Nemzeti Ujság, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-18 / 161. szám
Szerda, 1928 július 18. NEMZETI ÚJSÁG Nem kell túlbecsülni az öngyilkossást ---- ■—B—— ♦n—g——n Az öngyilkosok a gyenge jellemű emberekből kerülnek ki — Berlin és Drezda után Budapest vezet az öngyilkosságok számában (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Melly József dr. fővárosi tisztiorvos ismét egy rendkívül értékes statisztikai tanulmánynyal gazdagította a tudományos irodalmat, amelyet „Az öngyilkosságok statisztikája“ címmel az Illyefalvi I. Lajos dr., a székesfőváros statisztikai hivatala igazgatójának szerkesztésében megjelenő Statisztikai Közlemények sorozatában most adott közre. Tanulmányában rámutat Melly dr. arra, hogy az újabb tudományos kutatások bizonyossá tették, hogy az egyszerű demográfiai adatok és pedig a születések, halálozások, valamint a természetes szaporodás mérőszámai nem világítják meg eléggé egy társadalomcsoport életenergiáját. Szükség van tehát arra, hogy a lakosság életerejét pontosabban és megbízhatóbban figyeljük meg, annyival is inkább, mert elképzelhető, hogy valamely népcsoport kedvező szaporodási mérleg mellett is elkorcsosodhatik. Éppen ezért szükség van olyan irányú statisztikai adatgyűjtésre is, amely számba veszi a nyomorékokat, elmebetegeket, hülyéket, öngyilkosokat stb. Melly dr. ezúttal az öngyilkosokra vonatkozó statisztikai adatokat dolgozta fel és tanulmánya végén arra a konklúzióra jut, hogy a fővárosban uralkodó „öngyilkos-lázt“ nem kell túlbecsülni, részben , márt nem, mert számszerűség okából sincs ok aggodalomra, másrészt pedig azért, mert, az öngyilkosok túlnyomórészben a társadalom biológiai szempontból értéktelenebb elemei közül, a gyenge jellemű emberekből kerülnek ki. Konklúziójában rámutat Melly dr. még arra, hogy a társadalomban fel kell ébreszteni a szociális lelkiismeretet, mert ez mindenesetre az öngyilkosságok számának apadására fog vezetni. Hozzátehetjük azt, hogy ezen a téren a legtöbbet mégis csak a vallásos érzés ébrentartásával lehetne elérni és éppen ezért nemcsak a szociális lelkiismeret felébresztésére, hanem a vallásos érzés nagyobb ápolására volna szükség. Az öngyilkosok a társadalom értéktelenebb elemeiből kerülnek ki Melly dr. tanulmányának elején azt fejtegeti, hogy az embernek a csiraplazmához kötött tulajdonsága az élethez való ragaszkodás, az életösztön. Nagy és mélyreható változásoknak kell az emberben végbemenni, hogy az életösztön negatívuma az öngyilkosság bekövetkezzék. Az öngyilkosság az egyénre nézve egyéni tragédia szomorú eredménye, de ha ilyen esetek sorűn fordulnak elő, úgy abban már komoly társadalompathológiai jelenséget kell látnunk. Már régi keletű tapasztalások arra mutatnak, hogy az öngyilkosságok a városokban gyakoriabbak és így ez a kérdés is speciális városi probléma. Nagyon nehéz feladat ezt a kórjelenséget a tömegmegfigyelés módszereivel vizsgálat alá venni, mert ebben majdnem kizárólag a haláloks adatgyűjtésre kell támaszkodni, hiszen a többi idevágó feljegyzések rendőrségi, a mentőegyesületi közlések, a dolog természetéből kifolyólag megbízhatatlanok. Minden nehézség ellenére foglalkozni kell a kérdéssel, bár egészen bizonyos, hogy az öngyilkosok között leginkább a társadalom értéktelenebb, gyengébb lelki konstitúciójú elemei szerepelnek, az utóbbi években nagyobb számmal működő kereső nők jobban vannak kiszolgáltatva és az is valószínű, hogy az öregebb egyének, kik jobbhoz