Nemzeti Ujság, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-28 / 48. szám
Vasárnap, 1932 február 28. NEMZETI ÚJSÁG vezérekkel, miután a terjedelmes angol nyelvű szöveg fordítása két napot vett igénybe. Az ismertetésből kiderült, hogy az angolok várakozás elenére csak egészen jelentéktelenül módosították eredeti feltételeiket és különösen a devizaforgalom korlátozására vonatkozó kívánságaikat változatlanul hagyták. A bankvezérek így tehát az új angol egyezménytervezetet sem tartják elfogadhatónak. Új tőkeáramlás indult meg London felé. Londonból jelentik: Londoni pénzügyi körök a tartós javulás jelének tekintik az angol aranyszérű állampapírok mosl kell feltűnő áremelkedését, ami mintegy száz millió fonttal növelte az angol állampapírok értékét. Hivatalos körökben ezt a javulást annak tulajdonítják, hogy a befolyt óriási adóösszegek valószínűvé teszik, hogy a folyó pénzügyi év felesleggel fog zárulni és hogy ennek következtében majd a kereseti adót mérsékelni lehet. Az angol banki kamatláb leszállítása is fokozta a bizalmat s a tervezett nagyarányú konverziós műveletekről szóló hírek ugyancsak biztatólag hatottak. Az aranybeváltás is rohamosan emelkedett és jótékonyan hatott, mert az arány nagy részét külföldre viszik idegen valuták ellenében. Ezek a biztató jelek, valamint a külföldi valuták ingadozása és a newyorki bankkamatláb mérséklése újból hatalmas tőkeáramlást indított meg London felé. Általában a külföldön is élénk kereslet nyilvánul meg az angol értékekben és így alapos az a feltevés, hogy a font értéke rövid időn belül emelkedni fog. Egy év alatt egy milliárd lej-el csökkent az erdélyi bankok betétállománya. Kolozsvárról jelentik: Az erdélyi bankszindikátus az agrárkonverzió parlamenti tárgyalásával kapcsolatban jelentést adott ki, amelyben kimutatja, hogy a 61 erdélyi pénzintézet, amely a szindikátusba tömörült kihelyezett tőkéjének 58 százalékát mezőgazdasági érdekeltségeknek juttatta s csak 42 százalék a más természetű kihelyezés. Ugyanakkor megállapítja a kimutatás, hogy az erdélyi bankok a múlt esztendő folyamán nem kevesebb, mint egy milliárd lej betétet vesztettek el. A betétállomány, amely 1930-ban 6245 millió lejel szerepelt, a múlt esztendőben 1680 millióra esett. A kimutatás szerint az erdélyi bankok a nagy krízis és betételvonás ellenére mindössze 1ízmillió lej visszleszámítolási hitelt kaptak a jegybanktól a múlt évben, amiből egy háziknak csak 680 ezer lej jut. Kedden lépnek életbe az új angol vámok. Londonból jelentik: Kedden lépnek életbe Angliában az úi vámok és a kormány széleskörű intézkedéseket tett, hogy az új vámtarifa alkalmazása nehézségekbe ne ütközzék és a forgalmat ne akadályozza. A vámszemélyzetet szaporították, miután előzőleg minden úi alkalmazottat alaposan kiképeztek, részletes utasításokat kaptak az angol importőrcégekre és a vámelszámolás megkönnyítése végett a cégeknek a számlákat és egyéb eredeti okiratokat be kell mutatniuk, hogy az elszámolás gyorsan és simán lebonyolódjék. Az Első Budapesti Gőzmalom nyereségét tartalékolja. Az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság Weiss Fülöp felsőházi tag elnöklete alatt február 27-én tartotta meg az idei rendes közgyűlését, melyen elfogadtatott az igazgatóságnak az a javaslata, hogy a kimutatott 54.968,52 pengő nyereség az 1210— 1932. M. E. rendelet értelmében osztalék fizetésének mellőzésével és 25.000 pengőnek a munkásjóléti alap javára