Nemzeti Ujság, 1928. április (10. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-27 / 96. szám

Pente!?, 1S28 április 27 —BKt-MHU.' tefM’b-Vrtt'SHWCVXVr wormNEMZETI ÚJSÁG J& Bremen utasai Ford-gépen elhagyták Greenly Islandot Risztics mellett két lengyel pilóta is készül az óceán átrepülésére Newyork, április 26. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Bremen utasai, ma egy Ford,-repülőgépen elhagyták Greenly Islandot. A start amerikai időszámí­tás­ szerint reggel 7 óra 45 perckor történt és elég kedvező időben 3 óra 52 perckor megér­­keztek Lake St. Ágnesbe. Junkers Merte és Fitsmauritze őrnagy Lake St­. Ágnesből egy nagy hárommotoros Ford­­repülőgépet küldtek Greenly Islandra, amely felvette Kohl kapitányt és Hühnefeld bárót és elrep­ül velük Quebec felé, ahol Lindbergh és Byrd vár reájuk. A Brement­ nem tudták kijavítani és ottmaradt a greenly islandi jég­táblán. A vihar annyira telehordta hóval a Bremen pihenőhelyét, hogy még a szántalpa­­kat sem tudták a gép alvázára felszerelni. Ha a jég elolvad, a Brement gőzösön fogják el­hozni Greenly Islandból. Még nem lehet tudni, hogy New­ Yorkban milyen formák között fogadják az óceánrepü­lés hőseit, mert Bennett pilóta váratlan halála nagy szomorúságot keltett városszerte. Bennett pilóta, mint tegnap jelentettük, Blanchonnal együtt tevékeny részt vett a Greenly Islandra indított segítőexpedíció megszervezésében és ezen munkája közben kétoldali tüdőgyulladást kapott. Azonnal beszállították egy québeci szanatóriumba, ahol gondos ápolással próbál­ták megmenteni az életnek. Lindbergh ezredes, amikor Mitchefieldből útrakelt gépén Quebec, felé, magával vitte a newyorki Rockefeller-in­­tézet egyik kiváló szakorvosát is, hogy az intézet speciális szérumával Bennettet beoltsa. Mire azonban Lindbergh gépe Quebecbe érke­zett, Bennett meghalt. Csütörtökön vitte holt­testét New­ Yorkba egy repülőgép és pénteken helyezik örök nyugalomra az arlingtoni teme­tőben Washington közelében. Bennett pilótát Peary, a híres északi sarkkutató sírja mellé fogják temetni. K­ét lengyel pilóta át akarja repülni az Óceánt Paris, április 26. (A Nemzeti­ Újság tudósítójától.) A le bour­­geti repülőtérre kedden egy lengyel katonai repülőgép szállott le, amelyen Szcikovszki és Kapula lengyel pilótakapitányok jöttek Pá­­risba. A két lengyel pilóta az Atlanti Óceán átrepülésére készülődik. Tegnap már próba­repüléseket is végeztek a lengyel géppel és minthogy a próbarepülések eredménye minden tekintetben kielégítő volt, úgy határoztak, hogy a legközelebbi teliholdnál starthoz ál­lanak. Riszticset és társait rádiótanfolyamra küldik Berlin, április 26. (A Nemzeti Újság tudósítójának távirati jelentése.) Risztics János, a híres világrekor­der magyar pilóta, ismét erősen készülődik az óceán átrepülésére. Ezzel kapcsolatban a lapok most érdekfeszítő részleteket közölnek az újabb kelet-nyugati óceánrepülés tervé­ről. Leírják, hogy Risztics az Európával, a Bremen test­vér­gépé­vel, akar nekivágni az óceánnak, ugyanazzal a géppel, amellyel már tavaly is megkísérelte az ócenrepülést. Az Európára egy új rendszerű Junkers-motort szerelnek fel. A Junkers-művek az új óceán­­repülésnél természetesen fel fogják használni a Bremen útján szerzett tapasztalatokat is. Minthogy a gép megterhelése nem bírna el egy hivatásos rádiótelefonistát, a pilótákat Risztics Jánost, Loosed és Billenz Lilit is először rádiótanfolyamra küldik, hogy megtanulják a drótnélküli adóállomás kezelé­sét. Május vége előtt az Európa semmiesetre sem startol, minthogy a szükséges előkészül­­letek még legalább egy hónapot vesznek igénybe. A repülőgépre különleges iránytűt is szerelnek fel, amely nem lesz annyira ki­téve a mágneses sarok befolyásának, mint a Bremen műszerei. I | Legjobb barát és il | tanácsadó minden |§| keresztény írásban 11| | az ü­g WNwaidfk­ | lgTM*.) Stresemann KQlügymínistert Münchenben nem engedték beszélni ---- ii !