Nemzeti Ujság, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-28 / 144. szám

36 lélekhez kell érnünk. Az esztétika az or­vosi pszichoanalízis vajúdásaival egy­­időben mondta ki — egymásról sírig tudva —: „a natural­izmus előlépése a vallásossághoz“. (Johannes Schlaf.) A lélek ható erejének csodálatos titka az, hogy bölcselet, tudomány és művé­szet szinte egyszere érzi meg a gondol­kodásnak és érzésnek egy-egy koráramla­tát A pszichoanalízissel egy gondolat­körből születik meg a művészi e­xpreszio­­n­izmus. A pozitivissta-materiailista-naturailieta ideggyógyításnak rá kellett eszmélnie, hogy a kézzelfoghatón túl van valami szellemi. A naturalista, impresszionista művészetnek szintén arra kellett ráébred­nie. Az impresszió kívülről jövő hatások­nak adta át magát, tehát a természetnek, a naturának — nem keresett benne lelket, elfogadta úgy, ahogy van, sőt piszko­sabbnak, mint aminő. A pszicho­analízis szintén ezt tette eleinte. De a naturalista­­impresszionista is nyugtalan lett; őt is az izgatta meg, ami az orvost: a nemi­ség. De ő sem elégedett meg a közönséges ingerek játékszere Nálunk az impresszio­nista-szimbolista Ady Endre fejezte ki ezt jobbratörő vérverejtékes lázzal. A józannak látszó pszichoanalitikusoknak a jobb, a szebb irányba lendülő, de meg vérgőzös gondolatait fejezi ki esztétikára írva például Przybyszewszky: „A szemé­lyiség (a külvilágban aggyal eligazodó ember) nem veszi észre, amit egyénisége (tehát a tudattalanul is az egész világ­ban igazodó) tud. Utóbbi abszolút vég­telen öntudattal a Mindenséggel köti őt össze. Az agy uj, ez az öntudatlan a régi. Az utóbbi a tisztán meztelen egyéniség. Miből lett várj­ont A nemiségből. A nemi, fájdalmasan lihegő vágyban eltűnik a személyiség tudat, a tér, az idő és össze­olvad két meztelen egyéniség ... A mű­vészet is csak játék, amelyet a nemiség az aggyal fiz ... A régi (t­i. a tegnapi) művészet és pszichológia a tudatos sze­mélyiségé, az új művészet az egyéniségé“. Ez az esztéta a pszichoanalitikus­ok előtt vonja le a végkövetkeztetést: ,Az élet értelmetlen dolog, mert értelmetlen ős­­ösztöne, ami a nemiséghez köti“. Az egyik expresszionista, tehát a belsőő hatásokból élő művészről mondja: „tájképeit a lelké­ben látta, zeneileg átérezve festi őket — ő a jövő tudattalan művésze“. Íme, a lelket és__ a tudattalanul, akárcsak a lé­­lekelemzők, ő is egynek veszi. Hermann Stehr pedig már így ír: A vak gyermek meggyőzi atyját, hogy a szemmel­ lát­ás csak vargabetű az igazi, a másik látás­hoz, a lélekbe és lélekkel való látáshoz“. — Jakob Wassermann példálózik is­kora tudományára: A pszichológia magára támaszkodik s a világ és Isten ellen játssza ki magát; kényszeríti az embere­ket, hogy benne higyjenek s nem a világ­ban és Istenben.