Nemzeti Ujság, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-28 / 48. szám

Vasárnap, 1932 február 28. NEMZETI ÚJSÁG vezérekkel, miután a terjedelmes angol nyel­vű­­­ szöveg fordítása két napot vett igénybe. Az­­ ismertetésből kiderült, hogy az angolok vára­kozás elenére csak egészen jelentéktelenül módosították eredeti feltételeiket és különösen­­ a devizaforgalom korlátozására vonatkozó kí­vánságaikat változatlanul hagyták. A bank­vezérek így teh­át az új angol egyezményter­vezetet sem tartják elfogadhatónak. Új tőkeáramlás indult meg London felé. Londonból jelentik: Londoni pénzügyi körök a tartós javulás jelének tekintik az angol aranyszérű állampapírok mosl kell feltűnő áremelkedését, ami mintegy száz millió font­tal növelte az angol állampapírok értékét. Hivatalos körökben ezt a javulást anna­k tu­lajdonítják, hogy a befolyt óriási adóösszegek valószínűvé teszik, hogy a folyó pénzügyi év felesleggel fog zárulni és hogy ennek követ­keztében majd a kereseti adót mérsékelni lehet. Az angol banki kamatláb leszállítása is fokozta a bizalmat s a tervezett nagyarányú konverziós műveletekről szóló hírek ugyan­csak biztatólag hatottak. Az aranybeváltás is rohamosan emelkedett és jótékonyan hatott, mert az arány nagy r­észét külföldre viszik ide­gen valuták ellenében. Ezek a biztató jelek, valamint a külföldi valuták ingadozása és a newyorki bankkamatláb mérséklése újból ha­talmas tőkeáramlást indított meg London felé. Általában a külföldön is élénk kereslet nyil­vánul meg az angol értékekben és így alapos az a feltevés, hogy a font értéke rövid időn belül emelkedni fog. Egy év alatt egy milliárd lej-el csökkent az erdélyi bankok betétállománya. Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi bankszindikátus az agrár­konverzió parlamenti tárgyalásával kapcsolat­ban jelentést adott ki, amelyben kimutatja­, hogy a 61 erdélyi pénzintézet, amely a szindi­kátusba tömörült kihelyezett tőkéjének 58 szá­zalékát mezőgazdasági érdekeltségeknek jut­tatta s csak 42 százalék a más természetű ki­helyezés. Ugyanakkor megállapítja a kimuta­tás, hogy az erdélyi bankok a múlt esztendő folyamán nem kevesebb, mint egy milliárd lej betétet vesztettek el. A betétállomány, amely 1930-ban 6245 millió lejel szerepelt, a múlt esztendőben 1680 millióra esett. A kimu­tatás szerint az erdélyi bankok a nagy krízis és betételvonás ellenére mindössze 1í­zmillió lej visszleszámítolási hitelt kaptak a jegy­banktól a múl­t évben, amiből egy háziknak csak 680 ezer lej jut. Kedden lépnek életbe az új angol vámok. Londonból jelentik: Kedden lépnek életbe Angliában az ú­i vámok és a kormány széles­körű intézkedéseket tett, hogy az új vámtarifa alkalmazása nehézségekbe ne ütközzék és a forgalmat ne akadályozza. A vámszemélyze­tet szaporították, miután előzőleg minden ú­i alkalmazottat alaposan kiképeztek, részletes utasításokat kaptak az angol importőrcégek­re és a vám­elszámol­ás megkönnyítése végett a cégeknek a számlákat és egyéb eredeti ok­iratokat be kell mutatniuk, hogy az elszámo­lás gyorsan és simán lebonyolódjék. Az Első Budapesti Gőzmalom nyereségét tartalékolja. Az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság Weiss Fülöp felsőházi tag elnöklete alatt február 27-én tartotta meg az idei rendes közgyűlését, melyen elfogadtatott az igazgatóságnak az a javaslata, hogy a ki­mutatott 54.968,52 pengő nyereség az 1210— 1932. M. E. rendelet értelmében osztalék fizeté­sének mellőzésével és 25.000 pengőnek a mun­kásjóléti