Nemzeti Ujság, 1927. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

4 nek ülni: a románok szívesebben éíik le a lakosságot a helyszínen. A kitartott Csehország Az utódállamok felmérhetetlen, ki nem használt kincsek birtokában vannak a földön és a földben egyaránt. De ez a mozdulatlan érték a semmivel egyenlő mindaddig, amíg a tőke közbe nem lép, a kitermelésére. Már most Franciaország ahelyett, hogy az általa megnövelt vagy kreált államoktól egyetlen sor visszafizetését várhatná, kénytelen állandóan újabb tőkéket rendelkezésükre bocsátani. Franciaország nagyon jól tudja, négy lényegében máris lemondott kisantantbeli szövetségeseinek nyújtott kölcsöneiről. Csak éppen nehéz megérteni — gondolkozik tovább André Ott —, milyen logika alapján hiszik a franciák, hogy a szétmorzsolt, kicsiny, legyőzött államok űzethetnek olyan jóvátételt, amely rájuk óriási terhet ró, a franciák szempontjából viszont cplantité négligeable. Hiszen elvesztették leggazdagabb és legproduktívabb területeiket , így nemcsak régi bevétele nincs meg az államnak, hanem naponta nagyobb és nagyobb menekült tömegekről kell gondoskodnia. Micsoda arculverése az igazságnak! — kiált fel ott —, az újgazdag államok elodázzák fizetségeiket, újabb hatalmas kölcsönöket vesznek föl, míg az új szegényeket eltiltják kölcsönök szabad felvételétől, viszont jóvátételi kötelezettséget rónak rájuk! Magyarországgal úgy bántak el a népszövetségi kölcsön alkalmával, mint amikor táplálékot adnak annak a fogolynak, akit nem akarnak éppen megölni. Ötszázezer menekült nehezedik az általános szegénységre. Csoda-e, ha ez a pszichologikus nyomorúság belehajtott egyeseket a hírhedt frankhamisítási akcióba! Ezzel szemben a gazdag Csehszlovákia már most letagad Franciaországgal szemben bizonyos fundamentális adósságokat, s közgazdasága ahhoz a haszontalan és költekező szeretőhöz hasonlítható, akit a barátja mégis kitart. A barát: Franciaország! — mondja maró gúnnyal André Ott. Az úi államokban vannak ötszázezerről több millióra menő népcsoportok — összesen több mint ötvenmillió európai —, akik olyan szolgasáromban élnek, ami a civilizációt hétszáz évvel veti vissza; ezek az embertömegek gyakran olyan tortúrákon mennek keresztül, hogy azt a gályabörtönben is embertelennek találnak. „Cseh-Szlovák" körülbelül azonos a .Blulgár-Görög", vagy a „Török-Angol“ fogalommal. A cseh egy nép, a tét egy másik. De valójában még ennél is komplikáltabb, mert „Cseh - Szlovák-Ruthén(le. ■ ,//*',Lengyel-Magyar Államnak.kelleni nevezni — mondja Ott igazi francia szellemességgel. Gyűjtőlencséje alá veszi ennek a komplikált, államunk a szerkezetét és megölte oit jo, hogy a szabadságnak ebben a hazájában, ebben a „második Svájc’-ban átlagosan minden harmadnap folyik a vér —■ politikai okokból! A földrablás még a katonák is szavaznak. Csak éppen — jegyzi meg Ott — a parancsnokok megvizsgálják szavazócéduláikat, nem voksolnak-e a tót listára. Mindezek ellenére a legutóbbi választások alkalmával a tót autonomisták 64%-os többséget szereztek. De nincsen másképpen a híres cseh földreformmal sem, amit nem szociális okokból vagy szempontok szerint hajtottak végre, hanem tisztára politikai meggondolásból s az elvett birtokokat kizárólagosan csehek kezére játszották, nem is szólva arról, hogy egyes birtokokat