Nemzeti Ujság, 1930. október (12. évfolyam, 223-248. szám)

1930-10-29 / 246. szám

­­­­ 2 NEMZET­ ÚJSÁG ^ „„­a. után Tripoliszban harcol az olaszok el­len, 1912-ben Gallipoliban a bolgárokkal. A balkáni béke után Szófiában mi­nt ez­redes a török követség katonai attaséja, de hírneve csak a világháború kezdetén, a Dardanelláknál vívott küzdelmek során ragyog fel. Ekkor lép elő tábornokká és kapja meg a basa címet. Most már min­denki tudja, hogy a hadseregnek ő a leg­bátrabb és legkiválóbb katonája. A dar­­danellai győzelmes harcok után a Kauká­zusba küldik, ott visszafoglalja Miklós nagyhercegtől Must és Bitliszt. A követ­kező év nyarán Hedzsászban vezényli a 7-ik hadtestet, de helytelenítvén Falken­­hayn gróf főparancsnok intézkedéseit, visszatér Konstantinápolyb­a és 1918. ele­jén az akkori trónörökös kíséretében Né­metországba megy. Megtekinti a fland­­riai frontot és kijelenti Ludendorffnak, hogy a háborút Németország számára el­veszettnek tekinti. Hazatérve újból le­megy Palesztinába és az összeom­lásig. Az 1918 októberi fegyverszüneti szerződés aláírásakor Konstantinápoly­ban van és tiltakozik az aláírás ellen. De hasztalan, a szultán, VI. Mehmed, gyáva és erélytelen. Ekkor megkezdi a jó haza­fiakkal a tanácskozást, kiküldeti magát Szamszunda hadsereg-inspektornak és hozzá fog az Anatóliában szétszórt ka­tonaság összeszedéséhez. Visszarendelik, de nem megy és a görögök szmirnai partraszállása után 1919 júliusában Erze­­rumba összehívja az első nemzeti kon­gresszust, amely kimondja az ellenállást. Ezt megismétli a Szivaszban szeptember 1-én tartott kongresszus, feliratban kérve a szultánt, hogy álljon a nemzet élére. Mehmed szultán azonban válaszait láza­dóknak nyilvánítja Kemal basát és a vele tartókat, s aláíratja a sevrési békeszerző­dést. Kernal­hu munkatársával, Izmet ba­sával, aki jelenleg a kormány elnöke, megszervezi a hadsereget, megveri az ellene küldött szultáni csapatokat, a Ki­­likiát megszállott franciákat visszavo­nulásra kényszeríti, majd szembeszáll a görög sereggel, amely 1922 áprilisában már megközelítette Angorát Huszonkét napos ütközetben döntő győzelmet arat s a nemzetgyűléstől megkapja a Gazi ne­vet. A következő évben az újjászervezett seregge,’ Asium Karahisszánnál i megveri a görögöket, elfoglalja Szmirnát és­ a három éven át megszállva tartott terü­leteket felszabadítja. Az antant siet fegy­verszünetet kötni . 1923-ban összeül Lau­­sanneban az új békekonferencia, amely félretéve a serresi diktátumot, teljes füg­getlenséget és szuverenitást biztosít Tö­rökországnak. Ezután összeült Ankarában a nemzetgyűlés, detronizálta a szultánt és az Ozmán dinasztiát és 1923 október 29-én kikiáltotta a köztársaságot. Ahhoz, amiket elmondottunk, kevés a hozzátenni való. Csak azt szögezzük le, jóizu amerikai humora volt, hát megkér­dezte még e jóizu amerikai humorral: — Talán maga desszertnek virágot eszik, hahahal Nem virágot, hanem kitűnő befőtteket ettünk desszert gyanánt és rövidesen ott párolgott előttünk az illatos fekete, melybe konyakot kért a yankee. Kapott is, vá­laszthatott vagy ötfajta közül. Csak ki­békült megint Európával és a karosszék­ben végigterpeszkedve magyarázta: — Ilyen jó vacsora után szinte megbo­­csájtom, hogy nem szabad elővennem a pipámat. Ezt kellene még valahogy kita­lálni, hogy meg lehessen engedni a do­hányzást! — No majd Edison! — vetettem oda csöndes gúnnyal, mire azonban mély ön­tudattal és meggyőződéssel helyeseit: — Csak akarnia kellene! De most más­sal van elfoglalva! Kavarhattuk