Nemzeti Ujság, 1929. július (11. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
«2SJUL- 2 *1 ? Hé 3, c , ; ' ■ NEMZEH UJSÁG ■ Felelős szerkeszt? TÓTH LÁSZLÓ-dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ F«%gaka*K. TÚRI BÉLA Xh évfolyam 146. szám ♦ Kedd ♦ Budapest,'*?29 julius 2. MAI CIKKEINK: A Poincaré-kormány helyzete teljesen bizonytalan Walter Gyula nagyprépost, választott püspök meghalt Az angol trónbeszéd érinti a munkáspárt egész programját Vajda Vojvoda román belügyminiszter a barátság receptjét ajánlja Kié az aggteleki cseppkőbarlang? ítélet a cseh kémkedési perben A japán kormány a miniszterek konfliktusa miatt lemondott Nem ratifikálják a genfi gazdasági egyezményeket Mayer János földmivelésügyi miniszter lett a Gazdaszövetség elnöke A cseh agrárpárt gyarmattá sülyesztette a rutén földet Leventezászlószentelés Érden Az egriek nyerték a kormányzói vándordíjat a debreceni dalosversenyen „A békemű kudarca nyilvánvaló“ Vasárnap harminc mexikói templomban mondtak misét Megnyitották a barcelonai kiállítás magyar pavillonját A magyar autósport jelentős eseménye Szénássy Alán győzelme a guggerhegyi versenyen A kereseti krízis okozza a gazdasági válságot hányokban áll a legnagyobb román petroleumforrás Óriási lelkesedés Spanyolországban a „Numancia“ megkerülése alkalmából A vádlottak padján ül Czehovicz, de már bankvezérigazgatói állást kapott A magyar űrlovasnők és az olasz katonatisztek diadalával végződtek a nemzetközi lovasmérkőzések Befejezték az Országos Ügyvédgyűlést Bibó Lajos: A kerekek alatt UII. V. Gál: Öregcserkészek fogadalomtétele a regnumi irredenta zászló alatt Kolba Gyula: A magyar filmszakma csődjét jelenti a beszélőfilm-ellenes kartel Egy élet árnyéka (Novellapályázat) Szép Budapest nemcsak azoknak álma, akik ezt a várost pompájának teljességében képzelik el a Duna két partján, hanem gazdasági érdek is, nagy nemzeti kérdés, mert a főváros fejlődése — éspedig egészséges fejlődése — a magyarság jövőjének egyik problémája. Ahogy ez a város hirtelenül megnőtt, ez a folyamat nem ment végbe rendszeres ütemmel, hanem meglehetős összevisszaságban keletkeztek nemcsak az egyes utcák, hanem egész városrészek is. A világháború óta természetszerűleg egyidőre megakadt a városszabályozás munkája. Ahogy azonban megindult az építkezés és ahogy a város fejlődése megint lendületet ölt, kívánatos, hogy a város szabályozásának végleges tervei belátható időre kialakuljanak. A közmunkatanács most sürgeti a fővárost, hogy ne hevertesse évekig elintézetlenül a különböző városszabályozási terveket, hanem adjon végre programot a városépítés nagy munkájának. Itt új városrészeknek kell kialakulniuk, gyönyörű tereknek, pompázó utaknak, új útvonalaknak, hidaknak kell felépülniük, egész nagy területeket kell átszabályozni, kivált a külterületen a parcellázásnak, a telek- és fölszínszabályozásnak nagy kérdéseit kell megoldani, és amikor mindez kapcsolódik a jogos magánérdekkel, telektulajdonosok sorsával, az építkezés megindulásával, akkor valóságos megdöbbenéssel kell megállapítani, hogy a fővárosnál valahogy nem tartják sürgősnek ezeknek a kérdéseknek gyors elintézését. A város egyetemes érdekei tökéletesen találkoznak itt a jogos magánérdekkel: hogyan fejlődjék ez a város, hogyan épüljön tovább, ha a városrendezés nem történik meg és ha az építkezések lehetőségét megakadályozza, hogy nincsenek szabályozási tervek? Kérdjük: vágjon lehet-e probléma, hogy a piaristatelket kibontsák és hogy miként képezzék ki a Duna-partot? Kérdjük: ha ilyen fontos kérdésben nincsen végleges városrendezési terv, hogyan akarják akkor a várost fejleszteni Buda hegyvidékén vagy Kőbányán? A főváros tanácsának kötelessége, hogy ezeket a városszabályozási kérdéseket a legsürgősebben oldja meg, mert nem hinnék, hogy a közmunkatanács szigorú átirata után a főváros vezetősége a felelősséget vállalná azért, hogy ha ezek a mulasztások továbbra is megakadályoznák Budapest nagyvárosi fejlődésének tökéletes kialakulását. A csehek Hidasnémetinél szakították a vasúti összeköttetést Szervezett, hivatalos cseh kémhálózat tettemért embereinek letartóztatása miatt szűntették be a forgalmat . Egy cseh vasutast kaptak rajta