Nemzeti Ujság, 1928. november (10. évfolyam, 249-280. szám)

1928-11-03 / 249. szám

MAI CIKKEINK: Zsidó válasz a kultuszminiszternek „A lét nagy kérdése“ című cikkére Az igazságügy miniszter nyilatkozik a közjegyzői kinevezésekről Revízió alá kell venni a kórházi különszobák ügyét. Megkezdődött a magyar termelés seregszemléje A Zeppelin csütörtökön reggel megérkezett Friedrichshafenbe .Fegyencdiktatúra és Trianon kellett hozzá, hogy megértsék Tisza István igazságát. Mindenszentek ünnepe Egy soffőr fantasztikus kalandja Budaörsön Újabb áthelyezések a rendőrségen Újjá kell szervezni a hitelszövetkezeti mozgalmat A kulturkongresszus záróülésén megalakult az Irodalmi és Művészeti Szövetség Megkezdődött a hizlalás! kölcsön első részletének folyósítása Halálraitélték a Király utcai gyilkost A prágai sonkát kiszorítják Magyarországról A magyar ipar ünnepe Kétszáztizenháromezer munkást kizártak Németországban fxyz): Már megint forradalom? Endrődi Béla: Halottak napja után Az Ipoly mentén (Novellapályázat) A demokraták harcait és belső csatározásait kívülről nézi a keresztény közvélemény. A civódás és a zenebéna alkalom arra, hogy a harci felek mindazt elmondják egymásról, amit eddig csak gondoltak. Vádak, ítéletek, nyilatkozatok váltják egymást, és mindenki képet igyekszik festeni a másikról. Mi csak egyet ajánlunk. Olvassa el mindegyik ott a demokrata oldalon jól és alaposan a maga nyilatkozatát, azután olvassa el azt, ahol róla nyilatkoznak és ítélkeznek. Ha mindezt egybeveti és összefoglalja, akkor kiki megtalálja benne a maga képét. Azt a képet, amelyet az ország közvéleménye eddig is alkotott róla. A kórházi különszoba-kérdés nem kerülhet le a napirendről, mert nem közmegnyugvásra oldották meg. Most Vámossy Zoltán dr., a kiváló orvosprofesszor és orvostudományi író, írt cikket róla az Orvosi Hetilapba és rámutatott annak a polgármesteri rendeletnek a következményeire, amely eltiltotta a kórházi főorvosokat attól, hogy magánbetegeiket a kórházi különszobákban helyezhessék el. A cikk rámutat arra, hogy a rendelet egyenesen a betegek kárára van, holott — mi tudjuk —, hogy a polgármesteri intézkedést azok erőszakolták ki, akik a fővárosi kórházak európai hírű orvoskarának akartak ártani. Ezek az urak, akiket Vámossy dr. tőlük ki nem érdemelt úri hangon „kórházon kívül állók“-nak nevez, azonban nem elégednek meg azzal, hogy a kórházi főorvosok ma már nem helyezhetik el betegeiket a kórházi osztályokon, mert ezeknek az uraknak evés közben megjött az étvágyuk és most már el akarják tiltatni a főorvosokat attól is, hogy magánbetegeket fogadhassanak a kórházi osztályokon. A leghatározottabban tiltakozunk tíz ellen mindég beteg nevében, hogy a beteg ne kereshesse fel a maga orvosát ott, ahol éppen van és hogy éppen azon a helyen ne kereshesse fel orvosát, ahol az a legkönnyebben és a leghamarabb segíthet rajta. Itt nem is annyira arról van szó, hogy a főorvos ne fogadhassa a betegét, hanem inkább azt szeretnék kierőszakolni, egy újabb rendelkezésben, hogy a beteg ne kereshesse fel a maga orvosát, akihez bizalma van és oda kényszerüljön azokhoz az egy politikai oldalon szorongó „kívülállókhoz“, akiknek étvágyát még a tavalyi, igen szomorú eredményekre vezető rendelet sem elégítette ki. Ez az ádáz kenyérharc a legékesebb bizonysága annak, hogy nemcsak a társadalomnak vannak betegei, hanem maga a társadalom is beteg. Lapunk mai száma IS fillér ij - ■. ' fi/ ^ .■ Teljes heti világrádió-műsor a 21—28. oldalon » NFMZFTI ITfSjföflMI I ^1JELA ▼ B M^U ^ M B BJJ® H. Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA X» évfolyam 249. szám ♦ Szombat , Budapest, 1928 november 3. = =ss= Anglia és Magyarország között kimélyül a gazdasági kapcsolat Bark Péter, volt orosz cári pénzügyminiszter nyilatkozata az Anglo International Bank budapesti fiókintézetének átszervezéséről K£Hfziután általános a bizalom a konszolidált Magyarország iránt . Hogyan ítélik meg Angliában a magyar kormány gazdasági intézkedéseit (A Nemzeti Újság tudósítójától). A legutóbbi esztendők során mind gyakrabban látogat el Budapestre a nemzetközi pénzügyi élet egyik vezető egyénisége. Rark Péter, az orosz cári kormány utolsó pénzügyminisztere, aki mint ismeretes, az összeomlás után Londonban