alap javára történő átutalása után, a tavalyi nyereségelővétellel együtt új szám­lára vezettessék elő. A felügye­lőbizottságba új tagkép Krassó Albert, a vállalat nyugalomba vonuló főkönyvelő-igazgatója választatott aleg. Uj részvén­yjogi tervezet: Kuncz Ödön dr. egyetemi tanár úr, részvényjogi tervezete je­lent meg a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének kiadásában. A tervezet szerves ki­egészítője Kuncz professzor ama észrevételei­nek, amelyeket az igazságügyminisztérium közismert részvényjogi novellájára tett. Leg­újabb tervezete — amely figyelembe veszi az azóta életbe lépett korlátolt felelősségű társa­sági törvényt és az újabb reformmunkálato­kat, valamint az 1926. évi tervezetére tett kri­tikai megjegyzéseket is — mintaképe a komoly építő kritikának. Mert nemcsak arra mutat rá, hogy az igazságügyminiszteri tervezetnek mik a hibái, hanem készen kidolgozott tervezettel dokumentálja a szabályozásnak általa helyes­nek tartott közelebbi módját is. Az ízlésesen kiállított munka kapható minden könyvkeres­kedésben. Ára 2.— pengő. Megszüntetett kötelező magánegyezségi el­járás. Az Országos Hite­lvédő Egylet a kény­szeregyezségi rendelet 28. §-a alapján adós rosszhiszemű magatartása miatt megszüntette a kötelező magánegyezségi eljárást a követ­kező ügyekben: Grünwald Ignác miskolci pa­pír- és rövidáru kereskedő ügyében, mert az aránylag jelentős összegben feltüntetett pénz­hitelezők követelésének fennállása hitelt ér­demlően igazolást nem nyert és a szakértő megállapítása szerint nagy a valószínűsége annak, hogy e tételek fiktívek. A Spitz Antal sárospataki ruha- és rőföskereskedő ügyében, mert adós könyveket nem vezetett, számláit sem őrizte meg hiánytalanul és mert családi kiházasítások folytán nagyobb mérvű vagyon­­elvonások történtek.­­ Havas Miklós nagyka­nizsai vaskereskedő ügyében, mert szakértő megállapítása szerint adós közvetlenül fizetés­képtelensége előtt az előző évit lényegesen meghaladó vásárlásokat eszközölt. — Stecher Jakab budapesti (Klauzál­ utca 4) játék- és kézmű­ árukereskedő ügyében, mert adós köny­veket nem vezetett, számláit, nyugtáit nem őrizte meg és egy nagyobb összegű tartozás fennállását valószínűsíteni nem tudta. — Kerényi Arnold budapesti (Király­ utca 69.) szállítócég ügyében, mert a szakértő megálla­pítása szerint adós a harmadik személyek meg­bízásából hozzá befolyt utánvételi pénzeket elszámolni nem tudta. — Wälder és Társa ka­posvári cukorkaüzem ügyében, ment a szak- j­r-tő megállapítása szerint adós könyvei meg- , i házhatatlanok és üzletével arányban nem álló I mennyiségű árut vásárolt. — Kertész Miksa I budapesti (Teréz-körut 2.) drogista ügyében,­­ mert­ könyvvezetése megbízhatatlan és eladási forgalmát meghaladó újabb áruhitelt vett­­ igénybe. Deviza- és valutapiac: A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai. — Devizák: Am­sterdam 230.35—221.55, Belgrád 10.09-1015, Berlin 135.55—136.25, Brüsszel 79.55—80.05, "Bu­karest út"—3.47, Kopenl­iga 309.30—110.10,, London 39.86 20.06, Milano 29.65—29.85, New­­york 57100—5744X1, Oszló 107.40-108.20. Paris 22.48—22.60, Prága 16.94—17.02, Szófia 4.09 éjs fél—4.17 és fél. Stockholm 109.60—110.40, Varsó 64.05-64.45, Zürich 310.80—111.49, Bécs chearing­­árfolyama 80.454. — Valuták: Angol font 19.70 —10.10, brdgár 79.45 —80.05, cseh korona 16.94— 17.04, dán korona 109.10—110.10, dinár 10.06— 10.14, dol­lár 570.50—57. 50, francia frank 2. 40— 22.60, ho­lland forint 230.15—231.55, lengyel zloty 6. 