Nemzeti Ujság, 1928. április (10. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-22 / 92. szám

48 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1928 április 22. KÖZGAZDASÁG­i pénz­kr­ zi világpolitista nagy pénzügyi problémái Vasárnap lesznek a francia választások s noha ezeknek a választásoknak ered­ménye nagyon valószínű, mégis izgalom­mal néz eléjük az egész pénzügyi világ. Poincaré e választások sorsától tette füg­gővé a francia frank stabilizációjának sorsát, ugyancsak ezen a választáson dől el, hogy Franciaország folytatja-e majd Briand locarnoi politikáját, vagy sem? Bizonyosnak látszik, hogy a Poincare— Briand-irányzat győzedelmesen kerül ki a választási küzdelemből, éppen úgy, mint ahogy Németországban is előrelát­hatólag többséget kap május 22-én Stre­­semann külpolitikája s ezzel a locarnoi szellem. Mindennek pedig fölötte nagy a jelentősége a nemzetközi pénzpiac szem­pontjából is jóvátételi kérdés Annyi bizonyos, hogy a következő lépés Franciaország és Németország pénzügyi politikájában azonos lesz: amíg Francia­­ország stabilizálja a frankot és rendezi belső adósságait, addig Németországnak keresztül kell hajtania a pénzügyi stabili­záció következő lépését, vagyis az állam­­háztartás egyensúlyát kell nyugvópontra helyeznie. Mindezideig ez lehetetlen volt Németország számára, mert a Dawes-féle tervezet, amely a német jóvátételi kérdést ideiglenesen megoldotta, olyan alaphibá­ban szenved, amelynél fogva sem a német pénzügyminiszter, sem a francia pénz­ügyminiszter nem tudhatnak előre kalku­lálni A Daves-féle tervezet nem állapította meg ugyanis a jóvátétel összegét és ekként a jóvátételi terhek nagysága Da­­mokles-kardként lóg a német pénzügyek fölött Ez az, amire Parker Gilbert, a Népszövetség pénzügyi főbiztosa már ta­valy rámutatott : ez az a kérdés, amelynek megoldása a legsürgősebb a nemzetközi pénzpolitika szempontjából Amíg a né­met jóvátétel összegét nem állapítják meg véglegesen és amig nem lehet tudni, mi az összeg, amit Németországnak évenként fizetnie kell mindaddig nyílt kérdés marad Franciaország amerikai háborús adósságainak rendezése is. Ha Franciaország tudni fogja, mit kap majd évenként Németországtól akkor nyilván­valóan rendezni fogja amerikai háborús adósságainak ügyét is, amit Poincaré tudvalevőleg fenntartott arra az időre, amikor a stabilizációt már befejezte s amikor már az elpusztított területek helyreálltak. Ha ezek a nagy kérdések rendeződnek, akkor ezek azt is jelentik, hogy az ame­rikai pénzpiac számára elintéződtek azok a külpolitikai okokból felvetett pénzügyi nehézségek, amelyek mindenkor bizo­nyos feszültséget és bizonytalanságot okoztak a Wallstreet számára, amikor európai hitelműveletekről volt szó. Két­ségtelen ugyanis, hogy mihelyest tiszta helyzet áll majd elő a politikában, az már lényegesen enyhíteni fogja a ka­matviszonyokat is. Az amerikai kamat­láb felemelése, amely most időlegesen nyugtalanítja a piacot, csak átmeneti jelenség és nem vonatkozik a nagy euró-p­­ai tranzakciókra. Ezt a mostani kamat­­áremelést sokkal inkább a belső ipari nehézségek és