történő átutalása után, a tavalyi nyereségelővétellel együtt új számlára vezettessék elő. A felügyelőbizottságba új tagkép Krassó Albert, a vállalat nyugalomba vonuló főkönyvelő-igazgatója választatott aleg. Uj részvényjogi tervezet: Kuncz Ödön dr. egyetemi tanár úr, részvényjogi tervezete jelent meg a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének kiadásában. A tervezet szerves kiegészítője Kuncz professzor ama észrevételeinek, amelyeket az igazságügyminisztérium közismert részvényjogi novellájára tett. Legújabb tervezete — amely figyelembe veszi az azóta életbe lépett korlátolt felelősségű társasági törvényt és az újabb reformmunkálatokat, valamint az 1926. évi tervezetére tett kritikai megjegyzéseket is — mintaképe a komoly építő kritikának. Mert nemcsak arra mutat rá, hogy az igazságügyminiszteri tervezetnek mik a hibái, hanem készen kidolgozott tervezettel dokumentálja a szabályozásnak általa helyesnek tartott közelebbi módját is. Az ízlésesen kiállított munka kapható minden könyvkereskedésben. Ára 2.— pengő. Megszüntetett kötelező magánegyezségi eljárás. Az Országos Hitelvédő Egylet a kényszeregyezségi rendelet 28. §-a alapján adós rosszhiszemű magatartása miatt megszüntette a kötelező magánegyezségi eljárást a következő ügyekben: Grünwald Ignác miskolci papír- és rövidáru kereskedő ügyében, mert az aránylag jelentős összegben feltüntetett pénzhitelezők követelésének fennállása hitelt érdemlően igazolást nem nyert és a szakértő megállapítása szerint nagy a valószínűsége annak, hogy e tételek fiktívek. A Spitz Antal sárospataki ruha- és rőföskereskedő ügyében, mert adós könyveket nem vezetett, számláit sem őrizte meg hiánytalanul és mert családi kiházasítások folytán nagyobb mérvű vagyonelvonások történtek. Havas Miklós nagykanizsai vaskereskedő ügyében, mert szakértő megállapítása szerint adós közvetlenül fizetésképtelensége előtt az előző évit lényegesen meghaladó vásárlásokat eszközölt. — Stecher Jakab budapesti (Klauzál utca 4) játék- és kézmű árukereskedő ügyében, mert adós könyveket nem vezetett, számláit, nyugtáit nem őrizte meg és egy nagyobb összegű tartozás fennállását valószínűsíteni nem tudta. — Kerényi Arnold budapesti (Király utca 69.) szállítócég ügyében, mert a szakértő megállapítása szerint adós a harmadik személyek megbízásából hozzá befolyt utánvételi pénzeket elszámolni nem tudta. — Wälder és Társa kaposvári cukorkaüzem ügyében, ment a szak- jr-tő megállapítása szerint adós könyvei meg- , i házhatatlanok és üzletével arányban nem álló I mennyiségű árut vásárolt. — Kertész Miksa I budapesti (Teréz-körut 2.) drogista ügyében, mert könyvvezetése megbízhatatlan és eladási forgalmát meghaladó újabb áruhitelt vett igénybe. Deviza- és valutapiac: A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai. — Devizák: Amsterdam 230.35—221.55, Belgrád 10.09-1015, Berlin 135.55—136.25, Brüsszel 79.55—80.05, "Bukarest út"—3.47, Kopenliga 309.30—110.10,, London 39.86 20.06, Milano 29.65—29.85, Newyork 57100—5744X1, Oszló 107.40-108.20. Paris 22.48—22.60, Prága 16.94—17.02, Szófia 4.09 éjs fél—4.17 és fél. Stockholm 109.60—110.40, Varsó 64.05-64.45, Zürich 310.80—111.49, Bécs chearingárfolyama 80.454. — Valuták: Angol font 19.70 —10.10, brdgár 79.45 —80.05, cseh korona 16.94— 17.04, dán korona 109.10—110.10, dinár 10.06— 10.14, dollár 570.50—57. 50, francia frank 2. 40— 22.60, holland forint 230.15—231.55, lengyel zloty 6. 