Nemzeti Ujság, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-28 / 144. szám
36 lélekhez kell érnünk. Az esztétika az orvosi pszichoanalízis vajúdásaival egyidőben mondta ki — egymásról sírig tudva —: „a naturalizmus előlépése a vallásossághoz“. (Johannes Schlaf.) A lélek ható erejének csodálatos titka az, hogy bölcselet, tudomány és művészet szinte egyszere érzi meg a gondolkodásnak és érzésnek egy-egy koráramlatát A pszichoanalízissel egy gondolatkörből születik meg a művészi expreszionizmus. A pozitivissta-materiailista-naturailieta ideggyógyításnak rá kellett eszmélnie, hogy a kézzelfoghatón túl van valami szellemi. A naturalista, impresszionista művészetnek szintén arra kellett ráébrednie. Az impresszió kívülről jövő hatásoknak adta át magát, tehát a természetnek, a naturának — nem keresett benne lelket, elfogadta úgy, ahogy van, sőt piszkosabbnak, mint aminő. A pszichoanalízis szintén ezt tette eleinte. De a naturalistaimpresszionista is nyugtalan lett; őt is az izgatta meg, ami az orvost: a nemiség. De ő sem elégedett meg a közönséges ingerek játékszere Nálunk az impresszionista-szimbolista Ady Endre fejezte ki ezt jobbratörő vérverejtékes lázzal. A józannak látszó pszichoanalitikusoknak a jobb, a szebb irányba lendülő, de meg vérgőzös gondolatait fejezi ki esztétikára írva például Przybyszewszky: „A személyiség (a külvilágban aggyal eligazodó ember) nem veszi észre, amit egyénisége (tehát a tudattalanul is az egész világban igazodó) tud. Utóbbi abszolút végtelen öntudattal a Mindenséggel köti őt össze. Az agy uj, ez az öntudatlan a régi. Az utóbbi a tisztán meztelen egyéniség. Miből lett várjont A nemiségből. A nemi, fájdalmasan lihegő vágyban eltűnik a személyiség tudat, a tér, az idő és összeolvad két meztelen egyéniség ... A művészet is csak játék, amelyet a nemiség az aggyal fiz ... A régi (ti. a tegnapi) művészet és pszichológia a tudatos személyiségé, az új művészet az egyéniségé“. Ez az esztéta a pszichoanalitikusok előtt vonja le a végkövetkeztetést: ,Az élet értelmetlen dolog, mert értelmetlen ősösztöne, ami a nemiséghez köti“. Az egyik expresszionista, tehát a belsőő hatásokból élő művészről mondja: „tájképeit a lelkében látta, zeneileg átérezve festi őket — ő a jövő tudattalan művésze“. Íme, a lelket és__ a tudattalanul, akárcsak a lélekelemzők, ő is egynek veszi. Hermann Stehr pedig már így ír: A vak gyermek meggyőzi atyját, hogy a szemmel látás csak vargabetű az igazi, a másik látáshoz, a lélekbe és lélekkel való látáshoz“. — Jakob Wassermann példálózik iskora tudományára: A pszichológia magára támaszkodik s a világ és Isten ellen játssza ki magát; kényszeríti az embereket, hogy benne higyjenek s nem a világban és Istenben. A pszichoamailitikusok is eljutottak a szellemi lélekhez. Az esztétikusok, sőt a művészek először kiáltották ki ezt az eredményt. A művészet és magyarázója, az esztétika egyre céltudatosabban jut a metafizika felé, az Isten felé. Érdekes, hogy a lélekelemzők, az orvosok nem tudták magukat kivonni az esztétika problémaköréből. Az ő „tudattalanukból“ pattan ki a „hirtelen felőliég“, ami nem a tudat munkája (hanem a léleké). Ez a „felöltés“ érvényesül az ihletben, tehát már Freud foglalkozik a művészet pszichológiájával. A lélekelemzők a jelképekre, a szimbólumokra — mindenesetre koruk esztétikájának hatása alatt — az állammal kapcsolatban térnek ki. Igen helyesen mondják, hogy nem minden hasonlat szimbólum (jelentő kép), csak az, amelynek egyik tagja el van „fojtva“ a tudattalanban, innen erőssége, megragadó jellege. A szimbólum a rejtettet pótolja, tehát érzések, ösztönök, indulatok vetítik ki. Ezek a rejtettek áttolják erejüket, tüzüket az ártatlan külső képre, amivel az indulat aztán kielégül. Alapjában a szerkesztésre is kitérnek, amikor az álom „homlokzatépítő“ munkájáról beszélnek. Ez a