egyszerűen elvettek magyaroktól és németektől s azonmód odaajándékozták favorizált cseh nagybankoknak. Ezen az utón odáig mentek, hogy Pekár cseh történész volt kénytelen a Bohemia hasábjain ilyen élesen kifakadni: „A földreform nem más, mint rosszul kendőzött rablás, ami katasztrófához fog vezetni!" Ne gondoljuk, hogy Andre Olt erősen konzervative gondolkozik; ellenkezőleg: a francia radikálisok balszárnyához tartozik s éppen ezért nem is foglalkozik bővebben a birtokos vagy a vagyonos osztályokat ért sérelmekkel, hanem könyvének hemzsegő adattárát a magyar kishivatalnokokat és munkásokat ért sérelmekből halmozza össze, hogy aztán a francia munkásságnak odakiálthassa. Lássátok, így bánnak a csehek és románok millió testvéretekkel, csak azért, mert magyarok, mozduljon meg végre bennetek a lelkiismeret, tegyétek jóvá azokat a hibákat, amelyeket a francia nép nevében volt kormányzói 1910-ben a békeszerződésekkel elkövettek! Vannak azután nagyon pikáns részletei is André Olt könyvének, amikor a francia Emberi Jogok Ligája működéséről vagy- a francia sajtó legbelső ügyeiről beszél, mindig az elnyomott népekkel kapcsolatban és mindig legszemélyesebb tapasztalatai alapján. A Liga mint erkölcsi testület Rámutat arra, hogy a francia Emberi Jogok Ligája, elnökével, a magyar-zsidó származású Victor Boschsal, alnökéivel, Painlevével, Herriotval, Buissonnal, Paul Boncourral és Marius Moutetval nem egyéb, mint a Quai d'Orsay szócsöve, egyik külpolitikai eszköze. A Liga minden egyes akciója előtt kikéri a Quai d’Orsay véleményét s így történik meg az, hogy míg Magyarország vagy Bulgária ellen minden éretlen csínytevés vagy egy két felelőtlen egyén ténykedése alkalmával tiltakozó gyűlést tart, addig egyetlenegyszer sem emelte fel szavát a szövetséges államok, Csehország, Románia, Jugoszlávia hivatalosan űzött elnyomásai és rémtettei ellen. Így fest belülről nézve az az „erkölcsi testület“, amelynek szavára olyan élénken figyel a mai magyar radikális ellenzék és radikális sajtó! De ennél is szomorúbbak a francia sajtóviszonyok, amelyekről André Olt általánosságban azt mondja, hogy el nem adott lap a tisztességtelen konkurrenciában megélni nem tud. Mint saját élményét beszéli el, hogy annak idején, amikor Bulgáriában élt s az egyik nagy francia lapnak felajánlotta tudósítói munkásságát, a szerkesztőtől azt a választ kapta, hogy nanyos, szívesen veszik tudósításait, de csak abban az esetben, ha egyszersmind a bulgár kormánytól kieszközöl háromszázezer frankot a szerkesztő részére, amiből természetesen tisztességes províziót fog kapni. André Off egyéni becsületességéhez tartozik, hogy erre a szerepre nem vállalkozott , így elesett a '„tisztes“' províziótól..Vagy amikor elbeszéli, hogy a legelőkelőbb délutáni francia lap (amelynek a nevét csak az nem találja ki, aki nem akarja) egyik rovatvezetője a béketárgyalások idején potom hétszázezer frankot vágott zsebre azért, hogy nem foglalt el kifejezetten ellenséges álláspontot az egyik legyőzött kis állammal szemben... André Ott széljegyzetei alapján értjük meg aztán, hogyan fordulhat elő a legelőkelőbb francia lapban az, hogy ugyanabban a számban közöl egyformán elismerő cikkeket, két olyan államról, amelyek egymás és a francia politika szempontjából is halálos ellenségek s akik közül az egyiknek