a feketét, néztük az ab­laktáblán kívül lecsurgó esőcseppeket, a konyhából tányércsörgés, evőeszközök csörömpölése szűrődött át. A magasság­­mérő változatlanul mutatta az ezerkilenc­­száz métert, egy-egy szélroham néha meg­rázta, meghimbálta a gépet, melynek fém­testén végig-végig suhogott az eső. Mesz­­sziről esti városok égő lámpaerdeje fes­tette vörösre az éjszakát, dübörögtek a gépek, bizonyára számtalan apró hullám, szavak, üzenetek rezgései, vibrált a tető­antennán, köd előttünk, köd utánunk, sü­ket, vak éjjel, zápor, zivatar, űr és néma­ság. Két karcsú, kiterjesztett szárnyon libegő parányi, fénylő pont, egyedül, ma­gánosan, ködben és éjszakában. De mi csak ültünk kettesben a már is­mét füsttelen „dohányzóvá“ varázsolt hajókabinban, kavargattuk a gőzölgő fe­ketét, a fűtőtestek ontották zsibbasztó, enyhe melegüket, a tetőlám­pá­k tompított fénye árnyékot vetett a falakra, kívülről néha kiszökkenő szikrák vörös fonala suhant el az ablak előtt, kellemes karos­­székek mélyén hallgattuk a mormoló mo­tort és az amerikán is belekezdett a leg­újabb honi tőzsdeviccek tömkelegébe. El is felejtettük, hogy száznyolcvan kilomé­ter sebességgel száguld­na­k mejd kétezer méter magasban utunk végcélja, Berlin felé, hogy a központi hatalmak oldalán küz­dött népek közül egyedül a török nemzet az, amely sem jóvátételi kötelezettséget, sem szuverenitásának bármilyen korláto­zását nem fogadta el. Annyi katonát tarthat, amennyit akar és pénzügyeibe senkinek nincs beleszólása. Néhány év óta édesgetik Törökországot, hogy lépjen be a Népszövetségbe. Kemal basa azon­ban megőrzi népének teljes függetlensé­gét. Politikája a békepolitika, de nyitott szemmel figyeli, mi történik a békeszer­ződésekkel agyonnyomorított Európában. Az egykori „beteg ember“, a megcson­kult, de egységessé vált Törökország, ma súlyos tényező az európai politikában. A Balkánon az ő kardja Brennus kardja. Barátságát keresik nemcsak szomszédai, de a nagyhatalmak is. Nekünk, magya­roknak, akik kétszáz év óta együttére­­zünk turáni fajrokonainkkal, jóleső tu­dat, hogy a török nép őszinte, igaz és önzetlen barátoknak tekint bennünket. És örülünk annak, hogy mostani nemzeti ünnepségükön jelen van Magyarország miniszterelnöke és tolmácsolhatja a ma­gyar nép szívből eredő jókívánságait Kemal basának és a török nemzetnek. A képviselőház ülése Ernszt Sándor segítséget ígért a rokkantaknak Tabódy Tibor adatokat sorolt fel a hadirokkantak nyomorúságáról . Tizenegy interpelláció lesz szerdán (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A képvise­lőház keddi ülésén felszólalt Tabódy Tibor na­pirend előtt s a hadirokkantak, valamint a hadisegélyezettek ellátását tette szóvá. — Mint volt tényleges katona — úgymond — láttam harcolni és meghalni a magyar ka­tonát. Az a felfogásom, hogy a magyar ka­tona teljesítményének értékelésénél minden becsületes embernek azt kell vallania, hogy ennek a magyar katonának a hozzátartozóiról és a vitézül harcoló hadsereg hadirokkantjai­ról gondoskodni kell. Be kell vallani, hogy a helyzet, sajnos, eddigelé nem volt kielégítő. Köszönetet mond a Ház elnökének, hogy az engedélyt mai felszólalására megadta. Elöl­járóban ki kell jelentenie, hogy ha ma is meg­volna az egységes nagy Magyarország, akkor ez a kérdés nem volna ennyire meg­oldatlan. Rámutatott arra, hogy a külföldi államok, Németország és Ausztria mennyivel nagyobb mértékben gondoskodtak a hadirokkantak­ és hadigondozottak ellátásáról, mint mi. A győz­tes államokról nem is beszélve. Hatvanhét­ezer