■■■!!—it IMI— i — A Hitler-pártiak tüntetése miatt a néppárt választói gyűlése botrányba fulladt München, április 26. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­tése.) Tegnap este nagy botrány játszó­dott le a Bürgerbraeu hatalmas méretű sörözőjében, ahová a müncheni német néppárt gyűlést hívott össze Stresemann külügyminiszter propaganda beszédének meghallgatására. Amidőn Stresemann a terembe lépett, a különböző asztaloknál elhelyezkedett Hitler-pártiak pokoli lármában törtek ki, amely perceken keresztül tartott és a­mely végül arra késztette a rendőrséget, hogy néhány tüntetőt kivezessen a terem­ből. Stresemann megkísérelte, hogy el­mondja beszédét. „Nagyon jól tudom — mondotta hogy München városa vég­vár a legelkeseredettebb ellenségeimnek“. Erre a kijelentésre a Hitler-pártiak, akik több százan voltak jelen, ismét vad lármába törtek ki. A rendőrség újból közbelépett és néhány rajongót eltávolí­tott Az erőszakos kivezetések azonban csak fokozták a Hitler-pártiak tünteté­sét. Alidon Stresemann azt a kijelentést tette, hogy a német néppárt a köztársa­sági Németország újjászületésén dolgo­zik, a közbekiáltások egész serege zúdult a külügyminiszter felé: —­ Szabadkőműves! Zsidó! Berlinben be­széljen! A sörözőterem erkélyén újból megje­lentek a rendőrök, a Hitler-pártiak azon­ban most már elkeseredetten védekeztek s a rendőröknek végül is gummibotjuk­­hoz kellett nyúlni. Általános verekedés kezdődött, amely közel negyed óra hosz­­szat tartott s lehetetlenné tette Strese­mannak a beszéd folytatását A lárma egyre nagyobb lett s hiába vezették ki a rendőrök sorra egymás után a Hitler­­pártiakat, ezek ismét csak bejöttek a sö­rözőbe a kórusban kiáltották: — Éljen Hitler, vesszen Stresemann! Majd rázendítettek a Deutschland-Lied­re és a Wacht am Rein-ra. Este fél 11 óra­kor az elnök a vad lármában az ülést berekesztette, mondván, hogy nem áll módjában lehetővé tenni, hogy Strese­mann külügyminiszter szóhoz jusson. Stresemann még az éjjel elutazott, Mün­chenből. A Stresemann-ellenes müncheni tünte­tés Berlinben kínos benyomást keltett. A baloldali sajtó tehetetlenséget vet a bajor kormány és a müncheni rendőrség sze­mére. A centrumpárt lapja, a Germania szerint előre megszervezett terrorakcióról van szó. «SR» Hogyan gyilkolták meg a kínai­t Csang­ Csao’Cseng titokzatos halála — Ji tiencsini vacsora is rejtelmes gyilkosok, akiket senki sem üldöz London, április hó (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Most ér­keznek a részletes jelentések arról a gyilkos­ságról, amely Tiencsinben történt és amely­nek Csang-Csao-Cseng lett az áldozata, aki Kínának miniszterelnöke volt és akinek ha­lála és annak körülményei fölötte jellemzőek a mostani kínai viszonyokra. Tiencsinben gyilkolták meg a kínai minisz­terelnököt, közvetlenül az európai telepek ha­tárán és csak aki Kínában él, az tudja, hogy a kínai titkosrendőrség hatalma majdnem olyan nagy, mint az orosz csekáé. Ha kínai titkosrendőrség akár egy gyilkost, akár egy tolvajt, akár egy politikai bűnöst el akar fogni, akkor ez nagyon könnyen sikerül neki, alig pár óra alatt és így meglehetősen meg­döbbentő, hogy a miniszterelnök gyilkosai közül eddig még egyetlenegynek sem akadtak a nyomára. Csang-Csao-Cseng katonai pályát futott meg Kínában, Japánban nevelkedett, tiszt volt, 1911-ben részt vett a forradalomban, tábornoki címet vett fel és azóta nagy szerepet vitt a politikai életben. Több izben volt hadügymi­niszter, 1922-ben miniszterelnök, majd később újból miniszterelnök, mígnem legutóbb bu­kása után Tiencsinbe menekült. Az angol telepen lakott itt Csang-Csao- Cseng, mert csak ott érezte