Nemzeti Ujság, 1929. december (11. évfolyam, 274-296. szám)

1929-12-01 / 274. szám

Vasárnap, 1929 december 1. NEMZETI ÚJSÁG A magyar társadalom egységesen tüntetett a magyar igazság mellett Herczeg Ferenc a revíziós mozgalomról . A mun­kásság áldozatkészséggel támogatta a küzdelmet (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Revíziós Liga országos igazga­tósági ülést hívott össze, hogy a magyar társadalmat megerősítse a Nagy magyar­­országért folyó küzdelemben. Az első ülés szombaton délelőtt volt a Vigadó nagytermében, ahol az ország minden tájáról megjelentek a liga vidéki vezetői és a közönség sorában ott volt: Puky Endre, a képviselőház alelnöke, Csupor József tanácsnok, Lukács György, Ráday Gideon gróf és Kenéz Béla országgyű­lési képviselők, Skerlec Iván báró, Hu­szár Károly, Józan Miklós unitárius püspök és még sokan mások. Herczeg Ferenc a megjelentek meleg tapsa közben emelkedett szólásra. Be­széde elején beszámolt arról, hogy milyen nagy tömegek csatlakoztak a Revíziós Liga mozgalmához és külön kiemelte a magyar ipari és földmunkás testülete­ket, amelyek sok tízezer taggal léptek be a Revíziós Ligába. A liga e­l­mondotta politikától mentesen kivan harcolni a revízió gondolatáért. Akciónk békés moz­galom, eszközei épp oly békések, mint céljai, amelyekkel meg akarjuk előzni az Európát fenyegető háborús veszedelmet. A háborús veszedelem a kisántánt ka­tonai fölényében és belpolitikai ziláltsá­gában rejlik. Prágában ma is forgalom­ban van olyan térkép, amelyen Buda és a Balaton északi partja Csehországhoz tartozik. Bukarestben pedig olyan map­pákat terjesztenek, amelyeken Debrecen és a Hajdúság Romániához tartozik. A revíziós mozgalom fegyvere az igazság, harcunk küzdelem a művelt emberiség közönyössége és kényelemszeretete ellen. Herczeg Ferenc ezután üdvözölte a munkásság képviselőit, akik eljöttek hi­tet tenni a magyar ta­ttság mellett. Zúgó taps követte Herczeg Ferenc szár­nyaló beszédét, majd Eckhardt Tibor szó­lalt fel. Hangoztatta, hogy a magyar esz­ményeket csak akkor lehet megvalósítani, ha Magyarország nem fekszik keresztbe a világpolitika országaira. A világ vi­gye keresztül az önrendelkezési jogot, hogy dönthessenek a népek, melyik ál­lamhoz kívánnak tartozni. Magyarország nem csatlakozhat semmiféle balkáni vagy dunai konföderációhoz, de nem, szabad el­zárkózni Európa gazdasági és szellemi kooperációja elől. Eckhardt Tibor ezután a jóvátétel problémáját ismertette, majd nagy tetszés közben jelentette ki, hogy Magyarország nem mondhat le a döntő­bíróságról, mert ez ma nemzeti létünk egyik alapköve. A kisantant revideálni akarja a rá nézve kényelmetlen szerző­dési pontokat, ez a revízió azonban csak akkor következhet be, ha megadták a mi igazságos revíziónkat. (Élénk taps.) Százezer kisebbségi panasz , hét elintézés Lukács György volt kuituszminiszter a­­ kiebbségek védelméről tartott mélyen­­szántó előadásában megemlítette, hogy a Népszövetséghez eddig 100.000 kiebbségi panasz érkezett, de ezekből csak mindössze hetet intéztek el. Ezután az optánsperről beszélt és meleg szavakkal emlékezett meg Apponyi Albert gróf nagy munkájáról. Rámutatott arra, hogy jogainkat csak bé­kés uton szerezhetjük meg, hiszen a körü­löttünk levő államoknak hadserege száz­hetvenszer akkora, mint a miénk. Berkes József ref. lelkész élénk színek­kel ecsetelte a délvidéki magyarság ször­nyű helyzetét. Józan Miklós unitárius püspök pedig az unitárius egyház világ­szerte folyó felvilágosító munkájáról be­szélt. Hevesi Simon azt hangoztatta, hogy­­a