Nemzeti Ujság, 1930. november (12. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
MacDonaldék—és ők!... (—) Az angol szocialista munkáspárti kormány, amelynek a II. Internacionálé volt elnöke, Ramsey MacDonald áll az élén, Palesztinai politikája miatt láthatóan magára zúdította a világ zsidóságának haragját. Nap-nap után tiltakozó népgyűléseket tartanak Newyorktól Varsóig, Bécstől Párisig a világ különböző zsidó organizációi, s megmozdultak az előkelő állásokban lévő, vagy a közéletben jelentékenyebb szerepet játszó zsidó férfiak, mégpedig kimondottan fajuk állítólagos érdekeinek védelmére. A világ zsidóságának ez a teljesen egyöntetű megmozdulása minden országban az angol szocialista munkáskormány Palesztinai politikájával szemben olyan tökéletes és erős faji öntudatosságról, együttérzésről, összetartásról tesz tanúságot, amelyhez hasonlót talán a japánokon kívül egyetlenegy fajnak, egyetlenegy nemzetnek a fiai sem tudnának utánuk csinálni. Nincs abban semmi meglepő, hogy Einstein tanár, a relativitás elméletének felállítója, aki más napokon „német“-nek tartja magát, egyszerre csak Londonba utazik, hogy ott — ha indirekt módon is —, de intervenciáljon MacDonald kormányánál, nem mint „német“, de mint öntudatos zsidó, hogy változtasson palesztínai politikáján a zsidóság érdekében, még az angol nemzeti érdekek ellenére is. A zsidóság szempontjából ez így van renden, mert ez a faji szolidaritás bizonyítása. Csak az nincs renden, hogy ezt a kétségtelen fényt a zsidóság időnként minden formában igyekszik letagadni s azt hirdeti magáról a befogadó nemzetek körében — különösen nálunk —, hogy ő nem külön faj, külön faji törekvésekkel, csak egy hitfelekezet a nemzeti társadalomban. Egészen valószínű azonban, hogy ennek az egyöntetű zsidó megmozdulásnak ellenére sem fog az angol munkáskormány az álláspontján változtatni, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert MacDonald és társai kivétel nélkül az angol nemzet fiai, akik elsősorban és mindenek fölött tisztán angol nemzeti érdekeket szolgálnak és nem — a zsidóság külön vélt érdekeit. ■ Mert miről is van szó! Palesztinában évek óta véres összeütközések vannak a bennszülött arabok és az újonnan bevándorolt zsidó cionista telepesek között. A tavalyi augusztusi véres arab—zsidó összeütközés után a munkáskormány a Shaw-bizottság ajánlatára, amely a gyarmati ügyek rendezésének kérdéseit tárgyalta, kiküldte Palesztinába Sir John Hope Simpsont, hogy a helyszínen vizsgálja meg az arab— zsidó-kérdést és tegyen a kormánynak jelentést. Ennek a jelentésnek az alapján határozta el magát MacDonald kormánya, hogy az angol politika eddigi irányát Palesztinában megváltoztatja. A „Fehér könyv“, amelyben az angol munkáspárti kormány ezt a szándékát bejelenti, szóról-szóra leközli Sir Simpson jelentését is, hogy igazolja vele az irányváltoztatás szükségét MacDonald kormánya nyilatkozatában különös hangsúlyt helyez arra, hogy politikájában tisztán az a szándék vezeti, hogy Palesztinában úgy a már ottlakó zsidóság érdekeit, amint a bennszülöttekét egyaránt megvédelmezze és összhangba hozza. Feladatait, amelyeket a jövőben megoldani kíván, ebből a célból három csoportba osztja, amelyek közül az első Palesztina közbiztonsági állapotainak a megoldása; a második az alkotmányjogi kérdések megoldása és a harmadik a gazdasági és szociális kérdések megoldása. A közhistonság Irán átírására MacDonallék két gyalogezredes, két repülőrajt és négy páncélautomobil-szakaszt küldenek Palesztinába s ezenkívül újjászervezik a rendőrséget. Egyébként az angol kormánynak az a meggyőződése, hogy elérkezett az az időpont is, amidőn a bennszülött lakosságnak meg kell adni a módot a törvényhozásban való részvételre s