Nemzeti Ujság, 1930. július (12. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-26 / 168. szám

12 NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1930 Július 28. TÖRVÉNYKEZÉS Egy magántisztviselő érdekes lopási pere Radványi Andor huszonhétéves budapesti magántisztviselő ellen a budapesti királyi ügyészség folytatólagosan elkövetett lopás büntette címén vádiratot adott be a büntető­törvényszékhez. Radványi a vádirat szerint 1929 júliusában és augusztusában felesége és anyósa, özv. Zeisler Aladárné birtokából négy­ezer pengőnél nagyobb értékű ékszertárgya­kat, fehérneműt és ruhaneműt jogtalanul el­­­tulajdonított. A gyanúsított magántisztviselő az előzetes eljárás során a terhére rótt foly­­ tatólagos bűncselekmény elkövetését részben beismerte. Az ügyben a budapesti büntetőtör­vényszék hűtő­tanácsa pénteken tartotta meg a főtárgyalást. A vádat Lindmayer Béla dr. királyi ügyész képviselte, a védelmet Virág Gyula dr. ügyvéd látta el. A két sértett nő jogi képviselője Brauner Mór dr. budapesti ügyvéd. Radványi Andor a törvényszéki tanács előtt elmondja, hogy 1928 május 22-én vette felesé­gül Zeisler Erzsébetet. Akkoriban a Király­utca 26. számú házban volt cipőgyára, amely­nek megalapításához a pénzt nagyrészt aty­jától és nagybátyjától kapta, de feleségével is kapott 12.000 pengő készpénzhozományt, ame­lyet szintén a gyárba fektetett bele. A gyár azonban csakhamar megbukott és így a fele­sége pénze is beleveszett. A felesége ezenkívü­l rendes kelengyét kapott özvegy édesanyjától, akive­l együtt közösen bérelték a Práter­ utca 26. számú ház egyik­­ lakását. Elmondotta a fegyőr kíséretében megjelent vádlott, hogy a házbért rendszerint ő fizette és a lakás azért maradt anyósának a nevén, nehogy a háziúr a lakbért felemelhesse. Az eset alkalmával, 1929 júniusában felesége nyaralni ment, úgy hogy a lakásban a vádlott egyedül maradt az albérlőkkel.­­Mielőtt felesége eltávozott, az anyós lezárta a szekrényeket, sőt elzárta az egyik szobát is. Radványi beismeri, hogy a Lezárt szobába behatolt és a lezárt szekrények­ből egyetmást elvitt és elzálogosított. Erre azért volt szüksége — hangoztatja —, mert egyetlen fillér nélkül maradt itthon Buda­pesten. Kisd elnök felolvassa azoknak a tárgyaknak a jegyzékét, amelyeket a vádlott felesége tudta és beleegyezése nélkül elzálogosított. Majd megkérdezi a vádlottól, hogy miért nem ment el ő is feleségével együtt nyaralni. A kérdésre a vádlott ezzel a kérdéssel felel: — Hát elvittek engem? — és ezzel nagy bő­beszédűséggel önti ki keserveit a tanács előtt. Elmondja, hogy eleinte a legszebb és a leg­­példásabb házaséletet élték, vagyoni bukása után azonban ez a házasélet megromlott kö­zöttük, felesége elhidegült és anyósa minden áron azon volt, hogy leányát Radványi An­dortól elválassza. Radványi szerint a feljelen­tés is ennek az ellene indított hajszának és szerves üldözésnek egyik etapja. Az elnök ezután Radványi Andorn­é, született Zeisler Erzsébetet hallgatja ki A fiatal­asszony homlokegyenest ellenkezően mondotta el a történteket és azt igyekezett igazolni, hogy a házbért rendszeresen édesanyja fizette ki. A bútorok és az elzálogosított tárgyak részben