Nemzeti Ujság, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-19 / 237. szám

Szerda, 1927 október 19. NEMZETI ÚJSÁG A készárupiacon az üzleti tevékenység szűk kereteik között mozgott, jóllehet a búza 10, a roea pedig 25 fillérrel drágult. A mai piacon búzából a következő tételek cseréltek gazdát: 150 q dunántúli (79) 30.80, 150 q felsőtiszai (80) 31.—, 100 q tiszai (80) 31.—, 600 q tiszai (81) 3­10, 50 q fejérmegyei (77) 30.20, 150 q fejér­megyei (79) 30.90 pengő pesti paritásban. A rozspiacok­ 600 q három tételben 28.70 és 50 q 28.50 pengős áron kelt­ek A liszt- és őrleménypiacon a helyzet válto­zatlan, mivel exportról ad­­óban az üzlet von­tatott. A terménypiacek piacán az irányzat tartott maradt. Árpából 500 q 29.50, zabból 150 q 23.37, 150 q minta szerint 23.75, 300 q 23.25, tengeri­­ből 150 q kocsira rakva 24.25 és csöves tengeri­ből 150 q 13.12 pengős áron kelt el. A magpiacon 150 q napraforgómagot 24.—, 200 q tavaszi bükkönyi állomásról 24.— pengős és 150 g tökmagot trieszti paritásban 15 dollá­ros áron adtak el. A tőzsdetanács által hivatalosan megállapí­tott árak: Lisztplac. A fővárosi malmok­­ leltárai a következők: dara 50—, Ogg (duplanullás 49—, 0 g (nullás) 48.50, egyes 47.50, kettes 46.50, né­gyes 44.50, ötös 42.—, hatos 38.—■ hetes 82.—, nyolcas 23.— pezngő q-ként. — Vidéki malmok lisztárai: duplanullás 45.—, nullás 44—, ket­tes 42.50, négyes 40.50, hatos 35—, nyolcas 21— pengő q-ként Takarmánypiac. A takarmánypiac Árai a következők: rétd széna la 6 9.----11.—, na 7.20— 8.50, kivételesen 11.50, Hla csomagolásra 5.20— 6-40, rétiszéna kivételes csomag 4.50, muhar­széna 9.----12.75, lucernás Béna 9.----13.50, alom­szalma 6.----6.50, zsuperalma 7.50 pengő. Előző 11 a­­ közép pénz áru közép Újbúza 77 kg-oe Tiszavidéki 90.25 30.45 Felsőtiszai 80.20 30.15 30.40 90.30 Egyéb szárm. 30.15 30.35 Uj búza 78 kg.­09 Tiszav­idéki 30.65 30.85 Felsőtiszai 90.47 30.50 30.70 30.57 Egyéb szárm. 30.30 30.60 Uj búza 79 kg.-os Tiszavidéki 30.90 31.9 Felsőtiszai 30.67 30.75 30.90 30.77 Egyéb szárm. 30.55 30.80 Uj búza 80 kg.-os Tiszavidéki 30.95 31.10 Felsőtiszai 30.80 30.90 31.— 30.90 Egyéb szárm. 30.70 30.90 Uj rozs 28.57 28.25 28.90 28.57 Tark. árpa la 25.50 25.25 25.75 25.50 Tak. árpa la 25.— 24.75 25.25 25.­Sörárpa la 29.— 27.— 31.— 29.— Sörárpa na 27.- 26.- 28.- 27.­Zab­la 23.50 23.25 23.75 23.50 Tengeri 24.62 24.50 24.75 24.62 Korpa 17.25 17.— 17.50 17.25 Köles 23.50 23.— 24.— 23.50 Lóhere 180.— 170.— 190.— 180.­Lóhere arack. 165.— 160.— 170.— 165.— Repce 47.— 46.— 48.— 47.— Lucerna 185.- 190. -200— 195— V­ényért vagy rendeljen osztálysorst, mert a húzás már szombaton kezdődik Rendelés: személyesen, levelezőlapon, utalványszelvényen vagy telefon útján. «GMRT.