95—64.45, lei 3.48—3 54, leva 4.08—4.18, Ura 29.55—29.85, német márka 135.45—136.25, norvég korona 107.20—108.20, svájci frank 11070—111.40, svéd korona 109 40—110.40, Berlin, február 27. (Deviza zárlat.) Budapest 56.91—57.06, London 14 67—14.71, Newyork 4.2090 — 4.2170, Amsterdam 16. 83—170.17, Bukarest 2.52—2.5260, Milano 21.88—2192, Belgrad 7.4630 —7.4770, Paris 16.56—1660, Prága 12.46 és fél— 1248 és fél, Zürich 81.42—81.58, Bécs 49.95 —50.05, Zürich, február 27. (Devizaforgalom.) Pária 20.31 és fél, London 18.01, Newyork 516.25, Milano 26.80, Amsterdam 208, Berlin 122.75, Prága 15.26, Belgrád 905, Bukarest 3.05. Kényszeregyezségek. A törvényszék megindította a kényszeregyezségi eljárást: Acél és Jakab (Vilmos császár ut 15.) kötött-, szövött- és rövidáru-nagykereskedő ellen. Vagyonfelügyelő Pályi Gyula dr. ügyvéd. — Lefkovics Zoltán (Lehel u. 1.) ruhakereskedő ellen. Vagyonfelügyelő Nagy Mihály dr. ügyvéd. — özvegy Balla A. Andorné (Károlykörút 10.) divatárukereskedő ellen. Vagyonfelügyelő Poor Gyula dr. ügyvéd. Követelések bejelentése mindhárom ügyben március 17-ig az OHB-nél. — Wassermann Jakab (Városmajor u. 42.) kényszeregyezségi ■ ügyében az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedett és a törvényszék az iratokat a csődbírósághoz tette át. Külföldi értékpapírpiacok Berlin, február 27. (Értéktőzsdemagánforgalom.) Mint a szombati napokon általában, ma is a bankokhoz csekélyszámú véldűi megbízás érkezett, úgy hogy a forgalom teljesen a spekulációra szorítkozott. Az alaphangúan barátságos volt és egyes speciális értékek iránt némi érdeklődés mutatkozott. Később az árlemorzsolódások kerültek túlsúlyba és az árveszteségek 1 százalékig terjedtek. A záloglevéllpiacon a forgalom megcsappant, a jegyzések mégis fél százalékkal visszaestek. Genf, febr. 27. (Értéktőzsde.) Urikányi 40. Newyork, február 27. (Értéktőzsdezárlat). A hét utolsó tőzsdéje tartott arányzattal indult meg. A spekuláció a pénzpiac könnyű helyzete ellenére nem volt hajlandó új angazsmanokba belemenni. Éppen ezért tőzsdekörökben nyugodt forgalomra voltak elkészülve s valószínűnek tartották, hogy jelentékenyebb árfolyameltolódások nem igen fognak előfordulni. Vontatott üzlet mellett később 1—2 dolláros áresésekre került a sor, mivel a hét végére való tekintettel likvidációs eladásokat eszközöltek. A tőzsde alig tartott irányzattal zárt. Zárlat: 7% Italian 64, Italian Publ. 87%, Allied Chem. 76%, American Canadian 66%, Amweric. Smelting 25%, Americ. Sugar 251/2, Americ. Teleph. 127%, Americ. Tobacco 78, Anaconda Copper 9%, Atchison Top. 79/A, Baldwin Loc. 66*/s, Baltimore & Ohio 16%, Betlehem Steel 21%, Gan. Pac. 16%, Chase Nat. Bank 38%, Chasepeake & Ohio 23%, Chryller 12%, Consol. Gas 62%, Delaware and Hudson 86, Eastman Kodak 77%, General Electric 20%, Gen. Motors 20%, Hudson Mot. 87%, Intern Harvester 23, Intern. Telepit. 10%, Missouri Pac. 7%, Nat. City Bank 52/a, Newyork Centr. 39/a, Norfolk & Western 127% North. Pac. 19, Standard Oil 28%. Részvényforgalom 400.000 darab volt. Kedvezményes NÉMÉ slfiíszeinnknek és olvosóinknak Szt. Cellért éupanfertf. Termál fürdő. 11. oszt kádfürdő vagy közös, iszapgöngyölés vagy vizgyógyászati kezelés 2.— P helyett 1.60 § 7CCll€ittjI fiiídö t. oszt. gőzfürdő . 1 — P helyett 1.60 P Szabon fürdő . 2 — P helyett 1.60 P C sászárlirfS© 1. oszt. gőzfürdő, vagy 1. oszt. iszapfürdő, v kófürdő 1.20 P helyett 1.90 H udasierke Gőzfürdő_______ 2.