kifejezés annyit jelent, hogy az értelmetlen képsorozat egésszé válik. Freud szerint ez „ferdítés“, a cenzúra elfdejtteti a nem helyeset, a megalázót. Ebben legtöbbször nincs igaza, csak az álmait elmondó .felejti“ ki készalkarra a megalázót, az azonban igaz ,hogy álmainkban a testünk, a világ rendjébe, törvényszerűségébe illő szervezetünk maga is szerkesztő munkát végez. A pszichoanalízisnek a természettudományos pozitivista-naturalista elvek csendes elhagyása után a formakérdések megoldásához szintén sok adatot sikerült szereznie. Maga az, hogy dualista, tehát szellemi lelket elfogadó iránya az emberben a hatalomra törekvés és a közösségbe való beolvadás ellentétét felvetette, megismétli a dionysosi, tehát a romboló, a formatörő és az apolloni, tehát az építő és formakötő elvnek a világban való érvényesülését. Ez az ellentét ugyanaz, mint a dinamika és sztatika felvétele, amelyekkel a „szabad forma“ és a „kötött forma“ lényegét szokták az esztétikusok magyarázni. A lélekelemzők „tudattalanjában“ a lélek van teljes hatóerejével, új indításaival, dinamikájával, szabad formájával a tudatosban, a szervezetben és az ő törvényszerűségével összefüggő logikájában pedig a kötött forma él. A lélekben célirányosság van, kidobja a szervezetnek a feldolgozni valót és ez a benne rejlő rend szerint formát ad a neki nyújtott és a világ képeivel feldolgozható indításnak. A pszichoanalízis nyomán is tehát az A‘roteles-Szent Tamás-féle célirányosis':-Víz és rend-fogalomhoz jutunk. Oda kell jutnunk, amint a szellemi lélek megnyilvánulásait figyeljük. Adlernál jábul ki a lélekelemzés a naturalista-materialista felfogásból. Adler már nyíltan elveti a természettudományos felfogást, amely nem értékel, amelynek minden egyforma értékű, mert csak jelenségnek nézi. Elismeri az autonóm, az önmagát kormányzó lélek létét és megállapítja, hogy „a lélek a szervi elváltozásokat, ösztönös megnyilvánulásokat saját céljaira szuverén módon pozitív vagy negatív értelemben tudja felhasználni“. Az elfogulatlan pszichoanalízistől tehát nincs mit félni — ízléstelen sexuális és kiagyalt magyarázatainak jó része már a múlté. A kiszikkadt naturalista-materialista talajból kiszökkent a lélek, mert a lélektelen kutatgatás természeténél, a világ rendjénél fogva kénytelen volt visszatérni saját indító okához. A világ rendjének a bizonyítéka az is, hogy a művészet és az esztétika terén a lélekanalízissel párhuzamosan fejlődik ki a szintén szellemi lelket kutató és a szellemi lélekhez jutó expresszionizmus. A kor vágyai és céljai két területen egy és ugyanolyan eredményhez jutottak: a lélekhez! A pszichoanalízis és az expresszionizmus egyformán visszahatás a 19. századnak pozitivista, tehát csak a kézzelfoghatót hivő gondolkodásmódjára. Pitroff Pál dr. — A faseizmus filozófiája. Egyik nemrégi számunkban (április 5.) jeleztük, hogy különösen a németek a fasizmus alapgondolatait Hegel filozófiájából nőtteknek tartják. Ennek a bölcseletnek lényege az, hogy „az állam az Istennek a világba lépése, az államban a reális Istent kell megismerni." Ez pantonista földi idealizmus. Az Observatore Romano megvédte a fasizmust és Mussolini nyilatkozataival bizonyította, hogy az új Itália nem a pantheist® idealizmus alkotása, hanem a katolikus hagyományok kivirágzása. Most a franciák foglalkoznak ezzel a kérdéssel. „La Vie intellectuelle" hosszabb fejtegetést szentel a fasizmus bölcseletének. Benertrat — leszámítva a kimondottan katolikus filozófiát — az olasz nemzet gondolkodói, a hivatalos árameezme kifejezői, Croce, Gentile és Vorisco, a Hegelféle idealizmus terjesztői. Croce és Giovanni Gentile a XX. század eleje óta ezt a felfogást honosítják meg hazájukban. Gentile, a római egyetem tanára, kissé átalakította és az „aktuálizmus" nevet adta neki. Amikor közoktatási miniszter lett, igyekezett az egész