95—64.45, lei 3.48—3 54, leva 4.08—4.18, Ura 29.55—29.85, német márka 135.45—136.25, norvég korona 107.20—108.20, svájci frank 11070—111.40, svéd korona 109 40—110.40, Berlin, február 27. (Deviza zárlat.) Budapest 56.91—57.06, London 14 67—14.71, Newyork 4.2090 — 4.2170, Amsterdam 16. 83—170.17, Bukarest 2.52—2.5260, Milano 21.88—2192, Belgrad 7.4630 —7.4770, Paris 16.56—16­60, Prága 12.46 és fél— 1248 és fél, Zürich 81.42—81.58, Bécs 49.95 —50.05, Zürich, február 27. (Devizaforgalom.) Pária 20.31 és fél, London 18.01, Newyork­ 516.25, Milano 26.80, Amsterdam 208, Berlin 122.75, Prága 15.26, Belgrád 9­05, Bukarest 3.05. Kényszeregyezségek. A törvényszék megin­dította a kényszeregyezségi eljárást: Acél és Jakab (Vilmos császár­ ut 15­.) kötött-, szö­vött- és rövidáru-nagykereskedő ellen. Va­gyonfelügyelő Pályi Gyula dr. ügyvéd. — Lefkovics Zoltán (Lehel­ u. 1.) ruhakereskedő ellen. Vagyonfelügyelő Nagy Mihály dr. ügy­véd. — özvegy Balla A. Andorné (Károly­­körút 10.) divatárukereskedő ellen. Vagyon­felügyelő Poor Gyula dr. ügyvéd. Követelé­sek bejelentése mindhárom ügyben március 17-ig az OHB-nél. — Wassermann Jakab (Városmajor­ u. 42.) kényszeregyezségi ■ ügyé­ben az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedett és a törvényszék az iratokat a csődbírósághoz tette át. Külföldi értékpapírpiacok Berlin, február 27. (Értéktőzsdemagánforga­lom.) Mint a szombati napokon általában, m­a is a bankokhoz csekélyszámú véldűi megbízás érkezett, úgy hogy a forgalom teljesen a spe­kulációra szorítkozott. Az alaphangúan­ barát­ságos volt és egyes speciális értékek iránt némi érdeklődés mutatkozott. Később az ár­lemorzsolódások kerül­tek túlsúlyba és az ár­veszteségek 1 százalékig terjedtek. A zálog­­levéllpiacon a forgalom megcsappant, a jegy­zések mégis fél százalékkal visszaestek. Genf, febr. 27. (Értéktőzsde.) Urikányi 40. Newyork, február 27. (Értéktőzsdezárlat). A hét utolsó tőzsdéje tartott arányzattal in­dult meg. A spekuláció a pénzpiac könnyű helyzete ellenére nem volt hajlandó új an­­gazsmanokba belemenni. Éppen ezért tőzsde­körökben nyugodt forgalomra voltak elké­szülve s valószínűnek tartották, hogy jelen­tékenyebb á­rf­ol­yamel­tolód­ások nem igen fog­nak előfordulni. Vontatott üzlet mellett később 1—2 dolláros áresésekre került a sor, mivel a hét végére való tekintettel likvidációs eladá­sokat eszközöltek. A tőzsde alig tartott irány­zattal zárt.­­ Zárlat: 7% Italian 64, Italian Publ. 87%, Allied Chem. 76%, American Cana­dian 66%, Amweric. Smelting 25%, Americ. Sugar 251/2, Americ. Teleph. 127%, Americ. Tobacco 78, Anaconda Copper 9%, Atchison Top. 79/A, Baldwin Loc. 66*/s, Baltimore & Ohio 16%, Betlehem Steel 21%, Gan. Pac. 16%, Chase Nat. Bank 38%, Chasepeake & Ohio 23%, Chryller 12%, Consol. Gas 62%, Delaware and Hudson 86, Eastman Kodak 77%, General Electric 20%, Gen. Motors 20%, Hudson Mot. 87%, Intern Harvester 23, Intern. Telepit. 10%, Missouri Pac. 7%, Nat. City Bank 52/a, Newyork Centr. 39­/a, Norfolk & Western 127% North. Pac. 19, Standard Oil 28%. Részvény­­forgalom 400.000 darab volt. Kedvezményes NÉMÉ slfiíszein­nknek és olvosóinknak­ S­zt. Cellért éupan­f­ertf. Termál fürdő. 11. oszt kádfürdő vagy közös, iszapgöngyölés vagy vizgyógyászati kezelés 2.— P helyett 1.60­­ § 7CCll€ittjI fiiídö t. oszt. gőzfürdő­­ . 1 — P h­elyett 1.60 P Szabo­n fürdő . 2 — P helyett 1.60 P C sászárlirfS© 1. oszt. gőzfürdő, vagy 1. oszt. iszapfürdő, v kófürdő 1.20 P helyett 1.90 H udasierke Gőzfürdő_______ 2.