termény­elhelyezési bajok idézik elő, mintsem a newyorki piac pénzhiánya. A mostani amerikai magas kamatlábnak így technikai okai vannak, nem pedig pénzhiány, vagyis eként az európai kölcsönök magas kamatlábát sokk­al inkább a külpolitikai aggodalmak idézik elő, sem mint az amerikai piac tartózkodása. Ezt küzdi majd le a német jóvátételi kérdés lényeges megoldása, amely a legközelebbi idők legjelentősebb világpolitikai eseményének ígérkezik. Nemcsak Amerikában, de Németországban is olyan hatalmas készletek halmozódtak fel, hogy ez a tény nemcsak a magánkamatláb erős emelkedését idézte elő, hanem maga után vonja a hivatalos kamatláb emelkedését is- Nagyon természetes, hogy ilyen kamatláb mel­lett sem újabb részvénykibocsájtásokról nem lehet szó, sem pedig arról, hogy a vállalatok a tőzsdén tudjanak olcsóbban pénzt szerezni. Az az árlemorzsolódás, amely az európai tőzsdé­ken tapasztalható, ezzel a feszültséggel van összefüggésben. Egész Középeurópa érzi ezt. Berlin ideges, Bécs üzlettelen, Prága kedvet­len s ugyanezek a tőzsdei hangulatok tapasz­talhatók ma mindenütt. Természetesnek látszik, hogy a magyar piac sem tudja kivonni magát ezek alól a hatások alól. óvatos hónapok Nem csoda így, ha az egész magyar gazdasági életben ma bizonyos óvatosság tapasztalható. Ez az óvatosság nem je­lenti azt, mintha az irányadó pénzügyi körök nem látnák bizonyos optimizmus­sal az ország jövendő pénzügyi helyzetét, ellenben pillanatnyilag leginkább a kül­földi események hatása alatt meglehető­sen érvényesül a tartózkodó tempó. Ezt nemcsak a tőzsdén lehet tapasztalni, ha­nem abban is, hogy olyan tranzakciók, amelyeknek kereteit már teljesen megál­lapították s amelyeknek végrehajtása jól megfontolt szándék, egyelőre halasztást szenvednek. Azok a tőkeemelési törekvé­sek, amelyek oda irányulnak, hogy egyes nagy intézetek számára újabb fejlődést biztosítsanak, aligha fognak végrehaj­tódni a legközelebbi hetekben. Bizonyos az is, hogy különösen a fővárosi intézetek feszült figyelemmel várják, miként fog végrehajtódni az Egyesült Fővárosi Ta­karékpénztár tranzakciója és hogyan in­dul meg a községi takarék. Hasonlókép­pen erősen foglalkoztatja a piacot az ipari záloglevelek kibocsátásának ügye is, mert előbb ezt a tranzakciót, valamint a villamossági kölcsönnek és az államvas­­uti kölcsönnek ügyét kell lebonyolítani, hogy az ország pénzügyi életében a leg­közelebbi lépés megtörténjék. A Talbot­­ügyben most már a végső tárgyalások folynak. Hasonlóképpen az államvasuti kölcsön lebonyolítása is nem sok idő kér­dése. Egyelőre különösen nagy óvatosság mutatkozik az úgynevezett zöldhitelek­ben. A gazdáknak természetesen szüksé­gük van a mostani termelési kampányban pénzre. A­­pénz azonban sokkal drágább, mint ahogy azt­­ remélni lehetett, ennél­fogva a pénzügyi kormányzatnak egyik legfontosabb feladata, hogy ebben a kér­désben valamelyes megoldást tudjon há­lálni. Bizonyos rendelkezésre álló tőkék­nek optimistább elhelyezésével meg le­hetne talán előzni azt, hogy a zöldhitelek ne okozzanak nagy drágaságot majd a termés értékesítésénél, sem pedig ne