Nemzeti Ujság, 1929. november (11. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
Vass József politikai érdemjel irta i Griger Miklós dr., . sóskúti plébános, országgyűlési képviselő Nagy fába vágja fejszéjét, aki egy rövid cikk keretében Vass József politikai érdemeit akarja méltatni. Mégis megpróbálom, mert erre kötelez a lelkiismeret parancsa s biztat a remény, hogy a bátrakat szerencse kiséri. Vass József — pap s ha papságának 25 esztendeje alatt csak papi funkciókat végzett volna, úgyis a népjólétet és a szociális gondolatot szolgálta volna. Mert ezt teszi minden katolikus pap: — szolgálja a népet. Családja nincsen, de minden családhoz tartozik. (Aki nem hiszi, nézze végig egy plébános temetését!) Népének osztályosa búban és örömben; barátja és atyja. Áldja a bölcsőket és a sírokat. Kiegyenlíti az osztályellentéteket, a legtöbb esetben már származásánál fogva is; a dolgozó, munkásemberek atyafia, nem szegről-végről, hanem test és lélek szerint. Akad a papság sorában itt-ott a régi főnemességből is, a dzsentri-osztályból is, de legsummásabb számmal mégis a nép egyszerű gyermekei sereglenek az oltár körül; szegény munkások, kisiparosok gyermekei, akik jól tudják, mit jelent a mindennapi kenyérért való küzdelem; földmívesek gyermekei, akiknek szülei búzát termelnek és szőlőt nyesegetnek; egyszerű, szegény szülők gyermekei, akik megőrtik s aterzik; a dolgozó néprétegnek minden buját-baját s azt a fekete gondot, mely a létért való küzdelemben kinpadra vonja s kerékbe töri lelkükettestüket... A katolikus pap a legtöbb esetiben származása s minden esetben az evangélium tanai révén a szociális igazságosság hirdetője... Tehát Vass József az esetben is szociális missziót teljesített volna, ha a legszerényebb faluban lelkipásztorkodott volna. Ám a gondviselés keze olyan polcra emelte, ahonnan az egész országot a szociális haladás útjára vezethette s — vezette is. A múltban az intelligencia és a polgári osztály a „szociális“ szótól is idegenkedett, minden valószínűség szerint azért, mert annak karrikurtúrájával, a szociáldemokráciával tévesztette össze és ellenszenvét, melyet a szociáldemokrata tan, elmélet és gyakorlat kiváltott belőle, a szociális gondolatra is kiterjesztette; a szociálpolitikát és a szociáldemokráciát minden megkülönböztetés nélkül egy kalapba dobta, eltörte a tükröt a reászállt párák miatt és a fattyú bélyegét a törvényes gyermekre is fogta, hogy mindkettőt megfojtsa. Prohászka Ottokár után elsősorban Vass Józsefé az érdem, hogy a szociális gondolat és eszme szalonképessé lett. A múltban a liberális gazdasági rendszer nálunk „nebántsvirág“ volt; egész gazdaságpolitikai kodifikációnk erre a teóriára volt felépítve. E gazdaságpolitika elválasztotta a nemzetgazdaságtant az erkölcstől, tág kaput nyitott a pogány egoizmusnak, kiszolgáltatta a gyengét az erősnek, egyeseknek óriási vagyont biztosított, százezreket pedig nyomorba taszított, szétzüllesztette a kisiparososztályt, tönkretette a mezőgazdasági rétegeket, ráfeküdt a munkástömegekre, kiszívta erejüket és vérüket, elkeserítette kedélyüket, elvett tőlük földet, napsugarat, levegőt... Vass Józsefé az érdem, hogy a liberális gazdasági rendszerrel járó igazságtalanságot, szívtianszart, Vimf -é fiegymutot s elfojtani nem tudta — erre egy vasminiszter sem képes —, de legalább enyhítette, mérsékelte, szűkebb térre szorította. A múltban az volt nálunk a felfogás, hogy az államot a társadalmi és gazdasági harcban csak az éjjeli bakter szerepe, a jogrendnek őrzése és biztosítása illeti meg. Az állam csak jogállam volt, nem pedig népállam, szociális állam. Megfeledkezett legfőbb feladatáról, arról, hogy kenyeret és megélhetést bizto ■' '* .!? sitson polgárai számára, megfeledkezett^ * a justice reparative“-ról s igy elvesz- * tette erkölcsi létjogosultságát; nem volt • más, mint a gazdagok érdekszövetkezete és szinte rászolgált ama cimre, melyet neki Bakunin adott: „l‘état c‘est mal“, az állam rákfenes megérdemelte azt a sorsát, melyet a kommunisták neki szántak, tudniillik az elhalást. Foss József volt az, aki a szociálpolitikai feladatok iránt való megértést és érzést ragyogó ékes szólásával a magyar politikai társadalom köztudatába beleépítette és közmeggyőződéssé tette ama igazságot, hogy az államnak a társadalmi és gazdasági életben, a munka és tőke viszonyában fölényes erejével ki kell kényszerítenie a szociális és etikai szempontoknak érvényesítését s nem rajta, hanem a Trianon okozta gazdasági adottságon múlt, hogy az elvnek diadala egyelőre kevés gyakorlati eredményt képes felmutatni. A múltban nálunk a szociáldemokrácia ellen csak negatív gyógyszerrel, politikai elnyomással, csendőrrel, rendőrrel küzdöttek. S mi volt az eredmény? Az, ami másutt, ahol hasonló eszközökkel akarták a szociáldemokráciának útját szegni. Az orosz törvénykezés vérengző ítéletei, az osztrák rendőrség fáradozásai, a többi államok enyhébb vagy szigorúbb rendszabályai és intézkedései mind azt eredményezték, hogy a szociáldemokrácia nem csappant meg, hanem megnövekedett. Eredményesen a szociáldemokrácia ellen csak becsületes idZC állt hazutílussá . " Müll Józsefé az érdem, hogy a magyar szociálpolitika hajóját a holtérből, a lagúnák sekély vizéből a nyílt tengerre kivezette s ezzel a szociáldemokrácia forrását apasztotta, vitorláinak hajtószelét a keresztény és nemzeti gondolat számára elhódította s lefoglalta. S nálunk, ahol mindenféle politikánknak, kultúrpolitikánknak, közigazgatási politikánknak ama célra kell törekednie, hogy a magyarság tömegeit előkészítse és megszervezze legnagyobb történelmi . Halottak estéjén Lobog-ragyog ezernyi gyertyacsillag: sírok bús ormán gyújtott őrtüzek. Hegedű sír föl... elmélázva ringnak a temetői szomorúfüzek. Rokon, barát veszi körül a hantot, mely most kivalgó díszektől nehéz. Gyászénekek. Magasztos búcsúhangok. A szív sóhajtoz. A szó könnybevész ... De aztán fényt és könnyeket kioltnak. Némúl zenéje sóhajnak, sikolynak. Már hív az Élet, a víg szerető! A holtaké megint a temető, hol, mint kisértet, köd lebeg s búvik rémes szavát hallatva egy havik. Szamolányi Gyula Arany trombita Halottak ittas Endtvödli Béla Voltak ismerőseim, akik ha történetesen meghalt egy-egy távolabbi rokonuk, vagy barátjuk, azt mondták: — Szegény, ő is elköltözött, ebbek sajnálom, de mégsem megyek el a temetésére, mert nem bírom el azt a pillanatot, mikor a koporsóra dübörögve ráomlik a föld. Voltak ismerőseim, akik ha gyászjelentést kaptak, nem reagáltak rá, nem fejezték ki a részvétüket a hátramaradottaknak, bármennyire