Nemzeti Ujság, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
Felelős szerkeszt?: TÓTH LÁSZLÓ úr.♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ ..lidárka tír., TÚRI BÉLA XII. évfolyam 26. szám # Szolbük ›$› Budapeste 1930 február 1. A visszhang irka: Turr Béla Milyen visszhangra talált Bethlen István bejelentése és beszéde a hágai egyezményről a magyar sajtóban! Olyan kérdés ez, melyet vizsgálni annál indokoltabb, mert maga a parlament nem is hozhat határozatot a hágai egyezmény dolgában mindaddig, míg annak részletei is nem kerülnek a Ház elé. A közvélemény, a közhangulat és ha volna ilyen, a közmeggyőződés tehát egyelőre csak a sajtó hatása alatt áll és hullámzik. Annyi kétségtelen, hogy a szociáldemokrata és egy-két radikális lapon kívül a hágai megegyezés nagyobb megértésre talál a sajtóban, mint amilyen hangszerelés szokta kisérni a Bethlen-kormányzatot De azért a jelszavas, puffogó, sőt gyanúsító megjegyzéseknek, kritikának a sajtóban ép úgy nyoma van, mint ahogy megnyilvánult e hang a parlamentben is. Pedig hamis beállítások a hágai egyezményt is egészen más színben tüntethetik fel, mint amilyen az valójában. A tömegpszichológia egészen sajátos valami. Néha egy vicc, máskor egy gyanúsító szó, harmadszor egy, a lényeget elferdítő, de a látszattal igazolt kritika hatása marad állandó. Hogy a hágai megegyezés is több ponton sebezhető és hogy a financiális mérlege ma meg sem csinálható, ez kétségtelen. Az is hiba volna, ha már a komoly kritika is kiveszne. Sőt arra is szükség van, hogy a kormány a párisi tárgyalások előtt, melyeken még erős küzdelme lesz az elvi keretek betöltése körül, hallja, érezze a nemzetnek szavát, mely jajkiáltásokban is tiltakozik újabb áldozatok viselése ellen. Csakhogy a parlamentben és a sajtóban nem a reális helyzetből fakadó komoly kritika a domináló hang, hanem az, mely több-kevesebb politikai taktikával, az érzelmek kihasználásával és nem is mindig jóhiszeműendolgozik. Általában két csoportba lehetne osztani a hágai egyezmény kérlelhetetlen kritikusait úgy a parlamentben, mint a sajtóban. Az egyik csoport hasonlít azokhoz, kik önmagukkal sakkoznak. Felállítják a hadállásokat, önmaguk teszik meg a lépéseket és húzzák mindkét fél figuráit. A másik csoport nem ilyen jóhiszemű játékos. A politikai szembenállásban és harcban mérgezett nyilakhoz is nyúl és azokkal lövöldöz. Célpontjuk is van. Az, hogy történetesen Bethlen István is az optánsok közé tartozik, így tehát minden, az optánsok jogainak elismerését és anyagi érdekeit is szolgáló pont az egyezségben Bethlen Istvánnak is személyes érdeke. Ezt a magától adódó tényt akarják kihasználni Bethlen István, a miniszterelnök ellen, nem törődve azzal sem, hogy erkölcstelen eszköz ez úgy az ő személye, mint az ország miniszterelnöke ellen. Pedig éppen Bethlen István adott reá példát éveken keresztül, hogy szinte finnyás erkölcsi érzékkel húzódott vissza az optánsügynek személyes képviseletétől. Genfbe mindig másokat küldött, hogy a különben már régóta elvi jelentőségűvé nőtt optáne-ügyben, mely a döntőbíróságok kérdésévé vált, ne személyesen kelljen a harcot vívnia. Hága azonban nem Genf. Hágában kimondottan politikai konferencia volt. melye® Európa államainak miniszterelnökei vagy külügyminiszterei politikai felelősséggel vettek részt. Nem is az optács-ügy