hadirokkant van az ország területén, negyvennyolcezer hadiözvegy, a hadiárvákkal együtt az ellátottak száma háromszázszerre emelkedik. Ezután statisztikai adatokat olvas fel arról, az egyes kategóriákban a hu­szonöt, az é­ven, a hetvenöt és a száz száza­lékos hadirokkantak milyen ellátásban, vagy segítségben részesülnek. Ugyancsak statiszti­kai adatokkal bizonyítja a hadiözvegyek és hadiárvák ellátását. Majd kijelenti, hogy ezt a kérdést eddigelé meglehetősen mostohán kezelték. Ezek után ismerteti a hadirokkantak és hadiellátottak kataszterének felvételét. Az igénymegállapító bizottságok százalék­­megállapítását az elmúlt időben a népjóléti minisztériumban könyörtelenül leszállították. A rendszerben volt a hiba, mert fölvettek a költségvetésbe egy bizonyos összeget és azt mondották, hogy ennek elégnek kell lennie. Pedig megfordítva kellett volna. Azért merült fel most az a gondolat, hogy valamilyen bírói függetlenséggel felruházott bizottságra kell bízni az összes hadigondozottak ügyét. Mond­juk, az Országos Hadi­gondozó Tanácsra. Az is nagyon elkeseríti a hadirokkantakat, hogy mindössze két olyan intézmény van, amely őket szolgálja, az egyik a Timót­ utcai Hadi­gondozó Otthon, a másik a magyar királyi művégtaggyár. Az első a százszázalékos, a második pedig a száz és hetvenöt százalékos igényeket elégíti ki. Ha tekintetbe vesszük, hogy kétezren felül van a­ százszázalékos rok­kantak száma, kérdezem, tisztelt Ház, hol tud­juk ezeket elhelyezni vagy igényeiket kielégí­teni, ha csak két ilyen intézményünk van. A kórházi ápolás és gyógykezelés körül is nagy igazságtalanságok voltak. Az egyetlen hadi­rokkant tüdőgondozót megszüntették. Három irányban látja a segélyezés módját. Erkölcsi segítésben, anyagi segítésben és kedvezmé­nyek útján. Vasúti kedvezményeket kellene adni bizonyos arányban a hadirokkantaknak. Azzal fejezi be beszédét, hogy minden or­szág eddig a hadirokkantak ügyét hadirok­­kant-törvénnyel rendezte. Nekünk is erre a területre kell lépnünk, mert amikor az or­szág határát állig felfegyverzett ellenségek állják körül, gondolni kell arra is, hogy eset­leg majd szükség lesz a magyar katonára és akkor a katonák teljesítőképességét nagyon erősen befolyásolja majd az a tapasztalás, hogy az állam nem törődik rokkantjaival. Kéri a népjóléti minisztert, hogy viselje szí­vén a hadirokkantak és hadi ellátottak ügyét. (Taps.) Ernszt Sándor a rokkantakról Ernszt Sándor népjóléti miniszter állott ezután szólásra nagy érdeklődés mellett. — Köszönetet kell mondanom — úgymond — Tabódy képviselő úrnak azért, hogy alkal­mat adott nekem ebben a kérdésben a felszó­lalásra. A hadirokkantaknak rendkívüli nagy érdemeik vannak és az is bizonyos, hogy azoknak, akik nem jártak kint a fronton, cse­kély fogalmuk sem arról, mit szenvedtek ezek az emberek, (úgy van, ügy van!) E pillanat­ban nem vagyok képes, hogy lekontrolláljam azokat a számokat, amelyeket a képviselő úr a külföldi hadirokkantellátással kapcsolatban felemlített, de mindenesetre kötelességemnek érzem, hogy ezeket a számokat mielőbb meg­vizsgáljam, mert igen nagy differenciákat lá­tok a külföldi és a hazai számok között.­­ A magyar állam nem tudta még a hadi­rokkantkérdést teljesen megoldani, mert egyéb más igen nagy problémái is vannak. — Lépésről lépésre tudunk csak előre­haladni és közben vigyáznunk kell arra is, hogy az állam fizetésképtelenségbe ne jusson. Nehéz körülmények közé kerültünk és nem tudjuk biztosan, vájjon nem kell-e a büdzsé­ben további redukciókat alkalmazni. Kétség­telen azonban, hogy a hadirokkantakat érintő tételeket, a hála és a szeretet tételeit továbbra is fenn kell tartanunk. — Bizonyos javulás azonban ezen a téren várható más tekintetben. A hadiárvák ugyanis időközben felnövekednek és önálló keresetre tesznek szert.