Nemzeti Ujság, 1931. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-01 / 173. szám

2 dőjü­kre gondolnak és az ország jövendő­jére s ezalatt a parlamentben órák hosz­­szat azt tárgyalják: ki mit mondott — hat év előtt. Az ország arra kiváncsi: mi lesz holnap, s a parlamentiben zúgnak az iindul­atok: ki mit mondott — nem is teg­nap, hanem tegnapelőtt kiskedden. A parlamentarizmust meg kell védeni az ilyen láztünetektől és mert az ország­nak az érdeke s mindenkinek ügye, hogy a nehéz feladatok mentői hamarabb oldas­sanak meg, a tizenötórás ülések elhatáro­zása nyilvánvalóan gátja lesz annak, hogy a szociáldemokrácia mesterkedése és a baloldal ellenzéki kormánybuktatási törekvése sokáig zavarhassa a politikai élet szabályos működését. Ma a legfonto­sabb, hogy nyugalmi helyzetet teremt­sünk és hogy a kormány azokkal a fel­hatalmazásokkal élhessen, amelyeket a parlament megad számára. A harminc­hármas bizottság a maga ellenőrző és tanácsadó szerepét nyilvánvalóan jól fogja tudni teljesíteni és szinte érthetet­len — ha nem volna nagyon is érthető — hogy a szocialisták, akik e bizottság ki­küldésének tervét maguk is felvetették, most­­ nem akarnak résztvenni abban. Érthetetlen, sőt még érthetetlenebb a Füg­getlen Kisgazdapárt hasonló állásfogla­lása is, azé a párté, amely eddig úgy vi­selkedett, mintha a 33-as bizottság kikül­dését helyeselné és szükségesnek tartaná. A szocialisták arra hivatkoznak, hogy a bizottság­­ a házszabályok szerint fogja folytatni tanácskozásait. Milyen szabá­lyok szerint folytassá váljon? Talán a szociáldemokraták kongresszusainak mód­szerén, ahol tudvalevőleg az ellenzéki fel­szólalások előtt bezárják a vitát? Ma olyan időket élünk, amikor minden politi­kai tényezőnek és így minden pártnak is éreznie kell a felelősséget. Akik azt hi­szik, hogy az ország érdekeit feláldozhat­ják a maguk szervezett törekvéseinek, csalódnak. Ma nagyon komoly dolgokról van szó, sokkal súlyosabb kérdésekről, semhogy kisded politikai színjátékokat lehetne tartósan végigkomédiázni. " BnSISiamnMSP MANIU ISMÉT ÁTVESZI A NEMZETI PARASZTPÁRT VEZETÉSÉT Bukarest, július 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Adeve­­rul értesülése szerint Maniu még az ősszel új­ból átveszi a nemzeti parasztpárt vezetését. Ugyanezen a véleményen vall a Patria, a nem­zeti parasztpárt hivatalos lapja is. A lap sze­rint megerősíti ezt az a körülmény is, hogy a pártvezetőség még nem is intézkedett Maniu helyének betöltéséről. Maniu eredeti tervétől eltérően szombaton Szovátáról Kolozsvárra utazik, ahol a pártve­zetőségnek beszámol a sinaiai kihallgatásáról. 35 MILLIÓ ARANYFRANK A NÉPSZÖVETSÉG ÉVI KIADÁSA Több millióba kerül a leszerelési konferencia előkészítése A NÉPSZÖVETSÉGNÉL IS VANNAK MAMUTFIZETÉSEK Genf, július 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Sir Eric Drummond, a Népszövetség főtit­kára elkészült a Népszövetség 1932. évi költségvetésével, amelyet a Népszövetség szeptemberi közgyűlése fog jóváhagyni. A költségvetés kiadásai feltűnően nagy emelkedést mutatnak. A múlt évi költség­vetés 31,6 millió aranyfrankos kiadásai­val szemben az új költségvetés 35,1 millió aranyfrank kiadást irányoz elő. A 4 mil­lió aranyfrankos emelkedés oka elsősor­ban a jövő évi leszerelési konferencia előkészítésének óriási kiadásaiban, másod­sorban pedig annak a tanulmányútnak