Nemzeti Ujság, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-19 / 162. szám

4 Valnicsek Béla apát meghalt 1871—1928. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mély megdöbbenéssel vette a főváros katolikus társadalma a szomorú hirt, hogy Valni­­csek Béla dr., címzetes apát, kerületi es­peres, a Szent Lászlóról nevezett kőbá­nyai plebánia-templom plébánosa, tör­vényhatósági bizottsági tag, szerdán hosszú szenvedés után meghalt. Valnicsek Béla dr. 1871-ben született, régi pesti patrícius családból. Tanulmá­nyait Budapesten folytatta és a teológia elvégzése után, 1894-ben szentelték pappá. Felszentelése után Galántán, Budapest- Ujlakon, az­­ erzsébetvárosi plébánián hosszú időn át mint káplán működött és mint hittanár, a Tavaszmező­ utcai gim­náziumban tanított. Már fiatal korában élénk tevékenységet fejtett ki a főváros hitéletének fejlesztése körül és szorgos, odaadó, fáradhatatlan munkájának ered­ményét azzal méltányolták, hogy 1913-ban egyhangúlag a főváros legnagyobb ke­rületének a plébánosává választották. Ott láttuk minden alkalommal a katolikus mozgalmak élén, de amikor az eredmé­nyek elismeréséről volt szó, Valnicsek Béla a maga szerénységével visszahúzó­dott és sohasem kért elismerést. Igazi lelkipásztora volt kerületének és jóságát a tizedik kerület katolikus lakossága minden időkben érezte.^ A forradalom és a kommunizmus megbénította munkáját, de ő nem csüggedett, hanem kétszeres szorgalommal és kitartó munkával, nem félve a terrortól az üldözéstől, lelkesült szívvel és lélekkel hirdette a temploma szószékéről, hogy ennek az időnek is vége fog szakadni és a romokon újja fog teremtődni ez az ország. Bátor fellépése és igazságot hirdető szava eljutott azok fülébe is, akik­ abban az­ időben rablók módjára uralkodtak az országban. Ül­dözni kezdték, de hiveit rájongásig szeret­ték és ennek köszönhető, hogy semmi kü­lönösebb baja nem történt. A kommuniz­mus után a bíboros-hercegprimásn­őt bizta meg a pesti kerület esperességének vezetésével és 1921-ben a komárom-mo­­nostori apáttá nevezték ki. A törvényhatósági választások folya­mán egyhangúlag bizottsági taggá jelölték és mint a Keresztény Köz­ségi Párt tagja, igen értékes munkássá­got fejtett ki. Különösen Kőbánya lakos­ságának érdekeit viselte szívén és egy al­kalmat sem mulasztott el, amikor Kőbá­nya fejlesztése érdekében­­szót emelhetett. . A közművek folytatólagos kiépítését, kis­lakások, bérházak építését, új iskolák emelését, a Maglódi-úti szőlőtelepnek csa­ládi házakra való parcellázását állandóan követelte, de intenzíven kivette részét a főváros egyetemét érdeklő kérdések tár­gyalásából is, és különösen sokat dolgo­zott a közoktatásügyi bizottságban. Von­zó egyéniségével a túloldali pártok tag­jai részéről is nagy tiszteletnek örvendett és több ízben szerepelt békeközvetí­tő­­ként különböző ellentétek áthidalásánál. Fáradhatatlan munkája volt Valnicsek Béla a katolikus egyesületi életnek és te­vékenyen részt vett az Katolikus Szövet­ség munkájában is. Valnicsek Béla fiatal pap korában iro­dalmi tevékenységet is folytatott és mint az Alkotmány szépirodalmi munkatársa, vallásos, a nép életéből merített esemé­nyekről írott novellái nagy feltűnést kel­tettek és mindenkinek elismerését váltot­ták ki. Már hosszabb ideje epekőbántalmai voltak. Néhány hét előtt