Nemzeti Ujság, 1927. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

full IMITMTITXf a*­­SH­­ 300-65. Fiókkiadó- {gpSSHk n BaRT—imS&kJfZSiM JgSSSr ÍÍÍ®W^S »i®« feaS |%&& '■•■(' yWgfew BStgL JBjV ®0 Ilniéi, egyen vata.ok ! Vili. kér., «a '^SlkSr 1® 408» «EBll ««» B]®9 SHEM §efS9 JKBj» BHS lián éta lé fii­ gig rcrfu#iM 8 UJaAU sas * Telefoni JtUk^. 1JHVA. JHKMBW^HBHV ,<«gaai0k. JHk^pr «••» Méilat ♦♦ Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NEPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA IX. évfolyam 98. sszízn * Vasárnap *Q#V Budapest, 1927 május 1 .^Eggaija^w«h*{ypMMMMBBaK-iBffiJjt|MiwKjMMBKBB|EWMMBaBraHBM iiima ■»ijMimBgTnToin^^ 11litfffli^niniiTpiwii^ |IliHill iJllnfjVIBrMiMff,iMíIBTIIT^fflWIIBnHHffirPWGriir^ MAI CIKKEINK: Eltemették Darányi Ignácot Rosszak a tisztviselők lakásviszonyai Francia könyv Középeurópa „pokoli zűr­zavaráról“ Magyar lapszerkesztők román bíróság előtt Mende­monda Szombat éjjeltől általános készültséget tart a rendőrség Tavasz A Nemzetközi vásár megnyitása A csekkham­isító banda egyik tagját Zág­rábban letartóztatták A bajnokság élén haladó Ferencváros ke­mény ellenfelet kap vasárnap Pásztor József: Két gyászruha története (elbeszélés) Bálla Irma: Május (vers) Gergely István: Fák és virágok műter­mében Kállay Miklós: Húsvéti vakáció Barabás Albert: Egy huszárfőhadnagy útja a bolgár trónig Olay Ferenc: Jugoszlávia elkeseredett küzdelme a magyar kulturfölény el­len A NEMZETI ÚJSÁG SZALONJA Endrődi Béla: A nagyságos asszony és a színésznő Szigethy E.: A házasságok és a házas­ságkötések története Madelaine: Hódítás és divat IRODALOM, KÖNYV, TUDOMÁNY Berzeviczy Albert válaszol Babits Mihály Nyugatbeli cikkére Giovanni Papini „2027“ — Pillantás a jövőbe Berend Miklósné: A játékbabák szerepe az emberiség történetében KÖZGAZDASÁG Múlt év áprilisában háromszor annyi fi­zetésképtelenség fordult elő mint az idén Hivatalból fölszámoltatják a kis rész­vény­társaságokat MEZŐGAZDASÁG A terményértékesítés organ­izálása A hűvös és esős idő hátráltatta a vetések fejlődését Téli gazdasági szakiskolákat létesít Ma­yer miniszter a falusi ifjúság részére AUTÓ, MOTOR, REPÜLÉS A magyar turaut lesz az automobilbaj­nokság első erőpróbája Néhány szó az 1927-iki Alpenfahrt-ról AZ IPAR Az iparosok nyugdíjintézményét egy éven belül megvalósítja a népjóléti minisztérium Ezer pengő az adómentes létminimum SZÖVETKEZETI ÉLET Horánszky Dezső dr., az OKH vezérigaz­gatója — a németországi hitelszövet­kezetek életéről Új fejezetéhez érkezett el a magyar szö­vetkezeti mozgalom A vásárosok kirakták az árut, szépen elrendezték és várják a vevőt. Az ő munkájuknak vége. Ami rajtuk mulott, elvégezték becsülettel, legjobb tudásuk, tehetségük szerint. Olyan ez, mint a gazda szánkása, vetése, elvégzi derekasan és várja az aratást, amelybe már nemcsak az ő munkájának, hanem más, rajta kívül eső, nála­ hatalmasabb erőnek is beleszólása van. A szántást és a vetést a magyar ipar és a kereskedelem derekasan elvégezte, most várja az ara­tást. Lesz-e elég pénz a vásárlásra, elég erős-e a gazdasági élet ahhoz, hogy föl­­szívja, méltányolja m­indazt, amit a ma­gyar ipar és a kereskedelem a nemzet­közi vásáron produkál, nehéz megjósolni. Az ipar és a kereskedelem bebizonyította, hogy