rendezése miatt ült össze a hágai konferencia hanem a keleti jóvátételek kérdését volt hivatva elintézni és hozzá előre feltett szándékkal úgy, hogy az összes háborúból kifolyó pénzügyi ügyek rendeztessenek. Hogy a kisantant el volt tökélve, hogy a különben már Genfben is egyezségi útra terelt optánsügyet napirendre hozza és dűlőre vigye, az nem Bethlentől függött. Szabad lett volna-e a magyar miniszterelnöknek ilyen európai politikai konferenciáról, mely a nemzet egész jövőjére kihatással volt, elmaradni csak azért, mert történetesen neki is volt Erdélyben birtoka, melyet a románok elkoboztak. A felelősség súlyát Hágában egyedül az viselhette, aki évek óta Magyarország bel- és külpolitikáját intézi. Ez pedig Bethlen István. Bethlen Istvánra a Hágába menetelő kötelesség és parancs volt. Csak arról lehet tehát szó, hogy kötelességét mikép teljesítette. Erről pedig ellenségei adják a legjobb bizonyságot. Közéletünk nagy lezüllésére mutatna tehát és már igazán Balkánná váltunk volna, ilyen rövid idő alatt, ha mégis el tudna harapódzni olyan gyanúsítás, melyet csak a rosszhiszeműség vagy a mindenre képes politikai taktika talál ki és tálal fel a közönségnek. Az önmagukkal sakkozóknak is abba kellene hagyniuk a nyert felvilágosítások után ama játékukat, hogy ők maguk állítsanak fel olyan szituációkat, melyek Hágában nem léteztek és amelyek között Bethlennek a maga harcát vívnia kellett. Senki erre a szituációra hivatottabban és kézzelfoghatóbban nm mutatott reá, mint tegnap Apponyi Albert, ki megrajzolta a helyzetet, az előzményeket és körülményeket, melyek között Bethlen a megegyezési kísérletet kellett, hogy felvegye Márpedig maga a megegyezés ténye az, melynek gazdasági és politikai jelentőségét még azok sem tagadják, akik a megegyezés részleteit kifogásolják, vagy mondjuk, attól nincsenek elragadtatva, s a kérdése részben is nem az, hogy nem jár-e áldozatokkal a megegyezés, hanem az, hogy megóvta-e, emelte-e országunk presztízsét! A meghozott áldozat pedig felér-e a várható eredményekkel, gazdasági és politikai téren. Természetesen előre az eredményeket pontosan lemérni nem lehetMég arra nézve is csak a remény tölthet el, hogy Hágában a magyar ügy jobb megismerése és Bethlen fellépése folytán beállott jobb atmoszféra állandó marad és hogy tényleg új kapunyitás lesz a kül- Tímár Böske hozománya » Zágon István, regénye — Hát én . . . nagyon szeretem a vidéket — mondta Böske lesütött szemmel. Na, azért nem volt az a szem annyira lesütve, hogy a hosszú pillái alól oda ne lehetett volna pillantani Ákosra, hogy erre a szemlesütésre kezd-e már kidagadni a homlokán az a bizonyos ér, amely a fejedelem kezdődő mérgelődésének olyannyira biztos jele szokott lenni. Böske örömmel állapította, meg, hogy a szóbanforgó ér, ha egyelőre kis mértékben is, de már dagad. És elhatározta, hogy ezt a dagadást a tőle telhető legnagyobb mértékben erősbbíteni fogja. — Nagyon, nagyon szeretem a vidéket — ismételte, de most már jó járt szeme közé nézett. — Azt rögtön gondoltam — mondta az egyre emelkedő jókedvvel. — Mer, hogy a hirdetésbe olyan szép vastagon teccet belenyomtatni, hogy „vidékre is“... — Megjegyzem — mondta Böske veszedelmesen ártatlankodó hangon —, nagyon sokáig gondolkoztam, hogy mit írjak: „Vidékre is“, vagy: „vidékiek előnyben“. — Egy kutya