evégből a palesztínai kormányzó elnöklése alatt egy törvényhozó testületet kíván felállítani, amely huszonkét tagból fog állani; tizet a kormány nevez ki és tizenkettőt a lakosság választ. A harmaamelyben a nemzet kitűnő fiai vettek részt és amely mind nem a terv, nem a tudós társaság megalapulása, nem is a Plánum végrehajtása körül forgott, hanem azon múlott: kik voltak a kandidátusok, kiket vett fel Révai a maga listájába és kiket mellőzött! Csaplár Benedek összegyűjtötte ennek az egész nagy vitának anyagát s Révai tévéjein kivül olvashatjuk Ráday Gedeon bárónak, Batsányinak, Dugonicsnak és másoknak leveleit, amikből kiderül, hogy amilyen együttérzéssel fogadták Révai tervét, annyira más-más volt mindenkinek a felfogása arról: kik is azok, akik 1790-ben a nemzet legérdekesebb szellemei voltak. Hát bizony elég harciasak voltak ezek a nyilatkozatok. Batsányi a jelöltek névsorát Révai nagy szeleskedésének mondotta, mások azzal vádolták meg, hogy elsősorban a győri írókat és tudósokat jelölte, mert ő maga is győri, ismét mások azt mondották, hogy a pajtásságot ápolja és bizalmasabbjait feltetezőleg igyekezett előnyben részesíteni. Az a névsor, amelyet Révai közzétett,, hogy kik volnának a tagjai a magyar tudós társaságnak, összesen 46 névből áll. Révai ajánlotta: „Becsületbeli tagokul“ a főrendek közül Gvadányi József grófot és Ráday Gedeon bárót, az egyházi rendből Molnár János és Majláth Antal apátokat és Nagy Jánost, a nemesi rendből Barcsay Ábrahámot, Báróczy Sándort és Kazinczy Ferencet. ..rendszerint való tagokul“ a következőket: Balogh Sándor, Bárány Péter, Bácsányi János, Benke Mihály, Benyák Bernát, Bola Márton, Csépán István, Decsy Sámuel, Dugonics András, Fábchich József, Földi János, Göböl Gáspár, Görög Demeter, Gyöngyösi János, Horváth Ádám, Illés János, Kerekes Sámuel, Komjáti Ábrahám, Kovásznár Sándor, Kovács Ferenc, Kreskai Imre, Mátyás István, Milesz József, Nagyváti János, Novák István, Péceli József, Rajnis József, Ráth Mátyás, Ráth Sámuel, Révai Miklós, Rozgonyi József, Sidik csoportjában a palesztínai kérdések rendezésének MacDonaldék arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a cionista települések számára több földterület a már megvásárolt területen kívül nem szerezhető ,mert a bennszülött arab lakosság már szűkében van a megélhetése számára szintén szükséges földnek. Főképpen ez a rendelkezés az, ami a világ zsidóságát MacDonaldékkal szemben megmozgatta és talpraállította, noha az egész angol sajtó helyesli a kormány álláspontját. Nekünk, magyaroknak semmi közünk ahhoz, hogy az angol kormány miképen tartja jónak a palesztínai kérdés rendezését, hiszen nem fűződik semmi érdekünk hozzá. Ami bennünket érdekel, az MacDonaldék tisztán nemzeti, angol birodalmi érdekeket szolgáló politikája; a szocializmusnak nemzeti iránya, amelyből hiányzik minden kótyagos, nemzeti érdekeket megvető, ostobán nemzetközieskedő zsidó elem, ami nálunk egyik fő jellemvonása a különböző Ernők, Jakabok, Illések, és Mórok vezérlete alatt álló marxista szociáldemokrata pártnak. Gondoljunk csak arra, hogy 1918 októberében, amikor még sok minden menthető lett volna Magyarország érdekében, Jászi Oszkár és mások tanúságtétele szerint Garami-Grün Ernő, mint a szociáldemokrata párt „államférfias képességekkel“ felruházott vezére a Nemzeti Tanácsban mindenáron azt akarta keresztülvinni, hogy már első kiáltványukban mondjanak le Magyarország területi integritásáról Aztán itt van ugyan® csimagry'iTv Tiszáézi marsista szociáldemokrata vezérnek folyó évi március havában a cseh „Nova Svoboda“ című lapban Masarykot ünneplő cikke, ami ugyanolyan felháborodást váltott ki minden jóérzésű magyar emberben, mint Weltner Jakabnak, a „Népszava“ szerkesztőjének