ágynak dőlt és orvosi műtétet tartottak szükségesnek. Megoperálták, de úgy látszik, kompliká­ció következett és Valnicsek Béla hosszú betegségben legyengült szervezete nem tudott diadalmaskodni a halált hozó kór felett. Ma reggel hosszú szenvedés után meghalt. Valnicsek Béla címzetes apát, kőbányai esperesplébános holttestét a kőbányai templomban csütörtökön délután ravata­lozzák fel, majd július 20-án, pénteken 9 órakor mutatják be érette a kőbányai templomban az engesztelő szentmise ál­dozatot. A szentmise után átszállítják a Kerepesi-temető halottasházába, ahonnan aznap délután fél hat órakor lesz a teme­tése. ­­y Interpelláció a felsőházban Chamberlainnak az optáns­­perben tett nyilatkozata miatt A felsőház tagjai ma délelőtt élénken tár­gyaltak a folyosón Chamberlainnak, Anglia külügyminiszterének arról a nyilatkozatáról, amely a magyar-román optánsperre vonatko­zik és amely úgy tüntette fel az ügyet, mint amely a Népszövetség utolsó állásfoglalásával véglegesen lezárult. A felsőházi tagok nagy megütközéssel nyilatkoztak az angol külügy­miniszternek erről a kijelentéséről s örömmel vették tudomásul, hogy Vészi József a felső­ház csütörtöki ülésén interpellációt kíván in­tézni a kormányhoz ebben a kérdésben. Értesü­lésünk szerint az érdeklődéssel várt interpellá­cióra illetékes helyről válaszolni fognak. Ha szomszédjai a rádió vételében fü­tyüléssel zavarják, panaszával a rádió niyltan- NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1928 Július 19. A cseh pénzügyminiszter lemondott ——♦sew——— A gabonavámok leszállítása mellett foglalt állást az agráriusokkal szemben Prága, július 18. (A Nemzeti T­jság tudósítójának jelen­tése.) Englis dr. pénzügyminiszter ma beadta lemondását, mert a kormány­koa­líció főpártjával, a cseh agráriusokkal ellentétbe került a gabonavámok miatt, amelyeknek a leszállítását javasolta. Englisnek, aki 1902—21-ben és 1925. óta ve­zette a pénzügyi tárcát, legnagyobb műve az adóreform és az állami budget re­formja. Magyar vitorlák az Adrián ——4M—■ A S­irályi Magyar Yacht Club a trieszti Versenyen — Magyarok ünneplése — A magyar hajó lett a második — Jó reménységek az olympiászra Triest, július 18. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Csodálato­san szép reggel virradt a magyar vitorláscsa­patra, amint a trieszti gyors egy forró éj­szaka után kikanyarodott a kék Adria part­jára. Színes vitorlások keretezték a láthatárt. A magyar vitorlásküldöttség vonata végre is befutott a trieszti pályaudvarra. Dörgő éljen­zés. Evivva, evivva Ungheria. Végig a pálya­udvaron káprázatosan szép tarka, lelkes tömeg, festői egyenruhák, lobogók, köztük középen a magyar és az olasz zászló, sorfal végén pedig a Királyi Magyar Yacht Club standard­ját lo­bogtatta a séf. A magyar csapat Ki­ss Károly dr vezértitkár kalauzolása mellett Burger Sándor dr., Hein­rich Tibor, Tuss Miklós dr. és Tóth Lajos szinte kábulva haladtak el az ünneplők sor­fala előtt. Majd egyszerre megszólalt a zene: A Himnuszt játszották, utána halotti csend, majd előlépett a Reale Yacht Club Adriaco kapitánya. Paulo Roth és lelkes beszéddel kö­szöntötte a magyar küldöttséget, akik eljöttek megünnepelni a Beale Yacht Club Adriaco fennállásának huszonötéves jubileumát. Az autók előállanak, mindegyiken ott leng a klub lobogója, felhágóján pedig a klub