Nemzeti Ujság, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-14 / 61. szám

6 eredményeiket éppenséggel nem lehet je­lenték­tel­en­­­nek tartani és még kevésbbé lehet megsemmisíteni. Gandhi kétségtele­nül harcol ez ellen az egész gazdasági kultúra ellen, mint ahogy harcol Európa ellen, harcol az európai ember ellen és mindenekfölött harcol a keresztény eszme ellen. Lehet ez a harc romantikus, lehet ebben a harcban sok olyan hatóerő, amely a tömeg fanatizmusát kielégíti, de az angol politika nagyon jól tudja, hogy sehol a világon, még Indiában sem lehet ma már visszaforgatni a haladás kere­két. Angolországban ezért látják inkább csak múló és romantikus jelenségnek Gandhi egész mozgalmát. Irwin lord to­vább halad a maga útján, a Simon­­bizottság javaslata alapján tovább tár­gyal az indiai politika vezetőivel a do­­miniumrendszer kiépítéséről és az angol világpolitika megadja India népe szá­mára azt a keretet, amely a haladást, a fejlődést és a megélhetést biztosít­ja. ----———­ Az egész ország részvéttel fogadta a halálhírt (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Aki szerette a régi világot, a férfias bánatok és nemes pasz­­sziók korát, akinek a lelke közel állott a múlthoz és a magyar nótához, az megdöbbenés­sel értesült csütörtökön a lesújtó hírről, hogy Fráter Loránd volt huszárkapitány, a híres és nevezetes dalköltő, a kiváló énekes és nagy­szerű hegedűs, annyi mélységes szép magyar dal szerzője, a pompás magyar úr és a gazdag ke­délyű művész, váratlanul elköltözött az élők sorából. Régi mandulatályogja újult ki, amely elmérgesedett s Fráter Loránd néhány perccel azután, hogy beszállították az egyik budapesti szanatóriumba, hirtelen meghalt. Pályafutása Fráter Loránd régi nemesi családból szárma­zott Apja Fráter Béla földbirtokos, anyja Rhédey Julianna grófnő, az angol királyné har­madízigleni unokatestvére volt. Mary angol királyné tudvalévően született Tecsc hercegnő, a Teck hercegi család pedig Sándor würtembergi királyi hercegnek Rhédey Claudia grófnővel kötött morganatikus házasságából származik. A család ősi fészke a biharmegyei Érsemjén volt Az érsemjéni nemesi kúriában született Fráter Loránd is 1872-ben. Apjának nagyra­­törő tervei voltak vele s a középiskola elvég­zése után a Ludovika Akadémiába adta. A Lu­­dovika Akadémia elvégzése után honvédhuszár­tisztként lépett a hadseregbe, ahol a századosi rangig emelkedett Utolsó katonaéveit Maros­­vásárhelyen töltötte a 9-es honvédhuszároknál, ahol nótás kedvéért, aranyos humoráért min­denki hamarosan megszerette. Ekkor már nem érdekelte a katonaság, más terveket forgatott a fejében és 1906-ban kapitányi ranggal nyug­díjba ment Lemondott a katonai dicsőségről, hogy álmainak élhessen és mint dalköltő érvé­nyesülhessen. Már gyerekkorában foglalkozott hegedű- és énektanulmányokkal és a magyar népdalköltészet korán megihlette. Amikor levetette egyenruháját, elindult és saját szerzésű dalaival bejárta az egész orszá­got Rövidesen nagy hírre tett szert s különö­sen nagy sikert ért el ,,Száz szál gyertya" kez­detű dalával. Hangversenyei iránt rövidesen óriási érdeklődés nyilvánult meg s a közönség meleg szeretettel és tomboló lelkesedéssel üdvö­zölte mindenütt, ahol megfordult Híre, neve egyre növekedett