első sorokba maguk közé apró gyermekeket állítanak védelmük A külföldiek között nagy az izgalom. A helyzet rendkívül komoly. Bár a koncesz­­szió területén kívülről nem látszik válto­zás, föltétlenül szükség van újabb erősí­tésekre.­­ Elrendeltük több város kiürítését Sanghai, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A S­angh­aiban élő idegen állampolgárok most már napok óta nem merik átlépni a koncessziós területek határát, amelyet erős kínai osztagok őriznek. Kínai kato­nák tegnap ismét fosztogattak a város­ban. Hanikau kiürítése folyamatban van. Santung, Anh Vei és Ho Nan tartomá­nyokban az angolok szintén számolnak a kantoniak előnyomulásával és­ elrendel­ték több város kiürítését, hogy megkímél­jék a lakosságot a kínai katonaság ke­gyetlenkedéseitől. A munkásszövetség új­ból általános sztrájkot határozott el. A sztrájk megkezdésének időpontját még nem­ állapították meg. A Kók-folyó felső folyása mentén a helyzet komoly. Az an­gol és amerikai állampolgárok, valamint a konzulok elhagyják Csung-Kiang, It­­csang és Csangsha városokat. Újabb rémtettek az idegenek ellen London, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A legújabb sanghai-i jelentések szerint a kantoni csapatok Csun-Kiang városában megszállották a Standard Oil épületeit. Kvei-Lin­ városában a csőcselék kifosz­totta az angol misszió épületét. A misszió,­náriusok Sanghaiba menekültek. Hang- Csau városát a külföldiek most már tel­jesen kiürítették és a városban csupán három angol maradt. A­ Ling városának 17 külföldi lakóját szintén megtámadták a kínaiak. Az európaiaknak sikerült ideje­korán egy amerikai ágyú­naszád fedélze­tére menekülniük. Sanghai külföldi ne­gyedében a helyzet változatlan. A kínai szakszerveztek még mindig nem hagytak fel sztrájkfenyegetéseikkel és egyre na­gyobb propagandát fejtenek ki az angol üzletek és vállalatok ellen. Április (Anne Bidermeyer) Április font, a dombtetőn hasal. Rőt csörgő-sipka ül bolond felé.* Nevet, rikat... A „herberga“ felé Matyóval ballag egy vándorlegény. Vig, tiszta szív i­, dolgos két kezű. A langyos kékbe néha, föltekint. Husvét közéig. Az elszállt sok harang A vén tornyokba visszatér megint. Hej, most van ám a nagyszerű idő!... Haj, most a holtak álma nyugtalan. Az élet... élet... ébresztőt dalol. S szárnyalni hívja: kiknek szárnya van]... Hallelu­ja!... Már zsjld az uj vetés Madárnak mag jut, koldusnak kenyér. S vándorlegénynek is majd felvirrad A hosszú útról. Hogyha visszatér. S majd nyár ha lesz! És módos mester az... És látja messzi dolgos életét. Lát nyári tájon vig kastélyokat, Amelyek csúcsán zászlók selyme ég. S lát kis lakot, amelyre rózsa fut, S bent szorgos, ifjú, boldog asszonyát. Ünnepnapon libát melleset bizony! És csinosítja a vendégszobát. A bölcsőben a csöppség még gagyog. De kis fia már ábécét magol! Bársonyzekés, kis pajkos madarász Kalapja mellett tarka pávatoll: S síppal ijesztgeti kint a napon Teveferélő két bősz nénikét!... Valahol, fodros mull-függ­ös­y mögött Édes keringőt játszik egy spinét... S a műhelyében!... Hordó, puttonyok. Melyek abroncsát épp most verte fel. Tallér a házhoz!... Markát megköpi Lesz bő szüret... s majd hízót is nevel! S majd lesz, ha lesz: a pincéjében bor... Céhláda-kulcs... tekintély... óra-lánc... ... Tra-ra-ra!!... Ébredj!!!... — búg a postakürt. (Majdnem elgázolta a dilizsánsz!) Bálla Irma lgázzm­ány nemzeti politikája Egyed István dr. egyetemi tanár ünnepi beszéde a Pazmsíny­­emlék­lak­omán A magyar nemzet sajátos tulajdonsá­gai közé