Nemzeti Ujság, 1930. szeptember (12. évfolyam, 198-220. szám)
1930-09-02 / 198. szám
berktsiidséf én ^^^ ElifttíHi!ár* iadóhivaUli Buda- W JlEgy hóra 4 peng«. ■ NEMZEH ÚJSÁG ■ Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ főtárs: túri béla Felelni kell Vér folyt Budapest utcáin, magyar unkások, rendőrök piros vére. Halottvért a kövezeten, emberi arcok torzulk el talán örökre, jajgató és üvöltő sérültekkel teltek meg a kórházak, riny, vér és fájdalom öntötte el a várt. Ablakok üvegtáblái csörömpötvedtek össze, értékek mentek tönkre,unkahelyeket romboltak szét, közvaront rongáltak meg, talán helyrehozhatlanul. Ki tette ezt? A közvélemény az esemény nagyságaik hatása alatt jogos fölgerjedésében áll az ok, az okozó, a felelős személyek tényezők után. Ki a felelős azért, amieptember elsején Budapest utcáin törni, ki viseli annak a következményeit kire száll az átok, amely a sebesültek kán fakad a fájdalom deliriumos lázán? A bűnös kéznél van: a szociáldemonta párt vezetősége. És elsősorban Kami Ernő és Peyer Károly, akik narkon át sajtóban, beszédekben izgatták a tömegeket, akik ok és cél nélkül görcsösen ragaszkodtak a szeptemberi felvonuláshoz. Tudatosan és gonoszul szekerükbe fogták azt az elégedetlenséget, amely természetes következménye a világgazdasági viszonyoknak. Senki sem vonja kétségbe, hogy a munkásság helyzete szomorú, hogy a munkabérek alacsonyak, hogy a munkanélküliség nagy, de ugyanakkor meg kell látni azt is, hogy a viszonyoknak ez a sanyarúsága nemcsapd, a munkásságra szorítkozik. Tusnem éppen így, sőt bizonyos vonatkozásban még jobban sújtja az intelligenciát is, mindenkit, akit a sors arra kárhoztatott, hogy a trianoni Magyarország polgára legyen a mostani gazdasági életben. A viszonyok az egész világon rosszak és mindenütt lázasan keresik a égítés módját, de az egész világon evedül a magyarországi szociáldemokrata pártvezetőség jött arra a gondolatra, hogy utcai tüntetéssel, bevert fejekkel, inzultált és megdobált rendőrökkel próbáljon a munkanélküliségen segíteni. Csak ők hangoztatták, de maguk sem hitték el, hogy ebből a tervből egy szemernyi jó is származhatik a munkásságra. A józan ész minden parancsa, barátok és felelős tényezők minden megértő és aggódó figyelmeztetése ellenére is konokul ragaszkodtak tervükhöz, süketnek és vaknak tetették magukat és nem voltak hajlandók elállni attól, hogy a mesterségesen felizgatott tömegeket az utcára tereljék. Kárba veszett volna hosszú hetek és hónapok céltudatos munkája, hiába lett volna az a vad lázítás, amelyet sajtójukban és szervezeteikben folytattak, felhasználatlan maradt volna a gonosz kegyetlenséggel és hideg számítással felkorbácsolt elkeseredés, ha az utolsó pillanatban elállnak attól a tervüktől, hogy a tömegeket az utcára vigyék. Nekik és kizárólag nekik, a magyarországi szociáldemokrata pártvezetőségnek volt szüksége erre a véres hétfőre, amely ma még kiszámíthatatlan anyagi és erkölcsi károkat okozott nemcsak a magyar munkásságnak, hanem az egész nagy magyar közösségnek is. Békés séta — hangoztatták, de tudták, mert tudniok kellett, hogy az után a romboló előkészítő munka után, amelyet a mentelmi jog védelme alatt kellő alapossággal elvégeztek, ez a séta békés nem lehet. Tudták, hogy azokat a munkásokat, akiknek mesterségesen mérgezték a lelkét akikre rnszabadították a szélsőségek minden förtelmes esőeselékét is, szembefordítják az állami és társadalmi renddel, harcba viszik a magyart a magyar ellen, véres, kegyetlen és ostoba háborút vívnak csak azért, hogy a helyükön maradhassanak, hogy a bőséges jövedelmekkel párnázott pártvezetőségi székekből ki ne repüljenek, hogy a zavarosban, amelyet maguk kavartak fel, elleplezhessék a saját tehetségtelenségüket és hitványságukat. A