zsidóság az egész világon átérzi, meny­nyire igazságtalan a trianoni békeszer­ződés. Erdély és a Felvidék sorsa A délutáni ülés A nyilvános igazgatóságú ülést dél­után folytatták a Vigadóban, Jali Endre a Liga ügyvezető igazgatója beszámolt arról a hatalmas munkáról, amelyet a Liga végzett. A Liga összeköttetésbe lé­pett a külföldi magyarbarátokkal és 27 hónap óta mintegy 356.000 pengőt költött el propagandára. Ezzel szemben a cse­hek — természetesen állami támogatás­ul — évi 100 millió­t költenek propagan­dára. A munkásság anyagiakban is a leglelkesebben támogatj a Ligát, viszont sajnálattal állapította meg, hogy a leg­gazdagabb osztályok egyáltalában nem siettek a revíziós mozgalom támoga­tására. Jancsó Benedek egyetemi tanár a meg­szállott erdélyi magyarság helyzetét is­mertet­te. Rámutatott a liberális rezsim pusztító kultúrpolitikájára, a közigaz­gatási terrorra és arra a gazdasági há­borúra, amelyet a hivatalos Románia a magyar kisebbségekkel szemben folytat. A Maniu-kormány ígéreteiből semmit sem váltott be és a beígért kisebbségi törvényt még ma sem készítette el. Az alapos tudással és széles látókörrel megtartott ismertetés után S­as­có Endre miniszteri tanácsos a­­ megszállt Felvidék magyarságának sorsával és a ruténkérdéssel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy milyen elvek jegyében kötöt­ték meg az amerikai csehek és török a pittsburgi szerződést, amely autonómiát biztosított a tót népnek. Ebből az auto­nómiából azonban a csehek semmit sem valósítottak meg, ezzel szemben azonban tönkretették a Felvidék gyáriparát és a tót földmivelést A st­­ermaini kisebb­ségi szerződés rendelkezései alaptörvé­nyek a csehszlovák alkotmányban, ezek alól a rendelkezések alól azonban a cse­hek kibújnak. Ismertette a cseh földre­formot, amely 84 pengő értékben vette el el a magyar birtokosoktól­ a földet, de azért is csak mit sem érő kötvényeket juttatott. Rámutatott arra, miként ta­rolják le a csehek a felvidéki erdőket. Ennek az lesz a következménye, hogy a Felvidék délebbi részeit árvízveszedelem fenyegeti. Ezután a ruszinszikói­ kérdést tárta fel a hallgatóság előtt és kimu­tatta, hogy miként sanyargatják a cse­hek a rutén népet. Krüger Aladár a revíziós harcról A rendkívül érdekes előadás után Krüger Aladár mondott lelkesítő beszé­det. A nyomor igazi oka — mondotta — Trianon. Az elégedetlenség és zúgoló­dást Trianon ellen kell levezetni. Nagy dolgokat nem okoskodással, nem felelős­­ködéssel csinálnak, hanem felelőtlenség­gel és bátorsággal. Minden felekezetn­ek találkoznia kell a revízióért indított harcban és minden társadalmi osztály­nak össze kell fognia a nagy cél érde­kében. A viharos tapssal fogadott beszéd után Ferenczy Sándor ny. alispán a beteg Grats Gusztávnak A gazdasági helyzet és a revizió című dolgozatát olvasta fel. Az ülés ezzel véget ért. A Revíziós Liga vasárnap délelőtt 11 órakor a Vigadóban folytatja nyilvános igazgatósági ülését. A vasárnapi ülésen Bar­any­ay Jusztin dr., egyetemi tanár,­­ hittudományi dékán „Trianon és a kato­­­­licizmus“, Bajza József dr. egyetemi ta­nár „A horvát kérdés“, Pechan Adolf dr. „A tót kérdés“, Dudosich Elemér „A meg­szállott nyugatmagyarországi magyarság helyzete“ és Surányi Lajos munkái „A munkásság és a revízió“ címen tart elő­adást. * A Tesz. tízéves évfordulóján tiltakozik a jóvátétel ellen A Társadalmi Egyesületek Szövetsége munkásságának tízéves fordulója­­ alkal­mából december 7-étől 11-éig jubiláris ünnepségeket rendez. December 7-én, este féltizenegy órakor