Nemzeti Ujság, 1930. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
JMÚl.UM/ 1930 JAN. 1. ;é ? j Omi|U>-i.U,T.l.i fi ’tffit fii if W fill íJÉir füll dgi IPH jap» ff jÉfi V «*••* ■lilla*. AatMfr4a.lL, Mária. MsAtSmML* ' TilTl^ tfoi... BbggfflJB2L, áljaaabaa Feleli*szerkesztőtTÓTH LÁSZLÓ dr. 4 KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ F«maak«t4*é. TÚRI BÉLA . _________ XII» évfolyam 1» szám ♦ Szerda. ♦ Budapest, 1930 január 1» rÉ&Lic.», ■ • -v. • ... "—fin' ~ ~Trr-iiTimTfi—R-'Ti—TrWiTinfny~rar-'-rn-r'-rrr^ r. ■ - -rrny-ri—irrvn-r -mávn , i m i ■ ■ -- -r r—imrmrT- m n i mim m n nimm m ■ ni——mii ..sím m in ■ — A magyar sors és a városok Irtai Sipőcz Jenő dr. A béke boldog éveiben a magyar közvélemény és a magyar politika büszke volt, Budapestre és a magyar vidék városaim, amelyek Pozsonytól Brassóig a magyar kultúra, a magyar szellem úttörői voltak a nemzetiségek tengerében, de jótékony, kultúraterjesztő és gazdaságilag emelő hatásuk áldásosan érzett a szín magyar vidékeken is. Ma pedig, a nagy összeomlás után, olyan véleményekkel találkozunk nap-nap után, amelyek szerint a nemzet katasztrófájában a városok játszották a kárhozatos vezető szerepet s ennélfogva a városokat nagyobb ellenőrzés alá kell helyezni, sőt „vissza kell kapcsolni a nemzeti közösséghez“, amelytől e vélemények szerint a forradalmak következtében elszakadtak volna. Nézzünk szembe ezekkel a vádakkal. Mi lehet ezek alapja? Mi lehet az oka a város és a vidék között ma már nyíltan kitört ellentéteknek . Ezt a jelenséget nem elég észlelni, hanem okait kell kutatni. A józan, okos nemzeti politikának nem növelni kellene, hanem el kellene simítania az ellentéteket a város, a falu s a nemzet érdekében. Az első és kétségkívül legfontosabb ok a városi és vidéki népességnek foglalkozásbóli különbsége. A vidék őstermelő, a váró* pedig a kereskedelem, ipar és a ’•ty.gt,dkT'.*»c\ középvom.». Egymásra teli, » kölcsönösen réé vámnak utalva » ezürt egymásrautaltság rendes gazdasági viszonyok között őket egymás kiegészítő részeivé teszi, őstermelés, ipar, kereskedelem és szellemi foglalkozások a kereslet és kínálat rendes alakulása mellett, eltekintve kisebb súrlódásoktól, békében megvannak egymással. Teljesen megváltozik azonban a helyzet akkor, amidőn a gazdasági életben az egyensúly megbomlik s egyik vagy másik foglalkozási ág működésében külső ............ okok következtében zavar áll be. A trianoni békeparancs következtében egyaránt szenved őstermelésünk és iparunk, de ezenkívül, mint kisebb gazdasági terület, ma sokkal inkább ki vagyunk téve a világpiacokon mutatkozó változások hatásainak, mint a békeévekben, amikor egy hatalmas, egységes gazdasági területen találtuk fel beszerzési- és fogyasztópiacunkat. Ma tehát gyakrabban váltják fel egymást a különböző foglalkozási ágak konjunktúrái s ezenkívül ezek hatásai nagyobb szélsőségeket is mutatnak fel. A mai mezőgazdasági válság egyik természetes visszahatása: a vidék élesebb hangminta a városok ellen. A másik ok a város és a vidék kulturális életében mutatkozó különbség a városok javára. Tagadhatatlan igazság az, hogy falvaink és különösen az alföldi magyarság kulturális emelése tekintetében rettenetes mulasztások történtek a kiegyezés óta eltelt évtizedekben. Az egymástól távol eső városok és falvak között, a tanyákon elszórt magyarság — kétségtelenül a nemzet egyik legértékesebb rétege, a magyarság erejének ősforrása — olyan hihetetlenül elmaradt közigazgatási, közművelődési, közegészségügyi és gazdasági viszonyok között él ma is, amely bizony nem méltó az európai nagyvárosok közt is kiváló Budapest színvonalához. Budapesttől 20—30 kilométer távolságban már az ország legritkábban lakott területei vannak, ahol a tanyai madarnak nincs munkaalkalma, nincs piaca, nincs orvosa, iskolája hogy ne is szóljunk a használhat refikciót s vili !"