az övé, részben édesanyjáé voltak. Kívánja férje megbüntetését, akihez semmiféle bizalommal nincs s a lakást is ezért zárták el előle. Mindenféle dolgot hoz a bíróság elé, úgy hogy Kilb tanácselnök a nagy bőbeszé­dűséggel ágáló tanút­ ismételten félbeszakítja. Ezután Lindmayer Béla dr. királyi ügyész, valamint Virág Gyula védő intéz néhány kérdést a tanúhoz, amelyekkel főként azt­ a körülményt kívánják tisztázni, várjon a lakás Zeislernéé volt-e vagy pedig a vádlottal kö­zösen bírták. Zeisler Aladárné, a fiatalasszony édesanyja, aki azóta újra férjhez ment és mostani férje Moskovits Bernát, körülbelül úgy adja elő a történteket, amint leánya elmondotta. Több tanú kihallgatása után, továbbá Lind­mayer királyi ügyész, Brauner Mór dr., a sér­tett képviselőjének és Virág Gyula védőnek felszólalása után a törvényszék kihirdette íté­letét. Eszerint bűnösnek mondotta ki a tör­vényszék Radványit egyrendbeli lopásért és ezért hathónapi fegyházra ítélte. Az ítélet ellen a felek felebbezést jelentettek be. A tör­vényszék elrendelte a fogvalévő vádlott sza­­badlábrahelyezését. Hírek a Törvényszékről Kertész Endre főpincér polgári pert­ indí­tott, az Országos Társadalombiztosító ellen háromszáz pengő havi járadék, vagy egy­­összegben 90.000 pengő megítélését kérve. Ke­resetében előadta, hogy az OTT orvosi ren­delőjében fájós lábát megvizsgálták és viz­ gyógyint­ézeti kezelésben részesült. Állapota azonban mind rosszabbodott, masszázsokat ka­pott, de később megállapították, hogy csont­­hártyagyulladása van. Bizonyos ideig kezel­ték, végül is mint gyógyultat elbocsátották. Múlt év február közepén aztán magas láza jelentkezett, mire az orvos a kórházba utalta. Itt röntgen­vizsgálat után megállapították — előadása szerint, — hogy az OTI-nál helytelen diagnózis alapján kezelték és téves volt a csonthártyagyulladás konstatálása is. Az el­mérgesedett betegséget már nem lehetett le­küzdeni és végül is múlt év szeptember köze­pén ballábát amputálni kellett, nehogy még súlyosabb komplikációk álljanak elő. A fő­­pincér keresetében hivatkozott végül arra, hogy féllábbal a mesterségét, amely nagyon is egészséges két lábat követel, nem folytat­hatja, tehát indokolt, hogy a Társadalombiz­tosító a kártérítést megfizesse. A Kéry János dr. törvényszéki bíró előtt folyó tárgyaláson Szentkirályi Ákos dr., az OTT képviseletében a kereset elutasítását kérte, mert szerinte a Társadalombiztosítót felelősségre vonni nem lehet a sajnálatos balesetért. A beteg láb kezelése annak rendje és módja szerint, helyes diagnózis alapján történt. Szakértői bizonyí­tást is kért mindezekre vonatkozólag. Kertész Endre jogi képviselője, Zálos Lajos dr. szin­tén a bizonyítás elrendelését kérte és az indít­ványoknak a törvényszék helyt is adott és a tárgyalást mára halasztotta. A törvényszék a mai folytatólagos tárgyaláson Ligeti Ármin dr.-t, az OTI osztályvezető orvosát hallgatta ki tanúképpen. Ligeti Ármin dr. természete­sen, miután ő állította ki a főpincér részére a bizonyítványt, az OTI eljárásának helyessége mellett tett tanúvallomást. A törvényszék Li­geti Ármint ezután megeskette vallomására, majd a tárgyalás folytatását október 13-ára halasztotta el. Ezen a napon Manninger Vil­mos dr. professzort, Bugyi István dr.