Nemzeti Ujság, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-195. szám)
1927-08-18 / 186. szám
A TÚRÁN MOZGÓ: (Nagymező utca és Mozsárutca sarok. Telefon 64—20.) Pária Sibillje (dráma 8 felvonásban, főszereplő Ramon Novarro és Barbara la Marr.) — Világcsaló (színmű 8 felvonásban, főszereplő Bánky Vilma.) — Az ördög nem alszik (vígj. 7 felvonásban, főszereplő Constance Talmadge és Ronald Colman.) Előadások 5, fél 8, háromnegyed 10. * Filmszínház. (Teréz-körút 60. Nyugati pályaudvarral szemben. Tel. Lyljjrk 921—52 és Lipót 921—33. szám.) Eíradek. — Károly király koronázása. — Képek a múltból. — A '' halál ura a berlini UFA filmregénye. A főszrepekben: Simone Waudry, Frederick Seim.) — UFA—Genius világattrakció! Apa kerestetik! (Wollzogen híres vígregényének filmváltozata, Lilian Harvey és Harry Halm a főszerepekben.) Előadások kezdete: Hétköznap, a csütörtöki premiernapján is 5, negyed 8, fél 10 órakor, vasárnap és szombaton, Szt István-napján háromnegyed 4, háromnegyed 6, 8 és 10 órakor. Q ROví 1 A (Telefon: József 460—45 és n/lM IIS J. 460-46.) Beregi Oszkár, Ronnoe Adoreo és Antonie Moreno: Kalandok országa. (Nagy Metro Goldwyn-attrakció 8 felvonásban.) — Gyönyörök palotája. (A szerelem, a kártya és a bűn regénye 8 fejezetben. A főszerepekben Hagnette Duflos és Léon Barry.) — Híradók. — Előadások kezdete vasárnap és ünnepnap, valamint hétköznap fél 6, fél 8 és fél 10 órakor. Csütörtök, 1927 augusztus 18. NEMZETI ÚJSÁG Rádió-imfisor Csütörtök augusztus 18. 9.30: Hírek, közgazdaság. 11: Zongorahangverseny. (Magyar szerzők művei). 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 12.30: A Rádió Kiállítás előadássorozata: Bárány Gerő helyettes államtitkár felolvasása: „Rádió és kultúra". 1: Időjárás- és vízállásjelentés. Utána: A Rádió Kiállítás előadássorozata: . Balkányi Kálmán, az OMKE igazgatójának felolvasása: „Rádió és közgazdaság“. 3: Hírek, közgazdaság, élelmiszerárak. 5: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. Utána: A Rádió Kiállítás előadássorozata: ,A Pesti Hírlap irodalmi délutánja“. 5.40: Kamarazene. (Magyar szerzők művei). 1. Goldmark: „Sába királynője“, előjáték. 2. Dohnányi: Induló. 3. Popper: Esti dal. 4. Hubay—Aggházy: Csárdajelenet. 5. Bartók: a) Tót legények tánca, b) Este a székelyeknél, I1. Vecsey: Valse triste. 7. Erkel: Hunyadi László. .. . .. . — 6.40: A Magyar Rádió Újság félórája. 7.20: Kelemen Lajos magyar nóta-estje. Karina Sintia és cigányzenespárának közreműködésével. 8.30: Kisfaludy Károly három egyfelvonásosa. Rendezi és bevezető beszédet mond Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője. 1. Szilágyi Mihály szabadulása. Szereplők: Mátyás király — Abonyi Tivadar. Szilágyi Mihály — Árkossy Vilmos. Báthory Margit — A. Kónya Gizella. Lábatlan Gergely — Nagy Sándor. Porkoláb — Martinek István. Ambrus — Ádám Páll. Pongrácz — Zólyomi Jenő. Tamás — Nagy Ede. Szolga — Gyalókai N. 2. Mátyás deák. Személyek: Upor főispán — Zólyomi Jenő. Tóni, öreg biró — Árkossy Vilmos, Orzsi — A. Kónya Gizella. Kántor — Ádám Pál. Kisbiró — Nagy Sándor. Mátyás deák — Abonyi Tivadar. 