a Nemzeti Színházban előadják az „Elnémult harang­ok“-at. Az ünnepi prológot Herczeg Ferenc írta. December 8-án, délelőtt kilenc órakor a Ferenciek­ templomában, a Kálvin-téri református templomban, a Deák­ téri evangélikus templomban és a Koháry­­utcai unitárius templomban hálaadó istentiszteletet tartanak. Az istentisztele­tek után délelőtt tizenegy órakor a Pesti Vigadó nagytermében jubiláris díszköz­gyűlés lesz. Az Acélhang Dalegyesület Noseda Károly k­or­má­ny főtan­á­csos ve­zényletével elénekli a Hiszekegyet, majd vitéz József Ferenc dr. főherceg, a TESz kormányzó-elnöke megnyitóbeszédet mond Az ünnepi beszédet Wolff Károly ország­gyűlési képviselő mondja. Felszólalnak: Tor­may Cecile, Raffay Sándor dr. C­sett­ler Jenő és Sipőcz Jenő dr. Az üdvözlő­­beszédek sorát József és Albrecht főher­cegek nyitják meg. Elnöki zárszót Szon­­tagh­ Tamás dr. mond. A közgyűlés vé­gén eléneklik a Himnuszt. Délután a ve­zetőség tiszteleg a kormányzónál, este kilenc órakor pedig a Pesti Vigadó nagy­termében ünnepi vacsorát rendeznek, amelyen az ünnepi beszédet Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, a TESz társelnöke mondja. December 9-én tiszte­legnek a TESz fővédnökeinél, vitéz Jó­zsef főhercegnél és József Ferenc főher­cegnél, valamint vitéz Albrecht főherceg­nél. A tisztelgések után a Névtelen Ka­tona emlékét koszorúzzák meg. Délután a kerületi elnökök tartanak értekezletet és gyűlést tart a TESz ipar- és mezőgaz­daság-pártoló szakosztálya is.­­ Decem­ber 10-én a TESz elnöki tanácsa és szak­osztályai üléseznek, december 11-én, dél­után öt órakor pedig a TESz igazgató­sága tartja ülését. A TESz ezt az alkalmat felhasználja arra, hogy a jóvátétel ellen tiltakozzék. 3 SALJAPIN-EST a színház körül Csalódtak­ a jegyüzérek NYAKUKON MARADT A KÉSZLET „SO­RDIKAN“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mutatóba íme néhány jegynek az ára: páholy 166 pengő, a legolcsóbb jegy fent az erkélysorok háta mö­gött hat pengő negyven fillér, egy zsöllye a földszinten harminckilenc pengő nyolc fillér. Jó néhány méterrel hátrább a támlásszék első sorában huszonhat pengő nyolc fillér. Még az erkély első sora is tizenkilenc pengő négy fillér. Még csak hét óra van, a Városi Színház mel­lett álló óra legalább is ennyit mutat. A Lu­ther­ utca sarkán megerősített rendőrőrszem állt. Lovasrendőrök járnak a környéken és a Rákóczi-út és Luther­ utca sarkán ismét na­­gyobbszámú rendőrség irányítja a rendet. A Városi Színház előtt a rendőrök szorítják hátra a bejáratnál összezsúfolódó kiváncsi tö­meget, mert kezdődik a nagy felvonulás. Salja­­pin énekel a Városi Színházban és a Luther­­utcából tódulnak az autók. Hét óra múlt pár perccel, amikor megkezdő­dik az autók felvonulása. Egyszerre tíz autó áll meg a színház főbejárata előtt, húszat pe­dig a jobboldali bejárathoz dirigál a rendőrség. Kétpercenként átlag harminc autó szalad a Városi Színház elé. A kocsik szinte egyszerre állnak meg, egyszerre csapódnak ki az ajtók. Púderből, krémből, ünnepire ondolált halakból valóságos illatfelhő száll egyszerre a kiváncsi tömeg felé. A hölgyek aszályos, hosszú, nagy estélyi ruhái kilátszanak a pompás bundák alól, karjukon belépő, kíséretükben frakkos, szmokingos urak. Az autósor megakad a Lu­­ther-utcában, a Rákóczi-úton hosszú oszlop áll. Mind-mind a város túlsó oldaláról érkezik. A Városi Színház mögötti városnegyed felől az utcasarkokon nincs szükség külön rendőri irányításra, innen legfeljebb gyalog jönnek az emberek. Csak a Rákóczi-út és körút ontja a Luther­ utcán át a fényes magánautókat és a taxik tömegét. Mire fél nyolc, az előadás megkezdésének ideje elérkezett, már több mint háromszáz autó állt meg a Városi Színház előtt. Bent az előcsar­nokban kisebb csoport, mintegy­ húsz ember vár. Állítólag itt adott találkát valamelyik ismerősének, hogy együtt menjenek meghall­gatni Saljapint. Ha azonban közéjük kerül egy idegen arc, rögtön a fülébe duruzsolják: — Parancsol jegyet! Húszpengőset tudok adni. A rendőr el is vezet egy nagyon agilis jegy­árusító fiatalembert, aki riadtan védekezik: — Nem akarok én uzsoráskodni! Hiszen áron alul adom a jegyet, — méltatlankodik felhábo­rodásában, így is áll a helyzet. A pénztár nagy konku­rencia annak a néhány jegyüzérnek, akik a „sokadika“ ellenére is belevágott ebbe a Saljapin-ü­zletbe. Még fél nyolckor tizennégy pengőtől felfelé lehet jegyeket kapni a pénz­tárnál. A jegyüzérek kénytelenek voltak meg­kezdeni a „fedezd“ eladásokat és hogy legalább a veszett fejsze nyelét megkapják, áron alul adták a jegyeket. Aki nem váltotta meg előre a jegyét, harminc-negyven, sőt ötven percentes engedménnyel jutott hozzá a jegyüzéreknél. Ez egyszer ármérséklő volt a szerepük. Kint az utcán még csak ekkor kezdődik az autók torlódása. Háromnegyednyolc, úgy lát­­szik, sohasem lesz vége az autósornak. Ekkor csengetik az elsőt a színházban. Már eddig több mint ötszáz autó állt meg a Városi Szín­ház előtt. Kétharmadrésze taxi. Úgy látszik Budapest egész taxiparkjának nagy része ide vonult. Elhangzik a második csengetés is, ki­­hallatszik az előcsarnokba, fél nyolc már elmúlt húsz perccel, az autók még mindig érkeznek. A 2-es villamosnak tíz percig kell várni, míg egy kis út nyílik az autósorban. Már a hat­százat is meghaladja az autók száma, amikor a harmadikat csengetik. Még mindig érkezik egy-egy elkésett autó és nyolc órakor is szállin­góznak az elkésett Saljapin-rajongók- Bent a színházban ekkor kezdődik az előadás. A Tisza Kálmán-téren pedig szétoszlik a nézőközönség. A jegyüzérek morognak és pénzt csörgetve számolnak el egymással. A környező mellék­utcákban a magánautók fényes sora áll. Most már csak nagynéha érkezik egy-egy Saljapin­­rajongó, az is gyalog. Ketten-hárman társas alapon vettek egy jegyet. Az első felvonás meg a második felvonás végén van a váltás, amikor a közös jeggyel a társ ül be a nézőtérre. Saád Béla. PONGOR BÁLINT NYILAT­KOZIK A HÁBORÚRÓL ÉS A BÉKÉRŐL — Mondja kérem, képviselő úr, hogyan lehetséges az, hogy amikor az összes hatal­mak aláírták a Kellogg-paktumot, Orosz­ország és Kína mégis összeháborúskodhat­­tak? Mekkorának kell lenni hát egy hábo­rúnak, hogy azt a Népszövetség is észre­vegye? — Magas politika ez, fiam, nem értek én hozzá. Hanem tudja, volt a­ Hajigálós Mis­­kának egy öcsse, a Lajos, öreg ácssegéd volt már s bizony sok házra, toronyra, föl­mászott életében. Egyszer aztán az történt vele, hogy leesett a városháza három eme­letének a tetejéről. Nosza, össze is szaladtak az emberek s ahogy jajgattak-kiabáltak, egyszerre csak látták, hogy a Lajos bizony föláll a földről, leveregeti magáról a port és csak kissé tapogatja meg a csontjait. •­ A Klepeiss Jani meg nem állta, mivel­hogy mérnök volt a városnál, hogy él se kiáltsa magát: — Hamar egy pohár vizet! Vagy nem látja senki, hogy mi történt.? Megszólalt erre a Hajigálós Lajcsi: — Vizet? Hát akkor mondja meg nekem a mérnök úr, repülőgépről essek le talán máskor, hogy egy korsó sört kapjak! Rádióengedélyért úgy az első, mint a többi hónapokban is csak 2 pengő 41 fillért kell fizetni!

Next