tartozik, hogy történelmi nagy­jainak csak a legkivételes­ebben nyújtja a teljes elismerés koszorúját. A közfelfo­gásra jellemző, hogy vannak kiváló egyé­niségeink, akiknek történelmi misszióját időközönként újra és újra fel kell fedezni. Pázmány Péter is azok közé a magyarok közé tartozik, akiknek az utókor nem adta meg a hozzájuk méltó elismerést. A történettanítás elfogultságától félreve­zetve a nemzeti közvélemény jelentékeny része bizonyos fenntartással van irányá­ban; elismeri kiváló tulajdonságait, de nem érez vele lelki közösséget, nem érzi át gigantikus nagyságát. Egy elmúlt kor már alig érthető alakját látja benne s nem ismeri fel jelentőségét a magyar nemzeti gondolat szolgálatában. Vannak Pázmány Péter működésének olyan oldalai, amelyek méltatásában tel­jes az egyöntetűség. Hogy az ellenrefor­mációnak legkiválóbb és legsikeresebb bajnoka, hogy a legkiválóbb hitvitázók és hitszónokok egyike, azt mindenki elis­meri. Nagy alapításainak érdemét senki sem vonhatja kétségbe. Még a Nyugat írója is a magyar próza atyjának és tör­vényhozójának nevezi, a magyar nyelv legnagyobb művészének. Van azonban egy terület, amelyen elnémul vagy leg­alább elhalkul ,a dicsérő szó Pázmány irányában, és ép ez a terület, amely leg­közelebb áll mindnyájunkhoz, a nemzeti gondolatvilágé.­ Egyik élet írója elsősor­ban jezsuitának és udvari politikusnak jellemzi, aki ha „céljai előmozdítására hasznosnak látta, csekélységekben a ma­gyar alkotmány védelmének igényét meg tudta saját számára őrizni.” Ez az író a honfiérzés és az alkotmányosság elseny­­vesztését rója terhére; szerinte Pázmány a hazafiul áthatottság színét csak kölcsö­nözte. Egy másik sró­ szerint Pázmány a saját érdekein kívül csak a császári és egyházi érdekeket tartotta szem előtt a nemzeti érdek rovására, vagy­ legalább mellőzésével. De még a Pázmány iránt megértéssel levő írók sem adtak az ő po­litikai egyéniségéről oly világos, tiszta képet, amely a vádakat elhallgattatja s őt a közvéleményben a magyar nemzeti politika halhatatlanjai közé állítja. • Pedig kevés történeti alakunk van, aki­nek pályája egyenesebb és akinek gon­dolkozásmódja könnyebben felismerhető lenne. Abban a korban, amikor e­z elvhű­­ség a legritkább tulajdonok egyike és fő­­ura­ik kizárólag célszerűségi szempon­tokból könnyen változtatnak pártot és hi­tet, Pázmány átgondolt, következetesen vallott és követett nemzeti programjával kősziklaként állt a pártok között. Egyenes gondolkozásmódjának és előkelő egyéni­ségének beszédes képe rajzolódás; elénk ránkmaradt irataiból, különösen levelei­ből. A magyar történetírás még sokkal adós Pázmánynak s mikor a mai alka­lommal méltatlanul nekem jutott a fel­adat, hogy Pázmány szellemét magunk közé idézzem, működésének épp legke­­vésbbé megértett oldaláról, politikájának nemzeti karakteréről akarok szólani. A magyar nyelv mellett a magyar jog volt Pázmány küzdelmeinek állandó fegy­vere. Büszke családjának ősi eredetére és azt írja, hogy „a nemességnek privilégiu­mait szeretem s tehetségem szeriit oltal­mazom“. Az ország törvényeire és szoká­saira, különösen Werbőczy Hárít­asköny­­vére hivatkozva harcol a haza és az egy­ház érdekében, ha kell, a pápa és a csá­szár ellen is. Az ország és az egyház tör­vényes szabadsága lebegett állandóan szeme előtt. Helyesen mondja alkotmány­­történelmünk neves írója, hogy Pázmány korának legalaposabban képzett jogásza, a magyar törvények és Hármaskönyv leg­zseniálisabb értelmezője volt. ..Az ő láng­­esze, hatalmas egyénisége és államférfiúi tekintélye tette ismertté és tiszteltté a külföldön is a magyar nemzet jogalkotó szelleme által létrehozott jogrendszerün­ket.