Nemzeti Ujság, 1927. július (9. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
Péntek, 1927 július 1. NEMZETI ÚJSÁG Daudel helyett letartóztatták: szerkesztői A letartóztatással a rendőrség Daudet jelentkezését akarja kikényszeríteni — Izgalmas hangulat kezd kialakulni Parisban a Daudet- ügy nyomán — tüntetés a kamara elött — Daudelnek még nincs nyoma Páris, június 30. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon-jelentése Bécsen át.) A Daudet-ügy tovább fejlődik. A rendőrség nem tudván kézrekeríteni az Action Francaise szerkesztőjét, letartóztatta Pujot urat, a lap felelős szerkesztőjét. A letartóztatás Pujot lakásán történt, szerdán a déli órákban, minden incidens nélkül. Sarraut, francia belügyminiszter, akinek helyzete a Daudet-ügyből kifolyólag súlyosan megrendült. Ma már a belügyminiszter közeli lemondásáról is beszélnek Parisban A letartóztatás indokolása az, hogy Pujot részes abban a manőverben, amely a Santé fogház igazgatójának félrevezetésével Daudet-t kiszabadította. A letartóztatás Pujot-t hétfőn este hallgatták ki először és azóta minden lépésére detektívek vigyáztak. Kedden kétszer is kihallgatták és a vizsgálóbíró vallomásából azt a benyomást nyerte, hogy Pujot-nak oroszlánrésze van Leon Daudet kiszabadításában. Három rendőrtisztviselő jelent meg lakásán, ahol Pujot-t még ágyban találták. Pujot közölte velük, hogy a letartóztatási parancs nem éri váratlanul. Azt hitte, hogy már tegnap este őrizetbe veszik és éppen ezért este 9-ig maradt az Action Francaise nyomdájában, mert jobban szerette volna, ha a nyomdában tartóztatják le és nem lakásán, ahol édesanyjával lakik. Pujot-t mindenekelőtt a rendőrségen hallgatták ki, majd a vizsgálóbíró elé vezették, aki fogolyszöktetés és a hatóságok félrevezetése miatt kihirdette előtte az előzetes letartóztatási parancsot. Az Action Francaise szerkesztőségében ma délelőtt újabb házkutatást tartottak és főleg a szerkesztőség telefonvonalait vizsgálták meg alaposan. A házkutatás folyamán kiderült, hogy az Action Francaise-nek hét olyan telefonállomása van, amely a telefonigazgatóságnál nincs bejelentve. Tiltakozások a letartóztatás ellen Pujot a vizsgálóbíró előtt tiltakozott az ellen az eljárás ellen, amelyet letartóztatásakor követtek. Pujot-t tegnap a Santé-fogházba vitték át. Természetesen nem nyugszik bele a letartóztatásba az Action Francaise sem. A lap mai vezéreikké hevesen tiltakozik Pujot letartóztatása ellen. Főként az ellen emeli fel szavát, hogy a főszerkesztőt nem politikai fogolyként kezelik. A lap szerint Pujot-t valósággal csapdába ejtették, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a főszerkesztőnek Daudet és társainak kiszabadításában semmi része nincsen. Tegnap este óta erős rendőri készültség őrzi Leon Daudet anyjának vidéki kastélyát, mert a hatóságoknak az a gyanúja, hogy anyjához menekült. Ez a gyanú azonban mindezideig még nem nyert igazolást. A letartóztatás cselfogás ? Mauras, az Action Francaise szerkesztője, újságírók előtt kijelentette, hogy Pujot főszerkesztő letartóztatása csak cselfogás a rendőrség részéről. A kormány ezáltal Daudet-t arra akarja kényszeríteni, hogy elhagyja rejtekhelyét. A csapda azonban túlságosan átlátszó — fűzte hozzá Mauras — és Daudet nem hagyja el biztos búvóhelyét, ahol teljes biztonságban van. Julius "Az ősi udvarház előtt a fényben, A Nyár, vidám cseléd-raja sürög. Locsol, térit, bokrétát köt kevélyen .. Lent szikrát szór, az álmodó küszöb. Kint gyűjt a Nyár, a szép, sugár Nagyasszony, özvegy magyar Nyár... Gond borong szemén. De ajka zeng, hogy dalt, derűt fakasszon, Szent, büszke ínség földjén a remény. Böjttől, robottól sápadt még a Holnap, Jaj, átok verte a magyar határt!... Befellegzett a régi dáridóknak És elvitték a négylovas határt! .. . ...Hogy rezg a fénynek játszi vízesése! A messzi partján száz varázstükör. Fény óceánján képeit cserélve: A Délibábnak álma tündököl. Fény ravatalján fáklyák ezre lángol: 6. visszajáró, sápadt Tetszhalott, Kit uj határok tiltó távolából Kísérteni a fénybáb felkapott! Mi ijesztően boldog ismerősek A régi tornyok... csendöselte táj ... 