a magyar hatóságok a kémkedésen ■———♦—— Kramarz vakmerő támadása a magyarok ellen Prága, július 1. (Cseh Távirati Iroda.) Hivatalosan közlik, hogy július 2-án déltől kezdve elrendelték a Hidasnémetin át haladó vasúti forgalom megszakítását. Ezt a rendelkezést azért léptették életbe, mert egy Hidasnémetin szolgálatot teljesítő cseh vasúti alkalmazottat, a magyar hatóságok, anélkül, hogy erről a cseh hatóságokat értesítették volna, elhurcoltak. Mivel ilyenformán a cseh vasúti alkalmazottak személyes biztonságát veszélyeztetve látják, Hidasnémetiről visszarendelték a cseh vasúti személyzetet. * A Cseh Távirati Iroda fenti közleményéhez magyar illetékes helyről a következő megjegyzést fűzik: A cseh vasútigazgatóság ivézkedése nyilván azzal van összefüggésben, hogy a magyar hatóságok június 28-án kénytelenek voltak egy Pecha Vince nevű, a hidasnémetii közös határállomáson jegy pénztárnoki minőségben szolgálatot teljesítő egyént letartóztatni, mert kémkedésen tettenérték. (MTI.) A cseh kormány e bejelentett brutális intézkedésének, amely bizonyára nemcsak Magyarországon kelt megdöbbenést, hanem az egész külföldön is kínos feltűnést fog okozni, az az előzménye, hogy a magyar határt az utolsó hónapokban valósággal zajokban lepték el a szervezett hivatalos cseh kémhálózat emberei, akik a legnagyobb vakmerőséggel űzték a magyar határ mellett kémkedéseiket. A magyar lapok néhány nappal előbb megírták, hogy a Hidasnémeti mellett fekvő Kenyhecen a magyar hatóságok kénytelenek voltak letartóztatni egy Bulla Pál nevezetű, magát cseh tanítónak mondó kémet, most pedig egy vasutasruhában kémkedő egyént voltak kénytelenek letartóztatni. A magyar közvéleményt a cseh kémkedés már hosszabb idő óta nyugtalanítja s ezt a nyugtalanságot csak aláhúzzák és kimélyítik azok a nyilatkozatok, amelyek az utóbbi időben s mint alább közöljük, ma is vezető cseh államférfiak részéről támadó éllel törnek Magyarország ellen. Éppen ezért a magyar közvélemény a legnagyobb eréllyel követeli a magyar kormánytól és a hatóságoktól, hogy védelmet adjanak a cseh kémkedéssel, ennek minden próbálkozásával szemben s a legnagyobb óvatossággal és legteljesebb szigorúsággal csapjanak le a cseh kémhálózat kiküldötteire. A jogállam fogalomkörében élő közvélemény természetesen perhoreszkál minden igazságtalan letartóztatást s ezért is tiltakozott a magyarság a cseh hatóságok részéről az utolsó években Felvidéken történt számtalan letartóztatás ellen, amikor teljesen ártatlan magyarokat fogságba vetettek, sőt el is ítéltek, csak azért, mert valamely magyar intézménynek a tagjai voltak. Amikor azonban tettenérésről van szó és nyilvánvaló, hogy valódi kémet lepleztek le, akkor éppen a jogállam fogalma követeli azt, hogy az állam épsége és biztonsága ellen irányuló ilyen merényleteket megakadályozzák és megtorolják. Egyetlenegy állam, legkevésbé egy lefegyverzett állam nem foszthatja meg magát a védekezésnek attól a jogától, hogy a saját területén nyíltan kémkedő és kémkedésen tetten ért egyéneket letartóztassa. Ha nem szándékosan történnék ezeknek a cseh kémeknek rajokban való kiküldése magyar területre, akkor a cseheknek maguknak is be kellene látniuk, hogy ezzel az elburjánzó kémkedéssel szemben való védekezés természetes joga bennünket megillet. És ha ezt belátnák, akkor nem nyúlnának ahhoz a brutális, teljességgel indokolatlan eszközhöz, hogy a jogos letartóztatással szemben a vasúti forgalmat szakítják meg s hogy a kémek természetes, minden országban respektálandó letartóztatásával szemben válaszul a személyi és gazdasági forgalom megszakításával feleljenek. Az a tény, hogy megszakítással fenyegetőznek és az, hogy ezt végre is hajtják, a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka annak, hogy ezek a Magyarországon működő és itt tetten ért kémek a cseh állam vezetőinek utasítására cselekszenek és az ő legmesszebbmenő védelmük alatt működnek. Nemcsak a magyar közvéleménynek, hanem az európai közvéleménynek is el kell ítélni a kémkedésben rejlő veszedelmeket és azokat a meg nem engedett eszközöket, amelyeket a tetten ért kémek megváltásáért igénybe vesznek ugyanakkor, amikor Magyarország számtalan esetben volt kénytelen tűrni, hogy