magát bizton­ságban, azonban állandóan érintkezett a Tien­­csinben élő kínaiakkal. Április 5-én a tiencsini kormányzóhelyettes teára hívta magához. Este fél hétkor indult el lakásáról a miniszter­­elnök, ahol úgy felesége, mint negyedik mel­lékfelesége azzal búcsúztak el tőle, hogy vi­gyázzon magára. — Légy óvatos, — mondotta a felesége. — Ne igyál bort és ne egyél bust, mert könnyen megmérgezhetnek. Negyedik felesége pedig így szólott­: — Maradj itthon. Valami nagyon aggaszt. Csang-Csao-Cseng eltávozott, az asszonyok pedig mahjongot játszottak mindaddig, amíg a halálhír meg nem érkezett. A kormányzóhelyettes az estélyt nem saját lakásán, hanem kínai társadalmi szokás sze­rint Hva táncosnő lakásán adta. Hva a leg­népszerűbb táncosnő Tiencsinben, az ottani társadalmi élet központja. Csang-Csao-Cseng autóján érkezett meg a táncosnő házához, de mert a táncosnő olyan szűk utcában lakik, hogy az autó ott meg nem fordulhat, néhány lépést gyalog tett meg. A társaságban nagy hódolattal fogadták Csang-Csao-Csenget. Ő azonban nem vett részt az étkezésben, hanem csak néhány mogyorót tört fel és pörkölt dinnyehalat fogyasztott, amelyeket nem tarthatott megmérgenetteknek. Hva táncosnő azt kérdezte tőle, hogy mivel foglalkozik. — Sokat járok moziba, egyébként pedig a budhizm­us érdekel. Emellett sokat olvasok a magnetizmusról és a hipnotizmusról. Mostaná­ban leginkább az emberi koponya érdekel és annyit foglalkozom anatómiai problémákkal, hogy akár mint gyakorló orvos is működhet­nék. Ekkor lépett oda Ta-Ming-Fu, volt minisz­terelnök, aki így szólott hozzá: — Mit gondol excellenciád a harcoló had­seregek sorsáról? — Azt hiszem, — mondotta Csang-Csao- Cseng — hogy Feng-Ju-Sziang csapatai nem rosszak. Bátran harcolnak. Ebben a pillanatban egy magasrangú poli­tikus lépett hozzá és így szólott: — Látta már excellenciád a szép éva leg­újabb arcképét? A miniszterelnök erre hátat fordított, hogy a falon levő képet megszemlélje, ám éppen abban a pillanatban, amikor a festő iránt ér­deklődött, két férfi lépett be a szobába. Az egyik megszólalt: — Hol találhatom Csang-Csao-Cseng ő ex­­cellenciáját? Csang-Csao-Cseng így szólott: —­ Én vagyok. Mit óhajtanak? Az egyik férfi erre elővette browningját és kétszer rájött a miniszterelnökre. A táborno­kok, a miniszterek és a kormányzó, a cselédek, a hölgyek és a szolgák mind a mellékterembe futottak. Egy szolga, aki az ajtóban megállott, még hallotta, amint a gyilkos igy szólott: — Dolgunkat elvégeztük. Mehetünk, így gyilkolták meg Kína leghatalmasabb politikusainak egyikét, anélkül, hogy bárki is segítségére sietett volna. Mindez azonban ép­penséggel érthető Kínában, ahol az egyik tá­bornok csak úgy utazik, hogy autójának mind­két lépcsőjén megbízható emberek állanak kézigránátokkal, Csang-Cso-Lingot pedig Pe­­kingben harmincezer főnyi testőr­ség őrzi. A gyilkosokat eddig nem találták meg. Hogy miért nem? Ki lehet a gyilkos? Csak talál­gatják s a következő tényeket állítják fel: 1. Csang-Csao-Cseng fia Vu-Pej-Fu tábornok leányának a férje. Tehát a gyilkos a Feng-Ju Sziang-párt tagja lehet. 2. Csang-Cso-Lin leánya Feng-Ju-Sziang tá­bornok fiának a felesége. Tehát a gyilkos a Vu-Pej-Fu-párt tagja lehet. 8. Feng-Ju-Sziang külügyminisztere, Sue- Tupi, a gyilkosság idején álruhában Tiencsin­ben volt. 4. A negyedik feleség féltékeny volt Hva táncosnőre, így hal meg egy kínai miniszter­­elnök. 8—­ 8. 7 A szentgotthárdi ügyben a hármas bizottság május 3-án ül össze Vasúti- és vámszakértők is közreműködnek a jelentés összeállításában­ ­A Nemzeti Újság tudósítójától.