közoktatásra rányomni „aktualizmusa“ bélyegét. Ez a bölcselet tagad minden transzcendens valóságot, nála az élet maga a lélek. Megfigyelésének tárgya „a gondolat élő története, az igazság és valóság állandó teremtődése, a szellem és a megvalósítandó cselekedetek egymáshoz való viszonya, szóval: maga az élert az ő teljességével". Ez a filozófia kitűnően megfelel az olyan politikának, amely az élet teljességét akarja átfogni és célja a gondolkodás és cselekvés együttesének az állam szolgálatába állítása. A végcél tehát nem Isten, hanem az állam. A „Vie intellectuelle“ felfogásával szemben áll viszont az, hogy a fasizmus a katolicizmust államvallásnak jelentette ki, hogy a vezetők az „aktualizmust“ nem tartják az egész nemzetre kötelező bölcseletnek. Az „államidealizmus“ és a katolicizmus még súrlódó felületeket érint, de azért remélhető az egyensúly megtalálása, természetesen a katolicizmus érintetlenségével. Hiszen a nemzeti eszme a vallással nincs ellentétben. — A buddhizmus Európában. A világháború befejezése után az Európában ittott azelőtt is feltünedező buddhizmus egyre több tisztelőre talált. A háborúban kimerült népek, köztük a németek, akik a nyugati kultúra bukását várták, várakozással tekintettek feléje. A keresztény műveltség gyengeségét látták ebben az erkölcstelen, önző, csaló, szemforgató és állatias kegyetlenségben, amit a békeművek mutattak meg. A különlegességek, az exotikumok iránt való érdeklődés a titokzatosságra hajlókat valamint világmegváltás gondolatával kecsegtette a keleti misztika. 1925-ben Tokióban buddhista világkongresszust tartottak, amelyen igen sok fehér vett részt és ez kimondta, hogy Buddha vallását világvallásé kell tenni s ezért missziókat kell létesíteni. Ezt a gondolatot a buddhista ifjak honolului kongresszusa nemcsak magáévá tette, de széleskörű Propagandát indított meg s ennek hatása érik is Európában. A „Joing East“ című folyóiratuk újra és újra hirdeti, hogy Európa megérett számukra, mert ez a vallás az egyetlen, amely minden szociális baj okának az anyagias életnek túlbecsülése ellen, ami a nyugati civilizációt holtpontra juttatta, igazi orvosságot nyújt. Különösen Németországban van erős buddhista mozgalom. Itt szeret tudományos színben fellépni. 1929-ben alapított német-japán egyesületük buddhista munkákat fordíttat le s elhatározta folyóirat kiadását, valamint valamelyik német egyetemen buddhizmus-ismereti tanszék kiharcolását; az 1928-ban alapított társulatuk Heidelbergben már tudományos kutató buddhista intézetet alapított; ugyancsak ilyenféle intézet működik Frankfurtban. Berlin mellett Frohnauban van egy „Buddhista Ház“, Buddha-templommal és a parkban rácsosablakú remetecellákkal. 1929-ben Bajorországban is alapítottak „Otthont“. Angolországban (London) folyóiratnak (Maha Bodhi) van. Keletázsiai fejedelmek pénzén kolostort és tanító KÖNYVEK Az Ember Tragédiája franciául Előkelő köntösben jelent meg Madách remekműve A magyar irodalom külföldi terjesztésének jelentős ünnepe van. Megjelent franciául, rendkívül ízléses kiadásban, Madách az Ember Tragédiája. Nincs irodalmunkban egyetlen mű sem, amelynek terjesztése a világirodalomban kívánatosabb volna, melynek külföldi ismertetéséhez nagyobb érdekek fűződnének, mint Madách remekművéhez. Ez a mű egymagában a magyar kulturfölény döntő és megdöbbentő bizonyítéka. Fontos volna, hogy ez a mű elkerüljön a világ összes közkönyvtáraiba, egyetem, iskola és tanári könyvtáraiba. Csakis így számíthatunk arra, hogy a munkát lassan megismerik. Meg kellene küldeni még a könyvet a világ összes nagy kritikusainak, akadémikusainak. Az ajándékkönyvet né- és politikusainak. Az ajándékkönyvet néhányan elolvasnák és adandó alkalommal döntő fontosságú kijelentést tehetnek kultúránkról. Magáról a könyvről csak a legjobbat mondhatjuk. A fordítást Vautier Vilmos, a