? Milisiujiféi s egyéb, ma még elérhetetlennek látszó kulturszükségletekről A vidéki magyar, a vidék népfeleslege, amely megélhetést nem talál azon a területen, amelynek haladottabb viszonyok között kétszer annyi embert kellene eltartani, vágyik a városba amelyben hite szerint jobb megélhetési emberhez méltóbb életfeltételeket és kulturális viszonyokat talál Vágyik a városba s ha vágya teljesedik, lassanként beolvad a város társadalmába, boldogul, vagy pedig szaporítja a sorsával elégedetlen s ezért kétségtelenül veszélyes városi proletáriátus számát Ha pedig vágya nem teljesedik, irigykedve gondol a városi népnek szerinte jobb sorsára és könnyebb, kényelmesebb életére. Végzetes hiba volna azonban, ha a falu magyar társadalma és a falusi társadalmat képviselő magyar intelligencia ebből a színvonalbeli különbségből azt a következtetést vonná le, hogy a város színvonalát kell arra a kétségtelenül alacsonyabb kulturális színvonalra lesülyeszteni azzal, hogy a városoktól megvonjuk fejlődésük további feltételeit és őket gazdasági és erkölcsi gyámság alá helyezve, fejlődésükben megakadályozzuk. Ellenkezőleg: azok, akik a falu sorsának intézésére hivatatok, találják meg a maguk működési körét azon a tág, sok munkát kívánó téren, amely a falu szociális, kulturális és gazdasági jólétének emelésére van hivatva. A falu színvonalát kell felemelni arra az európai színvonalra, amelyre városaink legnagyobb része ma már önerejéből felemelkedett. Et nunc ad fortissimum: a városok forradalmi vezérszerepe. Nem kívánom vitatni azt, hogy a forradalmak vezérkarát tényleg a városi, félműveit és a magyarsághoz még nem asszimilálódott értelmiség termelte ki. Ez valóban így volt. De miért! Azért, mert a városok természetes hivatása minden nemzet életében az, hogy a vidék népfeleslegét felvegyék s a nemzet szeleméhez még nem kellőképen alkalma, .-"dott társadalmi rétegeket a nenv ''*r,:n ek re* .»«.«jillogviS minden város társadalmában él egy többé-kevéebbé nagy réteg, amely a nemzet egyetemes érdekeivel még idegenül áll szemben. Ezt a népréteget még kellőképen nevelni kell. Ez a feladat pedig nemcsak a fővárost, a városi társadalmat és hatóságokat terheli, hanem az állami kormányzatot is. Amikor pedig a frontok összeomlottak és ennek folytán teljes fejetlenség, kapkodás és zavar állott be, nagyon természetes, hogy az öszszehalmozódott gyúanyag a fővárosban robbant ki. Még eddig minden forrada Tímár hozománya — Regény - irtat Zágon István — Kettőszázhatvanhárom pengő és negyven fillér — mondta tárgyilagosan. — Annyi, éppen annyi — hagyta rá Tódor kissé zavartan, majd udvariasan hozzátette. — Nagyon köszönjük, hogy elhozta, kérlek a lássan. — Na és a pénz! — Hát... ami az anyagiakat illeti —■ ajánlotta Tódor — hm... ha talán meg méltóztatnék várni a mi kedves barátunkat és főbérlőnket, Beliczay Ákos urat... — A fejedelem! — szegte