3. Hűség próbája személyek: Mátyás ’ király — Abonyi Tivadar. Upor László — Zólyomi Jenő. Vidor, udvari bolond — Matány Antal. Sáfár — Árkossy Vilmos. Márta, ennek1 leánya — A. Kónya Gizella. Bartók, ménesmester — Borvay Lajos. Endre, ennek fia — Ádám Pál. Szolga — Nagy Ede. 10. Pontos időjelzés, hírek, közlemények, ügetőversenyeredmények. Utána: Az Emke-kávéházból Karina Simi és cigányzenekarának hangversenye. Péntek augusztus 19. 9.30: Hírek, közgazdaság. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 12.30: A Rádió Kiállítás előadássorozata: Rainer Edvin főmérnök felolvasása: „Rádió telefonra két vagy több állomás között“. 1: Időjárás- és vízállásjelentés. 3: Hírek, közgazdaság, élelmiszerárak. 5: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 5.40: Morvay Ákos zongorahangversenye. 1. Magyar nóták. 2. Kálmán Imre: „Marica grófnő“ című operettjéből, egyveleg. 3. Magyar nóták. i . 6.20. Humoros délután. Közreműködnek: Érdkövy László és Vig Miklós. 1. Biztosítsunk: Bákeffy László tréfája. (Érekövy—Vig). 2. a) •Nádor: A két rokkant. b) Ez a formán. Monológ (Érekövy). Tíz új magyar nóta. Balázs Árpád, Ányos Laci, Sándor Jenő és Nádor , Jóska új szerzeményei (Vig). 4. Te vagy az ok» . . . Harmath Imre burleszkje (Erekövy— Vig). Zongorán kisér Polgár Tibor. 7. A Margitszigeti Szimfonikus Zenekar hangversenye a Víztoronynál lévő tejivócsarnokban. Vezényel Unger Ernő karnagy, a Zeneművészeti Főiskola tanára. Közreműködik: Sándor Frigyes hegedűművész és Laurisin Lajos, a m. kir. Operaház tagja. Modern magyar szerzők estje: 1. Bartók: I. szvit nagy zenekarra. a) Allegro vivace, b) Poco adagio, c) Presto, d) Moderato, e) Molto vivace. 2. a) Antalffy—Zsiros: Reszket a bokor . . . (Petőfi költeménye), b) Szállj le holló, szállj le . . . Énekli Laurisin Lajos, a m. kir. Operaház tagja. 3. Weiner: Szerenád 4 tételben. 4. Kodály: Adagio, előadja Sándor Frigyes. 5. Doli nán yi: Ruralia Hungarica. a) Andante poco moto riibaté, b) Presto ma non tanto, c) Allegro graziosó, d) Adagio non troppo, e) Molto vivace. 8.30. Hangverseny. Közreműködik: Friss Irén énekművésznő, zongorán kisér: Polgár Tibor. 1. Ceiky: a) Bánkódás, b) Szakítás. 2. Tarnay: Miért oly későn. 3. Lavotta: Honnan jő a fény. 4. Kuruc: a) Tudom nem is . . ., b) Reggelig, c) Piros rózsa. 5. Bródy: Pitypalaty. 9. A Margitszigeti Szimfonikus Zenekar hangversenyének folytatása. 10. Pontos időjelzés, hírek, közlemények, ügetőversenyeredmények Utána: Az Ostende-kávéházból Toll Árpád és cigányzenekarának hangversenye. SPORT Hatalmas mezőny indul a kettős ünnep afmerikai balitonságaiban A Berliner Sport Club tagjai is részt vesznek a versenyekben. Erős, izgalmas küzdelmek várhatók. A kettős ünnep sportprogramjai közül fontosságra nézve kétségtelenül a legelőkelőbb hely az atléták klasszikus versenyét, a bajnokságokat illeti meg. Minden évben olyan határpont ez a versenynaptárban, amely kivétel nélkül minden sportolót és sportért rajongót a legjobban érdekel, mert ennek nívója az ország sportkultúrájának egyik legfontosabb dokumentuma. A versenyzők ugyanis mindig a bajnokságban igyekeztek tudásuk legjavát nyújtani. A külföld is a bajnokságok egyéni és átlageredményei alapján ítéli meg az ország sportját és hasonlítja össze más országok eredményeivel. A magyar bajnokságok