kérdést, amelyet a magyar közvélemény most a szociáldemokrata pár vezetősége mellének szegez, egyszerűen meg lehet formulázni. Ura-e a tömegének, vagy sem? Ha ura és ha az történik, amit a pártvezetőség akar, akkor természetesen teljes mértékben felelős a hétfői eseményekért, a pártvezetőség kezén szárad minden vér és felelős azért a rombolásért, fájdalomért, amelyet okozott Ha pedig nincsen hatalmában a tömeg, akkor százszorosan vétkes, mert olyan mozgalmat indított el, amelynek irányítása az első pillanatban kicsúszott a kezéből, olyan követ dobott el, amelyet útjában már sem megakasztani, sem visszatartani nem tudott. Ebben az esetben a tehetségtelenségnek olyan förtelmes orgiája dúl a szociáldemokrata pártvezetőségben, amilyennel pártot, tömegeket vezetni csak akkor lehet, ha megvan hozzá a szükséges vakmerőség és elvetemültség is. A bűnös tehát a pártvezetőség, neki kell felelnie azokért a károkért, amelyeket okozott. Nyugodtan, higgadtan, papirossal és ceruzával a kézben ki lehet számítani, mennyi érték ment tönkre a hétfői véres tüntetésnél. Ezeket a károkat valakinek meg kell térítenie. A vagyonbiztonság, a jog és az igazság követeli, hogy minden elpusztult értéket megfizettessenek azzal, aki a pusztulás szellemét felidézte, aki a tömeget a rombolás útjára vitte és aki elég gazdag és tehetős is ahhoz, hogy fizessen. Apártvezetőség tanájnak tudtunkkal igen szép jövedelmük van. Egyik sem hal éhen, még csak nyomorogni sem lesz kénytelen, ha jövedelmükből arányosan elvesznek annyit, amennyi az okozott károkat fedezi. Ezzel legalább is részben el lehetne intézni a pusztítás anyagi következményeit. Nem maradhat el azonban a politikai és erkölcsi felelősségrevonás. Azok a vezetők, akik ezt a hétfőt belgiumi levelek írja: Heller Mátyás A GYÁSZ KIRÁLYNŐJE Brüsszel, augusztus hó. A múlt esztendő novemberének első asárnapján történt Brüsszel legnagyobb s legszebb temploma, a Saint-Gudulezékesegyház zászlódíszbe öltözött. Altaában minden nagyvárosnak megvan a nagy reprezentatív épülete, amely mintgy jelképezi az illető vidéket, országot vagy fővárost és melyet képeslapokról más-untig és minden nézetben, alaposan smer az idegen. A párisi propagandaplakátok elmaradhatatlan dísze és kelléke az Eiffel-torony, a Münchenbe érkező turista, először is a Bavaria gigantikus méretű szobra után érdeklődik, ha meg Rómát emlegetnek, úgy önkéntelen képzettársítás folytán azonnal a Péterbazilika hatalmas kupolája és a templom előtti teret átölelő oszlopsor emléke merül fel az ember lelkében. Nápolyi látkép füstölgő Vezúv nélkül el sem képzelhető és nincs az a film, mely meséjét bécsi világból merítené anélkül, hogy benne egyszer a Heurigen vagy a Práter óriásrádlija látható ne volna. Brüsszel legemlítésre méltóbb épülete ebből a szempontból kétséget kizárólag a város védőszentjéről elnevezett csodálatos szépségű, kéttornyú, gótikus székesegyház, mely még akkor is egyike Európa legkiválóbb építészeti alkotásainak, hogyha fenti értelemben vett szimbolisztikus jelentőségétől el is tekintünk. Valóban egyedül csak a gótikus korszak türelme, lelkesedése és ihletettsége volt képes, hogy ennyi temérdek remekművet hordjon össze egy helyre, az Isten lába zsámolyához; mert számos emberöltőn keresztül, apáról-fmra hárult a nagy munka, szent örökség és kötelesség, hogy minden egyes oszlopfőt, minden követ, minden kiugró párkányt egyenlő szeretettel, gonddal, buzgósággal igyekezzenek tökéletessé formálni. Az idei jubileumi esztendő kivilágításai során egészen rendkívüli szerep jutott e templomnak. Míg a nagy bazilika, a városháza, a középületek, valamint a királyi palota is kívülről elhelyezett fényszórók sugaraiban tündökölnek, addig e székesegyház megvilágítása belülről történik. A