« osztály sorsjáték főárusítása, Budapest, Andrássy­ út 16. Telefon: L. 989—99. A sárga kígyó írta: Edgar Wallace 3 Fordította: Kosáryné Réz Lola Stephen North tátott szájjal olvasta végig ezt a levelet Forgósról módjára kavarogtak a gondolatai. A legváratlanabb, legvégsőbb pillanatban tálcán hoz­zák eléje a menekvést! Idegesen csengette be az öreg titkárt s gyorsan néhány intézkedést adott neki, de talán maga sem ér­tette, mit mondott, annyira elvesztette a talajt a lábai alól hirtelen örömében. Nem várt a liftre. Lefutott a lépcsőn s a várakozó autóba vetett© magát. — Haza! Egész után a levélen töprengett s mikor lassan­­lassan hűlni kezdett benne az első láz, mindinkább előtérbe jutott az a különös feltétel... — Legegyszerűbb lenne, ha Mabel menne hozzá. Ő az idősebb. Vagy menjen Letty... Mindegy... A pénz olyan bizonyos már, mintha a zsebében lenne. Mikor a kocsi befordult a virágzó rododendronok közé a parkba, már nyoma sem volt annak a komor­ságnak és levertségnek, amivel jó ideje küzdött , ami néha szinte az őrületbe kergette. Olyan ragyogó mo­solygással, olyan fiatalos fürgeséggel ugrott le a kocsiból, hogy a szemes Mabel, aki a verandáról látta, rögtön észrevette, hogy valami rendkívüli dolog tör­tént és szaladva jött eléje. Most jelent meg Letty is a nyitott kapuban. Határozottan csinos leányok vol­tak, kissé talán kövérebbek, nehézkesebbek, mint ahogyan az ember kívánta volna, de ez nem lett volna olyan baj. Nagyobb baj volt, hogy Mabelnek megvolt a maga véleménye a világról és az emberekről s ez néha kényelmetlenné vált már otthon, a családban is. — Hallottál, apa, azokról a borzalmas kínaiakról? — szegezte a mellének Mabel a kérdést, amint a kocsi­hoz ért. — Szegény Letty majdnem görcsöket kapott! Rendes körülmények között mogorván rámordult volna, hogy ne kiabáljon s válasz nélkül indult volna befelé a házba. Ingerlékeny ember volt, minden apró­ság dühbe tudta hozni s különösen nem szenvedhette a leányok éles csiripelését. Azonkívül mit törődik ő holmi sárga akasztófavirágokkal! Hagyjanak neki az ilyesmivel békét! De most türelmesen mosolyogva hallgatta Mabelt végig s még tréfálni is méltóztatott. — Gyerekek, gyerekek, talán még a saját árnyé­kotoktól is megijednétek? Perkins beszélt nekem róla. Azok a szegény kínaiak talán még jobban meg lehet­tek ijedve, mint Letty! Gyer­tek a könyvtárszobába. Valami nagyon fontos mondanivalóm van nektek. Bevitte őket a csinos és tágas könyvtárszobába, bezárta az ajtót és elmondta a nagy újságot. Nagy meghökkenésére, a leányok nem fogadták olyan zajos örömmel a dolgot, mint ahogyan várta volna. Mabel cigarettára gyújtott, a hamut a parkettre szórta (Joan dolga volt a takarítás) s a húgára nézve ennyit mondott: — Ez mind nagyon szép, papa, de mi közünk ne­künk ehhez a dologhoz? — Hogy mi közötök hozzá? — kérdezte North nagy csodálkozással. — Nem értitek, mit mondtam az előbb? Ez az ember a harmadrészét kapja a vagyonnak... — De hányadrészét kapjuk mi ennek a harmad­résznek, ha hozzámegyünk? — kérdezte Letty, a fiata­labb. — Meg azután kicsoda ez az üzletvezető? Ha ennyi lesz a pénzünk, papa, akkor már előkelőbb ember is