­­ A pszichoamailitikusok is eljutottak a szellemi lélekhez. Az esztétikusok, sőt a művészek először kiáltották ki ezt az eredményt. A művészet és magyarázója, az esztétika egyre céltudatosabban jut a metafizika felé, az Isten felé. Érdekes, hogy a lélekelemzők, az orvo­sok nem tudták magukat kivonni az esz­tétika problémaköréből. Az ő „tudatta­­lanukból“ pattan ki a „hirtelen felőliég“, ami nem a tudat munkája (hanem a lé­leké). Ez a „felöltés“ érvényesül az ihlet­ben, tehát már Freud foglalkozik a mű­vészet pszichológiájával. A lélekelemzők a jelképekre, a szimbólumokra — min­denesetre koruk esztétikájának hatása alatt — az állammal kapcsolatban térnek ki. Igen helyesen mondják, hogy nem minden hasonlat szimbólum (jelentő kép), csak az, amelynek egyik tagja el van „fojtva“ a tudattalanban,­­ innen erős­sége, megragadó jellege. A szimbólum a rejtettet pótolja, tehát érzések, ösztönök, indulatok vetítik ki. Ezek a rejtettek áttolják erejüket, tüzüket az ártatlan külső képre, amivel az indulat aztán ki­­elégül. Alapjában a szerkesztésre is kitérnek, amikor az álom „homlokzatépítő“ mun­kájáról beszélnek. Ez a kifejezés annyit jelent, hogy az értelmetlen képsorozat egésszé válik. Freud szerint ez „ferdítés“, a cenzúra elfdejtteti a nem helyeset, a megalázót. Ebben legtöbbször nincs igaza, csak az álmait elmondó .felejti“ ki készalkarra a megalázót, az azonban igaz ,hogy álmainkban a testünk, a világ rendjébe, törvényszerűségébe illő szerve­zetünk maga is szerkesztő munkát végez. A pszichoanalízisnek a természettudo­mányos pozitivista-naturalista elvek csendes elhagyása után a formakérdések megoldásához szintén sok adatot sikerült szereznie. Maga az, hogy dualista, tehát szellemi lelket elfogadó iránya az ember­ben a hatalomra törekvés és a közösségbe való beolvadás ellentétét felvetette, meg­ismétli a dionysosi, tehát a romboló, a formatörő és az apolloni, tehát az építő és formakötő elvnek a világban való ér­vényesülését. Ez az ellentét ugyanaz, mint a dinamika és sztatika felvétele, amelyekkel a „szabad forma“ és a „kötött forma“ lényegét szokták az esztétikusok magyarázni. A lélekelemzők „tudattalan­jában“ a lélek van teljes hatóerejével, új indításaival, dinamikájával, szabad for­májával a tudatosban, a szervezetben és az ő törvényszerűségével összefüggő lo­gikájában pedig a kötött forma él. A lé­lekben célirányosság van, kidobja a szer­vezetnek a feldolgozni valót és ez a benne rejlő rend szerint formát ad a neki nyúj­tott és a világ képeivel feldolgozható in­dításnak. A pszichoanalízis nyomán is tehát az A­‘r­oteles-Szent Tamás-féle célirányos­­is':-Víz és rend-fogalomhoz jutunk. Oda kell jutnunk, amint a szellemi lélek meg­nyilvánulásait figyeljük. Adlernál jábul ki a lélekelemzés a naturalista-materia­lista felfogásból. Adler már nyíltan el­veti a természettudományos felfogást, amely nem értékel, amelynek minden egyforma értékű, mert csak jelenségnek nézi. Elismeri az autonóm, az önmagát kormányzó lélek létét és megállapít­ja, hogy „a lélek a szervi elváltozásokat, ösztönös megnyilvánulásokat saját cél­jaira szuverén módon pozitív vagy nega­tív értelemben tudja felhasználni“. Az elfogulatlan pszichoanalízistől tehát nincs mit félni — ízléstelen sexuális és kiagyalt magyarázatainak jó része már a múlté. A kiszikkadt naturalista-mate­rialista talajból kiszökkent a lélek, mert a lélektelen kutatgatás természeténél, a világ rendjénél fogva kénytelen volt visszatérni saját indító okához. A világ rendjének a bizonyítéka az is, hogy a művészet és az esztétika terén a lélek­­analízissel párhuzamosan fejlődik ki a szintén szellemi lelket kutató és a szel­lemi lélekhez jutó expresszionizmus. A kor vágyai és céljai két