egy­­egy díszruhás fiatal tagja állott. Rövid út után az autók megálltak a Beale Yacht Club Adriaco zászlódíszes, parádés klubháza előtt, melynek halljában a klub elnöksége fogadta a magyar küldöttséget. A legelőzékenyebb és figyelmesebb a házigazda, aki a magyarok tisz­teletére dinert adott, a Magyarországon is igen jól ismert N. Cosulich. Ilyen külsőségek kö­zött érkezett meg a magyar csapat a trieszti nemzetközi versenyekre, így kezdődött meg a Reale Yacht Club Adriaco egy hétig tartó jubileumi ünnepsége, mely az Adria legnagyobb sporteseménye volt az utóbbi időben. A nagy regattára száznál több hajó nevezett be az egyszerű huszonöt négyzetméteres Adria gollé­­tól kezdve a legfényűzőbb kiállítású luxurtöz 12—15 méteres hosszú kétárbocos sonnerekig. Minden napra délelőttönkint jutott egy-egy verseny, esténkint pedig a sok vitorlás kabinja csak úgy öntötte a szebbnél-szebb olasz szép­asszonyokat és leányokat. Az udinei herceg és a magyarok Az élet tulajdonképen az első Vasárnapi nagy versenynapon kezdődött meg nagyszerű ren­dezésben. A zsűri, az elnökség, a notabilitá­­sok, a Lloyd Triestinónak a gólvonalban elhe­lyezett három emelet magas, hatezer tonnás Vesta óceánjáró hajóját foglalták el. Lent a mólón pedig, közvetlenül a hajó mellett, egy tengerészüteg állott. Egy-egy ágyúlövés volt a start jele. Délelőtt tíz órakor a hajó lépcsőihez fürge motoros naszád fut oda, a díszőrség megmere­vedik, vezényszavak hallatszanak és a zene­kar az olasz nemzeti dalt játssza. Udine her­cege, az olasz király képviselője érkezett meg. Megérkezése után nemsokára azt a kívánsá­gát fejezte ki, hogy a magyar­­csapattal sze­retne megismerkedni, azzal a csapattal, amely eddig az előfutamokból győztesen került ki. A herceg a hajó fedélzetén Spinella herceg adjutáns, Pallavichino herceg contrecommo­­dore, Renso herceg, Mazzoni generális, a fas­­cista milícia főparancsnoka, Cosulici commo­dore, Trieszt prefektusa, polgármestere, azon­kívül a haditengerészet contraadmirálisának, Trieszt város szenátorai és egyéb feketeruhás s cilinderes funkcionáriusainak kíséretében fogadta a magyar csapatot, és az egész verseny további tartama alatt, körülbelül két óra hosszat, a legfesztelenebb társalgásban beszél­getett a magyar csapat vezetőjével, Klöss Ká­rollyal és a csapat tagjaival. Utána — kéré­sére — a csapattal lefotografálták, majd a hajó dísztermében ebédre hívta meg a Magyar­ország képviselőjét újólag kitüntette és Klöss Károly vezértitkárt saját asztalánál látta ven­dégül. A magyar csapat a döntőben Délután a hidroglisörök motorversenye volt, mely az egyik legelterjedtebb sport a nagy tengeri kikötőkben. Egy-egy ilyen kis lélek­­vesztőben három-négylóerős amerikai motorok vannak beszerelve, melyekkel hihetetlen se­bességeket­­tudnak elérni, a versenyen egyes siklócsónakok közel száz kilométeres sebessé­get tudnak kifejteni. Hétfő délelőttjén, több elődöntő, selejtező után, végre összekerült a döntőbe a magyar csapat a legjobb olasz csapattal, melynek ve­zetője, a kiváló Duci Paulin, szerencsésebb lévén a sorsolásnál, a jobb „Falena“ hajót kapta és így Magyarország, a Királyi Magyar Yacht Club, a második lett. A magyar csapat azonban oly iskolapéldáját nyújtotta a vitor­lázás technikájának és nagyobb tudásának, hogy dacára az egyenlőtlen küzdelemnek, hosz­­szú