hátra a fejét makacsul Epstein. — Köszönöm. Abból én nem kérek... Én nem vagyok hajlandó arra, hogy az igen tisztelt fejedelem nekem a végin megint egy lyukat, beszéljen a fejembe, mint a múltkor és a végin megint ne lássam a pénzemet, mint a múltkor . . . — Ccccc — csodálkozott Tódor, ámbár ez Epsteint igen kevéssé hatotta meg, mert egy hanggal magasabban folytatta. — Az a pénz esedékes lett volna május ötödikén. Akkor a fejedelem elkezdett nekem beszélni, hogy mit csinál a kedves Epstein néni, meg a gyerekek, meg hogy milyen édes kislány az én kis unokám, a Rózsika, mit beszéljek annyit, lett a május ötbül június öt. Június ötödikén mondott egy elsőrangú specelistát, a fejszaggatásaimra, leült, sajátkezűleg irt neki egy levelet, mert neki a specelista éppen a legjobb barátja. A fejszaggatásom ma is éppen úgy megvan, mint akkor, de a pénzem, az még mámmá sincs meg. Nekem ebbül elég. Itt a június vége, huszonkilencedike.... — Nézze, igen, tisztelt Epstein úr — igyekezett Tódor, de Epstein újra feljebb mászott eggyel a hanglétráján. — Nem nézek semmit. Mert ha én meggondolom, hogy az uraknak semmi egyebet se kellene tenni, csak átfáradni ide szembe, a szemközti lakásba és máris ott találnák Epstein Adolf huszonhét évre fennálló házasságközvetítési irodáját, amely diszkréten közvetít mindennemű házasságokat a legelőkelőbb körökben... — Ezt tudjuk, kérlek a lássan — nyugtatta meg Tódor bizonyos fensőbbséggel, mert Epstein egyre recsegőbb háziúri hangja most hirtelen a házasságközvetítő mézes fuvolázásába csapott át. — Amikor itt volna például kegyednek doktor úr egy szappangyáros középkorú özvegye — suttogta —, ellegánsan berendezett lakással, kettőszáz és harminc millióval, amikor a kedves és igen tisztelt joghallgató urnák — fordult most Feri felé — itt volna belterjes földbirtokos leánya kisebb testi hibával... — Ugyan, kérem — fordult el dühösen Feri, míg Pali diszkréten hajolt hozzá és feszült érdeklődéssel kérdezte: — Mondja, Epstein bácsi, nem tud véletlenül egy árvát tízezer holddal! — Kis mit érnék vele akkor is, ha tudnék! Én az uraknak úgyis hiába beszélek! Engem az urak lenéznek, kutyába se vesznek ... — Ebben nincs igaza, kedves Epstein úr — udvariaskodott Tódor —, mi önt igenis kutyába... illetőleg tiszteljük, kérleka lássan. Tiszteljük, becsüljük, de véleményünk szerint egy ilyen életbevágóan fontos dologba nem lehet csak úgy egyszerűen beleugrani. — Beleugrani! — legyintett Epstein. — Beleugrani lehet egy üzletbe, de nem lehet egy házasságba. Mert ha egy házasság nem az, aminek kinézett, mi történhetik! Az ember szépen elválik, elmegy az Epsteinhez és az Epstein ajánl neki megint valaki mást. Utóvégre az ember egy ilyen házassággal nincs összeesküdve . . . Amint látható, Epstein úr fogalmai a házasság etnikájáról a legszilárdabb erkölcsi alapon nyugodtak, de a fiúk csodálatosképen nem tudták olyan hirtelen átvenni ezt az olyannyira gyakorlati és elasztikus gondolkodásmódot. Ennek ellenére Tódor mindenesetre udvariasan és a még ki nem fizetett házbér állandó rémétől lenyűgözve, bizonyos helyeslő jelleggel válaszolt . Na igen, igen, tisztelt Epstein úr, feltétlenül. Mi gondolkozni fogunk a dolgon kérleka lássan... — Ami pedig a házbért illeti — emelte fel a hangját újból Epstein immár nem mint házasságközvetítő, hanem mint házimr és nem lehessen tudni, mit mondott volna még, ha ebben a pillanatban Pali el nem rikkantja magát. Itt a fejedelem — ordította lelkesen. 