okvetlenül el kell pusztulnia, vagy összébbhúzódnia, akár a tárgyi igazság, akár a másik életlehetőségének okából... Spektator Csehország büszkén hirdeti magáról, hogy a szociális haladás országa, ahol Margit feljajdult: — Vége! — Autószerencsétlenség érte- Ezért nem irt. Ma reggel kaptam értesítést. És hirtelen lerogyott egy székbe. Azután odament a főnökéhez s pár napig nem jött be a hivatalába. Mikor újra látták, gyászruha volt rajta. Az arca sápadt volt s a bőre fehérsége, a szőke haja csak úgy ragyogott, sugárzott a szomorú fekete ruhából. Évike azt is meghallotta, amint egyik férfi odasugta a másiknak: — Nézze, milyen gyönyörű a gyászruhában. Margit szótlan volt, jött-ment, végezte a dolgát. A néma szenvedése mindenkiben tiszteletet ébresztett. Évike bámult s egyszerre valami ismeretlen nyugtalanságot érzett. Otthon már szokásból is bele akart fogni a levélírásba, de ellökte maga elől a papírlapot s könnyezni kezdett. Margit sokáig nem kérdezte. De néhány hét múlva egyszer hirtelen odafordult hozzá: — Hogy van ös Látom, nem is ír neki. Évike szeme hirtelen rámeredt a Margit arcára, majd maga sem tudta miért, a pilláira könny futott. Margit hozzálépett s gyengéd szomorúsággal átölelte. — Kedvesem! Csak nincs valami baji Évike eltakarta az arcát. Nem tudom, úgy aggódom — szaladt ki a száján s elpirult — Nem kap tőle levelet? Évike pillantása kiszaladt a Margit, arcára, s csak a szeme rebbent meg egy kicsit, amikor tapudta: Nem. Két hete. De ma sürgönyözök a szanatóriumba. Margit az Évike karjába dugta a kezét. Magához szorította a karját s szomorúan összesimultak. Aztán a fejüket lehajtva ballagtak tovább az utcán. Évike úgy érezte, hogy kicsit hozzáemelkedett most Margithoz. Hirtelen kacagás csengett fel előttük s virágillat csapódott az arcukba. Egy fiatal férfi suhant el mellettük egy hófehérruhás leánnyal. Az arcuk sugárzott s a lépésük mámoros volt. Margit sóhajtott. — Milyen boldogok! !Egy hét múlva, Évike nem jött be a hivatalba. IA főnöke komoly arccal járt körül. — Valakije meghalt. Nem mondta meg ki, csak annyit írt, hogy nagyon közelállója. Margitnak összeszorult a szive s maga elé susogta: — Hát ő is! Istenem! Pár nap múlva bánatosan, lecsüggesztett szárnyakkal suhant be Évike Margit a lökde. Mindketten sírtak. Talán Éviké jobban. A sírása őszinte volt, valamit bizonyosan siratott, mert könnyeket így nem lehet hazudni. — Én még csak nem is gyászolhatok — susogta. — Még nem volt a vőlegényem. Margit komolyan, szomorúan ránézett. — Miért nel Ha úgy szerette. Évike lehajtott fejjel mondta: — Nagyon szerettem. — Akkor gyászolhatja is. És Évike néhány nap múlva, gyászruhában jelent meg. A szomorúsága, amibe félig álmodott álmait temette, őszinte is volt. És sokat beszéltek Margittal a boldogságról, ami elmaradt a félúton. Évike beszédesebb, gazdagabb szava, meghatottabb volt. Jobban tudott kevülni és sírni. Egyszer azt kérdezte Margittól, amikor ez már egy kicsit enyhülni kezdett. — Meddig gyászolját Margit komolyan, őszintén ránézett. — Szerettem s szeretni fogom örökké... — És ha más férfi közeledik? Ha egyszer egy másik jön? Margit arcán fájdalmas mosoly suhant el— Istenem ... Én szegény lány vagyok, Évike. Ha egy becsületes ember akad egyszer... Évike büszkén, mint egy napba meredő kis virág emelte meg a fejét s úgy sóhajtotta: — Én örökké fogom gyászolni. Margit egy könnycseppet törölt ki a szeméből, felsóhajtott. Hallgattak. Tovább lépegettek s egyszerre újra beszélni kezdtek halkan, meghatottam egymás lelkét lassan elárasztva bús szavakkal a két sírról. Két sírról, amelyek ott vannak messze, külföldön, nagy idegenségben olyan távol, ahová nem lehet soha eljutni. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1927 május 1. A SÓSFÜRDŐ 1M nyúl 73 esztendő óta női betegségeknél, esúznél, köszvénynél a legtökéletesebb eredményt az Erzsébet Sósfürdőben érnek el- A legkiválóbb orvosprofesszorok ajánlják ezt a téridén széles világhírű glaubersós gyógy- forrást. A fürdő pazarol, újonnan lett átalakítva, minden kényelmet megtalál a beteg és üdülő. Konyhája elismerten kitűnő.Gyönyörű fekvése, Bj 13 holdas árnyas parkja, stranduk. Ereje, teniszpályái, ideális nyaralást biztosítanék. A város szivétől 10 percnyire, Szobák eléjegyezhetők H Budapest 1. ker., Tétényi.út 13. szám, H 1 Telefotr: 1. 381- 75. --------------------------------------------- innwu ■------------------------------------------- A páneurópai diákszövetség megalakulását újból megakadályozták Verekedés az Oktogon-kávéházban — Négy egyetemi hallgatót előállítottak a Mozsár utcai kapitányságra (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mint ismeretes, a páneurópai ifjúsági egyesület már egy izben meg akart alakulni, azonban a hazafias érzésű egyetemi ifjúság ezt megakadályozta. Most újból elhatározta a páneurópai egyesület, hogy megtartja az ifjúsági egyesület alakuló ülését az Oktogon-kávéház nagytermében. Ma a késő délutáni órákban több mint hetven páneurópai ifjú jött össze a kávéházban, mielőtt azonban a gyűlést megkezdhették volna, nagyobb csoport hazafias gondolkozása egyetemi hallgató nyomult be a terembe és felszólította a páneurópai gyülésezőket, hogy távozzanak. Ezek nem engedtek a felszólításnak, mire azonnal verekedés kezdődött,melynek hevében tükrök törtek össze, a verekedők asztallábakkal mentek egymásnak, poharak, csészék repültek. Mikor javában folyt a verekedés, a kávéházi-ián tartózkodó marhakereskedők egyesületének több tagja a dulakodók közé vetette magát, hogy széjjelválassza őket, ali azonban nem sikerült. Közben megjelent az Oktogon-téren szolgálatot teljesítő rendőr is, azonban látta, hogy egymagában nem tud rendet csinálni, ezért segítségért telefonált a Mozsár utcai kapitányságra. Innen nagyobb számú rendőrt küldöttek ki, akik benyomultak a kávéházba. A rendőrök megjelenése lecsillapította a két tábort Akkorra már több könnyű sebesültje volt a háborúskodásnak, de a mentőkre nem volt szükség, mert valamennyi a maga lábán hagyta el a harcteret. A rendőrök négy fiatalembert, akiket a pánenrapások jelentettek be nekik, mint botrányokozókat, előállított a Mozsár utcai kapitányságra, mégpedig kismeri Nagy Imre 24 éves joghallgatót, Lex Kálmán 24 éves orvostanhallgatót, Szilágyi Kálmán 20 éves orvostanhallgatót és Heffer Tibor 20 éves orvostanhallgatót. A fiatalembereket, akik valamennyien bajtársi egyesületek tagjai, Vidor Dezső rendőrfogalmazó hallgatta ki és a jegyzőkönyvek felvétele után botrányokozás esntén indította meg ellenük az eljárást, de a kihallgatás után eb " bocsátotta őket. Távozásuk után a. .pamellaról.o pások jelentek meg a kapitányságon és isme -retlen tettesek ellen feljelentést tettek a verekedés miatt. " ...... ........