— P helyett 1.60 P Uszodajegy viszóruha ■léikül 1 . ______ 1.20 P helyett 1.­ P H­ungária mrdd Gőzfürdő reggeli vagy uzsonna, vagy villásreggelivel 1.40 F’ helyett 1.30 P jegyek a k­ádókvacSíbós kaphatók. iiliaaan—ihhhwii■■■mrniTTwrwnimi ami ■■in ni i ■ um illimni nim — MEZŐGAZDASÁG Infláció, földie­her rendezés és kamatkérdés Az a gazda, aki a válság előtti időkben n­ájtomiezer pengős kölcsönt­­ vetít fel és ebből még a mezőgazdasági termények és állatok árának zuhanása előtt kétez­ret viss­z­afizetett, ha számszerűleg nem is, de anyagi helyzetéhez mérten ma ugyanolyan mértékig van eladósodva, mint akkor volt, amikor a háromezer pengőt felvette. Földtőkéje és összes be­vételei ugyanis egyharmadára csökken­tek a réginek, ami annyit jelent, hogy ne­ki ma ezer pengő olyan súlyos teher, mint amennyi háromezer pengő volt, né­hány esztendővel ezelőtt. A teher és a teherbíró képesség egymáshoz való­ ará­nyát tekintve tehát megállapítható, hogy a gazda terheinek súlya háromszorosra növekedett. Ez olyan rideg és kérlelhe­tetlen igazság, amit semmiféle matema­tikai vagy elméleti zsongelőröeködéssel megdönteni nem lehet. És mert ez így van, senki sem csodálkozhatik azon, hogy a gazda akkor, amikor a válságos hely­zetből kiutat keres és sehogy sem talál, végre az infláció gondolatánál állapodik meg, mint olyan megoldási módnál, amely megmenti őt a terhek alatt való összeroppanástól. Hogy az inflációt óhajtó és sürgető gazdák gondolatmenete hamis vágányra terelődött, az nemcsak azok előtt kétség­telen, akik egy inflációs korszak borzal­mas értékpusztításait már átélték és szemtanúi voltak, hogyan mennek tönkre egy egész emberi élet szorgalmas mun­kásságának gyümölcsei, hanem mindenki előtt kétségtelen, aki nem akarja megta­gadni minden p pénzügyi szakismeret alfá­ját, amely szerint a bankóprés csak addig termelhet komoly csereeszközt, amíg ezeknek annyi reális fedezetük van, amennyit a gazdasági élet megkíván.­­ Ebből a szempontból megnyugtató az a­­ tudat, hogy a kormány az aranypengő bevezetésével már eleve útját vágta annak az inflációnak, amelyet egyébként egészen bátran devalvációnak is nevez­hetünk. Sőt ebből a szempontból annak is örülhetünk, hogy a népszövetségi szak­értők, — akiknek tevékenységétől és jó­­tanácsaitól so­k tekintetben nem feltétle­nül szükséges elragadtatva lennünk, — olyan határozottan foglaltak állást, az infláció ellen, hogy a kormány erre a lépésre még akkor sem szánhatná el ma­gát, súlyos gazdasági és főleg külkeres­kedelmi bonyodalmak veszedelme nélkül, ha egyébként az inflációt helyesnek tar­taná is. Mindez bizonyára nem ismeretlen azok előtt sem, akik inflációt kívánnak. Mert ha bővebben belemegyünk ennek a kí­vánságnak elemzésébe, arról kell meg­győződnünk, hogy tulajdonképpen az infláció hívei sem akarják azt a pénz­­felhigítást, amitől az inflációt ellenzők­­joggal irtóznak. Az inflációt — ezt lehet megállapítani a körülötte keletkezett vi­tából — csak mint ultima rációt emlegeti annak legtöbb híve. Alapjában véve azonban nem ezt akarnak, hanem egyen­súlyt teremteni a­ terhek és a teherviselő képesség között. Menekülni szeretnénk a pénztelenségtől és azt hiszik, hogy erre ma nincs más mód, mint az infláció. Okoskodásuk talán nem is minden alap nélküli. Az érem egyik oldala ugyanis azt mutatja, hogy a terhek emelkedtek, a vagyon és jövedelem pedig csökkent, a másik oldalon pedig nem látják, hogy ennek a ténynek következményeit a gaz­dával szemben úgy