területen egy és ugyanolyan eredményhez jutottak: a lé­lekhez! A pszichoanalízis és az expresszio­nizmus egyformán visszahatás a 19. szá­zadnak pozitivista, tehát csak a kézzel­foghatót hivő gondolkodásmódjára. Pitroff Pál dr. — A faseizmus filozófiája. Egyik nemrégi számunkban (április 5.) jeleztük, hogy különö­sen a németek a fasizmus alapgondolatait Hegel filozófiájából nőtteknek tartják. Ennek a bölcseletnek lényege az, hogy „az állam az Istennek a világba lépése, az államban a reális Istent kell megismerni." Ez pantonista földi idealizmus. Az Observatore Romano meg­védte a fasizmust és Mussolini nyilatkozatai­­­val bizonyította, hogy az új Itália nem a pantheist® idealizmus alkotása, hanem a kato­likus hagyományok ki­virágzása. Most a fran­ciák foglalkoznak ezzel a kérdéssel. „La Vie intellectuelle" hosszabb fejtegetést szentel a fasizmus bölcseletének. Benertrat — leszámítva a kimondottan katolikus filozófiát — az olasz nemzet gondolkodói, a hivatalos árameezme kifejezői, Croce, Gentile és Vorisco, a Hegel­­féle idealizmus terjesztői. Croce és Giovanni Gentile a XX. század eleje óta ezt a felfogást honosítják meg hazájukban. Gentile, a római egyetem tanára, kissé átalakította és az „ak­tuál­izmus" nevet adta neki. Amikor közokta­tási miniszter lett, igyekezett az egész közok­tatásra rányomni „aktual­izmusa“ bélyegét. Ez a bölcselet tagad minden transzcendens valósá­got, nála az élet maga a lélek. Megfigyelésé­nek tárgya „a gondolat élő története, az igaz­ság és valóság állandó teremtődése, a szellem és a megvalósítandó cselekedetek egymáshoz való viszonya, szóval: maga az élert az ő teljességével". Ez a filozófia kitűnően meg­felel az olyan politikának, amely az élet teljes­ségét akarja átfogni és célja a gondolkodás és cselekvés együttesének az állam szolgála­tába állítása. A végcél tehát nem Isten, ha­nem az állam.­­ A „Vie intellectuelle“ fel­fogásával szemben áll viszont az, hogy a fasizmus a katolicizmust államvallásnak jelen­tette ki, hogy a vezetők az „aktualizmust“ nem tartják az egész nemzetre kötelező bölcse­letnek. Az „államidealizmus“ és a katoliciz­mus még súrlódó felületeket érint, de azért remélhető az egyensúly megtalálása, természe­tesen a katolicizmus érintetlenségével. Hiszen a nemzeti eszme a vallással nincs ellentétben. — A buddhizmus Európában. A világ­háború befejezése után az Európában itt­­ott azelőtt is feltünedező buddhizmus egyre több tisztelőre talált. A háborúban kimerült népek, köztük a németek, akik a nyugati kultúra bukását várták, vára­kozással tekintettek feléje. A keresztény műveltség gyengeségét látták ebben az erkölcstelen, önző, csaló, szemforgató és állatias kegyetlenségben, amit a békemű­vek mutattak meg. A különlegességek, az exotikumok iránt való érdeklődés a titok­zatosságra hajlókat valami­nt világmeg­váltás gondolatával kecsegtette a keleti misztika. 1925-ben Tokióban buddhista világkongresszust tartottak, amelyen igen sok fehér vett részt és ez kimondta, hogy Buddha vallását világvallásé kell tenni s ezért missziókat kell létesíteni. Ezt a gondolatot a buddhista ifjak hono­lului kongresszusa nemcsak magáévá tette, de széleskörű Propagandát indított meg s ennek hatása érik is Európában. A „Joing East“ című folyóiratuk újra és újra hirdeti, hogy Európa megérett szá­mukra, mert ez a vallás az egyetlen, amely minden szociális baj okának az anyagias életnek túlbecsülése ellen, ami a nyugati civilizációt holtpontra juttatta, igazi orvosságot nyújt. Különösen Né­metországban van erős buddhista mozga­lom. Itt szeret tudományos színben fel­lépni. 