Nemzeti Ujság, 1930. június (12. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-01 / 123. szám
7 *• . BB? m t ' ^ * , e 4 kiadóhivatal ■ BudagfiL W E&fiF TÜSÜJ r» Pr"8« Hl.V..Illai H U_ 10. MSEflk W n A JgV&M Jjggf jgyM j rgffg vpjBj HH fl HW ffiSL «Sspli firnV I J*« vedévre 10 peng» Telafoa. Aat «7 47 |j 5j5jL|jM «tag IjlII fHH 8a« 1 IS 'WEthttm. MS3& fejEf .’ lm *16 ff l. *m Aot »o-o«. Fiók ■ HRUgyfi jflSf'Inl rSw EHH BB M0 ■ 'Elj £rfjgn gpj|| j ■ i 33 kiadóhivatalok 11„ H ’vSflggM jS/ fjgjB StSflSm Efitaf T (El jnj EB B MR V £- ISSS R5R ló rat— H i r d e. Onógháx i. IS, Tat., fij jjnlB 0 WS »851 W fvjs fjlaB St.® EH H V MBKEBe TOR ' t ejyiMrJk Iliimé-Aut 604-65., IL, Mária- H E| JM_I Vj&SL ijSfPff „,0» fjlfl iirfr JVV S'®, J s iati n a »fai, TaL ■ 535—is, ■■. H JHHwjB, Mm EKbEBt^EHMEM 0Wk * 1 1 » ■ *• Felelős szerkesztőt TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ ggmunkatársyfftff^ÉLA —^—i—wmnSmmaM XII. évfolyam 123. szám + VaLSYrtOip ♦ Budapest, 193QfmmMSEl. Tizenegy arany Tizenegy arany hangja cseng bele az élet viharos dübörgésébe. Ennek a tizenegy aranynak hangjánál meg kell állnunk egy pillanatra, mert ennek nagy története és nagy jelentősége van. A múlt esztendőben Magyarországról zarándoklat indult el a Szentföldre, hogy egy mozaik oltárképet vigyen oda a szenvedő magyarság nevében. Kalocsa érseke, Zichy Gyula gróf vezette a zarándoklatot, amelynek lefolyása a Szentföldön is, a zarándok magyarok lelkében is kitörülhetetlen, mély nyomokat hagyott. A zarándoklat idején a Sión hegyén épült a Boldogságos Szűz Mária elszenderülésének köralakú temploma, a Dormitio templom s ott annak egyik fülkéjét, az egyik kápolnát felajánlották a magyaroknak: rendezzék be ezt a kápolnát, azon a helyen, amelyet a Megváltó annyiszor megáldott. Zichy Gyula gróf, az egyházfejedelem, a magyar hazafi, akinek lelkében visszhangot vet minden szép és emelkedett gondolat, megalakította a kápolna berendezésének bizottságát. Kalocsa érseke csak úgy, mint a bizottság minden tagja, azonnal átérezte, hogy a templom kápolnáit berendező nemzetek társaságából a magyar ki nem maradhat. Nemcsak azért, mert kilenc évszázadon át vérével és verejtékével, könnyeivel és dicsőséges tetteinek örömével mindig ott volt a világ keresztény népeinek első sorában, hanem azért is, mert nincs szenvedőbb és Isten kegyelmére inkább rászoruló nép, mint a magyar, amelynek le kell rónia Krisztus oltáránál a lélekből fakadt áldozatot. Az a kis kápolna a Dormitio templomban magyar kápolna lesz. Szent helye a magyar léleknek, amelyről megemlékeznek az eljövendő századok. És azokban az eljövendő századokban megemlékeznek majd arról a magyarságról, amely tragikus sorsának éveiben tudott olyan erős lenni, hogy alázattal nyugtatta le szenvedésektől dúlt fejét Isten Fiának s az ő legszentebb Anyjának emlékét hirdető oltár előtt. És megemlékeznek az Érsekről, nemzetének nagy fiáról, aki a bizottság élén megörökítette a kilenc évszázad küzdelmeiben megedzett alázatot. És megemlékeznek mindenkiről, akinek hite, reménye, fillérje és verejtéke emelte a Boldogságos Szűz , elszenderülésének helyén a kápolna berendezését, s gazdagságából vagy szegénységéből erre áldozott. Nincs senki, aki meg tudná mondani, mit őriz meg Isten keze a messze jövőben a magyar élet emlékeiből. Sok minden elpusztulhat és minden megmaradhat, de az bizonyos, hogy az igazi nagyság, az igazi erény, az igazi érdem, az igazi hit emlékei fenmaradnak. Ez a kápolna is fenmarad majd, hogy hirdesse a világ egyetemes erkölcsi sülyedésében emlékezetét, Isten igazságtevő kezébe vetett hitét a trianoni magyaroknak. És hirdeti majd a tizenegy arany történetét. A tizenegy aranyat a földi kincsekben szegény, a hit és a lélek tisztaságában annál gazdagabb Zita királyné őfelsége s az ifjú király és a királyi gyermekek adták. Ezt a meghatóan magyar történetet hirdeti a tizenegy arany