legutóbbi prágai szereplése, aki hangos szóval ünnepelte és dicsőítette a „csehszlovák köztársaság demokráciáját“, amelyben éppen a cseh szociáldemokraták képviselik a legádázabb magyargyűlöletet. Milyen más ezzel szemben MacDonaldmai Kristóf, Szabó Dávid, Tolnai Sándor, Tóth Farkas, Verseghi Ferenc, Virágh Benedek, Őri Fülöp. Révainak ezek voltak a jelöltjei és amikor Pilánuma megjelent, jöttek a kifogások. Kifogásolták, hogy Balog Sándor, Fábolich József és Nagyváti János neve ismeretlen, ellenben nem szerepelnek olyan ismert nevek, mint Paintner, Mártonffy vagy Sándor István és hogy mellőzte Révai Korányit, Simonchicz Incét, Koppi Károlyt, Endrődi Jánost. De mellőzte a lista Fejér Györgyöt, a Codex Diplomatics, e hatalmas történelmi forrásmunka szerzőjét is, mellőzte Teleki József grófot, Orczy Lőrinc bárót, a tudósok közül Berkő Józsefet és Veszprémi Istvánt. Ezek voltak a legfőbb kifogások Révai listája ellen. Ha száznegyven esztendő távlatából most olvassuk el ezeket a neveket, be kell vallanunk, hogy a kihagyottak között éppen annyi az ismeretlen név, mint ahány kitűnő ember neve feledésbe ment Révai jelölte közül is. Mert például Ráday Gedeon báró nem tévesztendő össze unokájával, a későbbi királyi biztossal és a becsületbeli tagul ajánlott Nagy János neve viszont úgy ment feledésbe, hogy az a szép utca, amelyet Budapesten elneveztek róla, azóta Benczúr Gyula utca nevet, kapott, mert nyilván nem tudták, ki is lehetett ez a Nagy János, akiről valaha utcát neveztek ell Budapesten. Ha tudjuk, hogy Simai Kristófot és Benyák Bernátot, a kor legkiválóbb drámaíróinak tartották, viszont igazán sok olyan név szerepel ebben a névsorban, hogy talán Szinnyey negyvenezer magyar írójától gyűjtött könyvét kellene átlapoznunk, hogy mindenkiről megtudjuk: ki is volt valóban! A legfőbb kifogás kétségtelenül az volt, hogy Bessenyey György nem szerepelt ebben a névsorban. Révai jelentősebbnek tartotta Péceli József költészetét Bessenyeynél. Érdekes például, hogy a szegedi pantheonban most e kor férfiai közül ötnek szobra kapott, helyet: Bessenyey Tárcajegyzetek irta: Szürke Pál RÉGI VITÁK Künn kopog az eső, őszi nap ül a tájon. Az ember találomra levesz a könyvespolc tetejéről valamely kötetet. Esztendők során gyűlnek a könyvek; néha garmadával vásárolja az ember s mert mindig a friss könyvet keresi: egész sereg könyv olvasatlanul pihen a polcokon. Mire az ember megidősödik s már tízezernyi lesz a könyv a házban, egyre növekedik az adóssága: mind több és több lesz az olvasatlan könyv. Mentől több könyve van valakinek, annál valószínűbb, hogy nem mindnyáját olvasta. Ilyenkor őszi esőben, csendes estén, adósságot fizet az ember, így kerül elő Csaplár Benedeknek, a tudós piaristának három kötete rendtársának, Révai Miklósnak életéről. Kár volt el nem olvasni ezt a könyvet eddig is; a legérdekesebb életregények egyike. 1886-ban jelent meg, ki tudja, mióta van nálunk, s ahogy most olvasom, lenyűgöz a harci hevület szenvedelme, amely Révai életét fűtötte. Micsoda harcai voltak, milyen küzdelmei, mekkora bátorsága, hogyan és hányszor alkudott meg mégis az élettel, mily sokat álmodott, mily keveset ért meg és hogyan valósult meg mégis szinte mindaz, amit elgondolt! Milyen harca volt például a Jámbor Szándék körül? 