6. délibábja elszállt szép időknek, Mely annyi szívbe kínzón visszafáj! . . ...De a mezőn kint uj osztagok, keresztek !A Múlt tarlóján nyitnak uj csodák . . . S hiába sajg a szív, a csatavesztett: Uj munka hív s az étel megy tovább . . . Száz izmos, ifjú kéz szond marokra. Száz kar feszül meg: hős, ugar-törő; S „eredő"-ba cseng, száz homlokon ragyogva: a Szent, szent az Élet s áldott a Jövő!“ Balla Irma Arany tromforta Csevegés a csevegő repülőkről via: Endrödi Béla Ha a magyar ember lóratermett, akkor egészen bizonyos, hogy az amerikai embernek ugyanez a nemzeti rátermettsége a repülőgépre vonatkozik. Mostanában ugyanis szakadatlanul indulnak a kitűnő jenkik légi paripáikon a legfantasztikusabb távolságok felé, már nem is érdekes a nap, ha nem hon hírt arról, hogy ez Honoluluba érkezett, az Parisba indult szárazföldek és óceánok felett. Kezdetben elindult Lindbergh magányosan két szendviccsel és egy szalmakalappal. Aztán nekirágtatott Chamberlip, ő már kettesben és több elemózsiával. Most útra kelt Byrd kapitány, aki négyesben utazik, akár forum-partit is alakíthatna a levegőben, olyan tökéletes az utasszám. Ez ma rossz viccnek tűnik fel, de ha így haladunk, biztos, hogy néhány hónap múlva már kényelmes kajutben bridgezhetnek az utasok az Atlanti Óceán felett, míg ma Byrdék négyen szünet nélkül dolgoznak és megfigyelnek légi útjukon. Emlékezzünk csak a Cytroen-féle sivatag-expedícióra. Három-négy kis katerpillar kerekű, különös építkezésű autó nekivágott a homoktengernek, kikémlelt, kitapasztalt mindent, nagyszerű és bátor sportvállalkozás hatását keltve a jámbor szemlélőben. Az egyik világképeslap legutóbbi számában aztán oldalakon keresztül mutatja be kép és írás, milyen lesz a „sivatag hajója”. Nem a teve többé, mely imbolygó járással viszi lassan a tikkadt utasokat hús vizű oázisok felé, hanem egy óriási luxushajó, háromemeletes és olyan méretű, mint az óceángőzösök. Természetesen se kéménye se propellere, csak a hajótest ugyanolyan, négy óriási tankkerék gördíti tovább a hatalmas alkotmányt, melynek terasszain jeges cocktail mellett üldögélnek a parafa sisakos globefcrotterek, uszoda van a hajón és minden kényelem, ami csak elképzelhető. A teve akkora emellett a roppant alkotmány mellett, mint a bolha, ime ide fejlődött a kis Citroen-féle kémautó, amit előreküldtek utak, viszonyok és körülmények felderítésére. Most aztán jön a patrull konzekvenciája. Egészen természetes, hogy a Lindsberghek, Chamberlinek és Byrdek is hasonló patrulljai Amerikának, amelynek kolosszális gyárai, nagyszerű konstruktőrjei, mérnökei és pénzemberei bizonyos, hogy hamarosan kihasználják majd az előreküldöttek jelentéseit. Lám Byrd már egész útja alatt szüntelenül cseveg az otthonmaradottakkal, fenn száll a felhők közt, de a rádió útján leszól a tengerre: — Halló Mauretania! És az óceánjáró gőzös elbeszélget a repülőgéppel, közben Byrd hazarikkant New Yorkba, hogy nincs semmi baj, tíz perc múlva közli, hogy megázott és jókedvében azt is közölhetné, ha akarná, hogy például hopp! most leesett a cvikkor az egyik útitárca orráról az Atlanti Óceánba, így