Nemzeti Ujság, 1928. szeptember (10. évfolyam, 198-220. szám)

1928-09-01 / 198. szám

2 azokat a bürokratikus sülyesztőket s nem akarják sokasítani azokat az akta­hegyeket, amelyek az egekig meredve, immár elsötétítik a napot, holdat és csillagokat a közigazgatási élet égbolto­zatán? Nekünk nincs érzékünk a közjogi szőr­­szálhasogatások és a közigazgatási jogi skrupulusok iránt, de a gazdasági mi­nisztériumot nem tudjuk másként elkép­zelni, mint egy kigondoló minisztériu­mot, a nagy koncepciók minisztériumát, a nagy összefüggések, az észrevevések, a programok, a gyökeres reformok, az új termelési rendszerek, általában véve a modern gazdasági élet minisztériumát, azt a minisztériumot, amely, gondosko­dik arról, hogy miből fog megélni ez a Magyarország azokban az évtizedekben, amelyek termését mi vetjük el, a mi ge­nerációnk, a magunk előrelátó, céltuda­tos, szintetikus koncepciójának. Az élet nagy összefüggéseinek minisz­tériuma lesz ez, ha be akarja tölteni a maga hivatását. Illetékes helyen bizo­nyára belátták, hogy az élet nem a mi­niszteri tárcák eloszlása és nem az egyes felelősségi és hatáskörök szerint rendez­kedik be a fejünk fölött. Hogy mennyit fizetek egy darab kenyérért, hogy mibe kerül egy hold föld megmnkálása, hogy kifizeti-e magát a burgonyatermelés, vagy a sertéshizlalás, hogy mennyi a munkás létminimuma, hogy mibe kerül köbméterenkint egy falusi ház vagy egy városi bérpalota felépítése, hogy hány ember járhat egyetemre és hány diplomás orvost tud eltartani Magyar­­ország, hogy milyen sora van ügyvéd­nek, írónak, művésznek, hivatalnoknak, kereskedősegédnek és napszámos asz­­szonynak a mi kis hazánkban, ez egy­képpen és pedig roppant komplikáltság­­ban, de minden izében kimutathatólag logikusan függ a pengő értékétől, a tőkekészletektől, a hitelügy rendjétől, a kamatpolitikától, a részvénytársasági törvényektől, földbirtokelosztástól, talaj­műveléstől, adó- és vámpolitikától, vas­úti vonalak elosztásától, tarifá­s ked­vezményektől, magánjogi viszonyoktól, a fölművelésügyi, kereskedelmi és pénz­ügyi kormányzat erejétől, okosságától, becsületességétől, ötletességétől ... A mi egyéni életünk ijesztő módon detai­­lozódott, de ijszető módon egyetemesek azok a tényezők, amelyek meghatároz­zák a mi detail-életünk jó és balsorsát és az egész gazdasági társadalom rend­jét és egzisztenciáját. Ha az új gazdasági minisztérium az a minisztérium lesz, amely ezeket a komplikált összefüggéseket figyeli s eze­ket a megfigyeléseket az egyéni és nem­zeti egzisztencia érdekében cselekede­tekre és reformokra tudja átváltani, ha meg tudja szervezni az egységes gazda­sági rend, a többtermelés, a nagyobb jövedelem és a nagyobb jólét feltételeit, akkor hálásak lehetünk annak, aki rá­jött az új minisztérium gondolatára. Megszüntették az autón utazók podgyász vámját A tanács elfogadta a pénzügyi bi­zottság javaslatát (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Régi panasza a közönségnek, hogy a budapesti vámoknál a fővárosba igyekvő autókat podgyászvizsgálat miatt feltartóztatják és ezzel akadályozzák az autóforgalmat és az utasoknak nem egy esetben jelen­tékeny kárt előidéző késést okoznak. En­nek a régi