az, kisasszonykám. Tígy is elgyüttem véna, igy is itt vagyok. És, ha már itt vagyok, ha már úgyis tisztába vagyunk avval, hogy minek vagyok itt, megmondom egész őszintén: eddig nagyon válogattam, mentem ide-amoda, egyik lányosházból a másikba. De... ha mostan megegyeznénk... összemelegednénk . . . nem igen mennék én innen tovább egy tapodtat se . . . Ezzel megfogta Böske kezét és barátságosan paskolni kezelte. Böske a zöldebbik szemével odapillantott Ákosra, hogy várjon az mit szól ehhez a kis tapsikáláshoz. Hát nem szólt semmit De az ér a homlokán megnyugtatóan dagadt Tódor kevésbé fegyelmezett temperamentuma azonban nem tűrte az eseményeket szó nélkül. Idegesen csiptette a szemöldöke alá a monokliját és élesen szólt át Palihoz. — Hát úgy látszik, mégis csak igazad van, kérlekalássan... Úgy rémlik nekem, mintha mégis csak volna szerelem az első pillantásra, kérlekalássan. — Néno — nézett rá Jójárt egyre nyugodtabb mosollyal. — Nem megy az olyasmi olyan káperápe. Szerelem még nincsen itt, csak hajlandóság. De a hajlandóságban sok minden lehet, ugye kisasszonykám! Szólt és nehézkes hódolattal csókolta meg Böske kezét Pali nem bírta tovább. — Na, de kérem — mondta, szinte sírva dühében, úgyis, mint nagykorú. — Igaza van, Palika — húzta el gyengéden Böske a kezét — Azt hiszem, a mi kedves András gazdánk egy kissé túlságosan gyors iramban igyekszik a cél felé . — Mindenbe az a szokásom, kisasszonykám ... Meg aztán nem is nagyon érünk rá... Nekem hónap után ma otthon kell lenni, addig sok mindennek el kell intéződni kettőnk közt, nem igaz! — Igaz — mondta Böske lesütött szemmel. T-- Meg már rögtön háromnegyed hét, oszt nekem negyed nyócra találkozásom van egy teherótomobilügynökkel... Böske épp tartóztatni akarta, hogy na még legalább egy kicsit maradjon, de hirtelen ránézett Ákosra és úgy találta, hogy Jójárt megtette kötelességét, Jójárt mehet. A többször említett homlokér ugyanis már majdnem megütötte a kívánt méreteket, sőt Ákos feltűnően nyugodt magatartása sem állott teljesen összhangban lábfejének szapora topogásával. Mindamellett látszólag jeges nyugalommal mondta Jó jártnak: — Hát tudja mit, barátom! ... Ha . . ha magának találkozója van azzal a teherügynökkel, hát akkor most egyelőre menjen szépen el arra a találkozóra... — Itt a kalapja — ajánlotta mohón Feri. — És a fütyköse, kérlek a lássan — hozta Jó járt sarokba támasztott botját olyan kábító gyorsasággal Tódor, hogy Jójárt meglepetten nézett rá, majd végignézett az egész társaságon, nagyot, haragosat villant a szeme és hideg, méltóságteljes nyugalommal mondta: — Jól van, kérem, jól van ne, nedd csak! Aztán Böskéhez fordult és királyi gőggel folytatta: — Hjja-e, kisasszonykám... Annyit mondok én magának, hogy ha mostanon elmentem, oszt maga meg összeül a dógot megbeszélni evvel a zsűrivel — nyomta meg a zsűri szót olyan megvetéssel, hogy kiki megérthetett belőle mindent — hát... elsősorba saját magára hallgasson, ne a zsűrire. Mer aszondom én, hogy nincs a világnak az a zsűrije, aki igazságosan tudna ítélkezni, mert ha véna, akkor az én bikám se a harmadik díjjat vitte véna el, hanem az elsőt . . . Keményen megrázta Böske kezét, marokra ragadta a botját és kemény léptekkel indult meg az ajtó felé. Ott megállt és hetykén vágta oda, félvállról: — Ha ’ peig valamit szenni akar, hát a