Nemzeti Ujság, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-195. szám)

1927-08-18 / 186. szám

A TÚRÁN MOZGÓ: (Nagymező­ utca és Mozsár­utca sarok. Telefon 64—20.) Pária Sibillje (dráma 8 felvonásban, főszereplő Ramon Novarro és Barbara la Marr.) — Világcsaló (színmű 8 felvonásban, főszereplő Bánky Vilma.) — Az ördög nem alszik (vígj. 7 felvonásban, főszereplő Constance Talmadge és Ronald Colman.) Előadások 5, fél 8, há­romnegyed 10. * Filmszínház. (Teréz-körút 60. Nyu­­gati pályaudvarral szemben. Tel. L­­yljjrk 921—52 és Lipót 921—33. szám.) Eíradek. — Károly király koroná­­zása. — Képe­k a múltból. — A '' halál ura a­ berlini UFA filmre­génye. A főszrepekben: Simone Waudry, Fre­derick Seim.) — UFA—Genius világattrak­ció! Apa kerestetik! (Wollzogen híres víg­regényének filmváltozata, Lilian Harvey és Harry Halm a főszerepekben.) Előadások kezdete: Hétköznap, a csütörtöki premier­­napján is 5, negyed 8, fél 10 órakor, vasárnap és szombaton, Szt István-napján háromne­gyed 4, háromnegyed 6, 8 és 10 órakor. Q ROví 1 A (Telefon: József 460—45 és n/­lM IIS J. 460-46.) Beregi Oszkár, Ronnoe Adoreo és Antonie Moreno: Kalandok orszá­ga. (Nagy Metro Goldwyn-attrakció 8 felvo­násban.) — Gyönyörök palotája. (A szere­lem, a kártya és a bűn regénye 8 fejezetben. A főszerepekben Hagnette Duflos és Léon Barry.) — Híradók. — Előadások kezdete vasárnap és ünnepnap, valamint hétköznap fél 6, fél 8 és fél 10 órakor. Csütörtök, 1927 augusztus 18. NEMZETI ÚJSÁG Rádió-imfisor Csütörtök augusztus 18. 9.30: Hírek, közgazdaság. 11: Zongorahangverseny. (Magyar szerzők művei). 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 12.30: A Rádió Kiállítás előadássorozata: Bá­rány Gerő helyettes államtitkár felolvasása: „Rádió és kultúra". 1: Időjárás- és vízállásjelentés. Utána: A Rádió Kiállítás előadássorozata: . Balkányi Kálmán, az OMKE igazgatójának felolvasása: „Rádió és közgazdaság“. 3: Hírek, közgazdaság, élelmiszerárak. 5: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásje­lentés. Utána: A Rádió Kiállítás előadássorozata: ,A­ Pesti Hírlap irodalmi délutánja“. 5.40: Kamarazene. (Magyar szerzők művei). 1. Goldmark: „Sába királynője“, előjáték. 2. Dohnányi: Induló. 3. Popper: Esti dal. 4. Hu­­bay—Aggházy: Csárdajelenet. 5. Bartók: a) Tót legények tánca, b) Este a székelyeknél, I1. Vecsey: Valse triste. 7. Erkel: Hunyadi László. .. . .. . — 6.40: A Magyar Rádió Újság félórája. 7.20: Kelemen Lajos magyar nóta-estje. Ka­rina Sinti­a és cigányzenespárának közreműködé­sével. 8.30: Kisfaludy Károly három egyfelvoná­­sosa. Rendezi és bevezető beszédet mond Gyar­­mathy Sándor, a Stúdió rendezője. 1. Szilágyi Mihály szabadulása. Szereplők: Mátyás király — Abonyi Tivadar. Szilágyi Mihály — Ár­­­­kossy Vilmos. Báthory Margit — A. Kónya Gizella. Lábatlan Gergely — Nagy Sándor. Por­koláb — Martinek István. Ambrus — Ádám Páll. Pongrácz — Zólyomi Jenő. Tamás — Nagy Ede. Szolga — Gyalókai N. 2. Mátyás deák. Személyek: Upor főispán — Zólyomi Jenő. Tóni, öreg biró — Árkossy Vilmos, Orzsi — A. Kónya Gizella. Kántor — Ádám Pál. Kis­­biró — Nagy Sándor. Mátyás deák — Abonyi Tivadar. 