és 1910-ben Justh­-párti pro­grammal képviselőnek is fellépett és meg is választották. Egészen a háború végéig tagja volt az országgyűlésnek és mindig szivén hordozta választóinak, a székelyhídi kerület ellenzéki polgárainak az érdekét Mint képvi­selő nősült meg, elvette Plósz Sándor, egykori igazságügyminiszter leányát, Jankát. Két leánya született s boldog, meghitt családi éle­tet élt biharmegyei birtokán. Közben egymás­után születtek meg szebbnél-szebb nótái, az „őszi rózsa“, „Tele van a város akácfavirág­­gal, és az a többi ösztönös érzésből, gazdag képzeletből, igazi magyar szívből született dal, amelyek mind túlélik korán sírbatért szerző­jüket. A háború alatt az ő ajkán elnémult a nóta, a későbbi idők sem kedveztek az ő sírva vi­gadó természetének s csak évekkel a háború után vette kezébe ismét a hegedűjét, hogy megint hangversenykörútra induljon. 1927-ben „Akácfavirág'' címen daljátékot írt, amibe bele­szőtte legnépszerűbb dalait s a daljáték nagy sikert aratott a Városi Színházban. Az utolsó években Amerikát is megjárta Kőszegi Teréz­­zel, ahol az amerikai magyarság kitüntető lel­kes szeretettel ünnepelte. A legutóbbi időben meglehetősen visszavonul­tan élt, birtoka a megszállók kezére került és Teréz­ körúti dohánytőzsdéje jövedelméből élde­gélt. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1930 március 14. Gandhi békésen, de fáradtan gyalogol a városodban Sehol nem volt nagyobb tüntetés - A mohamedánon ellenmozgalmat indítanak London, március 13. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Ahmeda­­badból jelentik, hogy Gandhi és hetvenkilenc híve az Aslal­ban tartott pihenő után foly­tatta útját. Legközelebbi megállóhelyük a hét mértföldnyire lévő Barea faluban lesz, ahol Gandhi ismét beszédet tart. A csapat önkéntes kísérői már elmaradtak úgy, hogy a menetet most már csak házilag szőtt ruhákkal megrakott nagy táborautó zárja be; mellette egy lovász kis barna hátaslovat vezet, amelyet Gandhinak egyik tisztelője ajándékozott. Maga Gandhi továbbra is gya­log halad a menet élén. Az öreg nacionalista vezér a hidegtől és a fáradságtól már kime­rültnek látszik és attól tartanak, hogy nehe­zen bírja majd a gyaloglás fáradalmait. Az expedíció, angol felfogás szerint, mind­eddig inkább csak békés tüntetés jellegeivel bír és csak akkor kerül összeütközésbe a tör­vényekkel, ha a tengerparthoz érve megkísér­lik a sónak a tengervíz l­epárolása útján való előállítását és ezzel megsértik az állami só­­monopóli­umot. Az indiai nagyvárosokban, a bombayi diák­­zavargásoktól eltekintve, csak kisebb arányú és nyugodt lefolyású tüntetésekkel ülték meg az ellenállás megkezdését. Ezek a tüntetések leginkább csak arra szorítkoztak, hogy fel­vonták a nemzeti lobogót és nacionalista be­szédeket tartottak. A tüntetéseket majdnem mindenütt az ifjúsági liga rendezte. A m­i­nalisták körében némi aggodalomra ad okot az a lehetőség, hogy a mohamedánok ellen­tüntetésbe kezdenek. Március 14-én a mohame­­dánság vezetői Notr-Delhiben értekezletet tar­tanak, amelyen egy ellenmozgalom tervei ke­rülnek szóba. A Bombay tartományban fekvő Biculla vas­útállomás mellett kétszáz indus vasutas pasz­­szív ellenállásba lépett olyan módon, hogy le­feküdt a forgalmi felügyelő hivatala előtt és így