a kiadásaiban keresendő, amelyet a Nép­­szövetség a jövő költségvetési évben Kí­nába tervez. Lényegesen megterheli a költségvetést a népszövetségi hivatalno­kok fizetésének felemelése is. A népszövet­ségi hivatalnokok fizetése az alapszabá­lyokban meghatározott maximális fizetés eléréséig évente átlag 4,6 százalékkal emelkedik. Sir Eric Drummond maga 163.000 aranyfrank évi fizetést kap. NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1951 augusztusi Lakbérekre hétfőtől kezdve adják ki a betéteket Előzetesen be kell jelenteni az igénylést, a kifizetés egy-két nappal később történik — A kereskedelem az új szükség­­rendelet váltócsere intézkedését örömmel fogadta — Vissza­­térés a normális hitelélethez A pénteken reggel kiadott rendelet, amely az első szükségrendeletne­k érvé­nyességét augusztus 14-éig meghosszabbí­totta, két fontos könnyítést hozott. Az első az, hogy a felek a bankkövetelések­ből további öt százalékot igényelhetnek, legfeljebb további ezer pengőt, úgy hogy most már a betéteknek és a folyószámla­­követeléseknek tíz százaléka szabadult fel. A pénzforgalom teljes szabadságának visszaállítását fokozatosan­­kívánják el­érni s ez a fokozatos visszaállítás arra szolgál, hogy megmutassa és igazolja, mennyire őrizte meg a magyar közönség nyugodtságát és higgadtságát. Kísérleti idő ez, amely az előjelek­­szerint kedve­zően fog végződni és azt a tapasztalatot fogja szolgáltatni, hogy bankpolitikai szem­pon­­tok­ból nincsen ok az aggoda­lomra, mert a bankokból ténylegesen csa­k azok vesznek ki pénzt, akik arra kénysze­rülnek. A kereskedelem és általában a gazda­sági élet fontos enyhítésnek találja az új szü­­kségren­deletben foglalt azt a köny­­nyítést, hogy a régi váltóhitelkereteket a bankok fenntarthatják és nem jelent új hitelt, ha a lejárt váltóikat új váltókkal hek­­ette­sítik, még akkor sem, ha az új váltóban kötelezett személyek megváltoz­tak. A bankok, értesüléseink szerint, a rendeletnek ezt a könnyítését ténylegesen végrehajtják, mert tudatában vannak an­nak, hogy ezen az úton érik el a hitelélet normális alakulásának visszatérését. Ter­mészetesnek mondják azonban azt, hogy a hitelek megújításánál­ és a régi hitelke­retek fenntartásánál tekintettel vannak a nyújtott hitelek biztonságára, mint ahogy tekintettel voltak azelőtt is és mindig korlátozták egyesek hitelkeretét, amikor azt a­­hitelbiztonság követelte. A házibérfizetésekre vonatkozó rendelkezé­sek egyes kérdéseket expressis verbis nem döntöttek el és így a bankvezéreknek tanácskozniuk kellett az egységes eljárás érdekében. Felmerült az a nehézség, hogy egyes bankok szabadfoglalkozású né­­e­teknek nem akartak lakbérfizetés céljára a betétből kifizetni, mert úgy értelmezték a rendeletet, hogy a szabadfoglalkozá­súak erre a célra nem igényelhetnek pénzt. A kérdés azonban csakhamar tisz­tázódott és megállapították, hogy a lak­­bérfizetés céljára a szabadfoglalkozásúak­­nak folyósítani kell a pénzt, mert erre vonatkozóan az első szükségrendelet in­tézkedései irányt adók. A bankok a lakbérfizetés céljára való igényléseknél és kivételeknél egységes el­járást kívántak követni. A rendelet intéz­kedései következtében a bankoknak meg kell állapí­tániok, hogy az igénylés jog­szerű-e és kifizet­hetik-e a kért összeget. Ennek következtében a pénzintézetek el­határozták, hogy egységes blankettákat