1929-ben alapított német-japán egyesületük buddhista munkákat fordít­­tat le s elhatározta folyóirat kiadását, valamint valamelyik német egyetemen buddhizmus-ismereti tanszék k­iharcolá­­sát; az 1928-ban alapított társulatuk Hei­­delbergben már tudományos kutató budd­hista­ intézetet alapított; ugyancsak ilyen­féle intézet működik Frankfurtban. Ber­lin mellett Frohnauban van egy „Budd­hista Ház“, Buddha-templommal és a parkban rácsosablakú remetecellákkal. 1929-ben Bajorországban is alapítottak „Otthont“. Angolországban (London) fo­lyóiratnak (Maha Bodhi) van. Keletázsiai fejedelmek pénzén kolostort és tanító­ KÖNYVEK Az Ember Tragédiája franciául Előkelő köntösben jelent meg Madách remekműve A magyar irodalom külföldi terjeszté­sének jelentős ünnepe van. Megjelent franciául, rendkívül ízléses kiadásban, Madách az Ember Tragédiája. Nincs iro­dalmunkban egyetlen mű­ sem, amelynek terjesztése a világirodalomban kívánato­sabb volna, melynek külföldi ismertetésé­hez nagyobb érdekek fűződnének, mint Madách remekművéhez. Ez a mű egyma­gában a magyar kulturfölény döntő és megdöbbentő bizonyítéka. Fontos volna, hogy ez a mű elkerüljön a világ összes közkönyvtáraiba, egyetem, iskola és ta­nári könyvtáraiba. Csakis így számít­hatunk arra, hogy a munkát lassan meg­ismerik. Meg kellene küldeni még a köny­vet a világ összes nagy kritikusainak, akadémikusainak. Az ajándékkönyvet né- és politikusainak. Az ajándékkönyvet né­­hányan elolvasnák és adandó alkalommal döntő fontosságú kijelentést tehetnek kultúránkról. Magáról a könyvről csak a legjobbat mondhatjuk. A fordítást Vautier Vilmos, a magyarság régi és őszinte barátja­ vé­gezte. A kilencvenes évek elején volt ná­lunk francia kereskedelmi konzul A leg­nagyobb érdeklődéssel tanulmányozta or­szágunk viszonyait. Közgazdaságunkról kitűnő könyvet írt la Hongrie Economi­­que címen, mely Párisban 1893-ban jelent meg. Megtanulta nyelvünket is és a leg­élénkebb figyelemmel kísérte irodalmun­kat. Lefordította néhai Justh Zsigmond­­nak híres könyvét, le Livre de la Puszta címen. Az Ember Tragédiája fordításán több mint negyven éven át dolgozott. Ez idén télen olvasta azokat a meleghangú cikkeket, melyekkel a párisi sajtó foglal­kozott Fóti Lajos Ady könyvével. Gyö­nyörű magyar levelet irt Fótinak, melyben felajánlotta kiadásra Az Ember Tragé­diája fordítását. A fordítás minden vára­kozáson felül kifogástalan. Mindenütt gördülékeny, tiszta, világos, hellyel-köz­­zel olyan híven adja vissza Madách nyel­vét és ritmusát, hogy a francia szövegen át szinte a magyar nyelvet véljük hallani. Különösen szépek a Péter apostol beszéde, a Keppler és a nagy francia forradalmi jelenet és a nagy bölcseleti tirádák Ádám és Lucifer közt az űrben, az eszkimóval és különösen szép a fenséges vég. Fóti Lajos saját maga ellenőrzésére még meg­mutatta a fordítást, legkiválóbb francia filológusunknak, Binder Jenőnek, kinek