csengése. Mert magyar történet ez. Az a legmagasabb kézirat, amelyben Zita királyné őfelsége a tizenegy arany adományozását tudatja Kalocsa érsekével, a gondolat és a szó értelme, érzése és betűje szerint is magyar. Még csak magyaráznunk sem kell a Felséges Asszony legmagasabb kéziratának jelentőségét: elég elolvasni és nyomban átérezni, hogy az a magyar szív diktálta s az a kézirta, amelyet a magyarság tragikumában való sorsközösség tudata vezetett. Ezt a tizenegy aranyat halljuk csilingelni az élet viharos dübörgésének zajában. Tizenegy aranyat, amely nem lehetett több, mert szegények a messze idegenben élő királyi árvák, az árvákban is legárvább kis magyarok. De mégis végtelenül sok, mert azok az érzések, amelyeket kifejez a tizenegy arany, a magyar szívnek a földi kincsek minden ragyogásánál is értékesebbek és nagyobbak. A nemzetnek lesz egy kápolnája — mondja a legmagasabb kézirat —, amelyhez legalább lélekben sokszor eljárhat s hogy ne jöjjön el üresen onnan, arról gondoskodik a Szűzanya. Nem a földi kincseik termőhelye lesz ez, hanem lelki gyarmat, ahol az élet számára kimeríthetetlen erőforrás, a lelkiség gyarapodhatik. Ez a szép hasonlat a nemzet erőit növelő lelki gyarmatról valóban olyan szívből fakadhatott, amely anyai szív, amely Istennek, Hazának nevelte, a legszentebb Anya tiszteletében, az ő gyermekeit. „A súlyos napokban vigasztaló, erősítő tudat, hogy a nemzetnek lesz egy kápolnája azon a helyen, amelyet a Megváltó annyiszor megáldott“ ... Ezekben a szavakban a vigasztalásra és erősítésre szoruló magyar szív beszél. Ezekben a szavakban Ottó király magyarsága, a királyi gyermekek magyar fájdalma az érzés aranycsengésében nyilatkozik meg. Az ő neveik járnak azok előtt, akik nemcsak az arany értékével, de a hit minden földi kincseknél is nemesebb értékével állítják fel a magyar kápolnát a Dormitio-templomban, hogy legyen helye a magyar reménynek és vigasztalásnak, a többi kápolnákat félékesítő gazdag és nagy, boldog és boldogtalan népek sorában. Kegyelmi forrást nyitanak a nemzet számára, amelynek szüksége van, túl a maga erején és akaratán, Isten kegyelmére. A nemzet soha sem találkozhatott volna érzéseiben nemesebb módon a legmagasabb családdal, mint ennek a ká-11 pomnának oltáránál: itthon élő, szomorú ia nárok és messze távolba kényszer!-1 a.királ,yl csrlád, mind, mind, a kimeríthetetlen erőforráshoz forduló , J zarándokok, ivernes erresaa kapcsolodnak össze abban a kápolnában a királyi Anyával, akivel egyek vagyunk a fáj. ’dalomban, az ifjú királlyal, akivel egyek vagyunk a sorsközösség tudatában és a királyi gyermekekkel, akikkel egyek vagyunk a hit és a remény vigasztalásában. A még nem aktuális kérdések fölött, vannak örök aktualitásai a magyarság életének, örök aktualitás, hogy megbe- _ Tárcajegyzetek írja: Szürke Pál WASHINGTON DÉDAPJA Az amerikai tudományos életet mindig figyelemmel kell kísérni Európának is. Az Egyesült Államok egyetemein nagyon komoly tudományos munka folyik, rendszeres kutatás és rengeteg kísérletezés. A tudományos kutatáshoz pénz kell, a tudományos könyvek kiadásához még inkább pénz kell , mert Amerikában meglehetősen sok a péénz, az Egyesült Államokban olyan nagyszabású és olyan hatalmas tudományos munkák jelennek meg, amilyenek büszkeségei lennének akármelyik európai nemzetnek is. Mi magyarok jól tudjuk, hogy a párisi béketárgyalások részleteit is csupán az amerikai tudományos irodalom dolgozta fel eddig és hogy éppen a pontos jegyzőkönyvek és az alapos feljegyzések bizonyítják: mekkora igazságtalanság történt a magyar nemzettel a hebehurgya és kapkodó tárgyalások során. Akik a demokráciát és a haladást roszszul értelmezik, azok nem tudják vagy tagadják, hogy sehol a világon olyasfokú nacionalizmus, mint amilyen az Egyesült Államokban, nem él a lelkekben. Az amerikai nyilvános könyvtárakban például tényleg helyet adnak minden nemzet írójának a