vonták le, mint ahogyan levontak más foglalkozási ág­hoz tartozóikkal szemben. A gazda azt látja, hogy elbánás tekin­tetében hátrányosabb helyzetbe jutott az ingatlan, mint az ingó vagyon. Azt látja és tapasztalja, hogy míg a tőke rezig­náltan megnyugszik abban, hogy például a részvényekbe fektetett vagyon egy része elvesz, vagy hogy míg a vállalkozó és kereskedő a kényszeregyensegi eljárás­ban számára biztosított­­ magán­egyezség révén megszabadul adósságainak a teher­bíró képességet meghal­ad­ó részétől, addig ő, a gazda, száz százalékig köteles meg­szaporodott közterhein kívül adósságait is fizet­ni. Nem minden alap nélkül veti tehát fel azt a kérdést, hogy miért épíben a föld és a mezőgazdasági üzem legyen az az adós, aki nem köthet magánügyes­­séget és akinél nem szabad elvesznie a hitelező egy fillérjének, sem. Pedig ez a hitelező a gyakorlati élet tanúsága sze­rint bárki másnak hitelezett, viseli a koc­kázatnak igen tekintélyes százalékát. Nem lehet tagadni, hogy akkor, amikor ezek a kérdések felvetődnek, a méltá­nyosság teljes mértékben a gazda mel­­lett szól. Ezeken a jogos panaszokon azonban inflációval segíteni nem lehet. Nem a pénz elértéktelenítésével, hanem más módon és más eszközökkel kell a gazdáknak azt a mindenképpen jogos kívánságát teljesíteni, hogy terheik és teherviselőképességük között meglegyen az egyensúly. Az adósságok egy részé­nek törléséhez — bármennyi alapos ok is szóljon mellette — nem folyamodhatunk. Legalább is egyelőre nem. Majd ha Genf­ben az egész világ leül a zöldasztalhoz és a jóvátételek és más külföldi tartozá­sokra vonatkozóan mégis ütik az államok egymás között a kényszeregyezséget, akkor rákerülhet a sor a belföldi adós­ságok devalorizációjára is. Ez azonban kétségtelenül olyan kérdés, amit csak nemzetközi viszonylatban és nemzetközi megállapodásokkal lehet megoldani. Sa­ját hatáskörében ezt még nálunk sokkal hatalmasabb állam sem teheti meg. Erre tehát — egyelőre — nem gondolhatunk, de azzal sem bíztat­hatjunk magunkat a várakozásra, hogy ennek a bizonyos nemzetközi kényszere­gyezségnek idő­pontja már nincs is messze. Nem várha­tunk,­­ a­­gazdák érdeke, amely , a köz érdekével azonos, gyors cselekvést pa­rancsol. A segítésnek két módja van ma állan­dóan napirenden. Az égyük a kamatkér­­dés rendezése, a másik a földteherrende­­zés. Az első a könnyebb és egyszerűbb, az utóbbi csak a lehetőség határain be­lül, olyan külföldi,, vagy belső kölcsön révén oldható meg, amely a bank és ta­karékbetétek liquidálását, amit minden körülmények között biztosítani kell, nem érinti. Ezért a földteherrendezés, úgy, amint azt ma egyes politikusok az adós­ságoknak törlesztései és hosszúlejáratú hitelekké, való átváltoztatása és kötvény­­kibocsátás révén sürgetek,nem az a mód, amelytől gyors eredményt várhatunk.­­ Annál inkább ilyennek mutatkozik a ka**­matok maximálása. Ez nyomban és hát­ hatos enyhülést jelentene a gazdák szá­mára. És a hitelezővel szemben sem je­lentene méltánytalanságot, mert az a hi­telező,, akinek gazda adósa van, így is ,jelentékenyen jobb helyzetbe kerülne, mint az a másik hitelező, akinek adósa kényszeregyezséget köt. Ez azonban ter­mészetesen nem érinti annak a gazda­­követelésnek jogosságát, hogy a magán­egyezségek kedvezménye a mezőgazda­­sági üzemekre is kiterjedjen és az agrá­rius O. H. E. kérdése végre megnyugtató megoldást nyerjen. Azokon a birtokvédő intézkedéseken kívül tehát, amelyek a földteherren­de­­zésről szóló törvény és különböző