Nemzeti Ujság, 1929. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-01 / 274. szám
Vasárnap, 1929 december 1. NEMZETI ÚJSÁG A magyar társadalom egységesen tüntetett a magyar igazság mellett Herczeg Ferenc a revíziós mozgalomról . A munkásság áldozatkészséggel támogatta a küzdelmet (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Revíziós Liga országos igazgatósági ülést hívott össze, hogy a magyar társadalmat megerősítse a Nagy magyarországért folyó küzdelemben. Az első ülés szombaton délelőtt volt a Vigadó nagytermében, ahol az ország minden tájáról megjelentek a liga vidéki vezetői és a közönség sorában ott volt: Puky Endre, a képviselőház alelnöke, Csupor József tanácsnok, Lukács György, Ráday Gideon gróf és Kenéz Béla országgyűlési képviselők, Skerlec Iván báró, Huszár Károly, Józan Miklós unitárius püspök és még sokan mások. Herczeg Ferenc a megjelentek meleg tapsa közben emelkedett szólásra. Beszéde elején beszámolt arról, hogy milyen nagy tömegek csatlakoztak a Revíziós Liga mozgalmához és külön kiemelte a magyar ipari és földmunkás testületeket, amelyek sok tízezer taggal léptek be a Revíziós Ligába. A liga elmondotta politikától mentesen kivan harcolni a revízió gondolatáért. Akciónk békés mozgalom, eszközei épp oly békések, mint céljai, amelyekkel meg akarjuk előzni az Európát fenyegető háborús veszedelmet. A háborús veszedelem a kisántánt katonai fölényében és belpolitikai ziláltságában rejlik. Prágában ma is forgalomban van olyan térkép, amelyen Buda és a Balaton északi partja Csehországhoz tartozik. Bukarestben pedig olyan mappákat terjesztenek, amelyeken Debrecen és a Hajdúság Romániához tartozik. A revíziós mozgalom fegyvere az igazság, harcunk küzdelem a művelt emberiség közönyössége és kényelemszeretete ellen. Herczeg Ferenc ezután üdvözölte a munkásság képviselőit, akik eljöttek hitet tenni a magyar tattság mellett. Zúgó taps követte Herczeg Ferenc szárnyaló beszédét, majd Eckhardt Tibor szólalt fel. Hangoztatta, hogy a magyar eszményeket csak akkor lehet megvalósítani, ha Magyarország nem fekszik keresztbe a világpolitika országaira. A világ vigye keresztül az önrendelkezési jogot, hogy dönthessenek a népek, melyik államhoz kívánnak tartozni. Magyarország nem csatlakozhat semmiféle balkáni vagy dunai konföderációhoz, de nem, szabad elzárkózni Európa gazdasági és szellemi kooperációja elől. Eckhardt Tibor ezután a jóvátétel problémáját ismertette, majd nagy tetszés közben jelentette ki, hogy Magyarország nem mondhat le a döntőbíróságról, mert ez ma nemzeti létünk egyik alapköve. A kisantant revideálni akarja a rá nézve kényelmetlen szerződési pontokat, ez a revízió azonban csak akkor következhet be, ha megadták a mi igazságos revíziónkat. (Élénk taps.) Százezer kisebbségi panasz , hét elintézés Lukács György volt kuituszminiszter a kiebbségek védelméről tartott mélyenszántó előadásában megemlítette, hogy a Népszövetséghez eddig 100.000 kiebbségi panasz érkezett, de ezekből csak mindössze hetet intéztek el. Ezután az optánsperről beszélt és meleg szavakkal emlékezett meg Apponyi Albert gróf nagy munkájáról. Rámutatott arra, hogy jogainkat csak békés uton szerezhetjük meg, hiszen a körülöttünk levő államoknak hadserege százhetvenszer akkora, mint a miénk. Berkes József ref. lelkész élénk színekkel ecsetelte a délvidéki magyarság szörnyű helyzetét. Józan Miklós unitárius püspök pedig az unitárius egyház világszerte folyó felvilágosító munkájáról beszélt. Hevesi Simon azt