ter­heljék meg úgy a gazdákat, hogy ezáltal újabb eladósodást eredményezzenek. Nem­csak az iparban és a kereskedelemben nagy most a pénzhiány, de igen nagy különösen a vidéken, ahol még a ré­gebbi hitelek kamatának fizetése körül is meglehetős nehézségek nyilvánulnak meg és ahol gyakorta a kamatot is váltóval tudják csak fizetni. Nagy gazdasági bajo­kat okozna, ha ezt a kérdést nem lehetne kedvezően megoldani és ha a magyar me­zőgazdaság az újabb eladósodás veszedel­mes hínárjába jutna. Mindezzel pedig kapcsolatos, hogy már most a tavasszal a legkomolyabb akarat­tal történjék valami az elkövetkező ter­més értékesítésének érdekében. Sajnos, egyelőre még az a helyzet, hogy a tavalyi termés bizonyos része maigsan is értéke­sít­etlenül maradt és ez okozza a mezőgaz­daság részbeni pénzhiányát is. A hitel megszervezésének és a termésértékesí­­tésnek problémája külön kérdés tehát a mi számunkra, függetlenül a világpoli­tika nagy pénzügyi problémáitól s a vi­lággazdaságban jelentkező feszültségtől Berlinben is drágul a pénz Az amerikai kamatlábemelésnek most bizo­nyosan nagy hatása van az európai piacra. Leginkább Németország érzi ezt meg, ahol sok okból meglehetősen feszült most a gazdasági helyzet. Az ipari koncentrációra való törek­vés, valamint a termelés racionalizálása mind élesebb harcokat okoz a német iparban s alig m­ulnak el a sztrájkveszedelmek az egyik terü­leten, már kezdődnek a másikon. A közép­­német bányászok és a berlini fémipari mun­kások sztrájkjának veszedelmét csak nemrég kerülték el a munkaügyi miniszter döntésével és most már a ruhrvidéki bányászok bérharca, valamint a szászországi és hannoveri fémipar­ban jelentkező bérharcjelenségek nyugtala­nítják a német ipart. Mindez azonban csak át­meneti jelenség volna, ha nem kapcsolódnék össze azzal a másik ténnyel, hogy a mostani európai vámviszonyok mellett az ipari terme­lés mindinkább megdrágul és a termelés elhe­lyezése egyre nehezebb lesz. Ezt épp úgy érzi az európai ipar, mint az amerikai ipar s ma­gában Európában 39 vámsorompó van, akkor a drágulás folyamata vezet oda, hogy pénzbő­ség idején is drágábbá teszi a pénzt. yfrendszerü butorhitel! Bútorára házon kát me'­na,?gobMtva. Istv­á­nt 22. alól, VII., Wesssefrényfi­tQtca tS. alA tael.vettüik át, ahol rendel­sszerüen készült és raktáron levő buto­r’ukat továbbra is minden IGO pengő után Le­pengő Starl törlesz­ésre vásárolhatja. 1 éven belül törlesztésnél a kamatot visszatérítjük. Kardos Testvérek bútoráruháza, VII., Wesselényi­ utca 18. sz. (Kazinczy-utca sarok,. A tőzsde közgyűlésén tiltakoznak a részvényesek mellőzése miatt i A tőzsdetagok a részvénytársaságoktól az érdeklődés felébresztését kívánják . Éles támadás készül a tőzsde vezetősége ellen, közö­nyössége miatt a tőzsdén egyre növekedő izgalmat vált ki az a körülmény, hogy a tőzsdetanács egyálta­lán nem talált ügyeimet a tőzsdei forgalom megélénkítésére. A tőzsde vezetőségének közö­nyössége most mutatkozik a legkirívóbban. Most van ugyanis az az időszak, amikor a részvénytársaságok közgyűléseiket tartják és beszámolnak a vállalatok múlt évi eredmé­nyéről és anyagi helyzetükről. Természetes, hogy úgy a kisrészvényesek tábora, mint a részvényeket vásárolni szándékozó nagyközön­ség ezek iránt az eredmények iránt a leg­nagyobb mértékben érdeklődik. És természetes volna az is, hogy a részvénytársaságok ezt az érdeklődést kihasználják, ha egyáltalában tö­rődnek azzal, hogy a többségi szindikátusokon kívül álló részvények, tehát a kisrészvénye­sek, milyen véleménnyel vannak a vezetésről. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy nemcsak a kisebb vállalatok, de az olyan társaságok, amelyeknek részvényei vezető helyen állottak a tőzsde életében, egyáltalában nem tőrödnek a részvényeseikkel. Nem szólva arról, hogy a megszállott terüle­tekre jutott és a megszállók által nacionali­­zált vállalatok még arról sem értesítik a ma­gyar részvényeseket, hogy milyen osztalékot űzetnek, mint például a Magnezitipar, amely­nek Budapesten fióktelepe is van, részvényeit a budapesti tőzsdén is jegyzik, még­sem tájé­koztatja részvényeseit, a hazai vállalattok kö­zül is számosan követik ezt az éppen nem di­cséretes példát. A tőzsdetagok sorában külö­nösen kínos feltűnést keltett, hogy olyan nagy vállalat, mint a Ganz Villamossági, amelynek részvényeit a tőzsde vezető értékei között szokták szerepeltetni, szintén figyelmen kívül hagyja a részvényesek érdekeit. Ilyen politika mellett természetesen nem lehet felébreszteni az érdeklődést a részvények iránt, és nem lehet felélénkíteni a tőzsde for­galmát sem. Éppen ezért a tőzsdetagok köré­ben a legnagyobb elkeseredéssel tárgyalják a tőzsdetanácsnak és a tőzsde elnökségének azt a kényelmes álláspontját, hogy egyszerűen nem veszi észre ezeket az állapotokat. A tőzsdetagok sorában mozgalom indult meg, hogy a tőzsde közgyűlésén, amelyet a jövő hó­napban tartanak meg, a tőzsdetanács évi je­lentésével kapcsolatosan szóvá teszik, hogy a részvénytársaságok nagy része egyáltalában nem törődik a tőzsdére bevezetett részvények sorsával és a tőzsde vezetősége sem hat oda, hogy a társaságok a nyilvánosság útján fenn­tartsák a kapcsolatot a kisrészvényesekkel Valuta* és devizapiac A valuta- és devizapiacon az üzleti te­vékenység jelentéktelen volt s tartott irányzat mellett csak egy-két külföldi pénznem árfolyama változott kisebb mér­tékben. Az árjegyzőbizottság a következő valuta- és devizaárfolyamokat állapí­totta meg: (Zárójelben az előfordult köté­sek.) Valuták: 1 angol font 27.85—28.—, 100 „belga“ 79.80-80.10, 100 cseh korona (16.945) 16.90—16.98, 100 dán korona 153.25—153.85, 100 dinár 9.97—10.07, 100 dollár (570.90) 570.— 572.—, 100 francia frank 22.50—22.70, 100 hollandi forint 230.25—231.25, 100 lengyel zloty 64.05—64.35, 100 leu 3.54—3.60, 100 lira 30.10—30.30, 100 német márka 136.60—137.10, 100 norvég korona 152.85—153.45, 100 osztr. schilling 80.30—80.65, 100 spanyol peseta 95.75—96.35, 100 svájci frank 110.05—110.45, 100 svéd korona 153.40—154.—. Devizák: Amsterdam 230.49—231.10, Bel­grád 10.065—10.095, Berlin (136.90, 925) 136.70—137.10, Brüsszel 79.80—80.05, Buka­rest 3.56—3.61, Kopenhága 153.35—153.75, London (27.9425. 