saját nyelvén, de fordítást semmiféle más nyelven nem tűrnek meg, csak angolul. Noha az Egyesült Államokban a spanyol nyelvterület egyidőben majdnem vetekedett az angollal, ma már az Unió minden iskolájában kivétel nélkül az angol a tanítási nyelv és a spanyolt a középiskolákban csak mint második nyelvet tanítják, azt is leginkább csupán a déli részeken. Elképzelhető, hogy az Egyesült Államok nagyon alaposan és nagyon részletesen kívánják feldolgoztatni az írók történelmét és múltját és hogy erre a történeti kutatásra igen sok pénzt költenek. így történt azután, hogy kitűnő amerikai történetírókból külön kutatóbizottságot szerveztek, amelynek az lett a feladata, hogy állapítsa meg az Egyesült Államok nagy alapítóinak és vezető politikusainak családtörténetét. A történettudósok el is mentek Angliába, ahol az, után megkezdték a kutatást. Sok mindent kellett felkutatni. Kik voltak azok, akik 1584-ben Sir Walter Raleigh kíséretében megérkeztek az amerikai partokra és ott megalapították azt a gyarmatot, amelyet Virginiának neveztek, s amely ugyan elpusztult később, de alapja jön az angolok amerikai uralmának! Pontosan és részletesen kezdték átkutatni az összes angol levéltárakat mindazokra vonatkozóan, akik 1620-ban a Myflower hajón átvándoroltak Új- Angliába és ott megalapították Massachusetts gyarmatot. Minden okmányt, feljegyzést, adalékot kezdett keresni ez a bizottság, hogy mentől többet tudjon meg az Egyesült Államok alapítóinak személyéről és sorsáról. A legfontosabb feladat mégis csak az volt, hogy felkutassák Washington György családjának történetét. Washington Amerikában született, Virginiában, Westmoreland grófságban, atyja jómódú ültetvényes volt, anyja, Ball Mária is, jómódú család leánya, de mert a Washington-család története az Egyesült Államokban csak a XVII. század végéig nyúlik vissza, a tudósok kezdték keresni az angol elődöket. Átböngészték az összes angol levéltárakat, hol találnak valamely Washington nyomára. Rá is találtak. Meg is állapították, hogy bizonyos nevezetű Washington György vándorolt ki annak idején Virginiába és ez a Washington György nemcsak névrokona, de dédapja is volt az Unió első elnökének. Ki volt ez a Washington György, a dédapa? Maga is birtokos ember fia, aki azonban az oxfordi egyetemre járt. Nosza, ment az Írás Oxfordba, ahol természetesen külön amerikai kutató bizottság dolgozik, hogy ki kell keresni Washington György oxfordi egyetemi hallgatóra vonatkozó okiratokat és adalékokat. Be is ültek az amerikai tudósok az oxfordi egyetem levéltárába, böngésztek, kutattak a poros akták között, mígnem megtalálták az okmányt, amelyet oly lázasan kerestek. Ez az okmány pedig arról szólott, hogy Washington György, a dédapa, az oxfordi egyetem hallgatója, verekedő fiatalember volt, harcias legény, mulatozó ifjú, aki végül otthagyta az oxfordi egyetemet, mégpedig 11 font és 8 shilling adósság hátrahagyásával. Nem is tudta rajta behajtani az oxfordi egyetem a pénzt, mert kiment Amerikába. Illetőleg akkor még Virginiába. Az oxfordi egyetemen, úgy látszik, nagy a rend, mert az adósságlevelet megőrizték, hogy örömüket találják benne az amerikai kutatók. Ekként áll most az amerikai tudományos kutatás ügye Oxfordban , mert valahogyan nyilvánosságra került ez a dolog, odaát az Egyesült Államokban kezdenek róla vitatkozni az emberek. A jogászok is vitatkoznak, meg a politikusok is. A jogászok között arról folyik a csetepaté, hogy a 11 font 8 shillinges tartozást meg kell-e fizetni az Egyesült Államoknak, vagy nem. Vannak, akik azt mondják, hogy az Egyesült Államok becsülete megkívánja, hogy ezt az adósságot lefizessék, mert utóvégre, ha Washington György nem marad adósa az oxfordi egyetemnek azzal a pár guineával, akkor talán az Egyesült Államok most is még Anglia gyarmatai, mit lehessen tudni? Más alapos magánjogászok azt vitatják, hogy ez az adósság elévült 32 esztendő