hangoztatta, hogya zsidóság az egész világon átérzi, menynyire igazságtalan a trianoni békeszerződés. Erdély és a Felvidék sorsa A délutáni ülés A nyilvános igazgatóságú ülést délután folytatták a Vigadóban, Jali Endre a Liga ügyvezető igazgatója beszámolt arról a hatalmas munkáról, amelyet a Liga végzett. A Liga összeköttetésbe lépett a külföldi magyarbarátokkal és 27 hónap óta mintegy 356.000 pengőt költött el propagandára. Ezzel szemben a csehek — természetesen állami támogatásul — évi 100 milliót költenek propagandára. A munkásság anyagiakban is a leglelkesebben támogatj a Ligát, viszont sajnálattal állapította meg, hogy a leggazdagabb osztályok egyáltalában nem siettek a revíziós mozgalom támogatására. Jancsó Benedek egyetemi tanár a megszállott erdélyi magyarság helyzetét ismertette. Rámutatott a liberális rezsim pusztító kultúrpolitikájára, a közigazgatási terrorra és arra a gazdasági háborúra, amelyet a hivatalos Románia a magyar kisebbségekkel szemben folytat. A Maniu-kormány ígéreteiből semmit sem váltott be és a beígért kisebbségi törvényt még ma sem készítette el. Az alapos tudással és széles látókörrel megtartott ismertetés után Sascó Endre miniszteri tanácsos a megszállt Felvidék magyarságának sorsával és a ruténkérdéssel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy milyen elvek jegyében kötötték meg az amerikai csehek és török a pittsburgi szerződést, amely autonómiát biztosított a tót népnek. Ebből az autonómiából azonban a csehek semmit sem valósítottak meg, ezzel szemben azonban tönkretették a Felvidék gyáriparát és a tót földmivelést A stermaini kisebbségi szerződés rendelkezései alaptörvények a csehszlovák alkotmányban, ezek alól a rendelkezések alól azonban a csehek kibújnak. Ismertette a cseh földreformot, amely 84 pengő értékben vette el el a magyar birtokosoktól a földet, de azért is csak mit sem érő kötvényeket juttatott. Rámutatott arra, miként tarolják le a csehek a felvidéki erdőket. Ennek az lesz a következménye, hogy a Felvidék délebbi részeit árvízveszedelem fenyegeti. Ezután a ruszinszikói kérdést tárta fel a hallgatóság előtt és kimutatta, hogy miként sanyargatják a csehek a rutén népet. Krüger Aladár a revíziós harcról A rendkívül érdekes előadás után Krüger Aladár mondott lelkesítő beszédet. A nyomor igazi oka — mondotta — Trianon. Az elégedetlenség és zúgolódást Trianon ellen kell levezetni. Nagy dolgokat nem okoskodással, nem felelősködéssel csinálnak, hanem felelőtlenséggel és bátorsággal. Minden felekezetnek találkoznia kell a revízióért indított harcban és minden társadalmi osztálynak össze kell fognia a nagy cél érdekében. A viharos tapssal fogadott beszéd után Ferenczy Sándor ny. alispán a beteg Grats Gusztávnak A gazdasági helyzet és a revizió című dolgozatát olvasta fel. Az ülés ezzel véget ért. A Revíziós Liga vasárnap délelőtt 11 órakor a Vigadóban folytatja nyilvános igazgatósági ülését. A vasárnapi ülésen Baranyay Jusztin dr., egyetemi tanár, hittudományi dékán „Trianon és a katolicizmus“, Bajza József dr. egyetemi tanár „A horvát kérdés“, Pechan Adolf dr. „A tót kérdés“, Dudosich Elemér „A megszállott nyugatmagyarországi magyarság helyzete“ és Surányi Lajos munkái „A munkásság és a revízió“ címen tart előadást. * A Tesz. tízéves évfordulóján tiltakozik a jóvátétel ellen A Társadalmi Egyesületek Szövetsége munkásságának tízéves fordulója alkalmából december 7-étől 11-éig jubiláris ünnepségeket rendez. December 7-én, este féltizenegy órakor a