kedélyes diskurzus közben nem is unalmas és egyhangú az út, a rádió pompásan működik, ami már vesziis fel a gép a távoli híradást, hogy Maitland és Hegenberger urak szerencsésen megérkeztek Honoluluba. És Byrd megállapítja, hogy New Scotland felett száll a gépe útban Európa felé s ott a jó ég tudja hány száz, vagy ezer méter magasságban elindítja üdvözlő sürgönyét Honoluluba és gratulál a Csendes Óceán repülő hőseinek. Repülő-bravúr közben ez valóságos rádió-bravúr és mindezt én a csöndes szárazföldi olvasó már olvasom ,a vendéglőben ebéd alatt, noha Byrd hajnalban indult el, tízórai közben gratulált Honolulunak, onnan a sürgöny megérkezését a fürge hírlaptudósító már jelenti New Yorknak, ahonnan megint egy másik tudósító jelenti Pestnek, hogy nekem valahogy eszembe ne jusson zúgolódni leves és főzelék között, hogy nem hoz friss híreket az újság. Óriási dolgok ezek, az ember a szívére szorítja a kezét, érzi, hogy a lélegzete elsúl, a szava elakad, nem tud szólni, megdöbben, meghatódik, hideg borzongás futkos a gerincén, négy ember száll a levegőben az óceán felett, hol Európával, hol Amerikával, hol a Hawai szigetekkel diskurál és hogy mit beszélnek, azt én már hallom és tudom itt ebéd közben a pesti hotelétteremben! Négy ember repül a felhők között a végtelen víz felett Európa felé, négy bőnadrágos, pápaszemes, kurta fapipás senki és nekem már eszembe sem jut, hogy lepottyanhatnak. Sőt már nem is az a tény, hogy repülnek, hal meg, hanem az izgatja a fantáziámat, hogy minduntalan szélnek bocsátanak egy-egyrádióüzenetet és így útitársukká válik akaratlanul az egész világ. Kiesik a kezemből az újság és eszembe jut szegény André, aki valamikor léghajóval indult el az északi sarkra, kormány és motor nélkül csak úgy rábízva magát a szél, a levegőáramlás kénye kedvére. A szegény még a térdén írt egy pár sort valami noteszből kitépett papírlapra, mikor bajba került és búcsúzni akart a világtól. A búcsúsorokat aztán bedugaszolta egy üres sörösüvegbe és bedobta a tengerbe. A hullámok aztán elvittek valamerre, halászok fogták ki hónapok múlva a halál előtti üzenetet. Én még emlékszem Andréra, de már az én életem folyamán odafejlődött a világ, hogy ha most ,ebben a pillanatban, mikor ezeket a sorokat írom, Byrd kapitány azt rádiózná, hogy: — Baj van! Zuhanunk! — akkor már egy negyedóra múlva itt a szerkesztőségünk telefonján jelentenék nekünk ezt a búcsukiáltást a hírszolgáltató irodák. Nincs távolság, nincs titok, nincs akadály a gőgös és büszke ember előtt, aki acélmadarakat kantároz fel, felhők közt kocsikázik, New Yorkban ebédel, Párisban alszik és reggel már akár a budapesti polgármester üdvözlő szavait hallgathatná Rákoson, ha ellátogatna hozzánk is. Rákoson, ugyanazon a mezőn, ahova Nagymagyarország nemesi rendjei lóháton poroszkáltak el valaha a megyéikből és az utazásuk sebessége nulla volt. De ne is menjünk ilyen messzire vissza, nézzük az express-vonatokat, amelyek kullognak az autók és az aeroplánokhoz mérten, vagyemeljük fel a pesti telefont itt az ötödik kerületben és kérjünk egy számot a Városligetből. Amíg az express Budapestről Párisba jut, azalatt a jenkik már átröppentek az Atlanti Óceánon és mialatt megkezdhetem a telefonbeszélgetést a Városligettel, mialatt a központ jelentkezik Hol vanDaudet? Az a hangulat, amely eddig inkább a tréfás és bohózati elemeket kereste Daudet ügyében, lassanként kezd általános izgalommá és szenvedélyes pártfoglalássá átalakulni. Az emberek ráeszmélnek arra, hogy az ügyben maga a kiszabadítás bohózata nem annyira fontos, mint az a tény, hogy az állami adminisztráció csődöt mond, a