— P helyett 1.60 P Uszodajegy viszóruha ■léikül 1 . ______ 1.20 P helyett 1. P Hungária mrdd Gőzfürdő reggeli vagy uzsonna, vagy villásreggelivel 1.40 F’ helyett 1.30 P jegyek a kádókvacSíbós kaphatók. iiliaaan—ihhhwii■■■mrniTTwrwnimi ami ■■in ni i ■ um illimni nim — MEZŐGAZDASÁG Infláció, földieher rendezés és kamatkérdés Az a gazda, aki a válság előtti időkben nájtomiezer pengős kölcsönt vetít fel és ebből még a mezőgazdasági termények és állatok árának zuhanása előtt kétezret visszafizetett, ha számszerűleg nem is, de anyagi helyzetéhez mérten ma ugyanolyan mértékig van eladósodva, mint akkor volt, amikor a háromezer pengőt felvette. Földtőkéje és összes bevételei ugyanis egyharmadára csökkentek a réginek, ami annyit jelent, hogy neki ma ezer pengő olyan súlyos teher, mint amennyi háromezer pengő volt, néhány esztendővel ezelőtt. A teher és a teherbíró képesség egymáshoz való arányát tekintve tehát megállapítható, hogy a gazda terheinek súlya háromszorosra növekedett. Ez olyan rideg és kérlelhetetlen igazság, amit semmiféle matematikai vagy elméleti zsongelőröeködéssel megdönteni nem lehet. És mert ez így van, senki sem csodálkozhatik azon, hogy a gazda akkor, amikor a válságos helyzetből kiutat keres és sehogy sem talál, végre az infláció gondolatánál állapodik meg, mint olyan megoldási módnál, amely megmenti őt a terhek alatt való összeroppanástól. Hogy az inflációt óhajtó és sürgető gazdák gondolatmenete hamis vágányra terelődött, az nemcsak azok előtt kétségtelen, akik egy inflációs korszak borzalmas értékpusztításait már átélték és szemtanúi voltak, hogyan mennek tönkre egy egész emberi élet szorgalmas munkásságának gyümölcsei, hanem mindenki előtt kétségtelen, aki nem akarja megtagadni minden p pénzügyi szakismeret alfáját, amely szerint a bankóprés csak addig termelhet komoly csereeszközt, amíg ezeknek annyi reális fedezetük van, amennyit a gazdasági élet megkíván. Ebből a szempontból megnyugtató az a tudat, hogy a kormány az aranypengő bevezetésével már eleve útját vágta annak az inflációnak, amelyet egyébként egészen bátran devalvációnak is nevezhetünk. Sőt ebből a szempontból annak is örülhetünk, hogy a népszövetségi szakértők, — akiknek tevékenységétől és jótanácsaitól sok tekintetben nem feltétlenül szükséges elragadtatva lennünk, — olyan határozottan foglaltak állást, az infláció ellen, hogy a kormány erre a lépésre még akkor sem szánhatná el magát, súlyos gazdasági és főleg külkereskedelmi bonyodalmak veszedelme nélkül, ha egyébként az inflációt helyesnek tartaná is. Mindez bizonyára nem ismeretlen azok előtt sem, akik inflációt kívánnak. Mert ha bővebben belemegyünk ennek a kívánságnak elemzésébe, arról kell meggyőződnünk, hogy tulajdonképpen az infláció hívei sem akarják azt a pénzfelhigítást, amitől az inflációt ellenzőkjoggal irtóznak. Az inflációt — ezt lehet megállapítani a körülötte keletkezett vitából — csak mint ultima rációt emlegeti annak legtöbb híve. Alapjában véve azonban nem ezt akarnak, hanem egyensúlyt teremteni a terhek és a teherviselő képesség között. Menekülni szeretnénk a pénztelenségtől és azt hiszik, hogy erre ma nincs más mód, mint az infláció. Okoskodásuk talán nem is minden alap nélküli. Az érem egyik oldala ugyanis azt mutatja, hogy a terhek emelkedtek, a vagyon és jövedelem pedig csökkent, a másik oldalon pedig nem látják, hogy ennek a ténynek következményeit a gazdával szemben úgy vonták le, mint