Nemzeti Ujsag, 1928. június (10. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

MAI CIKKEINK: Megkezdték az öregségi és rokkantsági javaslat tárgyalását a parlamentben Az „Itália“ pusztulása Tőry Emil műépítész meghalt Katasztrofális robbanás a Király-gőz­­mosodában Csang­ Cso-Lin feladja Pekinget Munkában a „Daily Mail“ fotóriporterei Pénteken ül össze a francia kamara Edmond Gosse angol író meghalt Románia az optánsperben nem változtat álláspontján Amerikai csapatok tartják megszállva Nikaraguát A hitelválság májusban is erősen növe­kedett A Magyar Általános Takarékpénztár részvényei Amerikában Elégtétel az „Új Nemzedékinek A Hyde-parki botrány az angol alsóház előtt Nyugatmagyarországon a kommunisták Kun Béla mellett tüntettek (—k —s): Ki a felelős? Endrődi Béla: Aranytrombita Bibó Lajos: Vigyázz, ha jön a vonat Szamolányi Gyula: Emlék egy messze­­tűlni májusból (Vers) Harsány­ Lajos: Falusi levelek Harminchárman éppen elegen voltak ahhoz, hogy futball­­ktlubot alakítsanak, mert három csapat is kitellett a harmincháromból, viszont harminchárom képviselő éppenséggel nem elégséges ahhoz, hogy az ország nagy nyilvánossága és közvéleményének íté­lete előtt túlságosan megnövelje a parla­mentarizmus tekintélyét. A legfontosabb javaslatok egyikét tárgyalta ma a kép­viselőház. Az aggkori biztosítás problé­májának megoldásával, a rokkantság, öz­vegység és árvaság esetére szóló bizto­sítás törvénybe iktatásával Magyarország nagyot haladt szociális törvényalkotások terén és valósággal az élre került­­ az európai államok között. Amikor pedig Vass Józsefnek ezt a történelmi jelentő­ségű törvényjavaslatát tárgyalni kezdet­ték, akkor mindössze harminchárom kép­viselő jelent meg ma a képviselő­házban, noha szinte az egész parlament egyértel­műen hajlandó elfogadni ezt a tervezetet. Elég-e ez ahhoz, hogy az ország lássa, mit és mennyit dolgoznak törvényho­zóink? Amikor milliókat érdekelt egy tör­vény és amikor mindenki számára nagy­jelentőségű ez, akkor csak a képviselők nem veszik ezt komolyan és csupán őket nem érdeklik. Majd meglátjuk: a felső­ház ülésén ott lesz az egész második ka­mara, mert a felsőház tagjai tudják tel­jesíteni és akarják is teljesíteni köteles­ségüket. Miért adják a képviselők ezt a­ látványt az országnak és miért nem­ vé­dik meg a parlament­arizmust elsősor­ban a maguk nemtörődömségével szem­beni Török bírón­ét és Finom Rózsit, Baracs Imrét és Göndör Sándort mégsem fogják egyesületbe tö­möríteni, mert az a terv, hogy a műked­velőket belekényszerítsék valamilyen szö­vetségbe, megbukott, még­pedig meg­bukott abban a formában is, hogy végre maga az egyesület elnöke kérte, hogy a sérelmes rendeletet helyezzék hatályon kívül. Testvérlapunk, az Új Nemzedék olyan lendülettel kezdte meg ezt a küz­delmet az ország műkedvelőie érdekében, hogy győzelmével valóban jelentős várait mentette meg a magyar kultúrának. Mi tudjuk legjobban, mit jelentenek ezek a műkedvelők a magyar vidéken, milyen szüretetét a művészetnek, az irodalomnak, mekkora lelkesült­séget és odaadást! Ezt a lelkesült­séget semmiféle célra kihasz­nálni nem lehet. Megtalálhatják a formáját annak, hogy a szerzők jo­gos igényeit teljesítsék, viszont nem lehet a műkedvelőket sem­ilyen szer­kezeti gúzsba kötni, legkevésbé lehet pedig arra kényszeríteni őket, hogy ne­mes áldozatukat és lelkesültségüket még pénzükkel is tetézzék és még rá is fizesse­nek. Ennek a győzelemnek van még egy másik eredménye is: kinyitotta a köz­vélemény szemét még jobban, hogy lássa, milyen veszedelmek fenyegethetik a kö­zönséget az irodalom és a művészet nép­szerűsítésének álarca alatt s hogy milyen nagy missziót teljesít az a keresztény sajtó, amelynek el­le­náll­árán most is meg­tört minden üzleti számítás. ---------, Lr m.i., Cill/i/# _______Teljes heti világrádió-műsor/a 17—18. oldalon a ■ NEMZETI imm Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. * KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatár«» TÚRI BÉLA X. évfolyam 123. szám ♦ Péntek , Budapest, 1928 Jusliu&TJk