eredményei azért is nagyon fontosak a külföld előtt, mert realitás és szigorú mérték tekintetében atlétikánk legelöl jár. Az idei bajnokság azonban a többinél is nagyobb jelentőségű és pedig először azért, mert az idén kerül először kiírásra az OTT által adományozott Szent István örökös vándordíj, amelynek feltétele olyan, hogy a negyedik helyezettnek eredménye is pontnak számít, tehát a helyezésekért is öldöklő, de nemes küzdelmek várhatók. Másodszor azért, mert a bajnokságok után közvetlenül nagy feladatok előtt áll a magyar atlétika. Budapest,Paris és a bolognai magyar-olasz viadal olyan erőpróbája a magyar atlétikának, amelyek megmutatják, hogy meg tudják találni helyünket jövőre Amsterdamban, hogy milyen hibák azok, amelyeket ki kell küszöbölni és melyik az az út, amelyet helyesen jelöltünk ki az előkészületekben. Harmadszor pedig azért, mert hosszú idők után külföldiek kísérlik meg ismét elhódítani a büszke magyar bajnoki címet és ez — ha lehet — még fokozottabb mértékben ösztökéli a mieinket kitűnő eredmények elérésére. A Berliner Sport Club tagjai a múlt heti versenyeken nagy fölényt mutattak. Azonban korántsem bizonyos, hogy ezt a fölényt a bajnokságokon is meg tudják tartani. Sőt jogosan remélhetjük, hogy a magyar atlétika győzedelmesen fog kikerülni a nagy harcból. A bajnokságok nevezései szenzációsan sikerültek. 242 nevezést adtak le, amelyből egy tekintélyes rész esik a legkitűnőbb vidéki atlétákra. Ez olyan szám, melyet soha meg sem közelítettünk. Érdekes újítása a szövetségnek, hogy az első nap kissé rövidebb lélegzetű programját néhány staféta-számmal bővítette ki. Három ig,100-as, kilenc lOX 1O0-as, öt svédstaféta és tizenhét ifj. iXL00-as staféta nevezett. Az első napon a 200, a 800 és az 5000 méteres síkfutás, 100 méteres gátfutás, távolugrás, rúdugrás, gerelyvetés és a staféták kerülnek eldöntésre. A Az idény utolsó nagy úszóversenye. Szombaton és vasárnap rendezi a III. ker. TVE országos úszóversenyét, amelyen bolognai kiküldetésük előtt utoljára találkoznak úszóink és pólózóink. A két utolsó pólómérkőzésen az FTC és a II. ker. TVE csapatai a vizipólókupa, a MAC és az MTK csapatai pedig a bajnokság harmadik helyéért vívnak elkeseredett döntő küzdelmeket. A A bajor boxolók összeállítása. A bajor boxegyesületek a Szent István napján és a vasárnap megtartandó magyar-bajor boxviadalra a következő versenyzőket jelölték ki: Pehelysúly: Stürzlmajer (Jahn SPV). Könnyűsúly: Kugler (Jahn SPV). Weltersúly: Ros meier (Jahn SPV). Középsuly: Leidmann (1S80 SPV). Kisnehézsuly: Neuner (SPV, Müncheni. A Konrád II és a Hungária. A Hungária és Konrád II. között folyó tárgyalások eredményeként a kiváló csatár végül mégis hajlandónak mutatkozott a Hungária színeiben játszani. Most már csak a szerződés perfektuálása van hátra, ami, ha Konrád II. meg nem gondolja magát, a csütörtöki nap folyamán meg is történik. A A Ferencváros sikere Bécsben. A Ferencváros Bécsben vasárnap a Bakoay elleni mécsesén olyan osztatlan sikert aratott, hogy a közönség, a sajtó és a szakkörök egyaránt nagy sajnálattal vették tudomásul kiváló bajnokcsapatunk kényszerű távolmaradását a Középeurópai Kupa-bajnokságtól. A Ferencváros egy teljes klasszissal