felbecsülhetetlen művészi értéket képviselő, páratlan, színes üvegablakok mögül különféle árnyalatban megtörő sugárcsóvák borítják az egész épületet misztikus, sejtelmes fényárba. A hófehér kőfalak csak hangsúlyozzák ezt a légiességet, átszellemülést és minden bizonnyal az a turista, aki csak pár napot tölt Belgium fővárosában és idegenforgalmi autóbuszon nyargalja be a látnivalók mereven előírt útvonalát, legtovább és legélénkebben e kivilágításra fog visszaemlékezni. Ott hagytuk azonban el, hogy a múlt esztendő novemberének első vasárnapján zászlódíszbe öltözött Sainte-Gudule székesegyháza. November harmadika Szent Hubertnek ünnepe, a vadászok védőszentje, ki egyben a brüsszeli Szent Hubert-körnek patrónusa is. Erről a kedves, előkelő társaságról volt már egyszer alkalmam futólag megemlékezni. Cercle Royal de Saint-Hubert: ez hivatalos címe, hivatalos működési tere pedig a vadászkürtök művészetének fejlesztése. Tagjai azonban mégis a főváros társadalmának legfelsőbb rétegeiből toborozódnak arra való tekintet nélkül, hogy vájjon van-e a tisztelt tagtársnak zenei hallása, avagy nincs. Mert vannak közreműködő tagok, akik rendszerint szenvedélyes kürtösök és akik mindegyikének ott függ hangszere a díszterem falán, alatta kis csillogó plaketten a tulajdonos nevével. Sok azonban a vadászember, űrlovas, űrlovasnő e társaságban — a belgák honában a legkedveltebb sportok egyike a lovaglás! — amire viszontaz a pár trófea, kitömött zsákmány enged következtetni, mely a kürtök mellett a falat ékesíti. Végül nincs az a Belgiumba vetődő külföldi notabilitás, aki meg ne fordulna a klubnak tágas helyiségeiben, melyeknek ablakai, balkonjai a Place Royale felé nyílnak. November első vasárnapján összegyűl a székesegyházban a díszbeöltözött Szent Hubert kör, a kórusok megtelnek a politikai és diplomáciai kar tagjaival, hatalmas beszéd hangzik el a legismertebb egyházi szónokok valamelyikének ajkáról és a lovagokból alakult harsonakórus kiséri a hagyományos Szent Hubert-mise akkordjait. Ezen a misén történt. Már egybegyűlt a közönség, az oratóriumokban elült a mozgolódás, megteltek a díszes takarókkal bevont padol, és mindenki tekintete a főoltár felé irányult, várták a miséző pap bevonulását melyet harsonaszó előz meg. Egyszerre halk mozgolódás támadt a főkapu irányában, suttogó beszéd és chevalier Louis Lagasse de Locht, a klub in tekintélyű és közszeretetnek örvendő e mvül újabb vendégeket kísért be. Elől éb „ egy nyúlánk, magas, sápadt úrnő. Mint akkor még kevesen ismertek — feketébe öltözve, fölemelt fejjel jött, tiszteletet parancsolóan, de halkan és szelíden. Gyermekek követték, élükön egy széparcú, nyilt tekintetű fiatalemberrel. A tolongó tömeg önkéntelen tisztelettel hátrált és ahogy az újonnan érkezettek elfoglalták a számukra kijelölt diszpadot, összehajoltak a fejek, összesúgtak a jelenlevők. Kik voltak várjon ezek? És ekkor hangzott el egy valaki ajkáról, mely azóta tovább terjedt és örökre fennmaradt. — A királynő! — Milyen királynő, mely ország királynője? — A gyász királynője! Chevalier Louis Lagasse de Locht helyére vezette vendégeit, kik a Szent Hubertekörnek voltak vendégei és hamarosan feszengtek a harsonák, jelezve a szentmise kezdetét. Így mesélték el előttem a múltkoriban ezt az eseményt a Hubertusz-lovagok, akik még máig is büszkeséggel emlegetik ezt a királynői látogatást, amikor a gyász királynője végiglépdelt sorfalak közt, fehér arcával, fekete ruhában, királynői fenségben, szelíden, de méltósággal. — Igen, uram — mondotta nekem, aki mesélte — szinte láttam homloka körül a szenvedések koronáját! Kérem, higgyék el nekem, nem lelkes túlzás ez, amit írok, de egyszerű, igaz valóság: hárman állottak minket körül, mikor ez a beszélgetés kedves barátommal