­ A szent­gotthárdi incidens ügyében kiküldött hármas bizottság a jelentés megtétele céljából még két szakértőt vont be tanácskozásaiba. Az egyik Kalff holland szakértő, a holland vasutak fő­titkára, a másik Verzinger svájci szakértő, a baseli Danzas szállító cég igazgatótanácsának elnöke. A szakértők a nemzetközi teherárufor­­galom és vámkezelés kérdéseiben fognak ta­náccsal szolgálni. A két szakértő holnap Ba­­selben megbeszélésre jön össze, majd pedig rendelkezésére áll a hármas bizottságnak. Végleges megállapítás szerint a bizottság má­jus 3-án fog Béláért a holland külügyminiszter elnöklete alatt Hágában összeülni, hogy ki­dolgozza a tanácshoz intézendő jelentését. Olasz vendégeink pénteken a Balatont nézik meg Polverelli cikke a Popolo d’Italiaban (A Nemzeti Ifjság tudósítójától.) Olasz szenátor- és képviselővendégeink csütör­tökön délelőtt az Államvasutak gépgyárát tekintették meg, ahol Köpesdy Elemér miniszteri tanácsos, a gépgyár vezérigaz­gatója, Müller Alajos, a gépgyár elnöke s az igazgatóság tagjai fogadták és kalau­zolták őket. Utána a Máv­ kaszinójának nagytermében gu­lásreggeli volt, amelyen Köpesdy Elemér vezérigazgató mondott üdvözlő beszédet. Cippico szenátor, Bais­­trocchi tábornok és Pellizzari képviselő válaszoltak az üdvözlésre. Délután az olasz delegációnak mező­gazdasági kérdések iránt érdeklődő cso­portja meglátogatta a Hofherx-Schrantz- Clayton-Shuttlewort mezőgazdasági gép­gyár városi telepét. A vendégek, miután mindenről szakszerű felvilágosítást nyer­tek, elhatározták, hogy behatóan fognak, foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy Olasz­ország szükségletét mezőgazdasági gépek­kel miképpen lehetne nagyobb mért­ékben Magyarországból fedezni. Több géptípus iránt konkrét formában érdeklődtek is és azok beszerzése tekintetében az illető szö­vetségek elnökei javaslatokat is fognak tenni. Olasz vendégeink pénteken reggel fél­­kilenckor a Duna-Száva-Adria Vasút pá­lyaudvaráról a Balaton mellé utaznak. Először Siófokot nézik meg, ahonnan mo­toros hajókkal Balatonf­üredre mennek át, ahol ünnepélyes fogadtatást rendeznek tiszteletükre, majd a fürdőtelep meg­tekintése után a szanatórium vendégei­ként ebéden vesznek részt Délután hajó­­kirándulásra indulnak, megtekintik a tihanyi állami halbiológiai intézetet és az esti órákban térnek vissza Balaton­­fü­redre. Szombaton reggel Keszthelyre utaznak az olasz vendégek, ahol ugyan­csak ünnepélyes fogadtatásban lesz ré­szük, délután pedig autókon Hévízre rán­­dulnak ki. Hévízről visszatérnek Keszt­helyre, ahonnan a délivasúttal jönnek a fővárosba. Itt említjük meg, hogy a pécsi egyetem jogi kara most megtartott rendkívüli ülésén egyhangúan elhatározta, hogy gróf Cippico olasz szenátorhoz üdvözlő táv­iratot intéz. A táviratban, amelyet már el is küldöttek, a jogi kar hálás örömének ad kifejezést azon, hogy a halhatatlan római jog klasszikus földjének fiai támo­gatják a kegyetlenül szétmarcangolt Ma­gyarország elévülhetetlen igazságát, egy­­ben szívből kivon virágzást a fascista Itáliának. Római tudósítónk jelentése szerint Pol­­verelli a Popolo d Italiában „Olaszország és Magyarország“ címmel megemlékezik, az olaszok meleghangú budapesti fogadta­tásáról és azokról az őszinte szimpátiák­ról, amellyel Magyarország a fascizmus iránt­­ viseltetik. Felsorolja a trianoni szerződés­ okozta területi, csonkításokat és mindazokat a gazdasági hátrányokat, amelyek a határvonal önkényes megvo­nása révén Magyarországra háramlottak. Olaszország a magyaroknak elsőnek nyúj­tott segédkezet, amiért a magyarok, az osztrákokkal ellentétben, mély hálával vi­seltetnek az olaszok iránt. Ez a hála jut kifejezésre a mostani olaszbarát tünteté­sekben is. Ha belföldre nagyon olcsón akar tár* és igy azokat a posta mint kézbesithe­­tetleneket vissza nem adhatta. — Ajaj* lőtt levelét felbélyegezve levélszek­­rénybe is bedobhatja. Feladóvevényt utólag díjtalanul kaphat annál a posta­­ hivatalnál, mely a levélszekrényt ki­­üríti:8—­ 8.

Next