1790-ben vette fel Révai a magyar tudós társaság gondolatát, így született meg az a Plánum, hogy a nemzet azokat a fiait, akik a magyar tudomány, nemzet, nyelv és műveltség ügye körül különös érdemeket szereztek, tüntesse ki a tudós társaság tagságával. Révai össze is állította a kandidánsok névsorát és ekörül keveredett azután az a vita, amely szinte esztendőkig tartott, György költőé, Révai Miklós nyelvtudósé, Verseghi Ferenc költőé, Ürményi József kultúrpolitikusé, Virágh Benedek kiöltőé, s hogy ez öt közül Révai kettőt mellőzött, akik közül viszont Ürményi József neve a maga korában egyetlen kifogásolónak sem jutott eszébe. Révai terve akkor nem valósult meg, csak éppen negyven esztendő múlva, amikor megszületett a magyar tudós társaság. Révai jelöltjei közül csak Kazinczy, Bacsányi, Görög és Simai érték meg az Akadémia megalakulását, amelynek aztán tagjai is lettek, amidőn az 1831-ben valahára életbe léphetett. Ne higyjük azonban, hogy az Akadémia megalakulásakor nem ismétlődött meg ugyanaz a kritika, amely Révai Plánumát is érte. Az Akadémia ugyan csak 1830-ban alakult meg végleg, de amikor Széchenyi István nagylelkűségéből és a többi alapító lelkesedéséből az anyagi alap meglőtt, a nádor, aki a felállítandó Akadémia pártfogójául volt kijelölve, 1827-ben kinevezte azt a választmányt, amely Teleki József gróf elnök élete alatt az Akadémiát megszervezte és amelynek tagjai tulajdonképpen az első akadémikusok voltak. "• . . Széchenyi István gróf, Vass Ábrahám, Andrássy György gróf és Károlyi György gróf mint első alapítók mellett a következő huszonkét tudósból állott ez a testület: Bartal György itélőmester, Benő Ferenc egyetemi tanár, Budai Ézsaiás református szuperintendens, Bitnicz Lajos szombathelyi tanár, gróf Dessewffy József, Döbrentei Gábor budai alkotmánybiztos, Eresei Dániel debreceni tanár, Fejér György egyetemi könyvtár-igazgató, Guzmics Izidor pannonhalmi benedekrendi tanár, Horváth Erdre pázmándi plébános, Horváth István múzeumi könyvtárnok, Horváth János vár. püspök, Jankovics Miklós, Kazinczy Ferenc, Kiss János evangélikus szuperintendens, Kisfaludy Sándor, Kövy Sándor pataki tanár, Kulcsár István, báró Medgyánszky Alajos, „Schedras Lajos egye- s ■% / '* j. {,'''■!» AJ t )\j' J 'í J I ~ / # ,,UY L ssza« Pgy SLJ mM M WLa mm ml m IfeJ mncplilLll IJJaApiii Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. f KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Fiankat ár«: TÚRI BÉLA Xl évfolyam 249. szám # Szombat ♦ Budapest, 1930 november 7. -------------------—________________________—___________—______________________________________________________________________—------------------------——— Lapunk mai száma 32 fillér ■■ - WT tortént? Bethlen^s^tig^r^ miniszterelnök Hivatalosag^jraaDMAlták Boris király és királyné ellen intézett 'fCommunista merénylet hírét Emlékünnepet tartottak Tisza István halálának évfordulóján Megrendítő részletek kerültek nyilvánosságra az anconai földrengés okozta borzalmas katasztrófáról Csirájában meghiúsult a görög forradalmi összeesküvés a A Katolikus Női Párt a Keresztény I Községi Pártot támogatja I (" A bulgár királyi pár diadalmenetben vonult Szófiába I Pangalos volt görög diktátort letartóztatták A török hivatalos jelentés megállapítja, hogy a magyar—török barátság hatalmas tényezője a békének Az Országos Pázmány Egyesület résztvesz a nemzetközi katolikus írószervezetek munkájában Leleplezték Pethes Imre síremlékét Ünnepélyesen iktatták be Baróthy Pál ügyészségi elnököt hivatalába Agent provocatőrök rendezik az egyetemi verekedéseket Gödöllőn felavatták az Egészségházat A fővárosban olcsóbb lett a sertéshús " Venezuelában kitört a forradalom ötven vagon kokszot adományozott a főváros szegényeinek a Gázművek igazgatósága ! A bérbeadó gazdák mozgalmat indítottak a bolettajárvény megváltoztatására Csehországban elfogadták a búzakeverési javaslatot A német gazdák eladósodása 146 százalékkal nagyobb, mint békében volt Vasárnap lesz a Ferencváros—Hungária derby-mérkőzés Tíz hónap alatt 25 százalékkal több inzolvencia fordult elő, mint tavaly A szélhámos Rónai Nándorné büntetését négyévi fegyházra emelte fel a Tábla