anomáliának a megszűnését jelenti most a főváros tanácsának leg­újabb határozata, amellyel kimondotta, hogy az autó személypodgy­ászának vám­­vizsgálatát és vámját megszünteti. A főváros tanácsának korszerű intézke­dését örömmel üdvözli mindenki, mert hiszen ez az érthetetlen vámszedés, amely­­lyel eddig a közönséget zaklatták, nem jelentett sohasem komoly jövedelmet a fővárosnak és a vámdíjak nem állottak arányban azzal a kellemetlenséggel, a­melyet az elvámolással az utazóközön­ségnek okoztak. De komoly jelentőségű ez a határozat azért is, mert a jövőben meg­kíméli ettől a felesleges zaklatástól a fő­város az idegeneket is. Lehetetlenség volt ugyanis, hogy akkor, amikor az illetékes körök állandóan az idegenforgalom fon­tosságát és fellendítésének nagy jelentő­ségét hangoztatták, hogy ugyanakkor a Budapestre érkező vagy Budapesten át­haladó, autón utazó utasokat személypod­­gyászuk elvámolásával feltartóztassák. A külföldön az egyes városok sehol sem szednek az autón utazóktól podgyászvá­­mot és így itt volt az ideje, hogy a fővá­ros is megszüntesse ezt a­ komoly jöve­delmet egyáltalában nem jelentő és csak a közönség bosszantására alkalmas vám­szedést NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1928 szeptember 1. (Folytatás az első oldalról) Népszövetséggel szemben akkor, amikor olyan kényes kérdésekről van szó, mint aminő a magyar—román optánskérdés, vagy Lengyelország és Litvánia vitája. A Népszövetség a türelmes békéltetés, nem pedig a kényszerítés útján igyeke­zett ezeket a kérdéseket megoldani, ezen az után továbbra is kitart, mert az idő­előtti kényszerítés minden kísérlete a Népszövetség hitelét veszélyeztetné anél­kül, hogy a Népszövetség érvényre tudná juttatni akaratát. 71 mai tanácsülés az ópium­­keresked­elemmel, a gyer­mekvédelemmel és a Monroe-elvvel foglalkozott Genf, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A mai ta­nácsülés teljesen érdektelen volt, s ezért a publikum sokkal kisebb számban jelent meg, mint az előző nap. A délelőtti nyilvános ülésen az ópiumkereskedelemmel összefüggő kérdése­ket, a zárt ülésen gyermekvédelmi ügyeket tárgyaltak. A délután 4 órától 7-ig tartott zárt ülésen a tanács kizárólag a costa ricai kormány jegyzé­két tárgyalta, amely felvilágosítást kér a nép­szövetségtől, hogyan értelmezi a Monroe-elvet. A tanácstagok a hosszadalmas tanácskozás el­lenére sem tudtak megállapodni a jegyzékre adandó válasz végleges szövegében. Egyelőre csupán a válasz alapelveit szögezték le, ame­lyek szerint a népszövetség nem illetékes a Monroe-elv értelmezésére, tekintettel arra, hogy Wilson elnök már a népszövetségi al£2l,a kirá­­lyok megszövegezésénél a leghatározottabban kijelentette, hogy a Monroe-elv tisztára ame­rikai ügy. Szombaton délután döntenek az optánsügyben 71 magyar álláspont aligha érvényesül Gent, augusztus 31. (A Nemzeti Újság kiküldött tudósítójá­nak telefonjelentése.) Egészen bizonyos, hogy szombaton délután a tanács titkos ülésén határoz, napirendre tűzi-e az op­tánsügyet. A románok mai egész napja azzal ,telt el, hogy fáhöz-fához futkostak és akit lehet, meggyőzni igyekeznek a maguk igazáról. A Népszövetség magyar barátai már minden reményt feladtak