­­ A képviselő úrnak az az állítása szerin­tem nem felel meg a tényeknek, hogy a kór­házak nem fogadnák be a hadirokkantakat. Legfeljebb csak arra vonatkozóan merülhet fel panasz, hogy a kórházak nem képesek ele­get tenni a felvételi kéréseknek. Egyébként ma is érvényben van az a rendelet, hogy a kórházaknak be kell fogadniuk a hadirokkan­takat. Szóba került a rokkantak felülvizsgálata. Újabb ötezer embert vettek fel a rokkantállo­mányba.­­ Nemcsak karitatív módon, de kötelesség­­szerűen is mindent meg kell tenni, amit a nemzeti becsület diktál a hadirokkantak érde­kében. Meg is teszem. (Zajos taps és éljenzés.) A Ház ezután mentelmi ügyeket tárgyalt. A bizottsági jelentéseket felszólalás nélkül fogadták el. Temesváry Imre előadó ismertette ezután a vármegyei kölcsön óvadékképességéről szóló törvényjavaslatot. Szilágyi Lajos kifogásolta, hogy nem gon­doskodnak a községek háztartásának rendbe­hozataláról. Hosszúlejáratú kölcsönöket kért a községek számára. A törvényjavaslatot kü­lönben elfogadta. W­ekerle a községek gazdál­kodásáról Wekerle Sándor pénzügyminiszter válaszolt a felszólalásra. Szerinte Szilágyi Lajos meg­jegyzései elsősorban Berettyóújfalura vonat­koznak. Tudja-e Szilágyi, hogy Csonkabihar vármegy© Trianon áldozata és nem minden vármegyében hasonló a helyzet? Alkalmatlan községeket igyekeztek rövid idő alatt megye­­székhellyé tenni. Ezzel a nagyzási hóborttal a községeknek fel kell hagyniuk. Abban a tör­vényjavaslatban, amelyet a községi háztar­tások bajainak orvoslásáról még ebben az évben a Ház elé akar terjeszteni, figyelemmel lesz azokra a községekre, melyek saját hibái­kon kívül jutottak anyagi válságba. Ezután általánosságban elfogadták a javasl­­atot. A részletes tárgyalás során Szilágyi Lajos hangoztatta,­ hogy kormányelhatározásokkal ne döntsék fel a községi háztartásokat és ne rój­­janak újabb terheket a községekre. A javas­latot részleteiben is elfogadta. Támadás a lakásépítő­­javaslat ellen Temesváry Imre előadó ismertette most az építkezések előmozdításáról és­­ az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet felállításáról szóló javaslatot. Gál Jenő kifogásolta, hogy nem tették a Ház asztalára a bankcsoporttal kötött meg­állapodást. Az állam szerinte nem csinált mást, mint a bankra nézve előnyös megállap­í­podást kötött. Vonják vissza ezt a javaslatot,­­ amely nem az ipar érdekeit szolgálja, hanem a tőkecsoportét. Inkább semmit, mint ilyen javaslatokat. Perlaky György rámutatott arra, hogy az általános drágaság egyik oka a magas üzleti bér. Az építkezési költségek okozzák azt, hogy az üzlet és raktárbérek ilyen magasak. Bele kell nézni az építkezési kartelek árpolitiká­jába, mert lehetetlen, hogy indokolatlan drá­gítással srófolják fel az iparcikkek árát és megdrágítsák az egész életet. A javaslatot el­fogadta. Bárdos Ferenc kijelentette, hogy a javaslat csak szemfényvesztés, így akarják elhitetni, hogy segíteni akarnak a lakásínségen és a munkanélküliségen. A javaslatot nem fo­gadta el. Czettler Jenő elnök napirendi indítványt tett, mely szerint a Ház legközelebbi ülését szerdán délelőtt tíz órakor tartja. Napirend­jén a szerdán­ elfogadott törvényjavaslatok harmadszori olvasása, a most tárgyalt épít­kezési javaslat folytatólagos