ahogyan levontak más foglalkozási ághoz tartozóikkal szemben. A gazda azt látja, hogy elbánás tekintetében hátrányosabb helyzetbe jutott az ingatlan, mint az ingó vagyon. Azt látja és tapasztalja, hogy míg a tőke rezignáltan megnyugszik abban, hogy például a részvényekbe fektetett vagyon egy része elvesz, vagy hogy míg a vállalkozó és kereskedő a kényszeregyensegi eljárásban számára biztosított magánegyezség révén megszabadul adósságainak a teherbíró képességet meghaladó részétől, addig ő, a gazda, száz százalékig köteles megszaporodott közterhein kívül adósságait is fizetni. Nem minden alap nélkül veti tehát fel azt a kérdést, hogy miért épíben a föld és a mezőgazdasági üzem legyen az az adós, aki nem köthet magánügyességet és akinél nem szabad elvesznie a hitelező egy fillérjének, sem. Pedig ez a hitelező a gyakorlati élet tanúsága szerint bárki másnak hitelezett, viseli a kockázatnak igen tekintélyes százalékát. Nem lehet tagadni, hogy akkor, amikor ezek a kérdések felvetődnek, a méltányosság teljes mértékben a gazda mellett szól. Ezeken a jogos panaszokon azonban inflációval segíteni nem lehet. Nem a pénz elértéktelenítésével, hanem más módon és más eszközökkel kell a gazdáknak azt a mindenképpen jogos kívánságát teljesíteni, hogy terheik és teherviselőképességük között meglegyen az egyensúly. Az adósságok egy részének törléséhez — bármennyi alapos ok is szóljon mellette — nem folyamodhatunk. Legalább is egyelőre nem. Majd ha Genfben az egész világ leül a zöldasztalhoz és a jóvátételek és más külföldi tartozásokra vonatkozóan mégis ütik az államok egymás között a kényszeregyezséget, akkor rákerülhet a sor a belföldi adósságok devalorizációjára is. Ez azonban kétségtelenül olyan kérdés, amit csak nemzetközi viszonylatban és nemzetközi megállapodásokkal lehet megoldani. Saját hatáskörében ezt még nálunk sokkal hatalmasabb állam sem teheti meg. Erre tehát — egyelőre — nem gondolhatunk, de azzal sem bíztathatjunk magunkat a várakozásra, hogy ennek a bizonyos nemzetközi kényszeregyezségnek időpontja már nincs is messze. Nem várhatunk, agazdák érdeke, amely , a köz érdekével azonos, gyors cselekvést parancsol. A segítésnek két módja van ma állandóan napirenden. Az égyük a kamatkérdés rendezése, a másik a földteherrendezés. Az első a könnyebb és egyszerűbb, az utóbbi csak a lehetőség határain belül, olyan külföldi,, vagy belső kölcsön révén oldható meg, amely a bank és takarékbetétek liquidálását, amit minden körülmények között biztosítani kell, nem érinti. Ezért a földteherrendezés, úgy, amint azt ma egyes politikusok az adósságoknak törlesztései és hosszúlejáratú hitelekké, való átváltoztatása és kötvénykibocsátás révén sürgetek,nem az a mód, amelytől gyors eredményt várhatunk. Annál inkább ilyennek mutatkozik a ka**matok maximálása. Ez nyomban és hát hatos enyhülést jelentene a gazdák számára. És a hitelezővel szemben sem jelentene méltánytalanságot, mert az a hitelező,, akinek gazda adósa van, így is ,jelentékenyen jobb helyzetbe kerülne, mint az a másik hitelező, akinek adósa kényszeregyezséget köt. Ez azonban természetesen nem érinti annak a gazdakövetelésnek jogosságát, hogy a magánegyezségek kedvezménye a mezőgazdasági üzemekre is kiterjedjen és az agrárius O. H. E. kérdése végre megnyugtató megoldást nyerjen. Azokon a birtokvédő intézkedéseken kívül tehát, amelyek a földteherrendezésről szóló törvény és különböző adósvédelmi rendeletek