lefolyt és három hatalmas termetű, vadászatokban edzett, háborút járt férfinak csillogtak könnyek a szemében. Sokat hallunk odahaza belga vendégszeretetről beszélni, belga barátságról, de ez valahogy akadémikusan, idegenül hangzik, az ember hálás is érte, örül is neki, de nem érzi meleg közvetlenségét. De itt, a Hubertusz-lovagok körében megéreztem, mi az a belga vendéglátás, lovagiasság. Szent Hubertusz lovagjai nem politizálnak, nem avatkoznak a diplomácia ügyeibe-bajaiba. Nagyon szerények, egyszerű vadászemberek és trombitások, mondják ők és lelkemre kötötték, ha valaha megemlíteném őket, nem szabad nevüknek előfordulni írásomban. Bizonyára kevesen tudják odahaza, hogy ezek között az urak között keresendők azok, kik legelőször és legönfeláldozóbban karolták fel a száműzött magyar királyi család ügyét; nagy vagyonukat, nagy összeköttetésüket mind a hontalanok rendelkezésére bocsájtották, csak azért, mertindig" látták az Anyában a gyász királynőjét, csak azért, mert lovagok voltak,ésjaink is maradtak. Ismerek köztük valakit", kiss személyesen járt utána, hogy a Stenbe,kjer- zeeli kastély mielőbb a királyi vendégekrB rendelkezésére álljon és most szájfényen, mentegetődzve hárít el magától Rininfleni elismerést, mondván, hogy csakkötvesiségét teljesítette. ■ ’ ■ A katolicizmusnak, a monarchikus eszme Európát átfogó értelmének, őrei, harcosai, nagyon szerénykedő katonái ezek a lovagok, a saját királyi családjuknak fanatikus rajongásu hívei — kiknek ideálja, ha internacionalizmusról beszélünk, a gentleman-ek internacionalizmusa.. ." . Minden ünnepélyüket szertartásosan nyitják meg. Felemelik a habzó pezsgőspoharat és chevalier Louis Lagassa de Locit megilletődött arccal, komolyan, szinte csöndes-halkan mondja: Messieurs, au Roi! Háromszoros Hip-hip-hurrá hangzik fel és összecsengenek a serlegek. Azután egyszerre vége minden komolyságnak, kitör a jókedv, lekerülnek körül a pirosdrapériás fal bársonyára akasztott énelmezkürtök és zengő kórusban har£ van ,fel Szent Hubertusz-indulója. Chevalier Louis Lagasse de Locht, aki az egész társaságnak legkedvesebb és legvidámabb pajtása, a ‘hagyományos vadászkommandóval uszítja népét a vidámság elé: Messieurs! á cheval! — lóra! ! » Ifjabb pezsgősüvegek durrognak és akik elhaladnak a Place Royal-on, i megállsak egy pillanatra, hogy élvezzék a fanfárok zengését. if Már régebben részesültem azon kitün- Lapunk mai száma 16 fillér rtfertént? Brüsszelben f^nyife|[gk a katolikus sajtó ttaijiWi»|(Kszusát Vad utcái’ haWfS jaJBolássá és fosztogatássa unkanélküliek tűnte A rendőrség etBijKi^^^Jvédte a polgárság h i helyreállitotta a város*5'ugaF*t Egy halottja és ^iiramos íwpsültje van a tüntetésnek .7 M Kiár Zoltánt összeszurkálta Ja tüntető tömeg és autirtóját is felgyújtotta »' , bt Vass József dr. válaszolt Apponyi .'"v Albert grófnak ‘ * ) A kézmüvesipar életképességét bizar nyitotta a budapesti nemzetközi / iparoskongresszus / J Jogtalan meggazdagodás miatt tar-lós tóztatták le Peru volt elnökét Életbe lépett a magyar-román kereskedelmi szerződés Vetőmagkölcsönt kapnak a jégkárosult váraljai gazdák Harmadizben sem hozott döntést Újpest és Ambrosiana találkozása Nagyszerűen szerepeltek a magyar atléták a bécsi versenyen Elindultak az új francia óceánrepülők Székesfehérvárott hamis hírek terjedtek el Zavaros polgármester megőrüléséről Banditák kisiklatták a texasi expresszt Jól indult az idei szőlőexport Hőség, zivatar és erdőtűz dühöng Franciaországban Az ukránok gyújtogatnak Galiciái svb.-dagyar vizipólósok hősies küzdelem után fölényesen legyőzték a németeket Az olasz határon kezdődtek meg a francia hadgyakorlatok A lengyelek tiltakoznak Treviranus német miniszter beszédei miatt Kedvező mederben halad az indiai béketárgyaláson