is közelállt hozzájuk az elköltözött. — Nem tudok kondoleálni — mondták ilyenkor — olyan szörnyű egy ilyen gyászlátogatás, az ember azt sem tudja, mit mondjon. Voltak ismerőseim, akik abban a pillanatban cserben hagyták az embert, mihelyt, valami csapás érte. — Nem jó vele érintkezni — mondták — gyászmadár és bajt hoz az emberre. Az emberek rettenetesen önzők és a koporsóban fekvő halott, szerencse, hogy nem érzi, mennyire egyedül marad a másvilágra való elindulás pillanatában. Csak abban az esetben tolongják körül a koporsóját, ha egyik-másik hozzátartozójától még lehet várni valamit. Éppúgy mint sok neves halott csak azért kapott hamarosan szobrot, mert a hátramaradottjai befolyásos emberek voltak s a tömeg ezzel nekik akart hizelegni. Ők még értékelhették a szoborbizottság buzgalmát, az elköltözöttnek viszont egészen mindegy, hogybronzban, vagy márványban odaállítják-e az alakját valami poros térre, vagy sem. A halott nem tehet szemrehányást, kísértet járás nincs, el lehet hát felejteni minden következmény nélkül. Milyen szomorú azoknak a sorsa, akik a haláluk előtt néhány évvel már elvonulnak az életből. Betegség kényszeríti őket erre, vagy fáradtság, mindegy, de tény, hogy a nevük elhangzik, ismeretlenné válik, elfelejtik őket s mikor meghalnak, azt mondják rájuk: — Jé! én már azt hittem róla, hogy régen meghalt Rohonczy Gida jó egy néhány éve teljesen visszavonult már s a hajdan közszeretetben álló, közismert és népszerű gavallért, akiről igazán még az is tudta, hogy kicsoda, aki nem ismerte, teljesen elfelejtették. Mikor a halál hírét nemrég közölték a lapok, az olvasó elálmélkodott. — Hát még élt? — mondták fejcsóválva s a közelebbi ismerősei, a kortársai is felfigyeltek. Teljes bizonyossággal tudom, hogy díszes temetésén, a koporsója mellé nem állt oda gyöngéd búcsuszónoklatra senki. A bejelentett orátorok a különböző egyesületek részéről elfelejtettek elmenni, amin nem is lehet csodálkozni, mert sokan már Rohonczy Gida életében elfelejtették, hogy még nem ment el. Hiába, a koporsó körül csak egy egészen kis kör gyászol önzetlenül és teljes meghatottsággal. A halott ilyenkor állapíthatná meg, mennyit hibázott az életben s hány érdemtelenre pazarolt szeretetet és gyöngédséget, amit még egy szél virág, egy bucsuszó alakjában sem kap vissza akkor, mikor Örök istenhozzádot mond az ittmaradottaknak. Mindez Halottak napja alkalmából jut az eszembe, mikor az élők kimennek az elköltözöttekhez látogatóba s részben a köteles emlékezés, részben az őszinte bánat megindítja a tömegeket a temető felé. Én még soha nem látogattam meg Halottak napján a szeretteim pihenőhelyét, egy-két nappal Mindenszentek ünnepe előtt kiviszem a virágaimat, de mikor ezrek és ezrek lepik el a temetőt, akkor nem tudok meghatott lenni. Pedig meghatóan szép lehet, amikor az emlékezés fényt gyújt a sírok ormán s az ezer kis láng leng-lobog az őszi köszörúk között. Csodálatos, de úgy van, hogy Halottak napja az én számomra nagyon sokszor van évente. Nem is gondolok a múlttal, nem gondolok a halottaimra, járok az utcán, a zugó, zajló életben s mindenszembe jut, csak a temető nem És egyszerre csak felrémlik előttem valami, egy ember, akit például az apám szeretett, egy szín, egy ház, egy virág, ami emlékeztet az elköltözött!