itt nagyszerű gazdasági élet van, hogy a magyar kitartás és alkotó erő meg tud birkózni a legnyomorúságosabb vi­szonyokkal is és bátran oda mer állani azok mellé az államok mellé, amelyeknek termelő erejét talán nem bénította annyi sorscsapás. Győzelmet hirdet a nemzet­közi­ vásár, a magyar ipar és kereskede­lem győzelmét és mi örömmel vagyunk ennek a győzelemnek a harsonásai. Hir­detjük, hogy a magyar termelés él és ro­hamosan erősödik és követeljük, hogy ezt a termelést minden eszközzel támogassák. Támogassák a hatóságok és támogassa az a vásárlóközönség, amelynek bizalmát szeretetét a magyar ipar és kereskedelem iránt a ma megnyílt nemzetközi vásár teljes mértékben helyreállította. Németország­ nem akar háborús iron­odalmakat ______________ ______ ■■■■■■■♦■■■ft*»■ Az amerikai nagykövet a bremerhaveni ünnepségen Bremerhaven, április 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bre­merhaven centenáris ünnepsége alkalmá­ból, amelyen Schurmann­ amerikai nagy­követ is megjelent, Stresemann dr. kül­ügyminiszter utalt arra, hogy azt a nagy veszteséget, amelyet a tragikus összeom­lás után Bréma kereskedelmi flottája szenvedett, részben már pótolták. A né­met népnek a legfőbb érdeke fűződik ahhoz, hogy a békés újjáépítő munkájá­nak kezdő lépéseit Európában és a nagy­világban háborús bonyodalmak meg ne zavarják. A birodalom politikája a békéé. A birodalom szüntelenül azo­n fárad, hogy közreműködjék a versaillesi béke­­szerződés óta Európa népeit, sajnos, újból és újból kettéválasztó viszálykodások el­­sim­ítá­sában. Stresemann dr. után Schurmann dr. amerikai nagykövet emelkedett szólásra, aki beszédében az amerikai nép nevében annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövőben a vállalkozó szellem még jobban fel fog élénkülni a két állam egyre fejlődő virágzásában és az amerikai és a német nép jó egyetértésének megerősödé­sével. Ús özönvize az­ Újvilágban :Rémes puszt­lást ok­o­z a Mississippi híradása. Pogdarsi mellett felrobbantották a gátakat és 9000 mértföldnyi termőföldet borítottak víz­ alá, hogy J­ety­ Orleanst megmentsék a pusztulástól . Drámai jelenetek a mentésnél - Félmillió ember lett Hajléktalan Newyork, április 30. (A Nemzeti Újság külön tudósítójának kábel jelentése.) Az Egyesült Államok déli tartományait mint egy újkori özönvíz borítják medt a medréből kilépett óriási fo­lyam szennyes hullámai.­ A világ egyik leghatalmasabb birodalmát minden fogal­mat meghaladó csapásként sújtja a féke­vesztett elemek szörnyű tombolása és az Újvilág leghatalmasabb folyamának hab­jai mint egy új istenítélet hömpölyögnek végig beláthatatlan területeken, elseperve virágzó városokat és falvakat. A pusztu­lás leírhatatlan, az árvíz pedig állandóan hömpölyög tovább, anélkül, hogy az apa­dás legcsekélyebb jelére volna­ kilátás. . A Missisippi áradásának példátlan ará­nyai felülmúlják a történelem összes ed­digi árvízkatasztrófáinak méreteit. Nem­csak az óriási folyam, hanem annak ösz­­szes nagyobb mellékfolyói is kiléptek medrükből úgy, hogy Arkansas, Kentucky és Louisiana államok területén ma már több mint másfélmillió hold föld áll víz alatt. A hullámhegyek ,házakat, kerítése­ket, farmokat és gazdaságokat. A ma­­gukkal, eltemetnek virágzó gyártelepe­ket, a farmokat és