volt jobb az Amerikát járt ellenfelénél, amely az egész játék alatt végig védekezésre szorult. Bukoviról az volt az általános vélemény, hogy hasonló ponton ma még angol ligacsapatban sem akadnánk megfelelőbbre. Kívüle nagyon tetszett még Fuhrmann, Obita, Rúzsó, Szedlacsek és az újdonsült profi Fröhlich játéka. TÖRVÉNYKEZÉS A perkátai véres éjszaka A honvédtörvényszék ma kezdte meg a főtárgyalást a perkátai halálos huszár- és csendőrharc ügyében (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nyár elején halállal végződő éjszakai verekedés zajlott le Perkáta községben huszárok és csendőrök között. Bánszky Mihály szakaszvezető, Mezei Gyula, Tóth Lajos és Bessenyei István közhuszárok ittas állapotban hangos duhajkodással vonultak végig a perkátai Fő utcán, amikor a csendőrjárőr rendre intette őket. Az ittas állapotban lévő huszárok ellenszegültek, verekedni kezdtek, amelynek a során több lövés is eldördült. Horváth János csendőrtiszthelyettes holtan maradt a csatatéren. Ugyancsak összeesett és rövid szenvedés után meghalt Bessenyei István közhuszár is, de rajtuk kívül még számos súlyosabb és könnyebb természetű sebesülés történt. A honvédügyészség Bánszky, Mezei és Tóth huszárok ellen katonai őrökkel való ellenszegülés büntette, Mezei Gyula a közhuszár ellen ezenkívül súlyos testi sértés és emberölés büntette címén is vádat emelt. A budapesti honvédtörvényszék Hoffmann Géza ezredes elnöklésével és Sólymossai Jenő dr. őrnagy-hadbíró előadásában ma kezdte meg a perkátai huszárok bűnügyének a főtárgyalását. A bíróság pontban kilenc órakor vonult be a tárgyalóterembe és a vádlottak személy,i adatainak felvétele után a vádirat felolvasására került a sor. Azután a bíróság a vádlottak kihallgatását kezdte meg. Bánszky Mihály szakaszvezető, elsőrendű vádlott azzal kezdte a vallomását, hogy a verekedés alkalmával teljesen ittas volt. . Az egyik perkátai korcsmában mulatott három társával, ahol nagymenynyiségű szeszesital elfogyasztása után kimentek az utcára, ahol két csendőrből álló járőr előbb, igazolásra, utóbb azt szólította fel, hogy valamennyien menjenek be , a községházára. Szóváltás támadt közöttük, egy lövés is dördült el és csak arra emlékszik, hogy társai a csendőrjárőrt lefegyverezték. A másodrendű vádlott, Mezei Gyula szakaszvezető részben beismerte bűnösségét és elmondotta,, hogy a korcsmábannégy korsó és két pohár kört, továbbá egy pohár pálinkát iivott meg. Kissé illuminált állapotban jöttek ki a korcsmából és emlékezete szerint Bessenyei és Tóth huszárok teljesen ittas állapotban voltak. — Alig hagytuk el a vendéglőt — vallotta Mezei Gyula —, amikor én néhány lépésnyire eltávolodtam társaimtól.. Ebben a pillanatban egy lövés dördült el a hátam mögött és tudtam, hogy a lövést csak Bánszky adhatta le, mert ő nála volt fegyver. Amikor megfordultam, láttam, hogy Bessenyei huszár a csendőrökkel verekszik és mert tudtam, hogy a huszár ittas állapotában rendkívül veszedelmes és szeret veszekedni, hozzájuk sietve, szét akartam választani a verekedőket. Odaszóltam a csendőrnek, hogy legyen elnézéssel, mert láthatja, hogy ittas emberrel van dolga. Bessenyei erre nekiugrott a csendőrőrmesternek, közben engem is ellökött, úgy, hogy