nyomatnak, amelyen a felek bejelentik igénylésüket és csak azután fizetik ki a kért összeget, miután a blanketta adatai nyomán megállapították, hogy az igény­lés jogszerű. A blanketták átvizsgálása és felülbírálása mindenesetre időt vesz igénybe és így megtörténhetik, hogy a pénzigény­lés bejelentése után egy-k­ét nap múlva, történik meg a kiűzetés. A bankok különben tőlük telhetőleg mindent elkö­vetnek, hogy a közönség kívánságainak a leggyorsabban és mindenben eleget tehes­senek. A TÉBE a lakbérfizetés címén tör­ténő pénzigénylésekről egyébként a kö­vetkező kommünikét adta ki, amelyből ki­tűnik, hogy a fővárosi bankok erre a célra csak hétfőtől kezdve folyósítanak. A fizetési forgalom szabályozása tár­gyában kiadott rendeletek értelmében azok az összegek, amelyekre lakbér és üz­letbér címén a feleknek ténylegesen szük­ségük van, a pénzintézeti betétekből­ kifi­zetendők. Az e címen támasztható igé­nyek gyors elbírálása és a folyósítások sima lebonyolítása érdekében a fővárosi intézetek hétfőtől, augusztus hó 3-tól kez­dődől­eg pénztártermeikben egységes nyom­­tatváni/űrlavoncát, bocsátanak ügyfeleik rendelkezésére. Az igénylések ezeknek az űrlapoknak felhasználásával nyújtandók be. A pénzügyminiszter hozzájárult az építtetőit igény­lésének kielégítéséhez A pénzügyminiszter a 4100/M. E. 1931. számú kormányrendelet 5. §-ának első szakasza ér­telmében hozzájárult ahhoz, hogy ha vala­mely építtetőnek folyamatban lévő építkezésé­vel kapcsolatban a vele szerződéses viszonyban álló építési vállalkozó számára fizetést kell teljesítenie,, e célra pénzintézeteknél, vagy hi­telügyletekkel üzletszerűen foglalkozó egyéb cégeknél betéti könyvön, folyószámlán, vagy csekkszámlán alapuló követelésért igazolt mun­kabérek fedezésére, a szerződéses munkabérjegy­zék bemutatása mellett, továbbá építési anyag­szükségletre, az ellenőrző építész által igazolt anyagszámlák becsatolásával a vállalati öss­■ szegre eddig teljesített kifizetések és a befe­■ jezésig hátralévő munkák megjelölése mel­l­­ett akadálytalanul folyósítani lehet. A Zeppelin pénteken hajnalban hazaérkezett északi útjáról Ünnepi fogadtatás Friedrichoshafenben — Szamojlovics tanár nyilatkozata Friedrichshafen, július 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Graf Zeppelin sarkvidéki útjáról vissza­térőben, ma reggel 4 órakor megjelent Friedrichshafen felett. A léghajógyár területén percek alatt nagy embertömeg gyűlt össze, amely a léghajót leszállásá­nál lelkesen üdvözölte, a városi zenekar pedig friss indulót játszott. 4 óra 52 perc­kor a léghajó simán és minden incidens nélkül földet ért. Amikor a léghajó leszállt, a legénység és az utasok hozzátartozói, valamint nagy embertömeg hozzásiettek és virágcsokro­kat nyújtottak át a hazatérőknek. Amikor a léghajót bevontatták a csarnokba, a városi zenekar a Deutschland dalt ját­szotta, amelyet a közönség lelkesen vele énekelt. 