9475) 27.905—27.985, Mad­rid 95.80—96.30, Milánó 30.125—30.225, New­­york (572.35. 45) 571.60—573.20, Osló 152.975 —153.375, Páris 22.4875—22.5875, Prága (16.9625. 965) 16.9375-16.9875, Szófia 4.125— 4.155, Stockholm 153.50—153.90, Varsó 64.10—64.30, Bécs (80.53, 56) 80.425—80.675, Zürich (110.32, 35) 110.1875—110.4375, Athén 7.45—7.65, Konstantinápoly 292.25—294.25. Mérsékelten javult az értékpapírpiac Lanyha irányzattal indult a forgalom a mai értéktőzsdén s eleinte csaknem valamennyi értékpapír árfolyama a tegnapi árnivó alatt alakult, a tőzsdeidő folyamán azonban a spe­kuláció véleménye® vásárlásaira fokozatosan javult a helyzet s a legtöbb értékpapír nem­csak hogy behozta árveszteségét, hanem kisebb árnyereségre is tett szert. A spekulációt a vé­leményes vásárlásokra a külföldi értékpapír­piacokról érkezett kedvező jelentések ösztönöz­ték. Bár a piac irányzata javult, a forgalom mégis szűk keretek között mozgott, úgy hogy tulajdonképpen csak a névleges jegyzések mutatták az irányzat megszilárdulását. A fix kamatozású értékpapírok piacán a hadi­­kölcsön­kötvények iránt megélénkült a keres­let s egyes címletek 10—15 százalékkal javul­tak. Szilárdabb volt a fővárosi kölcsönköt­­vények piaca is, a záloglevélpiac azonban tel­jesen üzlettelen volt. A kényszerkölcsön árfo­lyama csökkent. Előfordult jegyzések: Államadóssági kötvények: Pénztárjegy 1917. 0.18—0.17, 1918—25. 0.16—0.16, Hadikölcsön 6 százalékos: I—V. 0.31—0.31, VI—VII. 0.24—0.24 —0.25, Hadikölcsön 5 és félszázalékos: II—VII. 0.24 -0.27—0.26, IV. 0.24—0.25-0.24, V. 0.23—0.24, VIII. 0.24, Kényszerkölcsön 1 millió korona n. é. 52-50—52.60-52.50. Záloglevelek és kölcsönkötvények: Belvárosi Tk. 0.30, Egyesült Főv. 0.35, Kisbirtokosok 0.45, M. Ált. Takarék 0.30, Agrárbank 0.35, Földhi­telintézet 0.75, Jelzáloghitel 0.80, Leszámitoló­­bank 0.45, Moktár 0.85, Tp. Közp. Jelzg. 0.30, Pesti Hazai 0.80, Pesti Hazai Közp. 0.325, Ker. Bank 1.15, Keresk. Bank 10 százalék dij 0.80, békebeli talaj 0.56. Fővárosi kölcsönkötvények: 1897. évi 3.40— 3.65—3.60, 1903. évi 3.05—3.10--3.10, 1916. évi 1.55 —1.55, 1918. évi 0.75—0.80--0.80, 1920. évi 0.18- 0.22-0.22. A nemesfémpiacon a magánforgalomban a buszkoronás aranyat 23.——23.20, az ezüst egy­­koronást 0.40—0.41, a forintost 1.­—1­1.20, a­z ötkoronást 2.——2.30 pengővel jegyezték. Az utótőzsdén az irányzat tartott volt, kö­tés azonban csak elvétve történt A pengő jegyzése külföldön A külföldi devizapiacok középárfolyama száz pengőért: Zürichben 90.62 V a svájci frankot Bécsben 124.09 p. schillinget Berlinben 73.62 bírod, márkát Prágában 589.50 cseh koronát adtak. Zürich, április 21. (Devizazárlat) Budapest 90.62 és fél, Páris 20.42 és egynegyed, London 2532.75, Newyork 518.80, Miano 27.35, Amster­dam 209.15, Berlin 124.05, Bécs 73, Prága 15.87 és egynegyed, Belgrád 9.13 és egynegyed, Bu­karest 3.25, Berlin, április 81. (Devizazárlat.) Budapest 72.95—73.09, London 2039.40—2043.40, Newyork 417.80—418.60, Amsterdam 168.39—168.73, Milano 22.02 és fél—22.06 és fél, Belgrád 7.358-7.372, Páris 16.44-16.48, Prága 12.379-12.399, Zürich 80.53-80.69, Bécs 