arra nézve, hogy az igazság a magyar álláspont elismerésével érvényre jusson. Egyszóval nem igen bízhatunk abban, hogy az optánsügyet tárgyalni fogják. E­ kisebbségi konferencia, amely ma ért véget, a legvilágosabban kijelentette, hogy bizalma a Népszövetségben meg­rendült és semmi garanciát nem lát a jövőben arra, hogy a Népszövetség a ki­sebbségi kérdést komolyan kezelje. Ugyanígy állunk mi is. Az optánsügy kö­rül a Népszövetségnél olyan könnyelmű­séget észlelünk évek hosszú során keresz­tül, hogy senkinek sem szabad csodál­koznia, ha lassan kint elveszítjük a bizal­munkat. Ami azt­­a kérdést illeti, hogy a román jegyzék elfogadható-e vagy sem , Ro­mánia tudniillik úgy akarja beállítani a legutóbbi jegyzéket, mintha az abban foglaltak feltétlenül elfogadhatók lenné­nek —, azt mondhatjuk, hogy ennek meg-ítélésére egyedül mi vagyunk hivatottak, tehát sem ők, sem a Népszövetség. Cushendun lord legutóbbi kijelentése, amelyet a nemzetközi sajtó számára tett Genfben, amikor azt mondotta, hogy poli­tikai kérdéseket s így az optánsügyet sem szabad siettetni, könnyen megért­hető. Ezt az álláspontot az angol vérmér­séklet megmagyarázza. Nekik semmi sem sürgős. Az optánsügyre vonatkozóan egy jól ismert magyarbarát diplomata igen ta­lálóan azt a megjegyzést tette, hogy ha egy beteg ötször volt orvosnál, váljon he­lyes-e, ha az orvos a beteget hatodszorra elküldi, így van ez az optánsüggyel is. Az nem ok az elhalasztásra vagy nem tárgyalásra, hogy már gyakran szerepelt a napirenden. Nagyon valószínű, hogy Apponyi Al­bert gróf, amennyiben nem tárgyalják az optánsügyet a tanácsban, a közgyűlésen szóba fogja hozni. Walko külügyminiszter mai napja az államférfiakkal való tanácskozásban telt el. Beszélt a Népszövetség vezértitkárá­val, azután a finn­­ külügyminiszterrel, majd Cushendun lorddal folytatott tár­gyalást. Apponyi Albert gróf a holland külügyminiszterrel és Schubert államtit­kárral tárgyalt. L­y J. HOL ÜTIK-VERIK MEG A DIÁKOKAT? Budapest, augusztus 31. (p.) A középkort szereti sokszor ha­mis világításba helyezni a tájékozat­lanság és gyakran még a tudatlan tu­domány is. A középkort a barbariz­mus és az erőszak idejének szokták feltüntetni, a vadság és az embertelen­ség világának. A modern történetírás már megállapította, hogy éppen a kö­zépkor Európa nyugatán olyan ma­gas és nemes szellemet jelentett, amelyre büszke lehet az emberiség. Ám voltak mindig országok, ahol a barbarizmus és az erőszak, a durva­ság és a féktelenség ült a lelkeken , ahol az emberi lélek épp úgy nem tu­dott magasba szárnyalni, mint ahogy kérgesek maradtak a szívek és kérge­sek a tenyerek is. Középkor? Durvaság? Vadság? Ke­gyetlenség? Mintha valamely rémre­gény lapjait olvasnék, úgy hat ránk a jelentés, amely azt mondja, hogy az egyik középiskola egyik tanára a ser­dülő ifjakat, még az érettségi előtt álló diákokat is ütötte, pofozta, haju­kat tépte, megtépázta, néha úgy, hogy a fejbőrük is kiszakadt. Ez a tanár ré­mületben tartotta a diákokat, kegyet­­lenkedett és erőszakoskodott velük, kétségbe kergette őket és megrontotta ifjú életük legszebb és legvirágosabb napjait. Mennyit beszélnek modern pedagó­giáról! Mennyire tudjuk, hogy min­den