alatt, tehát az oxfordi egyetem nem követelheti, aki meg nem követelhet, annak nem jár semmi. Pénzügyi jogászok szerint az is probléma, vajjon csak a tőkét kell-e kifizetni, vagy pedig a kamatot, illetőleg a kamatos kamatot, ami viszont még az Egyesült Államok számára is jelentős összeg lenne, tessék csak kiszámolni papiroson, hogy mekkorára növekszik 11 font meg 8 shilling, ha 250 esztendeig benn hagyják a takarékban. Még szerencse, hogy perköltségek nincsenek. Mert ha az is volna, talán belebuknék még az Egyesült Államok is, vagy legalább is nem Anglia fizetne most hatvan esztendeig még az Uniónak tőketörlesztést és kamatot a háborús kölcsönre, hanem elszámolnák az egész pénzt a mulatós Washington György ifjúkori oxfordi számlájára. Mindez csupán kedélyes vitaanyag, minden gyakorlati cél nélkül, viszont amit egyes amerikai politikusok ebből az i. alkalomból mondanak, az már inkábk gyakorlati kívánság. ^ ? •- " Azt mondják ezek az amerikai politikusok, hogy abba kell hagyni' el az egész angliai történelmi kutatást. Ha'.Washington György dédapja után * maradhatott egy kifizetetlen számla Oxfordban, ki tudja, még milyen okmányok vannak ott az Egyesült Államok nagy, németi hőseiről és államférfimról, illetőleg azok elődeiről? Gatesnek, aki előtt az angol sere£ kapitulált 1777-ben, vagy Franklin Benjáminnak, avagy tramiltonnak, az alkotmány megteremtőjének és Jeffersonnak, az Unió megszervezőjének is voltak ősei és mit lehet tudni azt: miért jttek ezek az ősök hajóra és miért szánták rá magukat a tengeri útra? Ezek az amerikaiak azt mondják, hogy a történelmi kutatás területei szerintük túlságosan megnőttek, mégpedig feleslegesen. Úgy vélik, hogy egyáltalán nem lényeges az, hogy mit csinált Washington dédapja, vagy Hamilton nagymamája odaát Angliában, amikor a lényeges az, hogy Washington a polgári erények mintaképe volt, Hamilton pedig megalkotója egy olyan alkotmánynak, amely immár közel 150 esztendő óta változhatatlanul alkalmas arra, hogy a világ egyik legnagyobb államának alaptörvénye legyen. Lehetséges, hogy az oxfordi egyetemen sokkal kitűnőbb és sokkal szorgalmasabb diákok voltak a XVII. század közepén, mint a csínytevő Washington György, de mégis az ő unokája állott a nemzeti hadsereg élére és vívta ki karddal a kezében a fiatal állam függetlenségét. Lehetséges, hogy Franklin Benjámin nagyapja nagyon műveletlen Lapunk mai száma 32 fillér Mi A királyi család is sieni magyar kápolnára Az egész ország társadalmat mászol a trianoni évfordulón Befejeződött a magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalás A pénzügyminiszter tárgyal a gabonakereskedő érdekeltségekkel Mr. Snow, a Newyork Times szerkesztője könyvet ír Magyarországról Nederbragt holland külügyminisz- . r tériumi osztályfőnök előadást tar- A tott a Külügyi Társaságban I . A kormányzó kihallgatáson fogadta / a Színpadi Szerzők Világszövet- / iségét / Elfogták a Leszámítoló Bank revolveres rablóját A tőzsdetanács jelentése védi a határidőüzletet A vízumkényszer megszüntetését kívánják a gazdasági érdekeltségek A földmivelésügyi miniszter vetésjelentése szerint az elmúlt két hét időjárása hátrányos volt a vetések fejlődésére ( Faludi Sári színésznőt tízezer pengő óvadék ellenében szabadlábra helyezték A gödöllői esperesi kerület a polgári házassági törvény megváltoztatását szorgalmazza Sebestyén igazgató kártérítési pert indított Galli-Curci elmaradt harmadik belépése miatt Szordta este kezdődnek az Európaboxbajnoksági mérkőzések A budapesti pénzintézetek újra zarbélyozták a hitelfeltételeket és a betéti kamatlábat kissé enyhült a „...” válság A szabóiparosok a posztógyárak kicsinyben árusításának megszüntetését követelik Szeptemberben lesz a düsszeldorfi rém gyilkosságainak főtárgyalása Rádión köröznek egy házasságszédelgő ügyvédet Budapest válogatott futballcsapata fölényesen győzött Varsóban Magyar bábszínház nyílt Paksban