-t, az Újj Szent János-kórház orvosát és Sterin Ignác dr.t, az OTI volt orvosát hallgatják ki. 1929 július 25-én Faxmos község kuglizójá­­ban több falusi legény kuglizott. A játék köz­ben Marton Menyhért húszéves gazdálkodó összeszólalkozott Kenyó Ferenc gazdatársával. A veszekedés hevében Kenyó egy kővel fejbe hajította Marton Menyhértet­, aki erre a ke­zében lévő kugligolyót támadója felé dobta A nehéz fagolyó Kenyót a fülén találta el, úgy hogy a legény a súlyos dobás következté­ben félfülére örökre megsüketült. Az eset után Marton Menyhért több felvégi legény­­társával együtt az egyik korcsmába ment mu­latozni. A legények javában iddogáltak, ami­kor valaki bekiáltott a nagyivó ablakán: „Itt vannak az alvégi legények, fusson, ki merre tud“. Marton Menyhért azonban, aki közben meglehetősen beborozott és így egy kissé ré­szeg volt, nagybátran kiállott a korcsma aj­tajába, elővette forgópisztollyát és abból öt lö­vést adott le ,a sötétben álldogáló alvégi le­gények csoportja felé. Az egyik golyó Csákó János kabátját érte, a másik lövedék Varga Ferenc jobb karját találta el, viszont a har­madik alvégi legényt, Laczkó Jánost, akire pedig Marton Menyhért állítólag külön két lövést is adott le, az egyik golyó sem találta el. Marton Menyhért farm ősi gazdálkodó ellen súlyos testi sértés bűntette miatt és több em­beren megkísérelt szándékos emberölés bűn­tettének kísérlete miatt bűnvádi eljárás in­dult. A bíróság Marton Menyhértet a terhére rótt cselekmények miatt összbüntetésül kétévi és nyolchónapi fegyházra ítélte. A tábla Kállay-tanácsa Marton Menyhért büntetését most három és félévi fegyházra súlyosbbí­totta• Motil Antal fiatal pincérfia a Harsány köz­ségben lévő vasúti vendéglőben szolgált.. Az elmúlt évben gazdája egy este beküldte a községbe, hogy ott egy adósától pénzt szedjen be és azt hozza el. Alig haladt Motil a vágá­nyok közt pár méternyire, mikor a sötétben mögéje szegődött egy hatalmas termetű ci­gánylegény, aki rákiáltott a megijedt pincér­­gyerekre, hogy azonnal adja oda a nála lévő pénzt. Mikor a fiú vonakodott pénzét oda­adni, a cigánylegény átkarolta, lecipelte a vasúti töltésről, ott földre teperte, késével fel­­hasította a védekező fiú zsebeit és kiszedte az ott talált hat pengő ötven fillért, azután elmenekült. A fiú a támadás után visszaván­­szorgott a vasúti állomásra, ahonnan a csend­őrök nyomban a rabló keresésére indultak. Csakhamar el is fogták a rablót, Kanalas Urbán cigánylegény személyében, akit a rab­lás helyén hagyott kalapja után hamarosan felismertek. A pécsi törvényszék Kanalas Urbánt az enyhítő szakasz alkalmazása mellett is kétévi fegyházbüntetésre ítélte. A törvény­szék ítéletében enyhítő körülménynek vette a cigány büntetlen előéletét és érdekes a tör­vényszéknek idevonatkozó indokolása, amely­ben kimondja, hogy a büntetlen előéletet azért kellett különösképen enyhítő körülményként figyelembe venni, mert az ilyen vándoréletet folytató népnél, mint a cigány, a büntetlen előélet ritkaságszámba megy. Ezt az ítéletet a Tábla és ma a Kúria Szeőke-tanácsa is helybenhagyta.