voltak szokva, nehezebben alkalmazkodnak a keserűbbé vált viszonyokhoz. A házasélet nálunk is profilaktikumnak tekinthető az öngyilkossággal szemben, mert az életösztön felborulása a házasságban élők között ritkábbban mutatkozik. Hitfelekezetek szerint vizsgálva az anyagot, arra a sokszor emlegetett tapasztalásra jutunk, hogy a keresztény felekezetek közül a római katolikusok és a zsidók öngyilkossági indexei alacsonyabbak az évi átlagnál, viszont a protestáns felekezetekéi azt meghaladják. Az öngyilkosoknak foglalkozások szerint való elemezése meg arra hívja fel a figyelmet, hogy a bizonytalanabb exisztenciájú egyének arányszámai magasabbak. A férfiak rovatában a kereskedelem és hitellel foglalkozók és az ipari segédmunkások, a nők rovatában pedig meszszire kiemelkednek a házicselédek magas arányszámai. A nyugdíjasoknak évek hosszú során át tartott keserves sorsa is magas öngyilkossági indexekben jelentkezett. Reklámöngyilkosok Az úgynevezett motívumstatisztikák értéke nagyon csekély, pedig ez nagyon elősegítené a profilaxis szervezését. Általában fiataloknál a reménytelen szerelem és családi viszály, öregebbeknél gazdasági leromlás, de leginkább betegségek az öngyilkosságot kiváltó motívumok. A székesfőváros öngyilkossági indexeit 11 —20 százalékkal rontják az idegenek, amit így mindenesetre számításba kell venni a helyzet elbírálásánál. A psychopata öngyilkos a nagyobb publicitást keresi s ezért jön fel szörnyű tettének elkövetése végett vidékről is a fővárosba, de hozzájárulnak az idegenek rovatának számszerű növekedéséhez a Dunából itt kifogott öngyilkosok is. Ha ezeket a tényeket figyelembe veszszük, a helyzetet valami fenyegetőnek nem tarthatjuk, annál kevésbé, mert az utóbbi években látható magas arányszámoknál jóval magasabb indexek voltak már a 8-as években. De egészen más képet látunk akkor, ha a főváros öngyilkossági indexeit más európai nagyvárosok arányszámaival hasonlítjuk össze. A fővároséhoz hasonló magas öngyilkossági indexeket általában csak Berlin és Drezda adatgyűjtéseiben látunk, viszont a többi európai nagyváros arányszáma lényegesen kedvezőbb. Ez a tapasztalás követeli igazán az intenzívebb hatósági beavatkozást. A belügyminisztérium 253.000-—1928. számú rendeletét már azért is örömmel kell üdvözölnünk, mert az életuntak időleges ellenőrzés alá való helyezése, életvédelmi otthonok létesítése Münchenben már a múltban is sikeres intézménynek bizonyult. Minden eszközt fel kell használni, mert nagyon kívánatos, hogy a társadalom energetikai értékét megóvjuk. De nagy hibát követnénk el akkor, ha túlbecsülnénk azt a veszteséget, mely népünket az öngyikosságok révén fenyegeti. Mégis a humanitás azt követeli, hogy ezeket ne dobjuk oda sorsuknak és igyekezzünk őket a produktív élet számára megmenteni. Kétségtelen, ha sikerül a társadalomban a szociális lelkiismeretet felébreszteni, úgy az öngyilkosságok szaporodása által teremtett probléma mihamarabb végleges megoldást fog nyerni. Mindjobban növekszik a női öngyilkosok száma Ma a székesfőváros öngyilkossági arányszámait 1874-től 1927-ig végigpillantjuk, úgy meg kell állapítanunk, hogy azok az utolsó békeévekben alacsonyabbak voltak, mint napjainkban. Ugyanis 1874-ben 334,5, 1875-ben 339,9 öngyilkosság esett 1 millió lakóra, 1925-ben 552.1, 1926- ban 573.4 és 1907-ben 517.9. És ha csak a legutóbbi másfél évtized indexeit vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy az 1910—1913. években az átlag 