Nemzeti Színházban előadják az „Elnémult harangok“-at. Az ünnepi prológot Herczeg Ferenc írta. December 8-án, délelőtt kilenc órakor a Ferenciek templomában, a Kálvin-téri református templomban, a Deák téri evangélikus templomban és a Koháryutcai unitárius templomban hálaadó istentiszteletet tartanak. Az istentiszteletek után délelőtt tizenegy órakor a Pesti Vigadó nagytermében jubiláris díszközgyűlés lesz. Az Acélhang Dalegyesület Noseda Károly kormány főtanácsos vezényletével elénekli a Hiszekegyet, majd vitéz József Ferenc dr. főherceg, a TESz kormányzó-elnöke megnyitóbeszédet mond Az ünnepi beszédet Wolff Károly országgyűlési képviselő mondja. Felszólalnak: Tormay Cecile, Raffay Sándor dr. Csettler Jenő és Sipőcz Jenő dr. Az üdvözlőbeszédek sorát József és Albrecht főhercegek nyitják meg. Elnöki zárszót Szontagh Tamás dr. mond. A közgyűlés végén eléneklik a Himnuszt. Délután a vezetőség tiszteleg a kormányzónál, este kilenc órakor pedig a Pesti Vigadó nagytermében ünnepi vacsorát rendeznek, amelyen az ünnepi beszédet Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, a TESz társelnöke mondja. December 9-én tisztelegnek a TESz fővédnökeinél, vitéz József főhercegnél és József Ferenc főhercegnél, valamint vitéz Albrecht főhercegnél. A tisztelgések után a Névtelen Katona emlékét koszorúzzák meg. Délután a kerületi elnökök tartanak értekezletet és gyűlést tart a TESz ipar- és mezőgazdaság-pártoló szakosztálya is. December 10-én a TESz elnöki tanácsa és szakosztályai üléseznek, december 11-én, délután öt órakor pedig a TESz igazgatósága tartja ülését. A TESz ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy a jóvátétel ellen tiltakozzék. 3 SALJAPIN-EST a színház körül Csalódtak a jegyüzérek NYAKUKON MARADT A KÉSZLET „SORDIKAN“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mutatóba íme néhány jegynek az ára: páholy 166 pengő, a legolcsóbb jegy fent az erkélysorok háta mögött hat pengő negyven fillér, egy zsöllye a földszinten harminckilenc pengő nyolc fillér. Jó néhány méterrel hátrább a támlásszék első sorában huszonhat pengő nyolc fillér. Még az erkély első sora is tizenkilenc pengő négy fillér. Még csak hét óra van, a Városi Színház mellett álló óra legalább is ennyit mutat. A Luther utca sarkán megerősített rendőrőrszem állt. Lovasrendőrök járnak a környéken és a Rákóczi-út és Luther utca sarkán ismét nagyobbszámú rendőrség irányítja a rendet. A Városi Színház előtt a rendőrök szorítják hátra a bejáratnál összezsúfolódó kiváncsi tömeget, mert kezdődik a nagy felvonulás. Saljapin énekel a Városi Színházban és a Lutherutcából tódulnak az autók. Hét óra múlt pár perccel, amikor megkezdődik az autók felvonulása. Egyszerre tíz autó áll meg a színház főbejárata előtt, húszat pedig a jobboldali bejárathoz dirigál a rendőrség. Kétpercenként átlag harminc autó szalad a Városi Színház elé. A kocsik szinte egyszerre állnak meg, egyszerre csapódnak ki az ajtók. Púderből, krémből, ünnepire ondolált halakból valóságos illatfelhő száll egyszerre a kiváncsi tömeg felé. A hölgyek aszályos, hosszú, nagy estélyi ruhái kilátszanak a pompás bundák alól, karjukon belépő, kíséretükben frakkos, szmokingos urak. Az autósor megakad a Luther-utcában, a Rákóczi-úton hosszú oszlop áll. Mind-mind a város túlsó oldaláról érkezik. A Városi Színház mögötti városnegyed felől az utcasarkokon nincs szükség külön rendőri irányításra, innen legfeljebb gyalog jönnek az emberek. Csak a Rákóczi-út és körút ontja a Luther utcán