Nemzeti Ujság, 1931. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
.___________Teljes heti rádióműsor-melléklet • E ■■■:?«■■" ■a nemzeti iis»« szHrrti JL 1 BLaL*JL UJ Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ^ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ^ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA XIII. évfolyam I. szám + Csütörtök ♦ Budapest, 1931 január 11. ,4% *.= ———= ' \ ' SSkan.v ——.................................. SiiBggagygá Óév és Újév Irtai Bangha Béla S. J. Megint temettüjik. Megint elsülyedt egy év az idők sírjában. Mint a hullám az óceán közepén, zarajlott, háborgott, domborodott, hetvenkedett az 1930 s a következő percben elmúlt, elnyelte a völgy, csak emlékek maradtak belőle, azok is elvesznek hamarosan. Elment az 1930, ahogy elment annak idején a 29, meg a 19, meg a 14, meg az 1900, meg a 67, meg a 48, meg az 1711, az 1686, az 1525 s mind, mind, mind az évek, a nevezetesek és az eseményteleneik, a ragyogók, a sötétek s a szürkék. Ahogy elmentek a honfoglalás évei, vagy a cézároké, vagy a fáraóké s a pátriárkáké. Mindenik volt, élt, ígért és mindenik csalt és meghalt. Uj emberek születnek mindegyikben, uj tehetségek lobbannak fel, uj aggok nyúlnak a vándorbothoz a végső nagy útra, uj divatok, gondolatok, áramlatok, harcok, megbékélések, akarások s lemondások tarkálnak valamennyiben. A világtörténelem: évek születése s évek temetkezése.• Ilyenkor látszik meg az embereken a világnézeti elkülönöződésük. A hivő ember az évfordulón magába száll s imában köszöni meg az Istennek, amit egy éven át tőle vett, és imában kéri az Úr áldását az új évre. A hitetlen megborzad a gondolatra, hogy egy évvel megint rövidebb lett az élethez való reménye s hogy erre ne kelljen gondolnia, eszement dorbézolásban rúgja keresztül a Szilveszteréjszakát. Akinek pedig nincs világnézete — akad ilyen is jócskán —, az nem gondol semmit. Boldog újévet kiván egy-két ismerősének s gondolat, illetődés, eszmé- lődés nélkül megy neki az uj esztendőnek, amelyet éppoly céltalanul és eszmétlenül fog lemorzsolni, mint a múltat. Eligazodni a nagy forgatagban, megérteül a múló időt a végtelenhez való viszonylatában csak az tudja, aki hisz az Istenben, az élet céljában s abban az örökkévalóságban, amelynek ez a múló lét csak épületköve. Újév elején minden üzletember programot csinál. Várjon hány ember csinál ma reggel programot az új évben a saját egyéniségének alakítására is? Hány rendezi el jóelőre a gondolatait, a számításait, a teendőit, kötelességeit? Hány tudja, hogy az új év sokat emlegetett boldogsága elsősorban tőle magától függ? S hogy a jókívánatok meghiúsítója, a boldog új év megölő,de ő maga szokott lenni? A mai embert hozzászoktatták, hogy mindent kívülről várjon, mindent mástól reméljen. Követeljen. Örökké jogról beszélnek neki, kötelessége mindig csak másnak van vele szemben. Kötelessége van az államnak, a társadalomnak, kötelessége a felebarátnak; kevés ember látja be, hogy a jogok mindig viszonosak, egyensúly és béke csak úgy van, ha mindenki épp úgy érdeklődik a kötelességei, mint a jogai iránt.