Nemzeti Ujsag, 1928. június (10. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
MAI CIKKEINK: Megkezdték az öregségi és rokkantsági javaslat tárgyalását a parlamentben Az „Itália“ pusztulása Tőry Emil műépítész meghalt Katasztrofális robbanás a Király-gőzmosodában Csang Cso-Lin feladja Pekinget Munkában a „Daily Mail“ fotóriporterei Pénteken ül össze a francia kamara Edmond Gosse angol író meghalt Románia az optánsperben nem változtat álláspontján Amerikai csapatok tartják megszállva Nikaraguát A hitelválság májusban is erősen növekedett A Magyar Általános Takarékpénztár részvényei Amerikában Elégtétel az „Új Nemzedékinek A Hyde-parki botrány az angol alsóház előtt Nyugatmagyarországon a kommunisták Kun Béla mellett tüntettek (—k —s): Ki a felelős? Endrődi Béla: Aranytrombita Bibó Lajos: Vigyázz, ha jön a vonat Szamolányi Gyula: Emlék egy messzetűlni májusból (Vers) Harsány Lajos: Falusi levelek Harminchárman éppen elegen voltak ahhoz, hogy futballktlubot alakítsanak, mert három csapat is kitellett a harmincháromból, viszont harminchárom képviselő éppenséggel nem elégséges ahhoz, hogy az ország nagy nyilvánossága és közvéleményének ítélete előtt túlságosan megnövelje a parlamentarizmus tekintélyét. A legfontosabb javaslatok egyikét tárgyalta ma a képviselőház. Az aggkori biztosítás problémájának megoldásával, a rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás törvénybe iktatásával Magyarország nagyot haladt szociális törvényalkotások terén és valósággal az élre került az európai államok között. Amikor pedig Vass Józsefnek ezt a történelmi jelentőségű törvényjavaslatát tárgyalni kezdették, akkor mindössze harminchárom képviselő jelent meg ma a képviselőházban, noha szinte az egész parlament egyértelműen hajlandó elfogadni ezt a tervezetet. Elég-e ez ahhoz, hogy az ország lássa, mit és mennyit dolgoznak törvényhozóink? Amikor milliókat érdekelt egy törvény és amikor mindenki számára nagyjelentőségű ez, akkor csak a képviselők nem veszik ezt komolyan és csupán őket nem érdeklik. Majd meglátjuk: a felsőház ülésén ott lesz az egész második kamara, mert a felsőház tagjai tudják teljesíteni és akarják is teljesíteni kötelességüket. Miért adják a képviselők ezt a látványt az országnak és miért nem védik meg a parlamentarizmust elsősorban a maguk nemtörődömségével szembeni Török bírónét és Finom Rózsit, Baracs Imrét és Göndör Sándort mégsem fogják egyesületbe tömöríteni, mert az a terv, hogy a műkedvelőket belekényszerítsék valamilyen szövetségbe, megbukott, mégpedig megbukott abban a formában is, hogy végre maga az egyesület elnöke kérte, hogy a sérelmes rendeletet helyezzék hatályon kívül. Testvérlapunk, az Új Nemzedék olyan lendülettel kezdte meg ezt a küzdelmet az ország műkedvelőie érdekében, hogy győzelmével valóban jelentős várait mentette meg a magyar kultúrának. Mi tudjuk legjobban, mit jelentenek ezek a műkedvelők a magyar vidéken, milyen szüretetét a művészetnek, az irodalomnak, mekkora lelkesültséget és odaadást! Ezt a lelkesültséget semmiféle célra kihasználni nem lehet. Megtalálhatják a formáját annak, hogy a szerzők jogos igényeit teljesítsék, viszont nem lehet a műkedvelőket semilyen szerkezeti gúzsba kötni, legkevésbé lehet pedig arra kényszeríteni őket, hogy nemes áldozatukat és lelkesültségüket még pénzükkel is tetézzék és még rá is fizessenek. Ennek a győzelemnek van még egy másik eredménye is: kinyitotta a közvélemény szemét még jobban, hogy lássa, milyen veszedelmek fenyegethetik a közönséget az irodalom és a művészet népszerűsítésének álarca alatt s hogy milyen nagy missziót teljesít az a keresztény sajtó, amelynek ellenállárán most is megtört minden üzleti számítás. ---------, Lr m.i., Cill/i/# _______Teljes heti világrádió-műsor/a 17—18. oldalon a ■ NEMZETI imm Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. * KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatár«» TÚRI BÉLA X. évfolyam 123. szám ♦ Péntek , Budapest, 1928 Jusliu&TJk