3. Hűség próbája személyek: Mátyás ’ király — Abonyi Tivadar. Upor László — Zó­­­­lyomi Jenő. Vidor, udvari bolond — Matány Antal. Sáfár — Árkossy Vilmos. Márta, ennek­­1 leánya — A. Kónya Gizella. Bartók, ménes­mester — Borvay Lajos. Endre, ennek fia — Ádám Pál. Szolga — Nagy Ede. 10. Pontos időjelzés, hírek, közlemények, ügetőversenyeredmények. Utána: Az Emke-kávéházból Karina Simi és cigányzenekarának hangversenye. Péntek augusztus 19. 9.30: Hírek, közgazdaság. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 12.30: A Rádió Kiállítás előadássorozata: Rainer Edvin főmérnök felolvasása: „Rádió telefonra két vagy több állomás között“. 1: Időjárás- és vízállásjelentés. 3: Hírek, közgazdaság, élelmiszerárak. 5: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásje­lentés. 5.40: Morvay Ákos zongorahangversenye. 1. Magyar nóták. 2. Kálmán Imre: „Marica grófnő“ című operettjéből, egyveleg. 3. Ma­gyar nóták. i . 6.20. Humoros délután. Közreműködnek: Érdkövy László és Vig Miklós. 1. Biztosítsunk: Bákeffy László tréfája. (Érekövy—Vig). 2. a) •Nádor: A két rokkant. b) Ez a formán. Mo­nológ (Érekövy). Tíz új magyar nóta. Ba­lázs Árpád, Ányos Laci, Sándor Jenő és Nádor , Jóska új szerzeményei (Vig). 4. Te vagy az ok» . . . Harmath Imre burleszkje (Erekövy— Vig). Zongorán kisér Polgár Tibor. 7. A Margitszigeti Szimfonikus Zenekar hangversenye a Víztoronynál lévő tejivócsar­­nokban. Vezényel Unger Ernő karnagy, a Ze­neművészeti Főiskola tanára. Közreműködik:­­ Sándor Frigyes hegedűművész és Laurisin La­jos, a m. kir. Operaház tagja. Modern magyar szerzők estje: 1. Bartók: I. szvit nagy zene­karra. a) Allegro vivace, b) Poco adagio, c) Presto, d) Moderato, e) Molto vivace. 2. a) Antalffy—Zsiros: Reszket a bokor . . . (Petőfi költeménye), b) Szállj le holló, szállj le . . . Énekli Laurisin Lajos, a m. kir. Operah­áz tagja. 3. Weiner: Szerenád 4 tételben. 4. Ko­dály: Adagio, előadja Sándor Frigyes. 5. Doli­ nán yi: Ruralia Hungarica. a) Andante poco moto riibaté, b) Presto ma non tanto, c) Al­legro graziosó, d) Adagio non troppo, e) Molto vivace. 8.30. Hangverseny. Közreműködik: Friss Irén énekművésznő, zongorán kisér: Polgár Tibor. 1. Ceiky: a) Bánkódás, b) Szakítás. 2. Tarnay: Miért oly későn. 3. Lavotta: Honnan jő a fény. 4. Kuruc­: a) Tudom nem is . . ., b) Reggelig, c) Piros rózsa. 5. Bródy: Pitypalaty. 9. A Margitszigeti Szimfonikus Zenekar hangversenyének folytatása. 10. Pontos időjelzés, hírek, közlemények, ügetőversenyeredmények Utána­: Az Ostende-kávéházból Toll Árpád és cigányzenekarának hangversenye. SPO­RT Hatalmas mezőny indul a kettős ünnep afmerikai baliton­­ságaiban A Berliner Sport Club tagjai is részt vesznek a versenyekben.­­ Erős, izgalmas küzdelmek várhatók. A kettős ünnep sportprogramjai közül fon­tosságra nézve kétségtelenül a legelőkelőbb hely az atléták klasszikus versenyét, a baj­nokságokat illeti meg. Minden évben olyan határpont ez a versenynaptárban, amely ki­vétel nélkül minden sportolót és sportért ra­jongót a legjobban érdekel, mert ennek nívója az ország sportkultúrájának egyik legfonto­sabb dokumentuma. A versenyzők ugyanis mindig a bajnokságban igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani. A külföld is a bajnokságok egyéni és átlageredményei alapján ítéli meg az ország sportját és hasonlítja össze más or­szágok eredményeivel. A magyar bajnokságok