lehetne a férjünk! Halotti csönd támadt, amit Mabel tört meg: — Úgy látszik, ez a te­vén rokonod azt hiszi, hogy a leányokat csak úgy feleségül lehet venni, mint ahogyan a csirkét eladják. Én nem megyek hozzá. Szó sincs róla. Stephen North arca hirtelen újra felvette azt a rideg, komor, félelmes kifejezést, ami azelőtt­­ volt rajta mindig. Soha nem álmodta volna, hogy a leányok ellenkezzenek csak egy szóval is — Nem értitek, ostobák? Ha egyiktek sem megy hozzá, akkor nem lesz a mienk a pénz? Gondoljátok meg... Olyan szép kelengyét kapnátok tőlem... — Mennyi a vagyona tulajdonképen ennek az öreg­embernek? — kérdezte a gyakorlati észjárású Mabel. — Ez a kérdés először is. Megmondom nyíltan, papa, nem vagyok hajlandó zsákban macskát vásárolni. Meg azután, gondold meg, mit mondanának a társaságban? A mi pozíciónk, kérlek, olyan előkelő, hogy nem mehe­tünk hozzá akárkihez! Vagy talán elmenjünk a fér­jünkkel Kínába s ott éljünk val­ami borzalmas pago­dában? Felült a könyvtárszoba asztalára, átkulcsolta két kövér térdét Mi tagadás, Mabel néha kissé közönséges volt amin nem változtatott sem az, hogy drága és finom selyemharisnya volt a lábán, sem az, hogy az álca finom volt és fehér. — Én eléggé tudom, milyen borzalmas emberek vannak a világon és milyenek a férfiak. Reám ebben a dologban ne számíts. Ismeretlen férfihez nem kötöm az életemet semmi áron. — Én sem, — kiáltotta Letty idegesen. — Mabel­nek igaza­ van. Ki tudja, milyen borzalmas ember... Én félek tőle máris. — Higgyétek el, biztosra veszem, hogy igyekezne jól bánni a feleségével, — mondta North bágyadtan és gyöngén. Veszekedni sokszor veszekedett a leányai­val, rájuk is kiáltott, azok féltek is talán tőle, de azért mégis az történt mindig, amit ők akartak. Most Ma­ced egyszerre leugrott az asztalról fel­ragyogó arccal s kinyújtotta a kezét — Megvan! Papa! Megvan! — Mi van meg? — Menjen hozzá a Hamupipőke!­­— Hamupipőke? — ráncolta össze North a hom­lokát.— Joan, Joan, le! Papa! Erre nem is gondoltál? Olvasd csak e! még egyszer azt a levelet! North felolvasta s mikor a kérdéses helyre értek, Letty sipított: — Ugy­e? Ugy-e? Mabel, megmenekültünk! Men­jen hozzá Joan! Miért ne menjen Joan is egyszer férjhez? Nagyszerű lenne neki, gondold meg, papa, senki más nem venné el, hiszen egy krajcárja sincs! És milyen kényelmetlen lesz, ha akkor is itt ül a nya­kunkon, ha gazdagok leszünk. Mit csinálnánk vele? — Joan?... — mondta North elgondolkozva. .Valamiképen csakugyan nem jutott még ez a meg­oldás rá eszébe. Mégegyszer elolvasta a levelet, mintha egészen bizonyos akarna lenni a dologban. Igen, a leányoknak igazuk volt. J­oan is bele volt értve a dologba. Ő is hozzátartozik a családhoz. Anyja Narth leány volt. Még mielőtt Narth letette volna a levelet, Letty csöngetett és odaszólt a belépő inasnak: — Mondja meg, Palmer, Joan kisasszonynak, hogy jöjjön ide. Vagy három perc múlva egy fiatal leány lépett be az ajtón, — az