tárgyalása és a keddi napirend hátralevő pontjainak tárgya­lása legyen. Ezután felolvasták az indítványkönyvet, Peyer Károly az építkezés megindítása, Rétli Anna a nyomor enyhítése tárgyában, Propper Sándor a munkanélküliségről, a nyolcórás mun­kanapról és a gyorssegélyezés tárgyában jegy­zett be indítványt. Ezután felolvasták az interpellációs köny­vet. A szerdai ülésre tizenegy interpellációt jegyeztek be. Valamennyit szóban kívánják megindokolni. Az interpellációs könyv felolvasása után a kereskedelmi miniszter válaszolt írásban Hegy­­megi Kiss Pálnak egy régebbi interpelláció­jára. A miniszter válaszát a Ház tudomásul vette.­­­­ A képviselőház ülése két óra után ért véget. JflfM­I-E SE étellé ingatlanát K­offftithnaH V., Honvéd­ utca 10. — Telefon: 127 47. Sgt teleink részére kereszük­­etketvilte?. Kivázat Z­ephir Budapest, október 28.­­ Mayer János földmivelésügyi miniszternek, akit Aldebrő heves megyei község díszpolgár­­ává választott meg, kedden adta át egy tíz­tagú küldöttség a földmivelésügyi miniszté­riumban a díszpolgári oklevelet. A küldöttség nevében Lieszkovszky Ernő községi főjegyző üdvözölte a minisztert és átnyújtotta neki a díszpolgári oklevelet. Mayer János földmive­lésügyi miniszter hálás köszönettel vette át a díszpolgári oklevelet és hangsúlyozta, hogy azt a kötelességet, amelyet a díszpolgárság ró rá, az ország mai helyzetében nemcsak Al­debrő község, hanem az egész magyar nemzet javára fogja teljesíteni. A földmivelésügyi miniszter ezután megvendégelte a küldöttsé­get és hosszasan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, akik között ott volt Krisztián Imre, a kerület országgyűlési képviselője és Plósz István volt nemzetgyűlési képviselő. A küldöttség tagjai szóbahozták a boletta ügyét. A miniszter ezzel kapcsolatban a következő­ket mondotta: A boletta emeléséről jelenleg még nincs határozat. Sokan ellenzik a boletta felemelését és ha a kormány jobb módot talál, akkor másképen siet a mezőgazdaság segít­ségére. A Szakszervezeti Tanács küldöttsége kedden délben felkereste Scitovszky Béla belügymi­nisztert, hogy előterjessze mindama kívánsá­gokat, melyek munkaalkalmak létesítésével csökkenthetik a munkanélküliséget. A belügy­miniszter fél 2-től 3 óráig tárgyalt a küldött­séggel. A miniszter meghallgatta az előter­jesztést, utána pedig ismertette azt a tervet, melyet az egyes városok közmunkáira vonat­kozóan készíttetett el. Bejelentette, hogy a megyei városoknak 5,398 000 pengő, a törvény­­hatósági városoknak 5.398.000 pengő, a vár­megyéknek 1.949.000 pengő állami segélyt ad­nak a közmunkák elvégzésére Ezután az egyes városok és szakmák terjesztették elő a belügyminiszter által közöltekre vonatkozó véleményüket és kívánságaikat és annak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy ezek a ter­vek csak akkor nyújtanak lehetőséget a munkanélküliség csökkentésére, ha azok a bürokratikus utak megkerülésével sürgősen meg is valósulnak. A miniszter kijelentette, hogy mindent megtesz a munkaalkalmak meg­valósítása érdekében és a társminiszterekkel is azonnal érintkezésbe lép, hogy a tárca juk­hoz tartozó munkaalkalmak tekintetében ők is tegyék meg a legsürgősebb intézkedéseket. Hr *fick*xtek az amerikai zongorá­ki Már nem kell másodrendű zongorát vásárolnia ki Steinway New-York, Chick­print: Boston, Wetter New-York, Mason Ifc Mami: Bos­ton, Hardman New-York, Estey New- York, Kisalse Baltimore, stb. a világ leg­első gyártmányai rendkívül olcsón kaphatók: SZABID! zongoraterem , Andrássy-út 2

Next