adós­védelmi rendeletek keretein belül már megtörténtek, elsősorban a kamatkérdés az, amely sürgős rendezést igényel. Azt az előnyt, amit ezen a réven szerezhet a gazda, nem helyettesítheti sem a zöldhi­tel rendezése, sem pedig az ingójelzálog, amelyről más alkalomkor kívánok rész­letesebben megemlékezni. Vancsó Gyula 71 magtermelési szer­ződések problémája Most, amikor a zöldhitel kérdése a napi­renden van, a gazdák egy csoportja részéről fel­vetődött az a kívánság, hogy a zöld h­i­tel helyett sokkal nagyobb jelentőségű volna a tavaszi vetőmagnak kölcsönbe való adása. A gazdák, mint ismeretes, nagyon nélkülözik a tavaszi vetőmagot. Ezzel a kérdéssel kapcso­latosan vált aktuálissá a termelési szerződé­sek kérdése is. Az utóbbi években a gazdakö­­zönség körében egyébként nagy népszerűségre tet­tek­ szert ezek a termelési szerződések, ame­lyeknek keretében a termeltető különböző ve­tőmagvakat bocsátott kölcsönképpen a termelő rendelkezésére azzal, hogy a vetőmag csupán mennyiségben elszámolás tárgya, míg a vető­magot meghaladó termésmennyiség rendsze­­rint előre meghatározott áron kerül bevál­tásra. Az ilyen termelési szerződéseknek nagy előnye, hogy a manapság amúgy is spekulatív elemekkel telített gazdálkodás kockázatát csök­kentik, módot nyújtván a gazdának arra, hogy termésének fix eladási árával számolhasson. A termelési szerződésekkel kapcsolatosan Országit Sándor dr. rendkívül érdekes s egyben nagy­jelentőségű javaslatot terjesztett elő, amelynek segítségével a termelési szerződések elterjedé­sét meg lehetne könnyíteni. Maguk a termel­tető cégek is hajlandók arra, hogy a megbízá­sok terjedelmét növeljék. A törekvésnek azon­ban útját állja az, hogy sok termelő nem ren­delkezik már többé kellő bonitással. Sokan moratóriumot vettek igénybe, igen sokan áll­nak a földteherrendezési eljárás hatálya alatt, a termeltető pedig nélkülöz mindennemű biz­tosítékot, mert hiszen a termelő anyamag és a belőle származó növény az ingatlan tartozé­kává válik, abban a pillanatban pedig, ami­kor az ingatlantól elválasztják, ingósággá lesz ugyan és így azon dologi jogok szerezhe­tők, de mindenki által egyenlő feltételek mel­lett. A termeltető tehát ki van téve annak, hogy azt a terményt, amelyhez való magot kölcsönképpen ő szolgáltatta és amelyre előle­get is adott, bármely hitelező, aki előbb érke­zik, lefoglalja, amiből kifolyóan anyagi és erkölcsi károsodás éri, sőt még az anyamagot is elveszítheti. Itt nemcsak a speciális konyha­kerti magvak termelésére irányuló szerződé­sekről van szó, hanem a tömeges szántóföldi termelés magvairól, főleg a takarmánynövé­nyek magvairól, azokról a kultúrákról, ame­lyekhez aránylag sok és drága vertőmag kell, és amelyeknek termése külföldön még akkor is elhelyezhető volna, ha a mainak többszörö­sét tenyésztik. Országh Sándor dr. igazgató javaslata röviden az, hogy az 1932-es terme­lési év tartamára a termelési szerződések ke­retében a termelőnek kölcsönképpen rendelke­zésére bocsátott anyamagból származó és a termeltető által előre megvásárolt, illetően le is előlegezett termés mentesíttessék az alól, hogy azt követelése fejében más mint a ter­meltető lefoglalhassa. A javaslat jogos ma­gánérdekeket nem sért, ellenben segítsége­t nyújt a minden felől szorongatott gazdakö­­zönségnek abban, hogy a termés folyamatát fentarthassa. 29 Rádiókészülékének kezelése közben gondoljon arra, hogy önnek is rosszul esik, ha legszebb zenei hangok köze­­pette a rádión éktelen fütyülést hall.

Next