én elestem. Azután Bánszkyt valamennyien elkísértük a perkátai Fő utcán végig és amikor a Hangya szövetkezet fiókja elé értünk, észrevettem, hogy előttem haladó társaim a sötétségben öt-hat alakkal verekszenek. Körülbelül harminc lépésnyi távolságban lehettem a verekedőktől, amikor futólépésben odaértem hozzájuk, egy lövést hallottam eldördülni. Tóth Mihály huszár a harmadik vádlott, hasonló értelemben tett vallomást. Az elnök ezután Rácz József csendőrőrmestert hallgatta ki, aki elmondotta, hogy a verekedés zajára kirohantak az utcára, ahol látták, hogy Mezei polgári egyénekkel dulakodik és az úttesten ott fekszik Horváth csendőrtiszthelyettes és Bessenyei közhuszár. Molnár István csendőrőrmester, tanú előadta, hogy a lövések zajára ő is kirohant az utcára és akkor látta, hogy a katonák polgári egyénekkel verekszenek, majd az utca túlsó oldalán álló sötét alak felől egy lövés dördült el, azután az egész társaság összegabalyodott, puskák ropogtak, de a részletekre már nem tud pontosan visszaemlékezni. Majd Cinege tiszthelyettessel együtt lefegyverezték Mezeit és megbilincselve, beszállították a laktanyába. Cinege Lajos csendőrtiszthelyettes a harmadik tanú. Elmondotta, hogy a lövések zajára, amikor az udvarról kifutott az utcára, egy sötét alak veszedelmesen közeledett feléje, mire a nála lévő fegyverből egy lövést tett feléje. Ekkor már olyan közel voltak egymástól, hogy újabb fegyverhasználatra nem volt ideje, eldobva a puskáját, bírókra kelt a támadójával. Közben több lövés dördült el és látta, hogy Horváth cendőrtiszthelyettes és Bessenyei összeesik. A három csendőr kihallgatása után a bíróság befejezte a főtárgyalást, melynek folytatását holnap reggel 9 órára tűzte ki. § „Vörös patkányok“. Szőke Lajos, a Népszava egyik számában „A vörös patkányok“ cím alatt cikket írt, amelyben felhívást intézett a szociáldemokrata párt tagjaihoz, és híveihez a párt támogatására. Ezzel kapcsolatban foglalkozott a párt háború előtti és jelenlegi helyzetével és ennek során támadta Magyarország mai közállapotát, politikai és gazdasági viszonyait. Azt állítja cikkében, hogy a forradalmak lezajlása után felszínre tört új bürokrácia visszaállította a középkori Magyarországot, az urak és kalandorok gyűlöletországát. Ebben az országban a becsületes munka hosszú évekig becstelen mesterség volt. A cikk tartalma miatt izgatás és nemzetgyalázás cílén eljárás indult Szőke ellen s a budapesti büntetőtörvényszék Méhes tanácsa a ma lefolytatott tárgyaláson nyolc hónapi fogházra ítélte. t ■■■Bsuri" ■ wjuwuw' i" ■ —..............—1— ■—»wjjp 13 BÉLYEGROVAT Ausztria postabélyegei Müller Edvin mérnök legújabb könyve Az elmúlt ősszel mi is hírt adtunk arról, hogy a „Die Postmarke“ című kitűnő bécsi filatéliai szaklap főszerkesztője, Müller Edvin mérnök ,,Die Postmarken von Österreich“ című német nyelven megírandó nagy művét az osztrák bélyegekről rövidesen befejezi. Mi sem természetesebb, hogy az osztrákok, de még mi, magyar bélyeggyűjtők is, akik 1850-től 1871-ig ugyanazokat a bélyegeket voltunk kénytelen használni, feszült érdeklődéssel vártuk a főszerkesztő könyvének megjelenését, mert Kröpf Jánosnak mintegy 20 esztendővel ezelőtt megjelent és