át a fényes magánautókat és a taxik tömegét. Mire fél nyolc, az előadás megkezdésének ideje elérkezett, már több mint háromszáz autó állt meg a Városi Színház előtt. Bent az előcsarnokban kisebb csoport, mintegy húsz ember vár. Állítólag itt adott találkát valamelyik ismerősének, hogy együtt menjenek meghallgatni Saljapint. Ha azonban közéjük kerül egy idegen arc, rögtön a fülébe duruzsolják: — Parancsol jegyet! Húszpengőset tudok adni. A rendőr el is vezet egy nagyon agilis jegyárusító fiatalembert, aki riadtan védekezik: — Nem akarok én uzsoráskodni! Hiszen áron alul adom a jegyet, — méltatlankodik felháborodásában, így is áll a helyzet. A pénztár nagy konkurencia annak a néhány jegyüzérnek, akik a „sokadika“ ellenére is belevágott ebbe a Saljapin-üzletbe. Még fél nyolckor tizennégy pengőtől felfelé lehet jegyeket kapni a pénztárnál. A jegyüzérek kénytelenek voltak megkezdeni a „fedezd“ eladásokat és hogy legalább a veszett fejsze nyelét megkapják, áron alul adták a jegyeket. Aki nem váltotta meg előre a jegyét, harminc-negyven, sőt ötven percentes engedménnyel jutott hozzá a jegyüzéreknél. Ez egyszer ármérséklő volt a szerepük. Kint az utcán még csak ekkor kezdődik az autók torlódása. Háromnegyednyolc, úgy látszik, sohasem lesz vége az autósornak. Ekkor csengetik az elsőt a színházban. Már eddig több mint ötszáz autó állt meg a Városi Színház előtt. Kétharmadrésze taxi. Úgy látszik Budapest egész taxiparkjának nagy része ide vonult. Elhangzik a második csengetés is, kihallatszik az előcsarnokba, fél nyolc már elmúlt húsz perccel, az autók még mindig érkeznek. A 2-es villamosnak tíz percig kell várni, míg egy kis út nyílik az autósorban. Már a hatszázat is meghaladja az autók száma, amikor a harmadikat csengetik. Még mindig érkezik egy-egy elkésett autó és nyolc órakor is szállingóznak az elkésett Saljapin-rajongók- Bent a színházban ekkor kezdődik az előadás. A Tisza Kálmán-téren pedig szétoszlik a nézőközönség. A jegyüzérek morognak és pénzt csörgetve számolnak el egymással. A környező mellékutcákban a magánautók fényes sora áll. Most már csak nagynéha érkezik egy-egy Saljapinrajongó, az is gyalog. Ketten-hárman társas alapon vettek egy jegyet. Az első felvonás meg a második felvonás végén van a váltás, amikor a közös jeggyel a társ ül be a nézőtérre. Saád Béla. PONGOR BÁLINT NYILATKOZIK A HÁBORÚRÓL ÉS A BÉKÉRŐL — Mondja kérem, képviselő úr, hogyan lehetséges az, hogy amikor az összes hatalmak aláírták a Kellogg-paktumot, Oroszország és Kína mégis összeháborúskodhattak? Mekkorának kell lenni hát egy háborúnak, hogy azt a Népszövetség is észrevegye? — Magas politika ez, fiam, nem értek én hozzá. Hanem tudja, volt a Hajigálós Miskának egy öcsse, a Lajos, öreg ácssegéd volt már s bizony sok házra, toronyra, fölmászott életében. Egyszer aztán az történt vele, hogy leesett a városháza három emeletének a tetejéről. Nosza, össze is szaladtak az emberek s ahogy jajgattak-kiabáltak, egyszerre csak látták, hogy a Lajos bizony föláll a földről, leveregeti magáról a port és csak kissé tapogatja meg a csontjait. • A Klepeiss Jani meg nem állta, mivelhogy mérnök volt a városnál, hogy él se kiáltsa magát: — Hamar egy pohár vizet! Vagy nem látja senki, hogy mi történt.? Megszólalt erre a Hajigálós Lajcsi: — Vizet? Hát akkor mondja meg nekem a mérnök úr, repülőgépről essek le talán máskor, hogy egy korsó sört kapjak! Rádióengedélyért úgy az első, mint a többi hónapokban is csak 2 pengő 41 fillért kell fizetni!