482.5 volt, ami a háborús években 1914—1918-ban 357.4-re csökkent, de viszont az 1923—1927. években ismét 515.fl-re növekedett. Nincs ebben valami csodálni való, mert közismert tény, hogy a nagy nemzeti megmozdulások az egyéni öncélúságot elnyomják, ami viszont az öngyilkossági esetek ritkulásához szokott vezetni. A háború elveszett s vele együtt sokak exisztenciája, reménysége és a régi nagy országra szabott keretek lebontása temészetszerűleg a főváros népének lelkét támadta, meg legerősebben. Az öngyilkosoknak nemek szerint való megoszlását kutatva megállapítható, hogy az adatok naigy eltolódásokat mutatnak. A háború előtt az öngyilkosok 68.4 százaléka jutott a férfiakra és 31.6 százaléka a nőkre, az utóbbi esztendőkben átlag csak 57.8 százaléka férfiakra és már 42.2 százaléka nőkre. A női öngyilkosok száma szaporodott tehát, ami valószínűvé teszi, hogy az öngyilkosságok számának növekedése általában ezzel függ össze. A házasélet egyik profilabulluma az egyikos pázr.Ek Az anyagot korcsoportok szerint vizsgálva, kiderül, hogy az öngyilkosságok számszerű növekedése a fiatal nők és általában a magasabb sorú egyének csoportjára esik. Az élet viszontagságainak Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság leégett palotájának két oldalán lezuhant a homlokzat A másik két oldalon a hatóság döntette le a homlokzatot A környék lakosságát hajnali álmából verte fel a mennyi dörgésszerű robaj . A Dunaparton beszüntették a villamosközlekedést (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Emlékezetes még az a nagyszabású tűzvész, amely a közelmúltban elpusztította az Első Magyar Általános Biztosító Társaság Vigadó téri palotájának a tetőzetét. Most ismét a leégett palota került az érdeklődés homlokterébe, amelynek meglazult párkányzata kedden a hajnali órákban leomlott s csak a véletlenen múlt, hogy nagyobb szabásu szerencsétlenséget nem idézett elő. Hajnali három óra tájban, mikor a leégett palota környéke már teljesen elnéptelenedett, a Türr István utcai párkányzat körülbelül negyvenöt méter hosszúságban óriási recsegés és ropogás között lezuhant. A tűzvész alkalmával ugyanis nagymennyiségű vizet zúdítottak az égő tetőzetre s ez a víztömeg átáztatta a párkányokat tartó, úgynevezett sárgerendákat, amelyek a napok óta tartó óriási hőségben nagyon gyorsan száradtak ki, s megrepedezve, nem voltak képesek tovább fenntartani a párkányzatot. Pánik a Hungária szállodában A nagyszabású leomlás pillanatában a Türr István utcában szerencsére senki sem tartózkodott. Néhány pillanattal előbb távozott el azonban a Hungáriából egy külföldi vendég, akinek az autója alig ért a Mária Valéria utca sarkához, mikor a párkányleomlás megtörtént s az autót ellepte a párkányzat törmeléke. A beomlás stán a közelben szolgálatot teljesítő őrszem azonnal jelentést tett a főkapitányságon, ahonnan rendőrök gyorsan a helyszínen termettek és kordont húztak a palota körül, mert behatóbb vizsgálat nélkül is arra lehetett gondolni, hogy az első leomlást további omlások fogják követni. Az irtózatos robajra a környék összes lakói felriadtak álmukból és az utcára tódultak megtudni, hogy mi történt. Elsősorban a Hungária-szálloda vendégeit zavarta fel a rettenetes robaj, amely úgy hangzott, mintha valahol nagyszabású robbanás történt volna. A vendégek éjjeli öltözetükben szaladgáltak a folyosókon és csak nehezen lehetett megnyugtatni őket. Csakhamar a helyszínére érkeztek a tűzoltók is, akiknek egyelőre