áldozat, akit North oda akart adni egy ismeretlen férfinek az örökség ellenében. IV. Joan Bray összevissza huszonegyéves volt, de még fiatalabbnak gondolta volna az ember. Karcsú volt és nyúlánk, — Letty mindig azt mondogatta, hogy olyan, mint valami babkaró, ebben azonban egyáltalán nem volt igaza és örök titok, nem az irigység mondatta-e vele. A North-család tagjai mind kövérképűek, toká­­sak, világosszőkék és egy csöppet lusták voltak. Joan nem ütött rájuk, fürge volt, tettrekész, élénk. Minden mozdulatának megvolt a célja és eredménye, nem szé­­leskedett, korán megtanult dolgozni és becsülte a munkát és az időt. Valami arisztokratikus vonás volt benne, a tartásában, a járásában, a felhordásában. — Én nem értem, — mondta Letty néha — ez a Joan mindig tudja, hová tegye a kezeit, hogyan tartsa a lábát, soha sincs semmi az útjában. Tíz esztendeje élt már csöndes elvonultságban, örökös elnyomottságban, a szegény rokon szürke sorsa volt az övé, de egy csöppet sem törte meg, vagy tette keserűvé sem a sok munka, sem az apró megalázta­tások. Ott állt most előttük, mosolygó szemeivel hol egyikre, hol a másikra tekintve. Látta, hogy valami rendkívüli eset forog szóban. Arcocskája olyan finom volt és olyan rózsaszínű, hogy az unokatestvérei gon­dosan kikészített szépsége sem homályosíthatta el. — Jó estét kívánok, mr. Narth, — köszönt. Mindig így szólította a nagybátyját. — Készen vagyok a ház­tartási számadásokkal, előre mondhatom, hogy borzal­mas összegek jöttek ki ebben a hónapban. Máskor ilyen esetben Narth már káromkodott volna, szidta volna az egész háznépet, nyomozást indí­tott volna, ki hol és mikor nem volt elég takarékos. De a várható mesebeli gazdagsággal szemben olyan mindegy volt, egy-két száz fonttal kevesebbet költe­­nek-e vagy sem. — Ülj le, Joan. — mondta mr. North, kegyesen intve. Joan csodálkozva húzott elő egy széket és reá­ült oldalt, kezét a támlán nyugtatva. — Kérlek, olvasd el ezt a levelet. — folytatta mr. North­s odanyújtotta a hozzá legközelebb eső Letty­­nek, aki Joan kezébe adta. Joan végigolvasta látható figyelemmel, aztán mo­solygó arccal adta vissza a nagybátyjának. — Ez igazán jó újság. — mondta. — Nem az, hogy az öregúr, szegény, meghal, hanem hogy a vagyon... Igazán örülök, mr. North, a szerencséjének. És vájjon ki lesz a szép menyasszony? — folytatta, egyik leány­ról a másikra tekintve élénk szemeivel. Mabell dühbe hozta ez a kérdés és Joan leplezet­len jókedve. (Folytatása következik.) Nagy áresés az amerikaii terménytőzsdéken A búza világpiaci árában kedden nagy­arányú áresés Akoltt be. A liverpooli bú­zapiacról még ti­t­ itt áralakulást jelen­tettek, ezzel szegen Chicagóban és Winnipegben kedvező terméshírekre az árfolyamok átlag 20­ centitel visszaestek. A chicagói zárlati árlat,r­zamok évek óta nem látott alacsony ársz­inteti mozogtak. A tengeripiacon hasonló aránya áresés volt észlelhető. Chicago, október 18. (Te­rménytőzsde­zárlat.) Búza