telepedett le és mint az Anglo-International Bank Ltd. ügyvezető igazgatója vesz tevékeny részt a középeurópai gazdasági élet irányításában. II. Miklós utolsó pénzügyminiszterének magyarországi látogatásai úgy pénzügyi, mint gazdasági szempontból egyaránt nagy jelentőségűek, mert Bark vezérigazgató az egyik leghatalmasabb angol pénzügyi csoport megbízásából tárgyal és létesít összeköttetéseket a kontinens egyes országainak pénzügyi kormányaival és ismételt látogatásának az a komoly érdeklődés a tanújele, amellyel Anglia viseltetik a gazdasági válságok örvényéből a konszolidáció útján haladó Magyarország iránt. Alkalmunk volt beszélni Bark miniszterrel, aki a dunaparti szállóbeli lakosztályában fogadta kihallgatáson a Nemzeti Újság tudósítóját és lekötelező szívességgel emlékezett meg magyarországi útján szerzett tapasztalatairól. — Minden alkalommal, amikor Magyarországra érkezem, őszinte örömmel látom a komoly haladást, amely az ország gazdasági életének és helyzetének fejlődésében észlelhető, — ezzel kezdte a beszélgetést Bajk miniszter. Minden jel arra vall, hogy a közszellem nemcsak helyes útón vezeti, hanem cselekvésre is készteti a magyar népet, amelynek teremtő ereje adja meg a teljes konszolidáció eléréséhez szükséges lendületet. Aggodalmat nem ismerő energiával fognak hozzá az önök országában a legsúlyosabb problémák megoldásához, mint például a földbirtokosoknak a svéd kölcsönből történő kártalanításához. Sok jót remélek ezenkívül az új gazdasági minisztérium felállításától is, bár tisztában kell lennünk azzal, hogy sok komoly feladat megoldása még csak idő kérdése lehet. — A legszükségesebb rendszabályok egyike — folytatta tovább a volt orosz pénzügyminiszter — nézetem szerint az adók leszállítása. A mezőgazdaság szempontaiból szükségesnek találnám ezenkívül az igénybe vett hitel kamatlábának csökkentését is. Kívánatos volna, hogy a magyar királyi kormány elhatározza egy záloglevélközpont megszervezését, amely bizonyára sokkal kedvezőbb feltételek mellett helyezhetné el külfödön a mezőgazdasági zálogleveleket. Magától értetődik, hogy az ország gazdasági fejlődésének érdekében feltétlenül szükség van a külföldi tőke bevonására is, de azt hiszem, tanácsos volna a külföldi kölcsönök ellenőrzésének rendszeresítése. Csak helyeselhetem, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat már legközelebb az országgyűlés elé kerül és remélem, hogy az csakhamar törvényerőre is emelkedik A beszélgetés tovbbi során Bark vezérigazgató megemlékezett azokról a tervekről is, amelyek Magyarország külföldi vonatkozásaiban döntő fontosságúak. — Amennyiben új tervekről és projektumokról esik szó mondotta többek között — nem szabad elfelejteni, hogy a helyes irányban történő újjáépítés csak akkor vezethet komoly eredményre, ha nem szakítunk a hagyományokkal, mert ellenkező esetben könnyen bizalmatlanságot ébreszthetünk külföldön. Meggyőződésem, hogy Magyarország gazdasági és politikai újjáéledésének legnagyobb biztosítéka, az, hogy olyan kiváló államférfiak állanak az ország élén, mint Bethlen István gróf miniszterelnök, Popovics Sándor, Bod gazdasági és Wekerle Sándor pénzügyminiszter, Teleszky János és Korányi Frigyes báró. Arra a kérdésre, hogy magyarországi utazásának ezúttal mi volt közvetlen célja, Rark Péter vezérigazgató a következőkben válaszolt: " A legutóbbi időkben gazdasági körökben többször felmerült a hír, hogy az Anglo-International Bank Ltd., amelyet képviselek, nem szándékozik továbbra is fentartani magyarországi érdekeltségeit és budapesti fiókintézetét megszünteti, örömmel mondhatom, hogy London máskép határozott! A bank fiókintézetét tovább is fenntartják Budapesten, mégpedig anélkül, hogy az más helybeli pénzintézettel kerülne összeköttetésbe. Az eddigi tervektől eltérően, angol pénzügyi körök elhatározták, hogy a budapesti pénzintézetet tovább is kiépítik, hogy ezáltal is nagyobb jelentőséget adjanak a Magyarországgal való gazdasági és pénzügyi kapcsolatnak. Ebből a célból az Anglo-International Bank vezetősége angol igazgatót bízott meg a budapesti fiókintézet vezetésével Mr. Culpin személyében, aki mint teljhatalmú megbízott látja el az itteni fiókintézet vezetését. A kihallgatás során Bark pénzügyminiszter szívélyes