nem akadt munkájuk és egy rövid helyszíni szemle után csak azt kérték a rendőri karhatalom vezetőitől, hogy a legszigorúbban zárják el a közönség elől az épületet és környékét, hogy ezáltal elejét lehessen venni egy újabb leomlás esetén a szerencsétlenségnek. A főkapitányságról bizottság is érkezett a helyszínre. A vegyes bizottság arra a megállapodásra jutott, hogy magán az épületen híz-tonsági intézkedéseket nem lehet foganatosítani és a legfontosabb teendő csak az, hogy a forgalmat meg kell akadályozni a veszélyeztetett helyeken. Nyolc órakor a biztosító társaság tisztviselői is bejöttek hivatalukba és megkezdték a munkát. Úgy látszott akkor, hogy további veszedelemtől nem kell tartani. Bekövetkezik a második leomlás Ez a feltevés azonban csakhamar megdőlt. Tíz órakor az épületnek azon a frontján, amely a Duna-korzóra néz, támadt hatalmas recsegés, amit csakhamar követett a párkányzat leomlása fülsiketítő zaj kíséretében. A párkányzat, hatalmas cementtömbjei a lezúduló törmelékekkel együtt elpusztították a korzó fiatal fáit, összetörtek egy csomó padot és széket s az utca burkolatát is felszaggatták. Ezen a helyen néhány perccel az omlás előtt még munkások dolgoztak, akik e akarták hordani a felállított székeket, egy rendőrőrmester azonban a munka abbahagyására kényszerítette őket és tényleg alig távoztak el a veszélyeztetett helyről, megtörtént a párkányomlás, amely feltétlenül maga alá temette volna a szerencsétlen munkásokat, ha továbbra is ott időznek. A második omlás után a bizottság még szigorúbb óvintézkedéseket rendelt el. Kilakoltatták az épület negyedik emeletén elhelyezett hivatali helyiségeket és a tisztviselőket felszólították, hogy hagyják el az épületet. A megrémült személyzet sietve tett eleget a bizottság intézkedésének. A legfelső emelet kilakoltatása után tanácskozást tartott a bizottság a további teendőkre nézve. Megvizsgálták a Vigadó téri és a Mária Valéria utcai homlokzatot s a beható vizsgálatnak az lett az eredménye, hogy nagyobb szerencsétlenség megakadályozása végett mind a két homlokzat párkányát mesterségesen le fogják dönteni. Ezután hozzáfogtak a ledöntés előkészületeihez. Rendőrök járták sorba az épületben elhelyezett összes hivatalokat és felszólították az alkalmazottakat az épület azonnali elhagyására. Az alkalmazottak percek alatt eltávoztak a szerencsétlen palotából. Ugyancsak kiürítették a földszinten elhelyezett üzlethelyiségeket is. Az óvintézkedéseknél itt sem álltak meg. A Mária Valéria utcai fronttal szemben van a Pénzintézeti Központ épületének egyik homlokzata. A rendőrség intézkedésére ezt az épületszakaszt is kiürítették és a tisztviselőket más helyiségekben helyezték el. 9 Előkészületek a hatósági bontáshoz Fél egykor megkezdték a lebontáshoz szükséges előmunkálatokat. Különböző szerelők érkeztek a városi mérnöki hivatal intézkedésére s elzárták a vízvezetéket, a gázvezetéket és intézkedtek aziránt is, hogy a villamoskábeleket rövidzárlat ne fenyegesse. A Mária Valériautca veszélyeztetett üzleteiben lehúzatták a redőnyöket, hogy a lezuhanó törmelék és tégla kárt ne tehessen a kirakatokban. Ezeket az előkészületeket nagyszámú közönség nézte végig a kordonon kívül és izgatottan várták a további fejleményeket. Most negyven építkezési szakmunkás érkezett városi mérnökök vezetésével s a padláson keresztül a tetőzetre vonultak, hogy az óvintézkedések befejezése után nyomban munkához lássanak. Ekkor már délután egy óra volt. A