időn át a döntőben is meg tudta tartani a vezető helyet és csak a hátszeles oldalon, mi­kor nyilvánvalóan a jobb hajó dönti el az el­sőbbséget, szorult vissza a második helyre. Az egybegyűlt közönség a magyar csapatot lelkesen ünnepelte és elragadtatása különösen abban nyilvánult meg, hogy a csapa­tot elhalmozták meghívásokkal a tovább­folytatódó regattán és még a hétfői napon a csapat egyes tagjai, különösen a 6 R. hajó­kon, szétosztva indultak, hogy ezáltal is, meg­ismerkedjenek az előttük még eddig ismeret­len fi. R. hajó képességeivel és vitorlázó tech­nikájával .Az egyes résztvevők a magyarok­­ról mindenütt a legmelegebben nyilatkoztak és a jövő évre Génuába, Nápolyba igen meg­tisztelő meghívásokat kaptak. Tekintettel arra, hogy a magyar csapat a közelgő olympiász miatt kénytelen volt már hétfőn visszautazni, hétfőn este az olaszok 500 terítékes díszbankettot adtak a magyarok tisz­teletére, mely alkalommal N. Cosulich, a Reale Yacht Club Adriaco commodoreja majd­nem félórás beszéden keresztül méltatta a■ ma­gyar-olasz sportbarátságot és a magyar csa­pat e kiváló előretörését és teljesítményéből azt a következtetést vonta le, hogy a magyar csapat kétségtelenül az olympiász favoritjának tekinthető. Azután kiosztotta a díjakat. A ma­gyar csapat egyes tagjai díszes emlékér­ét, a Királyi Magyar Yacht Club pedig a triesti sindgco pompás serlegét kapta. A magyar yachtsport nemzetközi sikere­ ­ nagy hatást tett beszédére Klöss Károly dr. válaszolt s köszönte meg a nagy vendég­szeretetet és kitüntetést, melyben a magyar küldöttség részesült. A magyar csapat még aznap elutazott, mi­után a csapatnak többször alkalma nyilt, hogy az egyes regatták között az olympiai G. B. hajókon tréninget vegyen, mely biztosan nagy­szerű előtanulmányt képez és kitűnő tapaszta­latokat nyújt a közelgő olympiászra. Elutazás előtt a hivatalos látogatások elvég­zése után Klöss Károly dr., aki a zsűrinek is tagja volt, a magyarok nevében megkoszo­rúzta az ismeretlen katona sírját, amely alka­lommal ismét megjelentek a triesti notabilitá­­sok és a yachtklubok tagjai, úgyszólván teljes számban. A küldöttséget a pályaudvaron ismét ünnepélyesen búcsúztatták el és Cap. Paulo Roth hosszabb beszéd kíséretében mondott kö­szönetet a látogatásért és azért a kiváló sport­teljesítményért, amelyet a magyar csapat e nagy nemzetközi versenyen elért. Ez a verseny volt­ egyúttal fényes bizonyí­­téka a magyar csapat versenyzőképességének és adott némi össze­hasonlításra alapot, hiszen Titokzatos gyilkosság a lainzi kastély park­jában A gyilkos kirabolta az áldozatát és felgyújtotta a holttestet . A fürdő­­ruhás férfi öt revolverlövéssel vég­zett a gazdag külföldi nővel Bécs, július 18. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonje­lentése.) A Lainzer Tiergarten egyik csendőr­őrszeme tegnap este telefonon értesítette a bécsi rendőrfőnökséget, hogy délután négy óra tájban a Hermes-villa közelében a bokorban egy ismeretlen női holttestet találtak, amely részben elégett. Az első rendőri vizsgálat meg­állapítása szerint az ismeretlen nőt revolver­golyókkal ölték meg és azután felgyújtották a bokrot, hogy úgy tűnjék fel, mintha erdő­égés pusztította volna el a bokrot, ahol a nő aludt. A környékbeliek a kritikus időben hat revol­verlövést hallottak a Hermes-xala­ felől, mely