megakadályozta, hogy bár­ki ki- vagy be­járhasson a hivatalba. A rendőrség négy ve­zetőt letartóztatott, majd botokkal rohamozta meg a földön fekvő sztrájkolókat, mire a tö­meg kövekkel dobálta meg a rendőröket. Két rendőr és ötvan sztrájkoló megsebesült. Összeesküvést fedezett föl a bombay­ i rendőrség­ ­ , London, március 13. (A Nemzeti Újság tudósítójától,­ Bombayból jelentik, hogy a rendőrség az egyik letartóz­tatott hindu vallomása révén az angol uralom ellen tervezett messze szétágazó összeesküvést leplezett le. A letartóztatott hindu részese volt az Indiai alkirály vonata ellen néhány hónap­pal ezelőtt elkövetett bombamerényletnek. Val­lomása alapján eddig 11 embert tartóztattak le. Fráter Lóránd szerdán éjjel váratlanul meghalt Mandulatályogja mérgesedett el . Valószínűleg szívbénulás okozta a halálát Betegsége és halála Az utóbbi évek fáradságai erősen megviselték Fráter Loránd elpusztíthatatlannak látszó szervezetét. Néhány nappal ezelőtt kiújult régi mandulabetegsége. Az utóbbi időben többször volt mandulagyulladása, de az egyébként erős és egészséges ember nem vette komolyan a be­tegségét. Kedden váratlanul rosszullét fogta el, a családja azonnal orvost hivatott, aki ki­sebb műtétet végzett rajta. Mivel a seb később erősen vérezni kezdett, orvosa, Tóvölgyi Ele­mér dr. intézkedett, hogy szállítsák be a Pa­­jorszan­a­tóriumba. Fráter eleinte ellenkezett, nem akart bemenni a szanatóriumba ,később mégis engedett hozzátartozói kérésének, autóra ültek és behajtattak a Pajor-szanatóriumba. Ott a 6-os számú szobát jelölték ki a számára. Éppen csak, hogy átlépte Fráter Loránd a szoba küszöbét, hirtelen elsáppadt, homlokán verítékcseppek jelentek meg, rángás futott át a testén és a szívéhez kapva felkiáltott: — Levegőt! . . . Jaj . . . Megfulladok! . . . A következő pillanatban már össze is esett. Az ügyeletes orvos rémülten sietett a segítsé­gére, gégemetszést alkalmazott, de már ezzel sem tudta megmenteni. Fráter Loránd elvesz­tette az eszméletét és pillanatok alatt kiszen­vedett. Váratlan és tragikus halálának a híre mélyen lesújtott mindenkit, aki ezt az izzig-vérig ma­gyar urat és nagyszerű dalköltőt ismerte. Első­sorban családját és közvetlen hozzátartozóit, akik megrendülve értesültek a szomorú eset­ről. Budapesten még az éjjel elterjedt a hite váratlan halálának s a főváros közönsége mély megilletődéssel vette tudomásul a szomorú gyászhírt. Szívszélhüdés okozta Fráter Lóránd halálát Tóvölgyi Elemér dr. egyetemi magántanár, a kezelőorvos a következőket mondta el az el­hunyt dalköltő betegségéről­ és a halál körül­ményeiről: — Fráter Loránd tavaly mandulatályogot kapott, akkor megoperáltam, mire rendbejött és azt tanácsoltam neki, hogy vetesse ki a manduláját, mert veszélyes lehet ránézve, an­nál is inkább, mivel a szíve sem elég erős, ő azonban nem törődött a dologgal. Most újab­ban follikuláris mandulagyulladást kapott, amit a tapasztaltakon okulva, igyekeztünk visszafejleszteni, hogy ne legyen belőle tályog. Hiába, a tályog tegnap reggeltől estéig kifej­lődött Este rendkívül be volt dagadva a torta és a mandula úgy megduzzadt, hogy ugyan­azon a helyen, ahol tavaly, fel kellett szúrni. Nagymennyiségű genny jött ki, ami bizonyí­téka volt az erős injekciónak.