rendőrök még egyszer bejárták a veszélyeztetett területeket és mindenkit a kordonon kívül szorítottak, a közönség pedig feszült érdeklődéssel várta a három sípjelet, amelynek elhangzása után kezdetét vette a munka. A párkányzat bontását a Mária Valéria utcai fronton kezdték meg. Ennek a frontnak a Hungária-szálló felé eső oldalán elhelyezett hatalmas kőurna csakhamar megingott és lezuhant az úttestre. Az urna zuhanását rövidesen követte a negyven méteres párkányzat leomlása is hatalmas porfelhő és robaj kíséretében. Ezután a munkások lapátokkal és csáklyákkal leszórták a párkány maradványait és hozzáláttak a Vigadótéri homlokzat lebontásához. Itt negyvenkilenc méter hosszú volt a párkányzat, amely csakhamar az aszfaltra zuhant. Most a bizottság ismét megtekintette az egész épületet és aziránt tanácskoztak, hogy nem volna-e szükséges az épület Vigadó téri részének még épen maradt főhomlokzatát is lebontani, mert ennek a fala szintén lezuhanhat. Az omlások következtében a rendőrséggel egyetértve, a BSzKRT az egész Dunaparton a Lánchíd és az Erzsébet-híd között beszüntette a forgalmat s az utasoknak csak kerülővel lehetett eljutni utazásukvégcéljához. A gyalogforgalmat a rakodópartokon megengedték. A forgalom mindaddig szünetel, amíg a rendőrség engedélyt nem ad annak újból való felvételére. Szerdán döntenek a Vigadó téri homlokzat ledöntéséről A késő délutáni órák során a biztosító épületénél helyszíni szemlét tartottak a kerületi elöljáróság, a tanácsi műszaki ügyosztály, a tűzoltó testület és a rendőrség kiküldöttei, valamint a társaság szakértő mérnökei, hogy megvizsgálják az épület Vigadó-téri frontjának főhomlokzatát. Az volt a terv, hogy ezt is ledöntik. Itt azonban olyan nagysúlyú tömegekről van szó, hogy a Vigadó-térre való ledöntés esetleg a Hangi-épületet is veszélyezteti vagy még egyéb komplikációk is beállhatnak. A munkások egész nap, sőt még a késő éjszakai órákban is dolgoztak a törmelék lebontásán. A rendőrség a kordont állandóan fenntartja. A műszaki bizottság szerdán délelőtt még egyszer kiszáll a helyszínére és alapos vizsgálat után fognak határozni, hogy az épületnek ezt a részét is egyszerűen ledöntsék vagy pedig rendes lebontás útján távolítsák el. A marseillesi kékszakáll zsákban hordta el áldozatainak holttestét Rey négy asszonya közül egy életben van Paris, július 17. Pierre Rey, a marseillesi kékszakáll bűnügyében a vizsgálóbíró hétfőn ismét megkezdte a tanuk kihallgatását. Rey egyik szomszédjának tanúvallomása alapján megállapítást nyert, hogy Rey összesen négy asszonyt fogadott villájában, akik közül eddig csupán kettőnek a holttestét találták meg. A harmadik asszonyról kiderült, hogy életben van és nem sorozható a marseillesi Landry áldozatai közé. Az illető asszony jelentkezett a rendőrségen és részletes tanúvallomást tett. A negyedik asszony kiléte még nem ismeretes , így a rendőrség nem tudja, várjon el-e még, vagy pedig szintén Pierre Rey meggyilkolt áldozatai között van. Rey egyik szomszédja elmondotta, hogy egy este Pierre Rey nehéz zsákkal a vállán lépett ki a villából és hogy a zsákban valószínűleg női hulla volt. A vizsgálóbíró a tanúvallomások alapján elrendelte a nyomozás kiegészítését abban az irányban, nem rejtette-e el Pierre Rey ezt a harmadik női holttestet a villától nem messze fekvő mészkőbányában. Pierre Key egyébként még most sem adta fel teljesen az éhségsztrájkot és tejen kívül nem hajlandó más táplálékot magához venni.