különben egykor Erzsébet királyné nyaralója volt. A lövések azonban nem keltettek külö­nösebb feltűnést, mert a villa hatalmas park­jában nagy a vadállomány és vadászni is szok­tak ott. A fürdőruhás férfi A járókelők csak arra lettek figyelmesek, hogy a park felől egy fiatal, barnára sült, für­dőruhás férfi vad futással menekült. Többen utána szaladtak, de az csakhamar eltűnt sze­meik elől is- A rendőrség később sem tudta kinyomozni, mert a borzalmas hőségben ezen a környéken tízezernyi ember járt fürdőru­hában. Azután arra­felé indultak, ahonnan a titokzatos ismeretlen elfutott. Itt már borzalmas látvány tárult szemük elé, a földön egy vértócsában fekvő nő holttes­tére bukkantak. A ruháját valaki meggyúj­­totta, mert az elégett és a testnek egy része is megszenesedett. Ezidőtájt kezdett éppen esni az eső, amely a tüzet eloltotta. A holttesttől alig pár méterre, egy másik bokor tövében, kis tank volt, melyből erős benzinszag áradt. Ez is amellett bizonyít­, hogy a szerencsétlen áldozat holttestét úgy gyúj­tották fel, nem pedig egy véletlen erdőégés­nek esett áldozatul a meggyilkolt nő. Minden úgy volt előkészítve, hogy a rendőrség azt higyte, hogy a nő a bokor tövében pihent és álmában lepte meg a tűz. A rettenetes tragédia felfedezői azonnal ér­tesítették a csendőrőrszemet, aki rögtön je­lentést tett a bécsi rendőrfőnökségnek. Öt lövéssel ölték meg az isme­retlen nőt Ma reggel újabb bizottság szállott ki a hely­színére és megállapította, hogy a meggyilkolt 30 év körüli nő, aki elegáns és legutolsó di­­vatú ruhái után ítélve, előkelő családból szár­mazhat. Egyik cipőjében egy olasz cipőgyár jelzését találták, amiből arra következtetnek, hogy az illető külföldi nő. A törvényszéki or­vos a holttesten öt lövés nyomát állapította meg. Három az arcán érte a nőt, egy-egy lö­vés a szeme fölött és egy harmadik a jobb szem alatt. A­­meggyilkoltnak mindkét kezén is egy-egy golyó fúródott át, valószínűleg oly módon, hogy védekezésképen arca elé emelte kezét. A rendőrorvos véleménye szerint rabló­gyilkosságról vagy pedig féltékenységi drá­máról lehet szó. Az előbbi feltevés mellett szól az a körülmény, hogy kézi táskát nem talál­tak mellette. A meggyilkolt nőnél igazoló ira­tok sem voltak és így személyazonosságát egyelőre nem tudták megállapítani. A tettes lábnyomait elmosta az eső. Lehetségesnek tart­ják, hogy úgy a meggyilkolt nő, mint a gyil­kos külföldiek, akik kirándulni jöttek Bécsbe, a Lainzer Tiergartenbe. Késő éjjel érkezett jelentés szerint, sikerült megállapítani a tragikus végű nő személy­­azonosságát. A neve Müller és nemzetisége: birodalmi német. a legutóbbi külföldi regattákon a legtöbb he­lyen az olaszok vitték el az első díjakat az összes többi nemzetek előtt. Az olympidszon a trieszti tapasztalatok alapján a vitorlázásban az elsőbbség mindenesetre a magyar és az olasz nemzet között fog eldőlni. »♦♦»♦♦♦•«♦♦♦»»»««♦♦♦♦•♦♦♦♦♦•»♦♦♦♦»♦•»♦•♦♦♦••«! Ne felejtse el levelére saját címét is felírni, hogy a posta azt visszaadhassa, ha nem tudja kézbesíteni. — Mielőtt le­velét a gyűjtőszekrénybe dobja, nézze meg, van-e rajta cím és elegendő bé­lyeg. — írja fel levele cimébe a kerület, utcát, házszámot, emeletet és ajtószá­mot.­­ Postafiókbérlők levélpapírjuk cégfelirásába vegyék fel levélcímüket is a rövidített távirati cím mintájára.

Next