eredményei azért is nagyon fontosak a külföld előtt, mert realitás és szigorú mérték tekintetében atlétikánk leg­elöl jár. Az idei bajnokság azonban a többi­nél is nagyobb jelentőségű és pedig először azért, mert az idén kerül először kiírásra az OTT által adományozott Szent István örökös vándordíj, amelynek feltétele olyan, hogy a negyedik helyezettnek eredménye is pontnak számít, tehát a helyezésekért is öldöklő, de ne­mes küzdelmek várhatók. Másodszor azért, mert a bajnokságok után közvetlenül nagy feladatok előtt áll a magyar atlétika. Buda­pest,Paris és a bolognai magyar-olasz viadal olyan erőpróbája a magyar atlétikának, ame­lyek megmutatják, hogy meg tudják tal­ál­ni helyünket jövőre Amsterdamban, hogy milyen hibák azok, amelyeket ki kell küszöbölni és melyik az az út, amelyet helyesen jelöltünk ki az előkészületekben. Harmadszor pedig azért, mert hosszú idők után külföldiek kísér­lik meg ismét elhódítani a büszke magyar bajnoki címet és ez — ha lehet — még foko­zottabb mértékben ösztökéli a mieinket kitűnő eredmények elérésére. A Berliner Sport Club tagjai a múlt heti versenyeken nagy fölényt mutattak. Azonban korántsem bizonyos, hogy ezt a fölényt a bajnokságokon is meg tudják tartani. Sőt jogosan remélhetjük, hogy a ma­gyar atlétika győzedelmesen fog kikerülni a nagy harcból. A bajnokságok nevezései szenzációsan sike­rültek. 242 nevezést adtak le, amelyből egy te­kintélyes rész esik a legkitűnőbb vidéki atlé­tákra. Ez olyan szám, melyet soha meg sem közelítettünk. Érdekes újítása a szövetségnek, hogy az első nap kissé rövidebb lélegzetű pro­gramját néhány staféta-számmal bővítette ki. Három ig,100-as, kilenc lOX 1O0-as, öt svédsta­féta és tizenhét ifj. iXL00-as staféta nevezett. Az első napon a 200, a 800 és az 5000 méteres síkfutás, 100 méteres gátfutás, távolugrás, rúd­ugrás, gerelyvetés és a staféták kerülnek el­döntésre. A Az idény utolsó nagy úszóversenye. Szom­baton és vasárnap rendezi a III. ker. TVE országos úszóversenyét, amelyen bolognai ki­küldetésük előtt utoljára találkoznak úszóink és pólózóink. A két utolsó pólómérkőzésen az FTC és a II. ker. TVE csapatai a vizipólókupa, a MAC és az MTK csapatai pedig a bajnokság harmadik helyéért vívnak elkeseredett döntő küzdelmeket. A A bajor boxolók összeállítása. A bajor boxegyesületek a Szent István napján és a va­sárnap megtartandó magyar-bajor boxvia­­dalra a következő versenyzőket jelölték ki: Pehelysúly: Stürzlmajer (Jahn SPV). Könnyű­­súly: Kugler (Jahn SPV). Weltersúly: Ros­­ meier (Jahn SPV). Középsuly: Leidmann (1S80 SPV). Kisnehézsuly: Neuner (SPV, Müncheni. A Konrád II és a Hungária. A Hungária és Konrád II. között folyó tárgyalások eredmé­nyeként a kiváló csatár végül mégis hajlandó­nak mutatkozott a Hungária színeiben ját­szani. Most már csak a szerződés perfektuálása van hátra, ami, ha Konrád II. meg nem gon­dolja magát, a csütörtöki nap folyamán meg is történik. A A Ferencváros sikere Bécsben. A Ferenc­város Bécsben vasárnap a Bakoay elleni mécs­esén olyan osztatlan sikert aratott, hogy a kö­zönség, a sajtó és a szakkörök egyaránt nagy sajnálattal vették tudomásul kiváló bajnok­­csapatunk kényszerű távolmaradását a Közép­­európai Kupa-bajnokságtól. A Ferencváros egy teljes klasszissal volt