— Amerikai cionista bankok támogatták a kantonkormányt Európai Kommunista vezérek szerepe Kínában — A kínaiaknak csak a nyers erő imponál Páris, április 30. (A Nemzeti Ifjság tudósítójának jelentése.) Félix Ternoys, az Echo de Paris Kínába küldött külön tudósítója, aki megelőzően hosszabb időt töltött Oroszországban, azt jelenti Kantonból, hogy amint az orosz szovjet mnozgaloon élén nem oroszok, hanem zsidók állanak, úgy a kantoniak vezetői is olyan kínaiak, akiket igazi kínaiaknak nem lehet tekinteni. Eugen Sen, a kantoni kormány külügyminisztere angol alattvaló volt és alig tud kínai nyelven beszélni. Csang- Kai-Sek tábornok Japánban nőtt fel és a többi főember is részint Franciaországban, részint az angol-szász országokban végezte iskoláit. A kantoni kormány tagjai ugyanolyan kétszinű szerepet játszanak, mint a moszkvai népbiztosok tanácsa. . Hivatalosan letagadják az idegenellenes propagandában való részességüket, s ha kérdőre vonatnak, azt felelik: az extremisták műve az. A külföldi gyanús elemek közreműködéséből számos bizonyíték van, így megállapítást nyert, hogy amerikai cionista bankok 18 millió dollárt szereztek a délkínai forradalmi kormánynak. Az európai kommunisták közül, akiknek egy delegációja márciusban utazott Kínába, a legnagyobb tevékenységet Doriot francia képviselő fejti ki. Tiszthelyettesi uniformisban jelenik meg a gyűléseken és nemcsak az angolok, hanem a franciák ellen is izgat. Kantonból levelet küldött az indokínai fiatalsághoz, amelyben felszólítja az annamitákat, hogy fegyveres forradalommal kergessék el a franciákat Annámból és Tonkingból, s csatlakozzanak a kantoniakhoz. Doriot jelenleg Hankauban tartózkodik. Terneye szükségesnek látja, hogy a hatalmak erélyesen lépjenek föl, mert csak az erély imponál a kétszínű, ravasz és gyáva kínaiaknak. Csang-Kaj-Seh megkezdte a támadást Kankau ellen London, április 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Sanghajból jelentik, hogy Csang-Kai-Sek tábornok kiadta a parancsot az általános támadásra Rankau ellen. A Hankauban élő európai kereskedők családjukkal egyetemben elhagyták a várost. Csang-Kai-Sek csapatai két helyen átvágták a vasútvonalat Nankingtól délre és ily módon kelepcébe kerítették a hankaui kormánnyal tartó Csang-Csieng tábornok seregének három hadosztályát, amelyek nem tudtak menekülni és rövid harc után, amelynek alig 30 halottja volt, megadták magukat. Vu-Hunál is síb., került Csang-Gsiang csapattesteit lefegyverezni. Németország semleges a Kínai Kérdésben Berlin, április 30. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Stresemann dr. birodalmi külügyminiszter egy amerikai újságírónak kijelentette, hogy Németországot nem érintik közvetlenül a Kínában legutóbb lejátszódott események, mivel lemondott az úgynevezett egyenlőtlen szerződésekről. A német közvélemény megértéssel viseltetik a kínai nép jogos nemzeti törekvései iránt, másrészt, azonban a Kínában lévő idegen kereskedők gazdasági gondjait is megérti. A legjobban úgy lehetne szolgálni az egyetemes emberiség érdekeit, ha a kínai népet támogatnák modernebb életformákhoz való átmenetre irányuló törekvéseiben. Németország minden tekintetben teljesen semleges.