• A magyar új év, hisszük és reméljük, a szociális munka jegyében fog állni. Ez a legégetőbb politikai program, a legsürgősebb kultúrfeladat, a legelső revíziós kötelesség. Ne álljon ki vezetőnek, aki minden előtt ezen a téren alkotni, segíteni nem tud. Revízió alá kell venni egész gazdasági életünket, szembehelyezkedni tudatosan és következetesen a merőben mások munkáját kamatoztató plutokráciával. Párt- és osztálytekintetek nélkül munkaalkalmat kell nyújtani minden dolgozni akarónak, a keresztény etika és társadalomtudománynak nájunk még ki nem aknázott elvei: szítlott egészségesebb és igazságabb súlyt teremteni város és falu, föld és tőke, munkás és vállalkozó, férfi és nő, gazdag és szegény között. Esztelen szócsaták, pártszenvedélytől s talán egyéni érdektől fűtött botránylázak helyett szociális kereszténységet kell a közéleti munka homlokterébe állítani. Nem szabad,hogy jövőre ilyenkor ugyanilyen sötét és aggódással teli karácsony szakadjon ránk: ez a feladat. * Persze ez annyit jelent, hogy a magyar újévbe mindenekelőtt több etikum kell és több tisztánlátás. Paposan hangzik, de nem paposan is úgy van: jóknak kell lennünk s jobb lesz az életünk is. A 19-ik század dőre racionalizmusának rettentő tévedése, hogy csak tudni kell s ez elég a boldogulásra. Ez a balhit lett minden mai nyomorúságunk forrása. Nincs nyomorultabb és világnyomorítóbb ember, mint aki tud, de jellemtelen s erkölcstelen. Jobb Magyarországot teremteni annyi, mint jobb magyarokat nevelni. Ezért nem magánügy a vallás, hanem elsőrendű közügy. Ezért nincs igaza a vörös munkásámításnak, amikor pazarlásnak tekinti a templomépítést (a bárok, mozik, mulatóhelyei ellenében nem szögezi oda a düledező Rókust, csak a keresztény templomok ellen!) s nincs igaza a kényelmes, polgári radikalizmusnak sem, amikor lekicsinylően vagy éppen ellenségesen kezel minden lelkipásztori, vallásvédő, erkölcsnemesítő munkát s ezerszer többre értékel egy táncosnőt, egy bohózatírót vagy boxbajnokot, mint azokat a névtelen hősöket, akik családi otthonok csendjében, poros iskolaszobákban, templomi szószéken, gyóntatószékben vagy püspöki katedrán dolgoznak a lelkek nemesítésén. A legfölségesebb emberi értéknek, a krisztusi etnikanak és lelkiismeretnek elmélyítésén, amelyen végeredményben az egyes ember boldogulása s a társadalom egyensúlya nyugszik.• Karácsonyi üzenetében bejelentette a ájr !'-Ttv- Of-an k*:rter •let fog ’ aj... •/ eswiifc. « a ElzgoMR eweb/setanirdi. jtint minden pápijárörlevelet, úgy bizonnyal ezt is félre fogják magyarázni, cd vasitlanul csatázni fognak ellene, hadüzengnek fogják tekinteni. S mint minden pápai megnyilatkozásnak, ennek is az lesz a végeredménye, hogy akarvanem akarva az egész világ kénytelen lesz foglalkozni a benne fölvetett problémával. Ami mindenképpen hasznos dolog lesz. Sehol a hitmentes liberalizmus szégyenletesebben és tragikusabban le nem vizsgázott, mint a házasság s a család szent értékeinek megőrzése terén. Sehol Újévi cikk írta: Zolgon István Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy felhívjam becses figyelmüket arra az évenként csak egyetlen egyszer előforduló tüneményre, miszerint :Január elseje van. Amivel nem azt óhajtottam mondani, hogy Önök ezt a dátumot talán nem tudják elaggé méltányolni a maga naptári és zsebkiürülési jelentőségében, itt egész másról van szó. Szó van ennek a napnak jelentőségéről annak., ., kellemes összeköttetésnek szempontjából, amely, összeköttetés az újságolvasó és az újságíró társadalom között fennáll. Újév napján mindenki, aki komolyan veszi az újságcsinálás mesterségét, a tudása legjavát óhajtja a közönségnek nyújtani. A költő a legszebb versét, a politikus a leggyújtóbb hatású vezércikkét, a riporter a legérdekesebb tudósítását a leégett adóhivatalról, amely, ha esetleg véletlenül nem égett volna le, tőlem egész nyugodtan leéghet, na mindegy, elég az hozzá, hogy mindenki a krémjét akarja adni annak, amit tud. Mit tehet ennélfogva a magamfajta száraz és szinte kizárólag tudományos megfigyelésekkel foglalkozó szobatudós? Valami egész korszakalkotó és, egész kivételes tudományos