Ritzbelakok. No, Istennek ajánlom. Azzal a fejébe vágta a kalapját és eltávozott, nem is sejtve, hogy a távozása után milyen vihar fog kitörni szereplésének színhelyén. Tódor, Feri és Pali valósággal tomboltak. — A Ritzben lakik! — Traktora van! Teheratomobilt veszi — Igényei vannak és műtrágyája, én meg vagyok rendülve, kérlek a lássan! — Maga is, kedves Tódor! — kérdezte Böske félig lehunyt szemmel, álmodozva. — Bevallom, egy kicsit én is . . . "Mind a négy fiú szinte kővé meredten nézett rá. És ő folytatta, még puhább, még csiklandósabb hangon, mint előbb. — Tudják, hogy ez az ember... ez a kombináció... nem is olyan lehetetlen! — Tessék! — ugrott mellé Feri és kábultan nézte, hogy ereszkedik Böske lassan, szinte révedezve Ákos alvódiványára, hogy hajtja hátra a fejét az összekulcsolt két kezébe, hogy sóhajt hosszút, szinte fájdalmasat. Annyira nem várt valami volt az, ahogy Böske most viselkedett, hogy úgy Tódor, mint Pali szintén csodálkozva húzódtak mellé. Mint egy soha nem látott csodát állották körül. Tódor és Feri mögötte állott, Pali a lábaihoz ereszkedett, szintén a díványra, Ákos pedig egyre feszültebb figyelemmel és egyre dühödtebb indulattal nézte a szoba túlsó sarkából. És Böske tovább beszélt. — Nem, nincs a dologban semmi lehetetlen. Egész... egész... én egész jól el tudom képzelni az életemet mellette. Biztosan van neki egy aranyos kis háza, kertje, akácfák az udvarán... Engem az akác egy nyár elején mindig megbolondít egy kicsit és nézze, Palika, én nem mondom, hogy nem vonzódom jobban a magam fajtájához — itt mélyen Pali szemébe nézett —, nem mondom, hogy nem látnék szívesebben az ő helyében valaki mást a régi pajtásaim közül — ezzel megszorította Feri kezét, de változatlanul tovább is Palit nézte —, hanem ennek az embernek olyan jó szemei vannak, olyan meleg a hangja és... talán a nyár teszi az egészet, mert olyan nyár van, Tódor, olyan hihetetlen nyár van . . . (Folytatása következik.) Lapunk mai száma 16 fillér .£5jg| történt? j Miniszterelnök a hágai egyiaHt^^ gazdasági következmémygwifMieszélt a Lloyd Társulat Sei^fffrtylbanas-hercegnrimás mond aiW^P szentmisét a pápa koronázásának évfordulóján A képviselőház ülésén Buday Dezső mélyreható bírálatot mondott a fővárosi javaslatról A belügyminiszter elvi döntése szerint a szavazástól tartózkodókat az önkormányzatnak kell büntetnie A csütörtöki kulturesten Nyíregyháza lelkesen ünnepelte a Központi Sajtóvállalat lapjait *) Virág Ferenc pécsi megyéspüspök felső körlevelében a hitélet fej- lesztésére hívta fel az egyházmo- ígye papjait Nagy felháborodást keltett Angliában a szerajevói bűntény ünneplése Benes, Marinkovics és Marinescu kitérő formában számoltak be a hágai megegyezésről Moszkva irányítására rendezték a hamburgi kommunisták a véres utcai harcokat Görögországban is forradalmat készítenek elő a szovjetügynökök A spanyol kormány visszaállítja az alkotmányos rendszert A kereskedők sürgetik a boltbérek leszállítását Németországban a gazdák a rozskenyértörvény megvalósítását követelik Palásti Irén esete a rendőrséggel Hatalmas katolikus cserkészmozgalom indult meg Németországban A madridi gyorsvonat alatt leszakadt a híd Óriási hóvihar dühöngött Amerikában Egy szemtanú látta, amikor Kutyepov tábornokot a szovjet ügynökei elhurcolták Rónainé ügyében a lakásán fejezik be a tárgyalást