decemberre (időző zárlat 129%) 127%, márciusra (133) ,130%, má­jusra (ISeVi) 132%. Tengeri decemberre (86Vs) 84%, márciusra (90Vs) 88Ve. ,májusra (92%) 90%. Zab decemberre (47%), 45%, márciusra (48%) 48 Vs, májusra (49%) 49. Rozs decemberre (97%) 96%, márciusra (100%) 98%, májusra (101%) 100%. Winnipeg, október 18. (Terménytőzs­e­­zárlat.) Búza októberre (előző zárla­t 139V4) 137%, decemberre (131%) 128%, májusra (134%) 132 Vs. Zab októberre­­ (63%) 63%, decemberre (53%) 53%. Liverpool, október 18. (Terménytőzsde­­zárlat.) Búza októberre (előző zárlat 10 sh 4 Vs d) 10 sh 3% d, decemberre (10 sh 6 d) 10 sh 5V4 d, márciusra (10 sh 5% d) 10 sh 5% d. Newyork, október 18. (Terménytőzsde­zárlat.) Búza II. red winter (előző zárlat 145%) 143%, II. hard win­ter (141 %) 1,39, I. northern Manitoba (167%/1) 165. Rozs (109%) 108%. Takarmányárpa (92) 91. Tengeri (95­4) 93%. Búzaliszt (665—700) 663—700. Allatodsfk­ A ferencvárosi nyilt sertésvásárra 1495 da­rab sertést hajtottak fel, amelyből 738 darab maradt eladatlan. Vidékre élve 90 darabot ■szállítottak él. Az irányzat­­lanyha volt. Árak: zsiróertés öreg fa 1.62—1.64, Ha 1.52—1.56, fiatal nehéz 1.72—04, kivételesen 1.76, közép 1.72—1.74, könnyű 1.4­3—1.56, szedett közép 1.62 —1.64, angol hússertés urasági 1.70—1.74, an­gol szedett 1.52—1.64 pengő kg-ként. — Vágó­hídi zártvásár. Felhajtás 46, eladatlan maradt 20 darab. Szalonnáé félsertés 2.04—2.13, sza­lonna t.­agyban 2­04, hús 2—2.13, zsir 2.12—2.16. Szurómarhavásár. A szurómarhavásárra 144 darab borjút hajtottak fel. Az irányzat lanyha volt s az árai 8 fillérrel olcsóbbodtak kg-ként. Árak: borjú elsőrendű 1.48—1.60, kivételesen 1.62, másodrendű 1.20—1.36 pengő kg-ként. Húsvásár. A budapesti hús vásár árai a kö­vetkezők: Marhahús la egészben 2—2.28, há­tulja 2.24—2.48, eleje 1.80—2.16, Ila egészben 1.70—1.80, hátulja 1.82—2.16, eleje 1.28—1.48, csontozni való 0.92—1.20, növendékmarha la egészben 1.52—1.72, borjú 2.16—2.48, juh 1.36— L52, zsiger 0.72—0.92, faggyú 0.48—0.86, csont­­9.16—0.80, marhafej 1.60—3.20, orr és köröm ftA10—0.20, láb 4 darab 1.80—4, papal egészben 0.40—0.80, kg-ként 0.06—0.12, marhabél 3—6, borj­u fodor egészben 0.64, kg-ként 0.18, juhiból 0.48­-0.72, marhavér 0.18 pengő. — Husvásári forgalmán. Nagymartfa: készlet 220, eladás 167, növékékmarha: készlet 19, eladás 13, borjú: készlet 207, eladás 102, birka: készlet 286, el­adás 226. Az irányzat közepes: Bécsi sc.■-kisvásár. A bécsi sertésfővásárra felhajtottak :6322 zsír- (ebből 1445 magyar ere­detű) és 8077 x'us-sertést. Az irányzat az első­ben közepes, a­­másodikban lanyha volt. Árak élősúlyban kgkés­t: zsírsertés la 2.35—2.37, ki­vételesen 2.40, parasztsertés 2.10—2.30, kivéte­lesen 2.35, hússertés 1.90—2.30, kivételesen 2.35 shilling. A zsírjegye­sek nem változtak. Chicagói zsirpiac, október 18. (Sertés­­zsr zárlat.) Októberre* (előző zárlat 12.55) 12.45, decemberre (1210) 12.65, januárra (12.92%) 12.90. Rádió-milsor Szerda október 19. 