megfigyelését kell közölnie ?, nyilvánossággal. És én, boldog, százszorosan boldog ember, abban az utolérhetetlenül kellemes helyzetben vagyok, hogy ezt meg is tehetem. Rájöttem ugyanis az életnek — nem, ez nem is jó, ezt ilyenkor nagy betűvel kell írni —, az Életnek egy eddig teljesen elrejtett titkára. Azaz: nem annyira titkára, mint Titkára. És ez a Titok olyan súlyos, olyan jelentőségteljes, hogy kénytelen vagyok itt új bekezdést eszközölni. Rájöttem, hogy az Életben nem a nagy feladatok megoldása kerül a legnagyobb erőfeszítésbe, hanem a kicsiké. Ha ez ugyanis nem így volna, akkor az Emberiség nem oldaná meg állandóan a nagy problémákat és nem hagyná a kicsinyeket örökké megoldatlanul. Mert, hogy csak egyetlen példát mondjak: mi nehezebb? Új cipőpertlit venni, avagy estéről-estére kínosan és letöredező körmükkel bogozni ki a régit, sőt esetleg nem is bogozni, hanem úgy húzni le, ahogy van, összecsomózva, viszont azonban reggel hétrét görnyedve, cipőhúzat elhajlítva, véres verejtékkel erőszakolni belé a lábat, szintén összecsomózott állapotban, mert kibogozni már nincs idő? "Ugye, hogy uj, permit vetni lényegesen könnyebb? Na, de viszont ki vesz? És vajjon mi könnyebb: felkelni az ágyból, elővenni az íróasztal fiókjából a zsebkést és azzal vágni fel az ágyban olvasott könyvet, avagy ahelyett addig nyújtózkodni, amíg az ember el nem éri az ágy melletti éjjeliszekrény túlsó végén a gyufatartót, abból kihúzni egy szál gyufát, azzal próbálni felvágni, de az nem sikerül, mert a gyufa mindig eltörik, ennélfogva úgy megoldani a problémát, hogy az ember először egy óráig keresi a körömreszelőt, de azt se találja, ennélfogva egy boldogújév-levelezőlappal igyekszik a lapokat szétreszelni, de az is csak egy darabig megy, mert a lap éle lekopik, összehajlik és puhánnyá zsugorodik, ennélfogva az ember a végén úgy olvassa a könyvet, hogy nem, vágja fel, csak úgy szétnyitja és belenéz alulról felfelé, ezen eljárás által el tudva olvasni az egyes oldalak alját, de a tetejüket, ahol a lapok össze vannak nőve, csak úgy találgatja, hogy vájjon oda meg mi lehet nyomtatva? Hát tessék mondani, nem könnyebb abból az ágyból felkelni? Na, de viszont ki kel fel? Avagy, hogy ugyancsak a felkelés problémájánál maradjunk: amikor arról van szó, hogy valakinek reggel hatkor el kell utaznia egy hivatalos ügyben Nógrádagyagosra, ott az állomástól még két óra hosszat zötyögtetni magát egy parasztszekéren, elintézni valami nagyon kellemetlen dolgot, ázni, fázni, visszalötyögni az állomásra, ott várni másfél órát a legközelebbi vonatra, végül is hazaérkezni éjszaka kettőkor, akkor mi az ember első gondolata? A zötyögés, ázás, éhezés, elintézés, várakozás, utazás, ami egy egész napig tart, vagy az ötórai felkelés apró kellemetlensége, ami csak egy pillanatig tart? Mi könnyebb? Egy töltőtollat megtölteni tintával, vagy nyomogatni, méselgetni, vakargatni vele a papírt, hogy hátha talán még ki tud az ember szekirozni belőle egy cseppet, ami éppen elég volna ,és akkor ráérne az ember megtölteni legközelebb? Mi nehezebb: leugrani a száguldó villamosról, a kapott evanggal még felszaladni a járdára, ott nekimenni egy rendkívül erélyes urnak, összeveszni vele, provokáltatni, nyolc napon túl gyógyuló vágást szenvedni a bal pofacsonton, avagy ehelyett elmenni a villamossal a sarokig és onnan visszagyalogolni öt házat? Mi könnyebb? Leülni az előszobába gondosan odakészített székre, avagy felhúzni a hócipőt állva, megtántorodva, majd nekiesve a falnak? Mért húzza mégis az emberiség kilencven százaléka állva? » Miért, van továbbá az, hogy ugyanaz a molibajnok, aki olyan könnyű lélekkel határozza el magát arra, hogy, egy csuézkajárművet felcipel egy hatemeletes dombra, huszonötször egymásután, a legsíkosabb és legnehezebb pályán, - hogy mondom ugyanaz a ródlibajnok nem hajlandó megmászni a ródlizás előtt két emeletet a legkényelmesebb lépcsőn, mikor a kapuban észreveszi, hogy otthonfelejtette a zsebkendőjét, hanem inkább kiteszi magát ama nagy technikai ravaszságot követelő pótmegoldásoknak, amelyekről bővebben lyílu" tt .