“ Pázmány egész életében önálló utakat járt. A bécsi udvar kegye emelte a sze­gény szerzetest jóformán közvetlenül a prímási székbe: azt hitték, hogy hálás eszköz lesz kezükben a magyar alkot­mány felforgatására. És Pázmány inkább visszautasítja a kinevezést, semminthogy a bécsi kamara kívánságát teljesítve az érseki jövedelmek egy hányadáról le­mondjon. Az uralkodóval szemben épp úgy védi az ország jogait és szabadságait, amiképpen a pápával szemben a magyar király főkegyuraságát. Mikor római útja alkalmával a­ pápa rosszalja, hogy bíbo­ros létére világi fejedelemtől vállalt kö­veti megbízást, bíborosi kalapját haj­landó feláldozni az általa képviselt érde­kekért (1632.). Pázmány Péter politikájának központja a három részre szakadt magyar nemzet egyesítése volt; minthogy pedig ez a cél csakis az ország középső részét meg­szállva tartó török kiszorításával volt el­érhető, minden igyekezete és törekvése a török visszaszorításának előmozdítására irányult Politikai hitvallása legtisztáb­ban erdélyi, politikájából tűnik elő. Páz­mány Erdélyt a magyarság fontos erőtar­talékénak tartotta, amelyet már csak azért is támogatni kell, hogy az udvari politika túlzásaival szemben hátvédül szolgáljon. Kemény idézi Pázmánynak azt a nyilatkozatát amely szerint Erdély ma­gyar fejedelme biztosítja tekintélyünket a császár előtt. De támogatta Erdélyt azért is, hogy a török szövetségtől el­vonja.. Ezért szövetséget köt a katolikus császár és a protestáns Erdély között és Rákóczi György fejedelemmel a legbi­zalmasabb baráti viszonyba lép. Inkább hajlandó vallásszabadságot adni a protes­tánsoknak, csak elhárítja a jó viszony akadályait; ki is fejti egy emlékiratában, hogy a protestantizmus erőszakos elnyo­mása a katolicizmus vesztét okozhatja (1608.fi Mikor Rákóczihoz intézett egyik levelében vallási területre terelődik, szelí­den teszi hozzá: „De ezekről többet nem irok, mert a hit Isten ajándéka és csak azoknak adatik, akik teljes szivből kíván­ják“ (1629.). Pázmány nemzeti meggyőződése vissza­tükröződik­­ egyházi politikájában is. Az általa újjászervezett magyar katolicis­­must a prim­ás hatósága alatt egyesíti. Ismételten nemzeti zsinatokat tart (1630., 1633.) és biztosítja, hogy a kalocsai érsek és püspökei is ő általa érintkezzenek a szentszékkel. A prímás tekintélyét az or­szág zászlósai között első helyre emeli.­­ Az egyik zsinat indítványára azzal a fel- 3 Értesítem az úri hölgyközönséget, hogy készen tartok nagy választékban minden célra alkalmas kabátot ruhákat legkényesebb úri ízlésnek is megfelelő anyag és kivitelben részletre is. Kovács Ferenc Múzeum­ körút 31., I. 13. A zavargások kiterjednek Pek­ingre és Indiára is • London, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Times pekingi tudósítója jelenti: A fővá­rosban élő külföldiek és kínaiak körében nagy nyugtalanságot keltett ez a hír, hogy Pekingben zavargások fognak ki­törni. A rendőrség számos gyanús embert letartóztatott. Indiában a mozgalom a kínaiak között növekedik. Az indiai kormány jelentéke­nyen megerősítette a kínai határvidéken fekvő helyőrségeket azzal az indokolással, hogy a szétvert kínai haderők katonáinak indiai területre való menekülését minden körülm­ényük között meg kell akadá­lyozni. Az indiai sajtó egy része ezzel szemben azt árt­ja, hölgy Anglia az indiai határról ... Jva katonai offenzivát tervez Hankau ellen. (T.)

Next