­­ Később jobban lett Amikor késő este , fel­hívtam a lakásán, bátyja, Fráter György tele­fonon közölte velem, hogy a beteg könnyebben érzi magát, bár mandulája vérzik. Azonnal in­tézkedtem, hogy szállítsák be a Pajor-szanató­riumba, de Fráter György kijelentette, hogy l­oránd nem akar szanatóriumba menni. Erre azután magam mentem a lakására, ahol kon­statáltam, hogy vérzett, de nem olyan különö­sen. Mégis felpakoltuk és kocsin beleállítottuk a Pajor-szanatóriumba. Ahogy a szobába lé­pett, hirtelen felkiáltott: — Levegőt, levegőt, nincsen levegő. . . — Rögtön ott termett az inspekciós segéd­orvos és Fráter Lórándon szükséglégcsőmet­­szést hajtottunk végre, de már nem segített rajta, a halál beállott. Szeretném ha felbon­colnánk, ami valószínűen meg is fog történni, mert véleményem szerint a halált szívszélhüdés okozta. A részvét és a temetés Nemcsak művészkörökben, de az egész társa-­­­dalomban mélységes részvétet keltett Fráter Loránd halála. A „Tele van a város akácfa­­virággal" költőjét sokan siratják ebben a városban, ahol még emlékeznek a béke gond­talan éveire, a béke hangulatos, finom muzsi­kájára. A művésztestületek valamennyien részt vesznek Fráter Loránd temetésén és részt kérnek abban a magyar cigányok is, akik szerte az országban népszerűségre vitték Frá­ter Loránd híres dalait. Temetése valószínűleg szombaton,­­ március 15-én lesz. Mi lesz a hatása a nyolcórai munkaidőnek? Ankét a miniszterelnöknél — Az érdekeltségek rövidesen megadják a választ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Beth­len látván gróf miniszterelnök elnöklé­sével ma délelőtt értekezlet volt a minisz­terelnökségen a nyolcórai munkaidő kér­désében. Az értekezleten Foss József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter, Ij­ad Já­nos kereskedelemügyi miniszter, Dréhl Imre és Kállay Miklós államtitkárok, Kovrig Béla egyetemi magántanár, az OTI igazgatója, Vida Jenő és Chor­in Ferenc felsőházi tagok, Fenyő Miksa, Alapy Viktor, Kende Tódor igazgatók, Knob Sándor, a munkaadók központjá­nak aligazgatója. A munkavállaló érde­keltség részéről pedig Beyer Károly, Frühwirth Mátyás, Tobler János ország­gyűlési képviselők és a keresztényszocia­­lista és szociáldemokrata szakszervezetek képviselői vettek részt. Bethlen István gróf miniszterelnök megnyitóbeszédében üdvözölte a munka­adó- és munkavállaló szervezetek képvi­selőit, majd visszapillantást vetett a ke­­resztényszocialista és szocialista munkás­­érdekeltségekkel ebben a kérdésben foly­tatott megbeszélésekre, amelyek során a munkaidőnek napi nyolc órára való kor­látozása, mint egyöntetű kívánság ala­kult ki. Hangsúlyozta, hogy a kormány megfontolás tárgyává tette és teszi azo­kat a javaslatokat, amelyeket a munkás­ság képviselői eléje terjesztettek, ezek között a nyolcórai munkaidő bevezetésé­­nek kérdését is. Természetesen a kormány érintkezést keresett a munkaadó érdekelt­ségekkel is és arra a meggyőződésre ju­tott, hogy az utóbbi kívánság olyan pro­bléma, amellyel behatóan és részletesen kell foglalkozni. Mivel a munkaidő ren­dezése a termelés érdekeibe mélyen bele­­nyúlik, meg kell fontolni a munkaidő korlátozásának gazdasági és szociális kö­vetelményeit Meg kell vizsgálni, hogy a korlátozás mennyiben befolyásolja a ter­melés