hangon emlékezett meg arról, hogy budapesti tartózkodásának idején alkalma volt eszmecserét folytatni magyar államférfiakkal is és örömének adott kifejezést afölött, hogy megismerkedhetett Bod gazdaságügyi miniszterrel, valamint Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel, akivel egyébként az adóleszállítás kérdéséről folytatott hosszabb tanácskozásokat. — Hangsúlyoznom kell, hogy a Rotschild-csoport általános érdeklődést tanúsít Magyarország iránt — mondotta beszélgetése végén Bark vezérigazgató. — Véleményem szerint ez rendkívül kedvező körülmény, mert beláthatatlan lehetőségeket nyit meg gazdasági téren az önök országa számára, amelynek hazafias szelleme a jövendő fellendülés legtökéletesebb biztosítéka. 1$ A magyar Ifjuság irta ’ Molnár Kálmán «Sr», egyetemi ny. r. tanár Az egyetem kapui bezárultak. Az egyetemi munka szünetel. Fecsérlődik a drága idő, amit pedig ugyancsak jól kellene kihasználni, hogy a jövő Magyarország vezetésére hivatott főiskolai ifjúság alaposan elkészülhessen arra a komoly és nagyszerű feladatra, aminél nehezebb aligha állott még vér- és verejtékkel öntözött, ezeréves történetünk folyamán bármely korszak magyar ifjúsága előtt. A szomorú eredményt látjuk. De nem szabad behunynunk szemeinket s az okozat, mögött az okokat is észre kell vennünk. És nemcsak észrevennünk, hanem nyíltan és őszintén ki is kell mondanunk. És pedig nemcsak suttogva magunk között, de a legnagyobb nyilvánosság színe előtt. Az ifjúság fel van izgatva. Ne csodálkozzunk! Az ellenkezőn lehetne cso- A magyar ifjúság elleni gyűlölettől fűtött szemforgató ázsánprovokatőrök ördögi tervszerűséggel kieszelt munkásságának előre kiszámított és várt eredménye a magyar ifjúság izgalma. Az a, hol brutálisan durva, hol lekicsinylő, megvető, az epét felkavaró s a leghiggadtabb fejbe is vért kergető hang, amelyen manapság néhány zavart kelteni óhajtó, saját nagyságának rögeszméjétől megszédült vezér a nyilvánosság nagy fórumai előtt: parlamentben, sajtóban, népgyűléseken minduntalan nyilatkozni szokott, az egyetemekről, az egyetem tanárairól, az egyetemi ifjúságról, az egyetemi munkáról, mindez megtermette gyümölcsét. Az ifjúság izgatott és izgalma tüntetésekben robban ki. Viszont megszervezett csoportok a magyar főváros utcáin hajtóvadászatot rendeznek a magyar ifjúságra, üldözik, megkergetik és megverik a diákjelvényeket viselő magyar egyetemi hallgatókat. A gyanútlanul sétáló magyar főiskolásra sötét kapualjakból, lesből támad a feluszított csőcselék, amelyet mindig meg tud mozgatni a sötétség földalatti munkájára , berendezkedett és ezzel nyíltan hivalkodó az a vezetőség, amelyet különféle hangzatos programmód és csillogó jelszók leple alatt tulajdonképpen és valósággal az a gyűlölet vezet, amit a tőle idegen magyar szellemmel, magyar lélekkel s ennek reményteljes világával, a magyar ifjúsággal szemben érez. És amikor a pokoli tervszerűséggel kiszámított és célzott izgalmat sikerült kirobbantani, akkor jönnek a megállapítások, hogy az egyetemi tanárok szítják az ifjúság izgalmát s nem akarnak rendet csinálni. Előre kijelentem, hogy nincs jogom senkinek a nevében beszélni, csak a magam felfogásának és érzéseinek adok kifejezést. Tudják meg, értsék meg az egyetemeket, a magyar intelligenciát, a magyar ifjúságot gyűlölő, a gyűlölködést tervszerűen szító sötét lelkek, hogy igenis a magyar egyetemi tanár szívének egész melegével, idegének minden szálával egybeforrott azzal a magyar ifjúsággal, mely vér az ő véréből, lélek az ő lelkéből; folytatója a nemzetteremtő és nemzetfenntartó, magyar kulturmunkának; biztos záloga a szebb magyar jövőnek. És a magyar egyetemi tanár vérene nemzetének tartozó szent kötelességével szemben, ha a gondjaira bízott magyar ifjúságból kiölni segítené a magyar önérzetet, ha azt prédikálná előtte, hogy tűrjétek alázatos lélekkel a szidalmakat, szitkozódásokat, rágalmakat, lekicsinylést, lebecsülést, a magyar szellem, a magyar lélek, a magyar önérzet állandó megcsúfolását. A magyar egyetemi tanár nem prédikálhatja azt, hogy ha jobbról arcul ütnek, tartsd oda a bal orcádat. Mert nekünk nem az a hivatásunk, hogy alázatos és a bosszantásokat békével tűrő barátokat neveljünk, hanem nevelnünk kell és nevelni akarunk olyan önérzetes