9.30: Hírek, közgazdaság. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 1: Időjárás- és vízállás-jelentés. 3: Hírek, közgazdaság, élelmiszer-árak. 4: Ritoók Emma meséiből olvas fel Ritáés Margit 4.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállás­­jelentés, mozik műsora. 5: Közgazdaságtudományi előadás. Friedrich János dr.: „Pénz és pénzelmélet“. 5.30: Szimfonikus zenekari hangverseny a Zeneművészeti Főiskola kupolaterméből. Vezé­nyel Unger Ernő karnagy, a Zeneművészeti Főiskola tanára. Közreműködik Lászlóffy Margit zongoraművésznő és Hadányi Antal orgonaművész. Orosz est. 1. Glazounov: Ün­nepi nyitány.­­Az orgonaszólót Hadányi An­tal játssza. 2. Rimsky—Korsakow: Zongora­verseny. (Lászlóffy Margit). 3. Borodin: Amit Középázsia mesél... (Hangulatkép). 4. Csaj­­kovszky: Barcarolla. 5. Lindow: Polonaise. 7. Rádióamatőr-posta. 8. Előadás a Stúdióból. „Szeretni“. (Aimer) Paul Geraldy 3 felvonásos színműve. Színi Gyula fordításában. Rendezi Gyarmathy Sán­dor, a Studio rendezője. Személyek: Helén: Simonyi Mária, Henry: Somló István. Chal­­lenge: Sármássy Miklós. Bevezetőt mond Gyarmathy Sándor. 10.30: Pontos időjelzés, hírek, közlemények, ügető versenyeredmények. Utána: Ultrafon-hangverseny. Csütörtök október 20. 1.30: Hírek, közgazdaság. ilj Zongorahangverseny. 12: Pontos időjelzés, hírek, közgazdaság. 1: Időjárás- és vizáll­ás-jelentés. 3: Hírek, közgazdaság, élelmiszer-árak. 4: Mezőgazdasági előadás. K. Takács Gyula gazdasági felügyelő, a m. kor. Burgonyater­­melési Hivatal vezetője: A vetőgumó jelentő­sége a burgonyatermelésnél. 4.30: Pontos időjelzés, időjárás- és vizállás­­jelentés, mozik műsora. Utána: „Asszonyok tanácsadója“. Teöreőkné Arányi Mária előadása. 5.10: Radics Béla és cigányzene­karának hangversenye. 6.15: Zenetudományi előadás. Siklós Albert, a Zeneművészeti Főiskola tanárának felolva­sása: „A hangszerek fejlődése“. 7. „Mit és kit idézek?“ Irodalmi rejtvény­­verseny. Tartja Bánóczy Dezső dr. 8.30: Hangverseny. Közreműködnek: Kő­szeghy Teréz, a Városi Színház tagja, Revere Gyula hárrfaművész és Pál Jenő operaénekes. Zongorán kisér Polgár Tibor. 1. Mozart: Wahr­­nung (Kőszeghy)’. 2. a) Haendel: Ariozo, b) Gretschaninow: Der Tod (Pál). 3. Fenesta ce luciere (Kőszeghy—Revere). 4. a) Gretschani­now: Vor mir die Steppe, b) Weingartner: Siebesfeier (Pál). 5. Saint-Saeens: Phantasie (Revere). 6. Pergolese: Tre giorni sonche Nina (Kőszeghy—Revere). 7. Tarnay: ősz utója (Kőszeghy—Revere). 8. a) Wolff: Kristus, b) R. Strauss: Freundliche Vision, c) Strauss: Heimliche Aufforderung (Pál). 9. Revere Gyula hárfaszólója. 10. Ó-olasz ária (Kőszeghy) 11. Polgár Tibor: Spanyol szerenád (Kőszeghy— Revere). 10.15. Pontos időjelzés, hírek, közlemények, lóversenyeredmények. Utána: A Britannia-nagyszállóból Brit Boy's jazz-band. 15 Kiadja a Központi Sajtóvállalat Részv.­Tára. Felelős kiadó* N­afránYAY LAJOS vezérigazgató

Next