nemzetnek arra kell törekednie, hogy ifjúságának szívét tegye minél nemesebbé és hogy a leendő nemzet lelkét melegítse fel nagy célok és nagy ideálok iránt. Kérdezzük: milyen lesz az a nemzedék, amelyet durvasággal csak durvaságra tanítanak, amely példaként csak a kegyetlenkedést, csak az erőszakot és a vad hevületet látja maga előtt? Milyen lesz az az ifjúság, amelynek tanárai ilyen példát adnak? Milyen doktor lesz az az ifjú, akinek a fejéből kiszakított a tanár? Milyen közigazgatási tisztviselő lesz az a diák, aki csak az erőszakot látta maga előtt? Milyen bíró lesz az, aki ifjúságában tapasztalta, hogy ítélet nélkül kegyetlenkedni kell és hogy az erősebb joga az ököl, az ököl joga az arculcsapás és az arculcsapotté a gya­lázat? Jaj annak a nemzetnek, amely ifjú­ságának ilyen példát ad! Jaj az ifjú­ságnak, amelyet így nevelnek! Ho­gyan éreznek ezek majd lovagiasságot, hogyan ismerjék meg az emberi érzé­seket, hogyan tudják, mi a tisztesség, becsület, nemesség, szépség és jóság világa? Milyen világ az, ahol így taní­tanak és így oktatnak, milyen iskola az, ahol a tanár üti, veri a diákot, aki nemsokára kimegy az életbe? Szörnyű világ, a vadság és erőszak világa. Hinnek, valahol messze távol­ságokon történik mindez, kívül Euró­pán, vad népek között. Talán olyan országban, amely csak nemrég ismerte meg a kultúra külsőségeit és az embe­riség nagy céljait? Hinnék, ha nem tudnók, hol lehet az az ország, honnét érkezhetik hire ennek a csodálatos pe­dagógiának, ennek a vad tanítási mód­szernek, az ifjúság ilyen nevelésének... Nagyváradról érkezett a jelentés, hogy mindezek az ottani Gozsdu­­líceumban történtek. Nagyváradról ér­kezett a jelentés, hogy ott ütik-verik a diákokat. Az oláh tanár az oláh diákot. Szükséges-e várjon, hogy ezek után még beszéljünk a kisebbségi kérdésről és a magyarok sorsáról Oláhország­ban? A tanács magatartása az optánsügyben árt a Népszövetségnek Genf, augusztus 31.­­ (A Nemzeti Újság tudósítójától). De Monzie szenátor a Journal de Geneve hasábjain figyelemreméltó vezércikkben, foglalkozik a kisebbségek problémájával. Cikkében utal arra, hogy a Népszövet­ség nem alkalmas az ilyen természetű peres kérdések elintézésére. A magyar— román optánsügyben és a lengyel—lit­ván viszály kérdésében a Népszövetség olyan habozást és bizonytalanságot ta­núsított, amely ártalmára van az intéz­mény tekintélyének. De Monzie szüksé­gesnek tartja, hogy a béke munkáját kettéosszák: Genf hivatása a békéltetés, Hágáé az igazságszolgáltatás. Meghami­sítja a Népszövetség célját — mondja­­tovább a cikk —, aki azt kívánja tőle, hogy ítélkezzék is. A kisebbségeknek is érdekében állana, hogy az értelmezés vagy végrehajtás körül felmerült vitás kérdéseket Hágába vihessék. A kisebbsé­gek a Népszövetség támogatása követ­keztében erkölcsi személyekké váltak. Biztosítani kell most számukra, hogy az igazi bírósághoz fordulhassanak. Páris, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától). A Volonté ismerteti úgy a magyar, mint a román álláspontot és a következőket Írja: A tanácsnak határoznia kell. Az ügy elnapolása, valamint minden hiá­nyos megoldás oly tévedés lenne, amely megingathatná a balkáni békét és Genf