gazdaságokat. A na­gyobb városok utcáin méter­ magasság­ban zúgnak tova a tomboló árvíz habjai és azokon a vidékeken, ahová még­­nem jutott el az ár, valóságos népvándor­lás indult meg a földönfutóvá tett lakos­ság körében. A pánik leírhatatlan az ár­­víz által veszélyeztetett területek lakosai között. Szivettépő jelenet játszódott le, amikor egész városrészeket kell kiüríteni a hatóságok által elrendelt óvintézkedé­sek értelmében. A lakosság kétségbeeset­ten ragaszkodik jószágához. A menekü­lők szarvasmarhacsordákat terelnek a kevésbbé veszélyeztetett vidékre, ingósá­gaikat pedig a hátukon cipelik magukkal. Megrendítő az árvíz által elborított or­szágrészek városaiban rekedt szerencsét­lenek ■"helyzete. Ezeket, a boldogtalanokat motd­caknakon és kompokon szállítják el a pusztulás színhelyéről, de a minden vagyonából megfosztott, koldusbotra jut­tatott lakosságot teljesen demoralizálta a szörnyű csapás. Sokan vakon ellensze­gülnek a segítségükre kivezényelt kato­naságnak, a farmerek pedig, akik az utolsó pillanatig fenyegető magatartást tanúsítottak a kormány intézkedéseivel szemben, távol tartják magukat az álta­lános mentési akcióban való részvételtől. A Mississippi gátjait péntek délután a washingtoni kormány által kirendelt mű­szaki csapatok Poydari mellett, felrob­bantották. A robbantás pillanata megrázóan drá­mai jelenet volt A katonaság úgyszól­ván az utolsó percekben, pénteken dél­előtt karhatalommal volt kénytelen el­tá­volítani több mint ötezer farmert, akik az árterületen tartózkodtak és semmi áron sem voltak hajlandóak távozni. A gátak megnyitása csak ezután kez­dődhetett meg és rendkívül súlyos fel­adatnak bizonyult. Az utászkatonák és műszaki csapatok több mint hét óráig tartó verejtékes munka után nyitottak rést a hatalmas védő­műveken és ezt a munkát csak öt tonna dinamit felrobban­tása után tudták végrehajtani. Az árvíz most zúgva rohant végig a termőfölde­ken és úgyszólván percek alatt teljesen elborította a farmerek tulajdonát képező vidékeket. A gátakon ezalatt nem szűnt meg a munka. Az utászkatonák csáká­­nyokkal szélesítették tovább a rést, mert a Mississippi árszíntje a robbantás elle­nére is csak lassan apadt és a mérnökök attól tartanak, hogy a gáton vágott rés nem elégséges az árvíz levezetésére és hogy a víztömegek New­ Orleans fölött is át fogják szakítani a töltést. A péntekről szombatra virradó éjszakán több mint tízezer ember dolgozott Poldars vidékén az árvíz levezetésére, mert másodpercen­­ként nem kevesebb, mint százötvenezer köbméter vizet kell levezetni, ha meg akarják menteni New­ Orleans városát a biztos pusztulástól. New­ Orleans, Loui­siana állam fővárosa ugyanis egymillió négyszázezer lakosú kikötőváros a mexi­­kói öböl partján, amelynek pusztulása az Egyesült­ Államok kereskedelmi for­galmát teljesen megbénítaná a déli ten­geren. A péntek délutáni robbantás után négyszáz méternyire sikerült kiszélesí­teni a rést a gátakon és az árvíz leveze­tése következtében kilencezer négyzet­­mértf­öldnyi terület került víz alá a Missisippi mentén, ami körülbelül egy­ötöde egész Anglia területének. Folytatása a második oldalon Lapunk mai száma 32 fillér Mérleg A magyar könyv mérlege Írta: Surányi Miklós Az utóbbi időben sok szó esik az iro­dalom