• Dudás Julia pincérnő, Gajdos Mária kenye­reslány, Geiger Gyula állásnélküli színész és Lindhofer Benő magántisztviselőnek az elmúlt évben nem volt semmi jövedelme. Hogy könnyelmű mulatozásaikat folytathassák, el­határozták, hogy lopással szerzik meg a szük­séges pénzt. Vásárlás ürügye alatt végigjár­ták az üzleteket és ami kezük ügyébe akadt, azt magukkal vitték. Rengeteg holmit szed­tek így össze, míg aztán egyszer rajtavesztet­tek. A törvényszék Dudás Júliát egyévi bör­tönbüntetésre, Gajdos Máriát egyévi és hét­­hónapi börtönre, Geigert héthónapi, Lind­­hofert pedig nyolchónapi börtönre ítélte. Felebbezés folytán az ügy a Tábla szüneti ta­nácsa elé került és a Tábla Dudás Julia bün­tetését­ helybenhagyta, míg Gajdos Máriáét kétévi fegyházra emelte fel. Geiger bünteté­­sét­ szintén felemelte egyévi börtönre, Lind­­hoferét pedig hathónapi börtöntüntetésre szál­lította le. A biztosítótársaságok a boletta körül támadt vitás kérdések megoldását kérik Jégverésnél vagy tűzkárnál jár-e a károsultnak boletta ?­­ Készpénzben vagy a gabonajegy szelvényével kell-e fizetniük a biztosító társaságoknak? A tőzsdén jegyezzék a bolettával együtt a gabonát A boletta bevezetése a gazdasági élet­ben több problémát vetett fel A külön­böző problémák megoldása érdekében már rendeletek készülnek, amelyek sok vitának elejét fogják venni. A gazdasági körök kíváncsian várják azt, hogy az a probléma hogyan fog megoldódni, amely­­lyel a boletta bevezetése folytán a bizto­sító társaságok találkoznak. A biztosító társaságok, amelyek mező­­gazdasági biztosítást folytatnak, mint például a mezőgazdasági terményeknek a jégverés és tűz ellen való biztosítását, nem tudják, hogy a kárösszeget hogyan kell meg­állapítani. Ha a jégverés kárát például valamely gazdaságban a biztosító társaság a kárbecslések szerint 50 méter­mázsa búzában állapítja meg, vagy pedig ha a tűz ellen bebiztosított raktárházban tárolt 50 métermázsa búza elég, kérdés, a biztosító társaságok mekkora kárössze­get kötelesek kifizetni. Vájjon az elpusz­tult búzamennyiség értékét bolettával együtt kell-e megtéríteni, vagy boletta nélkül? Ha ugyanis a megtérítendő kár bolet­tával együtt értendő, akkor a biztosító társaságok métermázsánként három pen­gővel többet fizetnek. A biztosító társasá­gok természetesen úgy szeretnék, hogy a gazdát ért kárt a boletta nélkül állapítsák meg. Ezzel szemben tény az, hogy a gazda minden elvesztett métermázsa búzánál azt eladási áron felül még három pengős kárt szenved, úgy hogy ebből a szempont­­ból a biztosító társaságoknak a kárt bolettával együtt kell megtéríteni. Mindezeknek a problémáknak természe­tesen elejét venné az, ha a búza árát a tőzsdén a boletta árával együtt jegyez­nék. Ebben az esetben nem volna kétsé­ges, hogy a búza értéke a bolettával na­gyobb lett és a biztosító társaságoknak ezt az értéket kell megtéríteni. A bolettá­val való tőzsde­i jegyzés annál is fonto­sabb volna, mivel ezáltal számtalan visszaélésnek elejét lehet venni. A biztosító társaságok további problé­mája az, hogy amennyiben bolettával együtt kell megtéríteni a kárösszeget, akkor a bolettát készpénzben térítse meg a gazdának, vagy pedig bolettát vásárol­jon, amelyet a gazdának átad. A bolettát életbeléptető rendelet és a kormány inten­cióinak szelleméből következik azonban, hogy a gazdáknak a biztosító a bolettát ne készpénzben térítse meg, hanem bolettajegyet adjanak. A biztosító társas­ságok problémájával a Biztosító Intéze­tek Országos Szövetsége élénken foglal­kozik és valószínűleg a megoldást rövide­­sen dűlőre viszik. Met­organizálták a M. F. T. M.