a fordításról megegyező véleménye volt, így dőlt el Madách francia kiadásának sorsa. Fóti Lajos még irodalmi bevezetést írt a könyvhöz, melyben ismerteti a mű elő­állásának körülményeit. Megemlékezik a 48-as szabadságharcról , a szabadsághar­cot követő nehéz korszakról, amelynek megpróbáltatásos napjaiban Madách re­mekműve megszületett. Majd a nagy mű történelemfilozófiai eszméit fejtegeti. Az Ember Tragédiája francia fordításá­nak megjelenése, váratlan és megbecsül­hetetlen nyeresége irodalmunknak. _______ _ NEMZETI ÚJSÁG 111 '-9 képzőt akarnak alapítani, ahol három ceyloni pap pasztorációjával ötszáz fehér buddhista tanul. Franciaországban állí­tólag harmincezer hívük van. Oroszor­szágban rövidesen egyetemet alapítanak, a japán buddhisták pedig minden világ­nyelven terjesztik mesterük tanításait. Mit tudunk a szentistváni Intelmek szerzőjéről? Balogh József a „Magyar Nyelv“ leg­újabb füzetében adja ki erre a kérdésre való feleletét. Az eddigi feltevésekkel szemben bebizonyítja, hogy az „Intel­mek”nek Szent Gellért nem lehet szer­zője. A mű kétségtelenül magán viseli a Karoling-renaissance színeit. E kor egész sor államerkölcsi iratának gondo­latai találhatók meg benne, de csupán olyanok, amelyek frank területen virág­zottak. Formája (királytükör-irodalom) is olyan, amely Itáliáig addig nem jutott el Tehát sem az anyag, sem az alak. Szent Gellért lombard-velencei irányú műveltségének nem alkotóeleme. Ennél­fogva az Intelmek szerzője, nyugatról, legnagyobb valószínűséggel Bajorország­ból vagy a Rajna mellékéről jött ha­zánkba. Munkája azonban nemcsak egy­szerű konotáció, más művekből való részek összestilizálása. Különösen kitű­nik benne az a rész, amelyben — az ak­kori közfelfogás ellenére — azt hirdeti, hogy „az egynyelvű és egyszokású or­szág törékeny és gyenge“. Balogh Jó­zsef az Intelmeknek ezt a felfogását Sallustiusban találja meg. Az, hogy ez a gondolat, amely a magyar viszonyok között helyén­való volt, a német szerze­tes fogalmazásában belekerülhetett a ne­vezetes műbe, csak Szent István különös hozzájárulásával történhetett. Ennek a gondolatnak folytatása, az a tétel, hogy „kormányozzál minden népet a maga nemzeti sajátossága szerint“, még hallat- t lanabb kezdeményezés a középkornak ! régi határokat és sajátságokat nem is i­­­merő univerzalizmusában Balogh Józ­­­­sef csak úgy érti meg, ha felveszi, hogy Tsárnap, Ifi» Irak» . Aló könyvjó barát! Öntudatos, mivolt katolikus csak a* tokot, ■ aki megismerkodik a katolikus Irodalom commun kincséről. Jím alább fölsorolt könyvek megroadot* hőtök a Mária-kongregdoló kiadihivatalában. Budapest, Dina Hordnsuky utca 30. JEAN DE LA BRETE: A kísértő Árny. Regény, ára _ _ _ _ _ ________ P 1.— PAUL BOURGET: Szemközt a halállal. Regény, ára---------------------— -- P 3.— GARROLD RICHARD S. J.: Diákvilág. Ifjúsági regény, ára -------------------------P­USO COLOMA LOTS S. J.: Lappápák. Regény, ára ________________—--------------— P A—­PIERRE L’ERMITE: A vénleány. Regény, ára _ ______— — — — — — P 2.50 Guadelupe: Mexikói regény, ára gyönyörű szinesrajzú kötésben P 8.—, fűzve-------P 6.50 SZERAFIM­ BLANKA : Lola naplója. Ára díszes fű­zésben P 1.