jobb az Amerikát járt ellenfelénél, amely az egész játék alatt vé­gig védekezésre szorult. Bukoviról az volt az általános vélemény, hogy hasonló ponton ma még angol ligacsapatban sem akadnánk meg­felelőbbre. Kívüle nagyon­ tetszett még Fuhr­mann, Obita, Rúzsó, Szedlacsek és az újdon­sült profi­ Fröhlich játéka. TÖRVÉNYKEZÉS A perkátai véres éjszaka A honvédtörvényszék ma kezdte meg a főtár­gyalást a perkátai halálos huszár- és csendőr­­harc ügyében (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nyár elején halállal végződő éjszakai ve­rekedés zajlott le Perkáta községben hu­szárok és csendőrök között. Bánszky Mi­hály szakaszvezető, Mezei Gyula, Tóth Lajos és Bessenyei István közhuszárok ittas állapotban hangos duhaj­kodással vonultak végig a perkátai Fő­ utcán, ami­kor a csendőrjárőr rendre intette őket. Az ittas állapotban lévő huszárok ellen­szegültek, verekedni kezdtek, amelynek a során több lövés is eldördült. Horváth János csendőrtiszthelyettes holtan ma­radt a csatatéren. Ugyancsak összeesett és rövid szenvedés után meghalt Besse­nyei István közhuszár is, de rajtuk kívül még számos súlyosabb és könnyebb ter­mészetű sebesülés történt. A honvéd­­ügyészség Bánszky, Mezei és Tóth huszá­rok ellen katonai őrökkel való ellensze­gülés büntette, Mezei Gyula a közhuszár ellen ezenkívül súlyos testi sértés és em­berölés büntette címén is vádat emelt. A budapesti honvédtörvényszék Hoff­mann Géza ezredes elnöklésével és Sóly­mossai Jenő dr. őrnagy-hadbíró előadá­sában ma kezdte meg a perkátai huszá­rok bűnügyének a­ főtárgyalását. A bíró­ság pontban kilenc órakor vonult be a tárgyaló­terembe és a vádlottak személy,i adatainak felvétele után a vádirat felol­vasására került a sor. Azután a bíróság a vádlottak kihallgatását kezdte meg. Bánszky Mihály szakaszvezető, első­rendű vádlott azzal kezdte a vallomását, hogy a verekedés alkalmával teljesen ittas volt. . Az egyik perkátai korcsmában mulatott három társával, ahol nagymeny­­nyiségű szeszesital elfogyasztása után kimentek az utcára, ahol két csendőrből álló járőr előbb, igazolásra, utóbb azt szó­lította fel, hogy valamennyien menje­nek be , a községházára. Szóváltás támadt közöttük, egy lövés is dördült el és csak arra emlékszik, hogy társai a csendőrjár­­őrt lefegyverezték. A másodrendű­­ vád­lott, Mezei Gyula szakaszvezető részben beismerte bűnösségét és elmondotta,, hogy­ a korcsmában­­négy korsó és két pohár kört, továbbá egy­­ pohár pálinkát iivott meg. Kissé illuminált­ állapotban jöttek ki a korcsmából és emlékezete szerint Bessenyei és Tóth huszárok teljesen ittas állapotban voltak. — Alig hagytuk el a vendéglőt — val­lotta Mezei Gyula —, amikor én néhány lépésnyire eltávolodtam társaimtól.. Eb­ben a pillanatban egy lövés dördült el a hátam mögött és tudtam, hogy a lövést csa­k Bánszky adhatta le, mert ő nála volt fegyver. Amikor megfordultam, láttam, hogy Bessenyei huszár a csendőrökkel verekszik és mert tudtam, hogy a huszár ittas állapotában rendkívül­­ veszedelmes és szeret veszekedni, hozzájuk sietve, szét akartam választani a verekedőket. Oda­szóltam a csendőrnek, hogy legyen elné­zéssel, mert láthatja, hogy ittas emberrel van dolga. Bessenyei erre nekiugrott a csendőrőrmesternek, közben engem is