magyarság régi és őszinte barátja végezte. A kilencvenes évek elején volt nálunk francia kereskedelmi konzul A legnagyobb érdeklődéssel tanulmányozta országunk viszonyait. Közgazdaságunkról kitűnő könyvet írt la Hongrie Economique címen, mely Párisban 1893-ban jelent meg. Megtanulta nyelvünket is és a legélénkebb figyelemmel kísérte irodalmunkat. Lefordította néhai Justh Zsigmondnak híres könyvét, le Livre de la Puszta címen. Az Ember Tragédiája fordításán több mint negyven éven át dolgozott. Ez idén télen olvasta azokat a meleghangú cikkeket, melyekkel a párisi sajtó foglalkozott Fóti Lajos Ady könyvével. Gyönyörű magyar levelet irt Fótinak, melyben felajánlotta kiadásra Az Ember Tragédiája fordítását. A fordítás minden várakozáson felül kifogástalan. Mindenütt gördülékeny, tiszta, világos, hellyel-közzel olyan híven adja vissza Madách nyelvét és ritmusát, hogy a francia szövegen át szinte a magyar nyelvet véljük hallani. Különösen szépek a Péter apostol beszéde, a Keppler és a nagy francia forradalmi jelenet és a nagy bölcseleti tirádák Ádám és Lucifer közt az űrben, az eszkimóval és különösen szép a fenséges vég. Fóti Lajos saját maga ellenőrzésére még megmutatta a fordítást, legkiválóbb francia filológusunknak, Binder Jenőnek, kinek a fordításról megegyező véleménye volt, így dőlt el Madách francia kiadásának sorsa. Fóti Lajos még irodalmi bevezetést írt a könyvhöz, melyben ismerteti a mű előállásának körülményeit. Megemlékezik a 48-as szabadságharcról , a szabadságharcot követő nehéz korszakról, amelynek megpróbáltatásos napjaiban Madách remekműve megszületett. Majd a nagy mű történelemfilozófiai eszméit fejtegeti. Az Ember Tragédiája francia fordításának megjelenése, váratlan és megbecsülhetetlen nyeresége irodalmunknak. _______ _ NEMZETI ÚJSÁG 111 '-9 képzőt akarnak alapítani, ahol három ceyloni pap pasztorációjával ötszáz fehér buddhista tanul. Franciaországban állítólag harmincezer hívük van. Oroszországban rövidesen egyetemet alapítanak, a japán buddhisták pedig minden világnyelven terjesztik mesterük tanításait. Mit tudunk a szentistváni Intelmek szerzőjéről? Balogh József a „Magyar Nyelv“ legújabb füzetében adja ki erre a kérdésre való feleletét. Az eddigi feltevésekkel szemben bebizonyítja, hogy az „Intelmek”nek Szent Gellért nem lehet szerzője. A mű kétségtelenül magán viseli a Karoling-renaissance színeit. E kor egész sor államerkölcsi iratának gondolatai találhatók meg benne, de csupán olyanok, amelyek frank területen virágzottak. Formája (királytükör-irodalom) is olyan, amely Itáliáig addig nem jutott el Tehát sem az anyag, sem az alak. Szent Gellért lombard-velencei irányú műveltségének nem alkotóeleme. Ennélfogva az Intelmek szerzője, nyugatról, legnagyobb valószínűséggel Bajorországból vagy a Rajna mellékéről jött hazánkba. Munkája azonban nemcsak egyszerű konotáció, más művekből való részek összestilizálása. Különösen kitűnik benne az a rész, amelyben — az akkori közfelfogás ellenére — azt hirdeti, hogy „az egynyelvű és egyszokású ország törékeny és gyenge“. Balogh József az Intelmeknek ezt a felfogását Sallustiusban találja meg. Az, hogy ez a gondolat, amely a magyar viszonyok között helyénvaló volt, a német szerzetes fogalmazásában belekerülhetett a nevezetes műbe, csak Szent István különös hozzájárulásával történhetett. Ennek a gondolatnak folytatása, az a tétel, hogy „kormányozzál minden népet a maga nemzeti sajátossága szerint“, még hallat- t lanabb kezdeményezés a középkornak ! régi határokat és sajátságokat nem is imerő univerzalizmusában Balogh József csak úgy érti meg, ha felveszi, hogy Tsárnap, Ifi» Irak» . Aló könyvjó barát! Öntudatos, mivolt katolikus csak a* tokot, ■ aki megismerkodik a katolikus Irodalom commun kincséről. Jím alább fölsorolt könyvek megroadot* hőtök a Mária-kongregdoló kiadihivatalában. Budapest, Dina Hordnsuky utca 30. JEAN DE LA BRETE: A kísértő Árny. Regény, ára _ _ _ _ _ ________ P 1.