Nemzeti céljaink megvalósulása a hatalmi és erőviszonyok alakulásától függ •mmmmmmmmmmummmuhmmmi „Eljön az idő, amikor Magyarország a belpolitikai konszolidáció gyümölcseit külpolitikai téren is le fogja szakíthatni“ Betlen miniszterelnök nyilatkozata a külügyi bizottságban A képviselőház külügyi bizottsága Pekár Gyula elnöklésével ma tartotta május havi rendes ülését, amelyen a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Walko Lajos külügyminiszter jelent meg. Walko Lajos külügyminiszter az ülés megnyitása után a külpolitikai helyzetről adott rövid összefoglaló képet. Különösen a döntőbíróság kérdésével foglalkozott és rámutatott arra a mind általánosabban érvényesülő törekvésre, hogy az államok a közöttük felmerülő vitás kérdéseket békés után, az u. n. békéltető bizottsági, illetőleg választott bírósági intézmény igénybevételével oldják meg. A magyar korrrmény a legnagyobb rokonszenvvel kíséri ezt, a törekvést és ami Magyarországot illeti, annak előbbrevitelében maga is részt vesz, amit, bizonyítanak a már eddig Ausztriával, Svájccal és Olaszországgal kötött békéltető és választott bírósági szerződések. A magyar kormány ezidőszerint is hét állam kormányával folytat megbeszéléseket ilyen szerződések megkötése érdekében, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államokkal, Spanyolországgal, Észtországgal, Finnországgal, Lettországgal, Lengyelországgal és Svédországgal. Ezek a tárgyalások azon az alapelven folynak, hogy mindazok a vitás kérdések, amelyeket diplomáciai után elintézni nem lehet, békéltető bizottsági eljárás alá bocsáttassanak, ennek eredménytelensége esetén pedig, amennyiben jogi természetűek, a választott bírósági eljárás útján oldassanak meg. A döntőbírósági szerződések megkötéséhez természetesen a törvényhozás intézkedésére van szükség és így, ha a folyamatban levő tárgyalások eredményre vezetnek, a külügyi bizottságnak alkalma lesz ezekkel részletesen foglalkozni. A külügyminiszter tájékoztatása után hosszabb vita indult meg. Apponyi Albert gróf Magyarország külpolitikai helyzete javulásának jeleivel foglakozott és hangsúlyozta, hogy nemzeti céljaink megvalósítása hatalmi és erőviszonyok alakulásától függ, amelyben igen jelentékeny, de nem egyedül döntő tényező a közvélemény állásfoglalása. Lakatos Gyula a barátsági és döntőbírósági szerződések hálózatának nem tulajdonít túl nagy jelentőségét és részben annak a jelét látja az ilyen szerződések elszaporodásában, hogy a hatalmak érzik, hogy az úgynevezett békeszerződéseknél erősebb szankciókra van szükség. Lukács György a Kellog-féle békepaktum-javaslattal és a leszerelés kérdésével foglalkozott Beck Lajos az európai politikai helyzet vizsgálatából azt a következtetést vonja le, hogy elsősorban gazdaságpolitikai téren kell előnyök biztosítására törekednünk. Gratz Gusztáv a népszövetségi alapokmány 19. cikkéből folyó lehetőségekkel és e lehetőségek érvényesítésének nehézségeivel foglalkozott. Szükségesnek tartaná, hogy a középeurópai kérdések tudományos feldolgozásában a magyarság is minél nagyobb mértékben vegyen részt. Bleyer Jakab rámutatott azokra a jelenségekre, amelyek azt bizonyítják, hogy az úgynevezett utódállamokban a konszolidáció folyamata egyáltalában nem halad előre, amit előbb-utóbb az európai politika döntő tényezőinek is fel kell ismerniük. Biró Pál a gazdaságpolitikai pesszimizmussal szemben foglal állást. Nem tulajdonít semmi gyakorlati jelentőséget azoknak a terveknek, amelyek a gazdasági nehézségek megoldását politikai kombinációk megvalósulásától várják. Végül Bethlen István gróf miniszterelnök hangsúlyozta, hogy el fog jönni az idő, amikor Magyarország a belpolitikai konszolidáció és megerősödés gyümölcseit külpolitikai téren is le fogja szakíthatni, de helytelen volna, ha ezt időelőtt akarnék elérni. Óriási botrány a belgrádi képviselőházban Az ellenzéki képviselők gyilkosoknak nevezték a kormány tagjait . Másfél órai tomboló zajongás után az elnök berekesztette