«, vagy szerette, vagy gyűlölte az illető, de mindenesetre köze volt hozzá, szóval róla jut, eszejfém és ebben a pillanatban megrohanhatók az emlékek. Gyászolok. Igen, az apám naponta eszembe jut, mikor megbotlom s nincs senki, aki megfogja a kezemet, eszembe jut, mikor ma beigazolódik egyegy tanácsa, amit még az élő ember adott s aminek én nem hittem. Egy sötétkékruha eszembe juttatja, mert ilyent szeretett mindig hordani. Ezer és ezer apró dolog évente, hónaponként, naponta nem hagyja elhomályosodni az emlékét, ha soha nem hordtam volna érte gyászruhát, akkor sem lenne baj, hiszen minduntalan megremegtet a belső gyász, a visszaemlékezés, mikor minduntalan az eszembe jut és él bennem. Ez azonban nem tartozik senkire, csak rám És így vagyok másokkal is, akiket szerettem és akik engem szerettek. Egy halett világ él az emlékezésemben s ez a halott világ egyre kedvesebb és közelebb van hozzám sokszor, mint az élő. Miért van ez! Talán évről-évre többször tekint visszafelé az ember, talán a sok csalódás miatt kell egyre gyakrabban hátrafelé fordulni, arra felé, ahol elmaradtak tőlünk azok, akikben soha nem csalódtunk s akik látatlanul még ma is kísérnek bennünket. Úgy szállong fölöttünk az emlékük fehéren és könnyedén, minta vonat füstje, mikor maga a vonat már régen tovatűnt a végtelenbe. A füst néhanap a szemünkbe csapódik , s ilyenkor nem csoda, hogy könnyezünk. ff f 1929 NQV. * \ . / y / " Teljes heti világrádióműsor^Hilftéktet___________ ■ NEMZETI UJSSG ■ ,■/'**** «te. Felelős szerkesztőt TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ túri bél* 1------------------------------------ ■■ 1 Xh évfolyam 249. szám Péntek Budapest, 1929 november 1. Lapunk mai száma 24 fillér - J'” : TMhi történt? _____ Hadijainos gróf diktatúra-gondov^*u^1%/.emben egyhangúan ál- MOBSZ foglalt a közvélemény és a politikai világ Három hónap alatt 23 millió pengő volt a deficitünk A Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége hatalmas munkát végzett az elmúlt tíz év alatt Serédi Jusztinián bibornok-hercegprímás visszautazott Esztergomba Az Angol Bank leszállította a kamatlábat, Newyorkban pedig megállt a tőzsde árzuhanása A görögkeleti magyar egyház problémája Bécs mellett polgárháború kirobbanása fenyeget A temesvári románok magyargyalázása Csütörtökön ismét lelepleztek több újságíró-síremléket Sztranyavszky Sándor államtitkár a felekezeti békéről és a Katolikus Nagygyűlés bölcs mérsékletet hirdető hangjáról beszélt Orosházán Negyven százalékkal emelkedett októberben a fizetésképtelenségek száma Meg kell szüntetni a diszparítást az ipari és mezőgazdasági termékek árai között Bécsben felmondták a resicai vasművek hitelét Teherautó és villamos súlyos karambolja a Báthory utcában Bárány István Stuttgartban folytatta győzelmi sorozatát Eddig körülbelül 550 vagon gyümölcsöt exportáltunk Lengyelorszásba festőpénzt vezet a Vatikán Jacobi Olivér lemondott a Kereskedelmi Bank ügyvezető-igazgatói állásáról Lengyelországban öt hónapra kiviteli prémiumot vezetnek be gabonára és lisztre Sennyey Miklós báró ellen valorizációs pert indított a leánya Életfogytiglani fegyházzal sújtották a soroksárpéterii feleséggyilkost Ingadozó volt az értéktőzsde irányzata Egy kém két és félévi fegyházat kapott ékszerlopásért