el­lökött, úgy, hogy én elestem. Azután Bánszkyt valamennyien elkísértük a per­kátai Fő­ utcán végig é­s amikor a Han­gya szövetkezet fiókja elé értünk, észre­vettem, hogy előttem haladó társaim a sötétségben öt-hat alakkal verekszenek. Körülbelül harminc lépésnyi távolság­ban lehettem a verekedőktől, amikor futó­lépésben odaértem hozzájuk, egy lövést hallottam eldördülni. Tóth Mihály huszár a harmadik vád­lott, hasonló értelemben tett vallomást. Az elnök ezután Rácz József csendőr­őrmestert hallgatta ki, aki elmondotta, hogy a verekedés zajára kirohantak az utcára, ahol látták, hogy Mezei polgári egyénekkel dulakodik és az úttesten ott fekszik Horváth csendőrtiszthelyettes és Bessenyei közhuszár. Molnár István csendőrőrmester, tanú előadta, hogy a lövések zajára ő is kirohant az utcára és akkor látta, hogy a katonák polgári egyénekkel verekszenek, majd az utca túlsó oldalán álló sötét alak felől egy lö­vés dördült el, azután az egész társaság összegabalyodott, puskák ropogtak, de a részletekre már nem tud pontosan vissza­emlékezni. Majd Cinege tiszthelyettessel együtt lefegyverezték Mezeit és megbilin­cselve, beszállították a laktanyába. Ci­nege Lajos csendőrtiszthelyettes a har­madik tanú. Elmondotta, hogy a lövések zajára, amikor az udvarról kifutott az utcára, egy sötét alak veszedelmesen kö­zeledett feléje, mire a nála lévő fegyver­ből egy lövést tett feléje. Ekkor már olyan közel voltak egymástól, hogy újabb fegyverhasználatra nem volt ideje, el­dobva a puskáját, bírókra kelt a támadó­jával. Közben több lövés dördült el és látta, hogy Horváth ce­ndőrtiszthelyettes és­­ Bessenyei összeesik. A három csendőr kihallgatása után a bíróság befejezte a főtárgyalást, melynek folytatását holnap reggel 9 órára tűzte ki. § „Vörös patkányok“. Szőke Lajos, a Nép­szava egyik számában „A vörös patkányok“ cím alatt cikket írt, amelyben felhívást inté­zett a szociáldemokrata párt tagjaihoz, és hí­veihez a párt támogatására. Ezzel kapcsolat­ban foglalkozott a párt háború előtti és jelen­legi helyzetével és ennek során támadta Ma­gyarország mai közállapotát, politikai és gaz­dasági viszonyait. Azt állítja cikkében, hogy a forradalmak lezajlása után felszínre tört új bürokrácia visszaállította a középkori Ma­gyarországot, az urak és kalandorok gyűlölet­­országát. Ebben az országban a becsületes munka hosszú évekig becstelen mesterség volt. A cikk tartalma miatt izgatás és nemzetgya­­lázás cílén eljárás indult Szőke ellen s a bu­dapesti büntetőtörvényszék Méhes tanácsa a ma lefolytatott tárgyaláson nyolc hónapi fog­házra ítélte. t ■■■Bsuri" ■ wjuwuw' i" ■ —..............—1— ■—»wjjp 13 BÉLYEGROVAT Ausztria postabélyegei Müller Edvin mérnök legújabb könyve Az elmúlt ősszel mi is hírt adtunk arról, hogy a „Die Postmarke“ című kitűnő bécsi filatéliai szaklap főszerkesztője, Müller Edvin mérnök ,,Die Postmarken von Österreich“ című német nyelven megírandó nagy művét az osztrák bélyegekről rövidesen befejezi. Mi sem természetesebb, hogy az osztrákok, de még mi, magyar bélyeggyűjtők is, akik 1850-től 1871-ig ugyanazokat a bélyegeket voltunk kénytelen használni, feszült érdeklődéssel vártuk a fő­­szerkesztő könyvének megjelenését, mert Kröpf Jánosnak mintegy 20 esztendő­vel ezelőtt meg­jelent és időközben