időközben teljesen elavult könyve óta az osztrák filatéliai irodalom nem produkált olyan vezérfonalat, amely a különleges osztrák gyűjtő igényeit kielégíthette volna. A 20 év óta felnőtt nemzedék pedig teljesen vezető nélkül volt kénytelen gyűjteni. Végre azonban megjelent Müller könyve, amely minden várakozásnak teljesen megfelelt. A 430 oldalas, nagyalakú és mintegy 500 ábrával díszített, szép kiállítású könyv kimerítően ismerteti az osztrák császárság bélyegeit, míg a köztársasági kormány által kiadott bélyegekre nem terjeszkedik ki. Ezenkívül bőségesen foglalkozik Lombardia-Velence, az osztrák Levante és Liechtenstein hercegség bélyegeivel is. A bélyegeket igen helyesen 1921 óta megjelent magyar bélyegkatalógusaim beosztásához hasonlóan történeti sorrendben tárgyalja ,és nemforgácsolja, szét, újság,, porta stb. _bélyegjeinek szerint, amint azt a legtöbb szakíró az áttekinthetőség rovására, sajnos, még mindig megcselekszi. Hasonlóan már ő sem használja az általam már vagy két évtized óta helytelen voltuk miatt mellőzött „kepretfogazás“ (Kastenzähnung) és „fésűsfogazás“ (Kammz ihnung) szakkifejezéseket, hanem most már ő is az „ivfogazat“ (Bogenzähnung) és a „sorfogazat (Reichenzähnung) szavakat használja a teljes ívben vagy a soronkint fogazottbélyegek szegélyének, megjelölésére. Minden egyes sorozat leírásánál súlyt helyez a bélyegek eredetének kivizsgálására, rajzolójának és vésnökének megnevezésére, lemezsajátosságok, papirosminőségek,, vízjelek, szín, nyomat, változatok, fogazat, összefüggő darabok, használatlan példányok, lebetűzések, készlet- és maradékmennyiségek, uj nyomatok és hamisítványok ismertetésére. Különös részletességgel, szeretettel és gonddal tárgyalja az 1850. évi kiadást, mig a postailag is külön rendelettel forgalomba bocsátott 1864. évi kiadást az 1863-asnak alárendeli és azzal együtt írja le, holott ezt, mint hivatalosan is elismert külön bélyegkiadást, külön kellett volna tárgyalnia. A filatelia mostoha gyermekeiként külön fejezetben foglalkozik a távirda- és hirlapbélyegekkel, dacára annak, hogy az egyes történeti fejezetek jellemzésére ezeket is levélbélyeg-kortársaikkal együtt kellett volna felemlíteni. Az új könyvnek hátrányára szolgál az is, hogy a bélyegek árazását külön füzetben jelentette meg és pedig úgy, hogy minden egyes bélyeg értékének megállapításánál előbb a könyvet és azután az árjegyzéket kell megtekinteni. . Mindezek a fogyatékosságok azonban inkább technikaiak és a következő kiadásban könnyen helyesbíthetők és teljesen eltörpülnek a két évtizedes hiányt pótló pompás mű nagy előnyei mellett, amelyek különösen abban rejlenek, hogy Müller végre hatalmas kötetbe foglalta mindazt, amit napjainkig főszerkesztői pulpitusáról sikerült meglátnia és az osztrák bélyegekre vonatkozólag tudomására jutott. A szürke, teljesen vászonba kötött tartalmas mű, amelynek ára mindössze 20 pengő és a „Die Postmarke“ (Wien, IX., Kolingasse ,2.) kiadóhivatala útján megrendelhető, igen nagy kelendőségnek fog örvendeni, mert e mű nélkül sem az osztrák specialista gyűjtők, sem a bélyegeket árusító kereskedők működése elképzelhetetlen. Jászai Emánuel János: < 3*- 10 Zeitungs- -o© Q 1 Wreu7.gr.© © 1 Kreuzer.© t t