— PAUL BOURGET: Szemközt a halállal. Regény, ára---------------------— -- P 3.— GARROLD RICHARD S. J.: Diákvilág. Ifjúsági regény, ára -------------------------PUSO COLOMA LOTS S. J.: Lappápák. Regény, ára ________________—--------------— P A—PIERRE L’ERMITE: A vénleány. Regény, ára _ ______— — — — — — P 2.50 Guadelupe: Mexikói regény, ára gyönyörű szinesrajzú kötésben P 8.—, fűzve-------P 6.50 SZERAFIM BLANKA : Lola naplója. Ára díszes fűzésben P 1.—, egyszerű kiadásban P 2.60 ez egyenesen a magyar talajon szerzett tapasztalások hatása alatt fogamzott kritika Ottó világbirodalmi, egységesítő törekvéseiről. Az Intelmeket tehát nem Szent Gellért, hanem egy bajor vagy rajnavidéki szerzetes írta, de a magyar viszonyoknak figyelembevételével, úgy hogy azokat Szent István a magáénak vallhassa. Az Intelmek olyan irat, amelynek mintái és szerzője idegen ugyan, de a magyar király nagy kezdeményezései nyomán, az ő erkölcsi és szellemi hozzájárulásával, az ő rendeletére jött létra A lelki élet alapjai. A külföldi vallásos irodalomnak régi híres könyve Tissot Józsefnek, a szalézi Szent Ferenc-rend általános főnökének, „A lelki élet alapjai“ című munkája. Műszavában ugyan Tissot azt állatja, hogy a munka nem az ő műve, ő csak kézirat alakjában a szerzőtől kapta, mindazonáltal a könyvet általában mint Tissot művét emlegetik. Nem könnyű olvasmány. Figyelmet, gondolkodást követel, de a lelki élet tudományában biztosan eligazít. A mai divatos felületességgel szemben mélységekbe vezet, a lelki élet alapjait tárja fel, az egészet kristálytiszta vezető gondolatokra viszi vissza s megtanítja az olvasót arra, hogyan kell a lelki életet következetesen nemcsak végiggondolni, hanem végigélni. Főképpen egyszerűsége, okfejtésének megdönthetetlen logikája és aszkézi területről egészen a misztikáig emelkedő tartalma ragadja meg a fantáziát. Aki ezt a könyvet szeretetébe fogadja és bölcs igéit átéli, nagy benső örömökkel gazdagodik, látása megtisztul, lelke pedig megerősödik. A fordítás nem könnyű munkáját a 16. javított kiadás alapján özvegy Tabódy Jenőné Széky Berta végezte nagy szeretettel, elmélyedéssel, hibátlan magyarsággal. A könyvhöz Hanauer A. István váci püspök írt klasszikus tömörségű előszót. — A gólyalábú házikóban. (Vándor Kálmán regénye.) Kevés regény jelent meg mostanában, amelyiken ennyire érezhető lenne a szeretet, amellyel írója megformálta, mint éppen ezen a halk, szubtilis íráson, mely egészen különálló helyet foglal el Vándor Kálmán munkái között. Szinte nem is regény ez, hanem önvallomás. Különálló fejezet egy író életében, egy írás, mely csak olyankor születhetik, amikor valaki úgy búcsúzik valamitől, hogy bizonyos benne: nem lesz többé viszontlátás. Hogy miről szól? Egy emberről, akinek elég volt a küzködésből, a kilátástalan útvesztőben való bolyongásból és elmenekül embertársaitól a természethez. Vándor Kálmánnak van egy nagy hibája. Munkáját könnyen adja ki a keze alól. Ebben az esetben a fordítottja történt. Gyöngéd, melengető cizellálás érzik minden során, prózájának ritmusa van. Meg kell állapítanunk, hogy Vándor méltán érzi ezt az írást legkedvesebb munkájának. A gólyalába házikó Vándor Kálmán pályáján többet jelent özvegy Varga Ábrisnójánál is, amely pedig legnagyobb és legirodalmibb sikere volt. (B. L.) — Az itt ismertetett és bárhol hirdetett könyvek leggyorsabban az Eggenberger-féle könyvkereskedés, Rényi Károly, a magy. kir. Állami Térképészeti főbizományosánál, Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 2. szerezhetők be. Magyar, német, olasz, angol, francia, spanyol, lengyel szépirodalom. Katonai térképek. Útikalauzok. 5 EGÉSZ 4 könyvtár ! É nem kell már Önnek mert fA KAPHATÓ OLCSÓN ! annál sokkal több 9 a legmodernebb !