presztízsét. Az Action Francaise azt kérdezi, vár­jon mit fog a Nemzetek Szövetsége tenni, hogy szemérmesen eltakarja tehe­tetlenségét, az a Nemzetek Szövetsége, amely engedte, hogy a megoldást halo­gassák és azt mondják a román állam magyar optáns földbirtokosainak, hogy tárgyaljanak közvetlenül Romániával. --------------- n I 'Ul»» an «I---------------­ Szombaton kezdődik a nemzetközi gyorsíró­­kongresszus Megérkeztek a kongresszus külföldi vendégei (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A szombaton megnyíló nemzetközi gyors­­írókongresszusra Európának majdnem valamennyi államából érkeztek a résztve­vők. Ausztriából 48-an, Németországból 18-an, Franciaországból 12, Svájcból 12, Jugoszláviából 6, Olaszországból 4, Hol­landiából 4, Svédországból 4, Spanyolor­szágból 2, Angliából 2, Norvégiából 2, azonkívül Görögországból, Lettországból, Finnországból és Csehországból egy-egy képviselő érkezett. Az egyes kongresszu­sok között a folytonosságot fenntartó bi­zottság, a Comité de fonction, péntek este az országház egy­ik termében ülést tartott Ezio Carocci milánói professzor elnöklésével. Carocci, aki a legutóbb Mi­lánóban tartott kongresszus elnöke volt, beszámolt a milánói nemzetközi gyors­író-kongresszus óta történtekről. A há­ború után a francia gyorsírók egy­ cso­portja a központi hatalmak gyorsíróinak kizárásával külön kongresszust hívott össze. A csoporttal folytatott békekísér­­letek legutóbb meghiúsultak s a bizottság elhatározta, hogy ezt a kérdést a mostani kongresszus alkalmával nyílt ülésen vita tárgyává teszi. A kongresszusi ügyrend megállapítása után megejtették a jelölé­seket a kongresszus elnökségére. A kon­gresszus magyar szervezőbizottsága a Comité de fonctiont kérte fel, jelöljön ki külföldiekből álló bizottságot, amely a magyar nyelven tartandó 400 szótagos re­kord verseny­re kiválasztja a diktálandó szöveget és elvégzi az ellenőrzést. Ebbe a bizottságba beválasztották Fuchs Róbert dr.-t, a drezdai gyorsiróintézet főnökét, Heilig dr. udvari tanácsost, a bécsi nem­zetgyűlés gyorsirodájának főnökét, Skrebljan dr.-t, a belgrádi szkupstina gyorsirórevizorát, Lerner nyug. cs. és kir. ezredest Bécsből. Estoupot, a párisi kép­viselőház gyorsirodájának revizorát, Peer Cronwallt, a stockholmi második ka­mara gyorsirodájának főnökét és de Bruin amsterdami gyorsírótanárt. A bi­zottság tagjai közül az első négy tud ma­gyarul. Ezek holnap délelőtt féltíz órakor a képviselőház könyvtárában ki fogják válogatni a magyarok közbenjötte nélkül a diktálandó szöveget. Elhatározták, hogy a kongresszuson bármely nyelven fel le­het szólalni. Az ülés végén Carocci elnök igen melegen üdvözölte Puhy Endrét, a képviselőház alelnökét és olasz nyelven hosszabb beszédben dicsőítette a magyar gyorsírási törekvéseket és annak repre­zentánsait. Puky Endre szíves szavakkal köszönte meg az üdvözlést. Este a duna­­parti Pilseni sörcsarnok terraszán ismer­kedő­ est volt. wmmmmwzmmcwwM ■ BUT ftB részletre figS f* fl n 1$ !§ Ipa *2—20 hónapra készpénzárban gjm fig U In megbízható minőségben Royal *3$ m 8a W bútorcsarnok Baross-utca 34 .............. és 42 (Klinikával szemben). ns?* Közalkalmazottak állandó szállítója

Next