5 óra 20 perckor az „öreg, jó lég­hajót“, ahogy Eckener dr. nevezte, a csar­nokban lehorgonyozták. A 8 postacsoma­got, amelyet a Graf Zeppelin a Malygin jégtörőről vett át, azonnal átadták a­­ postaalkalmazottaknak. Az általános szí­vélyes üdvözlet után Eckener dr. néhány újságíró előtt kijelentette, hogy a léghajó sarkvidéki útján pontosan betartotta az útvonalat, amelyet a hajógyár állapított meg. A Graf Zeppelin körülbelül 13.000 kilométer hosszú utat tett meg. Szamojlovics tanár, Molsanov tanár és Ellsworth amerikai sarkkutató tudósí­tónknak rövid nyilatkozatokat tettek a Graf Zeppelin útjáról, míg a két utóbbi, akik nem tudnak németül, csak lelkes sza­vakban, mint „mesés“, „fényes“ adtak ki­fejezést megelégedésüknek. Szamojlovics tanár következőket mondta: — Az első­­ napról, sajnos, nem nyilat­kozhatunk, de biztosíthatom, hogy az út lefolyása kedvező volt, mint ahogy vár­tuk. Sarkvidéki utazáshoz szerencse kell, abban pedig nagy mértékben volt részünk. Az egész után tiszta idő és kedvező szél­viszonyok jutottak az expedíciónak. Na­gyon sokat tanultunk és utunk megkez­désekor nem számítottam oly nagy sikerre, mint amilyet elértünk. Eredeti­leg visszatérőben még Moszkvát is meg kellett volna látogatnunk, a meteorológiai viszonyok azonban azonnali visszatérésre késztettek bennünket. Amit tudományos téren néhány nap alatt tanultunk, arra különben évekre lett volna szükségünk. Hausmann dr. egyetemi tanár, titkos tanácsos, akinek irányítása mellett a sarkvidéki út megkezdése előtt különböző műszereket építettek be a léghajóba, jelen volt a Graf Zeppelin leszállásánál is és szívélyesen üdvözölte Eckenert. A mai nap folyamán megkezdi a műszerek lesze­relését. A földmagnetikai műszerek segít­ségével sikerült igen jó eredményeket elérni. A műszereket részben a washing­toni Carnegie intézet adományozta, rész­ben a pottsdami magnetikus obszervató­rium bocsátotta rendelkezésre, részben a Zeppelin léghajógyár kísérleti osztályá­ban készültek. Valamennyi műszer első­rangúan bevált a sarki út alkalmával. Ép úgy a fényképezőgépekkel és meteoroló­­giai műszerekkel is elsőrangú eredménye­ket értek el. Szamojlovics tanár még mintegy nyolc napot tölt el Friedrichshafenben és ezalatt Eckener doktorral különböző ügyeket tár­gyal meg. Szamojlovics tanár távirata Keménye­vhez Moszkva, július 31. A sarkvidék felkutatására alakult tár­saság elnöke, Kemenyev tanár. Szamojlo­­vics tanártól szikratávi­ratot­ kapott, a Graf Zeppelin sarkvidéki útjának ered­ményéről. A távirat szerint az expedíción kitűnő eredményeket sikerült elérni, így megállapították az Északi Sark déli és nyugati határát és egy eddig ismeretlen hegyláncot fedeztek fel. Szamojlovics ta­nár végül kiemeli a német és orosz tudo­mányos körök együttműködésének fontos­ságát és rendkívüli elismeréssel nyilatko­zik Eckener dr. érdemei­rőL Lindbergh Ottawába érkezett Newyork, Julius 31. Lindbergh ezredes lassú ez íjászokban foly­tatja útját és csütörtökön feleségével együtt a Maine-államban fekvő North-Havenből a kanadai Ottawába érkezett. Ottawából Lind­bergh ezredes végigrepül a kanadai vasút men­tén a nyugati partig, a part mentéin észak felé Alaszkába repül és onnan az a terve, hogy a Behring szoroson keresztül és a szibériai­­par­tok mentén Japánba repül, ahol a japán avia­­tikusok és a japán kormány ünnepélyesen ké­szül fogadni az óceán hősét A VOGE RENDKÍVÜLI VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEN TÁRGYALJA A GAZDASÁGI HELYZETET ,,Nem hi­szeti, hogy a Kormány befejezett tényeit elé állítaná a nehéz sorsban vergődő vasutas­­ságot“ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A közszol­gálati alkalmazottak fizetésének leszállításá­ról, illetve a kereseti adó újból való feleme­léséről szóló hírek arra bírták a Keresztény­szociális