fogolyszöktetők kiderítetlenek maradnak s az összes szereplők ujjat húzhatnak az állam reprezentánsaival, miközben a kormány tehetetlenül áll magával az egész akcióval szemben. Aki ismeri a francia állami organizációnak Európában példátlan bürokratizmusát és tudja, hogy ez a bürokrácia függvénye a felszínen úszkáló szabadkőműves-szocialista hatalmi szervezetnek, megértheti, hogy az izgalomnak szenvedélyes pártharcokban kell kirobbannia. A Daudet-ügy végtelenül veszedelmes, mert épen a legszélsőbb és legkényesebb politikai és társadalmi ellentéteket élezi ki. Itt a köztársasági érzés kerül szembe a királypártisággal, a szélső radikalizmusban elkalandozó francia életnézet a konzervativizmusai, az internacionalizmussal kendőzött türelmetlenség, a nem kevésbbé türelmetlen nacionalizmussal. A Daudet-ügy igen könnyen válhat a francia politikának ugyanolyan válságává, mint 1921-ben az olasz fascizmusnak a Mateotti-ügy. S nagy kérdés, hogy ezt a válságot a kormány legyőzheti-e? A Poincaré-kormány egyelőre győzött a kamarában, nagy szótöbbséggel levették az ügyet a napirendről, de ezzel a kérdés politikai része még távolról sincs elintézve. A szabadkőműves radikalizmus a Daudet-ügyben, nem minden alapnélkül a royalisták térfoglalását látja s veszedelmet gyanít abban, hogy exponensei vannak a Daudet-politikának igen fontos hivatali helyeken. Ez harcra tüzeli őket. Ezzel szemben az ellentétes irányt harcra ingerli az a tudat, hogy ujjhúzásával destruálhatja a szabadkőművességtől megfertőzött rendszert, amely ma minden előző időknél ellenségesebb. Hogy Leon Daudet tartózkodási helye még ismeretlen, ez még inkább hozzájárul a pártharcok kiélezéséhez. Mert valóban ismeretlen. Igaz ugyan, hogy a Belga Távirati Iroda teljes fentartással továbbítja azt a hírt, hogy Leon Daudet két barátja kíséretében automobilon Namurba érkezett s a Derniere Heure szerint Daudet Namurból kísérőivel együtt a délután folyamán Brüsszel felé tovább utazott. Ezt azonban megcáfolják. Bizonyosat nem tud senki sem. Ép ilyen bizonytalan értékű a Corriere di Milano értesülése, amely szerint Leon Daudet egy ismeretlen hölgy és két úr társaságában Sasso Maggiore olasz fürdőhelyen tartózkodik. Leon Daudet a lap szerint a francia Riviéráról hajón jött át Olaszországba. A Corriere di Milano jelentését más forrásból nem erősítik meg. Tüntetés a kamara előtt A kamara épülete előtt tegnap az esti órákban royalista tüntetés volt. Több mint 200 royalista gyülekezett a parlamenthez vezető útvonalakon azzal a szándékkal, hogy adott jelre benyomulának a parlament épületébe. A royalisták felvonulásának láttára azonnal mozgósították több kerület rendőrségét és mielőtt még a royalisták megtámadhatták volna a parlamentet, több mint 300 lovasrendőrt jelent meg a kamara épülete előtt, akik azután a mellékutcákba szorították a tüntetőket. A mellékutcákban a royalisták feladták az ellenállást s szétszóródtak. A Bourbon-palota elé parlamenti őrséget állítottak s egyelőre a tüntetés megismétlődésétől nem kell tartani. (T.) 3 alkalom! Aínig készletünk tart, összes mintázott soáraink árait tetemesen leszállitottuk. Tekintse meg kirakatainkat! Szénásy, Hoffmann , és Társa rt. CSak IV., Bécsi Utca 4. A telefonparancsot az Action Fransaise szerkesztőségéből adták. Páris, június 30. A Journal szerint az Action Francaise helyiségében tegnap megtartott házkutatás során megállapították, hogy azt a három titkos telefonvonalat, amellyel a telefonigazgatás tudomása nélkül kapcsolásokat végezhettek, egy telefonkapcsoló segélyével kezelték. A rendőrségnek sikerült ezt a készüléket felfedeznie. Ezek