Nemzeti céljaink meg­valósulása a hatalmi és erőviszonyok ala­kulásától függ •m­mmmmmmmmmummmuhmmmi „Eljön az idő, amikor Magyarország a bel­politikai konszolidáció gyümölcseit kül­politikai téren is le fogja szakíthatni“ Bet­len miniszterelnök nyilatko­­zata a külügyi bizottságban A képviselőház külügyi bizottsága Pe­kár Gyula elnöklésével ma tartotta má­jus havi rendes ülését, amelyen a kor­mány részéről Bethlen István gróf mi­niszterelnök és Walko Lajos külügymi­niszter jelent meg. Walko Lajos külügyminiszter az ülés megnyitása után a külpolitikai helyzet­ről adott rövid összefoglaló képet. Külö­nösen a döntőbíróság kérdésével foglal­kozott és rámutatott arra a mind általá­nosabban érvényesülő törekvésre, hogy az államok a közöttük felmerülő vitás kérdéseket békés után, az u. n. békéltető bizottsági, illetőleg választott bírósági intézmény igénybevételével oldják meg. A magyar korrrmény a legnagyobb­ ro­­konszenvvel kíséri ezt, a törekvést és ami Magyarországot illeti, annak előbbrevite­­lében maga is részt vesz,­ amit, bizonyíta­nak a már eddig Ausztriával, Svájccal és Olaszországgal kötött békéltető és vá­lasztott bírósági szerződések. A magyar kormány ezidőszerint is hét állam kor­mányával folytat megbeszéléseket ilyen szerződések megkötése érdekében, neve­zetesen az Amerikai Egyesült Államok­kal, Spanyolországgal, Észtországgal, Finnországgal, Lettországgal, Lengyelor­szággal és Svédországgal. Ezek a tár­gyalások azon az alapelven folynak, hogy mindazok a vitás kérdések, amelyeket diplomáciai után elintézni nem lehet, bé­kéltető bizottsági eljárás alá bocsáttassa­nak, ennek eredménytelensége esetén pe­dig, amennyiben jogi természetűek, a vá­lasztott bírósági eljárás útján oldassa­nak meg. A döntőbírósági szerződések megkötéséhez természetesen a törvény­­hozás intézkedésére van szükség és így, ha a folyamatban levő tárgyalások ered­ményre vezetnek, a külügyi bizottságnak alkalma lesz ezekkel részletesen foglal­kozni. A külügyminiszter tájékoztatása után hosszabb vita indult meg. Apponyi Albert gróf Magyarország külpolitikai helyzete javulásának jeleivel foglakozott és hangsúlyozta, hogy nem­zeti céljaink megvalósítása hatalmi és erőviszonyok alakulásától függ, amely­ben igen jelentékeny, de nem egyedül döntő tényező a közvélemény állásfogla­lása. Lakatos Gyula a barátsági és döntőbí­­rósági szerződések hálózatának nem tu­lajdonít túl nagy jelentőségét és részben annak a jelét látja az ilyen szerződések elszaporodásában, hogy a hatalmak ér­zik, hogy az úgynevezett békeszerződé­seknél erősebb szankciókra van szükség. Lukács György a Kellog-féle béke­­paktum-javaslattal és a leszerelés kérdé­sével foglalkozott Beck Lajos az európai politikai hely­zet vizsgálatából azt a következtetést vonja le, hogy elsősorban gazdaságpoli­tikai téren kell előnyök biztosítására tö­rekednünk. Gratz Gusztáv a népszövetségi alapok­mány 19. cikkéből folyó lehetőségekkel és e lehetőségek érvényesítésének nehézsé­geivel foglalkozott. Szükségesnek tar­taná, hogy a középeurópai kérdések tu­dományos feldolgozásában a magyarság is minél nagyobb mértékben vegyen részt. Bleyer Jakab rámutatott azokra a je­lenségekre, amelyek azt bizonyítják, hogy az úgynevezett utódállamokban a kon­szolidáció folyamata egyáltalában nem halad előre, amit előbb-utóbb az európai politika döntő tényezőinek is fel kell is­merniük. Biró Pál a gazdaságpolitikai pesszi­mizmussal szemben foglal állást. Nem tulajdonít semmi gyakorlati jelentőséget azoknak a terveknek, amelyek a gazda­sági nehézségek megoldását politikai kombinációk megvalósulásától várják. Végül Bethlen István gróf miniszterel­nök hangsúlyozta, hogy el fog jönni az idő, amikor Magyarország a belpolitikai konszolidáció és megerősödés gyümöl­cseit külpolitikai téren is le fogja sza­kíthatni, de helytelen volna, ha ezt idő­­előtt akarnék elérni. Óriási botrány a belgrádi képviselőházban Az ellenzéki képviselők gyilkosoknak nevezték a kormány tagjait . Másfél órai tomboló zajongás után az elnök berekesztette az