3. A fejedelem És tényleg, a fejedelem megérkezett. Megérkezett pedig olyan valóban fejedelmi külsőségek között, hogy elállott az egész Harasztos-út szeme-szája. Egy, Isten tudja, hány hengeres Rolls-Royce kocsiból lendült ki, olyan hanyag eleganciával, hogy mi magunk is, e történet szigorúan tárgyilagos krónikásai egy pillanatra szinte gondolkodóba esünk, hogy nii, akkor ez a május ötödike óta húzódó házbémemfizetés talán nem egyéb valami rosszindulatú ráfogásnál! Azonkívül a megjelenése... Az a bódító nyakkendő, amely a pompás szürke zakkójának jobb- és balszárnya között olyan igéző puhasággal omlott a diszkréten csikozott, nyári divatnadrág övébe... A kacér kis selyemzsebkendő, egybehangzóan a harisnyája színével... Mindez a legpompásabb termeten, ragyogó egviségű fiatal fejjel koronázottan, remek, merész kis bajuszkával, a legvidámabb és bátrabb szemek csillogásától megvilágítottan... A fejedelem valósággal szobra volt azoknak a szép fiuknak, akikről a feleletes szemlélő első pillantásra megállapítja, hogy na, szegény, e® aztán hihetetlenül buta lehet. És ez volt a fejedelem szerencséje. Mert az első mondat, amit a száján kiejtett, annyira meglepett mindenkit az értelmességével, hogy a hallgató elámultan mondta magában: Nahát, nem is olyan buta. Aztán, a beszélgetés folyamán elégedetten állapította meg: Nem, nemcsak hogy nem buta, sőt, egészen jóeszű. Mire aztán az előbb említett felületes szemlélő észrevette volna, hogy nemcsak jóeszű, hanem fölényesen okos is, akkorra már a szemlélő készen volt. A fejedelem azt csinálta vele, amit akart. Mert a fejedelem több volt, mint okos. Eleven bizonysága volt annak a régi erdélyi szólásmondásnak, hogy egy székely góbé annyi, mint hét örmény, pedig egy örmény felér hét zsidóval, sis a fejedelem letagadhatatlanul góbé volt. (Folytatása következik.) Upunk mai száma 24 fillér Mi titfélt? Vass József népjógki miniszter a nagy várakozások és vágyakozások esztendejéről beszélt az újságírótestületek és intézmények újévi tisztelgő küldöttsége előtt Politikusok nyilatkoztak a mélységből felfelé vezető útról Franciaország ellenzi a Young-terv újabb módosítását A főváros új tanerői letették a hivatali esküt Tíz napig tárgyal a hágai konferencia Negyven százalékkal emelkedett 1929-ben a fizetésképtelenségek száma Újévi kinevezések és előléptetések a MÁV-nál . A Katolikus Népszövetség nagyssa- írású akciót indított, hogy mánkóhoz és kenyérhez jusson tíz badal zsonyvidéki község népe Napok óta dühöng a vihar Anglia és Franciaország fölött Négyszáz rózsafát küldött a jubiláló Szentatyának Chotek Henriette grófnő Kettős bemutató volt Savenier éjszakáján Gál Gyula felgyógyult Az olasz kiállítás nagy sikert aratott Londonban Zágon István egyik vígjátékát Hamburgban is bemutatják Hatvan gyermek halálraégett egy skóciai mozitűzben A világ háromszáz ősllagánan kongresszust tart Egerben ffigr k Ifi ».««ggyilkaKft társai Súlyos robbanás volt a fiumei petroleumfinamitóban Londonban óriási mértékben tetted a himlőjárvány Csendőrsortűz ölte meg a hírhedt avasi banditát Az MHC jéghokicsapata bejutott az ujtátrafüredi torna döntőjébe Kártérítési per egy autóbuszjárat körül A francia jegybank felemelte az osztalékát Százhatmillió lejt kaptak a román tanítók és tanárok