58.78 és fél—58.90 és fél, Bu­karest 2.614—2.626. — Valutazárlat: pengő 72.80 —73.10, Bécs, április 21. (Devizazárlat.) Budapest 123.94—121.24, Amsterdam 285.87—286.87, Belgrád 12.49 és egynegyed—12.53 és egynegyed, Berlin 169.65—170.15, Bukarest 4.43 és háromnegyed— 4.45 és háromnegyed, London 3463.75—3473.75, Milano 37.40-37.50, Newyork 709.35-711.85, Pá­ris 27.92 és háromnegyed—28.02 és három­negyed, Prága 21.01 és ötnyolcad—21.09 és öt­nyolcad, Zürich 136.71—137.21. Prága, április 21 (Devizazárlat.) Budapest 580—591, Amsterdam 1358—1364, Berlin 804 77 és fél—808.77 és fél, Zürich 649.05—652.05, London 16428.75—16528.75, Miano 177.27 és fél—178 67 és fél, Newyork 3365—3385,­ Páris 132.27—133.47, Belgrád 59.14—59.64, Bukarest 21—21.49, Bécs 473.25—476.25. — Valutazárlat: pengő 587—590. Külföldi értékpapírpiacok Bécs, április 21. A forgalom szűk keretek között mozgott és a spekuláció a hetizárlatra való tekintettel hátralevő jelentéktelen an­­gazsmánjai rendezésére szorítkozott. Az ár­eltolódások minimálisak voltak. — Zárlat: magyar, koronajáradék 42.6, déli els. 81.8, Bankverein 28.75, Osztrák Földhitel 1163, An­gol—Magyar 11.10, Osztrák Hitel 63.50, Magyar Hitel 104.50, Zivno 103.8, Dunafez 110.75, Állam­­vasut 27.55, D. Sz. A. Vasút 14.39, Aussig Vegyi 212.1, Dinamit 539, Solo 319.8, Alpesi 40.7, O. Bányakohó 725, Koburg 26.75, Rima 132.5, Skoda 248, AEG. 35.4, Gutmann 26­25, Slavonia 1.47, Kohó 50.5, Salgó 81, Trifaili 62.0, Kőszén 1000, Magyar Hofherr 17,4, Ma­gyar Vasutforgalmi 49,75, Prága, április 21. Az értéktőzsdén a hét utolsó napján ismét üzlettelenség uralkodott s forgalom csupán néhány vasiparban fejlődött ki, amelyeknek árfolyama később szintén csak névlegesen maradt érvényben. Zárlat: Cseh Agrár 462, Cseh Unió 378, Cseh L. 403, Cseh­ Tpar 416, Prágai Hitel 554, Zivno 500, Osztrák Hitel 305, W. Union 136, Bankv. 25, F. É. Vasút 4960, Schüller 2140, Kölni Mü 603, Kolini Sp. 2025, Cseh Solo ex 60. 1796, Aussig Vegyi 1015, Első Pilseni 3000, Cosmahos 376, Cseh K. T. 1775, Alpesi 198, O. Bánya 3465, Poldi ex 32. 705, Prágai V. ex 75. 1625, Skoda 1173, Berlin, április 21. Az értéktőzsdén, miután a mai­­napig Ruhr-területen a bányászok és mun­káltatók között megegyezés nem jött létre és a döntés ennélfogva a birodalmi munkaügyi miniszterre hárul, továbbá, mert a szász és Hannover fémiparban a munkáskizárás csak napok kérdése, a spekuláció már nyitáskor a tőzsdén eladásokba fogott. A külföld egy­általában nem képviseltette magát a tőzsdén, a bankok pedig eladókként szerepeltek. A megjavult német külkereskedelmi mérleg a piacra hatás nélkül maradt, evvel szemben a newyorki tőzsde kilengései és a lombardhite­lek nagymérvű megnövekedése a helyi piacot óvatosságra intette. A tőzsdén többek között a newyorki discont-felemelést is számításba v­ették, miután a nemzetközi pénzpiacokon - a helyzet teljesen tisztázatlan. Berlinben a re­­portpénzzel kapcsolatos nehézségek folytán a kamatemelés nem valószínűtlen. A magán­­diszontban végbemenő változás szintén nyo­masztólag hatott az árképződésre. Az irány­ alapján

Next