költségeit nem vezet-e a termelés hanyatlásához és mennyiben hat vissza a munkásság megélhetésére. Ezeket a szem­pontokat egyformán figyelembe kell venni. A kormány mielőtt végleg megha­tározná a maga álláspontját és döntene abban a kérdésben, hogy törvényjavasla­tot terjesszen a törvényhozás elé a nyolc­órai munkaidő bevezetéséről, meghall­gatni kívánja részletekbe menően úgy a munkavállalók, mint a munkaadók véle­ményét Épen ezért a népjóléti és munka­ügyi, valamint a kereskedelemügyi kor­mányzat kérdőpontokat állított össze. Az egyes iparágak helyzete a nyolcórai munkaidő kérdésével szemben nagyon kü­lönböző, valószínű, hogy az intézkedések szempontjából bizonyos differenciáló­dásra lesz a jövőben szükség. Úgy a nép­jóléti és munkaügyi, mint a kereskede­lemügyi kormányzat kérdései mindkét csoporthoz, a munkavállalók és munka­adók csoportjához szólnak, de természete­sen más alapelvekből és szempontokból indulnak ki. Kovrig Béla egyetemi magántanár, az OTI igazgatója ismertette ezután a nép­jóléti minisztérium részéről a munkaadók és a munkásság érdekképviseleteihez in­tézendő kérdéseket, majd Bod János ke­reskedelemügyi miniszter a kereskede­lemügyi tárca részéről feltett kérdéseket ismertette. Ezek általánosságban arra vo­natkoznak, hogy a nyolcórai munkaidő mennyiben érinti az ipari termelést, a ter­melés mennyisége, a termelési költségek, az üzemek bővítése, a befektetések, vala­mint a munkásság szükséglete szempont­jából Vass József miniszter szólalt fel ezután és helytelenítette azt a módszert, amely valamely állam szociális fejlődésének mértékét az általa becikkelyezett egyez­mények számával méri. Minden nemzet szociális fejlettségét az jellemzi, hogy történelmileg adott helyzetében milyen mértékben tudja a szociális lét követel­ményeit érvényesíteni. Bethlen István gróf miniszterelnök arra kérte a megjelenteket, hogy az elhang­zott kérdésekre lehetőleg iparáganként részletezve adják meg válaszukat, hogy a kormányzatnak módjában legyen a hely­zetet tárgyilagosan és minden vonatko­zásában mérlegelni. Hosszabb vita után, amelyben Fenyő Miksa, a GyOSz­ igazgatója, Beyer Ká­roly, a Szakszervezeti Tanács, Kertész Miklós a magánalkalmazottak és Frish­­wirth Mátyás a kézműiparosok részéről vett részt, Bethlen István gróf miniszter­­elnök ismételten arra kérte az érdekeltsé­gek képviselőit, hogy az adatgyűjtés munkáját sürgősen folytassák le. Ha ez megtörtént, a tanácskozást megismétli, mert a mai nehéz gazdasági viszonyok között különösen fontos, hogy a három tényező a kormány, vállalkozás és mun­kástársadalom, kölcsönös megértéssel igyekezzék megoldani a megélhetés pro­blémáit. Kolozsvári diákok terrorizálják a magyarságot Kolozsvár, március 13. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A diáktüntetések az elmúlt éjszaka folya­mán folytatódtak. A rendőrségnek csak éjfélre sikerült­ a rendet helyreállítani Többszáz főnyi diák a Metropol-kávéház előtt gyűlt össze, ahol hangosan tüntet­tek a magyarság ellen. Komolyabb rend­zavarásra nem került a sor. A magyarság körében a tüntetések miatt nagy az aggodalom, mert attól tar­tanak, hogy terrorisz­kus módon fogják megakadályozni a magyar szavazókat a megtartandó községi választáson válasz­tói joguk gyakorlásában.

Next