Vasutasok Országos Gazdasági Egye­sületét, hogy keddre Budapestre összehívja a VOGE rendkívüli országos választmányát. A rendkívüli választmányi ülés egy belli vasa feltűnést keltett a vasutasság között és az iránt olyan nagyfokú érdeklődés mutatkozik, hogy szükségesnek tartottuk az egybehivés oka felől a VOGE egyik vezető tagjának véleményét kikérni. Már a gazdasági viszonyok leromlásával kapcsolatos intézkedések, főleg a kenyér árá­nak emelése — mondták nekünk — idegessé tette a vasutasságot,­­amely keserűen lát­ja, hogy a vezetőkörök több ízben is segítségére sietnek egyes társadalmi rétegeknek addig, míg az ország második hadseregével, a vas­­utassággal alig törődnek. — Tíz év óta ostromoljuk a kormányzatot, hogy a teljesem eladósodott és sorsa iránt már a patikussá vált vasutasság helyzetén valamit, könnyítsen, de ez alatt a tíz esztendő alatt ebben az irányban alig történt valami. Ami történt, abban nem sok örömünk volt.­­ Míg az állami gépezet egyéb kiszolgálói­nak a reszort-miniszterek­­némi javulást mégis biztosítani tudtak, addig a vasutasság meglévő pragmatikáját annyira megcsorbították, hogy ma már a jogokból úgyszólván egyet sem hagytak épen és a Pragmatikának csak a fe­gyelmi része van teljesen érvényben.­­ A VOGE vezetősége ismeri a vasutasság elkeseredett hangulatát és éppen emiatt akar módot adni a központi választmányi ülésen annak, hogy a vasutasság kívánságai nyílt színen, törvényes formák között nyilvánulja­nak meg, mert a nehéz helyzetet a kétes ele­mek bőségesen kihasználják arra, hogy a haza­fias és nemzeti alapon szervezkedő személyzet közé éket verjenek.­­ Nem nehéz e­z a munka, mert a meg­értés csakugyan kevés. A vasutasság kineve­zett részét fél fizetésen tartják s az elő­lépé­sek csaknem teljesen szünetelnek. A munkások éppen most kapták a rendeletet, hogy heten­ként csak 10 órát dolgozhatnak. Szombaton a műhelyek állnak.­­ Katasztrofálisnak látszik a munkaidő redukció életbeléptetése éppen most, amikor a behratások, tankönyvek beszerzése s a ház­­bér minden fillért felemésztenek. A munkás­ság keresztényszociális vezetői, valamennyien me­ggyőződéses, vérbeli keresztény-szocialisták, a félreállás gondolatával foglalkoznak, sza­badjára hagyják a tömeget, mert a megindult akciók, amik a lakáspénz, családi pótlék és nyugkérei rendezés­ét célozzák, eddig semmi eredményt nem hoztak.­­ A vasútigazgatóság felterjesztéseit fent nem intézik el eredményesen, a legcsekélyebb kérésre is az a válasz, hogy nincs pénz. Szol­gálati csizmát kért .300 kocsivizsgáló, az akta kétszer is megjárta a pénzügyminisztériumot, be is látják, hogy kellenek a csizmák, de hát — nincs pénz. — Mi még mindig reménykedünk. Nem akarjuk elhinni, hogy a kormány a fizetések csökkentésében, vagy a kereseti adó felemelé­sében befejezett tények elé állítaná a nehéz sorsban vergődő vasutasságot. Hozzáfogunk ismét a kálváriajárásnál is nehezebb kilincse­léshez és megyünk mindaddig, míg kérésein­ket meghallgatják. — A vasutasság a nemzeti kormánynak minden időben a legerősebb és legelszántabb támasza volt. Ezt a rendkívül értékes elemet semm­iesetre sem szabad magára hagyni, an­nál kevésbé mellőzéssel megbántani. Reméljük, hogy a VOGE központi választ­mányának higgadt bölcsessége meg fogja ta­lálni a módokat és eszközöket a vasutasság gazdasági helyzetének megoldására.

Next