ülést Belgrád, május 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­tése.) A szerda éjjeli véres zavargások hatása alatt nagy izgalomban gyűltek össze ma reggel a képviselők. Már az ülés megnyitása előtt heves vitatkozások támadtak a parlament folyosóin a kor­mány hívei és a parasztpártiak között, akik a rendőrségnek a diáksággal szem­ben tanúsított fellépéséért a kormányt teszik felelőssé. Perics elnök fél tízkor nyitotta meg az ülést, de alig mondott pár szót, az ellen­zék oly botrányt rendezett, amely a vi­harokhoz szokott szkupstina történetében is példátlanul áll. Ordítva követelték, hogy a miniszterelnök és a belügymi­niszter jelenjenek meg az ülésen és ad­janak számot a rendőrségi brutalitá­sokról. A pokoli zajból ilyen kiáltások hallatszottak: „Gyilkosok, vérszopók” Az elnök hiába próbálta a rendet helyre­állítani, közel egy órán tartó ujongás­­án felfüggesztette az ülést. (Folytatása a 2-ik oldalon) Lapunk mai száma 106 fillér A Megtorlást! Hatvanhét esztendő története fűzi össze a magyar nemzetet Ferenc József nevével és egyéniségével. Tizenkét esz­tendeje már, hogy elköltözött az élők sorából Ferenc József, de eleven emlé­kében itt él „Európa legelső gentle­manje“, aki őseinek sírboltjából, a bé­csi kapucinusok templomának kriptá­jából figyeli mindannak összeomlását, amit ő épített Középeurópában a hat­száz esztendőn át uralkodó ősök világ­hatalmának maradékaiból. S amit épí­tett, becsületes, nagy történelmi munka volt. Sok évtizedes békét adott népei­nek, ragyogó kultúrát, hatalmas gaz­dasági fejlődést adott, azt a „régi jó világot“ adta, amelynek emlékei még ma, két évtized után is könnyes öröm­mel és mosolygós fájdalommal melegí­tik át a szíveket. Aki Ferenc Józsefet, rágalmazza, az a magyar történelmet gyalázza meg. És itt él közöttünk Er­zsébet, a királyi mártír, akinek szívé­ből kiáradó fenséges szeretet és megér­tés a magyar nép négy évtizedének napjait aranyozta meg. Aki Erzsébetet rágalmazza, az a magyar nép szeretetét és háláját mocskolja be. A magyarság, az egész magyar nemzet nevében sürgetjük és kö­veteljük a katonaszökevény, az antantkém, a hazaáruló galileista és nemzetgyalázó pamfletíró „Franz Jo­seph“ című művével megsértett érzel­meknek példás elégtételét. Ha nem is védelmeznék tételes törvé­nyek a Szent Koronával megkoroná­zott magyar királyok emlékét, akkor is meg kellene védelmezni a legendák Er­zsébetét s a népdalokba foglalt „Ferenc Jóska“ emlékezetét, mert, az ő alakju­kat illetheti ugyan a történelem ítélete, de a hitvány mocskolódás orvtámadá­saitól meg­ kell, hogy mentse őket a maga múltjára büszke magyarság er­kölcsi érzéke és önérzete. Trianoni tragédiánk szomorú eszten­deinek története mély árkot vágott Fe­renc József nagy történelmi korszaka és a jelen között. Az egykor szinte em­berfölötti magaslatban élő király, aki mint uralkodó s mint ember már éle­tében a tekintély legendás alakjává vált, napjaink fájdalmas szenvedései közt „a király“ fogalmává tisztult né­peinek emlékezetében. Méltatlan volna a magyar nemzethez, ha megengedné és eltűrné, hogy múltjának évtizedei­hez, amely Ferenc József nevéhez fű­ződik, egy katonaszökevény, kém és áruló piszkos tollával közeledjék s a pamfletizó lelkeket mérgező hazug sza­vaival marjon bele. Ferenc József monumentális uralko­dói alakja tekintélyével, szigorával, nevelő és fegyelmező hatásával népei­nek a tiszta közéletet, az erkölcsiség felsőbbrendűségét, a munkát, a kultú­rát, a törvény és az igazság uralását je­lentette. Az ő korszaka még nem esik olyan messze napjainktól, hogy ne em­lékeznénk vissza uralkodásának éveire, hogy ne éreznék még, milyen szörnyű pusztítást vitt végbe a közélet leromlá­sában, az erkölcsök­­ pusztulásában, a fegyelem lazulásában,életünk színvo­nalának sü­lyedésébeitt az a rombolás, amely a papifletk­óval egyháron pen­­dülő felforg atQk^’kémek, árulók szeny­­nyes emlékezetű csapatainak munkáját követte. A múlt­ és a jelen ellentétei do­kumentálják, hogy a nemzetnek most is a Ferenc József korszakában magasra

Next