-t A dunai hajózás talpraállítása régóta vajúdó nagy problémája a magyar gaz­dasági életnek. Trianon ebben a tekin­tetben is szinte felbecsülhetetlen pusztí­tást okozott és ezt erősen megszenvedte az egyetlen nagy magyar dunai hajózási tár­saság, a Magyar Királyi Folyam és Ten­gerhajózási R. T. is. Most azután meg­történik a MFTR reorganizálása, amely­nek keresztülvitele után remélhető, hogy bekövetkezik a dunai hajózási forgalom olyan fellendülése, hogy annak a ma­gyar gazdasági élet jövő alakulására is kihatása lesz. A reorganizálást a kormány a MÁV útján hajtja végre és ez a megoldás már azért is célravezető, mert ezáltal a vasút és a hajózás a leg­közvetlenebbül tudja egymást kiegészí­teni és a forgalmat egységes alapokra fektetni. A nagyjelentőségű tranzakció­ról a következő jelentés számol be: A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajó­zási R. T. igazgatósága ez évi augusztus 30-ára hívta össze a részvényesek közgyűlé­sét, amely az 1928-iki üzleti évre vonatkozó számadások fölött fog határozni. Az 1928. évre vonatkozó nyereség- és veszteségszámla kereken 4.800.000 pengő veszteséggel zárul. Mint minden dunai hajózási társaság, a MFTB is megszenvedte az 1928-as esztendő abnormitásait.. Súlyosbította a helyzetet, hogy függő adósságai az akkor uralkodott kamat­lábviszonyok mellett nagy terhet róttak a társaságra. Ezeknek az adósságoknak a tervbe vett konszolidálását az általános piaci viszo­nyokon kívül még az a körülmény is meg­akadályozta, hogy az 1926. XXII. törvény­cikkben becikkelyezett szerződés szerint járó államsegély, minthogy nem jelent feltétlenül fizetési kötelezettséget az állam részéről, egy kibocsátandó elsőbbségi kölcsönnek fedezetét teljes biztonsággal nem alkothatja. Ily viszo­nyok között a társaság igazgatósága a m. kir. kormányhoz fordult a társaság pénzügyi vi­szonyainak új alapokra való helyezése vé­gett. Az erre vonatkozó tárgyalások, amelyek a dolog természete szerint, hosszabb időt vet­tek igénybe, ami miatt az igazgatóság a köz­gyűlés megtartásának a határidejét a keres­kedelemügyi minisztérium engedélyével több ízben kitolni volt kénytelen, teljes megegye­zésre vezettek, de véglegesíthetők mindeddig nem voltak, mert a megállapodások egy része a törvényhozás jóváhagyását igényli. A tár­gyalások eredménye röviden abba a tervbe foglalható össze, hogy a társaság alaptőkéjét fölemeli, az évi szubvenció, a fizetendő ösz­­szeg változatlanul hagyása mellett, feltétlen állami fizetési kötelezettséggé változtatok át. A tőkefelemelés folytán névértékben kibocsá­tásra kerülő részvényeket a kormány, élve az 1926. XXIII. törvénycikkben nyert felhatal­mazással, a MÁV részére szerezné meg. Az 1928-as üzleti év föntebb jelzett vesztesége a társaság vagyonmérlegében szereplő 5.378.591,65 