keretein belül már megtörténtek, elsősorban a kamatkérdés az, amely sürgős rendezést igényel. Azt az előnyt, amit ezen a réven szerezhet a gazda, nem helyettesítheti sem a zöldhitel rendezése, sem pedig az ingójelzálog, amelyről más alkalomkor kívánok részletesebben megemlékezni. Vancsó Gyula 71 magtermelési szerződések problémája Most, amikor a zöldhitel kérdése a napirenden van, a gazdák egy csoportja részéről felvetődött az a kívánság, hogy a zöld hitel helyett sokkal nagyobb jelentőségű volna a tavaszi vetőmagnak kölcsönbe való adása. A gazdák, mint ismeretes, nagyon nélkülözik a tavaszi vetőmagot. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan vált aktuálissá a termelési szerződések kérdése is. Az utóbbi években a gazdaközönség körében egyébként nagy népszerűségre tettek szert ezek a termelési szerződések, amelyeknek keretében a termeltető különböző vetőmagvakat bocsátott kölcsönképpen a termelő rendelkezésére azzal, hogy a vetőmag csupán mennyiségben elszámolás tárgya, míg a vetőmagot meghaladó termésmennyiség rendszerint előre meghatározott áron kerül beváltásra. Az ilyen termelési szerződéseknek nagy előnye, hogy a manapság amúgy is spekulatív elemekkel telített gazdálkodás kockázatát csökkentik, módot nyújtván a gazdának arra, hogy termésének fix eladási árával számolhasson. A termelési szerződésekkel kapcsolatosan Országit Sándor dr. rendkívül érdekes s egyben nagyjelentőségű javaslatot terjesztett elő, amelynek segítségével a termelési szerződések elterjedését meg lehetne könnyíteni. Maguk a termeltető cégek is hajlandók arra, hogy a megbízások terjedelmét növeljék. A törekvésnek azonban útját állja az, hogy sok termelő nem rendelkezik már többé kellő bonitással. Sokan moratóriumot vettek igénybe, igen sokan állnak a földteherrendezési eljárás hatálya alatt, a termeltető pedig nélkülöz mindennemű biztosítékot, mert hiszen a termelő anyamag és a belőle származó növény az ingatlan tartozékává válik, abban a pillanatban pedig, amikor az ingatlantól elválasztják, ingósággá lesz ugyan és így azon dologi jogok szerezhetők, de mindenki által egyenlő feltételek mellett. A termeltető tehát ki van téve annak, hogy azt a terményt, amelyhez való magot kölcsönképpen ő szolgáltatta és amelyre előleget is adott, bármely hitelező, aki előbb érkezik, lefoglalja, amiből kifolyóan anyagi és erkölcsi károsodás éri, sőt még az anyamagot is elveszítheti. Itt nemcsak a speciális konyhakerti magvak termelésére irányuló szerződésekről van szó, hanem a tömeges szántóföldi termelés magvairól, főleg a takarmánynövények magvairól, azokról a kultúrákról, amelyekhez aránylag sok és drága vertőmag kell, és amelyeknek termése külföldön még akkor is elhelyezhető volna, ha a mainak többszörösét tenyésztik. Országh Sándor dr. igazgató javaslata röviden az, hogy az 1932-es termelési év tartamára a termelési szerződések keretében a termelőnek kölcsönképpen rendelkezésére bocsátott anyamagból származó és a termeltető által előre megvásárolt, illetően le is előlegezett termés mentesíttessék az alól, hogy azt követelése fejében más mint a termeltető lefoglalhassa. A javaslat jogos magánérdekeket nem sért, ellenben segítséget nyújt a minden felől szorongatott gazdaközönségnek abban, hogy a termés folyamatát fentarthassa. 29 Rádiókészülékének kezelése közben gondoljon arra, hogy önnek is rosszul esik, ha legszebb zenei hangok közepette a rádión éktelen fütyülést hall.