az ülést Belgrád, május 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) A szerda éjjeli véres zavargások hatása alatt nagy izgalomban gyűltek össze ma reggel a képviselők. Már az ülés megnyitása előtt heves vitatkozások támadtak a parlament folyosóin a kormány hívei és a parasztpártiak között, akik a rendőrségnek a diáksággal szemben tanúsított fellépéséért a kormányt teszik felelőssé. Perics elnök fél tízkor nyitotta meg az ülést, de alig mondott pár szót, az ellenzék oly botrányt rendezett, amely a viharokhoz szokott szkupstina történetében is példátlanul áll. Ordítva követelték, hogy a miniszterelnök és a belügyminiszter jelenjenek meg az ülésen és adjanak számot a rendőrségi brutalitásokról. A pokoli zajból ilyen kiáltások hallatszottak: „Gyilkosok, vérszopók” Az elnök hiába próbálta a rendet helyreállítani, közel egy órán tartó ujongásán felfüggesztette az ülést. (Folytatása a 2-ik oldalon) Lapunk mai száma 106 fillér A Megtorlást! Hatvanhét esztendő története fűzi össze a magyar nemzetet Ferenc József nevével és egyéniségével. Tizenkét esztendeje már, hogy elköltözött az élők sorából Ferenc József, de eleven emlékében itt él „Európa legelső gentlemanje“, aki őseinek sírboltjából, a bécsi kapucinusok templomának kriptájából figyeli mindannak összeomlását, amit ő épített Középeurópában a hatszáz esztendőn át uralkodó ősök világhatalmának maradékaiból. S amit épített, becsületes, nagy történelmi munka volt. Sok évtizedes békét adott népeinek, ragyogó kultúrát, hatalmas gazdasági fejlődést adott, azt a „régi jó világot“ adta, amelynek emlékei még ma, két évtized után is könnyes örömmel és mosolygós fájdalommal melegítik át a szíveket. Aki Ferenc Józsefet, rágalmazza, az a magyar történelmet gyalázza meg. És itt él közöttünk Erzsébet, a királyi mártír, akinek szívéből kiáradó fenséges szeretet és megértés a magyar nép négy évtizedének napjait aranyozta meg. Aki Erzsébetet rágalmazza, az a magyar nép szeretetét és háláját mocskolja be. A magyarság, az egész magyar nemzet nevében sürgetjük és követeljük a katonaszökevény, az antantkém, a hazaáruló galileista és nemzetgyalázó pamfletíró „Franz Joseph“ című művével megsértett érzelmeknek példás elégtételét. Ha nem is védelmeznék tételes törvények a Szent Koronával megkoronázott magyar királyok emlékét, akkor is meg kellene védelmezni a legendák Erzsébetét s a népdalokba foglalt „Ferenc Jóska“ emlékezetét, mert, az ő alakjukat illetheti ugyan a történelem ítélete, de a hitvány mocskolódás orvtámadásaitól meg kell, hogy mentse őket a maga múltjára büszke magyarság erkölcsi érzéke és önérzete. Trianoni tragédiánk szomorú esztendeinek története mély árkot vágott Ferenc József nagy történelmi korszaka és a jelen között. Az egykor szinte emberfölötti magaslatban élő király, aki mint uralkodó s mint ember már életében a tekintély legendás alakjává vált, napjaink fájdalmas szenvedései közt „a király“ fogalmává tisztult népeinek emlékezetében. Méltatlan volna a magyar nemzethez, ha megengedné és eltűrné, hogy múltjának évtizedeihez, amely Ferenc József nevéhez fűződik, egy katonaszökevény, kém és áruló piszkos tollával közeledjék s a pamfletizó lelkeket mérgező hazug szavaival marjon bele. Ferenc József monumentális uralkodói alakja tekintélyével, szigorával, nevelő és fegyelmező hatásával népeinek a tiszta közéletet, az erkölcsiség felsőbbrendűségét, a munkát, a kultúrát, a törvény és az igazság uralását jelentette. Az ő korszaka még nem esik olyan messze napjainktól, hogy ne emlékeznénk vissza uralkodásának éveire, hogy ne éreznék még, milyen szörnyű pusztítást vitt végbe a közélet leromlásában, az erkölcsök pusztulásában, a fegyelem lazulásában,életünk színvonalának sülyedésébeitt az a rombolás, amely a papifletkóval egyháron pendülő felforg atQk^’kémek, árulók szenynyes emlékezetű csapatainak munkáját követte. A múlt és a jelen ellentétei dokumentálják, hogy a nemzetnek most is a Ferenc József korszakában magasra