teljesen elavult könyve óta az osztrák filatéliai irodalom nem produkált olyan vezérfonalat, amely a különleges osztrák gyűjtő igényeit kielégíthette volna. A 20 év óta felnőtt nemzedék pedig teljesen vezető nél­kül volt kénytelen gyűjteni. Végre azonban megjelent Müller könyve, amely minden várakozásnak teljesen megfelelt. A 430 oldalas, nagyalakú és mintegy 500 ábrá­val díszített, szép kiállítású könyv kimerítően ismerteti az osztrák császárság bélyegeit, míg a köztársasági kormány által kiadott bélye­gekre nem terjeszkedik ki. Ezenkívül bőségesen foglalkozik Lomba­rdia-Velence, az osztrák Levante és Liechtenstein­ hercegség bélyegei­vel is. A bélyegeket igen helyesen 1921 óta meg­jelent magyar bélyegkatalógusaim beosztásá­hoz hasonlóan történeti sorrendben tárgyalja ,és nem­­forgácsolja, szét, újság,, porta stb. _bé­lyegjeinek szerint, amint azt a legtöbb szak­író az áttekinthetőség­ rovására, sajnos,­­ még mindig megcselekszi. Hasonlóan már ő sem használja az általam már vagy két évtized óta helytelen voltuk miatt mellőzött „kepretfogazás“ (Kastenzähnung) és „fésűsfogazás“ (Kamm­­z­­ ihnung) szakkifejezéseket, hanem most már ő is az „ivfogazat“ (Bogenzähnung) és a „sor­fogazat (Reichenzähnung) szavakat használja a teljes ívben vagy a soronkint fogazott­­bé­lyegek szegélyének, megjelölésére. Minden egyes sorozat leírásánál súlyt­ he­lyez a bélyegek eredetének kivizsgálására, rajzolójának és vésnökének megnevezésére, lemezsajátosságok, papirosminőségek,, vízjelek, szín, nyomat, változatok, fogazat, összefüggő darabok, használatlan példányok, lebetűzések, készlet- és maradékmennyiségek, uj nyoma­tok és hamisítványok ismertetésére. Különös részletességgel, szeretettel és gond­dal tárgyalja az 1850. évi kiadást, mig a pos­­tailag is külön rendelettel forgalomba bocsá­tott 1864. évi kiadást az 1863-asnak alárendeli és azzal együtt írja le, holott ezt, mint hiva­talosan is elismert külön bélyegkiadást, külön kellett volna tárgyalnia. A filatelia mostoha gyermekeiként külön fejezetben foglalkozik a távirda- és hirlapbélyegekkel, dacára annak, hogy az egyes történeti fejezetek jellemzésére ezeket is levélbélyeg-kortársaikkal együtt kel­lett volna felemlíteni. Az új könyvnek hátrányára szolgál az is, hogy a bélyegek árazását külön füzetben je­lentette meg és pedig úgy, hogy minden egyes bélyeg értékének megállapításánál előbb a könyvet és azután az árjegyzéket kell meg­tekinteni. . Mindezek a fogyatékosságok azonban in­kább technikaiak és a következő kiadásban könnyen helyesbíthetők és teljesen eltörpülnek a két évtizedes hiányt pótló pompás mű­ nagy előnyei mellett, amelyek különösen abban rej­lenek, hogy Müller végre hatalmas kötetbe foglalta mindazt, amit napjainkig főszerkesz­tői pulpitusáról sikerült meglátnia és az osz­trák bélyegekre vonatkozólag tudom­ására jutott. A szürke, teljesen vászonba kötött tartalmas mű­, amelynek ára mindössze 20 pengő és a „Die Postmarke“ (Wien, IX., Kolingasse ,2.) kiadóhivatala útján megrendelhető, igen nagy kelendőségnek fog örvendeni, mert e mű nél­kül sem az osztrák specialista gyűjtők, sem a bélyegeket árusító kereskedők működése el­képzelhetetlen. Jászai Emánuel János: < 3*- 1­0 Zeitungs- -o© Q 1 Wreu7.gr.© © 1 Kreuzer.© t t

Next