// iitinep.. hasábokon nem kív 0l amelyeknek mibenlétét mindenki k meri, aki valaha is zsebkendő nélkül kiált fódlizni? Miért hajlik az orr:szer a Nyugati pályaudvar elött kétrét a villamoson, acélból, hogy fordított fejtartással, alulról felfelé le tudja olvasni a pályaudvar órájáról a pontos időt, de rosszul, mert részint a fejébe ment a vér,részint, mert rá van fagyva a pára a. vítTátádSkor csak ki kellene gombolni a kabátját és megnézni,a zsebóráján, hogy hány óra van? Mért van az, hogy amikor az ember lábáról éjszaka lecsúszik a plümó, akkor az ember először csak nyálkál egy darabig a levegőbe, mint a tenger vizébe a zsákmánykereső vak polip, majd nem tudva hirtelen meghatározni, hogy merre van az ágy feje és merre a lába, a legvadabb és komplikáltabb körforgásokat végzi és végül is elalszik újra úgy, hogy keresztbe csüng le róla a paplan, a hoszszantuk végével a földön, a rövidebbikkel az, ember kupacba göndörített teste ahelyett, hogy az ember odanyúlt voln, éjjeliszekrényére, meggyújtotta volt,és lámpát és tiszta helyzetet teremtve, felkotorta volna a földről a promót, amelyről az ember ilyenkor inkább hajlandó azt képzelni, hogy elveszett? És ki tudja, hány ilyen példát tudnék még felhozni, ha nem volna az az átkozott rossz szokásom, hogy írás közben mindig cigarettázom és már nem tudom hova szórni a hamut, ugyanis az az újságpapír, ami itt fekszik előttem az őszi fiton, már tele van cigarettacsutakkal, két helyen ki is van égve, sőt a papírkosaram is, amibe szintén beledobtam egy csutakot, az is gyanús nekem egy csöppet, mintha égne, abba is bele kell önteni vagy egy pohár vizek . Mindez persze nem történt volna meg, ha felállok innen az iróai dífll mellől és elhozom a másik, asztalomról a hamutartómat, na de kiváncsi vagyok, hogy az én helyemben ki hozta volna, el? Lapunk mai száma 24 fillér Mi történt? Érdekes riport Luovainról, az ősi egyetemi városról, ahol az örökös király tanul Az ország minden részéből üdvözölték a Nemzeti Újságot a köztisztviselők érdekében indított akciójáért Wilson magántitkárnője folytatja a békeszerződésekről írt érdekes cikksorozatát A szovjet végrehajtó bizottsága egész Oroszország területén megszüntette a maján föld tulajdont A Tudományos Akadémia megfestett Prohászka püspök képét Rothermere lord újévi üzenetének tolmácsolására kérte fel a Magyar Revíziós Ligát Egy magyar tudós találmányával előre kiszámítható a földrengések ideje ötvenéves jubileumát üli a Magyar Távirati Iroda A spanyol kormány a képviselőválasztásokat március 1-re tűzte ki Kétszázhatvan millió aranykorona a valorizálásra bejelentett életbiztosítások tényleges aranyértéke Bécsben is állítottak fel irodát - hadikölcsönvalorizációs szélhámsok Amerikában folytatódtak a baj^bukások Válságba került a White Star angol hajózási vállalat Egy Magyarországról szóló /4«sa könyv feltűnő , álavában *011'' ’ ” .*t*^....Szszeg •*.*&!?.« Marcell hagyatéka aukció cerul : IKE' ' •'del, a fizetésképtelenségek a az elmúlt év folyamán nép örül, hogy túl van a* 19.wa * esztendőn Aknabot, a deflo racia nagy polititkk-b° -’’nyj! vb dagadt az Ous-Abodottk!A vilapata rosszak-AA