—, egyszerű kiadásban P 2.60 ez egyenesen a magyar talajon szerzett tapasztalások hatása alatt fogamzott kri­tika Ottó világbirodalmi, egységesítő tö­rekvéseiről. Az Intelmeket tehát nem Szent Gellért, hanem egy bajor vagy rajnavidéki szer­zetes írta, de a magyar viszonyoknak figyelembevételével, úgy hogy azokat Szent István a magáénak vallhassa. Az Intelmek olyan irat, amelynek mintái és szerzője idegen ugyan, de a magyar ki­rály nagy kezdeményezései nyomán, az ő erkölcsi és szellemi hozzájárulásával, az ő rendeletére jött létra A lelki élet alapjai. A külföldi vallásos irodalomnak régi híres könyve Tissot Józsefnek, a szalézi Szent Ferenc-rend általános főnökének, „A lelki élet alap­jai“ című munkája. Műszavában ugyan Tissot azt állatja, hogy a munka nem az ő műve, ő csak kézirat alakjában a szer­zőtől kapta, mindazonáltal a könyvet ál­talában mint Tissot művét emlegetik. Nem könnyű olvasmány. Figyelmet, gon­dolkodást követel, de a lelki élet tudomá­nyában biztosan eligazít. A mai divatos felületességgel szemben mélységekbe ve­­zet, a lelki élet alapjait tárja fel, az egészet kristálytiszta vezető gondolatokra viszi vissza s megtanítja az olvasót arra, hogyan kell a lelki életet következetesen nemcsak végiggondolni, hanem végig­élni. Főképpen egyszerűsége, okfejtésé­nek megdönthetetlen logikája és aszkézi területről egészen a misztikáig emelkedő tartalma ragadja meg a fantáziát. Aki ezt a könyvet szeretetébe fogadja és bölcs igéit átéli, nagy benső örömökkel gazda­godik, látása megtisztul, lelke pedig meg­erősödik. A fordítás nem könnyű munká­ját a 16. javított kiadás alapján özvegy Tabódy Jenőné Széky Berta végezte nagy szeretettel, elmélyedéssel, hibátlan magyarsággal. A könyvhöz Hanauer A. István váci püspök írt klasszikus tömör­ségű előszót. — A gólyalábú házikóban. (Vándor Kálmán regénye.) Kevés regény jelent meg mostaná­ban, amelyiken ennyire érezhető lenne a sze­retet, amellyel írója megformálta, mint éppen ezen a halk, szubtilis íráson, mely egészen különálló helyet foglal el Vándor Kálmán munkái között. Szinte nem is regény ez, ha­nem önvallomás. Különálló fejezet egy író életében, egy írás, mely csak olyankor szü­­lethetik, amikor valaki úgy búcsúzik vala­mitől, hogy bizonyos benne: nem lesz többé viszontlátás. Hogy miről szól? Egy emberről, akinek elég volt a küzködésből, a kilátástalan útvesztőben való bolyongásból és elmenekül embertársaitól a természethez. Vándor Kál­mánnak van egy nagy hibája. Munkáját könnyen adja ki a keze alól. Ebben az esetben a fordítottja történt. Gyöngéd, melengető ci­­zellálás érzik minden során, prózájának rit­musa van. Meg kell állapí­tanunk, hogy Ván­dor méltán érzi ezt az írást legkedvesebb mun­kájának. A gólyalába házikó Vándor Kálmán pályáján többet jelent özvegy Varga Ábris­­nójánál is, amely pedig legnagyobb és leg­irodalmibb sikere volt. (B. L.) — Az itt ismertetett és bárhol hirdetett könyvek leggyorsabban az Eggenberger-féle könyvkereskedés, Rényi Károly, a magy. kir. Állami Térképészeti főbizományosánál, Buda­pest, IV., Kossuth Lajos­ utca 2. szerezhetők be. Magyar, német, olasz, angol, francia, spa­nyol, lengyel szépirodalom. Katonai térképek. Útikalauzok. 5 EGÉSZ­­ 4 könyvtár ! É nem kell már Önnek mert fA KAPHATÓ OLCSÓN ! annál sokkal több 9 a legmodernebb !

Next