teljesen ártatlan embereket, akiket azután hetek múlva szabadon kellett bocsátani, súlyos fogságba vetettek, sőt elítélték minden bizonyíték nélkül. Nem azért, mert kémkedést kíséreltek meg, mert nem is merték ezt állítani róluk, hanem azért , mert a leventeszervezetek tagjai voltak és ugyanezeket Magyarország a közvéle- l mény viharos tiltakozása mellett kényte- l ten volt tűrni. Kramarz kardcsörtető nyilatkozatban határozott és tételem nélküli fellépést követel Magyarország ellen Prága, juinM 1. (A Nemzeti Ifjság tudósítójától.) Kramarz a versaillesi szerződés tízéves évfordulója alkalmából a Narodni Listyben vezércikket írt, amelyben azt írja: (Folytatása a 2-ifr oldalon) (Lapunk mai száma 16 fillér Az olasz példa irta Sipos István dr. egyházjog tanár A magyar országgyűlés képviselőházában a költségvetési vita folyamán a sajtóban is hangok emelkedtek a kötelező polgári házasság ellen s a parlament szónokai rámutattak a házassági elvárások számának egyre növekvő tendenciájára s arra a kedvezőtlen erkölcsi atmoszférára, amely a Szilágyi-féle törvényalkotásból folyik. Nem lesz időszerűtlen vizsgálat alá venni az olasz konkordátum házasságjogi reformját, amely igen figyelemreméltó a mi viszonyaink mérlegelésénél is. A vatikáni hivatalos lapnak, az Acta Apostolicae Sedisnek legújabb (1929. évi 6.) száma közli az Apostoli Szentszék és az olasz királyság közt létrejött konkordátum hiteles szövegét s ezáltal lehetségessé vált immár annak közelebbi vizsgálata és tanulmányozása. Ezúttal a nagyjelentőségű olasz házasságjogi re-fformra irányítjuk figyelmünket. Olaszországban eddig az u. n. kötelező polgári házasság állt fenn, vagyis az ausztriai szükségbeli és az angolországi meg az északamerikai egyesült államokbeli tetszés szerinti polgári házassággal szemben az a formája a civil házasságnak, mely szerint kivétel nélkül minden házasságot az állam törvényei szerint és állami tisztviselő előtt kell megkötni, hogy az állam szemében érvényes legyen. Az olaszországi kötelező polgári házasság mégis két igen fontos prosban j éri el, a másutt, pl. nálunk is található kötelező polgári házas«'’.--tól A jyjfr ru, hogy nem írta elő a polgári k'm'bbségét az egyházi házassága Olaszországban lehetett tiszte. egyházi házasságot is kötni (megelőző polgári kötés nélkül), de persze az állam nem ismerte el érvényesnek és a polgári jogkövetkezményeket megvonta tőle. A másik eltérő pont az, hogy az olaszországi polgári házasság felbonthatatlan volt. Az egyház a polgári házasságnak mind a három faját elveti, mert mindegyik sérelmes az egyházra nézve: az állam mindegyiknél pusztán polgári szerződésnek tekinti a házasságot, szentségi jellegét tagadja, az egyházi joghatóság alá való tartozandóságát figyelmen kívül hagyja, a házassági joghatóságot magának követeli s törvényhozás, bíráskodás és a házasságkötés módjának megállapításával gyakorolja is. Azonban fokozati különbség van közöttük. Általában legsérelmesebbnek a kötelező polgári házasságot tekintik, mert legteljesebben ez helyezkedik szembe az egyháznak a házasság szentségéről és az egyházi joghatóság kizárólagosságáról szóló tanával, sérti a lelkiismereti szabadságot , elhomályosítja a házasság szent és vallásos jellegét. De sérelmes a tetszés szerinti is, mivel elősegíti a vallási közömbösséget, mikor a polgári házasságot egy sorba helyezi az egyházival és csábítja a híveket az egyházi kötés mellőzésére, ha talán annyira nem rossz is, mint a kötelező, mert a hívek szabadságát annyira nem korlátozza és nem tekinti érvénytelennek az egyházi kötést. A keresztény elveknek nem felel meg az abszolút szükségben polgári házasság sem (az t. i., amelyik az egyházi házasságkötést ismeri el a rendes házasságkötési formának, de megengedi a polgári házasságot azon katolikusoknak, kik egyházi házasságot nem köthetnek olyan akadály miatt, melyet az állami jog nem ismer el); a relatív szükségbeli polgári házasság (mely a polgári házasságot azoknak engedi meg, akik semmilyen felekezethez sem tartoznak) bizonyos körülmények közt tűrhető az egyi ház részéről, sőt a kereszteletlenek számára jogosult is. Mindezek figyelembevételével érthető, hogy az olasz konkordátum létrejötténél