pengő tőketartalék terhére lenne fedezendő. Azok a kedvezőtlen időjárási és egyéb viszo­nyok, amelyek az 1928. évi üzleti eredménye­ket ennyire lerontották, az 1929-es esztendő­ben is hatottak. Dacára ennek, a tervezett intézkedések, kapcsolatban azokkal, amelyek a társaság üzemvitelének gazdaságosabbá tétele érdekében folyamatban vannak, a társaságot, amely a békeszerződés végrehajtása folytán va­ gyonának közel felét minden kárpótlás nélkül elvesztette, amelynek korona összegben meg­állapított állami szubvenciója a korona teljes leromlása következtében majdnem egészen el­értéktelenedett, minden emberi előrelátás sze­rint rendezett viszonyok közé fogják juttatni. Valuta- és devizapiac Az árjegyzőbizottság a következő hi­vatalos árfolyamokat állapította meg: Valuták: 1 angol font 21.75—27.90, 100 „belga“ 79.70—80,10, 100 cseh korona 16.90—17.—, 100 dán korona 152.70—153.70, 100 dinár 10.05-10.13, 100 dollár 567.40-569.40, 100 francia frank 22.45—22.75, 100 holland forint 229.20—230.20, 100 lengyel zloty 63.70—64.—, 100 len 3.36—3.40, 100 leva 4.12-4.18, 100 lira 29.70—30.—, 100 német márka 136.— 136.60, 100 norvég korona 152.70—153.30, 100 osztrák schilling 80.45—80.85, 100 svájci frank 110.85—111.35, 100 svéd korona 153.15—153.75. Devizáik: Amsterdam 229.15—229.85, Athén 7.37—7.47, Belgrád 10.10%—10.13V1, Berlin 136.00—136.40, Brüsszel 79.6254— 79.8754, Bukarest 3.38%—3.4014, Kopenhága 152.6254 —153.0254, London 27.71%—27.79Vs, Madrid 64.30—66.30, Milano 29.82—29.92, Newyork 589.50—571.10, Oslo 152.60—153.00, Paris 22.41—22.48, Prága 16.8854—16.93Va Szófia 4.1154—4.1554, Stockholm 153.15— 153.55, Varsó 63.82­4—64.0214­, Bécs 80.5114­ -80.76%, Zürich 110.70—111.00. Tovább lanyhult az értés­tőzsde A külföldi értékpapírpiacokról érkezett je­lentésekre lanyha irányzattal indult a forga­lom a mai értéktőzsdén és az üzletmenet a tőzsdeidő végéig sem élénkült meg. A Ganz­­papírok árfolyama tartott maradt, a piac többi területén azonban az értékpapírok túl­nyomó többsége árveszteséggel zárt. A fix kamatozású értékpapírok piacán a hadi­­kölcsönkötvények piaca üzlettelen volt, az ár­folyamok pedig a tegnapi árnivó alatt mozog­tak. Olcsóbbodott a kényszerkölcsön is. A fő­városi kölcsönkötvények és a záloglevelek piaca teljesen üzlettelen volt. Előfordult jegy­zések: Államadóssági kötvények: Pénztárjegy 5 és fél százalékos 1917. I. 0.21, Hadikölcsön 6 százalékos I—V. kib. 0.43, Hadikölcsön 5 és fél százalékos VIII., 0.33, Népszövetségi kölcsön 5.85, Kényszerkölcsön 1 millió korona n. é. 49.9. — Vasúti kötvények: Beszkár A 7.—. A nemesfémpiacon a magánforgalomban a 20 koronás arany 22.9—23.1, az ezüst egykoro­nás 0.24—0.26, az ezüst régi forintos 0.68—0.72, az ezüst 5 koronás 1.33—1.35, a szinarany kg-ja 3790—3810, a szinezüst kg-ja 60—62 pengő volt. Az utótőzsdén az irányzat tartott maradt. A prolongációkat simán bonyolították le. * —1 " mi­nu­SZ esztendő óta fennálló nagy jövőjű gyáriparvállalathoz 70-80.000 pengő tőkével társat keresek a tőke a gyáron és ingatlanon első­­ helyen biztosittatik. — Leveleket: ,,Reális befektetés“ jelige alatt a kiadóba kérek.­­ -----------------------------------

Next