kettészakadásáról. Illetékesek és illetéktelenek békét, kiegyezést, vagy fegyverszünetet kínálnak egymásnak és kompromisszumokat, bűn­bocsánatot és összefogást emlegetnek. Érdekes tünet. Természetesen ebből semmi haszon nem fog háramlani magára az irodalomra, mert az igazi nagy irodalom és igazi nagy művészet összeférhetetlen a szer­vezkedés gondolatával; azt nem lehet csinálni, az magától terem; azt nem le­het társaságokba vagy pártokba csőd­í­­teni, mert az magányos éjszakákon, gyöt­relmes pillanatokban, az íróasztalon szü­letik, bába, orvos és klinikai assziszten­cia nélkül; — de érdekes tünet, mert azt mutatja, hogy ezen a téren is bábom folyt le s az ellenfelek belefáradtak a viaskodásba. De kik az ellenfelek? Az irók? Nem. Sohasem az írók csinálják az iro­dalompolitikát. Dante, Shakespeare, Goethe, Arany János sohasem csináltak irodalompolitikát, a minthogy Michel­angelo vagy Rembrandt, sőt Cezanne és Gauguin sem csináltak programot a mű­vészetükből. Tudtommal Wagner nagy zeneköltőnek tartotta Beethovent és az olasz futuristáik meghajolnak Petrarca vagy Boccaccio előtt. Irodalom és művészet körül mindig az olvasók csinálnak háborút, beleértve az olvasók közé azokat is, akiknek csak ol­vasni van joguk, de arra nem, hogy tele­firkálják az újságok és könyvek hasáb­jait, vagyis a dilettáns írókat, az epigo­­nokat, a tehetség bel­e ne két. Ady Endre például nem csinált irodalompolitikát, csak Ady-verseket irt. Herczeg Ferenc azt­ mondja, hogy az irás magánügy, és ebben igaza van. Az­­irás magánügy, az olvasás közügy. És közügy a kritika, az irodalom­pártol­ás, a könyv­terjeszt­és, az irodalom szerepe a társadalomban, a kultúrában, a politikában, a nemzet éle­tében. Az alkotás magánügy, a megértés és a műélvezés közügy; az, hogy Raphael hogyan festett meg egy Madonnát, ez Raphael magánügye volt; hogy Ady Endre milyen verseket irt, ez Ady Endre legbensőbb, legintimebb ügye; de hogy a pápák hogy kezelték Raphaelt és a ma­gyarság hogyan reagált Ady verseire, ez már közügy, egy nemzet, egy társada­lom, egy korszak, vagy a történelem és az egész emberiség ügye. Most sokat vitatkoznak a Nyugat, az Ady Endre körül csoportosult írók iro­dalma és a tradicionális magyar iroda­lom elsősége fölött. Meddő vitatkozás. A Nyugat is közölt jó és rossz irodalmat s a Petőfi- és Kisfaludy Társaság kiadvá­nyai között­ is vannak remekművek és vannak szánalmas erőlködések. A Nyu­gat vezére joggal mutat arra, hogy ez a folyóirat néhány igazán nagy tehetség­nek nyitotta meg a kaput akkor, amikor a konzervatív körök mindenáron régi és megromlott irodalmi konzervekkel akarják táplálni az olvasókat, de a ma­gyar kritika azt is meg fogja állapítani, hogy a budapesti irodalom a háború előtt közvetlenül nagyrészt helyiérdekű zsar­gon-irodalom volt, epigonja a nemzetközi ponyvának és nemzetközi pornographiá­­nak. Az irodalmi élet kialakulásában nem is az írók játsszák a főszerepet, hanem azok, akik­ azokat olvassák. Az író, szegény, ír, ahogy tud. Nem ad mást, mint ami lé­nyege. A lángész zseniális dolgokat pro­dukál, a tehetségtelen pedig silányság fo­hát. És magában hordja dicsőségét és büntetését is. ötven év múlva minden íróról kiderül, hogy mennyit irt és mennyi jogon irt. Az író ir, a többi az olvasó dolga.

Next